„... and Socialist governments traditionally do make a financial mess. They [socialists] always run out of other people's money. It's quite a characteristic of them.”
(„... és a szocialista kormányok hagyományosan pénzügyi káoszt csinálnak. Ők [a szocialisták] mindig kifogynak a mások pénzéből. Ez elég jellemző rájuk.”)
Idézet Margaret Thatchernek a Thames TV This Week c. műsorában adott interjújából – 1976. február 5.
Sírnak a civilmozgalmárok, hogy hiába várjátok, csak nem alakul ki az autonóm magyar állampolgár, meg hogy nem jött létre a spontán közösségalkotás képessége, amely alulról alakítaná a társadalmat. Hát, elmondjuk nektek, hogy mindezek a polgári gondolkodásmód elemei, amely gondolkodásmód egyenes következménye a kapitalizmus, nem pedig a kommunizmus, vagy annak valamiféle számotokra szimpatikus, újracsomagolt, divatos formája!
…Értjük mi, persze, hogy ezek a fiúk-lányok sok divatosat összeolvastak, meg jártak-járnak olyan vitaestekre, ahol csupa olyan ember „cserél eszmét”, akik soha egyetlen percet sem töltöttek el a versenyszférában, továbbá, akiknek az ember egyéni és társas/társadalmi viselkedésével foglalkozó tudományokról halvány fingjuk sincs, ezért aztán képesek hinni és propagálni olyasmiket, amelyekről e tudományok megállapították, hogy ellentétesek a legalapvetőbb, minket irányító természettudományos szabályokkal.
…Meg azt is értjük, hogy vannak (a mozgalomban is, a megnyilatkozásaik által egyértelműen igazoltan) olyanok, akik:
Ezek az emberek azért kritizálják a piacgazdaságot, mert ott teljesítményverseny van – ami nem mellesleg a demokrácia leglényegi eleme is (de erről majd később…) - és e teljesítményverseny frusztrálja őket, mivel annyira azért ismeri magukat, hogy tudják: lusták és rendszertelenek, ezért aztán teljesítményképtelenek. Ezért fogják magukat és nekiállnak a piacgazdaságon kívüli paradigmákat gyártani (pl. „a Nyugat/a kapitalizmus haldoklik!”) – vészkijáratot keresni az őket (a saját alkalmatlanságuk miatti teljesítményképtelenségük miatt frusztráló) valóságból.
Most szólok: nincs ilyen vészkijárat!
És most szólok, hogy nem fogjuk hagyni azt sem, hogy ezek a senkiháziak élősködjenek a mi munkánkon: „harmadik generációs emberi jogokat” követelve, amik nagyjából azt jelentenék, hogy a dologkerülőknek is „alapvető emberi joguk”, hogy jóltartsa valaki őket. (Az elképzeléseik szerint ez a valaki az állam lenne, amely erővel vonná el az ehhez szükséges pénz a pénz megtermelőitől – az az állam, amelyet egyébként mint jó anarchisták, le akarnak rombolni!)
Ha ezek az alakok jók lennének matekból, akkor maguk is egykönnyen végigszámolhatnák, hogy a kiadási oldalon jelentkező tételeknek kell legyen fedezetük a termelési oldalon. Ha nincs (ha többet osztunk, mint amennyit termeltünk) akkor jön az adósságválság (Görögország, Spanyolország 2011 után), vagy az infláció, vagy a nyomor – rendszerint e három együtt! …És akkor nemhogy a „harmadik generációs emberi jogoknak”, de még az első generációsoknak is lőttek, éspedig szó szerint: fegyverekkel! Mert: „Ha az arany elveszette az értékét, akkor nincs fedezet. Akkor vérnek kell folyni, hogy legyen valahogy. Vérrel fogunk fizetni, hogy legyen valahogy - és muszáj az én véremmel kifizetni ennek az egész hazugságnak az árát?”1
…Éppen ezért itt nem lesz se syrizázás, se podemosozás, de még dinamózgatás2 se: hogy ne a mi vérünkkel-pénzünkkel-munkánkkal kelljen kifizetni majd az újkommunista hazugság, ingyenélés és trógerség árát!
„Feltétel nélküli alapjövedelem”, meg „harmadik generációs emberi jogok” helyett meló lesz és tanulás – vagy lehet menni görögnek-spanyolnak! De aki német, vagy svéd életszínvonalat („jól-létet” – egy újabb alternatívoskodó faszsággal élve) akar, az tanuljon meg németként-svédként gondolkodni, viselkedni és dolgozni! És ha azt látjuk – amit egyébként már sejtünk – hogy ez a balfasz magyar nép képtelen erre átállni, akkor bizony mi lelépünk: elmegyünk azokba az országokba, ahol úgy gondolkodnak, ahogy mi is! A folyamat már javában tart – és ugyan ki lesz, aki majd eltartja a sok ingyenélés-vágyót, kitől lehet akkor azt a bizonyos feltétel nélküli alapjövedelemre valót lehúzni?
…Lázár János rosszul, rossz pontjukon támadja a „civileket”: nem az velük a baj, hogy (ha egyáltalán igaz…) „lopják a norvégpénzt”. A baj az velük, hogy a mi pénzünket akarják ellopni!3
A mi pénzünket, GDP-termelőkét.
De nem csak el akarják lopni, hanem olyan társadalmi és gazdasági „rendszert” is ránk akarnak erőltetni, amelyben aztán meg sem tudjuk termelni ezt a pénzt, mert ez az általuk propagált rendszer „csak” az ember legalapvetőbb tulajdonságaival nem egyezne! …Ti még a Fidesznél is rosszabbak vagytok-lennétek, ha egyszer hatalomra kerülnétek: hiszen a Fidesz „csak” a megkeresett pénzünk egy részére ácsingózik – ti, újkomcsi gyerekek viszont azt is meg akarjátok akadályozni, hogy pénzt keressünk, éspedig az egyetlen tartósan lehetséges módon, azaz kapitalista vállalkozásokkal-vállalkozásokban.
…De mit is mondanak még ezen kívül pedig ezek a drága fiúk és lányok?
…És ezzel ott is vagyunk a lényegnél – t. i. a demokrácia lényegénél. A demokrácia abban különbözik az autokráciától, hogy a pozíciót és a javakat teljesítményalapon lehet megszerezni, nem pedig valamely kontraszelektív elv-gyakorlat szerint. A demokrácia nem azt jelenti, hogy „mind egyenlők vagyunk!” - a demokrácia azt jelenti, hogy közöttünk (pozícóbeli, sikerességbeli, anyagi és elismertségbeli) különbséget éppen a tudásunk és a teljesítményünk tesz és tehet, és nem másvalami, vagy másvalaki. A demokrácia, a demokrataság nem pusztán az, hogy „mindenkit meghallgatunk”. A demokrácia, a demokrataság az, hogy mielőtt megszólalok, alaposan felkészülök: a demokrácia a kompetens polgárok uralma. A demokrácia, a demokrataság az, hogy az okosakat, felkészülteket és szisztematikusokat hallgatjuk meg és rájuk is hallgatunk - mert ezáltal működik a tudás- és teljesítményalapú pozícionálódás: hogy a vezetőink a legfelkészültebb és legkompetensebb emberek.
A demokrácia az igazságos, mert kompetencia- és teljesítményalapú egyenlőtlenségek világa. Ha demokratáknak valljuk magunkat, akkor az a feladatunk – és azzal óvjuk a demokráciát -, hogy ügyeljünk rá: valóban csak a kompetenciák és a teljesítmények alapján létezhessenek egyenlőtlenségek a társadalmunkban!
Mindebből következően, egy demokrata és egy demokratikus közösség egy társadalmi és politikai program elkészítése során éppenséggel nem ad teret „bárkinek és bárminek”, hanem szelektál, éspedig a rendszerszerű felkészültség és konstruktivitás kritériumrendszere alapján.
Figyelmeztetünk mindenkit: a XIX. és XX. századi nagy „ideológia megújulás” – a kommunizmus – egy végső soron vesztes és az emberi életet mind egyéni, mint közösségi szinten megnyomorító „eredményt” szült. Ezek alapján vajon miért reményeknek egyesek abban, hogy a XXI. század „kommunizmusai” ettől eltérő eredményt produkálhatnak majd? Honnan veszik a bátorságot egyesek ahhoz, hogy egy újabb nyomorkörbe akarják belecsalogatni a szegény, dezorientált, frusztrálódott tömegeket?
A kommunizmussal is az volt a baj, hogy az ideológia felől akarta megváltoztatni, élhetőbbé tenni a társadalmat – pedig erre csak a technológia lehet képes. A nagy pozitív társadalmi átalakulások – és ezáltal az egyre növekvő emberi szabadság is – mindig, kivétel nélkül a technológiai fejlődés felől köszöntött be.
A technológiai fejlődést pedig a tudásbirtokosok biztosítják, nem az ingyenélők és habókosok. Ezért jogos az, hogy a tudásbirtokosoktól ne vonhassanak el még többet akármire is hivatkozva ez utóbbiak. Higgyétek el: mi, tudásbirtokosok, pontosan tudjuk, hogy abból, ami a mi munkánk eredménye, mennyi jár nektek – és annyit is kaptok belőle. Ha kevésnek érzitek, gyertek át a mi oldalunkra!
Ezzel kapcsolatban még valami fontos: ne keverjétek össze (szándékosan) a semmittevők általatok követelt eltartási kötelezettségét a társadalmi szolidaritással, mert ez utóbbi azt jelenti, hogy az önhibájukon és/vagy objektív okokból elesetteken kell segítenünk – és azt meg is tesszük, hiszen mi a felzárkóztató szolidaritásban hiszünk, mivel ezzel lehet elérni a demokrácia azon fontos funkcióját, hogy lehetőleg mindenki maximálisan bontakoztathassa ki a képességeit. Ám akik úgy döntenek – mint ti is -, hogy azt sem bontakoztatjátok ki magatokban, amire pedig a GDP-növekmény érdekében képesek lennétek, azok vajon milyen alapon várnak el másoktól szolidaritást? Ti vajon szolidárisak vagytok a többiekkel? Egy fenét: hiszen nem adtok, hanem elvesztek.
…A szociális demagógok éppen olyanok, mint az áltudományok propagátorai: a laikusok szemében szakmainak tűnő érveléssel, diagramokkal, táblázatokkal, prezentációkkal, „nemzetközi szakértők” és „neves intézetek” tanulmányaival operálnak. És abban is az áltudományos sarlatánokra hasonlítanak, hogy amíg ők egészen jól megélnek a tudatlan tömeg szédítéséből, addig a tömeg akár bele is dögölhet, ha hitelt ad a szavaiknak-tanaiknak-módszereiknek. Egyesek közülük akár még képviselők, sőt, miniszterelnökök is lesznek – igen komoly jövedelmekhez jutva ezáltal -, míg a csodát, a „könnyű megoldásokat” váró híveik még nagyobb nyomorba jutnak általuk.
Jól gondolja meg az egyszerű nép, hogy hisz-e azoknak, akik azt mondják, hogy elég csak „másképp szervezni” a jövedelmek elosztását és abból „általános jólét” lesz. Kérdezzék meg ezeket a szélhámosokat, hogy ugyan, miféle rendszerek működnek azokban az országokban, ahol igazi jólét van? Talán csak nem kapitalizmus, magántulajdonú versenyszféra és kompetenciaalapú demokrácia?
De bizony!
Például a civilek által imádott Norvégia lényegében csak egy igazán lényeges dologban különbözik igazán a szintén olaj-nagyhatalom Venezuelától: abban, ahogy vezetik. Ennek az egyetlen különbségnek az alapja pedig az a gondolkodásmód, ahogyan az egyik, illetve a másik nép dönteni szokott. Az egyik az eszére és a tényekre hallgat, a másik a demagógiára és a hazug álmokra. Az egyiket ennek következtében polgári demokrata kapitalisták vezetik, a másikat pedig svindler zsarnokok.
Szóval, kedves civilek, aki hazug álmokat hirdet és követ, az svindler zsarnokoknak ágyaz meg – az ilyet pedig úgy hívják, „hazaáruló”. Ti, akik magatokat a nép boldogítóinak, felszabadítóinak képzelitek, akik feltétel nélküli alapjövedelmet ígérgettek neki (mint írtam, a mi pénzükből), valójában csak hitvány hazaárulók vagytok – hogy hülyeségből, vagy gazemberségből, azt ki-ki döntse el maga!
A jelen és a közeljövő igazi kérdése az, hogy megérti-e és elfogadja-e mindenki azt, hogy nem keresgélünk más – „alternatív” – utakat a polgári-liberális demokrácia + piacgazdaság kombón kívül? És: mi legyen azokkal a futóbolondokkal, akik mégis másfelé bóklásznának? A hazának most választania kell a valóban működő megoldások és a további veszélyes álmok között – és választania kell a valóban működő megoldásokat akarók és a hazug álomkufárok között. Olyan választás ez, mint annak idején a „nyugatos” I. István és Koppány közti választás: úgy látszik, ez a választás akkor még nem volt végleges…
Most viszont immár nem halogatható!
…És hogy miért nem halogatható? Nos, írtunk erről - azaz az előttünk álló választás tétjéről - jóval korábban már itt, Politizálnunk nem akármi okért kell! címmel – most azzal zárjuk ezt a posztot, hogy azt ajánljuk elolvasásra: hogy értsétek, mire megy ki a játék!
1 „Sanyi bácsi” szavai Bereményi Géza Eldorádó c. filmjéből – 1989
2 Utalás a Dinamó Műhely nevű közösségre/blogra, amely az újkomcsi fiatalok gyülekezőhelye és pl. az efféle cikkek jellemzik: Merkelizmusnak mennie kell! – no meg effélék: Athenæ sunt delendæ
3 Lázár és a Fidesz nyilvánvalóan azért nem ezzel támad a civilekre, mert éppen ők is a mi pénzünket lopják – íme, így érnek össze egymással az „unortodoxok” és az „alternatívok”…
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek