Nem arról van szó, hogy minden lehető és elképzelhető világok legjobbika az „IMF-világ” és hogy ne lehetne ennél jobb valóságot összehozni. Egy kiemelkedő társadalomformáló személyiség épp attól lesz azzá, mert tud az addiginál jobb valóságot ajánlani az embereknek. Jobb társadalmi szervezőerőt, amely gazdagabb erőforrásokat képes teremteni a közösségnek.
Ha egy pillanatra végignézzük az osztálytársadalmakat (…fujj, micsoda komenyista fogalom!), akkor láthatjuk, hogy az újabb és újabb társadalomszervezési formációk egyre közelebb vitték az embereket önnön valóságuk felismeréséhez. (Ez természetesen csak egy bizonyos „fősodorra” és csak hosszú távon áll…) Ez a folyamat, önnön valóságunk felismerésének LEHETŐSÉGE az utóbbi évtizedekben rohamosan felgyorsult: ma sokkal többet tudunk önmagunkról, mint akár egy évtizede. És a társadalom- és gazdaságszervezési elvek, valamint az azokra alapított gyakorlat esetén is akkor a legvalószínűbb, a siker, hogy az addiginál jobban működő rendszer lesz az eredmény, ha minél inkább valóságközeli és a valóságra alapozott módon igyekszünk új rendszerbe szervezni a dolgokat.
...Ezzel a sok unalmas szöveggel csak azért traktáltam a Tisztelt Olvasót, hogy elmondhassam, miért nem célszerű pénzügyi szabadságharcot folytatni azon a módon, ahogy Orbán teszi.
Mert valóban: az IMF-rendszer egyoldalúan nézi a világ dolgait, továbbá: egyetlen „filozófia” szemléletmódját „követeli meg”, ez pedig a racionálisan gazdálkodó északnyugat-európai-atlanti emberek gazdasági és politikai elitjeinek nézőpontja. És valóban: bizonyos értelemben ez a legeredményesebb és legcélszerűbb nézőpont – nagyjából ez hozta létre azt a modern és minden korábbinál biztonságosabb, egészségesebb és jobb életkörülményeket adó világot, amelyben élünk. De ez sem alkalmas a világ minden problémájának minden társadalmi szituációban és minden közegben való kezelésére. Éppen azért nem, mert ez a gondolkodásmód azon a felvilágosodás-kori filozófián alapul, amely „az Ész Mindenhatóságát” hirdette…
Mára jól tudjuk, hogy az ész, a racionalitás csak igen erős korlátok között irányítja az emberek és az emberi közösségek viselkedését, reakcióit és tevékenységét. A fejünk tele van ősi, „ember előtti” örökségünkkel és ezek bizony gyakran alapvetően befolyásolják döntéseinket és viselkedésünket – sőt: a legalapvetőbb késztetéseink sem racionálisak. Az anyagi javak felhalmozása egy 3,5 milliárd éves „genetikai program”: érj el minden fellelhető erőforrást életed fenntartására. A túlnépesedés pedig a génjeink lehető leginkább való elterjesztésének ugyanilyen idős ösztönében gyökerezik. Külön posztot érdemelne az is, hogy mennyire racionális alapokon tervezzük a jövőt, akár egyéni, akár közösségi szinten és hogy mennyire ősi, tudat előtti ösztönök dolgoznak ebben is… Lehet, hogy mindez csak a magamfajta hülyét érdekli – következményei viszont súlyosan nehezednek minden ember vállára, ha nem számolunk vele!
Térjünk rá a lényegre!
Orbán szabadságharca elvileg jogos és helyes: valóban itt az ideje egy jobb társadalmi és abban egy jobb, a társadalmat jobban szolgáló gazdasági rendszer kiépítésének és az is igaz, hogy immár rendelkezésünkre áll az a tudás is önmagunk valóságos működéséről, az abban közreműködő tényezőkről, hogy ezt meg is tehessük a siker komoly esélyével. (Megj.: Marx is ezt akarta, de neki még fogalma sem volt mindarról, amit az utóbbi idők „embertudományai” megtudtak – a kommunizmus épp azért működésképtelen, mert egy „tisztán racionálisan működő társadalomalkotó lény”-re lett kitalálva. Gondoljuk meg: amikor Marx a Tőkét írta, akkoriban fogalmazgatta Darwin az evolúció elméletét és akkor kezdett Gregor Mendel a genetikát megalapozó kísérleteibe… Mi minden hiányzott még Marxnak ahhoz, hogy a társadalomműködés valódi mozgatórugóit felfedezhesse!)
Mármost: Orbánnal és próbálkozásával épp az a baj, hogy mindama tudás hiányában cselekszik, amely épp a sikeres cselekvéshez kellene. Ő sem tud többet a társadalom mozgatórugóiról, mint Marx tudott - és ha nem ismeri az elemeket, akkor nem is tudja „jobban összerakni” azokból a rendszert.
Továbbá: ahhoz, hogy egy „mozgás” sikeres legyen, szükséges megadnunk azt az „erőt” is, mely által a mozgás „finanszírozható” lesz. Rendben van: Orbán szerint „többet kell adnunk a zembereknek” és kevésbé kell törődnünk a deficittel – de mi lesz, ha a folyamat már megy majd így egy ideje? Ha nincs a gazdaságban meg a finanszírozhatóságot előállító jó működés és ha ennek a működésnek nincs meghatározva a „fedezete”, akkor eljön a csőd: se energia, se anyag és a zemberek sem dolgoznak fizetés nélkül… Hacsak Orbán be nem vezeti a Hadikommunizmust… Én nem tudok bízni egy olyan „jobb világ”-ban, amelynek megálmodója, aki ezt a világot erőlteti, nem mondja meg, hogy mi lesz a jobb élet forrása…
Ráadásként jön mindehhez egy „speciálisan magyar” (de egyébként pl. a ”mediterrán” életfelfogással is velejáró) másik probléma. Azt mondja Orbán, hogy „felpörgeti a magyar vállalkozásokat”: pénzt ad nekik (honnan?), adót csökkent nekik (mikor?) - és erre ugye majd a magyar „átlagválalkozó” (igen, 1 l-lel írva, ahogy mongyuk!) majd őrült módon beruház, munkahelyet teremt és termel, szolgáltat, mint a barom… Na épp itt a baj: ehhez (hogy t. i. előrelátóan, hosszú távra tervezve invesztáljon és ne kezdjen „presztízsfogyasztani”) épp az a bizonyos elején emlegetett északnyugat-európai-atlanti mentalitás kellene, ami ugye nekünk ez idő szerint még nincs! Tehát: Orbán is épp azt a gondolkodásmódot viszi tovább önmaga által sem tudatosan, rendszere azon alapulna, amely ellen a szabadságharc zászlaját felemeli!
„Látjátok feleim szümtükhel”: a „pénzügyi szabadságharc” is csak akkor lehet sikeres, ha annak megvannak a társadalmi és mentalitásbeli alapjai és csak azokra lehet egy új társadalmi és gazdasági rendszer létrehozását bízni, akik „fejben” erre már alkalmasak. Az a mentalitás kell hozzá, amely létrehozta ezt a „rossz régit” is – ne feledjük: annak idején ez a ”szar” éppen hogy sokkal jobb, igazságosabb és összehasonlíthatatlanul több embernek jólétet adni képes „forradalmian új” rendszer volt, mint bármely azt megelőző! Akkor kb. úgy nézett ki a képlet, hogy az addigi „elitjólét” helyébe képes volt biztosítani a modern ipari társadalmakban élők jólétét. Ebből persze a „harmadik világ” bizony még kimaradt… Hogy miért, az nem e poszt témája.
Ha van értelmes és jogosultsága bármiféle új gazdasági és társadalmi rendnek, akkor az éppen az, hogy:
· újradefiniálja a Közjó fogalmát,
· kiterjessze azt a világ további, eddig „félperifériális” részeire - pl. Magyarországra is,
· megteremtse ennek a finanszírozhatóságát egy, az eddiginél hatékonyabb, jobban szervezett, a „klasszikus piacgazdaságinál” átgondoltabb gazdasági rendszerrel.
Ha a „forradalom”, annak ideológiája, programja és vezére nem teremt összhangot az igények, a vágyak, a sérelmek, az igazságosság és a finanszírozhatóság rendszerében, akkor ez a szabadságharcunk is csal olyan lesz, mint az összes eddigi: sikertelen és utána sokáig rosszabb lesz, mint előtte volt…
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek