„A geometriához nem vezet királyi út”1
[Az újbaloldalisággal foglalkozott előző posztomat - Az újbalosok esete Newtonnal – azzal zártam, hogy miképpen lehet egy minden embernek kedvező és kellemes életfeltételeket biztosító közeget létrehozni. A mai poszt erről fog szólni: ennek technológiai, társadalomszervezési feltételeiről – és következményeiről.]
A baloldalon most vákuum van – mind Magyarországon, mind a világban. Ez pedig nem biztos, hogy a legadekvátabb irányvonalnak kedvez. Lehet, hogy a legtetszetősebb fog teret nyerni, mint például a feltétel nélküli alapjövedelem ötletével házalók/népet bolondítók, vagy a nagyobb társadalmi újraelosztást követelő demagógok, mint a Syriza – és persze azok a „szakemberek”, akik úgy szeretnének a saját pályájukon érvényesülni és „tekintélyekké” válni, hogy „szakmai prostituáltakká” válva, a laikusok szemében szakmailag megalapozottnak tűnő érveket szolgáltatnak ezeknek az újbalos populizmusoknak. Sokan megérezték most, hogy „van mit keresni a baloldalon” és most nyomulnak is, hogy aztán baloldali „népvezérekként”, vagy épp „szakmai megmondóemberekként” egy ideig jól megéljenek. Minél egyszerűbb és minél inkább a látszat által igazolt egy állítás – és: minél inkább felment az egyéni felelősség és az öngondoskodás alól -, annál könnyebben terjed el az egyszerű, kiszolgáltatott és jobb jövőre vágyó, de azt a saját inkompetenciájuk következtében el nem érő emberek körében…
Az imént „a tömegek inkompetenciáját” említettem – de vajon kompetensebbek-e azok a(z új) közéleti szereplőaspiránsok, akik manapság szerveznek baloldali mozgalmakat, köröket? Egyáltalán: mit is jelent, mit kellene jelentsen a XXI. század elején a kompetencia, amely a társadalmi kérdésekbe való adekvát beleszólás előfeltétele?
Évszázadok (ha nem évezredek) óta megszoktuk azt, hogy a társadalommal és a politikával foglalkozók, különösen az elméletgyártók, általában „humán közegből” jönnek. Ez más szavakkal azt jelenti, hogy gondolataik, megérzéseik és véleményük volt az emberről, mint társadalomalkotó lényről, nem pedig tudásuk. Nem is csoda: hiszen azok a tudományágak, amelyeknek a ma már a humángenetika, az evolúciós genetika, a viselkedéstan és az agyműködés területein az emberről, mint egyénről és mint közösségalkotó entitásról felhalmozott tudást köszönhetjük, csupán alig néhány évtizede születtek meg. Igazi felfutásuk pedig szinte csak néhány éve jött el.
Igen: csupán néhány éve tudjuk azt részletekbe menően, hogy mekkora és milyen hatást gyakorol a társadalomra az ember „állati öröksége”. Voltak persze erről sejtések – olykor egészen szélsőségesek is, mint a fajelméletek -, de éppen a tények és összefüggéseik nem ismerete következtében „hordtak félre” ezek a tézisek. Kiindultak egy-egy, már ismert(nek vélt) részletből, mint például a fajok között és a fajokon belül az erőforrásokért folyó küzdelemből és annak szelekciós hatásaiból – és e kicsiny és legtöbbször félreértelmezett részletekből általános érvényű „filozófiákat” fabrikáltak. Az eredmény vagy nevetséges lett, vagy (ha hatalomra jutottak e nézetek képviselői) borzalmas…
…Azért emlegetem ezeket a részigazságokból kiinduló tévedéseket, mert az az érzésem, hogy mára sem sokat javult a társadalmi elméletgyártók „emberismerete”, már ami az ember természettudományok általi „feltérképezettségét” illeti. Ha ma „új elméleteket” látunk, akkor ezek bizony évszázadokkal korábbi szellemi konstrukciók irányát követik: akár konzervatív, akár baloldali, akár liberális az „újdonság”, valójában csak a saját elődeinek tevékenységét akarja „jobban csinálni”. Istenemre: mintha nem fedeztük volna fel a villanymotort és ma is csak egyre jobb gőzmozdonyokkal akarnánk ellátni a vasutakat!
Az emberi szellemtörténet legnagyobb részében az elméletek és a nagy társadalom-átalakítók úgy foglalkoztak az emberrel, mint egyénnel és mint társadalomalkotóval, hogy eközben fogalmuk sem volt az emberről, mint biológiai-evolúciós entitásról. Ez azért volt így, mert a természettudomány még nem, vagy csak hiányosan tárta fel ezt a területet – az utóbbi időkben pedig azért, mert a már rendelkezésre álló természettudományos tudás még nem került át a társadalomtudományos elmékbe, így ott adekvát rendszerré sem állhatott össze. Sajátságos, hogy ma egy mobiltelefont jóval komolyabb természettudományos megalapozottság jellemez, mint bármelyik ismert társadalmi, politikai, vagy épp gazdasági koncepciót.
Nem látok egyetlen olyan új társadalom-leírást sem, amely céljául tűzte volna ki az utóbbi időkben szerzett természettudományos eredmények integrálását – sem az említett „embertudományokat”, sem pedig az új technológiai forradalmat illetően. Ez pedig nagy baj! Nagy esélyről mondunk le akkor, amikor újkonzervatív, vagy újbaloldali „prekoncepciókkal” akarunk társadalmat formálni és működtetni, ahelyett, hogy ezt „etológiai-technológiai” alapokon próbálnánk meg! Ugyanis kivételes pillanatában vagyunk az emberiség történelmének: amikor már tudatában vagyunk az emberi viselkedés „evolúciós rétegezettségének” és így tudjuk, hogy a ráció korántsem „mindenható” és nem is képes teljességgel uralni, netán „megjavítani”, „felemelni” az embert valamiféle „ideális állapotba”. És: tudhatjuk már azt is, hogy olyan technológia birtokába jutottunk, amely képes lesz ésszerűbben működni, mint ahogy azt az emberi elme bármikor is produkálhatná.
…De mi továbbra is (például) „baloldali megoldásokat” pórbálunk találni, vagy éppen „konzervatív érzülettel” akarunk XXI. századi kérdésekre válaszokat adni. Csodálom és furcsállom, hogy akár nagyon fiatal és/vagy nagyon tehetséges emberek is, ahelyett, hogy fognák magukat és a teljes emberi tudás felhasználásával írnák le és oldanák meg a „nagy társadalmi egyenleteket”, egyszerűen csak fogják magukat és „újrakezdik a XIX. századot”. Írásaikban, egymás közötti kommunikációjukban a legnagyobb természetességgel használják az informatika eredményeit – és eszükbe sem jut e technológia társadalmi hatása, legfeljebb csak a „távmunka” szintjén…
Az biztos, hogy az új technológia, amely egyre nyilvánvalóbban tart a mesterséges intelligencia felé, annyira át fogja formálni az emberi világot, a társadalmat és a javakhoz jutás módját, mint annak idején a neolitikus, vagy az ipari forradalom – vagy még sokkal jobban! És ahogy egy paleolit átlag-ősembernek sem volt fogalma arról, miképp fog majd működni a mezőgazdaságra és állattenyésztésre alapozó neolit kor, vagy ahogy egy középkori átlagjobbágynak sem voltak kompetenciái annak felmérésére, hogy milyen lesz majd a gőzgépek, robbanómotorok és a villamosság kora, úgy egy mai átlagember sem képes felmérni azt, hogy mit jelent majd az életére, a munkájára és a megélhetésére az, ha 10-20-30 éven belül a melóját egy „robot” fogja végezni… Éppen ezért nagyon nagy felelősség a mában politikailag és érzelmileg manipulálni, vagy épp népszerű szlogenekkel áltatni az „átlag-huszonegyedik századit” – mert a végén még kihal, mint az ősember!
…Apropó, kihalás: az biztos, hogy vége van annak a korszaknak, amelyben egy társadalom erejét jó részben a benne élők száma adta – mert a társadalom által használt technológia lépett az emberi fizikai teljesítőképesség helyébe és sok esetben már ma is, a jövőben pedig egyre nagyobb mértékben ez történik a szellemi teljesítőképességgel is. Ne áltassuk magunkat azzal, hogy „az emberi elme és kreativitás pótolhatatlan”: az emberi elme is éppúgy egy anyagi képlet, mint lesz majd a mesterséges tudat - és így az emberi kreativitás is csak egy anyagi rendszer működése, mint lesz majd az a „gépi kreativitásnál” is. Márpedig, ha anyagi jelenség a szellem és a kreativitás, akkor anyagi rendszerrel reprodukálható is. És: ha ez a reprodukált anyagi rendszer, amely immár rendelkezik majd kreativitással, gyorsabb működésre képes, mint az emberi tudat, akkor ez a gyorsabb működés azt jelenti, hogy gyorsabban „tenyészti” az információkat” és gyorsabban is fedez fel új összefüggéseket azok között. Ez pedig röviden a gyorsabb fejlődést jelenti majd: a mesterséges tudat „pillanatok alatt” elér majd olyan szintre, ahová az emberi tudat, lassúbb működése, tehát lassúbb haladása következtében, sohasem lesz képes immár követni. Jól értsük meg: egyszerűen nem fogjuk érteni az ő gondolatait: mert annyival előttünk fog járni - ahogy a fentebb emlegetett paleolit ősember sem értené meg egy mai ember gondolatait. A mesterséges tudat és kreativitás mellett „őstudattá-őskreaivitássá” fogunk válni!
…És ez nem századok-évezredek múlva lesz: csupán legfeljebb néhány évtizedre vagyunk ettől – na, ezért kell alaposan és populizmustól, „könnyebb utaktól” mentesen gondolkodnunk a társadalom jövőjéről!
A technológia és a tudat jövőjéről szóló passzus elején azt írtam, hogy vége a sok ember munkaerejére alapozó sikeres és erős társadalom paradigmájának – tulajdonképpen csak e paradigmaváltás okát megvilágítandó írtam le röviden, mi vár a tudatra, nem pedig „önálló témaként”. A lényeg: a technológia veszi át a(z ember)tömeg helyét – ezért értelmetlenekké, sőt, kifejezetten károsakká válnak a „nagyobb népszaporulatot” követelő, azt megoldásként ajánlgató, ám teljességgel végiggondolatlan elképzelések, amely pedig ma általánosan elterjedt és elfogadott „gondolat-szenttehén”. Károsak ezek az elképzelések, hiszen ha követnénk őket, csak növelnék a majdan munkaerőként feleslegessé váló embertömegeket. Ezzel pedig növelnénk az ellátás-igényt – és ha azt nem tudjuk az elvárt szinten teljesíteni, akkor a társadalmi feszültségeket is.
A munkanélküliség hosszabb távon nem a munkaidő csökkentésével, vagy „kétkezi” munkahelyek „teremtésével”, netán közmunkával oldható meg, hanem radikális népességszám-csökkenéssel. Ez egyébként nyilvánvalóan a ma annyit emlegetett környezeti terhelés jelentős csökkenésével is jár – így egy lépéssel több értelemben is sokkal minőségibb létfeltételeket fogunk tudni teremteni.
Az „embertelen” (értsd: jóval kevesebb emberi közreműködést igénylő) technológia korának eljövetelével gyakorlati lehetőséggé válik az, hogy immár nem kell elvárnunk az emberektől azt, hogy „minél többet dolgozzanak”, hiszen erre sem technológiai, sem pedig hatékonysági-gazdaságossági alapon nem lesz szükség. Rengeteg emberi szabadidő fog keletkezni és ez a folyamat nagyon rövid idő alatt fut majd le – ami azt jelenti, hogy akár évek alatt annyira átalakulhat a társadalom „munkaszükséglete”, amennyire azt ma el sem tudjuk képzelni, el sem tudjuk hinni! Itt állnak majd százmilliók, akiket magas szintű „ellátásban” (eltartásban) tud majd részeltetni a technológiai – és akiknek nem kell ezért majd megdolgozniuk…
…Mihez kezdenek majd a gyakorlatilag csak szabadidőből álló életükkel? Miféle kompetenciáikat kell ebből következően majd az oktatásnak fejlesztenie? Mit fognak csinálni a „nagyon-nagyon kreatív és nagyon elhivatott” embereken kívül a többiek, akik „csak úgy elvannak” és akiknek a Paradicsomból való kiűzetés óta terhes volt az „arcodnak verítékével” koncepciójára alapozott életük? Bizony: aki adekvát „tömegpolitikát” akar csinálni, annak ezekre a kérdésekre kell működőképes válaszokkal szolgálnia! Immár nem az lesz a kérdés, hogy hogyan „igazságos” és „szükséges” elosztanunk a társadalomban a gazdaság által minden korban csak szűkösen előállított erőforrásokat. Ennél alapvetőbb kérdésekkel leszünk elfoglalva: a „Homo Átlagembericus” lesz a földi élet történetében az első élőlény, akinek egyszerűen nem kell semmit sem tennie azért, hogy mindenkor kellő bőségben élhessen és késztetése szerint elszaporodhasson. Olyan politikai, társadalmi koncepciókat kell majd felkínálnunk az emberiség számára, amelyek ma még a kérdések szintjén nincsenek megfogalmazva, nemhogy általánosan elfogadott válaszok lennének ezekre – holott, mint írtam, alig pár évtizednyire vagyunk ennek aktualitásától!
Ha idejében nem gondoskodunk az új technológia által teremtett új világ új közmegegyezéséről, új paradigmájáról, akkor a káosz kora jön el – amelyet sem a hagyományos bal-, sem a hagyományos jobboldali módszerekkel és gondolkodásmóddal nem lehet majd sem elkerülni, sem uralni. Amikor ma olyasmikkel kapcsolatban folyik a „parciális igazságkeresés”, hogy használjuk-e a géntechnológiát és ha igen, miféle korlátokkal, vagy hogy mennyire alkalmazzuk az ember „technikai felfejleszthetőségét”, akkor én mindig elképedek, mert ezekre a kérdésekre csak egy sokkal nagyobb kontextusban lehet értelmesen válaszolni: használjuk-e a XXI. századi technológiát, vállalva és megoldva az ezzel járó alapvető társadalmi változásokat – vagy pedig (ki tudja, hogyan?) „parancsoljuk megálljt” az általános tudományos és technológiai haladásnak, annak érdekében, hogy az emberi létezési formák, életmódok jelenleg ismert „repertoárja” mentén létezhessünk továbbra is?
Aki járatos mind az evolúciógenetikában, mind pedig az emberi történelemben (nem sokan vannak ilyenek), annak világos, hogy a másodikként leírt „önkorlátozó-konzervatív” opció a gyakorlatban nem lehetséges – mivel az egyszerűen ellentétes az emberiség (és egyben minden természetes élő organizmus) ősi genetikai örökségével. Ez azt jelenti, hogy minden élő szervezet arra van „programozva”, hogy a maga számára lehetőség szerint biztosítsa az erőforrások maximumát, továbbá, hogy ezek birtokában maximálisan szaporodjon. (Itt az első a keményebb késztetés – hiszen a második (a maximális szaporodás) csak az erőforrásokhoz képest értelmezhető.) Ez pedig nem mást jelent, mint hogy a számunkra az erőforrásokat biztosító technológia fejlesztésének „leállítása” ellentétes az egyik legősibb és legerősebb genetikus késztetésünkkel, az „alapszoftverünkkel”. Ezért nem működtek és nem is működnek sosem az önkorlátozásra alapozó társadalmi és gazdasági koncepciók: ezeket az emberi genom örökösen felülírja. (Itt jó tudni, hogy a tudat és a gének „harcából” az esetek zömében a gének kerülnek ki „győztesen” – még ha esetenként ez csak igazi „pürrhoszi győzelem” is csupán!) A nagy társadalmi és filozófiai kísérletek mind elbuktak: mert nem volt meg az alapjuk az ember természetes egyéni és közösségbeli viselkedését meghatározó evolúciós örökségünkben. A fejlődést minden korban ez az evolúciós örökség motiválta (az erőforrás-biztosítási késztetés), a szellemi konstrukciók, mint eszközök, (jó esetben) ezt csupán támogatták. Mivel az evolúciós késztetés ma sem állt le, így, ennek következtében nem fog leállni a technológiai fejlődés sem – ezzel kell számolnunk! Amikor „társadalmi mérnöki tevékenységet” folytatunk, akkor ez kell legyen a konstrukció alapja – különben csak egy újabb kommunizmust tákolgatunk! …Tudom, hogy a szellem embereinek mindez „méltóságon aluli” és nagyon nem tetsző dolog – de az evolúciót nem ők irányítják. Avagy: ha mégiscsak valóra akarnák váltani a „technológia-ellenes” elképzeléseiket, akkor bizony az emberi genomot kellene átalakítaniuk – amihez viszont hatalmas technológiai fejlődés kellene, nem beszélve a dolog társadalmi elfogadtatásáról…
Amikor a társadalmi tervezés természettudományosításáról írok, akkor természetesen nem valami „lélekidegen”, merev rendszer mellett kardoskodom: a dolog lényege az, hogy ne akarjunk semmi olyasmit, aminek nyilvánvaló és feltárt genetikus, vagy humánetológiai akadálya lenne. Nem szól a dolog a kulturális és gondolkodásmódbeli sokszínűség és változatosság ellen sem – csupán a pusztán csak szellemi vagy érzelmi/indulati/sérelmi, vagy épp önzésalapú „részigazság-politizálás” ellen. (Egyébként önmagában az is nagyon jól bizonyítja az emberi evolúciós örökség „közpolitikai működését”, hogy a legtöbb politikai, vallási, társadalmi elképzelés és „igazság” egyáltalán nem kognitív, hanem kifejezetten értelmi-ösztönös alapú. Az ösztönök és érzelmek ui. sokkal „ősibb rétegei” az emberi agynak, mint a racionális gondolkodás és ekként sokkal nagyobb a befolyásoló képessége is.)
A posztot a „baloldali vákuummal” kezdtem. A baloldal volt az a politikai csoport, amely mindig is büszkélkedett a „tudományos megalapozottságával”, azzal, hogy „az objektív igazság” náluk van. Ehhez képest azok, akik ma az új baloldalon mozgolódnak, a legalapvetőbb tudományos információkkal sem rendelkeznek, hanem csupán „lélekből”, politikai divatok, az alternatív szellemi undergroundban „menő” eszmék és írások alapján akarnak társadalmat alakítani, tele szubjektivitással. Ha egy kicsit elgondolkodnának, ők is rájönnének: ebből így „jobb világ” nem lehet! A politika nem arra való, hogy abban „kiéljük magunkat”, sem pedig arra, hogy a saját, zárt kis szellemi köreinkben jól elbeszélgessünk… A politika: közös jövőnk felelős alakítása. És ha valaki csak azért politizál, hogy a saját szubjektív, a tényekkel nem számoló szellemi konstrukcióit erőltesse, az vagy nevetségessé, vagy diktátorrá válik – vagy esetleg egyszerre mindkettővé. És nekünk, a társadalomnak, erre semmi szükségünk!
Ha az a cél – mint a baloldal esetében – hogy „minden embernek biztosíthassuk a magas életminőséget”, akkor ez (a fentiek alapján) csak és kizárólag a mesterséges intelligenciára alapozott gazdaság által válhat lehetségessé. A mesterséges intelligenciára alapozott gazdasághoz viszont igen fejlett technológia kell, éspedig globális szinten. Fejlett technológiát pedig – az emberiség és a technika eddigi történelméből kiindulva – kizárólag csak úgy lehet(ett) létrehozni, hogy maximálisan alapoztunk az emberi-egyéni kreativitásra, szabad teret engedve a kezdeményezésnek és tudomásul véve azt, hogy ezáltal nagyfokú inhomogenitás keletkezik és áll fenn folyamatosan a társadalomban. Azok a társadalmak és gazdasági modellek, ahol az emberek korlátozva voltak-vannak abban, hogy kreativitásuk, szervező és konstrukciós készségük és innovativitásuk (akár igen jelentős) magánvagyont hozzon létre, a tapasztalatok szerint lemaradtak a technológiai fejlesztések terén.
...Így, ha távlatos célként „mindenki jólétét” határozzuk meg, akkor egészen a mesterségesintelligencia-alapú „szupertechnológia” tényleges megszületéséig kapitalizmusban kell élnünk, nem pedig valamiféle „baloldali utópiában” – mert a kapitalizmus az a társadalmi-gazdasági gyakorlat, amely a leginkább szabadon engedi érvényesülni az egyéni teremtőerőket, hiszen számol az egyéni haszon és eredmény óriási motiváló erejével. Hittel lehet „hegyeket megmozgatni” – de ezt a hitet valójában meg kell erősítse az a tapasztalat, hogy anyagi eredmények terén is megéri a hegymozgatás. Ha ez a visszaigazolás nem valósul meg (mint például a kommunista társadalmi kísérletekben), akkor a hit kihuny – és ezzel elsorvad az adott társadalomban a kreativitás is. (Különösen akkor, ha valamiféle politikai elit egyfajta „ideológia” nevében még meg is karaja szabni, hogy miben és hogyan lehetnek kreatívak az emberek és mi a „tilalmas”…)
Akik a technológiai (és az ehhez szükséges tőke-)koncentrálódás ellen vannak, azok valójában azokat az erőforrásokat sorvasztják, amelyek pedig szükségesek lennének a „szupertechnológia” megalkotásához – ezzel pedig a baloldali célok megvalósulását gátolják.
Gondolják meg, mit tesznek!
1 Eukleidésznek tulajdonított mondás: állítólag így felelt Ptolemaiosz egyiptomi uralkodó kérdésére, hogy létezik-e könnyebb módszer a geometria elsajátításához, mint az Eukleidész által írott Elemek c. mű áttanulmányozása. A „királyi út” a katonai táborban az uralkodó felvonulására szolgáló széles – és nyilván könnyen járható – út elnevezése volt az ókorban.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek