Könnyű lenne a válasz: most, hogy hatalmon van, sehogy – lenyom erőből! De most (még) nem a hivatalos jobboldal vitamódszereit elemezzük, hanem a „mezei jobboséit”. Aki csak „hisz”, „bízik”, vagy éppen „lelkes”…
Blogunk Tisztelt Olvasói megszokhatták már, hogy mi egymással szerves kapcsolatban álló tényekről szoktunk írni, így mutatva be az egyes jelenségek valódi okait és a cselekedetek mozgatórugóit. Ha személyekről írunk, akkor nem csak politológiai, gazdasági, esetleg jogi szempontok alapján vizsgáljuk eddigi és várható tevékenységüket, hanem bemutatjuk ezeknek az illető személyiségében rejlő alapjait is. Igaz, alkalmanként fogalmazunk sarkosan, vagy épp ironikusan, de ennek oka nem a „vagdalkozás”, hanem a szöveg életszerűbbé tétele: igyekszünk (ha lehet) úgy írni, ahogy az emberek az adott dolgokról egymás közt fogalmaznak. Ez ugyanis nem csupán néhány elméleti társadalomtudósnak íródó belterjes blog!
…Azután jönnek a kommentek – ide is, a Facebookra is, néha pedig e-mailben. És ez már érdekes posztunk címe szempontjából. Mert hogyan érvelnek állításaink ellen a jobbról jött hozzászólók? Lássuk:
„A szocik is, csak ők még jobban…” (Loptak, idióták voltak, nem értettek a gazdasághoz, stb.) – Ezzel az a baj, hogy a mások hibái nem adnak felmentést a sajátjainkra: Gyurcsány „elkúrta”, de mi nem vele, a múlttal, hanem Orbánnal, a jelennel és közeljövővel foglalkozunk! Ha azt írjuk, hogy X Y célszerűtlenül viselkedik, akkor – ha valaki feltette magában, hogy megvédi az illetőt – az illető saját viszonylatrendszerében kellene érvelnie, nem mások dolgaival.
„Elkezdek másról beszélni, terelek…” – Állítunk valamit (pl. X Y magát is spekulánsként jellemezte, „Orbán der Kleine” nem egy „Friedrich der Große”, stb.) és az illető hozzászóló lapít: nem érvel érdemben, viszont elsomfordál máshová és igyekszik a mi figyelmünket is elvonni az adott konkrétumról. Megjegyezzük: ez nem vezet eredményre: „bulldogtermészetünk” van!:-)
„Elkezdek gyűlölködni” – Ezzel végképp „lebukik” az illető! A verbális agresszió (mint bármely más agresszió) az eszköztelenség jele: akkor jön elő az emberekből, amikor másképp már nem tudnak kikerülni a csávából. És valóban: a „mezei jobbos”-nak lelki okai vannak arra, hogy „higgyen”, hogy „bízhasson”, hogy „kötődhessen”… éspedig azért, mert minderre támaszként van szüksége! És mi sem természetesebb, min az, hogy ha valaki a tények hatására el kellene, hogy hagyja a neki támaszt jelentő személyt, akkor erre akár heves érzelmi megnyilvánulásokkal is reagál. Ez erőteljesen frusztrálja – a frusztráció pedig a higgadt gondolkodást ki-, az agresszív megnyilvánulásokat pedig bekapcsolja… (Van sok ilyen balos is - ezek egy része most épp "Jobbikos üzemmódban"...)
…Mindezek a MAGYAR jobbosokra vonatkoznak és természetesen OTT SEM MINDENKIRE! Végre szeretnénk már érvek mentén, higgadtan, közösen a lehető legjobb megoldásokat keresve Kedves Jobbos Polgártársainkkal vitatkozni – vajon lesz ilyen? Mert ne feledjük: attól, hogy ilyen-olyan okok következtében valakinek valamilyen társadalmi és politikai természetű ízlése van, még természetes igényünk az együttműködés!
…Már ha lehet…
(Ja, és mi meg nem vagyunk „ballibek”!)
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek