2013.02.19. 13:52 Szerző: Cincinnatus

A várakozás ideje?

„Das ist eine schreckliche Zeit, eine schlimme Zeit, die Zeit des Abwartens, der Platzsuche, ein Seiltanz über dem Abgrund.“

(„Ez egy rettenetes idő, egy rossz idő, a várakozás, a helykeresés ideje, kötéltánc a szakadék felett.”)

Szabó István: Hanussen – 1988

Nem, a posztindító idézettel ellentétben ez immár nem a várakozás, hanem az aktivitás, a cselekvés ideje – de attól még rettenetes idő ez.

Ma szinte mindenki arra kíváncsi, hogy mit hoz a jövő – és hogy mikor hozza el? Nagy keletje van a prognózisoknak és a jóslatoknak, akár racionális és szakmai alapokon nyugszanak azok, akár valamiféle szubjektív, irracionális hátterük van. Ez az állapot már hosszabb ideje, legalább a 2000-es évek második fele óta tart. Akkor kezdett elfogyni a levegő az emberek körük és akkor kezdett kifogyni a lendület a gazdaságból, részben a külső, de sokkal inkább belső okok következtében. Eluralkodott a bizonytalanságérzés és a bizalomhiány – és megjelentek ezek édesgyermekei, az agresszív érdekérvényesítés és a csodavárás is…

Ma itt senki sem tudhatja, mit hoz neki a jövő? Szorong a munkavállaló és a vállalkozó, a közalkalmazott, a multivezér és a nagyvállalkozó, de még a kormány is, nem beszélve az ellenzékről. …És nem létezik ma olyan egységes, nem a szorongásai és nem a régi, „alattvalói” mentalitás által működtetett társadalmi csoport, amely készen állna az ország átvételére és arra, hogy sokkal jobban, polgáribban csinálja a dolgokat… Igaz ugyan, hogy éppen a napokban olvastam arról¹, hogy a mai huszon-harmincasokban már nem élnek a Kádár-korszak automatizmusai és mentalitása – csakhogy ez nincs így! Az írás szerzője ugyan azt állította, hogy mivel megszűnt a (puha) diktatúra és eljött a demokrácia, ez megváltozatta azt a környezetet is, amelyben a fiatalok szocializálódtak – azonban ez sem igaz! Mert a fiatalok szocializációja mindenek előtt a családban és a felnőttektől megtapasztalt viselkedés- és gondolkodásminták alapján folyik, nem pedig az „alkotmányos környezet” határozza azt meg. Ott, a családokban és a felnőttekben viszont továbbél a kádárizmus is, meg az a sokszázados magyar mentalitás is, amely miatt a kádárizmus itt olyan „sikeres és népszerű” lehetett - és továbbra is ez szabja meg alapvetően, hogy mi kerül „alapszoftverként” a fiataljainkba. Hol tapasztalnak ezek a fiatalok a családban és a felnőttközösségekben ön- és közösségtudatos, bátor és magabiztos polgári attitűdöt? Szinte sehol és semmikor. Tapasztalnak viszont alkalmazkodást és meghunyászkodást, kettős beszédet (egy véleményt otthonra és egyet a nyilvánosság számára). Tapasztalják, hogy „Ne állj ellen a hatalomnak, mert úgysem áll melléd senki és csak vesztes lehetsz!”. Azt is megszokják, hogy egyedül vannak és a problémáikat sosem közösségben, másokkal együtt kell megoldaniuk – és abba is belenőnek, hogy ha valami mást szeretnének, egy másmilyen életet, másmilyen mentalitású közegben, akkor vegyék az útlevelüket…

…Mindezt azért írom le, hogy bemutassam: ma Magyarországon alapvetően és tömegesen csak kétféle stratégia működik: az alattvalói alkalmazkodásé, illetve az ország elhagyásáé. Harmadik, polgári és „belföldön sikert hozó” útban csak kevesek gondolkodnak, legalábbis nem a mindennapi, közös cselekvések szintjén. Vannak ugyan politikai ajánlkozók, akik egy efféle jövendőt ígérnek – és közülük vannak, akik komolyan is gondolják² – ám tömeges állampolgári aktivitás nincs erre. Ha pedig ilyen nincs, akkor ez azt jelenti és azzal egyenlő, hogy még azok is a hatalommal való megalkuvás stratégiáját gyakorolják a valóságban, akik elméletben, a politikai szimpátiájukban valamiféle polgári és demokratikus utat támogatnának. A dolog azonban a cselekvésekben – vagy éppenséggel azok hiányában – dől el. Akkor tudna egy erős és a jelenlegi hatalommal és mentalitással sikeresen szembeszálló politikai és társadalmi erő megszületni és rövid hónapokon belül az ország legerősebb tényezőjévé válni, ha lenne aktivitásban is megmutatkozó támogatottsága.

…Azonban nincs ilyen!

Itt ma mindenki arra számít, hogy belátható időn belül marad az Orbán-világ és a Fidesz-hatalom – és aki megnyikkan, aki felemeli a fejét, annak annyi! Vegyük a „lázadó diákok” példát: ha valóban komolyan hinnének abban, hogy van esélye a változásnak, már nem itt tartanának – és az ország sem itt tartana. Ha bennük már valóban más mentalitás dolgozna (lásd erről fentebb), akkor tudnának hinni a változásban (és csak akkor tudnának hinni ebben). Mert – hogy másik példát hozzak – az nagyon szép, hogy Bajnaiék kezdenek megszervezni egy pártot. (Megjegyzésem: miért is nem rögtön ezzel kezdték, úgy másfél éve? Hiszen tudható volt, hogy erre lesz szükség!) Csakhogy egy párt akkor tud győzni, ha országos lefedettségű tömegpárt. Vajon honnan lesznek aktivistái, többezres számban? Mert az szép, hogy a Facebookon, meg az interneten, meg sms-ben… – de komolyan azt gondolják, hogy ez elég lesz? Komolyan bíznak abban, hogy az internetes kommunikációjukkal meggyőzött és eleve csakis rájuk váró milliók majd szépen elmennek a postára és feladják neki – pénzért! – az ajánlószelvényeiket? Ugyan! Hiszen ehhez (is) kellene az a bizonyos büszke és cselekvő polgári öntudat – ami, ugye, nincs!

A jelek szerint egy európai uniós tagállam simán visszacsúszhat a tekintélyelvű (maffia-)diktatúrába, bármiféle akadály híján. Orbánék jól számoltak, hogy belső akadálya ennek nem lesz, a külső, EU-s mechanizmus pedig egy ciklusuk alatt igazán nem fog beindulni ellenük – így lesz idejük annyira átalakítani az országot, hogy utána szinte már „magától megálljon” a Fidesz-hatalom. Az EU pedig semmit sem tehet, hiszen – ugyebár – egy szót sem szólhat az ellen, ha egy tagállamában újra és újra ugyanaz a párt kapja meg a kormányzáshoz szükséges többséget. A derék eurokraták ugyanis nem gondoltak arra a (számukra, az ő mentalitásuk szerint nem létező) eshetőségre, hogy egy demokratikus intézményrendszerben élő társadalom maga nem demokrata, tagjai pedig nem tudnak bánni az elméletben meglévő, ám csak együttesen, közösségekben gyakorolható jogaikkal. (Itt tévednek mindazok, akik arról beszélnek, hogy „restaurálni kell a jogállam intézményrendszerét, amelyet a Fidesz lebontott”, mert nem ez a döntő. Polgári gondolkodásmódot kellene valahogy kialakítani – és csak ezután tudják majd az akkor már tényleg polgárok azt biztonsággal üzemeltetni!)

…Mit hoz a jövő? Hozhat-e jobbat, mint amit a Fidesz jelent? A válasz a fenteik alapján egyszerű: amíg olyan tömeges aktivitás nem lesz jelen itt, amely valós politikai cselekvési lehetőséget adhat egy határozott, modernitáspárti ellenzéki erőnek, addig marad, ami van – és ne feledjük: ezt a saját meghunyászkodásunknak köszönhetjük, semmi másnak! Amíg Bajnaiéknak nem lesz annyi tettre kész támogatójuk, hogy szó szerint le tudják gyalogolni Orbánékat, addig nem lesznek képesek gyakorlati hatalomra konvertálni az oly sok emberben élő elméleti vágyat arra, hogy ők kormányozzanak. Mert a választást nem csupán a vágyak és az elméleti választási matematikai modellek döntik el, vagy az, hogy kinek van reális gazdasági, oktatási, stb. programja, hanem az is, hogy egy-egy induló párt végig tudja-e strabancolni az országot, az összes választókerületet – szó szerint az összes háztartást!

…Így, aki ma felelős magyar polgárnak és demokratának érzi magát, az fogja magát és jelentkezzen aktivistának, tagnak – éspedig két okból is! Egyrészt – ugye – kellenek a talpasok, akik ugyanazt, csak még hatékonyabban megcsinálják, mint a „Kubatov-aktivisták”. A másik ok pedig az, hogy nem bízhatunk meg feltétlenül és minden további „kontroll” nélkül a Bajnai-féle társaságban sem (hiszen láttuk már őket rossz kormányokban hatalmat birtokolni és nem szólni!). Ezért arra van szükség, hogy a szervezeten-párton belül döntő többségben és erőfölényben legyenek azok, akik nem akarnak és nem engednek egy „MSZP-stílusú” kormányzást és politizálási attitűdöt. (Ne feledjük: az esetlegesen győztes ellenzéki koalícióban valószínűleg ott lesz az MSZP is!) És ez is aktivitást igényel tőlünk: mert el kell járni az „Együtt-párt” rendezvényeire, tagnak kell lenni, hogy szavazhassunk és beleszólhassunk a dolgok menetébe. Ez mind-mind idő, de higgyétek el: megéri, mert ez az az út, amely gyorsan elhozhatja a „magyar ökoszisztéma” sokkal jobb élhetőségét.

Akik tudnak ebben hinni, menjenek és mihelyst lehet, rohamozzák meg majd az új pártot! Ígérjük, minden szellemi támogatást, muníciót meg fogunk adni ahhoz, hogy ti, mezei tagok és tapasztalatlan „tanuló demokraták”, hatékonyan és okosan szólhassatok majd bele a programalkotásba. (Ne hagyjátok és ne fogadjátok el, hogy majd Bajnaiék stábja ad nektek egyet ajándékba – mert a rendszerváltás óta és különösen Orbánék alatt megtapasztalhattátok, milyen az ajándékdemokrácia!) És ahhoz is szállítjuk a muníciót nektek, hogy a párt működésébe, a jelöltállításokba is erősen és kompetens módon folyhassatok bele!

Ez a sikeres jövőtök útja, minden más szemfényvesztés, ábránd és kamu! Ezek most számotokra valóban „rettenetes idők” – és ne higgyétek, hogy kiléphettek az időből egy útlevéllel, nyugatra, hiszen a nyugat sem képes befogadni és felszívni milliónyi magyart egy-két-három éven belül. Ebben, mint a „személyes megoldásotokban” bízni merő önáltatás: egyeseknek sikerül, de higgyétek el, statisztikusan azok lesznek túlnyomó többségen, akiknek nem fog! Itt és most, a következő másfél évben kell „megoldanotok az életeteket”, mert ennek most van itt a lehetősége. Később csak nehezebb lesz: egy megszilárdult orbánista rendet nagyon nehéz lesz megbontani – és akik majdan arra fognak ajánlkozni³, hogy „erővel mennek neki”, olyan „új rendet” akartnak és hoznak majd, ami semmiképp sem fog illeszkedni a XXI. századhoz. Ami pedig „korszerűtlen”, az sikertelen is…

…Megismétlem és nyomatékosítom azt, amit a poszt elején írtam: ez most az aktivitás ideje kell, hogy legyen! Aki pedig csak passzívan várakozik, az legyen szíves kitűzni magára az „Orbán legnagyobb támogatója vagyok!”-jelvényt!

(A témával összefüggésben javasoljuk az alábbi posztunk elolvasását is: A középosztály hallgatása - http://progressziv.blog.hu/2013/02/07/a_kozeposztaly_hallgatasa)

¹ Libertarian blog: Legyen inkább diktatúra! - http://libertarian.blog.hu/2013/02/16/legyen_inkabb_diktatura?utm_source=ketrec&utm_medium=csoki&utm_content=2013_02_17&utm_campaign=index

² Ld.: Haza és Haladás, Bizalom, a jó kormányzás gazdaságpolitikája - http://www.hazaeshaladas.hu/ftp/20130218_jokormanyzas_gazdpol.pdf

³ A Jobbik, vagy bármely más, esetleg ma mén nem létező szélsőjobbos, vagy szélsőbalos erő.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

· 1 trackback 81 komment

Címkék: választás mszp orbán fidesz siker eu jobbik polgári ellenzék 2014 bajnai haza és haladás támogatottság jó kormányzás gazdasági program

2013.02.16. 17:50 Szerző: ROZ

„Fasizálódó” fiatalok?

„Regiment sein Straßen zieht
Auch mein Bursch in Reih' und Glied,
Juchei!
Meinen Burschen, ja, den kenn' ich gut,
Trägt ein' grünen Strauß am Hut!”

(„Az ezred vonul az utcán/Az én fiúm is, sorban és rendben,/Juhé!/A fiúm, akit jól ismerek,/A kalapján zöld bokrétát hord!”)

Szlovén eredetű német katonanóta – 1913 (https://www.youtube.com/watch?v=CQkDJGfihEY)

Az alábbiak egy fiatal, européer&progresszív nő gondolatait olvashatjátok a radikális jobboldali befolyás növekedésének okairól az egyetemi ifjúság köreiben, továbbá arról, hogy mit tehet ez ellen a progresszív politikai közösség. De mielőtt még belemerültök az olvasásba, hallgassátok meg a bevezető idézethez belinkelt (egyáltalán nem „nácifasisztahitlerista”) dalt! ………No, megvolt? Most akkor tegyétek a kezeteket a szívetekre és valljátok be: megmozdult a lábatok és (legalábbis gondolatban) vertétek a taktust – nem? (Aki mégsem, az valószínűleg enyhén autista, vagy menthetetlenül ökobalalternatív lehet.) Látjátok: ilyen spontán azonosulást és önkéntelen „tömeggel mozdulást” ma csak a radikális jobboldal kínál – és ez nagy baj, nagyon nagy baj!

Egy új felmérés szerint ma az egyetemre-főiskolára járó fiatalok tekintélyes százaléka Jobbik-szimpatizáns és rokonszenvezik a radikális jobboldalisággal. (Lásd itt: Tarol a Jobbik… - http://nol.hu/belfold/20130216-tarol_a_jobbik) Figyelem, 40-es, 50-es és 60-as ballibek: lehet rettegni – jön a „náciár”!

…Dehogy jön: a fiatal nem náci akar lenni – jövőt akar magának és közösséget, amelyhez kötődhet. A fiatal nem akarja magának a fater elcseszettségét és ezért lázad a fater korosztálya és az ott szokásos „politikai jómodor” ellen.

A fiatalság mindig nonkonformista, továbbá könnyen lelkesedik és kevéssé megfontolt, nemigen törődik a korábbi generációk egyes dolgokra vonatkozó tapasztalataival - nem véletlen, hogy a nem az ötvenes Mézgagézák szombat estéi szoktak a baleseti sebészeten végződni… A fiatalok az érzelmeikkel kötődnek – az érdekkapcsolatok majd csak egy évtizeddel később jelennek meg az életükben.

Kit-mit tud felmutatni a fiataloknak a „baloldal”, ami fellelkesít, amihez érzelmekkel lehet kötődni? Mesterházy Attilát? Akitől a frász tört ki minket, amikor még szakálla-bajsza volt – és amikor leborotválta, azt mondtuk: bár inkább mégis hagyta volna meg! Igaz, ott van fiatalnak Kunhalmi Ági, aki talán egyes, a MILF-kultusz felé épp most nyitó elsőéves fiúra képes hatni – ám már Krisztus Urunknak sem sikerült egyetlen hallal több ezer kiéhezettet jóllakatni¹. Vagy esetleg Bajnai Gordon? Ugyan: ő legfeljebb a most egyetemre járó fiatalok anyukái közül képes néhányról a kisfiús mosolyával gondolatban deriválni a bugyit… (Nem „levarázsolni”, mert egy technokrata olyat nem tesz!)

…Hol vannak a lelkesítő és követhető progresszívek – és hol sikk ma a lányok előtt progresszívnek lenni? Hiszen a keményf…ú srácok mind radikáljobberek!

A legutolsó baloldali, akiben volt valami lelkesítő, Gyurcsány volt – mondjuk a 8 évvel korábbi önmagában. De az ő idejéből sem emlékszünk olyan eseményre, amely magával ragadhatta volna a fiatalok tömegeit. Óriási tévedés azt hinni, hogy a fitalanok azt szeretik, hogy „szét vannak csúszva” és hogy élvezik azt, ha „olyan lazák, hogy majd szétesnek”. Aki csak kicsit is ismeri ezeknek a jelenségeknek (és: kifejezéseknek) az eredetét, az tudja, hogy a legreménytelenebb amerikai négergettókból származnak… Ott ez az „attitűd” éppen a reménytelenség, a perspektívátlanság és a senki által meg nem szólítottság reakciójaként alakult ki, innen importálódott hozzánk is – ahol a tizen-huszonévesek szintén nem találnak perspektívát, hitet, olyan dolgokat, amelyek pozitívak és lelkesedéssel töltenék el őket. Nincsenek jó, konstruktív minták – márpedig egy fiatalnak minták kellenek. (Akárhogy is tagadja ezt épp a szabályok ellen lázadozó ifjúság: fiatalon a legerősebb a nyájszellem és a vezérürü iránti fogékonyság!) És ha jó minta nincs, jön a rossz… Lazaság, szétcsúszottság – és a radikális jobberség!

A radikális jobboldaliságnak vannak egyszerű és dinamikus válaszai – és a radikális jobboldalnál fel lehet tenni olyan kérdéseket, amelyek a mainstream társadalomban akár törvénnyel is szankcionáltak. Pl.: volt-e Holokauszt és ha igen, miért, ha nem, miért „terjeszti ezt a zsidóság”? Vagy: ugyan miért ne irtsuk ki a „haszontalan” és „munkára és rendre genetikailag képtelen”, viszont „rengetegbe kerülő” cigányokat? És: nem azért vagyunk-e mi, magyarok „szegények”, mert a nyugat – vagy bárki más – „kizsákmányol minket”? Most őszintén: mikor beszélt ezekről a baloldal (vagy akár a mainstream jobb is), kurta és felszínes sztereotípiák nélkül? Vagy éppen anélkül, hogy az ne valami szuperhumánértelmiségi, belvárosi, könyv-és elméletszagú fejtegetés lett volna, olyanoktól, akik legalább annyira nem értik, hogy valójában mik is a cigányprobléma okai és miképpen lehet azokat valóban jól kezelni, mint maguk a „retek cigók”… A radikális jobber közösségbe épp az a(z egyik) belépő, hogy feltesszük ezeket a kérdéseket – hiszen ez is egy lázadás „az öregek világa” ellen: ha nem tekintjük azt tabunak, amit ők, a „mainstream” annak hirdetnek!

A látszat igazolja is e kérdések jogosságát – és a rájuk kínált radikáljobber válaszokat is „hitelesíti” az a vitathatatlan tény, hogy a mainstream társadalom és a mainstream, bevett eszméken alapuló politika nem volt képes „megoldani Magyarországot”. A fiatalság csak ezt érzékeli. Továbbá: mivel (szüleik és az egész társadalom „önzésre nevelő” mintái nyomán) nemigen természetes számára a szolidaritás, a másokkal való gondolás, mások érdekeinek megértése, viszont úgy tanulta, hogy „mindenki annyit ér, amennyije van”², ezért könnyel lép túl mások (pl. a cigányok) ember mivoltán, ami ugye a radikális jobberséggel való azonosulás, az eszmék és „megoldások” elfogadásának egyik alapfeltétele.

Fontos a fitalanoknak a magabiztosság és az identitás is – és ebben a kettőben is erős(nek látszik³) a radikális jobboldal. Mármost, ma a „lejárt szavatosságú” és szemmel láthatóan kimerült Orbánon kívül ugyan ki „magabiztos politikus” van itt? Fontos a fiatalságnak az is, hogy identitását erőteljes szimbólumokkal fejezhesse ki, éspedig a szintén ugyanahhoz a közösséghez tartozókkal együtt.

Nincs a fiatalok szemében érdekes, izgalmas, a „begyöpösödött”-től eltérő, „friss” válaszokat adó progresszív ideológia. Nincs érzelmi vonzerő. Nincsenek karizmatikus vezetők, afféle „báty-”, „idősebb tesó”-figurák sem. Ezért aztán úgy érzik a fiatalok, hogy számukra semmit sem jelent a mai harmincasok-ötvenesek által ajánlott világ. Ha azt akarjuk, hogy a fiatalok tömegesen csatlakozzanak modern, valódi megoldásokat adó eszmékhez, akkor a modern, progresszív és européer eszméket és megoldásokat úgy és olyanok által kell közéjük vinni, ahogyan és akiktől ezt ők spontán módon fogadják el. Kellenek fiatal(os)-karizmatikus modernitás- és európaiságpárti vezetők. Kellenek a fiatalokat érzelmileg megmozgató, számukra identitást adó csoportok, mozgalom és (nagy-/tömeg-)rendezvények. Az Excel-tábla a sörözőkben és romkocsmákban nem állja meg a helyét: ott fel kell ugrani az asztal tetejére és le kell tudni dumálni a sárga agyagig a radikáljobber hangadót! …Mármost, elképzelem, ahogy egy millás a falhoz bassza a kriglit és leugatja-megszégyeníti fasiszta vitapartnerét… Előbb jön el Krisztus másodjára!

A fiatalságot nem okos egyetemi előadásokkal kell megnyerni és nem igazgatótanácsi értekezleteken - ott a vezetőket kell kinevelni. Érteni és beszélni kell a fiatalok nyelvét és nem elég nekik egy-egy, a beszédírók által „okosan és mérlegelve odaszerkesztett” poént elengedni… A személyiség, a magabiztos („fölényes”) tudás és az abszolút meggyőződés hármas egysége képes vonzani és átprogramozni a fiatalok tömegeit. Nem az a feladat, hogy néhány „udvari egyetemista” ott álljon biodíszletként a baller szónok hátterében, majd a baller médiában elkaffogjon pár betanult polkorrekt mondatot. Az ilyen figuráknak nincs szavuk és súlyuk, sem pedig befolyásuk az egyetemi ifjúság közegében – mert épp azt képviselik, ami ellen a fiatalok lázadnak: a Mézgagéza faterok világát, sikertelen eszméit-módszereit, elcseszett életét és unalmát.

…De hát hol vannak a modernitást, az européer gondolatot karizmatikusan képviselni tudó vezetők? Legjobb esetben is a Jövendő méhében pihennek… Bizony: itt lenne a „születés” ideje, juhééé!

tolnivaló.jpg

¹ A Mesternek is legalább öt hal és két kenyér kellett ehhez a Szentírás szerint.

² Lázár János nyomán – ld. bővebben itt: Lázár és Kálvin - http://progressziv.blog.hu/2011/03/21/lazar_es_kalvin

³ Valójában a radikális jobboldal vezéralakjai a legtöbb esetben sérült, bizonytalan identitású, labilis alakok, akikben a magabiztosság látszat csupán: egyfajta túlkompenzálás. maga az erő- és erőszak-kultusz, a hajlam az agresszióval történő konfliktuskezelésre is egyértelműen igazolja ezt.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

2013.02.15. 21:34 Szerző: Đđ

„Becsületem a hűség”?

„S Brutus derék, becsületes férfiú,

S a többi is mind, mind becsűletes”

Shakespeare: Julius Caesar (ford.: Arany János) – 1599

Nem szép dolog egy poszt címéül az SS jelmondatát választani¹… Nem szép, de szükséges, ha a magyar politikai elitről, annak szokásos és várható viselkedéséről írok.

Mindezt egy, a minap megjelent igen tanulságos és elgondolkodtató, a készülődő ellenzékről sokat felfedő interjú apropóján teszem, amely Szigetvári Viktorral, az egész Együtt 2014 legfontosabb (háttér?)-emberével készült. (Az fn24-en megjelent interjú itt olvasható: http://fn.hir24.hu/nagyinterju/2013/02/14/szigetvari-viktor-nincs-nasz/) Az egész arról szól, hogy mit kezdenek egymással az ellenzéki erők, és hogy mit kell-lehet majd kezdeni a Fidesszel és annak hátrahagyott „örökségével” egy esetleges ellenzéki győzelem után?

Az első kérdéskör most kevéssé fontos – mert ha az elkövetkezendő szűk fél évben az Együtt 2014 nem lesz az első és legtámogatottabb ellenzéki párt, akkor teljesen mindegy, hogy mit is gondol az együttműködésről annak egyik „feje”. Akkor úgyis az MSZP fog diktálni – és ha az egyéb ellenzéki csoportok részt szeretnének a „jövőből”, akkor csak idomulhatnak és gazsulálhatnak. (Ezt amúgy háborús időkben katonanyelven kollaborálásnak szokás mondani…)

Annál érdekesebb a második kérdéskör: miképpen lehet „túllenni” a Fidesz-korszakon és lehet-e a Fidesszel majd együttműködni? Hogy erre válaszolhassunk, kell egy kis kitérőt tennünk: mit tettek eddig a magyar politikusok a rendszerváltás óta és miféle választásaik vannak manapság?

Egy politikus két út között választhat: vagy a saját érdekeit képviseli, vagy az országét. És itt azonnal le kell szögezzek valamit: jelenleg nincs az országban olyan politikai csoport és nincs egyetlen olyan vezető sem, aki az egész ország érdekeit követné – csak csoportérdek-követők és részigazság-képviselők akadnak!² Ha egy politikus a pártja-szervezete érdekeit képviseli, akkor is valójában a saját célját követi – hiszen akkor lehet ő hatalmas, befolyásos és/vagy „gazdag”, ha a pártjáé a hatalom, vagy annak egy jókora darabja.

Egy politikus választhat: vagy belekezd a józan („technokrata”) ésszel szinte reménytelenül nehéz társadalom- és mentalitás-átalakításba – vagy pedig hagyja a francba azt (ami pedig a legfontosabb, mert minden mást meghatározó lenne!) és elkormányozgat valahogy a ciklus végéig, vagy amíg bele nem bukik… És akkor jöhet a „szakértői kormány” – vagy ha a naiv jónép úgy látja jónak, egy még kártékonyabb társaság. Az előbb azt írtam, hogy „technokrata ésszel” szinte reménytelennek tűnik a politikus előtt álló igazi feladat, a magyar társadalmi stratégiák átformálása. A technokrata ugyanis specialista – és a specialista (mind a szó definíciójából, mind pedig az illető személyiségéből következően) egy szűkebb-szélesebb szakterület ismerője és ebből a speciális látószögből érzékeli az egész világot. Még azt is, ami pedig nem érthető meg igazán csupán az ő szaktudásával… „Ha kalapácsod van, mindent szögnek nézel” – ha pedig gazdasági szakember és vállalati menedzser vagy, akkor minden társadalmi, mentalitásbeli és tudati problémát a saját szakterületed ez esetben inadekvát eszközeivel próbálsz megoldani. Hasonlattal élve: a mai magyar társadalom bajait csupán (makro-)gazdasági problémaként felfogni és akként kezelni olyan, mintha egy az egész szervezetet megtámadó és létét fenyegető fertőzést csupán lázcsillapítással és a beteg kényelembe helyezésével akarnánk meggyógyítani.

Amikor Szigetvári arról beszél, hogy „meggyőződésem, hogy normális ügyekre az akkori ellenzékben is lesz nyitottság”, akkor – már bocsánat, de – vagy naiv, vagy hülye, vagy pedig nem egyenes. Megmondom, mire gondolok e három eshetőséggel.

Naiv lehet - bár ezt nem hiszem, ő ennél tapasztaltabb. Mert naivitás, hatalmas adag naivitás kell ahhoz, hogy valaki azt képzelhesse: a mai „kétharmad” 2014 után is parlamentben maradó tagjai akkor majd az ország érdekében fognak politizálni és szavazni. Nem ilyen minőségű emberanyag az! Azok a képviselők, akik ma gyakorlatilag bármilyen, a népre-országra nézvést kártékony dolgot képesek megszavazni a képviselői tiszteletdíjért és az egyéb előnyökért cserébe, ugyanígy fognak viselkedni másfél év múlva is. Magyarán: ha valaki, az akkori kormánytöbbség igényt tart a támogatásukra, akkor a kormánytöbbségnek is támogatnia kell majd őket. Mivel azonban ezek valójában marionettfigurák, a Fidesz nevű bábszínházban, így „kötve vannak” ki egzisztenciálisan, ki „sötét titkok” által). Azaz: a Fidesszel kellene megállapodnia támogatásügyben a majdani kormánynak! Ám miért állapodna meg a Fidesz vele „morzsákért”, amikor a választás és az új kormány megalakulása utáni időkre is rendelkezésére fognak állni a mai kétharmaddal kiépített-telepített hatalmi eszközök, intézmények és szereplők – és ezekkel gyakorlatilag bármikor vissza fogja tudni szerezni a hatalmat. Ugyan miért tárgyalnak a zsákmány egy részéről Orbán, amikor az egész is az övék lehet?

Hülye szintén nem hiszem, hogy lenne Szigetvári: értelmes, logikusan következtető, a dolgok összefüggéseit értő ember ő – még akkor is, ha (csak…) „technokrata és pragmatikus” (ami itt azt jelneti, hogy nemigen foglalkozik sem az államfilozófiával – mi végre is a hatalom? – sem pedig az emberi közösségekkel, mint „humánetológiai tereppel”, pedig mindkét terület mély ismeretére és a velük való intenzív foglalatosságra IS lenne itt most szükség, ha valaki igazi jó politikát akar csinálni, államférfiként…)

Marad a harmadik lehetőség, hogy nem egyenes, amikor a Fidesszel való lehetséges együttdolgozást emlegeti, mint 2014 utáni reális kormányzási eszközt. De miben is lehet nem egyenes? Valószínűleg abban, hogy tudja ő jól, hogy amit mond, az vagy illúzió, vagy ára lenne, sőt, talán azt is, hogy veszélyes a hosszabb távú kormányzás szempontjából. (Hiszen, mint írtam, a Fidesz kormánybukató pozícióban lesz!) Lehet, hogy Szigetvári most, a máris folyó kampányban valamiért nem akarja nyilvánosan kimondani a nyilvánvalót: hogy akár lesz az új kormánynak kétharmada, akár nem, az Alaptörvényt és a ráépített egész jogi miskulanciát hatályon kívül kell helyezni – különben megbénul, és hamarosan megbukik az új kormány!

Élt már Szigetvári a megbénult Gyurcsány-kabinet idején, tudhatja, mit ér egy tehetetlenné vált hatalom… Éppen ezért képtelenség, hogy ne akarná kidobni az egész, a következő kabinetet gúzsba kötő jogi tákolmány. (Megjegyzem: ravaszul fogalmaz, amikor azt mondja, hogy „Ha rajtam múlik, még a Szent Koronát se miskároljuk ki az alaptörvényből” – hiszen nyilvánvaló, hogy nem rajta, hanem a szituáción múlik a dolog: ezzel az Alaptörvénnyel egyszerűen nem lehet majd együttkormányozni!)

Egy politikus nem mindig érzi úgy, hogy megengedheti magának az őszinte beszédet, azt, hogy nyíltan fedje fel a szándékait, hogy mit fog majd tenni, ha hatalmat kap. Ez néha lehet indokolt, ám ha most ez áll Szigetvári fejében, akkor bizony téved. Most semmit sem nyer azzal, ha bátortalannak, a kiegyezésben naivul bízónak mutatkozik, hiszen arra az egymillió bizonytalan szavazóra, akiknek a „bevonzása” az egész Együtt-párt alapításának oka, éppen azzal lehet(ne) hatni, ha keményen és egyértelműen elutasítaná mind a teljesen „reménytelen” Fideszt, mind annak összes „törvényes ügyeskedését”… Nekik nem lehet olyan okfejtéssel előjönni, mely szerint:

„Ha lényeges kétharmados kérdésekben nem jutunk dűlőre, keresni kell egyéb, korrekt, jogállami eszközt. Például egy új választást. Tökéletesen egyetértek Tölgyessy Péterrel: semmi értelme, hogy sorra felülalkotmányozzák egymást a kormányok. Ha győzünk, meg kell birkózni a helyzettel, a mélyszegénységgel, a munkanélküliséggel, a rasszizmussal és a többivel. Erősnek kell lenni. Ügyesnek kell lenni. Rendvédelmileg demokratikusnak és határozottnak kell lenni. Tilos elfogadni, hogy a választók többségének támogatását nem bíró erő megpróbálja destabilizálni az országot. Ha egy esetleges jobboldali vereség után a békétlenkedő Orbán Viktor marad a jobboldal vezetője, akkor sincs más út, mint meggyőzni az embereket, akiket egyre jobban fog zavarni a patália, hogy Orbán tettei ártanak az országnak. Lesz majd nagy felelősségük a mérsékelt jobboldali politikusoknak és a mérsékelt jobboldali értelmiségnek: a jobboldali demokratáknak. Nem vihetjük tovább azt a terhet, hogy az egyik oldal kitagadja a másikat a nemzetből, a másik meg az egyiket a demokraták közül.”

…Mert, kedves Szigetvári úr, vajon ki is nyerné meg az idézetben említett „új választást”? Csak nem a Fidesz – hiszen ez az ország legnagyobb egységes politikai ereje! Aztán: nem arról van szó, hogy rendszeresen „felül kell alkotmányozni egymást”, hanem arról az egyszeri feladatról, hogy vissza kell állítani a demokratikus alkotmányt. Arra apellálni pedig, hogy – úgymond – (akár „a mérsékelt jobboldali politikusokkal és a mérsékelt jobboldali értelmiségiekkel: a jobboldali demokratákkal” együttesen) „meg kell győzni az embereket” arról hogy „Orbán okozza a patáliát” és hogy „árt az országnak”, szintén reménytelen. Hiszen akik ezt tudják, ők úgyis az ellenzékre szavaztak-szavaznak, csak éppen kevesen vannak a kétharmadhoz. A többiek, az elvakult „jobberek”, Orbán-fanok és Jobbik-hívők pedig (szaknyelven fogalmazva) túlságosan „determináltak” (szocializációjuk, vagy épp a bennük hosszú ideje tartó szorongás következtében) és így kognitív érvekkel nem lehet őket átállítani! És: itt nem arról van szó, hogy „az egyik oldal kitagadja a másikat a nemzetből, a másik meg az egyiket a demokraták közül”, hanem arról, hogy a már tudatos demokraták feladata és kötelessége az, hogy a „más megoldásokban” gondolkodók ne tudják tönkretenni az országot, és hogy ne használhassák fel őket tömegbázisul politikai maffiózók.

…És ha már a „politikai maffiánál” vagyunk: visszatekintve az elmúlt két évtizedre, azt látjuk, hogy a jobb- és baloldal a színfalak mögött mintha-mintha ugyanaz az erő lett volna. Hiszen már a rendszerváltás előtt is erős (és tudatos!) „személyi keveredés” volt az akkori hatalom emberei és kapcsolati hálója, valamint az ilyen-olyan ellenzéki csoportok-személyek között: családi kapcsolatok, munkakapcsolatok, néha még „több” is, szervezeti, hálózati kötődések… Mára talán már felbomlott ez az egység, amely a rendszerváltáskor a dolgok mélyén és hátterében a „jobb-” és „baloldal” között létezett: Orbán antidemokratizmusa sokakban kenyértörésre vitte a dolgot. Ma ezekben az egykor az egységes politikai elitet alkotó személyekben úgy vetődik fel a dilemma, hogy európai, vagy önmagába magába zárt Magyarország? Demokrácia és kapitalizmus, vagy tekintélyelvűség és (tulajdonképpen, „nemzeti nagytőkés” jelmezben) államszocializmus? Teljesítményelvűség vagy kontraszelekció? És most már nem úszható meg a választás – mert aki nem választ, az automatikusan és kikerülhetetlenül a magunkba zárkózást, a tekintélyelvűséget és a teljesítményromboló kontraszelekciót támogatja – hiszen az európaiság, a demokrácia, a kapitalizmus és a teljesítményelvűség mellett most aktívan kell kiállni!

Ma egy magát demokratának valló politikusnak kötelező a választás, hogy kihez köti a hűség: a saját érdekköreihez, vagy az ország érdekéhez? A becsülete múlik ezen – no meg a sikere is, hogy megkapja-e az állampolgároktól a hatalmat?

¹ Meine Ehre heißt Treue

² Erre most sokan felkapják a fejüket és élénken tiltakoznak, különféle nevekkel érvelve. Felhozzák az LMP-t, Schifferrel – ám ők nemrég bizonyították, hogy a saját identitásuk a legfontosabb nekik, így kiesnek… Felhozhatják az Együtt 2014-et és annak tagszervezeteit, valamint ezek vezetőit, a „triumvirátust” is: Bajnait, Juhászt és Kónyát – velük meg az a baj, hogy elképzeléseik szerint senki más nem alkalmasabb az ellenzék és azután majd az ország vezetésére náluknál, és hiába minden intés…

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

2013.02.14. 01:10 Szerző: Moin Moin

Mi legyen a disznókkal?

„Das Schwein zur Infanterie versetzen!”

(„Helyezzék át a disznót a gyalogsághoz!”)¹

II. (Nagy) Frigyes porosz király – XVIII. század második fele

A cím valami agrártémát sejtet – de itt a Hazának károkat okozó politikusokkal szemben majdan követendő bánásmódról lesz szó: mit tegyünk azokkal a ma egzisztáló vezetőkkel és egyéb „hatalomközeli alakokkal”, akik ma a hatalmat és a pozíciójukat hatalmuk és pozícióik további erősítésére és/vagy vagyonuk közpénzekből történő növelésére használják? Mi a célszerű büntetése azoknak, akik a demokratikusan kapott felhatalmazással visszaéltek és azt antidemokratikus/demokráciacsökkentő lépések megtételére használták fel?

Az előbb azt írtam, hogy „célszerű” büntetés és nem azt, hogy „igazságos”, vagy esetleg „megtorló”… Mert a büntetés (pontosabban fogalmazva: az igazságszolgáltatás) feladata sosem a bosszú és elsősorban nem is az „elrettentés”, hanem a normális működésben okozott zavar megszüntetése. Ily módon pedig nem az a célszerű, ha a hatalommal a maguk és érdekkörük kedvéért visszaélőket „száz évekre” lecsukják, vagy épp „kényszermunkára hajtják”, hanem az, ha megakadályozzák őket abban, hogy módjukban legyen ismét egymással szervezkedni és ringbe szállni a közhatalomért. Így – felelve a címben feltett kérdésre – nem „levágni” kell a „disznókat”, hanem elvonni tőlük az erőforrásaikat, hiszen ezek az erőforrások (anyagi javak) éppenséggel az illegitim és önérdekű hatalomgyakorlásuk „eredményeképpen” kerültek a birtokukba. Így ezek visszavétele és a köz érdekében való felhasználása abszolút jogszerű és megalapozott – ráadásul jól szolgálja a közösség azon érdekét is, hogy azok, akik egyszer (kétszer…) már visszaéltek a kapott hatalommal, még egyszer ezt ne tehessék meg és ne szerezhessenek lényeges befolyást.

Befolyást szerezni azoknak, akik tisztességtelenek, csak pénzzel lehet, sok-sok pénzzel – hiszen fizetni kell a nem meggyőződésből és nem az igazságért tevékenykedő „siserahadat”: médiát, „szakértői stábokat”, kommunikátorokat, tanácsadókat. Pénz kell a „békemenetelők” és a bértüntetők ide-oda szállítására, az aktivistahadak mozgósítására és mozgatására is. És ha nincs pénz, akkor ezek a figurák nem tudnak majd álságos, ám hatékony kommunikációt folytatni és nem tudják az adott pártból élő kádereket és karrieristákat sem fizetni, eltartani…

Mármost, ha törvényes eljárásokban a pénzt vonják el/szerzik vissza majd a „holdudvartól-oligarcháktól, azoktól, akik pályázaton kívül és „feléjük lejtő” közbeszerzéseken egyaránt számolatlanul kapták a közpénzt, akkor megroppan majd az egész Fidesz-birodalom, mert azt semmi más, mint az érdek tarja össze. Mindehhez – a törvényes eljárások lefolytatásához – persze az kell, hogy az új, a Fideszt leváltó kormány ne legyen maga is „benne a buliban”: ne legyen zsarolható a saját disznóságaival. Az kell, hogy az új kormány ne is akarja a régi, pártfinanszírozós-korrupciós és közpénz-lenyúlós utakat járni, ezért akarhassa a leszámolást ezzel az egész múltbéli világgal és annak „prominenseivel”. Legyen szabad a keze ehhez és legyen meg benne a megmásíthatatlan elhatározás – de még ez sem biztos, hogy elég: hiszen ezek szubjektív dolgok, és ha úgy hozza kedvük és érdekük, bármikor felülírhatók. Az is kell, hogy az új kormány összekösse a saját sorsát és legitimitását azzal, hogy felhagy a korábbi „bevett gyakorlattal” és ha mégis „megtántorodik”, akkor automatikusan elveszíti a hatalmat². Igen: garanciák kellenek, amelyek felülírhatatlanul lépnek érvénybe - ez szükséges ahhoz, hogy a ma „bizonytalan” szavazók egy új politikai erőbe fektessék a bizalmukat.

Az „oligarchákat” és politikushaverjaikat nem kell lecsukni – elég az, ha az „ebül szerzett jószág” igazságosan elvész számukra! A „szegénységük” sokkal hatékonyabban fogja távol tartani az antidemokratikus erőket a hatalomtól, mint száz alkotmánycikkely és „milla” jogvédő…

¹ A híres és Lessing által is publikált történet szerint, amikor a király elé terjesztették egy, a lovával szodómiát űző lovastiszt ügyét, akit elöljárói – a kor szokásának megfelelően - halálra akartak ítélni tettéért, Nagy Frigyes csak ennyit írt az akta szélére: „- Helyezzék át a disznót a gyalogsághoz!”

² Azzal nem vállalunk különösebb veszélyt, hogy egy esetleges „megtántorodáskor” az automatikus hatalomelvesztés miatt megbukik a kormány és esetleg egy újabb választási győzelem után visszatér a Fidesz a hatalomba – hiszen legfeljebb ugyanott leszünk, ahol most…

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

2013.02.13. 19:52 Szerző: Fuorcontrasti

Quo vadimus?

„…És éltünk úgy az otthonná vált tájon, mint őseink egykor az otthontalan és határtalan pusztaságban.”

Hegedűs Géza: István - 1974

Magyarország irányt tévesztett 1989-’90 táján: azt hittük/hitették el velünk, hogy ha itt demokrácia lesz, akkor ettől hamarosan beköszönt az anyagi jólét. Azt hittük – és hitték velünk együtt sokan mások – hogy ha a szocializmusnak és a (puha) diktatúrának vége, akkor semmi más nem jöhet létre itt, mint a fejlett kapitalizmus és az általános, az egész társadalmat és a politikát is átható demokratizmus.

Mekkora tévedés volt mindez! És velünk tévedett Ronald Reagan, Mihail Szergejevics Gorbacsov, Helmut Kohl, Antall József, a komplett Ellenzéki Kerekasztal és a reformkommunisták is. Arra gondoltak-gondoltunk, hogy ami végbemehetett 1945 után Németországban (pontosabban az NSZK-ban), az itt is simán lejátszható lesz: az átkos diktatúra eltakarítása után előbújik a romok alól a demokrataság – mondjuk Antall-Adenauer képében… Csakhogy ami nincs, az elő sem bújhat, ami nem létezik (a magyar demokratikus közgondolkodás), az nem is fog elkezdeni új világot teremteni: menni fog tovább a régi, az etatista - és szép lassan fel fogja őrölni a demokratikus államberendezkedést, amit ajándékba kaptunk a Nagy Történelmi Véletlentől…

Németországban azért kezdett el működni a bevezetett demokrácia, mert a társadalom hosszú századok óta erősen polgárosodott volt, és mert a polgárosodott népek legtermészetesebb együttélési formája épp a demokrácia. Magyarország azonban sohasem polgárosult (talán ez még előttünk áll), ezért itt egy, az állampolgárok megfontolt együttműködésére alapozó államrend szükségszerűen volt kudarcra ítélve. A magyar hagyomány évezredes távlatban mindig is a felülről jövő vezérlés volt: ezt szoktuk meg, ez vált ösztönszerűvé… És most képzeljük el szegény magyar népet, amint elengedik a kezét és azt várják el tőle, hogy egyik pillanatról a másikra képes legyen közösen és okosan dönteni! Mintha az újszülöttől várnánk, hogy „Jól van, fiam, világra segítettünk – most pedig menj szépen, zuhanyozz, le, öltözz fel és kezdj el dolgozni!”

…Most, hogy szépen megbukott az újszülött azonnali munkába állításának Nagy Kísérlete, itt az ideje, hogy fejben és politikában visszakullogjunk 1990-be és újrakezdjük az egészet, levonva az este tanulságait! Még egyszer nem várhatjuk el nem létező dologtól (demokratikus mentalitás), hogy működjön és azt is tudomásul kell venni, hogy hiába van itt papíron kapitalizmus, ha a fejek makacsul ellenállnak ennek. Ne reméljük azt, hogy elég lesz itt a mainál értelmesebb, átgondoltabb gazdasági programot meghirdetni (mint tervezi azt a Haza és Haladás a közeli napokban), mert itt sem a vállalkozók, sem az alkalmazottak többsége nem érti, hogyan és mitől működik egy, a polgári kezdeményezésen alapuló gazdaság.

A demokrácia és a kapitalizmus: összjáték. Mármost, ugyan miféle összjáték lehet egy atomizált, gondolkodásmódjában végtelen önzésre szoktatott embercsoportban? Ma Magyarország több millió magányos túlélő összlete, ahol a „Szerezd meg, amit tudsz, magadnak!” általános parancsa érvényesül és ahol általános a hit, hogy akkor juthat az ember előre, ha senkiben sem bízik és ha mindenkin átmegy. De így nem lehet működőképes piacgazdaságot csinálni!

A vállalkozó gyűlöli az államot, mert az nem engedi, hogy ő, a vállalkozó csak magának tartsa meg, amit összehozott. Az állam gyanakodva vizslatja a vállalkozókat, mert jól tudja, hogy azok amit csak lehet, maguknak akarnak visszatartani – és igazuk is van, mert az állam pazarlóan, ostobán és korrupt módon osztja újra, amit beszed. A munkavállaló utálja a vállalkozót, mert az „kizsákmányolja őt”, pedig ugye „egyenlőek”. A munkáltató nem gondolkodik hosszú távú partnerségben az alkalmazottakkal, mert úgy érzi: érdeke az, hogy gyorsan kifacsarja őket – ki tudja, meddig él még a vállalkozása? Az állam nem fektet be a magas szintű közoktatásba, mert az csak hosszú távon térül meg – az „állam” pedig itt egyenlő az aktuális ciklus vezető politikusaival. A diák nem gondolkodik itthoni pályában, karrierben, mert jól tudja, hogy ennek az országban a gazdasága még csak megközelítőleg sem képes őt olyan szintű munkával ellátni, amely munka elegendő értéktöbbletet hozhatna egy európai szintű bér fedezeteként. A közszférában dolgozó nem érzi úgy, hogy érdemes neki mindent beleadnia a Köz szolgálatába, mert jövője és pozíciója sokkal kevésbé függ a munkája színvonalától és a hozzáállásától, mint attól, hogy mennyire „fekszik jól” az aktuális hatalmi garnitúránál.

…Komolyan mondom: mintha a XIX. századi Oroszországban lennénk és nem az EU közepén!

Egy igazi politikus/politikai erő feladata most az lenne, hogy kimondja: „Emberek, ezt most abbahagyjuk, mert ez így nem megy tovább – és elkezdünk megváltozni!” Egy igazi politikusnak tudnia kell, hogy itt nem gazdasági válság van, hanem társadalmi – és ezt nem lehet gazdasági eszközökkel megszüntetni, hiszen (ahogy ezt fentebb írtam) épp a társadalmi-közgondolkodásbeli probléma miatt nem képes működni a gazdaságunk sem polgári-kapitalista módon.

A magyar nép a gazdasági átalakítást is rühelli („reform”=megszorítás), hát még azt mennyire rühellné, ha valaki (egy igazi politikus) azzal lépne elé, hogy nem csupán a gazdaságot, de az egész gondolkodás- és viselkedésmódunkat is át kell alakítanunk, mert enélkül csak tovább süllyedünk. Márpedig épp erre van szükség – ki tudja, talán eljutottunk már olyan mélyre, hogy legyenek elegen, akik bármi áron is, de ki akarnak kerülni a reménytelenségből. …De attól félek, hogy a hatalomra aspiráló politikusaink még mindig nem fogták fel, mi is itt az alapvető baj és még közülük a legkülönbek is csupán a „gazdasági felszínt” akarják kapargatni. Megértem őket, hiszen a ’60-as évek közepétől a politikában folyamatosan a „gazdasági megoldásokat” próbálgatták. Előbb, a szocializmusban, azért, mert a társadalmi-gondolkodásmódbeli problémákat fel sem lehetett vetni (ideológiai okok miatt), azután pedig olyanok jöttek sorra, akik nem abból indultak ki, ami a valóság, hanem abból, amit a fejükben élő illúziók, vagy a zsebük érdekei diktáltak nekik. Ráadásul egy-két kivételtől eltekintve nem is voltak elég tehetségesek ahhoz, hogy felfogják és megértsék a valódi bajokat és okaikat – ehhez nem volt elég széles a látókörük. …És ha most is csak „átlagos” politikusoké lesz a hatalom, akik csak a megszokott korlátok között képesek gondolkodni, akkor nem lesz esélyünk a javulásra.

A posztot azzal indítottam, hogy irányt tévesztettünk. Az a helyzet, hogy a magyar társadalom önmagától, a „kollektív bölcsességre” alapozva nem képes meglelni a helyes irányt – mert (mint írtam) ebben (az önállóságban) nincs tapasztalata, ráadásul nem is igen akaródzik neki bármit is önként közösen csinálni. Ha rábíznánk magunkat az emberekben működő mechanizmusra, akkor minden folyna tovább úgy, ahogy eddig – ez pedig folytathatatlan: egyszerűen elfogytak az erőforrásaink.

…Nem tudom, hogy milyen gyorsan lehet egy társadalom kellően nagy hányadával megérttetni-átéreztetni azt, hogy ideje megváltoznia és azt sem tudom, hogy ha felismeri is a szükségét, képes-e annak megfelelően cselekedni is? Azt viszont tudom, hogy nincs más esélyünk!

¹ A cím jelentése: Hová megyünk? (latinul)

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

2013.02.11. 21:27 Szerző: Fuorcontrasti

A mesterséges szabályok, az ingyenpénz és a gyenge versenyszféra

„– Írókám, rendben van, adunk magának 200 000 forint kölcsönt, de ennyit csak magának, csak magának.

Kezet csókoltam neki, aztán rohantam a mérnökhöz:

– Kétszázezer forintot adtak, de azt mondták, csak nekem.

– Valóban csak magának adtak kétszázezret, az összes többi lakó kétszáztízet kapott. Az viszont igaz, hogy nekik nincs protekciójuk.”

Moldova György: Protekció - 1980

Látszólag minden kezd jól alakulni: Bajnai szombaton bejelentette, hogy ha miniszterelnök lesz, akkor kormányon nem enged majd fedezetlen költekezést – és úgy tűnik, hogy ha nem is olyan vastagon, mint az előző hétéves ciklusban, de az EU is szépen támogatja az ország felzárkózását, hiszen (saját állításuk szerint) mind Orbán, mind Bajnai sikeresen lobbiztak Brüsszelben…

…És én, mégis azt mondom: semmi sem áll jól. Semmivel sem kerülünk közelebb a jól és akár bővülően, ugyanakkor mégsem fedezetlenül finanszírozható országhoz és semmit sem fog fejleszteni igazából az országon a brüsszeli „ingyenpénz-eső” sem, sőt. Ez utóbbi talán még árt is, mivel konzerválja a vállalkozói szféránk sajátos mentalitáshibáit!

Nézzük előbb a társadalmi igények finanszírozásának Bajnai által megígért, „forintra-fillérre kiszámolt terven” alapuló módját és azt, hogy ez vajon elég-e a fejlődéshez és az EU-átlagtól való lemaradásunk lefaragásához?

Mit is mondott Bajnai:

„…Hogy számomra minden csak üres szó addig, amíg valaki józan számításokat nem tesz mellé? Hogy nekem attól még nem szakpolitikai program valami, ha egy párt azt írta a borítólapjára? Ez igaz, nekem bizony minden ígéret mögé fedezet is kell. Forintra-fillérre kiszámolt terv arról, hogyan jutunk A-ból B-be. Jó szándékú kritikusaim sokszor vitatkoznak velem emiatt.”

Nos, ez csak a dolog egyik fele: az, hogy amire kiadunk pénzt, arra legyen fedezet a bevételek között. Ám van a dolognak egy másik fele is, amiről Bajnai nem tett említést: ez az erőforrás-bővítés. Hiszen ha fejlődni és felzárkózni akarunk, akkor nem elég a mai szükségleteket kielégíteni, hanem kell, hogy legyen fedezete az „utoléréshez” szükséges beruházásoknak-finanszírozandóknak is! Ehhez az kell, hogy egyre több és több erőforrást „vethessünk be”, aminek egyetlen hosszabb távon is fenntartható fedezete a jól teljesítő versenyszféra.

Jelenleg – és a rendszerváltás óta még sosem – nem képes a versenyszféra annyi erőforrást termelni, amely akár csak hozzávetőlegesen is elegendő „fedezet” lenne a legmegalapozottabb szociális igények kielégítésére. És akkor hol vagyunk még Kónya tegnapi felvetéseinek teljesíthetőségétől!

Bőséges és még tovább bővülő erőforrás-ellátottságot csak erős és magas szintű polgári és vállalkozói attitűd, továbbá az ehhez társuló felelős üzleti tervezés-viselkedés és fejlett vállalkozásmenedzsment juttathat egy társadalomnak: fejlett, hatékony és termelékeny vállalkozások sokasága – hiszen köztudott, hogy az érték(többlet) végső soron csak a versenyszférából jöhet. A közszféra nem termel értéktöbbletet – az csak költi, ami másutt termelődött – és az állami vállalatok sem arról híresek, hogy motiváltak lennének akár a hatékonyságnövelésre, akár az innováció fokozására…

Hogyan lehet itt, Magyarországon megerősíteni a versenyszférát? Hogyan lehet felülírni azokat a kapitalizmussal ellenétes viselkedésre ösztönző „spontán szabályokat”, amelyek mentén a magyarság többsége él és amelyek a magyar politikát-országirányítást is működtetik? Kinek a dolga ez –vagy esetleg bízzuk a véletlenre, a spontán társadalmi és gazdasági folyamatokra ezt? Igen ám, de vajon merrefelé haladnak egy társadalom spontán folyamatai? Nyilvánvalóan arra, amerre az adott társadalom szabályrendszere tereli azokat – ezekről viszont éppen most állapítottuk meg, hogy a mi esetünkben éppen ellentétesek a hatékony, modern vállalkozói világ elvárásaival.

Magyarország, a magyar társadalom speciális viszonyai között kormányzati feladat azoknak a viszonyoknak és előfeltételeknek a megteremtése, amelyek szükségesek egy jól teljesítő versenyszféra létrejöttéhez. Azért a kormányzat kikerülhetetlen feladata ez, mert a magyar közgondolkodás kapitalizmus- és vállalkozásellenes; ezeket a dolgokat körülbelül a tisztességtelen extraprofittal, az erőfölénnyel való visszaéléssel („Elnyom minket az EU!”, ill. „Kizsákmányolják Magyarországot a multik!”), illetve az átveréssel és a munka nélküli jóléttel azonosítja. Mindennek oka az elmaradt polgárosodás (a „megszakadt történelmünk”), amelynek következtében nem alakult ki a tudatunkban a szerves összefüggés teljesítmény, innovativitás és siker („jólét”) között. Hozzájárul ehhez még az is, hogy a „tőkés” a dolgok természetéből következően „felette áll” a (vállalati és jólét-)hierarchiában a „kisembereknek”, ez pedig ráerősít arra a negatív (és a történelmünk által sokszor megerősített) társadalmi beidegződésre, hogy aki felettünk áll, az nekünk csak rosszat akar, az az „ellenségünk”. Ugyanakkor a Kádár-korszakban kialakult az „egyenlősdi” és megszoktuk, hogy „aki gazdag, az gyanús”… Mindezek együtt oda vezettek, hogy a magyar társadalomban nem tud önmagától jól működni a versenyszféra (amelynek egyik létalapja éppen a „nem-egyenlőség”), mert annak szabályai éppen ellentétesek a magyar társadalom általános szabályaival. Új szabályokat pedig csak a kormány és a parlamenti többség képes gyorsan és mindenkire vonatkozóan érvénybe léptetni.

Igaz: egy „mesterséges szabály” sohasem működhet olyan jól és automatikusan, mint egy, az adott nép történelmében szervesen kifejlődött norma, de „kezdetnek megteszi” az ésszerűen meghozott és konzekvensen betartott-betarttatott (jog-)szabály is – hiszen még egy ilyen mellett is sokkal jobban lehet termelni és együttműködni, mint a ma érvényes „ököljog” mellett.

Ám van példa arra, hogy egy új, mesterséges szabály jól működik. Annak idején, amikor a skandináv államok azt tapasztalták, hogy mekkora károkat okoz náluk az alkoholizmus, képesek voltak felfogni a saját érdeküket és képesek voltak elfogadni egy, az addigi saját szokásaikat átíró szabályt, amely nagyon megnehezítette és megdrágította az ivászatot. És bár ez a szabály nap mint nap okoz kellemetlenségeket nekik, mégis tartják hozzá magukat, mivel a negatívumok messze alatta maradnak a szabálykövetés pozitív hozadékának. Ebből kiindulva, ha egy kormány képes értelemmel és empátiával megbeszélni az állampolgárokkal, hogy miért éri meg nekik jobban az új szabályok szerint viselkedni, mintsem élni a megszokott és pillanatnyilag kényelmes, előnyökkel járó szokásaik szerint, akkor legalábbis van esély a sikerre.

…Persze ahhoz, hogy egy kormánynak hitele legyen, amikor új szabályokat vezet be, az kell, hogy ő maga feltétlenül tartsa ezekhez magát. Kell a közpénzekkel „forint-fillérre” elszámoló állam és önkormányzatok. Kellenek a teljesen transzparens és objektív közbeszerzések, kell mindezek jogszabályi és államigazgatási mechanizmusa – és kell a politikai akarat is arra, hogy nem az eddigi korrupciós-pártfinanszírozós politikai gyakorlatot folytassa az új hatalom.

…Hogy jön mindez Bajnai igényéhez, hogy „minden ígéret mögé fedezet is kell”? Hát úgy, hogy ha bővíteni akarjuk a fedezettel ígérhető dolgok körét, akkor ehhez nagyobb fedezet is kell – az meg csak a versenyszféra megerősítésével lehet hosszabb távon és fenntarthatóan biztosítani. Mivel azonban a magyar versenyszféra magától, mint fentebb írtam, nem képes erősödni, ezért szükség van az ésszerű törvényhozói beavatkozásokra. Mindez nem valamiféle „neoetatizmust” jelent – szó sincs arról, hogy az orbáni úton kellene haladnunk, államosításokkal, állami forrásokból gazdagított „nemzeti nagytőkésekkel” és költségvetési forrásokkal táplált, a szabad versenyt „rühellő” vállalkozói klientúrával.

Valójában olyan szabályokra van szükség, amelyek a mindennapi tapasztalatok alapján, működésük közben győzik meg az embereket, hogy előnyükre vannak és preferálják is, ha betartják azokat. (Ehhez például át kell alakítani a szabályszegések büntetéseinek rendszerét is. Mi értelme van annak, hogy az adócsalásért kirótt büntetéseket az állami büdzsé nyeli le. Nem lenne sokkal ésszerűbb az, ha ezek a pénzek bekerülnének egy, a prudens vállalkozásokat kiszolgáló kedvezményes hitelalapba?)

…És hogy jönnek belföldi bajaink, a vállalkozásaink és a polgári-vállalkozói attitűd gyengesége ahhoz, hogy mekkora összeg érkezett és érkezik majd Brüsszelből, EU-s támogatások formájában? Ahhoz, hogy ezt a kérdést megválaszolhassuk, nézzük, milyen hatása van az EU-s támogatásoknak a magyar viszonyokra?

Látszólag áldás az EU-s pénzeső: épül az infrastruktúra, épülnek a városi terek, munkát kapnak a vállalkozások és gyarapszik az ország… Csakhogy… Valójában az „ingyenpénz” inkább rombolja, mintsem erősítené a polgárosulást – hiszen egy (nyugati) polgár nem arra építi a stratégiáját, hogy mi jön be ingyen, hanem hogy mire van fizetőképes szabadpiaci (és nem állami!) kereslet. Az ingyenpénzről azt szokás állítani, hogy „leszoktat a munkáról” és az „eltartotti magatartást” erősíti – miből gondoljuk, hogy ez csak a munkanélküli cigányokra igaz? Bizony: minél több egy gazdaságban az ingyenpénz, annál inkább torzul a vállalkozói önállóság és felelősség! Hiszen onnantól a vállalkozó érdeke nem a piacképes, jó minőségű termék, szolgáltatás és ár, hanem a nexus a pénzosztókkal – hát hol polgári gondolkodásmód ez?

Amikor a Jobbik azzal jön, hogy „Az EU akadályozza az magyar vállalkozások létrejöttét!”, akkor bizony némi igazság van ebben, ha nem is úgy, ahogy Jobbikék gondolják. Az EU puszta jó szándékú naivitásból „konzerválja” a magyar (és egyéb kelet-európai) etatista attitűdöt azzal, hogy ebben a formában támogatja meg a szegényebb, fejletlenebb tagállamait.

Mit kellene inkább tennie? Nem mást, mint hitelezni: a megalapozott projekteket kellene kedvezményes (bánom is én, akár 100%-os) hitelforráshoz juttatni – ugyanabból a pénzből, amelyet most csak úgy, az isten nevében oszt szét… Persze, tudom én: vannak pályázati feltételek, meg ellenőrzési mechanizmusok (leginkább utólagosak – ld. még „veszett fejsze nyele”) – de mondjátok meg, ugyan mi ösztökél erősebben az átgondolt és megalapozott projektekre: a hitel, amelyet majd a projekt termelte haszonból vissza kell fizetni – vagy az ingyenpénz?

…Ahogy a poszt elején írtam, mind Orbán, mind Bajnai azzal büszkélkedett a napokban, hogy „kilobbizta a támogatást” Brüsszelben – hát, engem a fentiek okán inkább zavarna a helyükben, hogy rázúdul az országra megint egy csomó, felelőtlenül elkölthető „máspénze”. Urak: hol lesz ebből erősödő polgári-vállalkozói attitűd és felelősebb üzleti-piaci magatartás? Hol erősödik ettől a magyarok vállalkozásszervező képessége? …Márpedig a poszt elején megállapítottuk, hogy épp az erős és magas szintű polgári és vállalkozói attitűd, a felelős üzleti tervezés-viselkedés és a fejlett vállalkozásmenedzsment juttathatja bővülő erőforrásokhoz a magyar társadalmat – és így lehet Kónya ígéretei mögött fedezet majdan.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

7 komment

Címkék: orbán fidesz eu kormány brüsszel támogatás szolidaritás vállalkozások bajnai versenyszféra erőforrások kohéziós alap szociális ellátás polgári mentalitás együtt 2014 Kónya péter

2013.02.10. 19:05 Szerző: Moin Moin

Erőlködés és haladék

„Nem haszon lesz ebből. Kár lesz ebből!”

Szomjas György: Talpuk alatt fütyül a szél - 1976

Hogyan győzhetnénk?

Erőlködés és haladék: ezzel a két szóval jellemezhető a magyar politika jelene. A Fidesz erőlködik az Alaptörvény-módosítással, hogy bárki-bármi ellenében megnyerhesse majd a 2014-es választást. Az ellenzékről pedig (Jobbik kivéve), úgy látszik, nem mondható meg, hogy esetleges győzelme esetén majd mit is fog tenni, hogyan fog kormányozni és ennek milyen hatása lesz az országra – így nem jelentene igazi megoldást, csupán haladékot arra, hogy azt kidolgozzuk.

Ám a címbeli két szót akár fel is cserélhetjük kormány és ellenzék között, hiszen a Fidesz is haladékot remél önmagának: csak addig tartsunk ki a hatalomban, amíg elegendő anyagi alapot szerzünk meg (az országtól) ahhoz, hogy mi, a Fidesz-fiúk és –urak legyünk a „nemzeti nagytőke”, az ország legnagyobb gazdasági hatalmi tényezője. Mi akarunk lenni a felsőosztály, a burzsoázia – ám erős feudális attitűdökkel, az igazi polgár-burzsoá alapvető demokratizmusa nélkül, és csak addig tartsunk ki a hatalomban, ameddig az első (és talán a második) ciklusban elkövetett köztörvényes bűneink elévülnek, így egy későbbi elszámoltatás már nem vezethet ellenünk és vagyonunk ellen komoly eredményre. Ezen kívül nincs semmiféle „nemzeti cél”, a nemzetet nem tekintjük másnak, mint felhalmozandó „eredeti tőként” forrásának. Az angolok birkákat tenyésztettek a bekerített földeken, mi pedig közmunkásokkal kiviteleztetett állami beruházásokat…

…Ami pedig az ellenzéket illeti, ott is megy az erőlködés – és az erők összemérése: hogy legyen egység, és hogy ki teremtse azt meg, kinek a dominanciájával?

Technokrata-populista kombó?

Tegnap az Együtt 2014 „kormányt értékelt” és meghirdette a párttá alakulását is, azzal, hogy várnak mindenkit, aki tenni kész és tenni tud a sikeres országért. Azonban mindhárom beszéd tele volt „múlttal”: az egyik (Bajnaié) talán a leginkább egy 2009 körüli Orbán-beszédhez hasonlított – természetesen leszámítva a "technokrata vagyok”-részt. Egy másik (Juhászé) szép, demokrata, naiv beszéd volt, tele célokkal, ám arról egy szó sem esett, hogy miféle „technológiákkal” fogják elérni e célokat. A harmadik (Kónyáé) pedig elvette Szanyi Tibor kenyerét… Ha összevetjük a három beszédet, akkor azok mintha nem is egy (hamarosan) párt vezető triumvireitől hangzottak volna el. Amíg Bajnai kijelentette, hogy „nekem bizony minden ígéret mögé fedezet is kell. Forintra-fillérre kiszámolt terv arról, hogyan jutunk A-ból B-be” (Ah, ez zene füleimnek – csak aztán úgy is legyen!), addig Kónya mondandója középpontjában a szociális rendszer visszaerősítése állt, összegükben és időtartamukban megnövel, és természetesen a központi költségvetést terhelő juttatásokkal. Ez a kettő, tekintve az ország és a gazdaság jelen viszonyait, összeegyeztethetetlen – és csak akkor válik lehetővé egyszerre a jóléti rendszerek fejlesztése és a „forint fillérre” mellérendelt fedezet, ha olyan erős lesz a magyar versenyszféra, amitől ma igen távol állunk…

„Anyám könnyű álmot ígér” – már megint?

Amint írtam, a Kónya-beszéd számos ígéretének fedezetoldaláról – magyar szokás szerint - egyik szónok sem tett említést. Még a magát beszédében is „technokratának” elismerő Bajnai sem monda ki a nyilvánvalót: addig a büdös életben nem lesz itt jólét, amíg nem nyer teret az előre tervező és jól szervező polgári-kapitalista mentalitás és az egymással kooperálni képes demokrataság. Ezek minden erős és hatékony gazdaság alapjai – erős gazdaság nélkül pedig ugyan hogyan, miből futná a szociális és szolidaritási rendszer visszaerősítésére?

…Miért nem mondják ki sohasem Magyarországon ezeket az alapvető, egyszerű igazságokat? Netán attól fél itt minden szónokló politikus, hogy „azonnali halálát” okozza az, ha rámutat, miért és miben gyenge ez a nép? De ha nem mondja ki, akkor viszont lassú halálra ítéli a népet. Én a három, ma sokak szemében a palettán a leghitelesebbeknek látott politikus helyében azonnal elkezdeném sulykolni ezt az alapigazságot és nem félnék ennek „negatív”, potenciális választókat „elrettentő” következményeitől! Azért nem félnék, mert akik a nemzet fogyatékosságainak felemlegetését „hazaárulásnak”, a magyarság „megalázásának” tekintik, úgyis elérhetetlenek az Együtt és a demokratikus ellenzék számára. Ők ott tolonganak Viktor seggében – vagy épp az Árpád-sávos gumiturult szopkodják. Ők akkora pánikban vannak, hogy az (szó szerint) „elveszi az eszüket”. (Erről itt olvasható egy kitűnő elemzés: Magyar narancs/Varga Kristóf Hogy lesz vége? - http://magyarnarancs.hu/publicisztika/hogy-lesz-vege-bekemenet-szorongas-valasztas-82954) Ezeknek az embereknek a realizmus kb. azzal egyenlő, hogy szembe kell nézniük a saját modernitásra és teljesítményelvűségre alkalmatlan mivoltukkal – és ki szereti ezt? Ettől a választói csoporttól, az ő negatív reakcióiktól tehát nincs mit tartani. A másik csoport pedig, amelyik nem hallaná szívesen a fedezetoldal firtatását, nem más, mint a „vérbaloldali” publikum – ők pedig az MSZP törzsszavazói, tehát ha lesz választási szövetség az Együtt és a szocik között, akkor ezek a szavazók aligha vesznek el. (Megjegyzem: annak idején, 2006. elején Gyurcsány is mondott hasonlókat a kampányában – és ennek ellenére ezek a szavazók mégis ott tolongtak mellette!) … Ha pedig mégsem jön létre egy életképes együttműködés az Együtt 2014 és az MSZ között, akkor mit sem számít, hogy Bajnai keményen beszélt a szociális ellátások fedezetoldaláról, mert nem azon, hanem a széttagoltságon fog múlni az ellenzéki vereség…

Út egy másik millához

…És mit nyerhet Bajnai azzal, ha őszinte lesz a jövőt és annak kikerülhetetlen követelményeit illetően? Nos, akkor nyerheti meg azt a bizonyos, a tegnapi értékelőben is emlegetett egymillió szavazót. Mert ez az a „milla”, amely éppen erre vár: hogy ne hazudjanak neki – mert azt ő úgyis észreveszi, hiszen Bajnaihoz hasonlóan ezeknek az embereknek a zöme is épp „technokrata”.

A tegnapi beszédekben megígért új Együtt-párt akkor cselekszik helyesen, ha bátran cselekszik. Ezzel lesz hiteles, ezzel lesz népszerű – nem pedig a ki tudja hányadik „jóléti rendszerváltással” való kecsegtetéssel. Az Együtt-párt feladata az előbb említett milliós szavazói tömegnek a maga mellé állítása – ha erre képes lesz, akkor és csak akkor lesz itt Orbánrendszer-leváltás 2014-ben…

Mikor kezdődhet el a jövő?

…Ám az, hogy esetleg lesz Orbánrendszer-leváltás, még nem jelenti azt, hogy biztosan lesz itt tudásalapú kapitalizmus és kompetencia- és teljesítményalapú demokrácia. Ehhez az kell(ene), hogy egy erős támogatottságú és elszánt, nagyon tudatos társadalom-átalakító politikát folytató kormányzati hatalom állhasson tartósan az ország élén (ó, az a híres „kötcsei 15-20 év” – csak egészen más célok érdekében!), nem pedig egy önmagával marakodó, összetákolt érdekkoalíció, amilyennek ebben a pillanatban egy esetleges ellenzéki együttes ígérkezik…

Az, hogy Magyarország milyen hely is lesz a következő évtizedekben, hogy sikeres, modern részévé válik a fejlett nyugatnak, vagy pedig sodródik, tengődik és lecsúszik az egymást követő inkompetens és/vagy önző kormányok alatt, az nem 2014-ben fog eldőlni – hanem az azt követő választáson. Ennek az oka az, hogy bár elméletileg az előttünk álló 14 hónap alatt össze lehet tákolni egy ellenzéki együttműködést, amely legyőzheti a Fideszt, ám arra egyre kisebb az esély, hogy ez az ellenzék világfelfogásában, kompetenciájában, a dolgokhoz való hozzáállásában és mentalitásában alkalmas legyen az ország modernizálására. Itt modernizálás alatt nyilván nem csupán infrastruktúra-fejlesztéseket és újabb idetelepülő német autógyárakat kell érteni, hanem egy alapvető mentalitásváltást, amely előbb-utóbb megkerülhetetlen lesz, ha nem akarunk ismét kiesni a nyugatból.

Hogyan kell megmodernizálni a magyarokat?

Mindenek előtt, tekintettel a magyar társadalom adottságaira, annak polgáriasulatlanságára, nem járható a „bázisdemokrata”, vagy „alulról jövő kezdeményezésekre épülő” út. Ez a módszer azért nem működik magyar környezetben, mert túlságosan kevés embernek van ilyen gondolkodásmódja. Ugyanakkor: túlságosan nagy hatalom és anyagi erőforrások vannak olyan érdekkörök kezében, amelyeknek épp a mai, nem polgári, hanem „hűbéri” Magyarország felel meg. E kettő, a gyenge és kis létszámú demokrata állampolgár és csoport, illetve az „omnipotens oligarchátus” harcából csak az utóbbi kerülhet ki győztesen – hacsak a „kicsik” nem kapnak olyan támogatást valahonnan-valakitől, ami-aki képes kiütni állásaikból az oligarchákat és elvonni erőforrásaik zömét. Ez a támogató csak egy, mint fentebb írtam „erős támogatottságú és elszánt, nagyon tudatos társadalom-átalakító politikát folytató kormányzati hatalom” lehet – leszámítva a Rákos mezejére a kedvünkért leszálló UFO-kat.

Mivel ott szerepelnek a felsorolt követelmények között az „elszánt” és a „nagyon tudatos társadalom-átalakító politikát folytató” kifejezések is, a ma alakuló ellenzéki összefogás e feladatra aligha lesz alkalmas. Megjósolható, hogy esetleges hatalomra lépésül kezdetétől működni kezdenek a köztük lévő érdek– és szemléletmódbeli különbségek. Sokkal többet fognak egymással foglalkozni, mint a rájuk váró modernizációval és társadalom-átalakítással. Olyan lesz ez, mint az MSZP: egymással harcoló, egymás iránt bizalmatlan szereplők kavargása – és mivel ebben a játékstílusban épp a szociknak van a legnagyobb gyakorlatuk, nem nehéz megjósolni, hogy kié lesz a vezető szerep…

Fiúk, ki tud itt vezetni?

…Hogyan lenne kivédhető egy „MSZP-vezetés” az ellenzéki együttműködésen, majd még inkább az eljövendő közös kormányzáson belül? Csakis úgy, ha az Együtt-párt minél nagyobb támogatottsággal, minél megalapozottabb, széleskörűbb és kikezdhetetlenebb programmal – no meg hihetetlenül magabiztos vezetőkkel – indulna a küzdelembe. Magyarán: előbb meg kell erősödnie és csak azután kell és szabad leülnie az MSZP-vel, immár az erő pozíciójából. Kérdés: mennyire vág ez össze az Együtt-fiúk személyiségével és céljaival? Igen nagy szégyen lenne rájuk nézvést, ha még egy Mesterházy-kaliberű „vezető személyiség” is képes lenne maga alá gyűrni őket!

Nem, az Együtt-párt még nem tart ott, hogy világosan látná a saját helyzetét, feladatait és az eszközöket, amelyek nélkül nem sikerülhet neki a dolog! Bajnai azt mondta a beszédében az MSZP kapcsán, hogy „Nincs elég hitele a korszakváltáshoz és nincs elég szakértelme a kormányzáshoz. Mindegyikből van neki sok, de egyikből sincs elég.” Nos, ezt magukról is elmondhatta volna! Az elkövetkező néhány hónapban kell megszereznie, pontosabban bevonzania és teret engednie annak a kompetenciának – és: az ezzel rendelkező személyeknek – amelyekkel/akikkel ma még messze nem rendelkezik. Ezen fog múlni a választási siker – és az is, hogy elkezdődhet-e 2014-től Magyarország valódi, „mentális” modernizálása is, vagy ez egy későbbi választás utánra marad?

Ha Bajnaiék valóban meghirdetik a kapuik kinyitását a tehetséges emberek előtt, és ha valóban nem a mai „alapító fiúk” akarják minden észérv ellenére is monopolizálni (vagy „tripolizálni”?) a hatalmat az Együtt-párton belül, akkor ők lesznek az ellenzék vezető ereje és a szocik csak gazsulálhatnak, Orbán pedig elkezdhet csomagolni… Ám ha mégsem nyitnak kaput, akkor akár be is csukhatják a boltot…

…És akkor valóban a 2014 utáni választás foga eldönteni az ország sorsát – és ez a választás alighanem korábban lesz, mint 2018, mert a „tákolt koalíció” és a meg nem regulázott „nemzeti oligarchátus” együttesen olyan helyzetet teremtenek, hogy akár a káoszba is süllyedhet Magyarország, évekre!

Nem kéne megvárni, hogy „EU-s tankokkal” kelljen kivívni „az európai szabadságharcosok nemzetének”¹ szabadságát és jólétét – ez Bajnaiék igazi felelőssége.

¹ Idézet az Orbán Viktor 2013. január 30.-i, Barrosoval közösen tartott brüsszeli sajtótájékoztatóján elhangzottakból - http://index.hu/belfold/2013/01/30/orban_miert_kellene_megallitani_minket/

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

2013.02.08. 18:51 Szerző: Cincinnatus

Az egyetlen út

„Nekem többé nincs külön utam a világban, nekem egy utam van”

Örkény István – 1974

A magyar történelemben nem ritkák azok a helyzetek, amikor csak egy utunk maradt – ez a mostani is ilyen. Persze, számos „útjelző” kínálkozik és számosan vannak, akik örömest vezetnének minket a saját fejük szerint. Vannak olyanok, akik a fél életüket eladnák egyciklusnyi hatalomért és vannak, akik már tőlünk vettek el egy-két ciklusnyi időt… De azok az utak, amelyeket ők ajánlgatnak (mint írtam, szigorúan a saját vezetésükkel!) vagy nem vezetnek el oda, ahová mennünk kell, vagy járhatatlanok…

„…ahová mennünk kell” – igen, mert ahová itt sokan eljutni akarnak, az nem lehetséges. Nem lehetséges a jólét slampos, szervezetlen munkával. Nem lehetséges egy gyenge gazdaságtól azt várni, hogy eltartson egy mindenkinek mindent „alanyi jogon” osztogató/dotáló vízfej-államot. Nem lehetséges a XXI. századi orvoslás havi néhányezres Tb-befizetésből és nem lehetséges, hogy mi semmiért se legyünk felelősek a saját életünkben-dolgainkba, hogy minden rosszért legyen szabad másvalakit (politikusokat, bankokat, IMF-et/EU-t, marslakókat) hibáztatnunk… Mert sokan, nagyon sokan ezt akarják és vannak is, akik vállalkoznának egy efféle „kaland” vezetőiül.

Hová kell akkor mennünk – és ki vezessen el oda minket?

Nyugatra. Oda, ahová ezer éve elindultunk – mert akkor is csak ez az egyetlen út volt valóságos. Oda, ahová néha már- már úgy tűnt: megérkeztünk, legutóbb éppen 22 éve, de aztán mégsem… Mégsem, mert mindig akadtak számosan, akik (saját félelmeik okán) vissza akartak fordulni, és mert mindenkor akadtak „vezetők”, akik (saját érdekükben, csak hogy ők vezethessenek) vállalkoztak is erre a visszaútra, legutóbb épp most.

Az nem megy, hogy „viszonylagosan” vagyunk nyugat: úgy, hogy körömszakadtáig harcolunk azért, hogy a nyugat finanszírozzon minket (mint ma éjjel is, Brüsszelben), miközben elmondjuk őket mindennek. Azt a hazugságot terjesztik itt, hogy „a nyugat többet visz el, mint amennyivel támogat”, ám akik ezt mondják, vagy nem tudják, vagy szándékosan hallgatják el azt, hogy a nyugattól nem csak „készpénzt” kapunk, hanem mindenek előtt módszereket-mentalitást, szemléletmódot és tudást ahhoz, hogy magunk is képesek legyünk nyugati módra és nyugati szinten eltartani önmagunkat. Persze, értem én, hogy mindazok, akik nem képesek befogadni e módszert-mentalitást, szemléletmódot és tudást, inkább visszafordulnak és szabadságharcról, meg gyarmatosításról beszélnek a Békemeneteken… Csak az a kérdés, hogy ők határozzák-e meg a közeljövőt? Mert ha igen, akkor a távolabbi jövő nagyon szegény és szomorú lesz!

…Ki vezessen minket nyugatra? Ki képes erre – és ki az, aki igazán akarja, felfogva azt, mivel jár a nyugattá válás neki? Nézzük az ajánlkozókat – mondjuk a közvélemény-kutatási támogatottsági adatok sorrendjében!

MSZP: Ki hisz már nekik és bennük? Az az egymillió bizonytalan szavazó, aki eldöntheti a 2014-es választást, nemigen.
Együtt 2014: Már maga a név - „együtt” - is jó, hiszen a három szervezet, amely alkotja (H&H, Milla, Szoli) maga sem tudja, hogy akkor most együtt, vagy külön-külön, pártként, vagy netán valami másként – és ha igen, akkor miért mégsem…
LMP: Ja, az már nincs is – a frakciója pl. épp ma indult oszlásnak!
DK: Akkor már inkább a Maszop…

Lássuk be, feleim, magunkra vagyunk hagyva – ismét! Nincs politikai képviselőnk, nincs szervezetünk és nincsenek olyanok sem, akik megszerveznének nekünk és helyettünk egy ilyet. Pedig, ismétlem, legalább egymillióan várják, hogy legyen egy ilyen szervezet. Ez egy valóságos „milla”, hiszen hús-vér (és: szavazni akaró – Orbánt leváltani akaró) emberek alkotják, nem csak lájkok, mint a facebookos Millát – amely valójában vagy egy tucat magabizonytalankodó fiú és lány. (Remélem, legalább azt tudják, ki-ki melyik?) Ehhez képest óriási erőt képvisel egymillió valóságos és tulajdonképpen, kimondatlanul is egyet akaró ember – ha meg van szervezve, ha jól van vezetve.

…Szervezzük hát meg!

Mert ma ugyanez az egymillió ember csupán egy alaktalan és cselekvésképtelen akaratfelhő, amellyel nem kell és nem is lehet számolni!

A minap itt, a blogon megjelent egy poszt (A középosztály hallgatása - http://progressziv.blog.hu/2013/02/07/a_kozeposztaly_hallgatasa), amely váratlan karriert futott be: egyetlen nap alatt majd’ félezren lájkolták/ajánlották és több ezer olvasója volt. Komment pedig alig érkezett rá – és e kettőt együtt csak úgy értelmezhető, hogy valamit nagyon „eltalált”, épp azokban, akikről szólt: a középosztály tagjaiban. (A kommenthiány + sok lájk és megosztás a „hallgatás=beleegyezés”
jele!) Ők terjesztették, adták tovább, ajánlották elolvasásra egymás között – nyilván azért, mert épp a bennük kavargó gondolatokat, érzéseket fogalmazta meg, helyettük is. Az, hogy ez így megtörtént, hogy a poszt ekkora „spontán karriert” futhatott be, talán arra utal, hogy eljött az idő, amikor immár nem esélytelen egy, a középosztályt „csatasorba állító” profi politikai mozgalom megszervezése – ami korábban szóba sem jöhetett volna!

A középosztály ősszel még Bajnaiban bízott, de azt kellett látnia, hogy Bajnai elaludt – és elkésett. Biztosan sokan remélik még, hogy idejében felébred és átveszi a vezetést, ám bízni ebben már egyre kevesebben és egyre kevésbé tudnak, ha az eszükre is hallgatnak. A középosztály most itt áll és megszólítóra vár, akit támogathat, aki megszabadítja a szorongástól. A középosztály olyasvalakiket akar vezetőül, akik nem csak megnyugtatják, hanem akik képesek válaszolni is az ésszel nekik feltett kérdésekre: mi hogyan lesz itt 2014 után? A középosztály egy olyan politikai erőre vágyik, amely ha választásmatematikai szükségből össze is áll majd a szocikkal, ám lesz olyan erős és lesz olyan magabiztos, lesz akkora támogatottsága, hogy képes lesz megakadályozni a visszatérést a 2009 előtti szoci politikai stílushoz. A középosztály a saját embereit akarja látni a politikában – és majdan a hatalomban is! Ehhez viszont saját erő kell (mert nem jók erre sem a Bajnai-féle „bizonytalankodó szakpolitikusok”, sem az ősbölény-szocik egyenes ági leszármazottai, az MSZP-s „ifjútörökök”, sem pedig a valódi középosztályos mentalitástól oly idegen millás széplelkek).

Az egyetlen út, amely a középosztály előtt áll, ha el akarja kerülni a katasztrófát, hogy saját jogon kerül be a következő parlamentbe és kormányba – és a legjobban akkor jár, ha maga adja a miniszterelnököt is! Persze, választhatja a további passzivitást („lapítást” és „idomulást”) is, csakhogy akkor hamarosan elveszíti a még megmaradt középosztálybeliségét is.

Hidd el, kedves középosztály, nem éri meg tovább lapulni! Nem azért vagytok, nem azért tanultatok, nem azért dolgoztatok, hogy szőnyeg legyetek egy Orbán Viktor lába alatt! Próbáljuk meg együtt azt, amit más helyettünk úgysem fog megtenni, akárhogy áltatjuk is ezzel magunkat és egymást. Mi egyedül is elindulunk ezen az egyetlen úton – ne hozzátok magatokra azt a szégyent, hogy kimaradtok ebből a buliból!

Ígérjük, az Irányt mutatni fogjuk – és nem fogunk úgy tepetopázni, mint holmi Bajnaiék… Aki jön velünk, az ne csak lájkoljon – elvégre nem vagyunk mi valami nyárfás millások! – hanem dobjon egy e-mailt, vagy írjon a Facbookunkra!

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

2013.02.07. 18:58 Szerző: Đđ

Jóléti rendszerváltás – 2013?

Vezérgúnár.jpg

„Lebewohl, lebwohl mein Schätzelein

tausend Sterne die soll´n Dich grüßen

sollen Dir den Schlaf versüßen

denn ich kann nicht bei Dir sein.”

(„Élj jól, élj jól Kedvesem/ezer csillag, amelyeknek köszönteniük kell Téged/kell, hogy megédesítsék az álmodat/mert én nem tudok nálad lenni.”)

A 40. század nótája – XIX. század 2. fele

Volt egyszer, bő tíz éve, hogy az éppen kormányra került MSZP előjött a „jóléti rendszerváltással”: Medgyessyiék „száznapos programjával”. Ez egy, a jövőt előre felélő, viszont „eccerűék” körében nyilván népszerű, osztogató intézkedéssorozat volt, amelyet annak idején a Fidesz is támogatott az Országgyűlésben… Most pedig, mintha a Történelem ismételné magát, a Fidesz kezd „jólét-osztogatásba” ezzel a rezsicsökkentés-ötlettel – és lám: az MSZP lelkiismeretesen visszafizeti az akkori adósságot: mai nyilatkozatában Mesterházy Attila kijelenttette, hogy az MSZP támogatja a rezsicsökkentést! (Erről részletesebben itt, az MSZP honlapján lehet olvasni: http://www.mszp.hu/hirek/az_mszp_tamogatja_a_rezsicsokkentest_de_fenntarthatobb_modot_javasol)

…Hát, itt tartunk, ismét! A magyar politika „élmezőnye” semmit sem tanult 2002 következményeiből: megint elrugaszkodunk a valóságtól, megint fedezetlen és a jövőt felélő „programokat” támogatunk…

A lényeg szempontjából semmit sem ér, hogy az MSZP „fenntarthatóbb módot” javasol a későbbi, további rezsidíj-csökkentésre – hiszen a baj már megtörtént: csináltunk valamit, amit most nem engedhetünk meg magunknak! Hitelt vettünk fel – a saját jövőnktől. Mert hitel az is, ha ma a holnapi többletköltségeket a nyakunkba szabadítva jutunk úgymond „szabadon elkölthető többletjövedelemhez”.

A kormányzatilag elrendelt rezsicsökkentés ellentétes a kapitalizmussal. Amikor nemrég megjelent a Fidesz-kormány ezzel kapcsolatos terve – majd az újabb, „permanens rezsiforradalmat” kilátásba helyező „támadó hullámok” is – számos elemzés jelent meg az elképzelés káros mivoltáról, tényekkel, számokkal. Ezeket most nem idézem, a lényeg: aki ma erre az útra tereli a közszolgáltatókat, az nem törődik a jövővel. (Hogy mi is lesz ennek a következménye a szolgáltatásbiztonság és -minőség terén, illetve a későbbiekben a ma el nem végzett karbantartások, fejlesztések mekkora áremelkedést okoznak majd.) És eleinte úgy látszott, megértette ezt az MSZP is – hiszen még „szemfényvesztésnek” titulálták (joggal!) az egészet és efféle nyilatkozatok hangzottak el tőlük: http://mandiner.hu/cikk/20130112_mszp_populista_szemfenyveszes_a_rezsicsokkentes

…Most akkor az MSZP úgy döntött, hogy asszisztál a szemfényvesztéshez? Nyilván azért, mert részesülni akar a „trükk” népszerűség-növelő hatásából – pontosabban: nem akar népszerűtlenné válni azáltal, hogy - nem törődve kellően nem tudatos, az összefüggéseket át nem látó támogatóival - őszintén beszél a rezsicsökkentés káráról.

Komolyan mondom: szánalmas. Ha valamire nincs szüksége az országnak, az egy populizmusra hajlamos váltópárt. Úgy látszik, mégsem voltak légből kapottak a múlt évi értesülések arról, hogy az MSZP kampánystratégiájában komoly szerepet szánnak az ígérgetésnek… Pedig hogy tagadták! De hiába: ez van a vérükben: azt hiszik, hogy „nem engedhetik meg maguknak a bátorságot” – pedig csak arról van szó, hogy ők maguk gyávák…

Tudhatnák – vagy ha ők nem, akkor a sok okos tanácsadójuk – hogy gyáva politikus hatalmat még nemigen szerzett. A siker azoké, akik képesek átvenni a tematizálást az épp regnáló kormánytól és a maguk témáit bevinni a köztudatba… Persze ehhez saját témák kellenének, az meg nincs – és tehetség(ek) se ahhoz, hogy legyenek ilyenek.

…Ha már a szocik szeretnének javítani a legelesettebbek helyzetén, akkor inkább adnák oda nekik a 2014-es kampányra féltetett pénzt – mert azt a hatalom megszerzésére elkölteni teljesen meddő vállalkozás lesz így!

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

37 komment

Címkék: kampány mszp fidesz populizmus hitel kapitalizmus ígérgetés mesterházy jóléti rendszerváltás rezsicsökkentés száznapos program

2013.02.07. 14:31 Szerző: Fuorcontrasti

Jön a Gőzhenger?

„Ez az ember tiszta hülye - mondta a tábornok az őrnagynak. - Felvenni egy tó partján valami orosz egyenruhát, amit isten tudja, ki hagyott ott, aztán tűrni, hogy bevágják az orosz hadifoglyok közé, ezt csak egy hülye teheti meg.”

Jaroslav Hašek: Švejk - 1923

Mindenek előtt: nekem az egyik személyes kedvencem Oroszország és az orosz nép. Ennek számos – részben szubjektív – oka van. Érdekel e nép történelme, kultúrája (mind a népi, mind a „magaskultúrája”). Ennek a népnek és világnak sok fontos mondanivalója volt és van – és bizony: a mai Európa is egészen másként nézne ki egy bizonyos orosz cár egyik szubjektív döntése nélkül¹! És ez az a nép is, amely talán a legtöbb személyes és emberi áldozatot hozta azért, hogy Európa ne legyen az „Ezeréves Birodalom Barbárság” martaléka…

Vannak párhuzamok is a magyar és az orosz társadalomfejlődés és ebből következően a mentalitás között is: az egyiket a többszáz éves török-, majd Habsburg uralom, az utóbbit pedig a szintén több évszázados tatár hódítás terelte le a korábban általa követett útról. Az eredmény mindkét nép esetében egy nagyon önállótlan, nagyon nem-kezdeményező és nagyon „ukázelvű” hozzáállás lett. (Persze mindkét esetben vannak kivételek is: itt a leginkább német-osztrák és zsidó eredetű polgárság, illetve a XIX. század második felétől megjelenő nagyparaszt-vállalkozói réteg, ott pedig egyfelől szintén a német² és zsidó bevándorlók, másfelől pedig a szibériaiak – de róluk talán egy másik alkalommal majd…)

…Amivel azonban nem tudok azonosulni, az Magyarország „putyinizálása”, amin – a hírek szerint – Orbánék ezerrel dolgoznak! Azért nem támogathatom ezt, mert Magyarországot felesleges függésbe hozza, anélkül, hogy ennek bármiféle előnye lenne.

Szentpétervárt fel lehetett építeni ukázzal-kancsukával és brutális kényszermunkával, ám polgári társadalom nyilvánvalóan nem „létesíthető” így – noha I. (Nagy) Péter szándéka valami efféle lett volna. A Szovjetunió összeomlása utáni káoszból ki lehetett hozni Oroszországot egy ottani „centrális erőtérrel”, a putyinizmussal, ám ennek alapját mégsem a központosítás és az ellenzék akár fizikai üldözése jelentette és jeleni, hanem a világpiaci olajár-robbanás. Oroszország megerősödésben tehát nem valamiféle belső okok játszottak szerepet, az erőforrást nem az orosz társadalom és gazdasága adta. Ott lényegében semmi sem változott: nemigen vannak kimagasló orosz ipari termékek, nincs semmiféle „tudásalapú expanzió” arrafelé. Megy úgy minden, ahogy korábban, a szocializmus „jobb éveiben”: az állam, ha bevételre tesz szert valahogyan, abból oszt a „polgártársaknak³” is – akik valójában egyáltalán nem polgárok, sokkal inkább a muzsik hagyomány örökösei…

Amikor Orbán egy ilyen országhoz akarja kötni a magyar gazdaság igen jelentős szegmenseit, akkor ezzel Magyarországot távolítja a minőségek versenyét jelentő nyugati világtól és mentalitástól. Amikor itt igen fontos, hosszú távra szóló dolgok majd nem az ország hosszú távú érdekei szerint és nem objektív teljesítmény- és/vagy ár- és minőségversenyben fognak eldőlni, hanem az országot jelenleg vezetők/”birtoklók” egyéni hatalmi érdekei szerint, akkor ezzel tulajdonképpen „kilépünk az EU-ból”.

Egyetértek az Európai Unió és Oroszország közeledésével. Ez a két világhatalmi szereplő egymás legtermészetesebb szövetségese – lehetne, ha alaposan megfontolnánk, mi is e közeledés célja és lehetséges módja és ha a folyamat kezdeményezője az EU lenne. De azzal nem értek egyet, ahogy most Magyarországot húzza a putyini Oroszország felé Orbán! Értem én Orbánt, hogy neki passzolna egy olyasféle társadalmi berendezkedés, ám az semmiképpen sem érdeke a magyaroknak, hogy országuk és mentalitásuk arrafelé legyen „orientálva”.

Nem tudhatjuk még annak részleteit, hogy miképpen fog festeni az a paktum, amely készül – de már most el kell gondolkodnunk azon, hogy miképpen farolhatunk majd ki belőle egy kormányváltás után!

[A témához zenei aláfestéseképpen íme, III. Frigyes Vilmos porosz király Szemleindulója a Szentpétervári Admiralitás Zenekarának előadásában: https://www.youtube.com/watch?v=qiVAGnyykSY]

¹ Ha annak idején, a Hétéves háború végén, 1762-ben az akkor trónra lépő III. Péter, elődje I. Erzsébet cárnő politikájával szembefordulva nem áll Poroszország mellé, akkor ma aligha létezne Németország – és talán EU sem lenne. III. Péter világéletében csodálta II. (Nagy) Frigyes porosz királyt és képtelenségnek érezte volna, hogy ellene harcoljon. Péter maga gyenge [és felesége, II. (Nagy) Katalin által hamarosan az útból el is tétetett] uralkodó volt, azonban Poroszország „megmentése” mellett komoly racionális érvek álltak: ez a két ország és a két nép valahogy egymás természetes kiegészítői voltak – és ma is azok, ha hagyják őket békén fejlődni…

² A német bevándorlókkal Oroszországban megjelent újfajta, a helyitől alapjaiban különböző, polgári munkakultúra „örök nyomot” is hagyott Moszkva városában, a híres utca, az Arbat nevében – ez ugyanis az eredetileg ott lakó németek „Arbeit”, „munka” szavából származik. El lehet képzelni, hogy milyen „elementáris” hatást gyakorolhatott a jó, ám „komótosan” dolgoz(gat)ó oroszokra az a munkastílus, amelyet a németeknél láthattak!

³ Polgártárs: ez volt a (nem párttag) szovjet állampolgárok hivatalosan használatos megnevezése.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

· 1 trackback 149 komment

Címkék: orbán fidesz eu németország oroszország putyin nabucco imf szovjetunió paks déli áramlat ner

Utolsó kommentek

ArriMedes: "Magyarországon sosem volt feudalizmus, familiaritás a magyar rendszer neve vs Magyarországon nem ... (2018.05.07. 12:12) Viktor, mi bajod a dédapámmal?
Pyrrhus: @Orkogo: Aha. Természetesen ismerem a koncepciót, és pont ezért ellenzem. Szóval akinek van jöved... (2017.06.17. 21:29) Alapjövedelem: tévedés, tudatlanság és felelőtlenség
screpes: a 2. vállalást problematikusnak látom, mivel ehhez, stratégikus elemként titoktartás társu... (2017.05.31. 21:27) Az ellenzéki politika anyagi alapjairól
Beer Monster: @gabiiii: A 2. pont egy hibás kritérium lenne, például a biológia legtöbb területe nem alkalmas po... (2017.04.08. 11:16) Diákmunka
gabiiii: @Moin Moin: 1. Ne vesszél el a részletekben, pontosan tudod mire gondoltam. 2. A CEU-n nem tanítan... (2017.04.06. 00:20) Diákmunka
Utolsó 20

HTML doboz

Keresés

Top 5

Utolsó kommentek

Címkék

Archívum

2013.02.19. 13:52 Szerző: Cincinnatus

· 1 trackback 81 komment

Címkék: választás mszp orbán fidesz siker eu jobbik polgári ellenzék 2014 bajnai haza és haladás támogatottság jó kormányzás gazdasági program

2013.02.16. 17:50 Szerző: ROZ

Címkék: kommunikáció mszp orbán fidesz gyurcsány eu náci cigány romkocsma jobbik baloldal milla bajnai mesterházy fasizálódás progresszió radikális jobboldal kunhalmi ágnes együtt 2014 egyetemi ifjúság nonkonformizmus

2013.02.15. 21:34 Szerző: Đđ

· 1 trackback 15 komment

Címkék: választás együttműködés mszp orbán fidesz kormány rendszerváltás technokrata hatalom ellenzék milla szolidaritás 2014 bajnai szakpolitika 2/3 érdekkörök együtt 2014 Szigetvári Viktor alaptörvyén

2013.02.14. 01:10 Szerző: Moin Moin

Címkék: választás mszp orbán fidesz korrupció ellenzék milla 2014 pártfinanszírozás bajnai kormányváltás oligarchák leosztás simicska holdudvar közgép nemzeti nagytőkések együtt 2014 eu-s támogatások

2013.02.13. 19:52 Szerző: Fuorcontrasti

Címkék: eu kormány köztársaság németország demokrácia rendszerváltás kapitalizmus szocializmus diktatúra ellenzék politikusok antall józsef gorbacsov irány polgárság nszk reagan alkalmazottak vállakozók kohl adenauer refomrkommunisták

2013.02.11. 21:27 Szerző: Fuorcontrasti

Címkék: orbán fidesz eu kormány brüsszel támogatás szolidaritás vállalkozások bajnai versenyszféra erőforrások kohéziós alap szociális ellátás polgári mentalitás együtt 2014 Kónya péter

2013.02.10. 19:05 Szerző: Moin Moin

Hogyan győzhetnénk?

Technokrata-populista kombó?

„Anyám könnyű álmot ígér” – már megint?

Út egy másik millához

Mikor kezdődhet el a jövő?

Hogyan kell megmodernizálni a magyarokat?

Fiúk, ki tud itt vezetni?

Címkék: választás mszp orbán fidesz technokrata szociális háló évértékelő milla szolidaritás 2014 bajnai haza és haladás mesterházy populista 2018 juhász péter bizonytalanok kónya péter együtt 2014

2013.02.08. 18:51 Szerző: Cincinnatus

Címkék: választás mszp orbán fidesz gyurcsány eu kormány parlament győzelem nyugat miniszterelnök milla 2014 bajnai haza és haladás mesterházy dk lmp juhász péter kónya péter együtt 2014 középosztály.

2013.02.07. 18:58 Szerző: Đđ

Címkék: kampány mszp fidesz populizmus hitel kapitalizmus ígérgetés mesterházy jóléti rendszerváltás rezsicsökkentés száznapos program

2013.02.07. 14:31 Szerző: Fuorcontrasti

· 1 trackback 149 komment

Címkék: orbán fidesz eu németország oroszország putyin nabucco imf szovjetunió paks déli áramlat ner