„Óriási trükk volt, Tata!”
Gyula szavai Szabó Magda Az a szép fényes nap c. drámájából
Ha csupán stratégiai szakmai nézőpontból tekintem a tegnap „kopasz-gate”-t, elvonatkoztatva miden politikai aspektusától, akkor csak gratulálni tudok a Fidesznél annak, aki ezt az akciót kitervelte! Briliáns taktikai ötlet volt, ahogy felvonultatták a kopaszokat, mintha csak és csupán az lenne a feladatuk, hogy feltartóztassák az MSZP-s embert. Így mindeni erre készült és csak erre az eshetőségre koncentrált: figyelték az öregasszonyt, hogy majd mikor ugrik blokkolni és figyelték a kopaszok-Nyakó „frontvonalat”, hogy neki mikor fogják majd útját állni. Aztán, amikor eljött a blokkolás pillanata, kiderült, hogy öreganyó és a kopasz-falanx csupán elterelő hadműveletek voltak: mert hirtelen ott termett a blokkolónál a Segítő – és valójában ő volt az esemény kulcsszereplője. Ő blokkolt, miközben rá senki sem figyelt, mindenki az öregasszony startját és Nyakó feltartóztatását várván!
Mondom: klasszikus csatavezetési tanmese, a refüzált, a szemek elől elrejtett és a döntő csapás bevitelére szánt hadtestről, az ellenség vakká tételéről! Gaugaméla, Leuthen, vagy Austerlitz1 méltó párja…
…Ám félő, hogy az MSZP-t nem is kellett valójában kicselezni: mert úgy viselkedtek és viselkednek immár hat éve konzekvensen, hogy egyszerűen nem lehet nekik elhinni azt, hogy valóban ártani akarnának a Fidesznek. Esetükben, ugye, az lett volna a minimum, hogy a Nemzeti Választási Irodába érkező Nyakó István egyenesen odamegy a blokkolóhoz – és ott marad, úgy őrizve azt, mint Leonidász a thermopülai szorost: hogy onnan a „tízezer halhatatlan kopasz”2 csak valóban fizikai erővel tudja elmozdítani, ami ugyebár nyilván túllépte a megbízatásukat… Hogy ezt nem tette, nem magyarázható mással, mint hogy legalább is nem vette halálosan komolyan a dolgot, azaz azt, hogy elsőnek ő adja be a kezdeményezést. Miért? Azért, mert ez az MSZP egyszerűen nem hisz abban, hogy valaha is győzhet a Fidesz ellen. Nem hisz ebben: mert ismeri önmagát és a benne lévők képességeit, jellemét és érdekeit – ezek alapján pedig jobbnak játja a maga egzisztenciáját „Őfelsége legitimáló ellenzékének” szerepében bebiztosítani, mintsem, hogy „Fidesz-Őfelsége” haragját vonja magára holmi valódi, kőkemény ellenzékiséggel.
De mindegy is, hogy az MSZP valóban partnere-e a Fidesznek ebben (és az egész) játékban, vagy tényleg csak ennyire pancser, mert az eredmény azonos: nincs ütőképes-győzelemképes ellenzék! Azért nincs, mert nincs működőképes stratégia a Fidesz legyőzésére: arra, hogy vajon miképpen lehet-kell felsorakoztatni kellően nagy támogatói tömeget egy új perspektíva3 mellé.
Ó, persze: látszólag van, nem is egy! Csakhogy egyik sem tér el abban a Fidesz-világtól, hogy helyette egy garanciákkal körülbástyázott teljesítményalapú paradigmát kiválna fel. Hitek és ígéretek vannak: Szavazz rám, én vagyok az igazi européer – vagy épp nemzeti! Ha én vezetlek, tuti a siker! …Ezoterikus kisegyházak működnek, nem pedig garanciával és szavatossággal működő, szerződéses jogviszonyban gondolkodó társadalmi szolgáltatók.
…Pedig az a választói bázis, amelynek a megmozdításával választást lehet nyerni Magyarországon, éppen ez utóbbit várja!
Tudom, persze, tudom: a magyarok többsége még ma se ezt várja a politikától: ők arra várnak, hogy majd, valamikor, egyszer csak vére leszáll a szájukba a nagy, tejjel-mézzel-pénzzel teli államcsecs és szophatnak-lophatnak majd belőle kedvükre. …És azt is tudom, hogy sokan, akik pedig szeretnének minőségi módon politizálni, azt képzelik, hogy ez az etatista tömeg megakadályoz bármiféle prudens, meritokrata politikai erőt a hatalomra kerülésben: mert a vele szemben álló, magukat általa létükben fenyegetettnek érző bal- és jobboldali populisták majd jól fellázítják-felbiztatják ellene ezt az elvakítható szavazói tömeget… Ez azonban egy önfelmentő tévedés, ami csak arra jó, hogy ne is tegyünk semmit, „hiszen úgysem lehet!”.
Baromság! Hiszen ez az etatista tömeg nem annak fog hinni, aki a leggátlástalanabbul szédíti, hanem annak, akit a legmagabiztosabbnak érez! Hiszen 2014-ben, a kampányban a Fidesz és Orbán nem is ígért nekik semmit, ami valóban és kézzelfoghatóan stabilabbá tenné a helyzetét az ebbe a populációba tartozóknak. Orbánt ismerték, kicsit féltek is tőle, ismerték a világát is… Nem lázadtak tehát ellene – mivel nem volt kiért lázadni! Bizonytalan és önzésre nevelt kisemberekből csak akkor lesz proteszthad, ha megérzik az új erő perspektivikusságát: hogy „ezek bármit elérhetnek!”
…De hogy ők, a kisember-tömeg ezt érezhessék, kell előbb egy „kis testvér csapat”-ra – ahogy egy újabb nagy hadvezér, V. Henrik angol király mondta leghíresebb csatája4 előtt -, akik összeállítják és felkínálják azt a „politikai startupot”, amelyről fentebb már írtam: a garanciával és szavatossággal működő, szerződéses jogviszonyban gondolkodó társadalmi szolgáltatót, amely így maga köré lesz képes gyűjteni első körben azokat, akik tudással, munkával és szervezőkészséggel eltartják az országot – azokat, akik a legtöbbet nyerhetnek egy valóban polgári kormányzással és akik a legtöbbet (a saját nyugatos jövőjüket5) veszíthetik, ha mégsem valósul meg hamarosan egy ilyen kormányzás.
Persze, egy efféle startup-csapat létrejöttéhez közös hitre, egymás iráni feltétlen bizalomra, egymás és a közös cél mellett való hosszú távú, fegyelmezett kitartásra van szükség – csupa olyasmire, ami ritkaság magyar közegben! Tulajdonképpen ez a Fidesz sikerének titka is: ez a magyar közegben pártalan együtt-tartás. …Aki ezzel szemben úgy akar győzni, hogy valami kósza individualisták bandájával fut neki, az tényleg jobban teszi, ha még ma agyonvereti magát egy kopasszal!
1 Gaugaméla, Leuthen, Austerlitz: Nagy Sándor, Nagy Frigyes, ill. Napóleon egy-egy híres csatája, amelyekben a hadvezérek az ellenség megtévesztésével érték el azt, hogy az a nekik kedvező módon cselekedjen, így vitték be neki a döntő csapást.
2 Tízezer halhatatlan: a perzsa királyi sereg elitgárdája
3 Azért nem „új alternatívát” írtam, mert a Fidesz világa egyszerűen nem tekinthető élhetőnek-fenntarthatónak, amivel akár el is lehet lenni – az alternatíva pedig azt jelenti, hogy „ezt is választhatom meg azt is választhatom, tulajdonképpen ízlés dolga és csak apróságokban van eltérés a két lehetőség között”. Itt azonban a Fidesz kínálta/erőltette „lehetőség” valójában elfogadhatatlan!
4 Az 1415. október 25-i azincourt-i csata
5 Vagy: választani kényszerülnek a nyugatos jövő és a hazájukban maradás között – mert egy Fidesz-jellegű kormányzással e kettő nem lehet egyszerre.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek