.jpg)
Szerintem Magyarország nacionalistább ország volt a 70-es 80-as években, mint most!
Miért? Mert minden nemzet büszkeségének alapja, a mérhető közös sikerek által indukált tudat, a „we can do it” életérzés.
Úgy érzem, ebből sokkal több volt akkor, mint mostanság.
Az ugyan igaz, hogy a térben és gondolatban szabályozni próbált minket a rendszer, ennek ellenére több dologra lehettünk büszkék. Amikor külföldre mentünk – keletre vagy nyugatra - láttunk olyan magyar termékeket, hallottunk olyan lokális magyar sikerekről, melyeket a helyiek nagy megelégedéssel használtak.
Ugyan nem volt minden cuccunk high-tech, de láttunk Ikarusz buszokat rohangálni sok helyen, Globus konzerveket a boltokban, ihattunk tőlünk megvásárolt licenc Márka üdítőket Csehszlovákiában, volt Tomi mosópor Lengyelországban, Szobi szörp Bulgáriában, Amo szappan az NDK-ban, BB üdítő a Jugoszláv tengerparton. Hallottunk a magyar víz és közlekedésmérnökök óriás projektjeiről Afrikában és a Közel-Keleten. Ott voltunka foci VB-n, volt Videoton hifi Akai kiegészítőkkel, magyar színes tv,ruhaipar, feldolgozóipar. Oral historykat hallottam arról, hogy a magyar zöldséget és gyümölcsöt teherautóról is el lehetett adni nyugat-európában, volt Oscar-díjas magyar film, rajzfilm, hadipar, magyar űrhajós, stb., stb. Most írhatnám, hogy mindenre büszkék voltunk, de ez sem igaz, csak nem éreztük, hogy mi lúzerebbek lennénk másoknál. Nekik azuk van, nekünk ezünk.
Ma ezzel szemben mi van?
Bizonytalankodás, rövidtávú, haszonelvű szemlélet. Ostoba, hazapuffogtató múltba révedés, buta, kuruckodó izolációs törekvések. Darutollas gesztusmagyarkodás, belső ellenségkeresés, idegen hatalom nélkül is érthetetlen megosztottság, sokszor teljesítmény nélküli egyéni elvárások. Közös siker meg szinte semmi.
Azt hiszem, akkor lehetünk majd NACIONALISTÁK, ha megértjük: teljesítményen, összefogáson, ön- és világszereteten alapuló közös eredményeink igazolnak minket. És nem csak mi állítjuk magunkról, hogy ilyen-olyan nagyszerűek vagyunk, hanem a világ is tisztelettel, és szeretettel gondol ránk.
Addig is jó bohóckodást kívánok minden kedves mai nacionalistának!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek