HTML doboz
2010.08.05. 09:51 Szerző: piefke
Miért szeretjük?
Miért lehet népszerű Magyarországon egy olyan politika, amely látványosan szembemegy a világ nálunknál nagyobb hatalmaival és nyíltan szakítani igyekszik a korábbi, „illeszkedő” magatartással?
Megmondom: mert évszázadokig a magyar közgondolkodás meghatározó eleme volt a nemzeti függetlenség (nem régóta, csak úgy 500 éve). Ez lett a mérték: ha valaki fellázadt, fasza gyerek lett. És évszázadokig nem volt reális esély a függetlenségre, mert mindig volt egy nagyhatalom a szomszédban, aki ezt saját vélt, vagy valós érdekében megakadályozta…
Most nincs. És ettől sokakban az a téves képzet alakult ki, hogy „Akkor tehetünk, amit akarunk, senki ne ugasson bele!”. De attól, hogy – mondjuk – százezer katonával nincs benn az országban egy „külső tényező”, még egy egymással immár régóta ezer szállal összekötött világ kellős közepén élünk, nem valami Idegen Magyar Planétán, annak is a Kis Magyar Lakatlan Szigetén!
…Vannak társadalmi gondolkodási automatizmusok. Ezek öröklődnek, mint bármely más viselkedésminta. Az örökség pedig, magától értetődően, valami „régről származó” dolog; ha egy ékszer, vagy egy festmény ilyen, akkor lehet nagyon értékes, de ha gondolkodásmód és abból következő viselkedés, akkor fennáll a veszély, hogy már nem hasznos, mert nem érvényes helyzeten alapul – így vagyunk mi ezzel a Magyar Mindentől Való Függetlenségünkkel is. Ez egy már nem aktuális, nem létező helyzetre adott válasz – és mivel a „helyzet” csak két évtizede múlt még el, agyukban és zsigereikben sokakban él még tovább és sokan adják tovább ma is, mint a magyar lét egyik prioritását!
Az egészben az a legfurcsább, hogy ez a függetlenkedhetnék sok olyan emberben is tovább él és szimpátiát vált ki, akik egyébként úgy járnak külföldre, mintha hazajárnának: dolgozni, tanulni… Akik tulajdonképpen már „otthon vannak a világban” – és mégis!
Folytatnak egy harcot – de a háború már elmúlt. Olyanok mint az a japán katona, aki még a hetvenes években is „tovább küzdött” valahol a dzsungelben, mert elfelejtettek szólni neki, hogy „VÉGE!”.
Kedves Magyar Dzsungelharcosok: VÉGE! Szereljétek le nyugodtan magatokat, kezdjetek el „civilizálódni”!
…Vagy szerintetek ellenség az a szervezet (IMF) és az a közösség (EU), amely egy csomó pénzt ad, hogy elkerülhessétek azt a csődöt, amit az általatok (a demokráciában való járatlanságotok miatt) megválasztott ilyen-olyan vezetők majdnem összehoztak? Persze: érdekükben is állt, hogy mi ne bukjunk meg, hiszen rengeteget fektettek be itt, elvihetetlen dolgokba. Gondolom, ti sem szeretnétek, ha a befektetéseitek semmivé válnának? Na ugye! Ha ti igyekeznétek – újabb invesztíciókkal is – megmenteni a befektetett értékeiteket, akkor vajon ti „ellenségesen viselkednétek”? Nem: csak ésszerűen!
Hát ez az: azt a világot, ahová igyekszünk eljutni, ésszerűség hozta létre és ésszerűség kell ahhoz, hogy működjön. Korábbi, azóta már megváltozott körülményekből kiindulva zsigeri reakciókkal politizálni pedig minden csak nem ésszerű!
· 1 trackback 11 komment
Címkék: magyar orbán eu imf függetlenség ésszerűség
2010.08.03. 13:40 Szerző: piefke
„Győzelmünk kovácsai”
A Tanú c. film egyik jelenetében szerepel a címbéli felirat. Ez jutott most eszembe, olvasván egy nekünk küldött üzenetet, amelyet ma délelőtt a Progresszív Blog Facebook-csoportja kapott. A Szabad Emberek Magyarországért (SZEMA) mozgalom küldte és benne a XIII. kerületi önkormányzati választásokra általuk jelölt személyeket sorolják fel.
Nagyon tanulságos a lista, ami a jelöltek foglalkozását illeti, íme:
nyelvész, vallásbölcsész, kommunikáció-média szakos egyetemi hallgató, dramaturg szakos egyetemi hallgató, szociológia szakos egyetemi hallgató, biomérnök, muzsikus, pszichiáter, szociális munkás szakos egyetemi hallgató, múzeológus
Ettől eldurrant az agyam! A robbanás lesöpört rólam minden jólneveltséget, önfegyelmet, toleranciát (remélem, csak időlegesen) és ebben az állapotomban megfogalmaztatta velem az alábbi „építő jellegű kritikai észrevételeket”:
Istenem, ti ott a SZETÁ-nál TÉNYLEG azt gondoljátok, hogy ezek a megfelelő jelöltek???
Basszátok meg: ez most HARC! Az meg nem vívható meg „elméleti mikulásokkal"!
Arról nem is beszélve, hogy talán nem ezek a mesterségek érnek a legtöbbet egy város ügyeiben...
Ja és még valami: ha minden lófasz kis csoportocska külön-külön indul, akkor le fognak mosni benneteket! Gondoljatok arra, hogy kezdődik a német himnusz: Einigkeit und Recht und Freiheit (Egység és jog és szabadság) – ahhoz, hogy a jogok megvédelmezhetők legyenek és hogy szabadok lehessetek, ti, Szabad Emberek, először EGYSÉG kell!
…Ha pedig ti magatok sem gondoljátok komolyan ezt az egész jelölősdit – mert egyszerűen fel nem tudom fogni, hogy ÍGY valaki komolyan gondolhatja akár egy percig is, hogy sikerülhet neki – akkor csak arra gondolhatok, hogy kell nektek (is) egy saját kis homokozó, ahol elfoglalhatjátok magatokat és fontoskodhattok egymás közt… Ha így lenne, szégyelljétek magatokat!
Ha meg mégsem így van, akkor sürgősen kezdjetek másképp politizálni! Mi valódi sikert akarunk, nem „fejben dugni”!
2010.08.02. 21:33 Szerző: jeremyclarkson
1000 lóerős Szent Korona
Megnéztem az index.hu videóját, melyet Schmitt Pál fogadásáról készítettek a parlamentben a 25. magyar Forma1 futam kapcsán. http://index.hu/video/2010/07/30/made_in_china_a_szent_koronan/
A party a Parlamentben volt, a végén a Schmitt Pál kikísérte Ecclestone urat, a Szent Korona mellet, Köztársasági Elnök aspiráns urunk lelkesen magyarázta, hogy ez a mi koronánk, több mint 1000 éves, valamint, hogy még mindig őrizzük első királyunk jobb kezét. Ecclestone-t ez láthatóan annyira érdekelte, mint ha egy krokodilnak fuvoláznánk, de vicceskedve jegyezte meg, szívesen megnézné, nincs e a korona alján egy Made in China felirat.
Schmittnek eszébe sem jutott, hogy „aktuális-e” most a magyar történelem, hogy vendége egyáltalán érdeklődik-e ez iránt, vagy sem… NEKI ez A fontos, ez itt AZ Ő ORSZÁGA.
Erről eszembe jutott egy holland barátom megjegyzése rólunk, magyarokról…
Ő 18 éve él Magyarországon, egy szál gatyával jött ide, elvett egy magyar nőt, ma az alföld közepén lakik onnan dolgozik, 15 év budapesti multikarrier után. Jó 10 éve ültünk egy kocsma teraszán, ahol szabad fordításban a következőket mondta:
„Én frankón nem értelek titeket. Olyan hülyeségekre „figyeltek” az életben, hogy ilyet még más országban nem láttam. Amikor a 92-ben ide jöttem dolgozni, minimum 100 ember magyarázta el a 5-7 éven át a Nagy Magyar Történelmet, mintha másról nem tudtak volna beszélni. Folyamatos bizonyítási kényszerük volt és azóta is van, ha megtudják, holland vagyok. Elindultak, Szent Istvántól, jött a „mi állítottuk meg a törököket” szakasz, egy kis rohadt monarchiázás, 48-49-es forradalmak, 1945, ruszki, 1956, rendszerváltás. További sztenderd sztorik: legtöbb Olimpiai érem, Nobel-díjas lélekszám arányosan, gyufa, golyóstoll, hologram, Rubik-kocka, ja és egy kis Aranycsapat. Minden csak volt, múlt, elmúlt, akkor, stb.
Amire viszont kíváncsi voltam, akkor és ma, hogy élnek a magyarok, mik a gondjaik, hogy és mit szeretnek, mire büszkék ma, mi a tervük a jövővel, tehát a jelen és jövő kérdései. Ha erre rákérdeztem, jön a minden szar, semmi sem működik, érzed, hogy az addig lelkesen és kipirulva mesélő partnered elkomorul, és bezárkózik.
Amint elkezdesz magyarokkal dolgozni, nem is érted, hogy az egyenként elképesztő teljesítményre képes, tehetséges, okos, kedves és sokat dolgozó ember, együtt miért nem ér el jobb eredményeket. 2-3 évbe tellett mire rájöttem, mert nem bíztok a közös jövőben, egymásban, a másik mindig hülye, ezért nem beszélitek meg vele problémát, vagy ha valaki igen megsértődtök, az „ügy megoldása” nem fontosabb mint az ego. Nem vagytok elég fókuszáltak, önállók, kitartók. No persze vannak kivételek, ők a sikeres emberek, aki jutnak valamire. De az ország valahogy nincs megszervezve, és nem jogilag, hanem társadalmilag„.
Valahogy Ecclestone kapcsán is ez jutott eszembe. Egy komoly kérdése volt Schmitthez, azért még ő adja majd át a díjakat a verseny végén…
Sajnos Holland barátomnak igaza van, abban, hogy az réved a „büszke” múltba, aki nem képes a jelenben egyenletes, folyamatos, magas színvonalú teljesítményt nyújtani, mely kivívja a hazai és nemzetközi közösségek elismerését.
Pedig az élet a jövőről szól – lehetőleg a sikeres jövőről. Egy könyven olvastam egy mondatot: „Ami a múlt felé néz, az halált idéz.” - és én nem akarok haldokolva élni – hát ti, magyarok?
· 1 trackback 7 komment
Címkék: jövő történelem f1 sikeres schmitt ecclestone szentkorona
2010.08.02. 19:53 Szerző: piefke
Mia loß’n’s’ oba’ ned!
…Hát ez meg mi a franc?
Pedig világos: ezt mondanák a nemrég általam ismét meglátogatott jó bajorok, ha valami pártféle azt akarná csinálni ott, amit itt a Fidesz: „De mi ezt nem hagyjuk!”
Miért? („Worum?”) Megmondom! („I’ sog’s!”)
Nem vagyok „klasszikus demokráciaféltő entellektüel” – érdekel is engem önmagában a demokrácia! Engem az ország célszerű és okos vezetése és működése érdekel. A demokráciában csupán egy lehetséges eszközt látok arra, hogy a nép soraiból a legjobbak kerülhessenek az ország élére és ne kegyként, vagy – mint annak idején – leszármazáson alapuló jogként – kapja meg valaki a kormányrudat.
Mára a Fidesz tölti be a magyar társadalomban azt a szerepet, amelyet annak idején a Habsburgok, Horthy köre, vagy épp az állampárt: kegyeket gyakorol, vagy éppen ügyeket lehetetleníthet el, érdekei és tetszése, ízlése szerint. Ugyanolyan zárt közösséget alkot hatalmi elitként, mint Kádár idejében az MSZMP. Ha valaki boldogulni akart, akkor a körön belül legalábbis sokkal nagyobb statisztikai valószínűséggel teheti ezt, mint azon kívül. Nem „lehetetlen” kívül élni, de valószínűleg az egy erőforrásokban szegényesebb élet lehet.
Ha a Fidesz delegáltjai ülnek a gazdaság állam által tulajdonolt hányadában vezetőkként, ha a Fidesz delegáltjai döntenek támogatások, pályázatok sorsáról, akkor – ne legyenek illúzióink – ez a helyzet „rányomja a bélyegét” a gazdaság és a társadalom elvileg „független” résztvevőinek életére is!
Ez pedig éppen hogy nem erősíti az állampolgári függetlenséget és mivel úgysem dönthet függetlenül, ezért az önállóságot sem! A polgárok függetlensége és önállóságra való képessége pedig együttesen akár szabadságnak is lehetne nevezhető. Nem önmagában érték a szabadság – a szabadság csupán következmény: akkor „áll elő”, ha természetes és megszokott és ha igénylik is az emberek, hogy tetszésük, belátásuk és szükségleteik szerint járhatnak el, külön-külön, vagy együtt, ahogy jobbnak tartják.
Engem tehát a társadalom működése és viszonyai érdekelnek – és ebből a szempontból veszélyes a „pártállam”, mivel minden sikeres társadalom éppen attól sikeres, hogy polgárait nagyfokú döntésképesség, önállóság és felelősségvállalás jellemzi, hosszú ideje. …És ha Magyarországon (megint) egy meglehetősen „önkényes” és önérdekű „központ” dönt, akkor helyettünk dönt és ezzel minket nevel le épp arról, ami a siker záloga!
…Akkor pedig cseszhetjük!
Tanácsos lenne ezért egy kicsit „bajorkodnunk”…
2010.08.01. 00:23 Szerző: piefke
Vazze, ezek hazudtak!
Mostanra a vak is láthatja és a süketnek is meg kellett már hallania: ezek, akik most beültek a kormányba, hazudtak nekünk… Illetve: nem is nekünk, mert mi soha nem is hittünk nekik. (Én pl. már ’88-ban is komoly kétkedéssel kísértem azok lelkesedését, akik annak idején csodálták őket…)
Hazudtak, amikor 8 éven át azt állították, hogy ők jobban és tisztességesebben fogják csinálni…
Hazudtak, amikor azt állították, hogy készen állnak a kormányzásra - mert az, hogy készen álltak rá, korántsem egyenlő azzal, hogy baromira vágytak rá!
Hazudtak abba, hogy ők értenek a kormányzáshoz és hogy megvannak ehhez a megfelelő tudással, koncepcióval rendelkező szakembereik – most ezek a szakemberek egymást verik fejbe, össze-vissza beszélnek egymás ellen.
Hazudtak csontvázjelentés-ügyben, hazudtak az ország helyzetéről, hazudtak arról, hogy náluk majd csak a tudás fog számítani – mert látjuk, hogy csak a lojalitás számít!
Hazudtak abban, hogy az országért és a népért fognak tenni, de látjuk, csak a saját pozícióikat betonozzák be…
..De a legnagyobbat akkor hazudták, amikor azt állították magukról, hogy demokraták: lépesek voltak ennek érdekében még a pártjuk (eredeti) nevébe is bevenni azt, hogy „demokraták”.
Mármost: az a kérdés, hogy célszerű-e átengedni az országot egy hazug és semmiféle pozitív koncepcióval nem rendelkező bagázsnak? Mit tegyünk mi, akik jól tudjuk, kik ők és hová vezeti az országot, a társadalmat egy ilyen uralom? Hagyjuk-e, hogy egy naiv, tapasztalatlan és ezért megtéveszthető 2,7 milliós tömeg szabja meg mindenféle ellenerő híján országunk sorsát? Nem az-e a feladatunk, hogy létrehozzuk ezt az ellenerőt: a demokráciában és realitásban jártasok erejét?
…A mostaniak megpróbálnak tekintélyre szert tenni – de mit is jelet az igazi tekintély, min kell annak alapulnia? Teljesítményen, tudáson, alkalmasságon és tisztességen, nota bene: tekintélyre csak egy közösségben tehet szert valaki - éspedig úgy , hogy a Köz érdekében végez komoly tevékenységet. A tekintélyt tehát nem lehet egyszerűen „kihirdetni”! Aki így jár el, az tekintélyes helyett csak nevetséges lesz.
Egy köztársaság élén nem állhatnak nevetséges alakok – mert ők magukat a köztársaságot alkotó polgárokat reprezentálják, tehát ha ők nevetségesek, azzal az egész országot azzá teszik. És aki nevetséges, annak nehezen lehetnek komoly barátai. Magára maradt és magára utalt országként pedig nem tudom, milyen jövőnk lehetne?
Én a jelenlegi viszonyainknál sokkal jobb jövőt akarok – aki ezzel egyetért, annak a többi hasonló polgárral együtt kell és lehet is tennie ennek érdekében!
2010.07.31. 13:43 Szerző: piefke
Fizika – Newton első törvénye
Igen, Kedves Olvasó, jól látja: FIZIKA!
Nem holmi politika, ami ugyebár baromi szubjektív dolog – ellentétben a (klasszikus) fizika világával, ahol a dolgok és történések szigorú, előre kiszámítható törvényeknek engedelmeskednek.
Mit mond Newton első törvénye – és miért idézem e törvényt egy alapvetően a magyar társadalommal foglalkozó blogban? A törvény kimondja, hogy:
„Minden test nyugalomban marad vagy egyenes vonalú egyenletes mozgást végez mindaddig, míg ezt az állapotot egy másik test vagy erő meg nem változtatja.”
Na, kérem, minket, magyar progresszíveket az állítás második része kell, hogy érdekeljen, mert az vonatkozik ránk is: „…egyenes vonalú egyenletes mozgást végez mindaddig, míg ezt az állapotot egy másik test vagy erő meg nem változtatja.”
Mert kérem a Fidesz-kormány is addig halad előre a saját útján, addig lehet képes „mozgásban”, „offenzívában” maradni, amíg nem akad egy másik „politikai test”, egy új, progresszív erő, amely meg nem változtatja ezt az állapotot! Ezt nem én állítom: a fizika és Newton mondják.
Mi következetik a törvényből? Az, hogy „magától” nem fog leállni a Fidesz – mindenki, aki ebben reménykedik, hogy „Majd lesz valahogy!”, keservesen fog csalódni. Az Univerzumban ugyanis nem így működnek a dolgok – a magyar politika Kis Univerzumában sem.
Erő kell, amely megállítja a nyomulást – és ezt az erőt nem fogják erőtlen szervezetek szolgáltatni: sem a haldokló MSZP, sem a lényegében igazi önerővel nem is rendelkező LMP. Az erőt pedig a szellem ereje, a friss, új, érvényes gondolatok adják, az erő formába rendezését pedig a szervezés, a kitartás és saját erőink, munkánk önkéntes „odaadása”. Ez utóbbi sajnos nagyon nem jellemző a magyarokra – és ez lehet a Fidesz óriási sansza: ha a vele egyet nem értők, a benne hinni nem tudók nem fogják fel, nem érzik át, hogy igenis „oda kell állni” és „ott kell huzamosan maradni” annál a bizonyos új erőnél. Ez különösen vonatkozik azokra, akik tudásuknál, tapasztalataiknál és eddigi teljesítményüknél fogva különösen sokkal tudnak hozzájárulni az „erősödéshez”!
…Pedig éppen ők azok, akik a legkönnyebben boldogulhatnak „akármilyen rendszerben” – vagy ha éppen úgy látják jobbnak, leléphetnek külföldre, ahol tudásuk és /vagy hírnevük miatt tárt karokkal és jól fizető állásokkal várják őket. Igen, el lehet menni innen – ahogy kínjában Gyurcsány is mondta egyszer – de akkor elmondhatjuk, hogy a távozást választó „legkülönbjeink” sem különbek az „átlagmagyarnál”: éppúgy csak egyéni megoldásokban képesek gondolkodni! És én nem gondolnám, hogy ne lennének képesek éppen ők ennél többre és különbre…
…Mit csinál most vajon Bokros Lajos, vagy Oszkó Péter? Nem hiányzik nekik az, hogy ők kerüljenek cselekvő pozícióba és ne a náluk sokkal alkalmatlanabbak hintáztassák a forintot? Mi lehet Bajnai fejében – most, hogy Orbán a múlt héten végre olyan szépen-furcsán megdicsérte Berlinben őt? Nem gondol arra, hogy akkor mégiscsak jobb lenne, ha folytatná? És mit csinálnak, mit gondolnak a jelenlegi „egyenes vonalú egyenletes mozgásunkról” azok a sikeres, jól képzett polgáraink, akik munkájuk során, vállalkozásaikban rendre tapasztalhatják azt a sok-sok célszerűtlenséget, amelyet ez az új „magyar pálya” okoz?
…Ja, hogy nincs kikkel, nincs kikre támaszkodva és hogy nincs szellemi töltet, amelynek birtokában ismét elkezdhetnék tematizálni a „politikai erőteret”?
Dehogy nincs!
Ott van az a másfél millió „polhomeless”, akikről korábbi posztjainkban már megállapítottuk, hogy éppen ők adják a közösbe a legtöbbet. Hölgyeim és Uraim, ők csak arra várnak, hogy érteles emberek értelmes programot adjanak nekik és végre legyen, aki kimondja a szót: Gyerekek, kövessetek!
És máris meglesz a Fiszedmegállító Erő…
2010.07.30. 00:18 Szerző: piefke
Orbán Viktort elrabolták az UFO-k!
Bizonyára sokakban felötlött már a gondolat, hogy politikai pályája kezdetéhez képest mennyire megváltozott Orbán Viktor. Különösen akkor szembetűnő és égbekiáltó a különbség, ha a 2. Orbán-kormány megalakulása óta eltelt időszak Viktorát hasonlítjuk össze a ’88-’91-essel. Akkor egy virtigli, belemenős liberális volt, aki ráadásul harcos ateista – ma pedig egy megcsontosodott tekintélyelvű populista, globáltőke-ellenes konzervatívot láthatunk szerepelni (már ha van-lehet egyáltalán ilyen)... Akkor „csuhásozott”, ma pedig Semjénezik… Akkor polgári demokrataként határozta meg magát, ma szinte egész politikai gyakorlata értelmezhetetlen a polgári demokratákra jellemző viselkedést alapul véve… Akkor elment tanulni a kapitalizmus fellegvárának, Nagy-Britanniának szellemi központjába, ma pedig szinte-szinte szocialista eszmefuttatásokat enged el és a kapitalizmus idejétmúltságáról értekezik.
Változhat ekkorát egy ember? Politológusok és személyiségelemzők hada igyekszik megfejteni-megmagyarázni a jelenséget, mindeddig igen kevés sikerrel.
De most végre kiderül az igazság, a Progresszív Blog, nemes hagyományaihoz híven, ezúttal ebben a témában igazítja el Tisztelt Olvasóit!
Az igazság szó szerint fényévekre van mindattól, amit eddig a változás okaként összehordtak a szakértők: nem más a változás magyarázata, mint az, hogy ORBÁN VIKTORT ELRABOLTÁK AZ UFO-K!
Miután leírtuk a hihetetlen igazságot, illik a részletekkel és a bizonyítékokkal is előállnunk. Nos, íme a teljes történet:
Ma késő éjszaka különös jelenségekre lett figyelmes a Progresszív Blog Szerkesztősége: a laptop képernyőjén hirtelen megjelent egy 10 dimenziós mozgókép. Rendkívül képzett és felkészült munkatársaink előtt egy pillanat alatt nyilvánvalóvá vált, hogy egy idegen civilizáció igyekszik kapcsolatba lépni velünk. (Nyilván azért választották a Progresszív Blogot, mert mi vagyunk az Emberiség Legvilágosabb Elméi…)
A kommunikációs kísérlet sikeres volt (naná!). Az idegen entitások közölték, hogy szándékukban áll a közel két évtizeddel korábban magukkal vitt Orbán Viktort visszahozni a Földre. Arra kérték a Blog Szerkesztőségét, hogy tevőlegesen vegyen részt az aktusban. Természetesen beleegyeztünk…
Hamarosan le is szállt az űrhajó, melyből néhány szokatlan megjelenésű alak szállt ki. Érdeklődésünkre, hogy t. i. miért vitték annak idején magukkal Orbánt és ha már egyszer elvitték a francba, most miért hozzák vissza, azt válaszolták, hogy – mint annyi más idegennek – nekik is erre a tejjel-mézzel folyó Kárpát-medencei 93.000 km2-re fájt a foguk és úgy látták, hogy ha az országot egy akkora Szellemi Fárosz fogja hamarosan vezetni, mint Orbán Viktor, akkor semmi esélyük a megszerzésére… Ezért úgy döntöttek, hogy elrabolják őt és helyette egy saját fejlesztésű cyborgot (T-800-as modell), ezúttal a magyarság tönkretételére programozva (ún. „Trianondroid”) juttatnak a helyére.
Az akció pontos ideje a dimenziók közötti ugrás miatt nem definiálható, de valamikor az Antall-kormány vége felé történt meg. A Trianondroid-Cyborg működése hamarosan nyilvánvalóvá vált: személycserék és irányváltás a Fideszben, a párt és vezetője eltolódása a jobboldalra… Az 1. Orbán- (valójában: Cyborg-)kormány idején a Hasonmás még csupán alapüzemmódban működött, mivel akkortájt elegendőnek ítélte feladata elvégzéséhez, Magyarország szétzüllesztéséhez, ha kormányába emeli Torgyán Józsefet – azonban különféle véletlenek és gravitációs téridő-torzulások következtében az első kísérlet nem volt sikeres… 2002-től kezdve a Cyborg fokozta aktivitását, majd 2006 őszétől bekapcsolta Totális Tagadás Programját… Az eredmény: a célterületen élő populáción teljes zavar lett úrrá, amelyet kihasználva a Cyborg átvette az irányítást…
Azonban az Idegenek számításaiba hiba csúszott: nem gondoltak azzal, hogy az immár teljes túlterheléssel működő Cyborg lassan bármiféle civilizált életre alkalmatlanná teszi a Kárpát-medencét. Ekkor vetődött fel, hogy az egész Magyarország-megszállás terv katasztrofális melléfogás, a Cyborgot le kell állítani és az elrabolt eredeti Orbánt haza kell juttatni!
Az utolsó érv az volt, amikor a Birodalmi Nagytanácsban már az eredeti elrablás-ötlet szellemi atyja, Darth Wader Nagyúr is zokogva javasolt, hogy az egészet csinálják vissza, mondván, hogy rettenetes, amit a Cyborg művel és semmiképp sem szeretné, ha őt a Kurucinfón magyarellenességgel vádolnák meg. Végül megszületett a döntés: Orbán Viktort felébresztették a hibernálásból, felrakták a leggyorsabb birodalmi cirkálóra és feltűnés nélkül visszahozták a Földre…
…Most itt van, a Szerkesztőségben, lassan ocsúdik a kábulatból, épp motyog valamit a liberális polgári demokrácia alapértékeiről… Arra kérjük a Fidesz illetékeseit, hogy vegyék át őt és a Köztársasági Őrezreddel szállíttassák át a Parlamentbe, hogy végre elfoglalhassa méltó helyét, az ország miniszterelnöki székét.
A Cyborgot pedig, ígéretükhöz híven, az UFO-k a csere pillanatában egy halálos lézersugárral deaktiválni és annihilálni fogják…
2010.07.29. 20:25 Szerző: jeremyclarkson
Az én nacionalizmusom
.jpg)
Szerintem Magyarország nacionalistább ország volt a 70-es 80-as években, mint most!
Miért? Mert minden nemzet büszkeségének alapja, a mérhető közös sikerek által indukált tudat, a „we can do it” életérzés.
Úgy érzem, ebből sokkal több volt akkor, mint mostanság.
Az ugyan igaz, hogy a térben és gondolatban szabályozni próbált minket a rendszer, ennek ellenére több dologra lehettünk büszkék. Amikor külföldre mentünk – keletre vagy nyugatra - láttunk olyan magyar termékeket, hallottunk olyan lokális magyar sikerekről, melyeket a helyiek nagy megelégedéssel használtak.
Ugyan nem volt minden cuccunk high-tech, de láttunk Ikarusz buszokat rohangálni sok helyen, Globus konzerveket a boltokban, ihattunk tőlünk megvásárolt licenc Márka üdítőket Csehszlovákiában, volt Tomi mosópor Lengyelországban, Szobi szörp Bulgáriában, Amo szappan az NDK-ban, BB üdítő a Jugoszláv tengerparton. Hallottunk a magyar víz és közlekedésmérnökök óriás projektjeiről Afrikában és a Közel-Keleten. Ott voltunka foci VB-n, volt Videoton hifi Akai kiegészítőkkel, magyar színes tv,ruhaipar, feldolgozóipar. Oral historykat hallottam arról, hogy a magyar zöldséget és gyümölcsöt teherautóról is el lehetett adni nyugat-európában, volt Oscar-díjas magyar film, rajzfilm, hadipar, magyar űrhajós, stb., stb. Most írhatnám, hogy mindenre büszkék voltunk, de ez sem igaz, csak nem éreztük, hogy mi lúzerebbek lennénk másoknál. Nekik azuk van, nekünk ezünk.
Ma ezzel szemben mi van?
Bizonytalankodás, rövidtávú, haszonelvű szemlélet. Ostoba, hazapuffogtató múltba révedés, buta, kuruckodó izolációs törekvések. Darutollas gesztusmagyarkodás, belső ellenségkeresés, idegen hatalom nélkül is érthetetlen megosztottság, sokszor teljesítmény nélküli egyéni elvárások. Közös siker meg szinte semmi.
Azt hiszem, akkor lehetünk majd NACIONALISTÁK, ha megértjük: teljesítményen, összefogáson, ön- és világszereteten alapuló közös eredményeink igazolnak minket. És nem csak mi állítjuk magunkról, hogy ilyen-olyan nagyszerűek vagyunk, hanem a világ is tisztelettel, és szeretettel gondol ránk.
Addig is jó bohóckodást kívánok minden kedves mai nacionalistának!
2010.07.29. 10:47 Szerző: piefke
A Kárpát-medence
.jpg)
Mielőtt belekezdenék, le kell szögezni: olyan, hogy „A” magyar ember, nem létezik; amikor arról szokás beszélni, hogy „a magyarok” ilyenek, vagy olyanok, akkor sémákkal, korábbi tapasztalatokból levont általánosításokkal élünk.
Ha nagyon durván akarom jellemezni a magyarok milyenségét, akkor azt kell mondanom, hogy vannak a „régimagyarok” és az „új típusú magyarok”. Az előbbiek a magyar történelem termékei, az utóbbiak pedig az elmúlt két évtizedéi.
„A magyarok lusták!”, „A magyarok rendetlenek!”, „A magyarok szervezetlenek!”, „A magyarok nem képesek összefogni!”, stb. – gyakran találkozunk ezekkel a megállapításokkal. Én azt hiszem, hogy ezek a régimagyarokra” vonatkoznak, a velük kapcsolatban szerzett tapasztalatokból vonták le ezeket a következtetéseket. És valóban: régimagyarék sokszor nem szokták átgondolni, hová vezet, amit tesznek. Mi lesz, ha dohányoznak, mi lesz, ha elhíznak, mi lesz, ha szarnak egymásra, mi lesz, ha többet költenek, mint amit megengedhetnének maguknak? Mi lesz, ha másokra akarják hárítani a felelősséget? Mi lesz, ha önállótlanok? Mi lesz, ha megmaradnak a régi, rosszul működő szolgáltatások, infrastruktúrák és közigazgatás? Lesz-e rendezett környezet, ha nem tartom rendben a saját házam előtt a placcot – mert az az állam dolga?
Miért van ez? Itt legalább 500 évig általában nem volt érdemes szorgalmasnak és előrelátónak lenni – mert jöttek a törökök, a labancok, az oroszok… Vagy ha ők nem, akkor a saját alkalmatlan, önző, de erőszakos uraink. és szépen kialakult a leszarom-mentalitás.
Ez van ma – de lehet-e más? Igen, lehet!
Mert itt vannak az új típusú magyarok. Ők az az az új generáció, amely tapasztalatait már az új demokratikus viszonyok között szerezte; így alakult ki mentalitásuk, világszemléletük. Ők a teljesítményben nevelkedtek, ez vált számukra természetessé – hiszen személy szerint egész eddigi életükben csak akkor remélhettek előrelépést, ha előtte objektív mércék szerint teljesítettek. Mivel közülük nagyon sokan foglalkoznak „életmódszerűen” rendszerek felépítésével, üzemeltetésével, ezért a társadalomtól is azt várják, hogy az „jól működő rendszert alkosson”, ne csupán így-úgy kialakult, vagy fennmaradt elemek véletlenszerűen kapcsolódó egyvelege legyen. És aki rendszert épít, az előre el is szokta azt tervezni: meghatározza, mi célból és hogyan álljon elő az adott rendszer. Ezt várják el a társadalomtól - és annak vezetőitől is.
Jelenleg még ők a kisebbség – de csak számszerűen, mert egyébként ők járulnak hozzá a legtöbbel a társadalom fenntartásához. Valahogy olyan a helyzetük, mint a polgárságé a XVIII. századi Franciaországban a forradalom előtt… Az akkori francia polgárok tudták, mit tegyenek – vajon mai magyar utódaik is megteszik, ami a legalapvetőbb érdekükben áll?
Ezek az új típusú magyarok ugyanolyan teljesítményre képesek, mint nyugat-európai társaik – csak itthon nem kedvez a teljesítménynek a közeg. Nagyobb a közegellenállás a régimagyarok alkotta-uralta közegben! Amíg Nyugat-Európában vízzel vannak töltve a medencék és abban kell úszni, addig itt, a „Kárpát-medence” valami sűrű, nyúlós, ragadós masszával – ússzál, ha tudsz!
…Gyerekek, a medencét ki lehet tisztítani!
2010.07.28. 15:26 Szerző: piefke
Bőrnadrág a BMW-ben
A napokban ismét Bajorországban jártam és látva az ottani viszonyokat és ismerve az országrész történelmét, elgondolkodtam a ránk, magyarokra is érvényes tanulságokon…
Bajorország a XIX. század második feléig önálló állam volt, akkor csatlakozott a létrejövő német egységhez - nem is egészen önként... 1946 óta Németország egyik tartománya – tehát „hazai fogalmaink” szerint:
· elveszítette önállóságát
· kisebbségbe került kulturális téren egy észak-német, protestáns „masszában”
…És mégsem tűnik egy „lúzer helynek”!
Vajon elvesztette-e Bajorország az identitását, sérült-e kultúrája, csökkent-e gazdasági ereje? Nem: mindezeknek épp az ellenkezője történt: identitása erősödött – mert joggal lehetett büszke az immár tágabb keretek között elért teljesítményeire. Kultúrája gazdagabb lett – mert kinyílt a világ felé. Gazdasági ereje megsokszorozódott – mert egy jóval nagyobb piac vált számára minden további nélkül elérhetővé.
Természetesen mindezek mögött ott kellett, hogy legyen felkészültsége, szervezettsége, céltudatossága. Ha ezek nem léteztek volna, akkor elmaradtak volna a sikerek is.
És épp itt a probléma a mai Magyarországgal: azért féltjük az identitásunkat, mert nincs élő erő benne. A magyar kultúra nem alkot szerves egységet, mert számtalan klikk harcol a pozíciókért és tombol a kontraszelekció – és mindezt erősítik a politikai erők „kultúrmegmondói” is. Az ország polgárai közül pedig sokan „hagynák a francba az egészet”, mert annyira reménytelennek látják a „kollektív jövőt” – és ez az önfeladás eleve lehetetlenné teszi egy erős kultúra létét.
Az ország gazdasági szuverenitása - abban a formában, ahogy erre sokan gondolnak - nem egyéb fantomnál. Nem az a kérdés és a feladat, hogy „függetlenedjünk” a világtól és annak hatalmasaitól, hanem az, hogy miképpen tudunk „részt venni a világban”? Egy akaratoskodó, állandóan konfrontálódó, de egyébként gazdasági hatékonyságát tekintve gyenge ország nem érhet el sikereket önmaga világban való pozícionálásában, akármennyire szövegelnek és ábrándoznak is erről polgárok és politikusok, egymást hülyítve meg… Nem az idegen hatásoktól, EU-tól, IMF-től kell féltenünk az identitásunkat és a karakterünket, hanem éppenséggel önmagunktól: szervezetlenségünktől, attól, hogy téves célokat követünk, ráadásul e téves célokat elénk tűző vezetőkkel az élen…
Lehet-e még „nemzeti keretek közt” gondolkodni és ebből következően politizálni? Amikor a rajtunk lévő ruha is legalább 3-4 országból származik. Nem! Megúszhatjuk-e a nemzetközi versenyt azzal, ha kijelentjük, hogy annak szabályait csak szelektíve tekintjük magunkra nézvést érvényeseknek? Nem! Ha sem nemzeti keretek között nem maradhatunk, sem pedig a versenyben való megmérettetést el nem kerülhetjük, akkor csak egy marad: úgy kell megtanulnunk teljesíteni, hogy nem csak a „nekünk lejtő pályán” állhassák meg polgáraink és vállalkozásaink a helyüket, hanem úgy, ahogy a bajorok a nagyobb egységben… Ez pedig elsősorban nem állami preferenciák és szubvenciók kérdése, hanem tudásé, szervezésé és következetességé. Ne legyenek illúzióink: a teljesítmény sosem úgy áll elő, hogy az Állam pátyolgat – épp elég ha nem akadékoskodik! Akik pedig vállalkozókként, vagy polgárokként mégis bő tejelő állami emlőkre vágynak, azok a valóságban csak az éles versenyt akarják még egy kicsit megúszni.
Vajon vannak-e nekünk olyan identitáselemeink, amelyek „kompatibilisek” egy modern, teljesítményalapú, kooperatív társadalom igényeivel? Ne feledjük: az a hagyomány ér valamit, ami napjainkban is fejlődik és a jövő számára biztosít alapokat. Javaslom, hogy mindazok, akik hisznek egy „nemzeti keretei között mindenkitől függetlenül létező, tradicionális, polgári és konzervatív” Magyarországban, mielőtt elkezdenék elképzeléseinket megvalósítani, töltsenek el pár hónapot az erős tradíciókkal és kulturális identitással rendelkező, konzervatív és patrióta Bajorországban! No nem „ösztöndíjasként”, semmittéve, hanem dolgozzanak mondjuk a BMW-nél! Ha sikerül kitartaniuk és megállni a helyüket, akkor hazatérvén biztosan nem jut már eszükbe majd a „világot kioktató” Magyarország…
Utolsó kommentek