Mostanra a vak is láthatja és a süketnek is meg kellett már hallania: ezek, akik most beültek a kormányba, hazudtak nekünk… Illetve: nem is nekünk, mert mi soha nem is hittünk nekik. (Én pl. már ’88-ban is komoly kétkedéssel kísértem azok lelkesedését, akik annak idején csodálták őket…)
Hazudtak, amikor 8 éven át azt állították, hogy ők jobban és tisztességesebben fogják csinálni…
Hazudtak, amikor azt állították, hogy készen állnak a kormányzásra - mert az, hogy készen álltak rá, korántsem egyenlő azzal, hogy baromira vágytak rá!
Hazudtak abba, hogy ők értenek a kormányzáshoz és hogy megvannak ehhez a megfelelő tudással, koncepcióval rendelkező szakembereik – most ezek a szakemberek egymást verik fejbe, össze-vissza beszélnek egymás ellen.
Hazudtak csontvázjelentés-ügyben, hazudtak az ország helyzetéről, hazudtak arról, hogy náluk majd csak a tudás fog számítani – mert látjuk, hogy csak a lojalitás számít!
Hazudtak abban, hogy az országért és a népért fognak tenni, de látjuk, csak a saját pozícióikat betonozzák be…
..De a legnagyobbat akkor hazudták, amikor azt állították magukról, hogy demokraták: lépesek voltak ennek érdekében még a pártjuk (eredeti) nevébe is bevenni azt, hogy „demokraták”.
Mármost: az a kérdés, hogy célszerű-e átengedni az országot egy hazug és semmiféle pozitív koncepcióval nem rendelkező bagázsnak? Mit tegyünk mi, akik jól tudjuk, kik ők és hová vezeti az országot, a társadalmat egy ilyen uralom? Hagyjuk-e, hogy egy naiv, tapasztalatlan és ezért megtéveszthető 2,7 milliós tömeg szabja meg mindenféle ellenerő híján országunk sorsát? Nem az-e a feladatunk, hogy létrehozzuk ezt az ellenerőt: a demokráciában és realitásban jártasok erejét?
…A mostaniak megpróbálnak tekintélyre szert tenni – de mit is jelet az igazi tekintély, min kell annak alapulnia? Teljesítményen, tudáson, alkalmasságon és tisztességen, nota bene: tekintélyre csak egy közösségben tehet szert valaki - éspedig úgy , hogy a Köz érdekében végez komoly tevékenységet. A tekintélyt tehát nem lehet egyszerűen „kihirdetni”! Aki így jár el, az tekintélyes helyett csak nevetséges lesz.
Egy köztársaság élén nem állhatnak nevetséges alakok – mert ők magukat a köztársaságot alkotó polgárokat reprezentálják, tehát ha ők nevetségesek, azzal az egész országot azzá teszik. És aki nevetséges, annak nehezen lehetnek komoly barátai. Magára maradt és magára utalt országként pedig nem tudom, milyen jövőnk lehetne?
Én a jelenlegi viszonyainknál sokkal jobb jövőt akarok – aki ezzel egyetért, annak a többi hasonló polgárral együtt kell és lehet is tennie ennek érdekében!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek