„Nous ne sommes rien, soyons tout!”
(„Semmik vagyunk, s minden leszünk!”)
Eugène Pottier: Internacionálé - 1871
Nem véletlenül vettem kölcsön a Hitler utolsó napjait bemutató híres német film, a Der Untergang címét: a Fidesz végéről lesz szó. Pedig, ha volt valaha Magyarország történelmében csoport, amely céljául tűzte ki, majd meg is valósította az Internacionálé felvezetésként idézett sorait, akik a semmiből indultak el negyedszázada, hogy megszerezzék a hatalmat, az a Fidesz volt…
Meg is szerezték, mely által „minden” ők lettek Magyarországon…
És most mégis: „mindenék” el fognak bukni – ezt ők is jól tudják! Elbuknak, mert valami olyasmit akartak, ami lehetetlen: a 21. században egy lebutítani szánt és megfélemlített társadalom képtelen a sikerre és képtelen a jóléte alapjait előállítani. Ma a nyitottan gondolkodó, a tudást fejlesztő és a spontánul alakuló horizontális kapcsolatokat használó társadalmak a sikeresek, nem pedig azok, amelyek élén egy önmagát „mindennek” tartó és ezért mindenre igényt is tartó zárt elit áll. Az ilyen társadalom előbb elszegényedik, éspedig gyorsan és a benne élők számára nyilvánvalóan – aztán pedig nekiáll valami újat keresni: új elveket és új vezetőket, amik-akik a társadalom és a hatalom egy egészen más szemléletmódját képviselik.
Ma Magyarországon általános a vágy, hogy ez így ne folyjék tovább! Bár legfeljebb csak nagyon kevesen tudják azt, hogy e helyett pontosan mit és hogyan kell majd csinálni, azt azonban az utca embere is érzi, hogy ami van, az nagyon különbözik attól, amire 1989-ben és azóta folyamatosan vágytunk. Még félnek a kormánytól-Fidesztől, de már egymás közt csak nevetségszámba emlegetik őket. Mára Orbán és társai a „hülye + gazember” egyértelmű szinonimái lettek. Akik még valami nagyon szubjektív ok miatt kitartanak mellettük, azok is egyre kétségbeesettebben és egyre inkább valódi érvek nélkül teszik ezt – „Berlin bleibt deutsch!”3: az oroszok már Marzahnban-Lichtenbergben-Pankowban4 vannak, de a Bunker környékén még görcsösen kapaszkodik párszázezer, a jövőtől rettegő ember a Nagy Semmibe! Abba a Nagy Semmibe, ami valójában mindig is egy nagy semmi volt, mert csupán nem működő, mert csak szakszerűtlen „receptek” és mohó szerzésvágy zagyva egyvelegéből állt: a „centrális erőtér” vezette „Nemzeti Együttműködés Rendszere”, a „nemzeti oligarchákkal” a háttérben.
Mostanra kiderült, hogy ez a „rendszer” sosem működött, mert nem is működhetett valódi rendszerként: vágyak, korrupt elköteleződések, politikai marketingötletek és rögtönzések kavalkádja volt az egész. Mint ahogy a náci rendszer sem volt precíz és olajozott: az is tele volt aljas vágyakkal, korrupcióval és ezek által ötletszerűen kialakított, keresztül-kasul hatáskörökkel.5 Igen: a tisztátalan célok tisztázatlan rendszereket szülnek! Ha nem mondhatod el a rendszeredet építő embereknek a valódi szándékaidat, akkor – mivel számukra így definiálatlanok a valódi célok és irányok – elkerülhetetlen a káoszba süllyedés.
A jólszervezett és teljesítményképes rendszerek mindig nagyon világos és egyértelműen kommunikált célok mentén jönnek létre.
Ezt azért tartom fontosnak megjegyezni, mert ezzel az írással nem az a célom, hogy leírjam és ezzel „jól leleplezzem” a Fidesz-rendszert. E poszt egy olyan sorozat első tagja, amelyben azt fogalmazzuk meg, hogy miképpen kell és lehetséges az annak helyébe lépő újat megfogalmazni, megszervezni és kialakítani – és hogy miféle szervezet alkalmas erre.
Semmik és senkik voltatok, amikor 1988-ban összeálltatok a koleszben. Minden lettetek egy rövid időre – de mivel valójában sosem voltatok képesek a szó teljes értelmében „valakikké” fejlődni és ez nem is volt sosem a célotok és nem is élt szándék erre bennetek, így igen hamarosan ismét senkikké váltok majd és a csoportotok is semmivé foszlik.
…És ez ellen nem tehettek semmit! Mi vagyunk azok, akik tehetünk valamit: ti nem tudjátok, hogyan kellene az eseményeket irányítani – arra mi lehetünk képesek, akik egy egészen más paradigmát testesítünk meg magunkban.
Tőletek már csak annyi telik, hogy - visszaélve az információforrásaitokkal - a ma formálódó és majdan titeket a hatalomból eltávolító mozgalmak egyes tagjairól a sajtókutyáitokkal megírassátok, hogy volt egyszer náluk egy gyufafejnyi „növénymaradék”, vagy hogy elbasztak egy közlekedési manővert… Ti, éppen ti íratjátok ezeket meg, féltetekben, akik pedig nem gyufafejnyi, hanem Gellért-hegynyi pénzt loptatok ki az közösből a direkt erre kialakított hatalmatokkal, és akik elbasztátok egy egész nemzeték esélyeit. Ti egyszerűen nem vagytok abban a helyzetben, hogy bárkiről ítéletet mondhassatok, hogy bárkivel szemben az erkölcsi piedesztálon állva ítéletet mondhassatok. Ti már csak károghattok – és ezt a károgást már csak a maradék táborotok éljenzi meg, mert addig sem kell félnie, addig is még azt hazudhatja magának, hogy „Miénk az ország és miénk az igazság!”, pedig dehogy…
Az ország leginkább azoké, akik eltartják azt – őket meg úgy hívják, hogy a mi leendő elsődleges szavazóbázisunk! Rövid alakban: a GDP-termelők. Őket ti leszartátok, viszont ott fosztogattátok, ahol csak hozzáfértetek a javaikhoz: MANYUP-2010, forintárfolyam-zuhanás, gazdasági környezet kiszámíthatatlansága miatt ellehetetlenült vállalati tervezés, visszafordulási szándékok az infokommunikációs sztrádán, szembe a világforgalommal és sunyi kifarolási szándék az EU-ból - abból az EU-ból, amelynek a módszeres és bűnszövetkezetben történő fosztogatására tulajdonképpen kitaláltátok az egész centrális erőtereteket.
Nekik, a GDP-termelőknek ti semmit sem ígérhettek, mert minden, ami az ő érdeküket szolgálná, a ti hatalmatokat veszélyezteti: a nyílt teljesítményverseny, az információszabadság, a magas szintű és korszerű oktatás, az euró-bevezetés, a kiszámítható és a közgazdasági racionalitásnak megfelelő gazdaságpolitika, az erős bankrendszer, vagy épp az európaiság. Éppen velük nem kötöttetek „stratégiai partnerséget” – azok a trükkök pedig, mint például az egykulcsos adó, amellyel rájátszottatok az e társadalmi csoportoknál sajnos nyilvánvalóan meglévő társadalmi szolidaritáshiányra, hosszabb távon semmiképpen sem hoznak nekik annyit, hogy az kompenzálhatná a gazdasági, pénzügyi káoszból, vagy a lemaradó ország miatt őket ért sokkal nagyobb veszteségeket. Ők, a GDP-termelők már érzik, hogy ti nem arrafelé vezetitek ezt az országot, amerre felé ők a jövőjüket remélték még néhány éve – márpedig ők mindenképpen oda fognak menni, ha kell, rajtatok keresztül!
Fentebb azt írtam, hogy ennek az írásnak a célja az, hogy (az ezt követő posztokkal együtt) megfogalmazza, miképpen kell és lehetséges a Fidesz-rendszer helyébe lépő újat megfogalmazni, megszervezni és kialakítani. Ez ugyanis jelenleg még a halvány elképzelések szintjén sincsen megfogalmazva mindazon szervezetek közül egyben sem, amelyek a Fidesz leváltására törekszenek.
Ha körülnézünk, alapvetően öndefiniálási és ezzel párhuzamosan elkülönülési jelenségekkel találkozunk az ellenzék körében. Jobban félnek az önálló arculat elvesztésétől, mint amennyire le szeretnék váltani Orbánt.
Az arcvesztésétől csak az tart, akik nem fogalmaz meg pontos célokat és odavezető utakat és nem kommunikálja ezeket a társadalom felé egyértelműen. Ahol valami hiányzik a sikerhez, ott jelenik meg a kényszeres önazonosság-bizonygatás – hiszen a magabiztos és megalapozott cselekvés önmagában definiál és rajzolja meg az illető személy-szervezet határozott arcélét: „Én ez vagyok és ezt teszem!” De ahol egyórányi, zavarosba hajló beszédekkel megtűzdelt népharag-fellobbanás után a szervezők egyszerűen otthagyják a saját maguk által összegívott tömeget, vagy ahol mindennap el kell mondani önmaguknak azt, hogy ők kivel nem hajlandók kooperálni, még ha az ég szakad le, akkor sem, ott – jobb híján - azt kell sejtenünk, hogy valami hiányzik a képletből és ezzel a „szervezetgazdák” is tisztában vannak! Vagy nem fogalmazták meg világosan sem önmaguk, sem a szervezetük céljait, vagy pedig a cél valami ködös és szubjektív idea, ám az odavezető és a magyar társadalmi valóságban be is járható út nincs még „kitalálva”. Vagy: egyszerűen tudomásuk sincs arról, hogy mik egy politikai győzelem és egy társadalmi paradigmaváltás szükséges eszközei, mint ahogy arról sincs fogalmuk, hogy mik „bajaink alapvető okai”…
Megfogalmazatlan és meghirdetetlen célok, homályos ideák, indulatok, frusztráltság, végiggondolatlan algoritmusok, immár többszörösen sikertelen stratégiák és eszközismereti hiányosságok jellemzik a „demokrata ellenzéket” ma – ha el akarunk innen mozdulni, ha le akarjuk győzni a Fideszt és ha jobb Magyarországot akarunk szervezni, akkor e területeken kell felfejlődnünk! Mindezek természetesen pótolhatók, megismerhetők, megtanulhatók és megszerezhetők – csak adekvát forrásokhoz kell fordulni! Amikor mi valamikor 2010 tavaszán létrehoztuk a Progresszív Blogot, azt éppen azért tettük, hogy mindezeket „előállítsuk”, hogy amikor majd itt lesz az idő és az alkalom, akkor ezek mind, együtt rendelkezésre álljanak.
Az idő és az alkalom most van itt!
1 „Mentem le, le, le…”: Johnny Cash The Ring of Fire c. számának refrénjéből – 1963. március 25. (https://www.youtube.com/watch?v=Hbo6WhbNRsc)
2 Zsoltárok könyve, 23. rész – Károli Gáspár fordítása
3 „Berlin német marad!” – propaganda-falfeliratok szövege 1945 tavaszáról, Berlinből.
4 Berlini kerületek, az egykori Führer-bunkertől néhány kilométerre.
5 A náci rendszer és a náci Németország precizitása és szervezettsége csupán legenda – az igazság ott áll akár Ormos Mária Hitler c. könyvében, akár Albert Speer Spandaui börtönnaplójában…
6 Lengyel László szavai egy 2000-es évek eleji Napkelte TV-vitából.
7 James Burke: The Day the Universe Changed, Infinitely Reasonable (magyarul James Burke rendhagyó gondolatai a változásról címmel ismert, az említett epizód magyar címe Végtelen ésszerűség) – 1985
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Az utolsó 100 komment: