HTML doboz
Bevallom, eleve számítottam arra, hogy az előző posztom (Hurrá! – vagy Basszameg?) kommentjeiben elő fog kerülni a hálapénz kérdése és sokan írják majd azt, hogy én és orvostársaim kussoljunk, mert ott van nekünk a hálapénz, amiből „egész szépen megélünk”…
No, akkor ezt most tisztába tesszük!
Először is: nincs olyan, hogy „az orvosok” – és itt nem csak a szakmák szerinti eltérő hálapénz-szokásokra gondolok, hanem elsősorban arra, hogy vannak orvosok, akiknek nagyon jól megfelel ez a mostani (illetve: régi) hálapénzes rendszer és vagyunk (igaz, még talán kisebbségben), akiket a hálapénz jelensége felháborít, de egyben célszerűtlennek, ostobának is tartjuk ezt a „rendszert”. Mert ha valóban komolyan gondoljuk, hogy itt mi egy modern, európai országot akarunk építeni, akkor azt csak tiszta, logikus rendszerben és módszerekkel lehet megcsinálni, mucsai, egymás zsebébe pénzt dugdosós, az állami eszközöket magáncélokra kihasználós sunyiságokkal pedig nem! – de erről alább még lesz szó…
Most pedig tegyük fel azt a kérdést, amit még talán senki, soha nem tett fel ebben az országban, pedig fontos: mi is a helyzet ezzel a hálapénz-dologgal? Kik ezért a felelősök, hogy kialakult, működik és még mindig nem tűnt el?
Általában azt tartják a hálapénzről, hogy azt az orvosok „találták ki”… Én azonban elgondolkodtam azon, hogy valóban ez-e a teljes igazság? Hiszen „minden üzlethez két fél kell”: tehát a hálapénz sem működne évtizedek óta Magyarországon, ha azt csak orvosok akarnák, betegek pedig nem!
Mi lehet az ok, amiért sok beteg is „belemegy ebbe”? Véleményem szerint az, amiről már volt szó ebben a Progresszív Blogban: az, hogy a magyarok nem terveznek előre, hanem „túlélnek”.
Ha valakinek természetes ösztöne az előre tervezés, akkor gondol arra is, hogy előbb-utóbb bizony szüksége lesz az egészségügy szolgáltatásaira – és minél jobban működik az eü, annál jobb lesz neki is. Ehhez pedig nyilván arra van szükség, hogy jó előre befektessenek az emberek: kórházakba, szakellátásba, munkaerőbe egyaránt.
Ezzel szemben nálunk sokan csak a szükség pillanatában akarnak pénzt költeni az eü-re: most van rá szükségem, ezért megvásárlom az orvost, hogy engem lásson el! Ha pedig előzőleg nem fektettem be, akkor nincs is igazán más lehetőségem, mint hogy a „közös” által így-úgy fenntartott rendszert megpróbáljam a magam javára működésre ösztönözni – és lefizetni orvost, nővért!
Ez tehát a betegek „hozzájárulása” a hálapénz-rendszerhez: nem kenhetjük az egészet csupán az orvosokra! Nem gondolhatjuk komolyan, hogy a Magyarországon praktizáló harmincvalahány ezer orvos egy része (akik „hálapénzeznek”) képes lehetne rákényszeríteni az akaratát tízmillió betegre, ha azok mentalitása, gondolkodásmódja nem lenne ezzel valahogyan „kompatibilis”.
Ismét ott vagyunk tehát, ahol oly gyakran: bajainkért „kizárólag mások” a felelősek, akik ránk kényszerítik a rosszat…
Jobb lenne, ha szembenéznénk a valósággal: ha meg akarunk szabadulni a hálapénztől, akkor el kell kezdenünk az egészségünkkel előre tervezni. A pillanatnyi válságmenedzselés helyett gazdálkodnunk kell az egészségünkkel, hosszú távon megőrzendő értékként, egész életünk és egzisztenciánk alapjaként kell tekintenünk rá. Ha ezt „fejben elrendezzük”, akkor természetes lesz, hogy folyamatosan áldozzunk is rá: pénzt, időt, figyelmet. Az autónkra, a lakásunkra folyamatosan költünk, „spórolunk rájuk” és karbantartjuk őket, vigyázunk rájuk – csak éppen az egészségünkkel nem, pedig anélkül egyebünk sem lehet!
Fel kell építenünk egy olyan egészségügyi ellátó és finanszírozó rendszert, amelyben tiszta tulajdoni és érdekeltségi viszonyok vannak. Mert jelenleg hogy is néz ki a magyar egészségügy?
Ez egy furcsa öszvér: az állam építette ki, az állam finanszírozza, fizeti a benne dolgozókat – de a benne dolgozók egy része kapja meg a betegek által az egészségügyre költött pénz egy tetemes részét – ez a hálapénz. Ez egy olyan „üzem”, amelyet az állam épített fel az állampolgárok pénzéből, a fejlesztés, a finanszírozás is a „közös”-ből történik – viszont a „bevételek” egy tetemes része magánzsebekbe kerül és sosem válik az egész rendszer hasznára.
A magyar egészségügy mindaddig ilyen marad, amíg be nem látjuk mindannyiunk felelősségét és el nem szánjuk magunkat arra, hogy előbb a magunk hozzáállásán, gondolkodásmódján, azután pedig az egészségügyön és az ahhoz való hozzáállásunkon is változtassunk!
…Végezetül még egy fontos dolog: a tegnapi poszt alapvetően NEM az orvosok helyzetéről, fizetéséről szólt, hanem a tehetséggel és a tudással való helyes gazdálkodásról. Sokkal többről és fontosabbról tehát, mint akár az orvosok egzisztenciája, akár az én személyes dolgaim – emiatt ez utóbbiakra vonatkozó kommentekre nem is reagálok… Nem én vagyok a „préda” – mindannyian, akik Magyarországon élünk, prédái vagyunk-lehetünk ennek a rendszernek!
2010.06.10. 22:44 Szerző: Dr. Evet
Hurrá! - vagy Basszameg?
Tisztelt Orbán Viktor úr!
Ön az ország miniszterelnöke, döntenie kell tudnia tehát súlyos kérdésekben. Ezért én most a saját súlyos dilemmáimat is Ön elé tárom – annál is inkább, mert leginkább Ön okozza azokat! Mielőtt belekezdenék, hangsúlyoznom kell, hogy amit le fogok írni, az a dolgok mai állása, nem tudhatom, hogy Ön és kollégái forgatnak-e valamilyen ezt felülíró változatot a fejükben? Ha végiggondolom az elmúlt hetek-hónapok során Ön által mondottakat, bizony ennek is van valószínűsége…
Elborzadva olvastam az Ön egysávos adózással kapcsolatos terveit, mert azokból az következne, hogy a kb. 240.000 Ft-os bruttó fizetés alatt keresők kisebb, vagy nagyobb mértékben rosszul járnak majd… Ez, korábbi, mára valószínűleg érvényét vesztett ígéreteivel szemben kifejezetten a közé- és felső rétegeknek fog kedvezni – ahogy az Ön által 1998 és 2002 között tapasztalt politika is (akkor kifejezetten deklaráltan is) a középosztályhoz tartozók megerősítését tűzte ki célul.
…De mi is az a középosztály, kik is tartoznak abba – és ami nekem szubjektíve a leglényegesebb: én vajon beletartozom-e abba? Beletartozom-e az Ön által a jelek szerint a jövőben (is) privilegizáltak közé?
Én úgy tudom, hogy a középosztály tipikus képviselői a nyugati polgári társadalmakban pl. az orvosok… Nos, én orvos vagyok, méghozzá szakorvos, sőt, nemrégiben kiváló minősítéssel szereztem meg Ph.D.-fokozatomat – bizton állíthatom tehát, hogy ha valaki, akkor én bizony a középosztály tagja vagyok, megnyugodhatok tehát: nekem kurva jó lesz az Ön kormányzása alatt, hurrá!:-)
…Csakhogy van egy gond! Az előbb azt írtam, hogy az egykulcsos adóval a 240.000 Ft felett keresők fognak jól járni – nos, én, mint egy önkormányzati fenntartású szakorvosi rendelőintézet orvosa, ennél jóval kevesebbet keresek; nem is akarom leírni, hogy mennyit. Jövedelmem alapján tehát semmiképp nem fogok a preferáltak közé tartozni, nettó vesztes leszek, szívni fogok, basszameg!:-(
Akkor most mi van, Tisztelt Miniszterelnök úr? Nincs itt ellentmondás? Általánosan megfogalmazva: Önnek és kormányának szüksége van-e a hozzám hasonlókra? Még általánosabban: szüksége van-e ennek a (jelenleg Ön által vezetet) országnak a kiválóan képzett, nemzetközi szinten is magasan teljesíteni képes emberekre? Ha igen, akkor miért löki őket vesztes pozícióba? Hogyan szeretné megerősíteni a középosztályt, ha éppen megvágja sok, elvileg odatartozó jövedelmét? Általánosságban: hogyan várhatja el, hogy mi kiválóan teljesítsünk a magunk posztján, amikor Ön és társai átgondolatlanul és felkészületlenül alulteljesítenek a sajátjukon?
Nézze: ha netán az lenne az üzenet, hogy húzzon innen a büdös francba mindenki, aki tehetséges, mert a tehetség veszélyes Önökre, akkor ezt megüzenheti nagy elődje és ellenfele, Gyurcsány Ferenc stílusában is: „akinek nem tetszik, el lehet húzni innen!” Csak ha az ő gondolatmenetét követi, nem értem, miért törekedett őt leváltani, amikor Ön sem ígérkezik különbnek?
De visszatérve kérdésemhez, az alábbiak a lehetőségeim:
1. Szívok tovább és kussolok, örülök, hogy van munkám – és lassan elfásulok, lehet, hogy meg is őrülök.
2. Elmegyek dolgozni egy gyógyszercéghez, 5-10-szeres fizetésért, belekerülve így a valódi preferáltjai közé – csak éppen nem végzek orvosi munkát, a betegeim ellátatlanok maradnak az orvoshiány miatt.
3. Elhúzok Németországba, 380 Eurós fizetés helyett (csak elárultam, mennyi is a mennyim!) 6.500 Eurósért – és szintén ellátatlan betegeket hagyok itt.
4. Maradok - és mindent megteszek azért, hogy Önnél sokkal jobb miniszterelnöke legyen mielőbb Magyarországnak.
Válaszát várva maradok tisztelettel:
(Akármelyik 30 és 40 év közötti magyar szakorvos)
ui.: Akikben írásomat olvasva felötlik a hálapénz, azoknak javaslom, hogy olvassák ez következő, Hálapénz c. posztomat is!
2010.06.10. 09:54 Szerző: piefke
Erő és Alkotmány
Orbán célja egyértelmű: ne legyen az országban olyan erő, amely a siker reményével szállhat szembe vele és hatalom-megőrzési ambícióival. Ezt mutatja a sietős alkotmányozás, az alkotmánybírák jelölésének és megválasztásának kormánypárti kézbe kaparintási szándéka – de még az olyan, látszólag jelentéktelen kijelentései is, mint ami tegnap a Parlamentben a Honvédség állománygyűlésén hangzott el, hogy t. i. „a gárdisták dezertőrök”. Ez utóbbi is egyértelműen arra utal, hogy mindenféle tőle független, bármilyen célú, szándékú erőcentrum egyértelműen felszámolandó, egykori szavait idézve: „agyagba döngölendő”.
Szintén beleillik ebbe az irányvonalba a pártok állami támogatásának kilátásba helyezett 15%-os csökkentése is. Köztudott, hogy a pártok ma az állam részéről alulfinanszírozottak – épp ez az egyik oka a politikai korrupciónak. Egy öntudatos demokrata polgárokból álló fejlett társadalom számára világos, hogy a jó politika sokba kerül, épp ezért nem helyezkedhet arra az álszent és populista álláspontra, hogy meg kell fosztani a pártokat a működésükhöz megfelelő legális anyagi forrásoktól. (Ne feledjük: az egészséges társadalom számára a jó politikai struktúra ugyanolyan fontos, mint az egészségügyi ellátórendszer – és ugyan ki az az ostoba, akinek eszébe jutna azt mondani, hogy csökkentsük az egészségügyi rendszer finanszírozását a működéséhez szükséges minimum töredékére? Ugye ez képtelenség – márpedig a párok alulfinanszírozása éppolyan súlyos bajokat okoz, mint ha az egészségügyet „halasztanánk éhen”!)
Ha tehát alulfinanszírozzák a pártokat, megfosztva ezzel a legális, a társadalom által átlátható és ellenőrizhető nyilvános működési forrásoktól, akkor – ha létezni akarnak – kénytelenek más, nem legális források után nézni. Ezt egy több, mint 2/3-os többséggel rendelkező és az állami működés minden területén „minimum hegemonisztikus” pozíciókra törekvő párt könnyedén, a lebukás gyakorlati kockázata nélkül képes lesz megoldani – de a hozzá képest kicsi és hatalom tekintetében teljesen elerőtlenedett párok, ha erre az útra lépnek, pillanatok alatt csapdában találják magukat. A lehetséges politikai ellenzéknek – Orbán elképzelései szerint – három választása lesz:
· kussol – és akkor elsorvad, a választói otthagyják, ha látják, hogy erőtlen és passzív
· kollaborál – és akkor csorgatnak neki pénzeket
· elsöprik (Pintér!!!, UD Zrt.)
Ezek egyikének sincs köze semmiféle demokráciához. És ugyancsak erősen antidemokratikus és szintén a „totálhatalom” megszerzését és bebiztosítását szolgálja mindaz, amit az önkormányzati választásokról szóló új törvényben fog keresztülvinni a FIDESZ:
· a külsős alpolgármesterek választástól független jelölhetősége
· a kompenzációs mandátumok arányának 40-ről 30%-ra csökkentése
· a jelöltállításhoz szükséges ajánlószelvények számának sokszorosára emelése
· az ajánlószelvények összegyűjtésére rendelkezésre álló időnek 35-ről 9 napra való csökkentése
Miért lehet ennyire égető szüksége egy politikusnak, egy politikai erőnek arra, hogy monopolizálja a hatalmát?
A válasz egyszerű: Orbánnak (és nem mellesleg a cimboráinak és kiszolgálóinak is) lelki és egzisztenciális szüksége van a hatalomra – ugyanakkor jól tudják, hogy teljesítményük alapján nem lennének képesek hosszabb távon is biztosan megőrizni azt tiszta demokratikus versenyben. Orbán halatomra vágyik – hogy emiatt tiszteljék az emberek (a zemberek). Valójában szeretetre vágyik, hogy el- és befogadják, de tudja már, hogy ez nem ilyen egyszerű – és ha nem szeretik, akkor legalább féljenek tőle azok, akik merészelik nem szeretni! (Többet erről nem is akarok és nem is szükséges írni…)
Azok pedig, akik mellette állnak, azért akarnak hatalmon maradni, mert csak a biztos hatalom révén képesek az elképzelt jólétet megszerezni és fenntartani, teljesítményalapú versenyben nem. (Gondoljunk bele, kik ezek az emberek – és akkor szerintem erről sem kell többet írnom…)
Lesz tehát új, nekik kedvező alkotmány, lesznek tőlük függő alkotmánybírák és lesznek baráti önkormányzatok… Egyébként az is érdekes, amivel a FIDESZ (Szíjjártó szájával) megindokolta, hogy bírja az alkotmányozáshoz szükséges legitimitást. Idézem:
„Az április parlamenti választásokon az emberek azonban egy eddig soha nem látott széles nemzeti egységet hoztak létre, és világos felhatalmazást adtak az Országgyűlésnek…” – ehhez csak annyit, hogy 2,7 millió szavazó választotta a FIDESZ a 8 millió szavazati joggal rendelkezőből, ezt tehát „széles nemzeti egységnek” nem lehet nevezni. A polgárok harmada nem alkothat nemzeti egységet, hacsak a többieket ki nem zárjuk a nemzet fogalomköréből… Ráadásul népszavazás sem lesz majd az új alkotmányról, hiszen: „A szavazók a parlamenti választáson döntöttek, és alkotmányozó felhatalmazást adtak. Innentől kezdve a parlamenti képviselőkön a sor.” – ha valóban demokratikus elvek és a nemzeti egység és egyetértés szándéka vezetné Orbánékat, akkor mi sem lenne természetesebb, mint az ország legfontosabb közjogi dokumentumát, állami létünk alapját népszavazással megerősíteni…
…De mi közünk nekünk, magyar polgároknak az ő lelki és egzisztenciális igényeikhez? Semmi! Ha valaki egy szabad országban a hatalmat akarja, akkor erre csak egy „mentsége” lehet: ha ő képes azt a társadalom javára a legjobban működtetni – és ha erre képes, akkor nem kell félnie a bizalom és a hatalom elvesztésétől és semmi szüksége alkotmányba épített demokráciagátló paragrafusokra, alkotmánybírónak látszó kesztyűsbábokra, komisszár alpolgármesterekre és eltorzított arányú önkormányzatokra.
A hatalom hegemonizálása tehát a saját alkalmatlanságuk bizonyítéka!
…Csakhogy már Gandhi is megmondta: „A történelemben mindig voltak zsarnokok, akiknek hatalma megdönthetetlennek látszott, de végül mindig elbuktak!”. Nem azt mondom ezzel, hogy Orbán tőrőlmetszett zsarnok – nem elég magabiztos ő ahhoz – de hogy elbukik, az biztos. A kérdés az, hogy UTÁNA mi-ki lesz, ki csinálja meg végre mindazt, ami olyan fontos lenne?
„…A kormány azt javasolja, jelzálogbejegyzés csak forintalapú hiteleknél lehessen.” – mondta a miniszterelnök tegnapi beszédében. Ez volt 29 pontjából a 26.
„A zemberek” világában a jelzáloghitel általában a lakás megvásárlásához, a ház felépítéséhez kötődik. Nem akarok most belemenni abba a vitába, hogy jó-e, ha egy saját fizetőeszközzel rendelkező ország polgárai magáncélú fogyasztásukat devizahitelekből fedezik – én most csupán a devizaalapú jelzálog-hitelezés egy speciális, ám korántsem elhanyagolható területéről írok: a beruházási célú hitelezésről.
Ha a Parlament valóban ebben a formában fogja elfogadni a devizaalapú hitelekhez kötődő jelzálogjog-bejegyzés tilalmát, akkor ezzel el fog lehetetlenülni minden olyan ipari, kereskedelmi, ingatlanfejlesztési, turisztikai, stb. beruházás, amelynek alapja nem forintalapú hitelforrás…
Jönne Herr Bosch, Herr Siemens, Herr Mercedes, Mr. Microsoft, vagy akár goszpogyin Gazprom (szándékosan írtam nem, vagy már nem létező személyneveket), szeretne nálunk beruházni egypár millió eurót, dollárt, rubelt – és nem fog tudni, mert „házi bankja” ugyan adná a pénzt, de kérné a jelzálogjogot…
Bízzunk abban, hogy a miniszterelnök beszédében csupán a tömörség kedvéért nem ment bele részeltekbe és nem arról van szó, hogy sem neki, sem másoknak a környeztében nem jutottak eszébe a posztban leírtak – mert ha mégis, akkor sajnos megint nem rendszerbe szervezett intézkedésekről, hanem „a zembereknek” leadott-beadott dumáról lenne csak szó.
2010.06.08. 20:28 Szerző: piefke
MAXIMUS VICTOR CONSUL ET TRIBUNUS
A Város alapítását követő MMDCCLXIII. évben a frissen megválasztott consul, Maximus Victor igen nagy bajban volt... Az előző VIII évben ugyanis rendkívüli néptribunusként működött: miután annak idején szoros küzdelemben elveszítette a consuli tisztet, azon plebejusokra támaszkodván, akik gyűlölték az új consult, Petrus Mamlasicust, hirtelenjében néhány nap alatt néptribunussá tétette magát.
Mint írtam, VIII évnyi oppositio következett Victor számára, mely években önmagát mindvégig teljes mértékben azonosította a populus romanussal – és amely VIII év alatt mindenkit aljas barbarusnak titulált, aki nem volt neki feltétlen híve. Mindebben oly következetes és kitartó volt és nem utolsó sorban annyira képes volt a plebset a senatus ellen hangolni, hogy a Nagy Oppositio vége felé már az egész senatus és maga a consul, az annak idején Petrus Mamlasicust megbuktató F. Curo is rettegtek tőle, a rettegéstől elerőtlenedett F. Curo le is mondott fogadott fia, Gordiusicus javára. És bár Gordiusicus meglehetősen jól kormányzott, immár kétség sem fért hozzá, hogy Róma következő consulja ismét Maximus Victor leend.
Eljött a nap, amikor végre consulként léphetett a senatus elé – és ekkor kiderült, hogy annyira eggyé vált a tribunusi szereppel, hogy mint consul sem volt azzal képes szakítani. Mivel mindig csak a consulok és a senatus ellen fondorkodott, ez töltötte ki minden idejét, ezért elhanyagolta a felkészülést a consulságra: úgy gondolta, ha megszerzi a hatalmat, már senki sem vonhatja kérdőre szavaiért és tetteiért.
Napok alatt a chaos szélére vitte Rómát. Emberei kikiáltották ország-világ előtt, hogy gyűlöletes elődeik üres kincstárt és védtelen Várost hagytak maguk után és hogy Róma alighanem bukni fog. Hallván ezt a germánok, gallok és saxonok, menten páni félelem uralta el őket, hiszen csak nemrég került nekik ezermillió sestertiusba a bukott Hellas. El is nevezték Victort Maximus helyett Idioticusnak, amit persze ő rendkívül sérelmesnek talált és duzzogva igyekezett meggyőzni a Rómán kívül élő népeket (akiket ő oktalan és okvetetlenkedő barbarusoknak tartott), hogy ura a helyzetnek és tartja szavát feléjük. (Tudvalévő, hogy ebben az időben Rómát válságos helyzetében a nevezett barbarusrok aranya mentette csak meg a biztos bukástól.)
Mivel tehát a consulságra nem készült fel, továbbra is tribunusként viselkedett és beszélt. Mindenért hivatali elődeit és a barbarusokat okolta és mindenáron a plebs szereteté óhajtotta, mert azt hitte, ha a nép szereti, hatalma örökké fog tartani.
A plebs pedig a már régóta megszokott ingyengabonát és az adók csökkentését várta, mivel Victor éveken át ezzel hitegette. Victor pedig sejtette, hogy ha a plebs nem kap a továbbiakban sem ingyengabonát, sem adócsökkentést, akkor bizony rendez akkora circust, amekkorát még nem látott Róma – ő pedig átlépheti a Styxet! …De honnan vegyen annyi töméntelen sestertiust, mely ígéretei teljesítéséhez elegendő lehet? Időt kell nyernie, gondolta, ezért servienseivel III nap alatt sebtében megszerkesztett egy tervet, amit aztán maga olvasott fel a senatusban.
…A tapasztalt, az élet és a világ dolgaiban jártas senatorok persze azonnal látták, hogy mit sem ér a terv, ha a cél Róma megmentése és újbóli naggyá tétele. Azok pedig, akik Róma valódi nagyságát és erejét adták, akik a legtöbbet tehettek volna a Városért, most kétségbe estek.
- Hová vezet minket a consul?
- Végünk van! Talán a consul megháborodott, még mindig tribunusnak képzeli magát?
- Ki foga így vezetni Rómát, ki emeli ki a chaosból, ki tehetné ismét naggyá a Várost? – ezt kérdezgették egymástól.
Róma legélesebb elméi tudták már a választ, ott volt az őseink régi, a Várost egykor naggyá tévő szokásaiban: a végveszélyben dictatort kell választani, olyan római polgárt, aki nem személyes érdekből, hanem a Városért és Róma polgáraiért gyakorolja hatalmát, bölcsen és merészen, olyan polgárt, aki tudja, mi Róma valódi érdeke, tudja, miféle bajok okozzák immár régóta tartó agóniáját és tud gyógyírt e bajokra…
…És akkor ezek az éles elméjű polgárok összefogtak és elindultak, hogy megkeressék Cincinnatust…
2010.06.08. 16:14 Szerző: jeremyclarkson
Beautiful beast, avagy fasza van a menyasszonynak
Egy barátom, aki a kilencvenes évek közepén sokáig dolgozott a Karib-szigeteken, mesélte, hogy sokszor hetekig hajóztak kikötés és szabadnap nélkül. Így amikor a személyzet szabadnapot kapott valamelyik szigeten, kegyetlen berúgással és füvezéssel vezette le a feszültséget.
Történt egy alkalommal, hogy a barátom teljesen elázva megpillantott két csodálatos lábat, elképesztő idomú feneket, és fölötte derékig érő hosszú, egyenes hajat. Úgy érezte, megtalálta álmai nőjét, és el kezdete követni. 20-30 méteres távolságból lopva ment utána, menet közben eljátszott a gondolattal, mit csinál majd a nővel, hol és hányszor szerelmeskednek, ha egyszer az övé lesz. 10 perc séta után, a csoda befordult egy kis étterem teraszára. Barátom elbújva csodálta az istennőt, és majdnem elájult, amikor az addig hátulról imádott lénynek megfordult, és megpillantotta hatalmas fekete bajszát.
A fenti ostoba sztorit azért osztottam meg blogunk olvasóival, mert a mai Orbán-bejelentések legalább annyira vágják pofán a rá szavazókat, mint barátomat a tény, vágyott jövendőbelije nem nő.
A kampányukban ugyanis, mint ha valamilyen VÁLTOZÁS-t emlegettek volna és nem felületi maszatolást!
A mai bejelentések maximum gazdasági és nem társadalmi jellegű változásokat indítanak be, azt feltételezve, hogy a társadalom mentalitásával minden rendben van. Szerintem abba a hibába esnek, mint Gyurcsány is, csak be kell indítani a szekeret, és az fut majd magától. Egyet nem vesznek észre az urak – az elvtársak után – hogy jól működő gazdaság csak jól működő társadalomban létezik.
Én értem, és mint alkoholista örülök is, hogy a Magyar Köztársaság miniszterelnöke egy határozott mozdulattal lezárta a 90 éve folyó pálinka háborút, de lássuk be, a társadalom teljesítőképessége nem ettől fog szignifikánsan emelkedni.
Orbán úrnak ajánlom Piefke kollegám korábbi, mélyenszántó írásait, melyek a bajok, az okok, a gyógymód címszavak alatt korábban blogunkban megjelent. Egyenlőre engem nem győztek meg arról, hogy az általuk szidalmazott szocialista 8 éves tervezetlenséggel szemben ők tudják, hogy mit és miért csinálnak.
Közben attól tartok, hamarosan kiderül (rögtön a foci VB után), hogy a határozott és markáns vezetőnek meg p….a van, mélyen ő sem gondolja végig a folyamatokat és az oly szükséges VÁLTOZÁS, csak szlogen marad!
2010.06.07. 23:25 Szerző: piefke
Birkák és ökrök – vagy egy jobb alternatíva?
Tegnap – látszólag – kapott egyet a Progresszív Blogtól Gyurcsány… Látszólag, mert mi sosem valaki ellen akarunk írni. Mi a magyar társadalomért írunk – és ha ebbéli foglalatosságaink során akár személyekről, akár pártokról megfogalmazunk ezt-azt, akkor azt is csak ebben az összefüggésben tesszük. (A „fikázás” nemes művészetét ráhagynánk azokra az ambiciózus fiatalemberekre és az őket támogató derék magyar urakra, akik épp most jutottak oda egy hét alatt, ahová Gyurcsányék - épp az ő hathatós öncélú uszításuknak is köszönhetően - sok hónap alatt…) Tudjuk, hogy mindenkinek, akinek komoly hatalma volt/van, rendszerint voltak/vannak komoly hibái is. De a legnagyobb hiba, ha valaki nem ismeri eléggé a valóságot, nem hatol le a problémák gyökeréig és úgy próbál meg vezetni egy népet…
Mai posztomban látszólag Orbánék kapnak – de ma sem rólunk és nekik írok elsősorban, hanem mindannyiunknak.
Most úgy tűnik, országunk új vezetői valami rettenetesen dilettáns és lelkiismeretlen dologba akarnak belefogni – és ez joggal háborít fel minket, „kiszemelt áldozatokat” (ezt szépen úgy szokták mondani, hogy „ a változtatások terheit viselő állampolgárok”). Jól érezhető az, hogy ettől dühbe gurultak sokan közülünk… Úgy hírlik: a saját ígéreteiket a mások nyugdíjpénztárából fogják kifizetni - ráadásul teszik ezt azoknak kedvezne, akik eddig is az államtól vártak mindent, de maguk nemigen adtak. Tehát: felélik a mások pénzét azért, hogy konzerválhassák a bajokat okozó struktúrákat! Óriási! Zseniális! Vásárolnak a mások pénzén maguknak még egypár évnyi hatalmat – de legalább az őszi önkormányzati választásokig!
És hogy ez 6-8 év múlva mit okoz az államháztartásban? Hogy marad a régi „mindentazállamadjon!”-rendszer és az öngondoskodás csíráit is kiirtják hosszú időre? Ki a faszt érdekel? Hogy az emberek még egyszer hülyék lesznek majd belépni a magán-nyugdíjpénztárakba és ismét elindulni az említett öngondoskodás irányába? Ugyan már! Hol lesznek már ők, amikor ez majd bajt okoz! Tudják ők, hogy nemhogy a „kötcsei 15-20 évre”, de talán még 4-re se betonozhatják be magukat!
Az MSZP legnagyobb tragédiája az volt, hogy a rövidtávú személyes gazdasági és pozícionális érdekekért feláldozták a hosszú távú politikai érdekeiket (nem mellesleg a társadalom érdekeit is…) - méltán került ezért a szemétdombra. Most ugyanezt teszik azok, akik magukat ennél sokkal különbeknek hirdették. És lám: akik a hatalmat hazugsággal, eltitkolással és sunyítással szerezték meg – miközben a tiszteletre méltóságuk látszatát igyekeztek kelteni - most a legrosszabb dzsentrik módjára fizetnek a mások pénzével.
Csak azok képesek magabiztosan bánni a hatalom eszközével, akik világos, egyértelmű, pozitív vízióval rendelkeznek, akik joggal érezhetik úgy, hogy a hatalom csak eszköz arra a kezükben, hogy kibontakozhasson a bennük lévő tehetség. Orbánék pedig nem ilyenek. Akik nem elég tehetségesek és felkészültek, azokat a megszerzett hatalom csak elbizonytalanítja és frusztrálja, mert érzik jó előre, hogy úgysem lesznek képesek majd az önmagukkal szembeni elvárásoknak megfelelni (és persze a társadalom elvárásainak sem). Ettől pedig elvesztik önkontrolljukat, nem lesznek képesek döntéseik és szavaik következményeit józanul mérlegelni, sem előre látni… A hibák aztán tovább növelik frusztráltságukat – és így tovább. Egyre jobban eltávolodnak a realitástól – és ezt politikus hosszú távon „nem élheti túl”...
Én biztos vagyok benne, hogy képesek vagyunk magunk közül ennél lényegesen jobb alternatívát kitermelni – mert ha mégsem, akkor a magyar címerbe a kettőskereszt és a hármashalom helyére a birkát és az ökröt kell felvennünk!
Ha továbbmegyünk a féligazságok és egészhazugságok útján, ha nem leszünk elég bátrak és nem merjük meghallgatni magunkról és dolgainkról a valóságot, akkor csak vesztesek lehetünk. Mi pedig, mai modern magyarok, azt az eszméletlen célt tűztük ki magunk és az ország elé, hogy győzzünk! Okosan, higgadtan, alapos tudás birtokában, jól szervezetten, csapatban.
· 1 trackback 1 komment
Címkék: politika közélet mszp orbán fidesz gyurcsány társadalom
2010.06.07. 08:25 Szerző: jeremyclarkson
Gyurcsány Ferenc focizni tanul!?
Tisztelt Gyurcsány úr!
Akit már veretek meg az utcán valaha, tudja, milyen érzés amikor bosszút akar állni. Amikor ez először történt meg velem a 20-as éveim elején, hónapokig terveztem a revansot. Pont olyan ostobán viselkedtem mint Ön. A haveroknak felé "easy" voltam, "leszarom, hogy megvertek, túlerő volt", de belül bosszút forraltam. Ja és pont annyira nem lett belőle semmi, mint ahogy minapi baromságából sem: a népszavazási kezdeményezésből.
Csodálkoztam, hogy az ország egyik legnagyobb, minden nemes és nemtelen eszközzel harcolni képes küzdője miért a héten jelent meg a képernyőn, de azt gondoltam, az ok a hétvégi kongresszus. A hosszú interjúban sok dolog mellett kifejtette, semmilyen bosszúvágy nem munkál Önben - se Fideszes, se MSZP-s ellenlábasain - nem kíván megtorolni semmit.
Már majdnem elhittem, amikor másnap a blogján kifejtette, népszavazást kell indítani, amennyiben a Fidesz módosítani fogja az alkotmányt, mert ez nem volt benne a választási programjukban, így az embereke nem tudtak róla véleményt nyilvánítani.
Kedves Feri. Tudom, hogy Önt is ehhez hasonló módszerekkel gyűrte le a túlerő, de azé’ ne menjen már le ennyire kutyába! Vagy legalább is ne baloldali közszereplőként, mert akkor mi -akik többre tartjuk Önt mint ma sokan - is kénytelen leszünk azt hinni, teljesen meghibbant!
Én - mint az indító gondolatok mutatják- értem, milyen érzés, ha az ember bosszúért kiált, milyen édes a gondolat, hogy úgy akar bánni a legyőzőivel, ahogy azok bántak Önnel, de szerintem, ha újra valaki akar lenni a közéletben és az MSZP-ből föltétlenül Fideszt akar csinálni, van egy-két dolog amit elleshetne a fiuktól és azokkal kezdeni a változást! Gondolok itt a Fidesz jól szervezettségére, fegyelmezettségére, kitartására, következetességére (a hülyeséghez), építkezni tudására, magyarul mind arra, amivel a ballib oldalt nem „vádolhatjuk” az elmúlt 20 évben!
De az, hogy kiemel egy elemet az ellenség elmúlt 8 évének eszközeiből, elég szánalmas húzás.
Ha azonban csak egy hír erejéig akar a médiában villogni, javaslom, nézzen ki magának egy focicsapatot, ahova lejár edzésre, futni mint tudjuk jól tud, és ha leigazolják, lehet, hogy a végén egy kis csapatjátékra is megtanítják....
Vagy vegyen 500 óriásplakátot, és legyen egy jó híre, mint pártársának, hogy egy jót röhögjünk…
2010.06.06. 21:59 Szerző: piefke
"Sinn féin"
Na, megvolt az MSZP mai kongresszusa - ez az esemény engem a szellemek éjféli temetői gyűlésére emlékeztet: összejönnek és beszélgetnek a már nem létezők. Csak ők nem jelölnek temetőgondnokot, míg az MSZP-sek megnevezték köztársasági elnökjelöltjüket…
Nem tudom, van-e még egyáltalán komoly ember, aki lelke mélyén is hisz a szocik feltámadásában? Persze, még elélhetnek egy ideig, akár ki is tölthetik a következő választásokig hátralévő időt. (Figyelem: nem azt írtam, hogy ki is tölthetik a ciklust – mert ehhez ugye az kellene, hogy a FIDESZ is kitöltse – és hát ki tudja…?) Tulajdonképpen érdektelen, mi lesz velük, ki lesz elnök, lesz-e új irányvonal. Biztos, hogy ha lesz magyar progresszió, akkor az nem belőlük fog támadni.
Ugye köztudott, hogy jelenleg négy párt van a Parlamentben (na jó, tudom, öt, mert a KDNP…) – de ha a pártok mögötti politikai támogatottságot tekintjük egy párt létalapjának, akkor csak kettő: A FIDESZ és a Jobbik. (Az LMP-vel kéretik nem előjönni, ne legyünk komolytalanok!) E két pártról lehet elmondani, hogy:
· támogatóik elfogadják és támogatják a párt programját, ideológiáját és vezetőit,
· az aktív választópolgárok számához mérten jelentős számú szavazó áll mögöttük, akik feltehetően hosszabb távon is kitartanak.
A fentiek azt is jelentik, hogy nincs jelenleg olyan erő – sem a Parlamentben, sem az országban – amely nem valamiféle retrográd és konzervatív ideológia mentén akarná a magyarságot boldogítani, amelynek lenne határozott és megalapozott, koherens víziója és amely bizton számíthatna a progresszív mentalitású, helyüket egy modern Magyarországban megtalálni remélő polgárok szimpátiájára és támogatására.
Láttuk: az MSZP képtelen ezt a pozíciót betölteni – azért sem lehet a progresszió centruma, mert ma az MSZP a legkevésbé modern, a legkevésbé újítani képes párt és azért sem, mert a progresszív polgárok zömét adó jól képzett 20-40 év közötti fiatalok (nevezzük őket JK 20/40-nek) „nettó utálják” a szocikat. (És emiatt nem lehet az új progresszív erő szervezője Gyurcsány sem, aki megígérte nekik a modern, nyugatos Magyarországot, ők bíztak benne és azt kellett látniuk, hogy képtelen az ígéretét beváltani.)
JK 20/40 már természetesnek veszi a szabadságot, hiszen tudatos életében mást már nem tapasztalt. Nem fél a hatalomtól, nem is tiszteli különösebben – azért sem, mert ha tisztel valamit, akkor azt teljesítménye, minősége miatt és nem a pozíciója miatt tiszteli. Elvárná a kormánytól a jó teljesítményt – hiszen tőle is ezt várják el.
JK 20/40 – szüleitől eltérően – nem abban bízik, hogy majd felülről mindent megkap, majd felül mindent megoldanak helyette. Ő saját magában bízik, ma azért tanul, hogy holnap többre vigye. Azért pályáz meg új állást, hogy ott megvalósíthassa az elképzeléseit – mert bízik azok helyességében.
JK 20/40 ismeri a világot, jár ott rendszeresen, beszéli a nyelvét, ismeri az ételeit, vannak pl. kedvenc helyei Rómában, Münchenben. …És kurvára nem érti, hogy itthon miért nem olyan, mint ott, mikor ő épp olyan, mint azok?
JK 20/40-nek elárulom: azért nem, mert az ottaniak, ha úgy érzenék, hogy nincs, aki az ő érdekeiket képviseli a politikában, akkor csinálnának egy pártot, azt beszavaznák az ottani Parlamentbe.
Ebben különböznek a magyar JK-k: nem tanultak még meg összefogni! Érdeket érvényesíteni még ők is csak egyénileg akarnak-próbálnak, mint szüleik tették – és még nem vették észre, hogy egyénileg őket is éppúgy ledarálja, vagy integrálni fogja a régi, rossz sémákkal dolgozó rendszer, mint tette azt szüleikkel. A magyar JK, szüleihez hasonlóan, azt várja, hogy majd valaki más megszervezi a számára kedvező rendszert, majd valaki más hozza létre azt az erőt, amely a sunyiba küldi az alkalmatlan és/vagy ostoba mai politikusokat.
Kedves JK barátom, elárulom: senki sem fogja ezt helyetted megtenni! Ezt csak te magad teheted meg, együtt a többi JK-val; „Mi magunk!”, ahogy a címben idézett írek mondták annak idején… Az írektől nem csak a sörüket, hanem a „politikai és önszervezési know-how-jukat” is érdemes átvenni!
(A Szerző egyébként sör tekintetében a bajor Ayingerre esküszik!)
2010.06.05. 19:39 Szerző: piefke
Nokiás dobozok, kompetencia és a legitimitás
Az elmúlt napok történései arra késztettek, hogy feltegyem a kérdést:
1. Egy demokráciában elegendő-e csupán az a kormányzás legitimitásához, ha az aktív választópolgárok többsége szavazatát egy bizonyos politikai erőre adja?
2. A XXI. század korszerű demokráciája miféle alapelvek mentén kell, hogy felépüljön és működjön, ha a tapasztalatok azt mutatják, hogy a jelenleg szokásos demokrácia-modellel komoly bajok vannak, az komoly veszélybe sodorhatja éppen a demokráciát?
Az világos, hogy a társadalom akkor jár a legjobban egy kormányzattal, ha az a lehető legkompetensebb. Ha a leginkább ismeri a társadalom valós helyzetét, ha rendelkezik a polgárokat motiválni képes hiteles ideológiával, amely segít eligazodni a világban. Elvárható a jó kormányzattól, hogy reális célok, járható utak és elérhető erőforrások tekintetében képes legyen összhangot teremteni. Világos az is mindezekből, hogy egy modern, bonyolult és gyorsan változó világban jól kormányozni csak az adott közösség legrátermettebb, legfelkészültebb és legvilágosabb elméi lehetnek képesek – tehát: a korszerű demokrácia akkor tölti be szerepét, ha ezeket az elméket segíti a halatomba. Minden más megoldás csak ennél rosszabb viszonyokat teremthet. A hatalmat önnön céljaikra használó dilettánsok pedig nagyon veszélyesek: nyilvánvalóan csalódást okoznak választóiknak, akik emiatt esetleg nem csupán az adott vezetőikből, hanem az ezeket a vezetőket a hatalomba juttató demokráciából is kiábrándulhatnak.
Az írásom elején feltett két kérdés közül az elsőre határozott nemmel kell felelnünk, hiszen ha a többség nem kellően felkészült és emiatt nem, látja világosan, hogy egyik, vagy másik politika hová vezethet, akkor e többség által meghozott döntés sem lehet megalapozott. Ha naivak és tapasztalatlanok a választók, akkor szélesre nyílik a hatalom kapuja a demagógok előtt, akik bármit megígérnek – és akiknek, különösen, ha rendelkeznek némi karizmával, de nem rendelkeznek ehhez kellő lelkiismeretességgel, e naiv szavazók gyakorlatilag bármit elhisznek, különösen, ha hinni és bízni akarnak. Ha a választók többsége ilyen vagy olyan okok miatt nem képes megfelelően bánni demokratikus jogaival, mert e jogokhoz történelmi véletlenek juttatták a közelmúltban és az nem szerves belső társadalomfejlődés eredménye, akkor a demokrácia nem alkalmas a társadalom számára leghasznosabb vezetők kiválasztására. Fájdalmas tény, de sajnos igaz!
A demokrácia használata tapasztalatokat igényel. Semmi sincs a világon, ami mindenféle ismeret, tapasztalat, gyakorlat és bármiféle minták nélkül lenne használható – miért épp a demokráciáról hitték az elmúlt két évtizedben, hogy azt lehet tudatlanul és tapasztalatlanul, létező minták nélkül is jól gyakorolni? Attól, hogy a rendszerváltó kerekasztal körül többségükben önmagukat igazi demokratáknak hívők ültek, még a magyar nép zöme nem volt az, hiba volt rendszerváltó elitünk jeleseinek „önmagukból extrapolálni”. Megjegyzem: sajnos többségük csupán „elméleti demokrata” volt; a gyakorlati politizálásban nagyon hamar megmutatkoztak nem demokrata ösztöneik – így juthattunk el a Nokiás dobozokig…
…És így juthattunk el egy olyan kormányig, amely módfelett büszke 2/3-os parlamenti többségére és amely egy-két nap alatt olyan helyzetbe hozta magát, a forintot és az ország hírért, amely szinte példátlan. Vajon hány Nokiás dobozban férne el az az összeg, amellyel a devizahiteleseket ez a néhány nap megkárosíthatta? Ebben a helyzetben mindegy, hogy tudatlanság, ostobaság, nagyképűség, vagy épp az, hogy nem lehet tovább hazudni a saját megválasztóiknak és tovább táplálni illúzióikat, késztették a kormányon lévőket arra, amit és ahogyan tettek, mondtak. A kár megvan – és az igazi kár nem is a ki tudja hány Nokiányi pénz. Az igazi kár, hogy Magyarországnak megint sikerült hülyét csinálnia magából. És ráadásul hogyan!
Aki még nem gondolta át az írás elején feltett második kérdésre adandó választ, az most el kell, hogy gondolkodjon azon! Demokráciánk egy olyan bagázst juttatott gyakorlatilag ellenőrizhetetlen hatalomhoz, amely vagy totálisan inkompetens, vagy totálisan lelkiismeretlen és demokráciánk nem termelt ki spontán módon olyan alternatív erőt, amelynek egy ilyen szégyenletes helyzetben – ha úgy adódik – jó lelkiismerettel adhatnák át az ország vezetését. Húsz év szabadság sem volt elegendő ahhoz, hogy létezzen az országban kompetens vezetőerő – ezt nem hozhatta létre egy biztonságában megzavart, elemeire szétesett, alapvető dolgokban sem egyetértő, önmagát pozitív célok mentén meghatározni képtelen társadalom. Hiábavaló azt várnunk, hogy majd ezek után magától létrejön az, aminek az elemi feltételei sem léteznek. A magyar nép fél, gyámoltalan, ötlettelen. Ebben az állapotban pedig objektív okok miatt nem képesek az emberek megfontoltan viselkedni – viszont nagyonis képesek indulati alapú döntésekre. Mindez magyarán azt jelenti: ha bukna a FIDESZ, jelenleg a Jobbik lenne az egyetlen erő, amely elég szervezett és amelyet elegendő frusztrált ember támogathatna.
Modern, jól működő demokráciában a hatalom legitimitását a kompetencia adja, semmi más. Ezt felelhetjük a második kérdésre. Nem lehet elegendő legitimitás-alap a megválasztottság, hiszen láttuk, milyen kevés köze lehet annak a valódi alkalmassághoz. Ha pedig így van – és így van – akkor itt az ideje, hogy demokráciánkat reálisabb és jobban működő elvekre alapozzuk! Olyan elvekre, amelyek mind a választóktól, mind a hatalomra aspirálóktól megkövetelik, hogy a döntés előtt tegyenek tanúságot kompetenciáikról: az előbbiek arról, hogy képesek helyesen értékelni, az utóbbiak pedig arról, hogy van reális és koherens elképzelésük a kormányzásról és rendelkeznek az ahhoz szükséges tudással. Autót nem lehet vezetni tanulás, gyakorlás és vizsga nélkül – országot igen? Ugyan miért?
Utolsó kommentek