HTML doboz
2010.07.26. 18:44 Szerző: piefke
Alakul a magyar Berlin!
Magyarország és a magyarok sorsa új kezekben van – és ennek máris letagadhatatlan, objektíven is mérhető hatása van az emberek életére. De nézzük a tényeket!
Itt a nyaralások ideje – és mit látunk? Az adatok azt mutatják, hogy a múlt évihez képest 5-7%-kal többet szánunk nyaralásra, utazásra. Honfitársaink kivétel nélkül többet költenek, mint egy évvel korábban: drágább szálláshelyek, drágább éttermek, drágább szórakozóhelyek, sőt, még az is tény, hogy drágább kocsikkal utaznak nyaralni!
…De vannak még a nyaralási, utazási szokásainknál sokkal komolyabb tények is: a korábbiakhoz képest magyarok tömegei élnek immár drágább lakásokban!
Arra kell mindebből következtetnünk, hogy máris nőtt az életszínvonal, ahogy Orbán Viktor miniszterelnök úr mondta: több pénz marad az emberek zsebében? Hiszen Orbán Viktor megígérte nekünk, hogy ha ő kerül hatalomra, meg fog változni a magyarok élete – és lám: valóban itt a változás: máris érzékelhető, mérhető és kézzelfogható!
…Erről az egészről persze nekem eszembe jut Adolf Hitler ígérete a ’30-as évek végéről: „Tíz év múlva a berliniek nem fognak ráismerni városukra!” – és valóban: az ígéret elhangzása után egy évtizeddel Berlinre tényleg nem lehetett ráismerni…
Igen… Nálunk is megtörténtek a változások, gyakorlatilag azonnal, ahogy Orbánék hatalomra kerültek... Valóban 5-7 %-kal többet költünk nyaralásra – forintban! Valóban drágább autókon utazunk – mert megugrottak az autóhitel-törlesztőrészletek. És drágább lakásokban laknak többszázezren – pedig el sem költöztek, csak a jelzálog-hiteleik kerülnek sokkal többe… Valóra válnak Orbán ígéretei: lassan mi sem ismerünk rá „Berlinünkre”!
…Erre szavaztunk?
…És most lenne kire szavaznunk? Lenne-e jobb „választanivalónk”?
17 komment
Címkék: orbán fidesz kormány imf devizahitel forintárfolyam
2010.07.22. 10:54 Szerző: piefke
Shakespeare és a sikeres politika
Shakespeare megmondatta Hamlettel a tutit: a tett halála az okoskodás (az angol eredeti szöveg hiteles magyar fordítása: sok a duma, ne tökölj!) Mi, progresszív, modern, nyugatos, stb. alakok olyan kurva okosak vagyunk, akkora eszünk van, hogy el se fér a fejünkben. Visszafelé fel tudjuk mondani az összes divatos filozófus minden művét, mélyenszántó gondolataink már átszakították a földköpenyt. Mindent tudunk, sőt: mindent jobban tudunk. Mindannyiunknak igazunk van, sőt: személy szerint kinek-kinek közülünk van a legigazabbja.
…És mégis egy „bunkó”, „viselkedni sem tudó”, „a világot és a tudást leszaró” társaságnak van „több, mint 2/3-a”, nem nekünk! Ők osztják az észt – és egymás közt a pozíciókat és a pénzt is. Az övék az egész országunk és hamarosan az övék lesznek egyenként a településeink is – még az a drága, intellektuális Budapest is! Övék, a „taplóké” és a „felkészületleneké”, a „kontraszelektáltaké”, a „rámenős focistáké” lesz itt minden!
Hogy lehet ez? Hogy lehet, hogy mi nem szerezhettünk beleszólást mindabba, amihez épp a mi felkészültségünk kellene? Mit tudnak „taplóék”, hogy ők a győztesek?
Nos, pontokba szedve:
· tudják, mit akarnak
· azt egységesen akarják
· van elvitathatatlan vezetőjük, akire hallgatnak, akinek valódi hatalma van
· szervezettek, nem önállóskodnak „az intellektus jogán”
· kitartóak és számíthatnak egymásra, valamint arra, hogy a másik időben megteszi, amit kell
· nem vitatkoznak és nem mérlegelnek, hanem cselekszenek
· belátják, hogy egyéni céljaikat is csak akkor érhetik el, ha a közös célokat szolgálják
Ezzel szemben mi:
· megszoktuk, hogy állandóan újabb és újabb kérdéseket tegyünk fel
· megszoktuk, hogy kételkedjünk a „hivatalos igazságban”
· megszoktuk, hogy okosabbak vagyunk a környezetünkben lévőknél – vagy legalábbis okosabbnak kell lennünk, ha érvényesülni akarunk
· megszoktuk, hogy mindig a meglévőknél újabb, szerintünk tökéletesebb megoldásokkal rukkoljunk elő
· megszoktuk, hogy egyedül is képesek vagyunk feladatokat megoldani, a „sok hülye ellenére is” – és ebből azt szűrtük le, az rögzült belénk, hogy „a legjobb egyedül, a sok hülye nélkül cselekednünk!”
Ezért aztán:
· nem szoktuk meg, hogy kooperáljunk a többiekkel (mert azok úgyis hülyék)
· nem szoktuk meg, hogy elfogadjuk a Főnök utasítását – mert a főnökeink sokszor valóban hülyék, de nem látjuk, hogy ennek oka legfőképp éppen a fentebb már említett „kontraszelektáltak” sikeres uralma, véd- és dacszövetsége, amelyet mi, okosok éppen azért nem tudunk az Istennek se szétzúzni, mert mi egyedül okoskodunk, ők viszont szövetségben hülyék! (Jegyezzük meg: az együttmozgó csordában törtető ostobák szükségképpen és mindig legázolják az egyedül okoskodót!)
Jegyezzük meg: nem egymást kell legyőznünk, nem az a feladat, hogy karámon belül érvényesüljünk, hanem az ország vezetésére kell képessé válnunk. Ez pedig nem egyéni mutatvány! Egység és szervezettség híján mit sem ér a tudás, mert egyszerűen nem lehet meg hozzá a hatalom, amelynek birtokában meg is valósíthatjuk mindazt, ami fejben már megvan.
Ezt kellene tenni – ehhez képest nyoma sincs semmi ilyesminek. A régi mondás szerint: oszd meg és uralkodj! – nos, ellenfelünknek meg sem kell osztania minket, mert elvégezzük saját köreinkben mi ezt a feladatot! Mit látunk: egymás ellen készülő, egymásra sértődött jelölteket az őszi önkormányzati választásokon, akik nem fogják fel, hogy így elvi esélyük sem lehet. Ezek a szerencsétlenek abban bíznak, hogy majd ŐK meggyőzik a választóikat, hogy a „körön belüli” ellenlábasaikat ne támogassák - de könyörgöm: kívülről, a választók szemével nézve őket a jelölt és az ellenjelölt szinte megkülönböztethetetlenek. A „másik” csak az "egyik" Nagy Politikai Rózsaszín Szemüvegén át nézve tűnik „esélytelennek”…
Már megírtam korábban is, hogy a szubjektivitás a sikeres politika halála. Jó lenne ezt tudatosítani egymás ellen szervezkedő-fegyverkező jelöltjeinkben is!
2010.07.21. 12:51 Szerző: piefke
Értem már az LMP-t!
.jpg)
Szégyen, de bevallom: megalakulása óta nem értettem az LMP-t. Nem értettem, hogy a magyar viszonyokat figyelembe vevő gondolatrendszer és társadalommagyarázat nélkül, anélkül, hogy lennének a pártban rátermett vezetők és anélkül, hogy lenne egy hatékony, gyorsan működő szervezet – egyáltalán, hogy lenne igazi szervezettség – miért alapítanak értelmes, képzett, világlátott és tenni akaró emberek pártot?
Ma ez megváltozott: egy ma érkezett komment (_zsolt_ kommentje) érttette meg velem az LMP-jelenséget.
Arról van szó, hogy az LMP alapítói és a benne hívők nem is tudják, sőt: nem is érzékelik, hogy itt valami hiányzik! Nem is érzékelik azt, hogy amit ők a párt ideológiai alapjának tartanak, annak vajmi kevés köze van a magyar társadalomhoz: nekik fontosak ezek a dolgok, de nem ezek a dolgok oldhatják meg Magyarország alapvető problémáit. Nem érzékelik azt sem, hogy mit jelent született vezetőnek lenni – mert egyrészt annyira távol áll ez a személyiségüktől, másrészt pedig a magyar közéletből is hosszú-hosszú ideje hiányoznak az igazán rátermett vezetők. Legfőképpen pedig nem érzékelik a hatékony szervezés hiányát – hiszen az egész magyar társadalomból hiányzik a jól szervezettség, egész mentalitásunk, életvitelünk híján van ennek.
A helyzet tehát az, hogy a magyar társadalom „szivárgott át” az LMP-be: az, hogy nem vagyunk tisztában sem önmagunkkal, sem valós belső és külső viszonyainkkal, az, hogy nem érzékeljük, hogy a magunk elé így-úgy kitűzött célok helyesek-e, vagy csak a mi fejünkben él azok fontossága? És oly régóta nem volt már alkalmunk arra, hogy önmagunk szervezzük meg a közös dolgainkat, hogy nem is tudjuk, hogyan kell ezt? Nincsenek tapasztalataink, hogy ha valamit így teszünk, szervezünk, akkor az eredményes lesz, ha pedig másképp, akkor nem.
Az LMP-sek tehát nem „balfaszok” – csak magyarok! (Azok közül is az elméletiesebbek közé tartoznak, azok közé, akik inkább a gondolatok és hasonszőrű társaik körében érzik otthon magukat és nem a „véres valóságban”, ahol tenni is kell, nem csak elmélkedni.)
De: ahogy a magyar társadalom sem lett-nem lehetett sikeres szervezetlenül, hibás célokat követve és nem rátermett vezetőkkel, úgy az LMP sem lesz-lehet az! Szubjektíve persze lehet valakinek valami fontos. „Joguk van” az LMP-seknek ahhoz, hogy foglalkozzanak egy öko-zöld világ létrehozásával (kell is!), de ahhoz mint politikusoknak már nincs joguk, hogy ne foglalkozzanak az őket körülvevő társadalom legalapvetőbb problémáival és ne adjanak azokra működőképes megoldásokat! Az a politikus, aki a maga szubjektív világában él és abból kiindulva szeretné jobbá tenni a valódi világot, nem lehet sikeres.
Megjegyzem: itt is egyfajta valóság előli kitérésről van-lehet szó, akárcsak a fideszes Fiúk esetében…
Mindezek alapján meg kell állapítanunk: az LMP politikája – és maga a párt is - épp olyan, mint amilyen a sikertelen és célszerűtlen magyar társadalmi stratégia, ebben az értelemben tehát biztosan nem lehet más a politikájuk!
…Pedig nagyon kellene, hogy más legyen, az LMP és a társadalom érdekében egyaránt!
(Részemről ezzel befejeztem az LMP-vel való foglalkozást: megírtam mindet fontosat ezzel kapcsolatban. Sajnos érdemi, megalapozott, objektíven alátámasztott érvek nem érkeztek, csupán szubjektív „hitvallások”, vagy éppen az „eltaláltság” miatt sértett LMP-sek személyeskedései – és ez is sokat elárul… Természetesen, ha érkeznek érdemi, valóban vitaképes gondolatok, akkor visszatérhetünk a dologra.)
13 komment
Címkék: politika magyar fidesz társadalom stratégia párt lmp
2010.07.20. 21:58 Szerző: piefke
A fiú a fotóról
A közelmúltban szenzációt keltett a hír: eddig ismeretlen levelek kerültek elő Hitler börtönhónapjaiból. Most Progresszív Blog még szenzációsabb dokumentum birtokába jutott: egy ma íródott eredeti Hitler-levelet sikerült megszereznünk!
Walhalla, 20. Juli 2010
Mein braver Sohn,
lám, ennyi Év után a Sors, mely egész Életemben biztos Kézzel vezette Lépteimet, ismét elébem vezérelt téged!
Igen, én, Adolf Hitler szólok hozzád e Levélben. Sok Idő telt el a Találkozásunk óta, azt gondoltam, hogy talán már téged is elragadott a Halál – bár mindig is volt bennem Remény, hogy mégiscsak élsz és teszed a Kötelességedet, mivel sosem láttalak itt a Walhallában. Te talán már nem is emlékszel arra, amikor a Bunker előtt melledre tűztem a Vaskeresztet és megpaskoltam az arcodat, pedig akkori találkozásunkat fotó is megörökítette. Bevallom, én is elfelejtettem már – tudod: a memóriámból sok mindent kiégetett az a két Kanna Benzin… De nemrég, amikor megláttalak a Beiktatásodon a Kossuth-Platzon szónokolni, azonnal felismertelek: ő az a derék Fiú!
Lám, te lettél Ungarn Ministerpräsidentje! Na ja, én is Kanzlerként kezdtem ’33-ban…
Nehezen szántam rá magam az írásra, tudod, az átkozott Stauffenberg-merénylet óta remeg a Kezem, de amikor láttam, hogy Genosse Kádár is sorra írja neked a Leveleket, úgy döntöttem, én sem maradhatok tétlen!
Látom, hogy te is a rendíthetetlen Elszántságot képviseled ebben az elfajzott Világban. Vasakarattal törsz Céljaid felé, Utadon nem késztethet Meghátrálásra sem az Erejét vesztett Köztársaság Alkotmánya, sem a judeoplutokrata-angolszász Finanztőke, de még a 290 Forint feletti Euro-árfolyam sem. Akár magamat látnám ’45 Áprilisában: én is teleírattam Berlin Falait Goebbelsszel: Berlin német marad! – pedig az Oroszok már behatoltak a Városba. Nálad az IMF és az EU nyomult be már, de Szíjjártó még bátran nyugtatgatja a defetista Kétkedőket. Én akkor Steiner Tábornok Ellentámadásában reménykedtem, te Matolcsyban… Igen, ilyen egy igazi Vezér, bízik az utolsó pillanatig!
Ámde, mein braver Sohn, utána jött nálam is az Untergang: már senki sem bízott a Birodalom Felvirágzásában, a Reichsmark mélyrepülésbe kezdett (a londoni Tőzsdén kiröhögték, aki hosszra vett Márkát): nem tudtam többé finanszírozni a Werhmachtot… És akkor minden elveszett!
Te is könnyen járhatsz így most! Ezért határoztam el, hogy írok neked és figyelmeztetlek: a Tények makacs Dolgok! (Ezt a jó öreg Sztálin Jóska Bácsitól hallottam, ideát egészen jól összebarátkoztunk…) A judeoplutokraták és az angolszászok nagyon erősek: én sem bírtam a kétfrontos Harcot, te sem fogod bírni sokáig, egyfelől tartani azt a rohadék 3,8%-os Hiánycélt, másfelől beváltani a Választási Ígéreteidet. Annak idején én is sokat ígértem a Németeknek: Ezeréves Birodalmat és európai Hegemóniát, te pedig beígérted, hogy 15-20 Évig akarsz Hatalmon maradni és hogy te leszel a Megmondó a Kárpát-medencében. Nekem végül 12 Év jutott, ha így folytatod, lehet, hogy neked 12 Hónapod sem marad…
Igen, a magunkfajta nagyformátumú Történelmi Személyiségeket a Világ sosem érti meg, ezért Sorsunk gyakran a Bukás. Én úgy döntöttem annak idején, hogy Berlinben maradok – pedig készen állt egy U-Boot, hogy átvigyen az Atlanti-óceánon. Nem ezt választottam: a Ciánkapszula végzett velem…
Te tanulj az én Esetemből: húzz el Dél-Amerikába!
…Generaldirektor Tschányi csinál majd ott neked egy Farmot!
Grüßt : A. H.
.jpg)
„Berlin bleibt deutsch!” (Berlin német marad!) – ez a felirat állt számos helyen 1945 áprilisában a berlini házfalakon, akkor, amikor a szovjet hadosztályok már az elővárosokban voltak és természetesen esély sem volt arra, hogy Berlin az a régi, náci Berlin maradhasson. És mégis: németek tömegei kapaszkodta abba a reménybe, hogy valahogy mégiscsak győzni fognak – mert nem voltak képesek belegondolni abba, hogy mi lesz itt, ha nem!
Most, 2010 júliusában, IMF- és EU-pofonok, 290 Ft-os Euró, szénné égett „29 pont” után még mindig magyarok tömegei hisznek abban, hogy Orbán jó úton jár… Hogy Orbánnak miniszterelnöknek kell maradnia…
Játsszunk el egy pillanatra a gondolattal, hogy mi egy komoly ország ésszerűen cselekvő népe vagyunk…
Mit tennénk akkor, ha lenne egy kormány és egy miniszterelnök, amely nyolc éven át támadta kontársággal és a nemzet érdekeinek elárulásával az akkori vezetést, majd hatalomra kerülvén hetek alatt teremtetek akkora káoszt, mint a sokat kritizáltak előtte csak évek alatt? Mit tennénk, ha kiderülne, hogy ellenzéki éveiket nem a komoly felkészüléssel, az ország modernizálási terveinek aprólékos kidolgozásával töltötték, hanem csak önmagukat és híveiket hergelték: az egész világ ellen? Mi tennénk, ha kiderülne, hogy országunk vezetői vagy nincsenek tisztában a kormányzás alapvető törvényszerűségeivel, nem értik a világot, amely körülveszi őket és ráadásul nem is akarják sem elfogadni, sem megtanulni mindezeket?
Tekintsünk el attól a válaszadásnál, hogy egy komoly ország ésszerű népe valószínűleg a kormányzás közelébe sem engedett volna egy efféle erőt… Egy komoly ország ésszerű polgárai bizonyosan megtalálnák arra a módot, hogy egy ennyire nyilvánvalóan alkalmatlan kormány ne dúlhasson tovább az ő kontójukra.
Ehhez képest…
Ehhez képest Magyarországon az a helyzet, hogy mindannak ellenére, amit Orbánék tettek (vagy épp nem tettek meg), tömegek mondják még ma is, hogy „Adjuk meg nekik az esélyt!”, „Szavazzunk nekik bizalmat!”.
Ugyan minek?
Akiknek több év sem volt elegendő ahhoz, hogy felkészülten lépjenek a kormányhoz, azoknak nem jár a bizalom, mert eleve nem érzik a kormányzás felelősségét, nem érzékelik a valóságot – mert a valósággal szemben éppen súlyos személyes jellegű fenntartásaik vannak!
A valóságban vannak náluknál hatalmasabbak – és ők szoronganak ettől. A valóságban vannak olyan szokások és illemszabályok, létezik egy olyan mentalitás - amelyet ők nem éreznek a magukénak és mindig zavarban vannak, ha aszerint kellene viselkedniük. A világban léteznek pénzügyi, kulturális, szellemi elitek, saját értékrenddel – és ők úgy érzik: nem fogadja el és be őket ez az elitvilág. Nem beszélik annak nyelvét, nem az érdekli őket, ami az elitcsoportok tagjait: ők a focit és a bográcsozást élvezik, nem Bayreuthot és a bébicalamarit, szűzolivában sütve…
Ami elég volt a Ménesi-úti koleszban ahhoz, hogy hangadók lehessenek, ami elég volt ahhoz, hogy egy nem szerencsés és nem sikeres ország választópolgárainak harmadát meggyőzzék, az nem elég Berlinben, Brüsszelben és Washingtonban, az nem győzi meg a nálunknál erősebb, mert racionálisabban működő hatalmakat. Aki az együttműködésre való kényszert személyes sértésként érzékeli és frusztráltságában agresszív az egyébként segítőkész partnerekkel, az hogyan akar Nemzeti Együttműködést?
Megértem azokat, akik mégis esélyt követelnek Orbánéknak: viselkedésük nem példa nélküli és megvannak az okai. Gondoljunk bele ezeknek a honfitársainknak a helyzetébe, életébe. Lehet, hogy nem elég sikeresek, ezért vágynak egy „mindent megoldó”, róluk a felelősségviselés terheit levevő Vezetőre – ezért kötődnek lelkileg Orbánhoz: belé kapaszkodnak, mint „utolsó reménységükbe”. Vagy éppen lehet, hogy környezetükben ellenérzések és szorongások uralkodnak a „komcsikkal” szemben, akik ugye „nem úriemberek, mint a mi családunk már régóta” – és úgy érzik: még mindig jobb, ha a „nemzeti érzésű és polgári” Orbánék vannak hatalmon, mintha itt lennének a kommunisták… VANNAK tehát okai, ha sokan NEM AKARNAK még szembenézni a ténnyel: Orbánék alkalmatlan vezetői Magyarországnak!
És a legkomolyabb ok, amiért sokan nem tudják még őket elengedni, hogy kik jöhetnének utánuk? Jelenleg NINCS az országban erő, amely tényleg BIZTOSAN JOBBAN csinálná. Magyarország történelmében sajnos nem példátlan eset, hogy úgy érezhetjük: nincs jó választásunk, ezért nem cselekedhetünk.
Elvileg cselekedhetnénk persze: magunk vennénk kezünkbe a dolgokat – de erre mint nép még nem vagyunk képesek.
Marad egy jól szervezett, progresszív elit létrehozása, amely aztán valódi (le-)váltópárttá nőheti ki magát a következő választásig. Ha nem jön létre egy ilyen erő, amelynek szellemiségét, programját és tetteit modern, „nyugatos”, egymással nem csupán saját anyagi és hatalmi érdekeik mentén együttműködni képes személyiségek határozzák meg, akkor Magyarország elvileg sem lehet képes élni a lehetőségeivel.
Kérdés, hogy a most még jobbára „a fű alatt” szerveződő csoportok hogyan lesznek képesek egymásra találni, melyek lesznek közülük a valóban hatékonyak és fejlődőképesek és miféle mentalitás és ideológia adja az alapokat? És kérdés az is, hogy elfogadják-e majd hitelesnek ezt az új erőt és „frontembereit” a jelenleg „politikai hontalan” választópolgárok?
11 komment
Címkék: orbán fidesz gyurcsány eu elit esély imf progresszív bajnai
2010.07.18. 14:08 Szerző: piefke
Magyarosch
Olyan „magyaros”, szoktuk mondani, ha valami át nem gondolt, következetesen végig nem vitt, kellően meg nem szervezett dologgal találkozunk. Hiába: ismerjük magunkat – és a gyengéinket is! Vannak ötleteink, de nem szeretjük és nem is nagyon szoktuk az ötlet minden részletét, összefüggéseit átgondolni: esik, ahogy puffan! Közben meg csodáljuk és rohadtul irigyeljük is „mások” átgondolt és precízen kivitelezett teljesítményeit… Mondogatjuk, hogy máshol milyen remekül élhető városok vannak, mások milyen precízen építkeznek, máshol mekkora a tisztaság, rendezettek a közterületek, mások milyen klassz autókat gyártanak… Na igen, nem véletlen, hogy a BMW-t Münchenben a bajorok gyártják és nem a kabátfalvi Önkormányzat!
Valószínűleg a Kárpát-medence talaja van megmérgezve szervezetlenséggel és átgondolatlansággal, mert máshol magyarjaink ugyanúgy tudnak tervezni és szervezni, mint az ottaniak. Még jó is, hogy Trianonban elvettél a medence 2/3-át, így legalább csak 93.000 m2 méregtelenítése a feladat…
…”Mások, máshol” – írtam fentebb. Igen, a politikában is így vagyunk ezzel: azt szeretnénk, hogy helyettünk mások intézzék el azt, hogy nekünk (is) jó legyen – mi meg addig is élhessük a magunk kis életét, foglalkozhassunk a magunk kis ügyeivel, hiszen abból élünk, értsétek meg, mást nem tehetünk. Ezt szoktuk meg, ez vesz minket körül és ezért ez is határozza meg legtöbb polgártársunkat: a mutyikulti.
Ez a mutyikulti termelte ki a jelenlegi kormányunkat is: amíg a maguk életében és érdekében tenni képesek intézték a maguk dolgait és semmit sem tettek közös érdekeikért, addig az önállótlan csodavárók hitüket Orbánba helyezték… Az eredményt láthatjuk: az átgondolatlanság és szervezetlenség legszembetűnőbben a kormány teljesítményén látszik. Azt nem hiszem, hogy ez a kormány a (valódi) „magyar érdekek” kormánya lenne – de hogy „magyar módra” kormányoz, az biztos! Lehet, hogy ezt jelenti a „nemzeti” együttműködés? Hogy úgy működünk, mint nemzetünk stratégiái? Ha így van, ha tényleg ez az igazság, akkor pucoljon, akinek kedves az élete és akinek egy csepp esze van! Az országot meg hagyjuk a hülyékre és a gazemberekre!
Hagyjuk? Tényleg? Hm…, én eddig úgy tudtam, hogy akkor érdemes és szabad odaadni valakinek valamit, ami értékes, ha az illető jól tud vele bánni, gazdálkodni. Ugyan minek adnánk oda olyanoknak, aki erre nem képesek? Netán „tatárjárást” akarunk rendezni - ezúttal „belső erőforrások mozgósításával”?
Mostanra minden értelmes, a dolgokat objektíven látni képes ember számára kiderült, hogy jelenlegi kormányunk és miniszterelnökünk legalábbis semmivel sem felkészültebb, mint az a garnitúra volt, amelyet éveken át minden elképzelhető és elképzelhetetlen eszközzel támadtak, éppen annak kormányzásra való alkalmatlansága miatt. És valóban: a Gyurcsány-kormány nem volt felkészülve azokra a feladatokra, amelyek egy „nyugatos és progresszív Magyarország” megteremtése során vártak volna rá – különösen nem a gazdasági válság viharai közepette. (Bajnaiékat most hagyjuk, ők tüzet oltottak – azt egyébként jól.)
Semmi sem garantálja tehát, hogy Orbánék jól fognak kormányozni. Még ha feltesszük is, hogy az őszi önkormányzati választásokon való minél jobb szereplésük miatt nem tesznek meg bizonyos dolgokat, akkor is sokat elárul róluk és képességeikről az, ahogy eddig össze-vissza nyilatkoztak, törvénykeztek, hirdettek programot. Semmi sem enged arra következtetnünk, hogy itt komoly felkészültséggel és hogy úgy mondjam, világértéssel rendelkező „kormányzati tényezők” munkálkodnának.
Ahogy olvasom, az utóbbi hetek rengeteg, eddig bízó, vagy bizalmat megelőlegező embert józanítottak ki. Hangosak a fórumok…
Mit tesz egy közösség, ha látja, hogy sorsa rossz kezekben van? Jobb kezeket keres. Egy váltópártot. De mit tegyen akkor, ha nincsenek? Csinál!
Mit szólna a Kedves Blogolvasó, ha azt mondanám neki, hogy nosza, miért nem kezdünk bele egy „váltópárt” megszervezésébe? Mit válaszolna? Felteszem: többségében kitérő válaszokat kapnék!
Felfoghatatlan, de mégis így van: látjuk, a bajt, látjuk, hogy az országot alkalmatlan emberek vezetik, ráadásul önző célok mentén és hatalmukat bebetonozó technikákat bevetve. Látjuk, hogy az MSZP köreiben egyetlen valamirevaló ötlet sem bukkant fel, mint ahogy valamirevaló vezetői képességek sem látszanak kibontakozni. Szegény LMP-ről már leszedtem a keresztvizet, róluk nincs többet mit mondani… És mégis: sokan épp bennük hisznek, mint lehetséges váltópártokban! (Épp ezért – is - méregeti a két párt és a párthívek egymást gyanakodva: azt hiszik, hogy saját nagypárttá válásukat lehetetleníti el bármiféle „keveredés” a másikkal… Írtam már erről is. Ezek kisszerű, klikkérdek-féltékenységek, semmi közük a magyar társadalom érdekeihez.)
„Hinni” a csodában is lehet – de bízni valamiben csak akkor, ha annak van valóságos alapja. Abban hinni, hogy akár az LMP, akár az MSZP képes lesz igazi, tematizálni képes erővé válni, persze lehet – de bízni aligha: nincs alapja, nincsenek tények, amelyek megalapoznák ezt, nincsenek folyamatok, melyek egy reális és határozott politikai célrendszer mentén való felfejlődést mutatnának.
…És közben az Ellenség folyamatosan támad.
Blogunkban már elemeztük bajainkat, ezek okait és arról is írtunk, hogy miképpen lehet ezeket orvosolni. (Ld. A bajok, Az okok és A gyógymód c. posztjainkat!) Lenne tehát „mi mentén politizálnia” egy új progresszív erőnek!
Amikor az írom, hogy „új progresszív erő”, akkor egyáltalán nem az jár a fejemben, hogy ennek az erőnek minden eddig már létezőtől mereven el kellene határolnia magát – ugyanis ez is csak „magyarosch” dolog lenne, arról meg láthatjuk hová vezet, hová juthatunk el úgy. Nyilvánvaló, hogy a jelenleg létező két „fejben váltópárt”-ban is rengetegen vannak, akik nagyjából szarnak jelenlegi vezetőik ambícióira: nem azért támogatják akár az LMP-t, akár az MSZP-t, hogy annak prominensei kellemesen ellehessenek. és még többen vannak e pártok jelenlegi „kényszerű”, „jobb híján”-támogatói között ilyenek…
Amit én a valóságban is „működő modellnek” találok, az egy erős Progresszív Blokk, amelynek tagjai és támogatói belátják, hogy „nincs más út”, mint azon járni, amit Blogunkban javasoltunk – mert jelenlegi társadalmi viszonyaik közepette nem működhet semmi más. Bárkivel készek vagyunk érdemi vitát lefolytatni erről, de az „érdemi” azt jelenti, hogy minden partner előbb leveszi a szubjektív szemüvegét!
Apropó: szubjektív! A szubjektív szempontok nyilvánvalóan azért vannak jelen az egyes politikai szereplőkben, mert azok saját érdekeiket szeretnék követni. Ez ellen nincs is kifogásom, csakhogy: az a kérdés, hogy kinek-kinek mik a valóságos saját érdekei? Az-e, hogy ideig-óráig „közszerepelhessen”, legyen „saját pici homokozója”, stallumai, stb. – vagy az, hogy egy erős, valóban „váltópárt-képes” politikai erő egyik megbecsült és jól teljesítő, tehát: hosszabb távon is komoly politikai szereplője lehessen?
Nem tudom, vajon az érintettek felfogják-e ezt az előző mondatomat? Nem túl „Piefke”-e ez nekik, „magyarorsch” politikusoknak? Abban viszont szeretnék bízni, hogy a jelenlegi katyvaszpolitizálásnál sokkal különbre vágyó polgáraink felfogják ezt és meg is teszik mindazt, ami ehhez kell!
Kedves Blogolvasó, Ön szerint bízhatunk ebben?
1 komment
Címkék: mszp orbán fidesz progresszív mesterházy schiffer lmp
2010.07.17. 11:30 Szerző: piefke
Jövök, fiam!
.jpg)
Illusztris levelezőnk, Kádár János ismét páratlan, az ország jövőjébe bepillantást engedő levelet bocsátott a Progresszív Blog Szerkesztőségének rendelkezésére, íme:
Kedves Viktor fiam!
Úgy látszik, tényleg nincs más hátra : megint át kell vennem az országot! Tegnap szólt az Úr: mivel ő alapvetően a Magyarok Istene, és minden népénél inkább a szívén viseli a magyarok sorsát, ezért le fog küldeni a Mennyekből engem – azt mondja : bejött ez annak idején a szovjeteknek is vagy 30 évig… Hamarosan fel fogok támadni - persze előbb vissza kell kapnom a koponyámat és azt egyelőre az Isten se tudja, hol lehet – azt mondja, szól majd a Pintér Sanyinak : aki akkora közbiztonsági csodákat ígért, mint ő, az biztosan ebben is tud majd segíteni!
Fiam, azért döntött így az Úr – egyébként döntéséhez kikérte Hruscsov elvtárs tanácsát is – mert te előjöttél ezzel a Nemzeti együttműködés-dolgoddal. No, ezzel akasztottad ki végképp az Urat – mint Rákosi elvtárs a szovjetek, mikor nem tanult a XX. kongresszusból! Tudod, fiam, az Úr mindent lát – látta azt is, hogy te nyolc évig azon gyúrtál éjjel és nappal, hogy lekerítsd magadnak a nép negyedét, ha már az egészet nem tudhattad a magadénak. Gondold meg, fiam : milyen az, ha egy tízmilliós kis országban két és félmillió ember nem működik együtt a többiekkel, ha munkatársak, családtagok néznek a többiekre úgy, mint „nettó hazaárulókra”, akiktől a legokosabb lenne megszabadulni! Egyébként nem lep meg, hogy ennyien lépre mentek neked : ’56-ban Mindszenthynek is tömegek hittek. Itt mindig van piaca annak, aki a butákat bujtogatja!
Az Úr szerint – ahogy az ő Egy Fia mondja a Szentírásban – „nem lehet egy szájból hideget és meleget egyaránt fújni”. Én pedig mindig is azt mondtam az elvtársaknak, hogy egy vezetőnek kell, hogy legyen hitele a nép előtt – mint jó részegnek a kocsmában. Mármost : aki egyszer ezt, másszor meg azt dumál, a pillanatnyi helyzete, érdekei szerint, az nem kap hitelt! Hát azt hiszed, hogy ha én, csak azért, hogy simábban beléphessünk a Világbankba, elkezdem a kapitalizmust hirdetni, a nép jött volna utánam? Fenét! Azt mondták volna: az Öreg megbolondult!
Rólad is ezt beszélik, fiam! Tudom én, hogy nehéz volt neked az illegalitásban : úgy érzed, mindenki rád vadászik, minden ellened megy. Keményen kell küzdeni, hogy egyben tartsd a Pártot, hogy ne legyen frakciózás – mert ha van, az a Vég, láthattad ezt a szociknál is! És persze finanszírozni is kell közben a Pártot – te pedig mégsem rabolhattál bankot, mint 1917 előtt a szovjet bolsevikok. De az is kemény és veszélyes, hogy mindenféle kétes alakokkal kell egyezkedni – például bankvezér fináncoligarchákkal. Persze, hogy kikattanhat a legerősebb ember is!
De aztán a hatalomba kerülsz, akkor pedig már nem ágálni kell, hanem dolgozni. Azt meg csak higgadt fejjel lehet, fiam! Az Úr pedig innen úgy látja, hogy te az Istennek se tudsz lenyugodni. Olyan vagy, mint egy megkergült melós : állsz a futószalag mellett és sorra gyártod a selejtet! Mármost : ha egy melós elront egy biciklikormányt, az is veszélyes lehet, de ha egy ország kormányát cseszed el, akkor csak két választás marad : vagy te mész a fenébe, vagy az ország a bajba. Fiam, az Úr az első megoldást választotta…
Az ország demokratikus fordulatként fogja megélni a visszatértemet : pl. csak Munkásőrség lesz, de Magyar Gárda nem és nem fogja zavarni a dolgozók nyugalmát a munkahelyeikre rárontó MFB-kommadó sem. Így lesz vele az EU is : jövőre mi leszünk a soros elnökök, arra pedig még jól emlékeznek azok a burzsujok is, hogy velem évtizedekig egészen jól kijöttek, veled viszont örökké csak a bajuk van! Na és az IMF: Fekete Jancsi szépen beszélt velük, ha vele egyezkedtek, sosem kellett a köpéseket törölgetniük a drága öltönyeikről… Tudod, fiam, ezek az emberek Európában vannak otthon, te pedig a focipályán – és ez óriási különbség! Más a stílus : nem véletlen, hogy a bankárok nem viselnek sípcsontvédőt.
Szóval : az Úr levette rólad a kezét… De ne félj, fiam, rólad azért gondoskodni fog, a szokott szocialista módon „felfelé fog buktatni” téged : hamarosan jössz ide a helyemre a Politikai Túlvilágra!
2010.07.15. 10:45 Szerző: piefke
„Ez a hajó elment???”
„Ein Schifflein sah ich fahren…”
https://www.youtube.com/watch?v=4oCJeMzh7sg
"Ez a hajó elment!" - ez volt a reakció LMP-s körökből arra a felvetésre, hogy talán esetleg mégis újra kellene és lehetne gondolni azt a főpolgármester-jelölést…
A napokban itt, a Progresszív Blogon foglalkoztunk a budapesti önkormányzati választással (Battle of Budapest, Vuvuzelakultúra), leírtuk, mit és hogyan lehetne most még tenni annak érdekében, hogy mindazoknak, akik nem kívánnak egy „Fidesz-Budapestet”, bebizonyítsuk, hogy Orbánék sem legyőzhetetlenek… És mivel a Progresszív Blog nem egy „elméleti műfaj”, ezért mi sem volt számunkra természetesebb, mint hogy megkerestük javaslatainkkal az LMP-t – elvégre ők állítólag egy nyitott, dinamikus, az új gondolatokra nyitott párt!
Pontosabban: néhány hete felőlük érkezett egy megkeresés: nem adnánk-é alapvetéseket az őszi kampányukhoz és az annak alapjait adó új programhoz. Megtettük...
Néhány hét múlva meginvitáltak egy beszélgetésre, ahol ismételten és „nagyon karakteresen megfogalmazva” nyilvánvalóvá tettük: nem csupán az LMP kampánya itt a kérdés, hanem az, hogy mindazok számára, akik elfogadhatatlannak tartanak egy „abszolút és irracionális” Fidesz-túlhatalmat, reális és progresszív politikai alternatívát jelentő erőt állítsunk ki! Ehhez azonban:
· szakítani kell az eddigi szembenállósdival („Nem szeretlek, külön jelöltecskét állítok!”),
· létre kell hozni egy „Progresszív Blokkot” – de nem a megszokott „koalíciós alkukkal”,
· egy határozott, kiemelkedő képességekkel rendelkező, dinamikus főpolgármester-jelöltet kell állítani,
· másodlagosnak kell tekinteni a fővárosi közgyűlésben való részesedést, a főcél a főpolgármesteri poszt – mert ennek sokkal nagyobb szimbolikus jelentősége és „üzenete” van!
Hangsúlyoztuk azt is, hogy nem egy az MSZP-vel „közös” jelöltre van szükség: elegendő az, ha az MSZP nem állít saját „szavazatmegosztó” jelöltet a posztra. Így ui. lehetséges:
· a „progresszív jelölt” szavazatmaximalizálása,
· a szokásos politikai „adok-veszek”-alkuk elkerülése,
· a főpolgármester-jelölt programjára és azzal a közbeszédet tematizáló kommunikációjára való 100%-os koncentrálás, „lokális erőfölény” képzése a Fidesszel szemben.
A nyári médiauborkaszezonban lehet „robbantani” – és mire a „fiúk” augusztus végén visszatérnek, már csak „hozzánk képest” kommunikálhatnak, eleve hátrányos, általunk tematizált keretek között. (Nyilvánvaló, hogy a Fidesz ősszel is unalmas, újdonságtalan kampányra készül.)
Természetesen programmal is készültünk… Ennek alapjai megtalálhatók a Budapest a semmi, ill. a Járhatatlan-élhetetlen Budapest c. posztjainkban. Természetesen arról is beszéltünk, hogy az MSZP jelen állapotában „megváltásként” fogadna egy karakteres jelöltet, programmal, „fertig” kampánnyal együtt – mert neki egyik sincs most!
Nem szaporítjuk a szót: rövid tanakodás után az LMP válasza: „Ez a hajó elment!”
…És innentől átmegyek „szubjektívbe”! Én nem láttam a Bajcsy-Zsilinszky úton semmiféle kifutó hajót… Csak egy csomó bátorság és igazi elképzelések híján lévő, alapvetően jó szándékú, képzett, de rettenetesen szervezetlen fiatalembert. És persze látok egy Orbánnal tárgyalgató parlamenti frakciót…
Az ember, ha változik a helyzet – és ha változathat a helyzetén – felülvizsgálhatja a korábbi döntéseit és jobb, célravezetőbb döntéseket hozhat. Lehet, hogy ezek a döntések egy párt esetében egyes személyeknek pozícióvesztést jelentenek – de beszéljünk konkrétan: Jávor Benedek jelenlegi „pozíciója” egy eleve vesztes főpolgármester-jelöltség. Hát a kutyának kellene egy ilyen poszt! Ennél sokkal többet ér, ha valaki egy győztes csapat egyik meghatározó szereplője lehet – szerintem, de én nem tudok LMP-s fejjel gondolkodni!
Ha már a hajóval jöttek elő: egy hajó sikeres küldetéséhez kell egy átgondolt, invenciózus stratégia és egy rátermett kapitány, aki azt végrehajtja-végrehajttatja a „mancsafttal”. Na igen, most egy hadihajóról beszélek – de hát egy budapesti kampány a jelen helyzetben eleve reménytelen, ha egy vízibusszal indulunk neki!
Szóval, fiúk és lányok: a Hajó még igenis benn áll a kikötőben, fel lehet fegyverezni, ki lelet képezni a legénységet – igen: fegyelemre lehet szoktatni őket! – és akadna kapitány is… Csak hát elszántság, győzni akarás is kellene – bátorság ahhoz, hogy „feljöjjetek a fedélzetre”… Itt most nem csak Rólatok van szó, nem is az LMP-ről: itt arról a többszázezer emberről van szó, akik belétek fektették a bizalmukat! Az LMP az övék – és nem pár ember „homokozója” - és ők biztosan győzni akarnak!
…Különben csak nézhetitek majd az Ellenség narancsszállító bárkáját, ahogy diadalmasan és rajtunk röhögve befut a Budapest-kikötőbe - pedig még a nyílt tengeren szarrá lőhettük volna!!!
22 komment
Címkék: kampány mszp fidesz tarlós benedek főpolgármester jávor lmp
2010.07.14. 21:04 Szerző: piefke
Sturmabteilung „Orbán”
Magyarország polgárai! Ismét büszkék lehettek magatokra: miénk a világ első Demokratikus Rohamosztaga!
Igen, az állami intézményeket sorra elfoglaló „MFB-kommandóra” gondolok.
Eddig a „demokrácia” és a „kommandó” egymást kizáró fogalmak voltak – Magyarország azonban átírta ezt az ósdi forgatókönyvet! Mitől demokratikus egy kommandó? Attól, hogy a Fidesz állította fel – és ugye amit ők csinálnak, az természetesen csakis demokratikus lehet!
…Illetve dehogyis! Most jut eszembe: hiszen itt forradalom volt! Aha, akkor minden rendben van: minden rendes, valamirevaló forradalomnak szokott lenni saját rohamosztaga!
Csak egyvalamit nem értek: az előző kormányok ugye komcsik voltak? Igen! A komcsik ugye forradalmárok? Igen! De akkor hogy a fenébe nem volt nekik intézményeket megszálló rohamosztaguk? Nagy itt a zűrzavar még a fejekben, kérem!
…De nézzük csak ezt a rohamosztag-témát! Gyurcsányék is vetettek be - többször is - rohamosztagot: akkor, amikor (ne legyünk álszentek) egy MINDENFÉLE RENDET utáló randalírozó, részben fasisztoid csőcselék tört-zúzott, ezzel fejezve ki „felelős állampolgári és demokrata nemtetszését”. Olyanok ellen vetették be a rendőrség kommandósait, akik nyilvánvalóan a szervezett, normális polgári léten kívül álltak. És nem a semmiből, mindenféle jogalap híján felállított „rohamosztagokat”! Ezek a bevetések sem voltak hibátlanok, de legalább legitim, jogszabályok által körülírt szervezet hajtotta végre azokat…
Elmondható-e ez a „normális polgári léten kívül állás” azokról az alkalmazottakról, akik a mostanában „lekommandózott” állami cégeknél, intézményeknél végezték előírásszerű munkájukat? Vajon mitől érzi ez a kormány feljogosítva magát arra, hogy olyan embereket korlátozzon szabadságukban és munkájuk végzésében, akik ezt éppen az állam által hozott jogszabályok alapján, az állam által felállított intézményekben teszik? Vajon honnan veszik a merszet ahhoz a kommandó felállítói, kiküldői és tagjai, hogy eleve bűnözőnek tételezzék fel ezen intézmények összes dolgozóját: hogy úgy lépjenek fel velük szemben, ahogyan egy jogállamban (emlékszel még erre a szóra, Viktor?) csak komoly bűncselekményeket elkövető bűzözőkkel szemben szokás és jogszerű?
Úgy lép fel ez a kommandó, mintha nyilvánvaló lenne, hogy a megszállt intézmények egy-egy maffiaszervezet főhadiszállása… És például mi történne, mi történik, ha egy alkalmazott nem hajlandó munkáját abbahagyni az általa nem ismert, semmiféle, az adott intézmény működési rendje szerint szükséges felhatalmazással, kinevezéssel nem rendelkező és ellenségesen viselkedő idegenek „parancsára”? Megbilincselik? Tudtommal ehhez csak a Rendőrségi Törvényben meghatározott szerveknek van joguk, szigorú szabályok szerint!
…Vagy már nem érvényesek a törvények? Elég a hatalom?
A most kormányzók azt állították: ők polgárok – hát tesz ilyet polgár? Ez a mentalitás és viselkedés – mondjuk – a Józsefvárosi piacot uraló bandákra jellemző; lehet, hogy onnan szivárgott át az állam eszköztárába?
Most szólok: a megszállt intézmények dolgozói NEM BŰNÖZŐK! Ha vannak egyesek ott, akik nem szabályszerűen jártak el (sok pénz mozgott ott, biztosan vannak…), megvannak a felelősségre vonásuk törvényes lehetőségei, ezeket is nagyon hatékonyan lehet működtetni – persze akkor nem nyílik lehetőség a kommandó „gazdáiban” 8 év alatt felgyülemlett keserűség és frusztrációk látványos és demonstratív kiélésére!
De: jó-e az nekünk, ha az országot olyanok irányítják, akik már annyira „készen vannak”, hogy észre sem veszik, ha átlépik a jogállam határait?
..És akkor még nem is szóltam a korábbi Fidesz-magánvéderő és vezetői államivá avanzsálásáról! Mi szükség volt erre? Miért nem bízhattak a korábbi, hosszú időn át jól és kifogások nélkül működő hivatásos biztonsági szervezetben?
…Csak nem titkolnak valamit?
2010.07.14. 18:12 Szerző: piefke
Viktor fiam, mit csinálsz?
Drága Viktor fiam!
Nemrég írtam neked – és lám : János bátyádnak megint tollat kell ragadnia! Gábriel arkangyal nem is érti, miért kell szinte hetente feláldoznia egy-egy szárnytollát (tudod, itt egy kicsit elavult viszonyok vannak, az öreg Bíró a golyóstollával valami adminisztrációs hiba miatt a pokolra került…).
Most megint írok neked, mert maga az Úr üzen neked általam. Először persze Semjénre gondolt, de hát mégse bízhat az Isten fontos dolgot hülyére! És különben is : az ilyen bizalmas dolgokat jobb családon belül intézni…
Szóval, fiam, az Úr küld neked egy fotót a Jövődből: a képen te vagy, 2014-ben, amint épp őrizetbe vesznek :
…Hogy juthatsz ide? Hát úgy, ahogy a héten elkezdted!
Azt hittem, megvan a magadhoz való eszed – de nem! Figyelj, fiam, én se képzeltem Magyarországot a Szovjetuniónak és magamat se Sztálinnak - te viszont szerintem minimum azt hiszed, hogy te vagy a Harmadik Birodalom, méghozzá ereje teljében!
Mit kell látnom? Magadra haragítod egyszerre az IMF-et és a EKB-t! Úgy beszélsz velük, mintha a seggedből rántottad volna ki őket. Még jó, hogy hadat nem üzentél a NATO-nak! Hát mi vagy te : az ordító egér? Szerinted mi lett volna, ha én is ezt teszem a Szovjetunióval? Vagy ha beintek a KGST-nek? Akkor, fiam, visszajöttek volna a kemény komcsik, akiktől te olyan őrülten félsz – pedig haj, hol vannak már azok a régi elvtársak! (Na azért néhány még él – és épp a te kormányodban ülnek, de most nem erről akarok neked írni…)
Szóval, Trichet megrántotta a zabládat, az IMF-esek meg telekiabálták a világot, hogy nálad még a bazaltszikla is rugalmasabb – de hogy okosabb, azt meg én mondom! Fiam : az ország az intenzíven vagy, oxigénpalackon, mint Brezsnyev. Kell az neked, hogy Strauss-Kahn elzárja a csapot? Elhiszem, fiam, hogy téged is zavar ez a sok burzsuj, de hát mit van mit tenni : övék a lóvé, tiéd a lófasz! Én is virtigli proligyerek voltam, mégis moderáltam magam Bonnban, vagy éppen Rómában, a pápánál, hát te se viselkedj úgy, mintha Eperjes Karesszal rejszolnál a fociöltözőben!
Fiam, én elhiszem, hogy tökös legény vagy (nemhiába van annyi gyereked), de ne úgy bizonyíts, hogy a bálterem közepén előveszed a farkadat!
Aztán mondd csak, fiam : te tényleg ennyire be vagy szarva Ferkótól? Mi a fenének kell őt cseszegetned? Figyelj, fiam, még én se úgy kerestem főügyészt, hogy „- Legények, ki hajlandó Nagy Imrét felkötni?!” Egy ügyésznek nem az a dolga, hogy a te ki tudja miért-bosszúidat elintézze – férfiember ezt lerendezi kettesben a kocsmaudvaron. Vagy hívd el focizni, oszt rúgd jó tökön, úgyis biztos valami nő megfarkalásán kaphattatok össze ennyire még annak idején! De lecsukatni?! Fiam, itt akit a Hatalom sittre vág, az csak hős lehet! Akarsz belőle Táncsicsot csinálni? Alapítványa már van hozzá! …Te annak idején állandóan a „polgári társadalomról” beszéltél úton-útfélen – szegény Berecz elvtársék néha már azt se tudták, éppen melyik beszédedet rakták elém, olyan egyformák voltak. Hát mondd meg, fiam, polgári erény fogatlan oroszlánra vadászni falkában?
...Fiam, térj észre! Családod van, gyerekeid. És persze van egy országod is, amiért te vagy a felelős. Mondd, mit szólsz majd, ha te is kikerülsz a hatalomból – mert előbb-utóbb ki fogsz kerülni! – és elővesznek? Akkor neked nem pár sukorói hektárt kell majd leülnöd, mint Gyurcsánynak és Bajnainak, hanem az egész 93 ezer elkúrt km2-t! …Na, ekkor fog készülni az a bizonyos fotó!
Fiam, rádrozsdál a lakat!!!
Utolsó kommentek