Na, megvolt az MSZP mai kongresszusa - ez az esemény engem a szellemek éjféli temetői gyűlésére emlékeztet: összejönnek és beszélgetnek a már nem létezők. Csak ők nem jelölnek temetőgondnokot, míg az MSZP-sek megnevezték köztársasági elnökjelöltjüket…
Nem tudom, van-e még egyáltalán komoly ember, aki lelke mélyén is hisz a szocik feltámadásában? Persze, még elélhetnek egy ideig, akár ki is tölthetik a következő választásokig hátralévő időt. (Figyelem: nem azt írtam, hogy ki is tölthetik a ciklust – mert ehhez ugye az kellene, hogy a FIDESZ is kitöltse – és hát ki tudja…?) Tulajdonképpen érdektelen, mi lesz velük, ki lesz elnök, lesz-e új irányvonal. Biztos, hogy ha lesz magyar progresszió, akkor az nem belőlük fog támadni.
Ugye köztudott, hogy jelenleg négy párt van a Parlamentben (na jó, tudom, öt, mert a KDNP…) – de ha a pártok mögötti politikai támogatottságot tekintjük egy párt létalapjának, akkor csak kettő: A FIDESZ és a Jobbik. (Az LMP-vel kéretik nem előjönni, ne legyünk komolytalanok!) E két pártról lehet elmondani, hogy:
· támogatóik elfogadják és támogatják a párt programját, ideológiáját és vezetőit,
· az aktív választópolgárok számához mérten jelentős számú szavazó áll mögöttük, akik feltehetően hosszabb távon is kitartanak.
A fentiek azt is jelentik, hogy nincs jelenleg olyan erő – sem a Parlamentben, sem az országban – amely nem valamiféle retrográd és konzervatív ideológia mentén akarná a magyarságot boldogítani, amelynek lenne határozott és megalapozott, koherens víziója és amely bizton számíthatna a progresszív mentalitású, helyüket egy modern Magyarországban megtalálni remélő polgárok szimpátiájára és támogatására.
Láttuk: az MSZP képtelen ezt a pozíciót betölteni – azért sem lehet a progresszió centruma, mert ma az MSZP a legkevésbé modern, a legkevésbé újítani képes párt és azért sem, mert a progresszív polgárok zömét adó jól képzett 20-40 év közötti fiatalok (nevezzük őket JK 20/40-nek) „nettó utálják” a szocikat. (És emiatt nem lehet az új progresszív erő szervezője Gyurcsány sem, aki megígérte nekik a modern, nyugatos Magyarországot, ők bíztak benne és azt kellett látniuk, hogy képtelen az ígéretét beváltani.)
JK 20/40 már természetesnek veszi a szabadságot, hiszen tudatos életében mást már nem tapasztalt. Nem fél a hatalomtól, nem is tiszteli különösebben – azért sem, mert ha tisztel valamit, akkor azt teljesítménye, minősége miatt és nem a pozíciója miatt tiszteli. Elvárná a kormánytól a jó teljesítményt – hiszen tőle is ezt várják el.
JK 20/40 – szüleitől eltérően – nem abban bízik, hogy majd felülről mindent megkap, majd felül mindent megoldanak helyette. Ő saját magában bízik, ma azért tanul, hogy holnap többre vigye. Azért pályáz meg új állást, hogy ott megvalósíthassa az elképzeléseit – mert bízik azok helyességében.
JK 20/40 ismeri a világot, jár ott rendszeresen, beszéli a nyelvét, ismeri az ételeit, vannak pl. kedvenc helyei Rómában, Münchenben. …És kurvára nem érti, hogy itthon miért nem olyan, mint ott, mikor ő épp olyan, mint azok?
JK 20/40-nek elárulom: azért nem, mert az ottaniak, ha úgy érzenék, hogy nincs, aki az ő érdekeiket képviseli a politikában, akkor csinálnának egy pártot, azt beszavaznák az ottani Parlamentbe.
Ebben különböznek a magyar JK-k: nem tanultak még meg összefogni! Érdeket érvényesíteni még ők is csak egyénileg akarnak-próbálnak, mint szüleik tették – és még nem vették észre, hogy egyénileg őket is éppúgy ledarálja, vagy integrálni fogja a régi, rossz sémákkal dolgozó rendszer, mint tette azt szüleikkel. A magyar JK, szüleihez hasonlóan, azt várja, hogy majd valaki más megszervezi a számára kedvező rendszert, majd valaki más hozza létre azt az erőt, amely a sunyiba küldi az alkalmatlan és/vagy ostoba mai politikusokat.
Kedves JK barátom, elárulom: senki sem fogja ezt helyetted megtenni! Ezt csak te magad teheted meg, együtt a többi JK-val; „Mi magunk!”, ahogy a címben idézett írek mondták annak idején… Az írektől nem csak a sörüket, hanem a „politikai és önszervezési know-how-jukat” is érdemes átvenni!
(A Szerző egyébként sör tekintetében a bajor Ayingerre esküszik!)
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek