„Das ist eine schreckliche Zeit, eine schlimme Zeit, die Zeit des Abwartens, der Platzsuche, ein Seiltanz über dem Abgrund.“
(„Ez egy rettenetes idő, egy rossz idő, a várakozás, a helykeresés ideje, kötéltánc a szakadék felett.”)
Szabó István: Hanussen – 1988
Nem, a posztindító idézettel ellentétben ez immár nem a várakozás, hanem az aktivitás, a cselekvés ideje – de attól még rettenetes idő ez.
Ma szinte mindenki arra kíváncsi, hogy mit hoz a jövő – és hogy mikor hozza el? Nagy keletje van a prognózisoknak és a jóslatoknak, akár racionális és szakmai alapokon nyugszanak azok, akár valamiféle szubjektív, irracionális hátterük van. Ez az állapot már hosszabb ideje, legalább a 2000-es évek második fele óta tart. Akkor kezdett elfogyni a levegő az emberek körük és akkor kezdett kifogyni a lendület a gazdaságból, részben a külső, de sokkal inkább belső okok következtében. Eluralkodott a bizonytalanságérzés és a bizalomhiány – és megjelentek ezek édesgyermekei, az agresszív érdekérvényesítés és a csodavárás is…
Ma itt senki sem tudhatja, mit hoz neki a jövő? Szorong a munkavállaló és a vállalkozó, a közalkalmazott, a multivezér és a nagyvállalkozó, de még a kormány is, nem beszélve az ellenzékről. …És nem létezik ma olyan egységes, nem a szorongásai és nem a régi, „alattvalói” mentalitás által működtetett társadalmi csoport, amely készen állna az ország átvételére és arra, hogy sokkal jobban, polgáribban csinálja a dolgokat… Igaz ugyan, hogy éppen a napokban olvastam arról1, hogy a mai huszon-harmincasokban már nem élnek a Kádár-korszak automatizmusai és mentalitása – csakhogy ez nincs így! Az írás szerzője ugyan azt állította, hogy mivel megszűnt a (puha) diktatúra és eljött a demokrácia, ez megváltozatta azt a környezetet is, amelyben a fiatalok szocializálódtak – azonban ez sem igaz! Mert a fiatalok szocializációja mindenek előtt a családban és a felnőttektől megtapasztalt viselkedés- és gondolkodásminták alapján folyik, nem pedig az „alkotmányos környezet” határozza azt meg. Ott, a családokban és a felnőttekben viszont továbbél a kádárizmus is, meg az a sokszázados magyar mentalitás is, amely miatt a kádárizmus itt olyan „sikeres és népszerű” lehetett - és továbbra is ez szabja meg alapvetően, hogy mi kerül „alapszoftverként” a fiataljainkba. Hol tapasztalnak ezek a fiatalok a családban és a felnőttközösségekben ön- és közösségtudatos, bátor és magabiztos polgári attitűdöt? Szinte sehol és semmikor. Tapasztalnak viszont alkalmazkodást és meghunyászkodást, kettős beszédet (egy véleményt otthonra és egyet a nyilvánosság számára). Tapasztalják, hogy „Ne állj ellen a hatalomnak, mert úgysem áll melléd senki és csak vesztes lehetsz!”. Azt is megszokják, hogy egyedül vannak és a problémáikat sosem közösségben, másokkal együtt kell megoldaniuk – és abba is belenőnek, hogy ha valami mást szeretnének, egy másmilyen életet, másmilyen mentalitású közegben, akkor vegyék az útlevelüket…
…Mindezt azért írom le, hogy bemutassam: ma Magyarországon alapvetően és tömegesen csak kétféle stratégia működik: az alattvalói alkalmazkodásé, illetve az ország elhagyásáé. Harmadik, polgári és „belföldön sikert hozó” útban csak kevesek gondolkodnak, legalábbis nem a mindennapi, közös cselekvések szintjén. Vannak ugyan politikai ajánlkozók, akik egy efféle jövendőt ígérnek – és közülük vannak, akik komolyan is gondolják2 – ám tömeges állampolgári aktivitás nincs erre. Ha pedig ilyen nincs, akkor ez azt jelenti és azzal egyenlő, hogy még azok is a hatalommal való megalkuvás stratégiáját gyakorolják a valóságban, akik elméletben, a politikai szimpátiájukban valamiféle polgári és demokratikus utat támogatnának. A dolog azonban a cselekvésekben – vagy éppenséggel azok hiányában – dől el. Akkor tudna egy erős és a jelenlegi hatalommal és mentalitással sikeresen szembeszálló politikai és társadalmi erő megszületni és rövid hónapokon belül az ország legerősebb tényezőjévé válni, ha lenne aktivitásban is megmutatkozó támogatottsága.
…Azonban nincs ilyen!
Itt ma mindenki arra számít, hogy belátható időn belül marad az Orbán-világ és a Fidesz-hatalom – és aki megnyikkan, aki felemeli a fejét, annak annyi! Vegyük a „lázadó diákok” példát: ha valóban komolyan hinnének abban, hogy van esélye a változásnak, már nem itt tartanának – és az ország sem itt tartana. Ha bennük már valóban más mentalitás dolgozna (lásd erről fentebb), akkor tudnának hinni a változásban (és csak akkor tudnának hinni ebben). Mert – hogy másik példát hozzak – az nagyon szép, hogy Bajnaiék kezdenek megszervezni egy pártot. (Megjegyzésem: miért is nem rögtön ezzel kezdték, úgy másfél éve? Hiszen tudható volt, hogy erre lesz szükség!) Csakhogy egy párt akkor tud győzni, ha országos lefedettségű tömegpárt. Vajon honnan lesznek aktivistái, többezres számban? Mert az szép, hogy a Facebookon, meg az interneten, meg sms-ben… – de komolyan azt gondolják, hogy ez elég lesz? Komolyan bíznak abban, hogy az internetes kommunikációjukkal meggyőzött és eleve csakis rájuk váró milliók majd szépen elmennek a postára és feladják neki – pénzért! – az ajánlószelvényeiket? Ugyan! Hiszen ehhez (is) kellene az a bizonyos büszke és cselekvő polgári öntudat – ami, ugye, nincs!
A jelek szerint egy európai uniós tagállam simán visszacsúszhat a tekintélyelvű (maffia-)diktatúrába, bármiféle akadály híján. Orbánék jól számoltak, hogy belső akadálya ennek nem lesz, a külső, EU-s mechanizmus pedig egy ciklusuk alatt igazán nem fog beindulni ellenük – így lesz idejük annyira átalakítani az országot, hogy utána szinte már „magától megálljon” a Fidesz-hatalom. Az EU pedig semmit sem tehet, hiszen – ugyebár – egy szót sem szólhat az ellen, ha egy tagállamában újra és újra ugyanaz a párt kapja meg a kormányzáshoz szükséges többséget. A derék eurokraták ugyanis nem gondoltak arra a (számukra, az ő mentalitásuk szerint nem létező) eshetőségre, hogy egy demokratikus intézményrendszerben élő társadalom maga nem demokrata, tagjai pedig nem tudnak bánni az elméletben meglévő, ám csak együttesen, közösségekben gyakorolható jogaikkal. (Itt tévednek mindazok, akik arról beszélnek, hogy „restaurálni kell a jogállam intézményrendszerét, amelyet a Fidesz lebontott”, mert nem ez a döntő. Polgári gondolkodásmódot kellene valahogy kialakítani – és csak ezután tudják majd az akkor már tényleg polgárok azt biztonsággal üzemeltetni!)
…Mit hoz a jövő? Hozhat-e jobbat, mint amit a Fidesz jelent? A válasz a fenteik alapján egyszerű: amíg olyan tömeges aktivitás nem lesz jelen itt, amely valós politikai cselekvési lehetőséget adhat egy határozott, modernitáspárti ellenzéki erőnek, addig marad, ami van – és ne feledjük: ezt a saját meghunyászkodásunknak köszönhetjük, semmi másnak! Amíg Bajnaiéknak nem lesz annyi tettre kész támogatójuk, hogy szó szerint le tudják gyalogolni Orbánékat, addig nem lesznek képesek gyakorlati hatalomra konvertálni az oly sok emberben élő elméleti vágyat arra, hogy ők kormányozzanak. Mert a választást nem csupán a vágyak és az elméleti választási matematikai modellek döntik el, vagy az, hogy kinek van reális gazdasági, oktatási, stb. programja, hanem az is, hogy egy-egy induló párt végig tudja-e strabancolni az országot, az összes választókerületet – szó szerint az összes háztartást!
…Így, aki ma felelős magyar polgárnak és demokratának érzi magát, az fogja magát és jelentkezzen aktivistának, tagnak – éspedig két okból is! Egyrészt – ugye – kellenek a talpasok, akik ugyanazt, csak még hatékonyabban megcsinálják, mint a „Kubatov-aktivisták”. A másik ok pedig az, hogy nem bízhatunk meg feltétlenül és minden további „kontroll” nélkül a Bajnai-féle társaságban sem (hiszen láttuk már őket rossz kormányokban hatalmat birtokolni és nem szólni!). Ezért arra van szükség, hogy a szervezeten-párton belül döntő többségben és erőfölényben legyenek azok, akik nem akarnak és nem engednek egy „MSZP-stílusú” kormányzást és politizálási attitűdöt. (Ne feledjük: az esetlegesen győztes ellenzéki koalícióban valószínűleg ott lesz az MSZP is!) És ez is aktivitást igényel tőlünk: mert el kell járni az „Együtt-párt” rendezvényeire, tagnak kell lenni, hogy szavazhassunk és beleszólhassunk a dolgok menetébe. Ez mind-mind idő, de higgyétek el: megéri, mert ez az az út, amely gyorsan elhozhatja a „magyar ökoszisztéma” sokkal jobb élhetőségét.
Akik tudnak ebben hinni, menjenek és mihelyst lehet, rohamozzák meg majd az új pártot! Ígérjük, minden szellemi támogatást, muníciót meg fogunk adni ahhoz, hogy ti, mezei tagok és tapasztalatlan „tanuló demokraták”, hatékonyan és okosan szólhassatok majd bele a programalkotásba. (Ne hagyjátok és ne fogadjátok el, hogy majd Bajnaiék stábja ad nektek egyet ajándékba – mert a rendszerváltás óta és különösen Orbánék alatt megtapasztalhattátok, milyen az ajándékdemokrácia!) És ahhoz is szállítjuk a muníciót nektek, hogy a párt működésébe, a jelöltállításokba is erősen és kompetens módon folyhassatok bele!
Ez a sikeres jövőtök útja, minden más szemfényvesztés, ábránd és kamu! Ezek most számotokra valóban „rettenetes idők” – és ne higgyétek, hogy kiléphettek az időből egy útlevéllel, nyugatra, hiszen a nyugat sem képes befogadni és felszívni milliónyi magyart egy-két-három éven belül. Ebben, mint a „személyes megoldásotokban” bízni merő önáltatás: egyeseknek sikerül, de higgyétek el, statisztikusan azok lesznek túlnyomó többségen, akiknek nem fog! Itt és most, a következő másfél évben kell „megoldanotok az életeteket”, mert ennek most van itt a lehetősége. Később csak nehezebb lesz: egy megszilárdult orbánista rendet nagyon nehéz lesz megbontani – és akik majdan arra fognak ajánlkozni3, hogy „erővel mennek neki”, olyan „új rendet” akartnak és hoznak majd, ami semmiképp sem fog illeszkedni a XXI. századhoz. Ami pedig „korszerűtlen”, az sikertelen is…
…Megismétlem és nyomatékosítom azt, amit a poszt elején írtam: ez most az aktivitás ideje kell, hogy legyen! Aki pedig csak passzívan várakozik, az legyen szíves kitűzni magára az „Orbán legnagyobb támogatója vagyok!”-jelvényt!
(A témával összefüggésben javasoljuk az alábbi posztunk elolvasását is: A középosztály hallgatása - http://progressziv.blog.hu/2013/02/07/a_kozeposztaly_hallgatasa)
1 Libertarian blog: Legyen inkább diktatúra! - http://libertarian.blog.hu/2013/02/16/legyen_inkabb_diktatura?utm_source=ketrec&utm_medium=csoki&utm_content=2013_02_17&utm_campaign=index
2 Ld.: Haza és Haladás, Bizalom, a jó kormányzás gazdaságpolitikája - http://www.hazaeshaladas.hu/ftp/20130218_jokormanyzas_gazdpol.pdf
3 A Jobbik, vagy bármely más, esetleg ma mén nem létező szélsőjobbos, vagy szélsőbalos erő.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek