„Nekem többé nincs külön utam a világban, nekem egy utam van”
Örkény István – 1974
A magyar történelemben nem ritkák azok a helyzetek, amikor csak egy utunk maradt – ez a mostani is ilyen. Persze, számos „útjelző” kínálkozik és számosan vannak, akik örömest vezetnének minket a saját fejük szerint. Vannak olyanok, akik a fél életüket eladnák egyciklusnyi hatalomért és vannak, akik már tőlünk vettek el egy-két ciklusnyi időt… De azok az utak, amelyeket ők ajánlgatnak (mint írtam, szigorúan a saját vezetésükkel!) vagy nem vezetnek el oda, ahová mennünk kell, vagy járhatatlanok…
„…ahová mennünk kell” – igen, mert ahová itt sokan eljutni akarnak, az nem lehetséges. Nem lehetséges a jólét slampos, szervezetlen munkával. Nem lehetséges egy gyenge gazdaságtól azt várni, hogy eltartson egy mindenkinek mindent „alanyi jogon” osztogató/dotáló vízfej-államot. Nem lehetséges a XXI. századi orvoslás havi néhányezres Tb-befizetésből és nem lehetséges, hogy mi semmiért se legyünk felelősek a saját életünkben-dolgainkba, hogy minden rosszért legyen szabad másvalakit (politikusokat, bankokat, IMF-et/EU-t, marslakókat) hibáztatnunk… Mert sokan, nagyon sokan ezt akarják és vannak is, akik vállalkoznának egy efféle „kaland” vezetőiül.
Hová kell akkor mennünk – és ki vezessen el oda minket?
Nyugatra. Oda, ahová ezer éve elindultunk – mert akkor is csak ez az egyetlen út volt valóságos. Oda, ahová néha már- már úgy tűnt: megérkeztünk, legutóbb éppen 22 éve, de aztán mégsem… Mégsem, mert mindig akadtak számosan, akik (saját félelmeik okán) vissza akartak fordulni, és mert mindenkor akadtak „vezetők”, akik (saját érdekükben, csak hogy ők vezethessenek) vállalkoztak is erre a visszaútra, legutóbb épp most.
Az nem megy, hogy „viszonylagosan” vagyunk nyugat: úgy, hogy körömszakadtáig harcolunk azért, hogy a nyugat finanszírozzon minket (mint ma éjjel is, Brüsszelben), miközben elmondjuk őket mindennek. Azt a hazugságot terjesztik itt, hogy „a nyugat többet visz el, mint amennyivel támogat”, ám akik ezt mondják, vagy nem tudják, vagy szándékosan hallgatják el azt, hogy a nyugattól nem csak „készpénzt” kapunk, hanem mindenek előtt módszereket-mentalitást, szemléletmódot és tudást ahhoz, hogy magunk is képesek legyünk nyugati módra és nyugati szinten eltartani önmagunkat. Persze, értem én, hogy mindazok, akik nem képesek befogadni e módszert-mentalitást, szemléletmódot és tudást, inkább visszafordulnak és szabadságharcról, meg gyarmatosításról beszélnek a Békemeneteken… Csak az a kérdés, hogy ők határozzák-e meg a közeljövőt? Mert ha igen, akkor a távolabbi jövő nagyon szegény és szomorú lesz!
…Ki vezessen minket nyugatra? Ki képes erre – és ki az, aki igazán akarja, felfogva azt, mivel jár a nyugattá válás neki? Nézzük az ajánlkozókat – mondjuk a közvélemény-kutatási támogatottsági adatok sorrendjében!
Lássuk be, feleim, magunkra vagyunk hagyva – ismét! Nincs politikai képviselőnk, nincs szervezetünk és nincsenek olyanok sem, akik megszerveznének nekünk és helyettünk egy ilyet. Pedig, ismétlem, legalább egymillióan várják, hogy legyen egy ilyen szervezet. Ez egy valóságos „milla”, hiszen hús-vér (és: szavazni akaró – Orbánt leváltani akaró) emberek alkotják, nem csak lájkok, mint a facebookos Millát – amely valójában vagy egy tucat magabizonytalankodó fiú és lány. (Remélem, legalább azt tudják, ki-ki melyik?) Ehhez képest óriási erőt képvisel egymillió valóságos és tulajdonképpen, kimondatlanul is egyet akaró ember – ha meg van szervezve, ha jól van vezetve.
…Szervezzük hát meg!
Mert ma ugyanez az egymillió ember csupán egy alaktalan és cselekvésképtelen akaratfelhő, amellyel nem kell és nem is lehet számolni!
A minap itt, a blogon megjelent egy poszt (A középosztály hallgatása - http://progressziv.blog.hu/2013/02/07/a_kozeposztaly_hallgatasa), amely váratlan karriert futott be: egyetlen nap alatt majd’ félezren lájkolták/ajánlották és több ezer olvasója volt. Komment pedig alig érkezett rá – és e kettőt együtt csak úgy értelmezhető, hogy valamit nagyon „eltalált”, épp azokban, akikről szólt: a középosztály tagjaiban. (A kommenthiány + sok lájk és megosztás a „hallgatás=beleegyezés”
jele!) Ők terjesztették, adták tovább, ajánlották elolvasásra egymás között – nyilván azért, mert épp a bennük kavargó gondolatokat, érzéseket fogalmazta meg, helyettük is. Az, hogy ez így megtörtént, hogy a poszt ekkora „spontán karriert” futhatott be, talán arra utal, hogy eljött az idő, amikor immár nem esélytelen egy, a középosztályt „csatasorba állító” profi politikai mozgalom megszervezése – ami korábban szóba sem jöhetett volna!
A középosztály ősszel még Bajnaiban bízott, de azt kellett látnia, hogy Bajnai elaludt – és elkésett. Biztosan sokan remélik még, hogy idejében felébred és átveszi a vezetést, ám bízni ebben már egyre kevesebben és egyre kevésbé tudnak, ha az eszükre is hallgatnak. A középosztály most itt áll és megszólítóra vár, akit támogathat, aki megszabadítja a szorongástól. A középosztály olyasvalakiket akar vezetőül, akik nem csak megnyugtatják, hanem akik képesek válaszolni is az ésszel nekik feltett kérdésekre: mi hogyan lesz itt 2014 után? A középosztály egy olyan politikai erőre vágyik, amely ha választásmatematikai szükségből össze is áll majd a szocikkal, ám lesz olyan erős és lesz olyan magabiztos, lesz akkora támogatottsága, hogy képes lesz megakadályozni a visszatérést a 2009 előtti szoci politikai stílushoz. A középosztály a saját embereit akarja látni a politikában – és majdan a hatalomban is! Ehhez viszont saját erő kell (mert nem jók erre sem a Bajnai-féle „bizonytalankodó szakpolitikusok”, sem az ősbölény-szocik egyenes ági leszármazottai, az MSZP-s „ifjútörökök”, sem pedig a valódi középosztályos mentalitástól oly idegen millás széplelkek).
Az egyetlen út, amely a középosztály előtt áll, ha el akarja kerülni a katasztrófát, hogy saját jogon kerül be a következő parlamentbe és kormányba – és a legjobban akkor jár, ha maga adja a miniszterelnököt is! Persze, választhatja a további passzivitást („lapítást” és „idomulást”) is, csakhogy akkor hamarosan elveszíti a még megmaradt középosztálybeliségét is.
Hidd el, kedves középosztály, nem éri meg tovább lapulni! Nem azért vagytok, nem azért tanultatok, nem azért dolgoztatok, hogy szőnyeg legyetek egy Orbán Viktor lába alatt! Próbáljuk meg együtt azt, amit más helyettünk úgysem fog megtenni, akárhogy áltatjuk is ezzel magunkat és egymást. Mi egyedül is elindulunk ezen az egyetlen úton – ne hozzátok magatokra azt a szégyent, hogy kimaradtok ebből a buliból!
Ígérjük, az Irányt mutatni fogjuk – és nem fogunk úgy tepetopázni, mint holmi Bajnaiék… Aki jön velünk, az ne csak lájkoljon – elvégre nem vagyunk mi valami nyárfás millások! – hanem dobjon egy e-mailt, vagy írjon a Facbookunkra!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek