HTML doboz
2010.08.12. 14:23 Szerző: piefke
Hogyan vitatkozik a jobboldal?
Könnyű lenne a válasz: most, hogy hatalmon van, sehogy – lenyom erőből! De most (még) nem a hivatalos jobboldal vitamódszereit elemezzük, hanem a „mezei jobboséit”. Aki csak „hisz”, „bízik”, vagy éppen „lelkes”…
Blogunk Tisztelt Olvasói megszokhatták már, hogy mi egymással szerves kapcsolatban álló tényekről szoktunk írni, így mutatva be az egyes jelenségek valódi okait és a cselekedetek mozgatórugóit. Ha személyekről írunk, akkor nem csak politológiai, gazdasági, esetleg jogi szempontok alapján vizsgáljuk eddigi és várható tevékenységüket, hanem bemutatjuk ezeknek az illető személyiségében rejlő alapjait is. Igaz, alkalmanként fogalmazunk sarkosan, vagy épp ironikusan, de ennek oka nem a „vagdalkozás”, hanem a szöveg életszerűbbé tétele: igyekszünk (ha lehet) úgy írni, ahogy az emberek az adott dolgokról egymás közt fogalmaznak. Ez ugyanis nem csupán néhány elméleti társadalomtudósnak íródó belterjes blog!
…Azután jönnek a kommentek – ide is, a Facebookra is, néha pedig e-mailben. És ez már érdekes posztunk címe szempontjából. Mert hogyan érvelnek állításaink ellen a jobbról jött hozzászólók? Lássuk:
„A szocik is, csak ők még jobban…” (Loptak, idióták voltak, nem értettek a gazdasághoz, stb.) – Ezzel az a baj, hogy a mások hibái nem adnak felmentést a sajátjainkra: Gyurcsány „elkúrta”, de mi nem vele, a múlttal, hanem Orbánnal, a jelennel és közeljövővel foglalkozunk! Ha azt írjuk, hogy X Y célszerűtlenül viselkedik, akkor – ha valaki feltette magában, hogy megvédi az illetőt – az illető saját viszonylatrendszerében kellene érvelnie, nem mások dolgaival.
„Elkezdek másról beszélni, terelek…” – Állítunk valamit (pl. X Y magát is spekulánsként jellemezte, „Orbán der Kleine” nem egy „Friedrich der Große”, stb.) és az illető hozzászóló lapít: nem érvel érdemben, viszont elsomfordál máshová és igyekszik a mi figyelmünket is elvonni az adott konkrétumról. Megjegyezzük: ez nem vezet eredményre: „bulldogtermészetünk” van!:-)
„Elkezdek gyűlölködni” – Ezzel végképp „lebukik” az illető! A verbális agresszió (mint bármely más agresszió) az eszköztelenség jele: akkor jön elő az emberekből, amikor másképp már nem tudnak kikerülni a csávából. És valóban: a „mezei jobbos”-nak lelki okai vannak arra, hogy „higgyen”, hogy „bízhasson”, hogy „kötődhessen”… éspedig azért, mert minderre támaszként van szüksége! És mi sem természetesebb, min az, hogy ha valaki a tények hatására el kellene, hogy hagyja a neki támaszt jelentő személyt, akkor erre akár heves érzelmi megnyilvánulásokkal is reagál. Ez erőteljesen frusztrálja – a frusztráció pedig a higgadt gondolkodást ki-, az agresszív megnyilvánulásokat pedig bekapcsolja… (Van sok ilyen balos is - ezek egy része most épp "Jobbikos üzemmódban"...)
…Mindezek a MAGYAR jobbosokra vonatkoznak és természetesen OTT SEM MINDENKIRE! Végre szeretnénk már érvek mentén, higgadtan, közösen a lehető legjobb megoldásokat keresve Kedves Jobbos Polgártársainkkal vitatkozni – vajon lesz ilyen? Mert ne feledjük: attól, hogy ilyen-olyan okok következtében valakinek valamilyen társadalmi és politikai természetű ízlése van, még természetes igényünk az együttműködés!
…Már ha lehet…
(Ja, és mi meg nem vagyunk „ballibek”!)
Az utóbbi időben rendszeresen bukkannak fel hírek baloldali és/vagy liberális szerveződésekről. Ezek zöme már a politikából régebbről ismert személyekhez kötődik. Sokszor olyanok akarnak új lendületet adni a magyar progressziónak, akiknek ez már korábban nem sikerült: közülük egyesek hatalmuk teljében, minden erőforrás birtokában sem tudták az országot új, sikeres pályára állítani, ezért kevéssé valószínű, hogy most, a jelenlegi „politikai ellenszélben” menni fog ez nekik.
Szándékuk tiszteletre méltó, ám hiábavaló.
Azzal is nap mint nap találkozunk, hogy egyre több honfitársunk ébred rá arra, hogy a frissen megalakult kormánytól és annak prominenseitől sem várhatjuk a magyar társadalom régóta meglévő problémáinak hathatós kezelését. És szintén sokan vannak azok is, akik soha nem is hittek abban, hogy Orbán és a Fidesz eléggé felkészültek a kormányzásra és hogy rendelkeznek azokkal a kiemelkedő képességekkel, amelyekre szükség lenne Magyarország sikeressé tételéhez.
Felismerésük örvendetes, ám önmagában semmit sem ér – mert egyedül, önmagukban semmit sem tehetnek.
Amiről még nem hallottunk, az egy minden progresszív és demokrata erőt egy blokkba szervezni képes, hiteles társadalomképpel és működőképes megoldásokkal rendelkező új erő. Egy olyan új erő, amely azokra támaszkodna, akik jelenleg „politikai hajléktalanok”, de akik között igen jelentős számban vannak képviselve a legjobban képzett, leginkább demokrata mentalitású, társadalmi és gazdasági téren legaktívabb és az erőforrásaink zömét előállító polgáraink. „Politikai hontalanságuk” azt jelenti, hogy parlamenti képviselet híján épp ők azok, akiknek nincs beleszólásuk az ország ügyeibe – pedig épp ők azok, akik mentalitásuk és tudásuk révén erre a leghivatottabbak, akik nélkül nem épülhet a jövő, mert az elkövetkező 20-30 évünkben a társadalom erőforrásainak zömét ők fogják adni.
Ahhoz, hogy lehetőségünk legyen arra, hogy a magyar társadalom számára az eddigieknél jobb viszonyokat teremthessünk, szükséges, hogy legfelkészültebb és legkompetensebb polgárainknak beleszólásunk legyen az ország erőforrásaival való gazdálkodásba. Ez egy demokráciában a parlamenten keresztül lehetséges – a parlamentben pedig pártok vannak jelen…
Jelenleg nincs olyan párt az országban, amely – ha a helyzet úgy hozza – váltópártként szóba jöhetne. Olyan párt, amely tisztában van a környező világ és a magyar társadalom realitásaival és programját erre alapozza. Olyan párt, amely nem a felbomlás végső stádiumában van. Olyan párt, amelyben valódi tehetségek vannak és amely a teljesítményt és a tisztességet tekinti kizárólagos előrejutási lehetőségnek. Olyan párt, amely rendelkezik erős, megalapozott ideológiával és nem csupán a múltból innen-onnan összetákolt, vagy éppen importált eszmékkel próbálkozna.
Azért nincs ilyen párt, mert egyszerűen senki sem veszi a fáradságot, hogy létrehozza – egyebek mellett azért sem, mert úgy gondolja mindenki, hogy úgysem csatlakozna senki, mert „mi, magyarok” egyszerűen nem is tudjuk, hogyan kell egy közösséget kialakítani.
Azért nincs ilyen párt, mert azok, akik elvileg rendelkeznek azzal a tudással, amely a párt részletes programjának kidolgozásához szükséges, tudásukat jól hasznosíthatják saját karrierjük érdekében és talán ők sem éreznek arra késztetést, hogy „közmunkát” végezzenek.
…Kérdés, hogy meddig lehet még itt minőségi munkát végezni? Mikor hatol be a kormányzati túlhatalom a munkahelyekre is?
Megmondom: már benn is van! Akar a cég, amelynél dolgozol, közbeszerzésen indulni és nyerni? Igen? Akkor simulj és kussolj! Akar a cég K+F-támogatást kapni? Igen? Akkor a Főnöknek jóban kell lennie a Még Nagyobb Főnökökkel! Akarja a cég, hogy az APEH ne zaklassa? Igen? Akkor sündörögjetek a helyi párt-alapszervezet környékén!
…Hogy „ez régen is így volt”? Na, és régen olyan jó volt?
Ha valóban azt szeretnék mindazok, akik magas szinten képesek a saját munkájukat végezni és azt is elvárják, hogy ezt egy jól szervezett és jól működő országban, tisztességes fizetését tehessék, akkor bizony most foglalkozni kell a közügyekkel is!
A képzett és ambiciózus mai magyar fiatalok előtt két út áll:
1. Elmennek innen
2. Vátoztatnak honi viszonyainkon
Az első utat immár százezer számra választották – legutóbb 1956-ban ment el ennyi „erő” az országból, akkor, amikor lőttek az oroszok (meg a magyar lumpenek is…) és egy egész generáció látta úgy: itt nincs többé remény. A mai elmenők is épp így látják – és ehhez lőni sem kell most: elég, ha a mai (párt-)elit éppen úgy vezeti az országot, mint tette azt az akkori, szüleik idejében. Kösz, ebből nem kérnek! Most nyitva állnak a határok: mehetnek – és mennek is! Egy példa: a nagyjából 35.000 orvosból két éve már 6.000 dolgozott külföldön… És mit mond ma egy gondos szülő gyermekének?
„- Húzz el innen a rákba!”
…Lehet, hogy ez a nép már feladta? Hát mi leszünk mi: igaz, európai ország – vagy hagyjuk, hogy megalakuljon a Kárpát-medencei Hülyék Völgye? Ha a tehetség menekülőre fogja, mert lehetetlennek érzi itt a jövőt, akkor maradnak azok, akik így, vagy úgy kénytelenek maradni – és azok, akik tök jól eluralkodnak a maradék birkák fölött. Tiszta, tőrőlmetszett dél-amerikai társadalommodell: teljhatalmú szupergazdagok egy szerencsétlen, reménytelen és gyámoltalan nép fölött…
Bármilyen meglepő is az állítás: ezt a jövőt nem Orbánék hozzák létre, hanem azok, akik elmennek innen, ahelyett, hogy a kezükbe vennék a dolgok irányítását! Orbánék csak benyomulnak a lyukba, ami az elmenők után maradt: nem többek ők a vákuumot kihasználó szerencselovagoknál! Nincs „koncepciójuk” a magyar társadalom lezüllesztésére, hogy aztán uralkodhassanak felette zavartalanuk: csupán érzik a lehetőséget és ösztönösen nyomulnak. Kiürül egy élőhely és lép egyet az evolúció… Ez a Fidesz-kormányzás: tiszta darwinizmus!
Kíváncsi vagyok, hogy mi fel tudjuk-e gyorsítani a saját „fajunk” evolúcióját és elérjük-e hamarosan az oly kívánatos „csoportalkotó főemlős”-szintet? Rajtunk nem múlik, mi készen állunk az evolúciós ugrásra!
2010.08.11. 21:44 Szerző: piefke
Kretén Közgazdászok Kis Köre
Ma az INDEX interjút közölt Heim Péterrel, a Fidesz befolyásos gazdasági megmondóemberével (index.hu/gazdasag/magyar/2010/08/11/heim_peter_a_kormany_-et_erdemel/).
Heim úrra és gazdasági nézeteire egyik közgazdász barátunk - közkeletű becenevén "Ötzi" - már közel 3 hónapja felfigyelt és írt is az akkor frissiben megalakított Századvég Gazdaságkutatóról… Mivel írását azóta az Élet igazolta és mert Heim úr ma is ugyanúgy osztja az észt, ezért a kissé nyersen megfogalmazott poszt közlése mellett voltunk kénytelenek dönteni…
Íme, a poszt:
2010. 05. 17.
A frissen megalakult Századvég Gazdaságkutató első jelentése:
http://www.hirszerzo.hu/cikk.mindent_elrontottunk_-_a_gazdasagrol_a_jobbos_intezet.150975.html
Személyes megjegyzéseim:
1. Ezektől az emberektől miért is vártunk volna mást?
2. Féligazságokat félhazugságokkal kevernek és közben szenvednek az amnéziától.
3. Szerintem adják le a diplomájukat az első méhtelepnél.
Részletesen:
1. "…ész nélkül privatizáltunk, s úgy engedtük be a külföldi tőkét, hogy közben piacainkat értékesítettük, miközben nem alakult ki valós verseny" - Hazugság, előbb elvesztettük a piacainkat, aztán muszáj volt privatizálni, ami azonnal felfűtötte a korrupciót (azt, ami többek közt e szervezetet is pénzeli).
2. "A kisvállalkozások lehetőségei és fejlődési kilátásai jóval rosszabbak, mint a nagyobb multicégeké." - Ehhez most tényleg diploma kell?! Igen, basszameg, Marinénit lenyomja a General Electric. Most akkor kádárrendszer kell a "jobbos" (őskomcsi) közgazdászok szerint, mert akkor milyen fasza volt a maszeknak?
3. "A kutatók szerint probléma, hogy a laza fiskális politika eredményeként az államadósság gyorsan és óriási mértékben emelkedett: míg 2001-ben az adósság/GDP hányados csak 53 százalék volt, addig 2010 elejére már elérte a 80 százalékot. A visszafogó intézkedések következtében a lakosság is jelentős mértékben eladósodott, ma minden harmadik háztartásnak van devizaalapú adóssága. Az ország teljes (állami és magán) külföldi adóssága eléri a GDP 120 százalékát." - Akkor hazudnak, amikor mozog a szájuk. Az eladósodás a Matolcsi-féle "Magyar csoda" (tényleg csoda volt, hogy nem ment azonnal csődbe az ország...) időszakában indult meg lavinaszerűen, aztán a "100 napos" Megyó alatt tovább futott felfelé végül "Elkúrtuk" Fletó alatt tetőzött. Most amikor tényleges megszorítások vannak, csökkent. Ahhoz tényleg egy pudvás agyú kommunisztikus elképzeléseket puffogtató elmebetegnek (Mellár) kell lenni, hogy ne lássunk kapcsolatot a belső keresletélénkítés és az eladósodás között.
4. "Heim szerint 2004-2005-től kezdődően a monetáris politika csapong, céljai inkonzisztensek, nem csak az inflációs, hanem más célokat is követett." Például az árfolyam-stabilitás? Az nem monetáris cél? Ez hülye.
5. "Heim szerint Magyarországon azért fétis az euró bevezetése, mert mindent rosszul csinálunk, és azt gondoljuk, hogyha majd lesz eurónk, akkor minden jó lesz, pedig a görög összeomlás is bizonyítja, hogy ez nem igaz." - Nem kedves Heim, én azért várom az eurót, hogy minél kevesebb önállósága legyen többek közt ennek a príma csapatnak arra, hogy rátelepedjen a gazdaságra a csodás nézeteivel.
6. "A Századvég szerint a kilábalásunkat az elhibázott külgazdasági stratégia is hátráltatja. Míg ugyanis a fejlett gazdaságokkal bonyolítjuk exportunk 85 százalékát, addig lemaradunk a fejlődő világban rejlő lehetőségekről. Heim szerint, amennyiben a jövőben is ilyen mértékben leszünk kiszolgáltatva a maximum 2-2,5 százalékos ütemben fejlődő térségnek, akkor nem fogjuk tudni elérni a remélt 4-5 százalékos gazdaságnövekedési ütemet." - Torgyán újratöltve.
7. "A devizahitelek forintra válthatósága kapcsán elhangzott: körülbelül 60 ezer háztartás jelenti ma az igazán nagy kockázatot. Ezeket a tartozásokat át kellene tenni egy külön erre a célra létrehozott rossz bankba, azonban mindennek az árát a kockázatokat rosszul felmérő pénzintézetekkel kellene megfizettetni. Heim Péter szerint azokban az országokban, ahol ez nem történik meg, lassabb lesz a kilábalás a gazdasági válságból, mert nehézkesebben fog újraindulni a hitelezés." Lenin élt, Lenin él, Lenin élni fog. A bank meg szarik a rossz bank koncepcióra, érvényesíti a zálogjogot "oszt jónapot".
Bocs, egy picit elgurult a gyógyszer...
Remélem ezeket a faszokat senki sem fogja öt percnél tovább komolyan venni....
A Szerkesztőség megjegyzése: Hát… az öt perc letelt és még mindig nyomhatják!
2010.08.10. 23:51 Szerző: piefke
„Látjátok feleim…” – Orbán „szabadságharca”
Nem arról van szó, hogy minden lehető és elképzelhető világok legjobbika az „IMF-világ” és hogy ne lehetne ennél jobb valóságot összehozni. Egy kiemelkedő társadalomformáló személyiség épp attól lesz azzá, mert tud az addiginál jobb valóságot ajánlani az embereknek. Jobb társadalmi szervezőerőt, amely gazdagabb erőforrásokat képes teremteni a közösségnek.
Ha egy pillanatra végignézzük az osztálytársadalmakat (…fujj, micsoda komenyista fogalom!), akkor láthatjuk, hogy az újabb és újabb társadalomszervezési formációk egyre közelebb vitték az embereket önnön valóságuk felismeréséhez. (Ez természetesen csak egy bizonyos „fősodorra” és csak hosszú távon áll…) Ez a folyamat, önnön valóságunk felismerésének LEHETŐSÉGE az utóbbi évtizedekben rohamosan felgyorsult: ma sokkal többet tudunk önmagunkról, mint akár egy évtizede. És a társadalom- és gazdaságszervezési elvek, valamint az azokra alapított gyakorlat esetén is akkor a legvalószínűbb, a siker, hogy az addiginál jobban működő rendszer lesz az eredmény, ha minél inkább valóságközeli és a valóságra alapozott módon igyekszünk új rendszerbe szervezni a dolgokat.
...Ezzel a sok unalmas szöveggel csak azért traktáltam a Tisztelt Olvasót, hogy elmondhassam, miért nem célszerű pénzügyi szabadságharcot folytatni azon a módon, ahogy Orbán teszi.
Mert valóban: az IMF-rendszer egyoldalúan nézi a világ dolgait, továbbá: egyetlen „filozófia” szemléletmódját „követeli meg”, ez pedig a racionálisan gazdálkodó északnyugat-európai-atlanti emberek gazdasági és politikai elitjeinek nézőpontja. És valóban: bizonyos értelemben ez a legeredményesebb és legcélszerűbb nézőpont – nagyjából ez hozta létre azt a modern és minden korábbinál biztonságosabb, egészségesebb és jobb életkörülményeket adó világot, amelyben élünk. De ez sem alkalmas a világ minden problémájának minden társadalmi szituációban és minden közegben való kezelésére. Éppen azért nem, mert ez a gondolkodásmód azon a felvilágosodás-kori filozófián alapul, amely „az Ész Mindenhatóságát” hirdette…
Mára jól tudjuk, hogy az ész, a racionalitás csak igen erős korlátok között irányítja az emberek és az emberi közösségek viselkedését, reakcióit és tevékenységét. A fejünk tele van ősi, „ember előtti” örökségünkkel és ezek bizony gyakran alapvetően befolyásolják döntéseinket és viselkedésünket – sőt: a legalapvetőbb késztetéseink sem racionálisak. Az anyagi javak felhalmozása egy 3,5 milliárd éves „genetikai program”: érj el minden fellelhető erőforrást életed fenntartására. A túlnépesedés pedig a génjeink lehető leginkább való elterjesztésének ugyanilyen idős ösztönében gyökerezik. Külön posztot érdemelne az is, hogy mennyire racionális alapokon tervezzük a jövőt, akár egyéni, akár közösségi szinten és hogy mennyire ősi, tudat előtti ösztönök dolgoznak ebben is… Lehet, hogy mindez csak a magamfajta hülyét érdekli – következményei viszont súlyosan nehezednek minden ember vállára, ha nem számolunk vele!
Térjünk rá a lényegre!
Orbán szabadságharca elvileg jogos és helyes: valóban itt az ideje egy jobb társadalmi és abban egy jobb, a társadalmat jobban szolgáló gazdasági rendszer kiépítésének és az is igaz, hogy immár rendelkezésünkre áll az a tudás is önmagunk valóságos működéséről, az abban közreműködő tényezőkről, hogy ezt meg is tehessük a siker komoly esélyével. (Megj.: Marx is ezt akarta, de neki még fogalma sem volt mindarról, amit az utóbbi idők „embertudományai” megtudtak – a kommunizmus épp azért működésképtelen, mert egy „tisztán racionálisan működő társadalomalkotó lény”-re lett kitalálva. Gondoljuk meg: amikor Marx a Tőkét írta, akkoriban fogalmazgatta Darwin az evolúció elméletét és akkor kezdett Gregor Mendel a genetikát megalapozó kísérleteibe… Mi minden hiányzott még Marxnak ahhoz, hogy a társadalomműködés valódi mozgatórugóit felfedezhesse!)
Mármost: Orbánnal és próbálkozásával épp az a baj, hogy mindama tudás hiányában cselekszik, amely épp a sikeres cselekvéshez kellene. Ő sem tud többet a társadalom mozgatórugóiról, mint Marx tudott - és ha nem ismeri az elemeket, akkor nem is tudja „jobban összerakni” azokból a rendszert.
Továbbá: ahhoz, hogy egy „mozgás” sikeres legyen, szükséges megadnunk azt az „erőt” is, mely által a mozgás „finanszírozható” lesz. Rendben van: Orbán szerint „többet kell adnunk a zembereknek” és kevésbé kell törődnünk a deficittel – de mi lesz, ha a folyamat már megy majd így egy ideje? Ha nincs a gazdaságban meg a finanszírozhatóságot előállító jó működés és ha ennek a működésnek nincs meghatározva a „fedezete”, akkor eljön a csőd: se energia, se anyag és a zemberek sem dolgoznak fizetés nélkül… Hacsak Orbán be nem vezeti a Hadikommunizmust… Én nem tudok bízni egy olyan „jobb világ”-ban, amelynek megálmodója, aki ezt a világot erőlteti, nem mondja meg, hogy mi lesz a jobb élet forrása…
Ráadásként jön mindehhez egy „speciálisan magyar” (de egyébként pl. a ”mediterrán” életfelfogással is velejáró) másik probléma. Azt mondja Orbán, hogy „felpörgeti a magyar vállalkozásokat”: pénzt ad nekik (honnan?), adót csökkent nekik (mikor?) - és erre ugye majd a magyar „átlagválalkozó” (igen, 1 l-lel írva, ahogy mongyuk!) majd őrült módon beruház, munkahelyet teremt és termel, szolgáltat, mint a barom… Na épp itt a baj: ehhez (hogy t. i. előrelátóan, hosszú távra tervezve invesztáljon és ne kezdjen „presztízsfogyasztani”) épp az a bizonyos elején emlegetett északnyugat-európai-atlanti mentalitás kellene, ami ugye nekünk ez idő szerint még nincs! Tehát: Orbán is épp azt a gondolkodásmódot viszi tovább önmaga által sem tudatosan, rendszere azon alapulna, amely ellen a szabadságharc zászlaját felemeli!
„Látjátok feleim szümtükhel”: a „pénzügyi szabadságharc” is csak akkor lehet sikeres, ha annak megvannak a társadalmi és mentalitásbeli alapjai és csak azokra lehet egy új társadalmi és gazdasági rendszer létrehozását bízni, akik „fejben” erre már alkalmasak. Az a mentalitás kell hozzá, amely létrehozta ezt a „rossz régit” is – ne feledjük: annak idején ez a ”szar” éppen hogy sokkal jobb, igazságosabb és összehasonlíthatatlanul több embernek jólétet adni képes „forradalmian új” rendszer volt, mint bármely azt megelőző! Akkor kb. úgy nézett ki a képlet, hogy az addigi „elitjólét” helyébe képes volt biztosítani a modern ipari társadalmakban élők jólétét. Ebből persze a „harmadik világ” bizony még kimaradt… Hogy miért, az nem e poszt témája.
Ha van értelmes és jogosultsága bármiféle új gazdasági és társadalmi rendnek, akkor az éppen az, hogy:
· újradefiniálja a Közjó fogalmát,
· kiterjessze azt a világ további, eddig „félperifériális” részeire - pl. Magyarországra is,
· megteremtse ennek a finanszírozhatóságát egy, az eddiginél hatékonyabb, jobban szervezett, a „klasszikus piacgazdaságinál” átgondoltabb gazdasági rendszerrel.
Ha a „forradalom”, annak ideológiája, programja és vezére nem teremt összhangot az igények, a vágyak, a sérelmek, az igazságosság és a finanszírozhatóság rendszerében, akkor ez a szabadságharcunk is csal olyan lesz, mint az összes eddigi: sikertelen és utána sokáig rosszabb lesz, mint előtte volt…
2010.08.08. 16:07 Szerző: piefke
„Laikus tudás”
Tordai Bence, az LMP választmányi szóvivője (http://atv.hu/video/video-20100806_tordai_bence) szerint az új Alkotmányt egy Állampolgári Tanácsban kellene összehozni… Hogy miben?
Bence szerint sorsolással ki kellene választani a magyar felnőtt lakosságból 200 embert, akik reprezentálják a választójoggal rendelkező állampolgárokat. E testület rendszeresen ülésezne és itt formálódna az az alkotmánytervezet, melynek végleges, szabatos formába rendezése lenne csupán „hozzáértők” feladata. Ezáltal az egyszerű állampolgárok „laikus tudása” is bekerülne a remélhetőleg elkészülte után hosszú ideig jól szolgáló új Alkotmányba…
Na, itt álljunk meg!
Kezdjük elsőként egy egyszerű fogalmi kérdéssel: aki valamiben „laikus”, az épp azt jelenti, hogy „nem rendelkezik tudással” abban a témában – a „laikus tudás” tehát nem létező fogalom. Én értem, mit akart ezzel Bence mondani: hogy az állampolgárok szempontjai, véleménye és gondolatai belekerüljenek az Alkotmányba...
És ezzel már ott is vagyunk a második kérdésnél: Van-e kompetens, valóban alkotmányba illő véleményük Magyarország polgárainak?
Valamilyen véleményük, nyilván, van. De ha belegondolunk, hogy az utóbbi „demokratikus éveink” miféle „kompetens állampolgári döntéseket” hoztak, akkor bizony elrémülhetünk ettől az állampolgári vélemény-dologtól! Volt ugye a 300 forintos „sikeres népszavazásunk”, legutóbb pedig egy olyan párt kaphatott „kompetens és felelős állampolgárainktól” teljhatalmat, amely végigkussolta a kampányt - amit pedig mégis mondott, az színtiszta populizmus volt… Arról pedig, amit hatalma birtokában tesz, szintén nem a felelősség és kompetencia szavak juthatnak eszünkbe…
Itt tart tehát a magyar választó! És ezeknek akarja most odavetni prédául az államiságunkat, közösség-meghatározásunkat, követendő értékrendünket megalapozó Alkotmányt. Komolyan mondom: elképesztő!
Persze, lehet, hogy csak „Piefke-ésszel” az: Bence barátunk ugyanis valószínűleg úgy gondolja, hogy mindenkit szenvedélyesen érdekel a Köz dolga, mindenki fel van vértezve mindama tudással, amely segít neki eligazodni, értelmezni és felelős döntéseket hozni… Moldovánál olvastam, hogy egyszer valaki, aki szintén „a szellem világában” élt, jó messze a valóság nevű koszos, büdös és semmiképp sem cizellált helytől, ahol ugyebár nem csupa Spinoza-rajongó és öko-alternatív értelmiségi bringázik a parkokban egyetemtől kávézóig, úgy képzelte el a bányát, hogy „egy tárna-egy olvasóterem”…
Ez a baj ma Magyarországon a legtöbb, egyébként jó szándékú és felelős politikai kezdeményezéssel: a benne részt vevők azt hiszik, hogy amilyenek ők, olyan a nép is, ami nekik fontos, azért lelkesednek az átlagemberek is – és ebből az alapállásból akarnak politizálni, programot alkotni, országot vezetni. És itt a gyökere annak a – lássuk be – naiv elképzelésnek is, hogy egy hosszú távra szóló, a közjót és önmagunkat szerencsésen meghatározó, igazságos Alkotmányt valóban oda kell bíznunk a népre.
…De gondoljunk csak bele „matematikailag és statisztikailag” Bence barátunk indítványába: ugyebár sorsoljunk ki 200 választójoggal rendelkező állampolgárunkat… O. K., de 100 választópolgárból kb. 35 eleve inaktív! Ők vajon hajlandóak lennének-e alkotmányozni – és ha igen, vajon miféle hozzájárulásuk lenne ahhoz? …Vagy aki (mondjuk az elmúlt választáson) inaktív volt, az ne lehessen „sorsolható”? Hm… Ez egyrészt jogelvonás, ami LMP-s szemmel ugye „Fúj!!!”, másrészt épp a legutóbb inaktívak között kell valószínűleg keresnünk a leginkább „beleszólásértett” polgárainkat – hiszen ők épp azért nem mentek el szavazni, mert nem láttak „minőségi kínálatot”!
Nem mellesleg: egy korszerű Alkotmánynak azt kell megfogalmaznia, hogy „kik-mik akarunk lenni”, hová akarunk eljutni és nem azt, hogy honnan, milyen úton jutottunk el idáig – ezért hülyeség szentkorona-tanozni is: kit érdekel, miért találta ki néhány lázadozó főúr a XIV. században „aktuálpolitikai okokból” a Szentkorona-tant… Azt sem fogalmazzuk bele az Alkotmányba, hogy annak idején „Lucy”, az előasszony (http://hu.wikipedia.org/wiki/Lucy) miért mászott le a fáról – pedig ennek sokkal több „nyoma” van génjeinkben és hatása életünkre, mint Gara nádorék Zsigmond-kori korona-okoskodásának….
Egy korszerű Alkotmány a demokrácia által épp a mindenkori legjobbakra bízza sorsunkat és jövőnket. „Találd meg egy országban a legtehetségesebb embert, aki csak létezik, helyezd őt a legelső rangba, lásd el bőséges engedelmességgel és tisztelettel és tessék, máris tiéd az eszményi kormányzat.” – írja Carlyle. „Kétségkívül az volna a legtermészetesebb, ha mindenkor a legjobb állna az élen, a legokosabb és a legtöbbet tudó, a legerősebb és a legvértezettebb, az a szem, amely legmesszebbre lát előre is és hátra is, ama világító gyújtópont, melyben a világ minden sugara összegyűlik: vagyis, ha az agy parancsolna, amint ezt a legegyszerűbb emberi individuum esetében is láthatjuk!” – ezt pedig Egon Friedell írja. Véleményem szerint ezen elvek gyakorlatba ültetése egy jól működő és hosszú távon is „progresszív” Alkotmány feladata.
Nem szentkoronában bújtatott csoportérdekek fognak tehát elvezetni minket a sikeres XXI. századba, hanem a tudás, a teljesítmény és a szervezettség – ezt viszont jelen viszonyaink között nemigen lehet „döntéshozó pozícióba” juttatni naiv „bázisdemokrata” módon. (Hogy ki-mi juthat így ma pozícióba, azt a legutóbbi választás „fényesen” igazolta!) Mindezzel nem a népet akarom „lehülyézni: a „tudással fel nem vértezett és tapasztalatlan” nem azonos az „ostobával” – de tudás és tapasztalat híján valószínűleg ostoba döntéseket hozhatunk. És ahogy nem helyes az alkotmányozást (Fidesz-módra) egy gazdasági-politikai érdekkör által irányított „koronatanács” tagjaira bízni, úgy szintén nem hozhat tartós eredményt, jól működő Alkotmányt a „laikus tudás” bevetése sem!
2010.08.07. 16:59 Szerző: piefke
Beszélgetés a Pusztán
- Mögint bötyár járja a Pusztát… Zaklassa a böcsületös dógos emböröket.
- Hát, tuggya kend, bötyár a’ mindég vót, mindég lössz is.
- De illyön bötyárt még kend sö látott ám!
- Hogy nem-ö? Láttam én mán mindönféle bötyárokot, láttam én még a Sándort is!
- A Sándor a’ csak a Sándor: böcsűletös síkonnálló legény…
- Hát e’, aki most jár? A’ nem illyön?
- De nem ám!
- Oszt mé? Mitű lönne más – a bötyár a’ csak bötyár!
- De mondom, hogy nem! Ez az Állam bötyárja! Hívatalja van, a! Aszongya: az Állam Titkárja! Valami Illés nevezetű…
- Oszt a’ mög hogy löhet? Aki a síkonn jár, oszt az Állam embörje, a’ bizon a perzekútor. Asztat mög ismerjük, a’ nem bötyár! Testöstű-lelköstű az Államé, a lovat is az aggya néki.
- De bizon, hogy bötyár e’, mer gazembörségököt művel! Oszt mög nem is lovon jár a’.
- Hanemhogy min?
- Ajudin!
- A’ mög mi?
- Abbiza egy egész ménös! Mögvan abba’ vagy kétszáz ló!
- Nagyúr löhet akkor a’, még a főespány is csak négy lóval jár!
- Abbiza!
- Oszt mit gazembörködik ez a kend Állami bötyárja, aki a ménössel járkél?
- Rúg.
- Rúg? Hát ló a’? Nem embör?
- Hogy embör-ö aztat nem tudhassam, látni nem láttam, csak hallom a Pusztába’, ahogy rúg.
- Oszt kit rúgott mög az a lóembör-féle?
- Hát a Tekintetös Tisztölt Direktor Urat, odatát a Hortobágyon! Kirúgta aztat kéröm, a hívataljábú!
- Azt az áldott jó embört? Oszt hát mé? Itten vót a’ mivelönk mán vagy húsz esztendeje, oszt nem tött a’ sönkinek sömmi rosszat. Még az oktalan állatho’, mög a fűszálho’ is könyörűllő jó szíve vót annak mindég!
- Aszongya: tán lopott. Vött a másébú, az Államébú.
- Hát oszt tanú, deliktom vagyok-é ellene? Hítták a perzekútorokot?
- Nem mond az Illés sömmit, csak hogy azongya: rosszú gazdákodott.
- De ha igaz lönne, akkó nem-ö a' lönne-ö az első, hogy szónak a perzekútoroknak: vinnék magokkal? Mög aztat úgy szokják, hogy a Népeknek mögmutassák a deliktomot: ezt mög ezt vötte el, csalta el, tötte tönkre!
- Nem mutat a’, nem mond a’ sömmit, csak a helöttesivel adatott a Tekintetös Direktor Úrnak egy útilaput – oszt annyi!
- Hát, biza télleg csudák vannak mostan a Pusztába’! Illyön világot éllünk…
- Illyöt a’, biza'!
- No, Istennel kendnek, mögyök: vár a gulya!
- Osztán ha jártába-keltyibe összeakadna kend a Sándorral, szójjon mán néki: nézne utána annak az Illésnek! Tudom: még a Sándor is tisztölte a Tekintetös Direktor Urat.
- Haj, a Sándor! No ha az hírit vöszi, hogy az az Illés mögrúgta a Tekintetös Urat, hát biza’ elkapja oszt beszakíccsa a fejit! Jó fokossa vagyon annak az efféléhö! Löhet, hogy ki is mecci, úccse férfiembör az illyön! Merhogy férfiembör a vádat nem csak rámongya másra, de bizonyíccsa is!
- Az a’!
- No, Istennel! Nézök a gulya után…
- Álgya kendöt is az Isten! ...Oszt ne feleggyön szónyi a Sándornak, hadd tegyön igasságot!
2010.08.07. 14:40 Szerző: piefke
„Az én vezérem bensőmből vezérel!”
József Attila híres verssorával – no meg a fenti képpel - lehetne jellemezni azt a helyzetet, amiben a mai magyar kormány és miniszterelnök, valamint a velük szimpatizáló polgártársaink zöme van. Miről is van szó?
Történelmünk során hosszú évszázadokig az volt a jellemző helyzet, hogy mindig volt egy nagyobb hatalom, amely tetszése szerint rendezte-rendeztette el belső dolgainkat. Ehhez szoktunk hozzá, ez él ma is rengeteg magyar politikai ösztöneiben. És persze mindig voltak, akik kollaboráltak az aktuális külső, vagy külső támogatást élvező hatalommal és voltak, akik azzal legalábbis lelkileg szemben álltak. Ez volt a rend, kisebb megszakításokkal úgy a XIV. századtól: már Károly Róbertnek is volt „belső ellenzéke: Zách Felicián…
És mivel a „magyar érdeket” – lett légyenek az bármi is – önképünk szerint rendre „a Hatalommal szembenállók” testesítették meg, ezért lassan kialakult egy beteges szorongás attól, hogy „Megint elnyomhatnak minket!” és sokan közülünk állandó ellenségkereső üzemmódban vannak.
A magyar történelem utóbbi 90 évének kormányai mindig valamilyen kényszerpályán mozogtak. Tulajdonképpen maga a rendszerváltás is kényszer volt: kidőlt a Szovjetunió és ezzel finanszírozhatatlanná és részben emiatt megvédelmezhetetlenné vált az, amit Kádár-rendszernek szokás nevezni. De maga a Kádár-rendszer is kényszerhelyzet szülötte volt... Elmondhatjuk tehát, hogy a mai Magyarországon nem él olyan honfitársunk, aki élt és tapasztalatokat szerzett volna egy, a szó teljes és valódi értelmében sorsáról szabadon döntő Magyarországon.
Kényszerek között élünk, kényszerek határozzák meg mozgásterünket. Azonban kétféle kényszer van: objektív és szubjektív. Az előbbiekkel nemigen van mit tenni: ott vannak, számolni kell velük és ha lehet, ügyesen lavírozni közöttük. Ez a poszt nem is ezekkel a kényszerekkel foglalkozik – mert ahhoz „csupán” az úgynevezett „praktikus kormányzás” kell...
Más a helyzet a szubjektív kényszerekkel. Ezekről ugyanis a külvilág nem tud, vagy legalábbis nem úgy, mint azok, akikben élnek és munkálnak e kényszerek. A külvilág csak a számára furcsa, irracionális viselkedést látja: mint egy kétdimenziós lény, aki nem érzékeli a harmadikat és az abból jövő erőhatásokat…
Szubjektív kényszert két dolog hozhat létre valakiben: valami kollektív hatás, élmény, mint pl. a szerencsétlen és sikertelen magyar történelem, amit ugyebár „túl kell kompenzálni”, vagy pedig az illető saját életében, személyiségében fellelhető okok – amelyek rendszerint szintén valamiféle „túlzásra” inspirálnak. És természetesen a két jelenség együtt is ott lehet valakiben.
A legrosszabb ezekben az utóbbiakban, hogy nem igazán tudatosulnak: nem veszi észre „gazdájuk”, hogy éppen ez működik benne, éppen ezért tesz valamit, éppen emiatt lát valamit úgy, ahogy. A kényszert kiváltó ok ui. nem a tudatos gondolkodást „támadja meg”, hanem az érzelmi motivációk területét – de nem akarok itt tudományoskodni. A lényeg: a szubjektív kényszeres ember úgy és olyasmit lát, érzékel, ami és ahogy nem létezik. Emiatt persze élete és cselekedetei is egy „szubjektív virtuális térben” zajlanak. Az ilyen ember nem „buta”, nem is „beteg”, lehet nagyon okos, tanult, művelt – csak a „neki fontos” dolgok és értékek nem feltétlenül „vannak fedésben” az objektív helyzetével és a valóság tényeivel.
Sajnos Magyarországon sok ilyen emberrel találkozhatunk – övék most a kormánytöbbség is! Nincs ezen mit csodálkozunk: történelmi véletlenek, családi körülmények, sikertelenség, el nem ismertség, vagy objektív értékrend és megfelelő célok hiánya miatt számosan érzik itt elviselhetetlennek a valóságot - és az emberi lélek ekkor védeni kezdi magát a tényekkel szemben… A „védelem” második lépése persze a „támadás”: ha lehetséges, akkor megpróbáljuk a külvilágot bensőnkhöz alakítani – na, épp ezt teszi most a kormány és a miniszterelnök és éppen azért támogatják oly sokan lelkesen őket ebben a munkában, mert ők, a kicsik, maguk nem képesek változatni az őket régóta frusztráló valóságon. Most úgy érzik, eljött a lehetőség: van valaki, aki – helyettük is – megteszi és meg is teheti azt, ami számukra „mindent megváltoztat”. Innen a naiv hit és a minden ténnyel dacoló kitartás Orbánékban…
Persze, jól tudjuk: az efféle, a Valóságnak történő „kormányzati nekifeszülések” nem lehetnek sikeresek, mert szubjektív belső inspirációkon alapulnak és nem a valóságot kivételesen élesen látó szem, az összefüggéseket és lehetőségeket remekül felfogó agy áll a cselekvés, a program hátterében. Mint Don Quijote, aki ellenséges óriásnak látta a szélmalmot: megrohamozta, ahelyett, hogy a búzáját vitte volna oda őrletni...
Mit tehetünk ebben a helyzetben? Lehet-e bíznunk abban, hogy a „cselekvő kormány” lelki motivációi megváltoznak? Nem, mivel azokat egyfajta „helyzettel való elégedetlenség” hozta létre, tehát egy nem adekvát cselekedeteik miatt változatlanul frusztráló, „beszorított” helyzetben nem szűnnek meg a szubjektív kényszerek sem.
Akkor? Csak azt tehetjük, hogy tetetetlenül eltűrjük, hogy a szubjektív világukban élő vezetők irányítsák országunkat az objektív valóságban – akik hatalmukat hozzájuk hasonló szubjektivitásban élő szavazóiknak köszönhetik?
Ne feledjük: ezek a szavazók csak azért adhatták oda az ország irányítását „kedvenceiknek”, mert a racionálisan látó magyar polgárok, akik „elbírják a valóságot”, nem álltak fel és nem alkottak működő közösséget. Ha változást akarunk, csak ennyit kell tennünk!
2010.08.07. 00:16 Szerző: piefke
A nemzet aranya
Annak idején bizonyára sok Kedves Olvasónk látta Nicolas Cage főszereplésével A nemzet aranya (National Treasure) c. filmet, illetve annak 2. részét – a kalandfilmek kedvelői pedig már izgatottan várják a készülő 3. részt…
…De amiről eddig még nem értesülhettek, amiről kizárólag a Progresszív Blog szerzett tudomást és közöl most róla exkluzív beszámolót, az az, hogy a kitűnő sorozat 4. része Magyarországon fog játszódni!
Ez már az új és szintén meglehetősen kalandkedvelő magyar kormány sikere: a magyar kultúra felvirágoztatását és egyben nemzetközi téren való alapos megismertetését és megkedveltetését maga elé feladatul tűző új kormány megalakulását követően haladéktalanul felvette a kapcsolatot – többek között - a világ vezető filmmoguljaival, világossá tette előttük, hogy a magyar történelem olyan kimeríthetetlen kincsesbánya, amelyből nekik is meríteniük KELL, ha jót akarnak…
Áldozatos munkájuk és agresszív fellépésük meghozta első gyümölcsét: A nemzet aranya 4.-ben a főszereplő, Benjamin Franklin Gates Attila sírját fogja kutatni! Mi sem természetesebb, mint hogy Nicolas Cage-nek a szerep elnyeréséhez magyar ősöket kellett igazolnia: a Szőts Géza államtitkár által vezetett genetikus team vért vett Cage-től és ezt a műveletet addig nem hagyta abba, amíg Cage a tetemes vérveszteség miatt sámántranszba nem esett és meg nem jelent neki Csaba Királyfi, aki a jelenlévők előtt saját kezű rovásírásával igazolta, hogy Cage az ő egyenes ági leszármazottja...
A kalandfilm teljes költségvetését hazai forrásokból fedezik majd: egyrészt a pálinkafőzés szabadságáért hálás magyarok önkéntes felajánlásaiból, másrészt a hamarosan jogerősen fő- és jószágvesztésre ítélendő Gyurcsány Ferenc vagyonából. A Kormányzat szigorú és az önmaga által hozott és önmaga által felügyelt törvényeknek mindenben megfelelő szerződést írt alá a stábbal, amelyben pl. azt is külön kikötötték, hogy amennyiben a stáb a forgatás helyszínén valóban megtalálná Attila kincsét, azt haladéktalanul be kell szolgáltatnia a Nemzetgazdasági Minisztérium részére – de még csak véletlenül sem a Magyar Nemzeti Banknak, nehogy az a rohadék offshore-lovag Simor rátehesse a kezét! (Itt egyébként történt egy kis félreértés, mert az amerikaiak, nem lévén járatosak az európai titulusok terén, azt hitték először, hogy az „offshore-lovag” valami régi magyar nemesi méltóság…)
A filmből egyébként az amerikai közönség számára is egyértelműen ki fog derülni, hogy az USA-nak milyen mély magyar gyökerei vannak és hogy semmire sem vitték volna e kicsiny, de végtelenül sokra hivatott nép fiainak segítsége nélkül. Pl. a főszereplő, Gates elmondja, hogy keresztnév-adója, Benjamin Franklin a villámhárítót a magyarok kereszténységet védelmező pajzsáról mintázta…, de „felvillan” a hidrogénbomba is: a történet végén a kincsért végig versenyt futó, a liberálisok által pénzelt hazaáruló komcsikat robbantja fel Gates társa, a (szintén magyar származású) Riley egy Teller Ede eredeti receptje nyomán sebtében egy igazi magyar „sufni”-ban készített bombával.
A sodró tempójú film egyben lerántja a leplet az elmúlt két évtized honi rejtélyeiről is: pl. megtudjuk, hogy egy híres magyar államférfi azért volt kénytelen szőlőművelésbe fogni Tokajban, mert csak így tudta biztonságban megőrizni az egyik ottani ősi pincében elrejtett kulcsot, mely Attila sírjának helyét jelezte, maga a sír pedig egy régi kőfejtőben volt, amelyet ugyanezen nagy magyar államférfi édesapja őrzött meg híven a Hazának.
A film végén pedig megtudjuk, hogy a megtalált mesés és legendás kincs, melyet gondos és a jövőnkbe látó elődeink Attila sírjába rejtettek, és amelynek titkát ősi örökségként az Orbán család őrizte, szolgál Matolcsy György pénzügyi szabadságharcának fedezetéül – mert már eleink is tudták, hogy annak a gazdaságpolitikának a finanszírozásához, amelybe az Orbán-kormány belekezdett, bizony minden valaha a Kárpát-medencében élt magyar összes kincsére szükség lesz!
…A forgatás hamarosan elkezdődik: Cage már tanul lovagolni és hátrafelé nyilazni, Riley pedig konstruálja a magyar gazdaságpolitikában is éleslátó titkos kütyüjeit - az Abigail Chase-t alakító Diane Krüger pedig magyarórákat vesz Hoffmann Rózsától…
2010.08.06. 18:44 Szerző: jeremyclarkson
Ünnepi dal
Sajnos a ma reggeli vihar miatt a magyarok rajongó milliói nem vehettek részt a Schmitt Pál Köztársasági Elnök Úr beiktatása alkalmából tartott ünnepi rendezvényen – így nem értesülhettek a meglepetés-programról sem. Erről csak mi és csak itt és csak most adunk hírt. A Progresszív Blog megtudta, hogy amiként annak idején I. Ferenc József Apostoli Királyunk Mátyás-templombeli megkoronázására a kor méltán leghíresebb magyar zenei óriását, Liszt Ferencet kérték fel az ünnepség zenéjének megírására, úgy a mai ünnepségről sem hiányozhatott korunk egyik elismert és közkedvelt „zenei celebje”: Gáspár Győző, aki személyével is reprezentálta az új kormány megalakulása óta nőttön növekvő Nemzeti Giccset…
Mindannyiunk kedves Győzikéje az alkalomhoz illő új szöveggel adta elő nagy népszerűségnek örvendő Drága Isten… kezdetű dalát, a Közönség legnagyobb örömére… Íme a szöveg, mindannyiunk okulására:
Drága Isten…
Drága Isten, én azt kérem,
Szent Korona hulljon nékem,
Szent Korona a Szent György téren, jaj!
Korona a palotámra,
Korona a csäládomra,
Jaj, ha meghalok!
Édes Pali, itt vagy nékem,
De sukár csávó vagy, lelkem,
Fent vagy már a Szent György téren, jaj!
Korona a Tisztelt Házra,
Korona a k. anyádra,
Jaj, ha meghalok!
Azt hiszitek, jó kedvem van,
Pedig a szívem gyászban van,
Pedig a szívem gyászban van, jaj!
Folyton őket kell hallgatni,
A TV-ben mást se látni,
Jaj, ha meghalok!
Van nekem egy imakönyvem,
Belenézek, hull a könnyem
Belenézek, hull a könnyem jaj!
Az van abba beleírva
Lesz még itt egy pár más tréfa
Jaj, ha meghalok!
…Javasoljuk minden Kedves Olvasónknak, hogy tanulják meg a dalt és gyakran, nagy örömmel énekelgessék!
· 1 trackback 5 komment
Címkék: győzike szent elnök schmitt pál korona köztársasági beiktatás
2010.08.05. 23:28 Szerző: piefke
A Jegyzőkönyv
A Progresszív Blog megszerezte és most meg is osztja Tisztelt Olvasóival az Orbán-kabinet utolsó kormányülése jegyzőkönyvének egy igen fontos részletét, íme (a Miniszretelnök Úr mondatai kiemelve!):
- Az egész világ ránk rontott. Az IMF-esek hazamentek, az EU a 3%-os hiánycélt követeli. Leállíthatják a pénzek folyósítását. Merkel kioktatott minket. A német, az angol és az amerikai sajtó szerint dilettánsok vagyunk…
- Matolcsy szerint ők mind hülyék.
- Viktor… Matolcsy…
- Matolcsynak, khm..., valójában nincs is diplomája... Sofőr volt a Pénzügyminisztériumban…
- Ne maradjon benn más, csak Semjén, Szíjjártó, Varga, Martonyi és Pintér… A faszomba! Kormánynak nevezitek magatokat? Már megint ezzel a kurva IMF-fel, meg az EU-val jöttök itt nekem!!! Hát itt tartunk??? Ti is a burzsujok szövegét nyomjátok? Lassan már a Polgári Körökben is ezt megy! Az egész sleppem húzna már a picsába!
- Ne mondj ilyeneket, Viktor, mi itt állunk, melletted.
- Pénzéhes, sunyi banda!
- Viktor, ezt ne!
- A kormányom csupa szarházi. Veletek akartam fülkeforradalmat? Meg pénzügyi szabadságharcot? Miniszternek nevezitek magatokat... Évekig etettelek benneteket, a rohadt szoci kormányok alatt... Most meg csak nyüszíteni tudtok. Hordjátok ide ezt a világsajtó-szemetet… Titeket is le kellett volna sitteltetnem, mint Hagyót! Én bezzeg csak focizni tanultam, mégis összetoltam nektek a 2/3-ot. Ti meg közben már azon spekuláltok, hogy faroljatok le mellőlem. Talán titokban már Gyurcsánnyal egyezkedtek? De ebből nem esztek. Velem együtt fognak titeket is elzavarni a büdös picsába!
…Leszarjátok az AKARATOMAT! Ilyen körülmények között nem lehet forradalmat csinálni. Végem van, sosem fogok dirigálni annak a faszfej elitnek! De tévedtek, ha azt hiszitek, hogy lemondok. Inkább kikiálttatom a több, mint 2/3-ommal az Egyszemélyes Királyságot! ...Hozzátok be a Koronát..!
Utolsó kommentek