Olyan „magyaros”, szoktuk mondani, ha valami át nem gondolt, következetesen végig nem vitt, kellően meg nem szervezett dologgal találkozunk. Hiába: ismerjük magunkat – és a gyengéinket is! Vannak ötleteink, de nem szeretjük és nem is nagyon szoktuk az ötlet minden részletét, összefüggéseit átgondolni: esik, ahogy puffan! Közben meg csodáljuk és rohadtul irigyeljük is „mások” átgondolt és precízen kivitelezett teljesítményeit… Mondogatjuk, hogy máshol milyen remekül élhető városok vannak, mások milyen precízen építkeznek, máshol mekkora a tisztaság, rendezettek a közterületek, mások milyen klassz autókat gyártanak… Na igen, nem véletlen, hogy a BMW-t Münchenben a bajorok gyártják és nem a kabátfalvi Önkormányzat!
Valószínűleg a Kárpát-medence talaja van megmérgezve szervezetlenséggel és átgondolatlansággal, mert máshol magyarjaink ugyanúgy tudnak tervezni és szervezni, mint az ottaniak. Még jó is, hogy Trianonban elvettél a medence 2/3-át, így legalább csak 93.000 m2 méregtelenítése a feladat…
…”Mások, máshol” – írtam fentebb. Igen, a politikában is így vagyunk ezzel: azt szeretnénk, hogy helyettünk mások intézzék el azt, hogy nekünk (is) jó legyen – mi meg addig is élhessük a magunk kis életét, foglalkozhassunk a magunk kis ügyeivel, hiszen abból élünk, értsétek meg, mást nem tehetünk. Ezt szoktuk meg, ez vesz minket körül és ezért ez is határozza meg legtöbb polgártársunkat: a mutyikulti.
Ez a mutyikulti termelte ki a jelenlegi kormányunkat is: amíg a maguk életében és érdekében tenni képesek intézték a maguk dolgait és semmit sem tettek közös érdekeikért, addig az önállótlan csodavárók hitüket Orbánba helyezték… Az eredményt láthatjuk: az átgondolatlanság és szervezetlenség legszembetűnőbben a kormány teljesítményén látszik. Azt nem hiszem, hogy ez a kormány a (valódi) „magyar érdekek” kormánya lenne – de hogy „magyar módra” kormányoz, az biztos! Lehet, hogy ezt jelenti a „nemzeti” együttműködés? Hogy úgy működünk, mint nemzetünk stratégiái? Ha így van, ha tényleg ez az igazság, akkor pucoljon, akinek kedves az élete és akinek egy csepp esze van! Az országot meg hagyjuk a hülyékre és a gazemberekre!
Hagyjuk? Tényleg? Hm…, én eddig úgy tudtam, hogy akkor érdemes és szabad odaadni valakinek valamit, ami értékes, ha az illető jól tud vele bánni, gazdálkodni. Ugyan minek adnánk oda olyanoknak, aki erre nem képesek? Netán „tatárjárást” akarunk rendezni - ezúttal „belső erőforrások mozgósításával”?
Mostanra minden értelmes, a dolgokat objektíven látni képes ember számára kiderült, hogy jelenlegi kormányunk és miniszterelnökünk legalábbis semmivel sem felkészültebb, mint az a garnitúra volt, amelyet éveken át minden elképzelhető és elképzelhetetlen eszközzel támadtak, éppen annak kormányzásra való alkalmatlansága miatt. És valóban: a Gyurcsány-kormány nem volt felkészülve azokra a feladatokra, amelyek egy „nyugatos és progresszív Magyarország” megteremtése során vártak volna rá – különösen nem a gazdasági válság viharai közepette. (Bajnaiékat most hagyjuk, ők tüzet oltottak – azt egyébként jól.)
Semmi sem garantálja tehát, hogy Orbánék jól fognak kormányozni. Még ha feltesszük is, hogy az őszi önkormányzati választásokon való minél jobb szereplésük miatt nem tesznek meg bizonyos dolgokat, akkor is sokat elárul róluk és képességeikről az, ahogy eddig össze-vissza nyilatkoztak, törvénykeztek, hirdettek programot. Semmi sem enged arra következtetnünk, hogy itt komoly felkészültséggel és hogy úgy mondjam, világértéssel rendelkező „kormányzati tényezők” munkálkodnának.
Ahogy olvasom, az utóbbi hetek rengeteg, eddig bízó, vagy bizalmat megelőlegező embert józanítottak ki. Hangosak a fórumok…
Mit tesz egy közösség, ha látja, hogy sorsa rossz kezekben van? Jobb kezeket keres. Egy váltópártot. De mit tegyen akkor, ha nincsenek? Csinál!
Mit szólna a Kedves Blogolvasó, ha azt mondanám neki, hogy nosza, miért nem kezdünk bele egy „váltópárt” megszervezésébe? Mit válaszolna? Felteszem: többségében kitérő válaszokat kapnék!
Felfoghatatlan, de mégis így van: látjuk, a bajt, látjuk, hogy az országot alkalmatlan emberek vezetik, ráadásul önző célok mentén és hatalmukat bebetonozó technikákat bevetve. Látjuk, hogy az MSZP köreiben egyetlen valamirevaló ötlet sem bukkant fel, mint ahogy valamirevaló vezetői képességek sem látszanak kibontakozni. Szegény LMP-ről már leszedtem a keresztvizet, róluk nincs többet mit mondani… És mégis: sokan épp bennük hisznek, mint lehetséges váltópártokban! (Épp ezért – is - méregeti a két párt és a párthívek egymást gyanakodva: azt hiszik, hogy saját nagypárttá válásukat lehetetleníti el bármiféle „keveredés” a másikkal… Írtam már erről is. Ezek kisszerű, klikkérdek-féltékenységek, semmi közük a magyar társadalom érdekeihez.)
„Hinni” a csodában is lehet – de bízni valamiben csak akkor, ha annak van valóságos alapja. Abban hinni, hogy akár az LMP, akár az MSZP képes lesz igazi, tematizálni képes erővé válni, persze lehet – de bízni aligha: nincs alapja, nincsenek tények, amelyek megalapoznák ezt, nincsenek folyamatok, melyek egy reális és határozott politikai célrendszer mentén való felfejlődést mutatnának.
…És közben az Ellenség folyamatosan támad.
Blogunkban már elemeztük bajainkat, ezek okait és arról is írtunk, hogy miképpen lehet ezeket orvosolni. (Ld. A bajok, Az okok és A gyógymód c. posztjainkat!) Lenne tehát „mi mentén politizálnia” egy új progresszív erőnek!
Amikor az írom, hogy „új progresszív erő”, akkor egyáltalán nem az jár a fejemben, hogy ennek az erőnek minden eddig már létezőtől mereven el kellene határolnia magát – ugyanis ez is csak „magyarosch” dolog lenne, arról meg láthatjuk hová vezet, hová juthatunk el úgy. Nyilvánvaló, hogy a jelenleg létező két „fejben váltópárt”-ban is rengetegen vannak, akik nagyjából szarnak jelenlegi vezetőik ambícióira: nem azért támogatják akár az LMP-t, akár az MSZP-t, hogy annak prominensei kellemesen ellehessenek. és még többen vannak e pártok jelenlegi „kényszerű”, „jobb híján”-támogatói között ilyenek…
Amit én a valóságban is „működő modellnek” találok, az egy erős Progresszív Blokk, amelynek tagjai és támogatói belátják, hogy „nincs más út”, mint azon járni, amit Blogunkban javasoltunk – mert jelenlegi társadalmi viszonyaik közepette nem működhet semmi más. Bárkivel készek vagyunk érdemi vitát lefolytatni erről, de az „érdemi” azt jelenti, hogy minden partner előbb leveszi a szubjektív szemüvegét!
Apropó: szubjektív! A szubjektív szempontok nyilvánvalóan azért vannak jelen az egyes politikai szereplőkben, mert azok saját érdekeiket szeretnék követni. Ez ellen nincs is kifogásom, csakhogy: az a kérdés, hogy kinek-kinek mik a valóságos saját érdekei? Az-e, hogy ideig-óráig „közszerepelhessen”, legyen „saját pici homokozója”, stallumai, stb. – vagy az, hogy egy erős, valóban „váltópárt-képes” politikai erő egyik megbecsült és jól teljesítő, tehát: hosszabb távon is komoly politikai szereplője lehessen?
Nem tudom, vajon az érintettek felfogják-e ezt az előző mondatomat? Nem túl „Piefke”-e ez nekik, „magyarorsch” politikusoknak? Abban viszont szeretnék bízni, hogy a jelenlegi katyvaszpolitizálásnál sokkal különbre vágyó polgáraink felfogják ezt és meg is teszik mindazt, ami ehhez kell!
Kedves Blogolvasó, Ön szerint bízhatunk ebben?
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek