„Harcolnunk peniglen nem akarmi okért
Kell, hanem keresztény szerelmes hazánkért,
Urunkért, feleségünkért, gyermekinkért,
Magunk tisztességéért és életünkért.”
Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem, Ötödik ének, 27. - 1651
A ProgBlogon szokott objektív, távolságtartó stílussal ez alkalommal szakítva hadd vezessem be a mai posztomat két szubjektív élményemmel. Az egyik egy minapi beszélgetés egy huszonéves, kétdiplomás, épp PhD-ző barátommal, aki kijelentette, hogy ha egy rendezvény „politikai témájú”, akkor az őt nem érdekli… A másik élményem pedig a másféléves fiamhoz és nagyszüleihez kapcsolódik, akik szinte mindennap este skype-olnak egymással…
..Hogy jön ez a kettő össze? Mindjárt megmagyarázom!
Az első példa azt mutatja, hogy ma az értelmes, tanult, világot ismerő fiataljaink sem értik és nem érzik át, hogy miért kellene aktívan politizálniuk, véleményt formálniuk és egyáltalán: megismerni a politikai „tétjét”. A másik pedig azt mutatja, hogy ma magától értetődő természetességgel használunk olyan technológiákat, amelyek az első példában szereplő barátom másféléves korában még csak a sci-fikben léteztek. A kettő pedig úgy függ össze – és úgy lesz belőle közpolitikai téma – hogy egy általános technológiai forradalomban élünk, amely teljességgel átformálja az életünket, óriási, korábban el sem képzelt lehetőségeket ad az emberi élet minőségének javítására, az emberi kapcsolatok fejlesztésére. Ám ha nem értjük, hogy merre tart a világ és miféle társadalom közelít felénk, akkor azt sem fogjuk fel, hogy egy olyan politika, amely éppenséggel távolítja az embereket attól, hogy képesek legyenek ebben az új társadalomban és annak a technológiák és az innováció uralta gazdaságában aktívan közreműködni, valójában a jövőnket teszi tönkre. Ha azt hisszük, hogy semmi dolgunk a politikával, hogy az egy rajtunk kívül létező dolog, amibe nem kell és talán nem is lehet beleszólnunk, akkor az lesz a dolog vége, hogy az ország népe nem lesz az új technológiai forradalom nyertese.
A bezárkózó, egy hatalmi elit által „ledominált” társadalom alkalmatlan arra, hogy egy nemzetközi együttműködést igénylő technológiai világban boldoguljon a „bezárt nép”.
Nem az az elkövetkezendő évek nagy kérdése, hogy éppen melyik érdekcsoport, gondolatrendszer, „filozófia”, „hit” lesz kormányon itt. Az igazi kérdés az, hogy a magyarok az épp most zajló technológiai forradalom nyertesei között lehetnek-e? Az igazi kérdés az, hogy melyik politikai erő képviseli a technológiai és társadalmi-gazdasági fejlődést és melyik akadálya ezeknek.
Ennek a nyertességnek a feltételeit kell a következő éveinkben megteremtenünk: ez pedig nem más, mint hogy a magyar emberek megismerjék és megértsék, hogy mi megy végre a világban, különösképpen pedig a technológia világában.
A nyertesek közé kerüléshez tudás kell. Én olyan országban hiszek, ahol ez mindenki számára megszerezhető – ellenfeleink, azaz a jelenleg hatalmon lévők viszont egy olyan országban, ahol a tudás és a lehetőség csupán kevesek kiváltsága: ezzel akarják maguknak a jó helyeket garantálni, nem törődve azzal, hogy ezért mivel fizet majd a magyar nép.
Ha marad a jelenlegi politikai-társadalmi vízió hatalmon, akkor a magyarok a technológiai forradalom vesztes oldalán találják magukat: ez lesz az ár…
A (már nagyonis közeli!) jövő fejlett társadalma nem „munkaalapú” lesz, ahogy Orbán mondogatja, hanem technológiaalapú. Ebben a jövőben tulajdonképpen már bő évtizede benne is élünk1. Amikor azt írom, hogy technológiaalapú az új társadalom, akkor ez azt jelenti, hogy magas szintű tudással, nagyon hatékony és jól szervezett technológiával, magas szintű munkakultúrával állít elő viszonylag kevés ember viszonylag kevés fizikai munkával hatalmas értéket, éspedig úgy, hogy ezzel az erőforrásokat és az élővilágot minél kevésbé terhelje.
A kevés pénzért sokat robotoló tömegek világa nem a jövő világa. Orbán és köre ugyan ebben hisz – de ennek szubjektív okai vannak.
A fejlett technológia világa szükségképpen plurális – hiszen elképzelhetetlen a homogén mederbe kényszerített kreativitás és innovativitás. Kinek ez az ötlet jut eszébe, kinek az – és magától értetődő, hogy ez nem csak műszaki-technológiai és tudományos téren következik be a kreatív embereknél, hanem társadalmi, közpolitikai téren is!
A jövőnket illetően választanunk kell egy innovatív, kreatív és erre alapozva erőforrásokban bővülő és szabad jövő és egy parancsokon alapuló, tudásszegény és emiatt a technológiaalapú társadalom és gazdaság elvárásainak megfelelni képtelen magyar jövő között. Nyilvánvaló, hogy a magyar nép érdeke az előbbi – az utóbbi csupán a kontraszelekcióra épülő hatalmi elit érdeke. Ez a hatalmi elit pedig valójában gyenge és versenyképtelen – éppen azért, mert nem ért ehhez a technológiához: Orván Viktor egy korszerű üzemben még kérdezni sem tud…
Ha nincs birtokodban tudás és hozzáértés, de mégis a tiéd a hatalom2, akkor nem marad más, mint hogy megpróbálsz parancsolgatni. Békében az akar parancsolgatni, aki nem érzi elég erősnek az érveit egy vitához – amelyben így esetleg alulmaradna és nem tudná érvényesíteni az elképzeléseit. (És: aki emiatt persze nagyon frusztrált.) Békés körülmények között az akar „rendeletekkel kormányozni”, aki érzi, hogy a normális törvénykezés alapos vitáihoz nem elég felkészült, ráadásul a szándékai sem tiszták: zavarosak, vagy aljasak. Békében csak az vív háborút, akinek a lelkében az dúl már régóta és aki nem tud kellően konstruktív lenni ahhoz, hogy nyugodtan építkezzen.
De ugyan ki akarna frusztrált és felkészületlen emberek uralma alatt élni – és ugyan miféle élet és miféle jövő alakulhat akkor, ha efféle emberek kezében marad a hatalom?
…Na, éppen ezért kell minden olyan embernek részt vennie a közpolitikában, aki azt akarja, hogy a technológiai forradalom által nyújtott erőforrások minket is gazdagítsanak! Ha a passzivitásunkkal hagyjuk, hogy a politikát azok kaparintsák meg, akik nem is értik a mai és a jövendő világot, akkor mi bizonyosan szegények és sikertelenek leszünk. Érdeklődnünk kell a politika iránt és tisztában kell lennünk a választási lehetőségeinkkel – és azok következményeivel is – mert ez a legszorosabban vett személyes érdekünk!
Politizálnunk pediglen nem akármi okért kell, hanem azért, hogy hazánk a technológiai forradalom aktív résztvevője és haszonélvezője legyen. Politizálnunk pediglen nem akármi okért kell, hanem egymásért, a családunkért, a nekünk fontosakért, a barátainkért - és persze „a magunk tisztességéért és életünkért” is, hogy ne legyünk egy önző politikai maffia áldozatai és hogy ők ne lophassák el a jövőnket.
…Meg kel ismernünk az összefogás erejét – azt az erőt, amelyet az összefogásban, az egymás iránti bizalomban és az együttes célmeghatározásban annyira tapasztalatlan magyarság még nem ismer és ezért nem is gondol arra, hogy ezzel érhet el sikereket a jövőben.
1 A(z informatikai, bio- és nano)technológiai forradalom (amely valójában egy komplex tudásanyag-forradalom is) persze jóval korábban kezdődött, de nagyjából az elmúlt évtizedben jutottunk el odáig, hogy ennek eredményei már mindennapossá és nélkülözhetetlenné váltak. Azóta a világ kettévált és e két fél egyre gyorsuló ütemben távolodik: a leszakadó fél megrekedt a ’60-as-’80-as évek technológiai szintjén. E megrekedésnek legnagyobbrészt az adott társadalmakat jellemző belső, történelmi és mentalitásbeli okai vannak.
2 Rendszerint fejletlen polgári mentalitású és/vagy erősen frusztrálódott társadalmakkal fordul elő, hogy a közhatalmat egy ilyen politikai-hatalmi csoportosulás birtokolhatja.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek