Shakespeare megmondatta Hamlettel a tutit: a tett halála az okoskodás (az angol eredeti szöveg hiteles magyar fordítása: sok a duma, ne tökölj!) Mi, progresszív, modern, nyugatos, stb. alakok olyan kurva okosak vagyunk, akkora eszünk van, hogy el se fér a fejünkben. Visszafelé fel tudjuk mondani az összes divatos filozófus minden művét, mélyenszántó gondolataink már átszakították a földköpenyt. Mindent tudunk, sőt: mindent jobban tudunk. Mindannyiunknak igazunk van, sőt: személy szerint kinek-kinek közülünk van a legigazabbja.
…És mégis egy „bunkó”, „viselkedni sem tudó”, „a világot és a tudást leszaró” társaságnak van „több, mint 2/3-a”, nem nekünk! Ők osztják az észt – és egymás közt a pozíciókat és a pénzt is. Az övék az egész országunk és hamarosan az övék lesznek egyenként a településeink is – még az a drága, intellektuális Budapest is! Övék, a „taplóké” és a „felkészületleneké”, a „kontraszelektáltaké”, a „rámenős focistáké” lesz itt minden!
Hogy lehet ez? Hogy lehet, hogy mi nem szerezhettünk beleszólást mindabba, amihez épp a mi felkészültségünk kellene? Mit tudnak „taplóék”, hogy ők a győztesek?
Nos, pontokba szedve:
· tudják, mit akarnak
· azt egységesen akarják
· van elvitathatatlan vezetőjük, akire hallgatnak, akinek valódi hatalma van
· szervezettek, nem önállóskodnak „az intellektus jogán”
· kitartóak és számíthatnak egymásra, valamint arra, hogy a másik időben megteszi, amit kell
· nem vitatkoznak és nem mérlegelnek, hanem cselekszenek
· belátják, hogy egyéni céljaikat is csak akkor érhetik el, ha a közös célokat szolgálják
Ezzel szemben mi:
· megszoktuk, hogy állandóan újabb és újabb kérdéseket tegyünk fel
· megszoktuk, hogy kételkedjünk a „hivatalos igazságban”
· megszoktuk, hogy okosabbak vagyunk a környezetünkben lévőknél – vagy legalábbis okosabbnak kell lennünk, ha érvényesülni akarunk
· megszoktuk, hogy mindig a meglévőknél újabb, szerintünk tökéletesebb megoldásokkal rukkoljunk elő
· megszoktuk, hogy egyedül is képesek vagyunk feladatokat megoldani, a „sok hülye ellenére is” – és ebből azt szűrtük le, az rögzült belénk, hogy „a legjobb egyedül, a sok hülye nélkül cselekednünk!”
Ezért aztán:
· nem szoktuk meg, hogy kooperáljunk a többiekkel (mert azok úgyis hülyék)
· nem szoktuk meg, hogy elfogadjuk a Főnök utasítását – mert a főnökeink sokszor valóban hülyék, de nem látjuk, hogy ennek oka legfőképp éppen a fentebb már említett „kontraszelektáltak” sikeres uralma, véd- és dacszövetsége, amelyet mi, okosok éppen azért nem tudunk az Istennek se szétzúzni, mert mi egyedül okoskodunk, ők viszont szövetségben hülyék! (Jegyezzük meg: az együttmozgó csordában törtető ostobák szükségképpen és mindig legázolják az egyedül okoskodót!)
Jegyezzük meg: nem egymást kell legyőznünk, nem az a feladat, hogy karámon belül érvényesüljünk, hanem az ország vezetésére kell képessé válnunk. Ez pedig nem egyéni mutatvány! Egység és szervezettség híján mit sem ér a tudás, mert egyszerűen nem lehet meg hozzá a hatalom, amelynek birtokában meg is valósíthatjuk mindazt, ami fejben már megvan.
Ezt kellene tenni – ehhez képest nyoma sincs semmi ilyesminek. A régi mondás szerint: oszd meg és uralkodj! – nos, ellenfelünknek meg sem kell osztania minket, mert elvégezzük saját köreinkben mi ezt a feladatot! Mit látunk: egymás ellen készülő, egymásra sértődött jelölteket az őszi önkormányzati választásokon, akik nem fogják fel, hogy így elvi esélyük sem lehet. Ezek a szerencsétlenek abban bíznak, hogy majd ŐK meggyőzik a választóikat, hogy a „körön belüli” ellenlábasaikat ne támogassák - de könyörgöm: kívülről, a választók szemével nézve őket a jelölt és az ellenjelölt szinte megkülönböztethetetlenek. A „másik” csak az "egyik" Nagy Politikai Rózsaszín Szemüvegén át nézve tűnik „esélytelennek”…
Már megírtam korábban is, hogy a szubjektivitás a sikeres politika halála. Jó lenne ezt tudatosítani egymás ellen szervezkedő-fegyverkező jelöltjeinkben is!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek