HTML doboz
2010.10.18. 16:58 Szerző: Đđ
Mire megy a bankadó?
A bankadó és a magánynyugdíj-pénztári befizetések einstandolása épp azt a pazarló államháztartást van hivatva még tovább fenntartani, ami pedig épp bajaink egyik legfőbb okozója. A bankoktól és a nyugdíjpénztári tagoktól elhappolt pénzek lehetővé teszik Orbánnak, hogy még egy ideig megússza az egyébként már sokáig nem halogatható REFORMOKAT. Igen, a reformokat, amelyek hiánya örökös túlköltekezésben tartja az országot.
Most forráskivonás történik a gazdaságból – abból a gazdaságból, amelyet pedig a szájával Orbán éppen élénkít, ugyebár. Jó ez a gazdaságnak? Nem, mert szűkülnek a finanszírozási források (bankok) és hiányozni fog a nyugdíjalapok befektetési tevékenysége is. Jó ez a népnek? Nem, mert a végén úgysem ússza meg a reformokat. Jó ez Orbánnak? Igen! Neki jó, mert nem kell látnia az Országház ablakából még egy ideig az „Orbán, takaroggy!”-táblákat.
Magyarán: a bankok adója és a nyugdíjpénztár-tagok befizetései Orbán hatalmát szolgálják.
És titeket szolgál-e vajon Orbán hatalma?
2010.10.18. 16:29 Szerző: Đđ
Ország a kukában?
Akarod-e, hogy balfaszok matassanak a gazdaságban, hogy Orbán mondja meg, hová tedd a pénzedet és hogy ő mondja meg, mi a jó és mi a rossz?
Ha inkább nem, akkor csatlakozz hozzánk!
www.progressziv.blog.hu – olvasd, ajánld másoknak is!
Elég volt a passzivitásból, abból, hogy örökké csak Orbánhoz viszonyuljunk! Vissza akarjuk kapni az országunkat és a pénzünket is!
Itt az idő, hogy aktívan politizáljunk – mert ha nem tesszük, akkor azt tesznek velünk, amit csak akarnak! Ne kussolj és ne lapíts tovább, mert megszívod!
Vagy azt akarod, hogy 2014-ben ismét ne tudj majd kire szavazni?
Vigyázz, lehetsz te is „rohadék multi” alkalmazottja, aki munka nélkül marad, ha a cége kivonul az országból! Lehetsz megrendszabályozott közalkalmazott. Lehetsz vállalkozó, akit bármikor megrángathatnak. Lehetsz egy multi beszállítója, aki elveszítheti a piacát, ha a multi elmegy.
Akarsz-e egy olyan országban élni, amelyet olyasvalaki vezet, aki „készen van” és aki szarik a valóságra? Te sem tudod, kiben bízhatnál, kihez csatlakozhatnál? Akkor csatlakozz a hozzád hasonlókhoz! Legyetek együtt erősek, képviseljétek végre a saját érdekeiteket és építsétek fel a saját világotokat – mert az nélkületek sosem fog felépülni!
Gyere, csatlakozz és hívj másokat is – mert ha nem teszed, mindannyian a kukában végezzük!
A "narancsiszap" gátja átszakadt, csak te akadályozhatod meg a katasztrófát!
Szólj hozzá!
Címkék: orbán fidesz magyarország
2010.10.17. 12:19 Szerző: jeremyclarkson
Alles für Deutschland!
Nem, kedves szélsőjobbosok, itt most nem nemzetiszocialista propaganda következik – aki ezt várja, hagyja abba az olvasást!
Másról lesz szó: rólunk – csak úgy gondoltuk, adunk egy jó blikkfangos címet, amely ugyanakkor mégiscsak jól „lefedi” a mondandónkat is!
„Az én kérdésem az, hogy vajon Németországra kívánunk-e hasonlítani, vagy egy keleties tekintélyuralomban látjuk a jövőnket? Én az elsőre szavazok.” – írta Gyurcsány Ferenc a Demokratikus Koalíció október 16-i hírlevelében.
Feri: végre!
Mert ez az az alapvető kérdés, amelyet fel kell tennie annak, aki Magyarország modernizálását tűzi ki célul. Mit jelent a modernizálás? Azt, hogy az eddigieknél hatékonyabbá tesszük az országot, a társadalmat, éspedig azért, hogy több, a közösség szolgálatába állítható erőforrásra tehessünk ezáltal szert.
Mi kell ehhez? Jobb tervezési és szervezési képesség. Hit abban, hogy ha jól tervezzük és szervezzük a dolgainkat, akkor a kezünkben van a jobb jövő kulcsa. Ez Németország titka – és minden sikeres közösségé is. Németországot nem „Bezzegország”-ként emlegette Gyurcsány, hanem mint az eredményes szervezés és a célszerű gondolkodás közeli és számunkra legkézzelfoghatóbb példáját. Nem azért, mert „ott minden fasza”, nem! Ott is vannak komoly problémák – de azok egy egyébként alapjaiban jól működő társadalom és jól teljesítő gazdaság problémái – vagyis: csupa olyasmi, amit ha mindenki megpróbál a jobbik eszére hallgatni, akkor biztosan meg lehet oldani…
Itt van pl. a napi német aktualitás: a „multikulti-vita”. Eddig az volt a vezérelv, hogy a különböző kulturális minták gyönyörűen együtt élhetnek Németországban (és a többi ún. fejlett nyugati és északi országban). Mára kiderült, hogy ez nem ilyen egyszerű, mert ha a „helyi viszonyoktól” és mentalitástól való eltérés éppen a fentebb emlegetett tervezési és szervezési modelltől tér el túlságosan, a napi gyakorlat és az elvek szintjén is, akkor ez akár az egész, eddig jól működő társadalom további sikerességét veszélyeztetheti. Jól értsük meg: itt nem arról van szó, hogy ki-ki hogyan vélekedik a túlvilágról, miféle ruhákat visel, milyen ételeket fogyaszt, otthon milyen nyelven beszél – hanem arról, hogy mik az ő „spontán modelljei” a racionális előre tervezésről, a közösséggel való konstruktív együttműködésről. Mennyire célszerűen, vagy éppenséggel mennyire érzelmi alapokon él? Természetesen itt „célszerű” alatt egy modern, ipari társadalom igényeit és szokásait értjük és nem mondunk véleményt „általában” arról, hogy miként kell „helyesen” emberi és közösségi életet élni! Még Engels írt valami olyasmit, hogy „az ököljog is jog, csak éppen amellett nem lehet eredményesen termelni”…
Számos történelmi és társadalomtörténeti véletlen alakította éppen olyanokká az észak-nyugat-európai társadalmakat, mint amilyenekké lettek. Ez a társadalommodell, ez a mentalitás igen alkalmas a hatékony gazdaság üzemeltetésére, egy erőforrásokban gazdag társadalom létrehozására. Persze, lehet, hogy „unalmasabb”, mint a mediterránok, távolságtartóbb, hidegebb… De az eredmények mégiscsak őket igazolták és nem az egyéb alternatívákat. (Természetesen csak akkor, ha a szempontunk a hatékony társadalom! Mert ha a „lazaság”, akkor pl. a karibi térség sokkal jobb modell…)
El kell döntenünk, mit akarunk: „gazdag ország” lenni, vagy „laza”? Nyavalygós, „viszonylag”-ország, vagy magabiztos és ezért kevéssé frusztrált társadalom? Együttműködő és egymásban alapvetően megbízó emberek közössége, vagy önmagukra utalt, egymástól semmit sem várható „idegbeteg vadak” hordája, akik örökösen „kivannak idegileg”? És tudomásul kell vennünk, hogy ha gazdag, magabiztos, együttműködő és bizalommal teli nemzetet szeretnénk, akkor egyszerűen nincs más út, mint hogy egyre inkább a magunkévá tegyük a „német modellt”. Vagy legalább hagyjuk, hogy azok vezessenek, szervezzenek minket és tervezzenek számunkra kereteket, akik ilyenek!
Komolyan gondoljátok, hogy keleti despota-modellekkel lehet itt nyugati szintű élet? Könyörgöm, ha lehetne, akkor a Balkán lenne a Földi Paradicsom! Akkor első demokratikus miniszterelnökünk, Antall József sem a német „kancellári modellt” tekintette volna a magyar köztársaság példaképének, hanem valami szultanátust… Allah hatalmas, majdcsak megsegít!
Lófaszt segít meg. És nem segít meg Csodaorbán sem és nem segíthet rajtunk az „Erős Állam” sem – mert a dolgok nem így működnek. Az természetes, hogy minden közösség nagy hasznát veszi, ha élén rendkívüli tehetségű személyek állnak, de hát mit mást is jelent a rendkívüli tehetség, mint azt, hogy a reális világot képes mindenki másnál jobban „fogni” és abban mindenki másnál eredményesebben cselekedni és cselekedtetni másokat is. Nem „szobazseni” és nem „lánglelkű populista”.
…Gyurcsány most is igazat mondott – akárcsak az öszödi beszédében: alapvetően meg kell változnunk ahhoz, hogy a viszonyaink alapvetően megváltozhassanak. Ha utálunk már így élni, ahogy élünk, ha szerencsétlenkedő, balfasznépnek érezzük magunkat, amelyiknek állandóan összeakadnak a lábai menet közben és pofára esik még akkor is, ha éppen senki sem gáncsolja el, akkor bizony úgy kell csinálnunk, mintha mi is „németek” lennénk!
2010.10.12. 15:04 Szerző: jeremyclarkson
A mi ikertornyaink
Kicsi ország vagyunk, szerény lehetőségekkel – ezért a mi életünket megváltoztató katasztrófa is sokkal szerényebb építményhez kötődik, mint a 2001-es USA-beli ikertornyok elleni merénylet. Nekünk erre a célra csupán egy iszaptározónk volt – de láthatólag Orbánnak az is megtette!
Sokan mondták, hogy az Orbán-kabinet az önkormányzati választások után fedi majd fel az igazi politikáját, akkor mutatja ki majd a foga fehérjét. A legtöbb jós valamiféle gazdasági intézkedéscsomagban gondolkodott – de mi már akkor is tudtuk és meg is írtuk itt a Progresszív Blogon, hogy persze, lesz megszorítás, de az ő foguk fehérje egészen más jellegű lesz majd: a totális politikai hatalom után igyekezni fognak megszerezni a totális gazdasági hatalmat is. Pontosan úgy, ahogy ezt annak idején egy másik Nagy Forradalmár, Lenin is megírta már: ha megvan a politikai hatalom, akkor szerezd meg alá a gazdasági alapokat is!
Ezt csinálták már Orbánék az előző, 1998-2002-es ciklusukban is, csak mivel jóval korlátosabb hatalmuk volt ehhez, ezért az eredmény sem lehetett olyan tökéletes…
Hogy milyen srófra jár Orbánék agya, az pőrén mutatkozott meg tegnap: egy ipari katasztrófáról, amelynek legfeljebb az egyik eleme lehetett a személyi felelősség, azonnal arra „kapcsoltak”, hogy „Hohó, itt a nagy lehetőség: lehet gazdasági hatalmat növelni!” Hát mondjátok meg: normális embernek eszébe jut egy ilyen helyzetben ez? Nem az ellenőrzés és a műszaki előkészítés szigorításán, korszerűbbé, hatékonyabbá, biztonságosabbá tételén munkálkodnak, nem erre kezdenek el alapos előkészítő munkával törvényt hozni, vagy módosítani, hanem egy „Einstand-törvényt” csinálnak! Áááá, fiúk, hát már megint lebuktatok: hát ugye ez járt mindvégig a fejecskéitekben! Hogy ugyan hogyan lehetne egy demokratikus jogállamban elvenni – bocsánat: átmenetileg ellenőrzés alá vonni – mások tulajdonát? Olyan másokét, akik esetleg másként gondolkodnak és még esetlegebb másként gondolkodókat támogathatnának, vagy csak egyszerűen: nem ti vagyok, tőletek függetlenek.
…És most a katasztrófa kinyitott előttetek egy ajtót és ti nem bírtatok azon azonnal nem berohanni! A pszichopata baltás gyilkos mindig lebukik: mert a projekciós teszt összes képéről a véres balta jut eszébe – és lebukik a hatalmát féltő, valójában kormányzásra alkalmatlan politikus is: mert bármiről a saját hatalmára veszélyes „tényezők” kiiktatásának lehetősége ötlik fel benne! Sztálin likvidált, Orbán államosít – de a jelenség és a motiváció ugyanaz!
Az iszaptározó gátjával együtt ledőltek a hatalmi önkényt eddig még úgy-ahogy visszatartó gátak is. Ezért lett a mi szeptember 11.-énk október 11.
Ott, Amerikában újjáépülnek a tornyok, sokkal modernebb, erősebb, elegánsabb kivitelben – mert van ereje az ottani demokráciának ehhez, mert az a demokrácia a polgárok lelkében él. Ott a Függetlenségi Nyilatkozatban állnak az alábbi szavak:
„…Ha…a visszaélések és bitorlások hosszú sora…azt bizonyítja, hogy a népet teljes zsarnokságba kívánják hajtani, a nép joga és a nép kötelessége, hogy az ilyen kormányzat igáját levesse, és jövő biztonsága érdekében új védelmezőkről gondoskodjék….”
Az e szavakban tükröződő mentalitás képezi ott az új tornyok igazi alapját – és mi is csak akkor remélhetjük viszonyaink tartós javulását, ha megfogadjuk az e szavakban javasolt „receptet” és aszerint járunk el Orbánékkal szemben!
Gondoskodjunk tehát új védelmezőkről!
2010.10.12. 00:17 Szerző: piefke
Kell egy Nagy Demokrata!
A mai nap „jogállamgyilkos” eseményei filozófiai fejtegetésekre késztették Blogunkat – ránk alapvetően nem jellemző módon…
A „klasszikus ballibek” lakásai manapság az átható szarszagról könnyen felismerhetők (egy esetleges pogromhoz nem is kellene névjegyzék). Fosnak, hogy oda az a demokrácia, amely Blogunk véleménye szerint soha nem is létezett itt. Mert ugye attól, hogy vannak demokratikus keretek és intézményrendszer, még az emberek viselkedése, gondolkodásmódja nem válik demokratává. Klasszikballibék (talán) azért hihették, hogy Magyarország egy demokrácia, mert az utóbbi 20 évből 12-ben olyanok kormányozták, akiknek „demokrata önképük” volt. Most pedig attól szartak be, hogy a jelenlegi kormányelit nyíltan totális és senki-semmi által nem korlátozott hatalmat szeretne az országban. Olyan hatalmat, amelynek megőrizhetőségét csak közvetetten befolyásolhatja a saját kormányzati teljesítményük, hogy elképzeléseik megvalósítását ne „akadályozza” a négyéves ciklus…
Ez a helyzet felvet egy igen érdekes kérdést. Baj-e az, ha valakinek csak a külvilág realitásai korlátozzák a hatalmát?
Ezt a kérdést nem lehet megválaszolni, mert maga a kérdés rossz: nem a hatalom korlátaira kell rákérdeznünk, hanem a hatalmat gyakorló korlátaira - éspedig szellemiség, mentalitás és személyiség terén, mert az erre a kérdésre adott válasz mutatja meg, hogy egy adott hatalom jó-e, vagy sem.
Általánosságban elmondhatjuk – és más posztjainkban már le is írtuk – hogy a demokrácia tulajdonképpen nem más, mint sansz arra, hogy épp a legalkalmasabbak kerülhessenek vezető pozíciókba. Ez persze csak elméleti lehetőség, kevésszer is valósul meg, de a lehetőség adott… Az is nyilvánvaló, hogy a vezetésre alkalmasság „huzamosan fennálló állapot”, legalábbis egy 4 éves ciklusnál valószínűleg tovább alkalmas valaki rá. Továbbá: nyilvánvaló az is, hogy egy felkészült, minden szempontból alkalmas vezető hosszú távú programokat is indít, távlati célokat is kitűz – és ha e hármat összeadjuk, akkor vannak erős érvek egy ilyen személy több 4-éves cikluson átívelő pozícióban tartása mellett.
Most nem foglalkozunk azzal, hogy miképpen kerülhet hatalomra épp az alkalmas személy (csupán megjegyezzük: a hatalom megszerzésének sokkal több köze van az általános emberi viselkedéshez, mint bármiféle „politikai okoskodáshoz”…). Aktuális feladatunk most az, hogy immár egyértelműen kimondjuk, megállapítsuk: a most éppen „15-20 évre” berendezkedni akaró hatalom vezető figurája, Orbán Viktor egyáltalán nem felel meg az igazán elhivatott, személyében, tudásában, mentalitásában és motivációiban egyaránt „legjobb” vezető kritériumainak!
…Visszatérve arra, amivel kezdtük: a ma aggódók bélműködése akkor állhat helyre, ha a hatalom nem lesz egy ilyen öncélú vezető kezében, ha a hatalom olyanokhoz kerül, akiknek nem kell ragaszkodniuk ahhoz, mert anélkül is tudják „definiálni” magukat és közösségen belüli „értéküket”…
„Találd meg egy országban a legtehetségesebb embert, aki csak létezik, helyezd őt a legelső rangba, lásd el bőséges engedelmességgel és tisztelettel és tessék, máris tiéd az eszményi kormányzat.” – írja egy helyütt Carlyle.
„Amilyen kiváló, olyan egyszerű recept – de mint minden jó és egyszerű recepttel, rendkívül ritkán élnek vele! Kétségkívül az volna a legtermészetesebb, ha mindenkor a legjobb állna az élen, a legokosabb és a legtöbbet tudó, a legerősebb és a legvértezettebb, az a szem, amely legmesszebbre lát előre is és hátra is, ama világító gyújtópont, melyben a világ minden sugara összegyűlik: vagyis, ha az agy parancsolna, amint ezt a legegyszerűbb emberi individuum esetében is láthatjuk! De e magától értetődő, „normál” eset legfeljebb ha egy tucatszor lett valósággá az emberi történelem általunk behatóbban ismert szakaszaiban.” – írja híres művében (Az újkori kultúra története) Egon Friedell, folytatva Carlyle imént idézett gondolatát…
Azt hiszem, most Magyarországnak meg kell találnia a 13. ilyen embert - kell egy Nagy Demokrata!
2010.10.11. 19:27 Szerző: piefke
Köztársaság: kuka!
A magyar jogállam ma elhalálozott – pontosabban: bűntény áldozata lett! A tettes is ismert és az elkövetés módja is: Orbán Viktor fojtotta bele a vörösiszap-tározóba.
Azért lássuk be, a sajnálatos halálesetért kár lenne egyes–egyedül a Miniszterelnök Urat hibáztatni – nem vagyunk mi ő, hogy mindenféle alapos utánajárás, nyomozás nélkül kikiáltsuk felelősnek és letartóztattassuk. A halálhoz mi mindannyian tevőlegesen is hozzájárultunk: mert rábíztuk az Áldozatot egy nyilvánvalóan vele szemben gyilkos ösztönökkel rendelkező személyre. Ha valakiről tudjuk, hogy pedofil, nem nevezzük ki gyámnak, ha tudjuk, hogy kleptomániás, akkor nem lehet raktáros – és ha valakiről hosszú évek óta nyilvánvaló, hogy egyáltalán nem demokrata, akkor nem bízzuk rá egy köztársaság miniszterelnökségét.
És mi mégis megtettük! Illetve: nem tettünk idejében az ellen, hogy ne tehessék őt miniszterelnökké azok, akik még nem tudtak „hajlamairól”, vagy éppenséggel tojtak e hajlamok veszélyeire…
A gyilkosságot az elkövető előre megfontoltan, csoportosan, különös kegyetlenséggel, aljas indokból és nyereségvágyból követte el – nézzük sorra az egyes „minősítő tényezőket”:
Orbán előre eltervezte, hogy véget vet itt a demokratikus, plurális „játszadozásnak” – legalábbis hosszú időre – és meg is hirdette szándékát már a kötcsei beszédében. A konkrét „eszközt”, amellyel tervét véghezvitte, a véletlen (?) hozta elé, de nyilvánvaló, hogy ha nem ezzel az iszaptározóval öli meg, akkor talált volna más eszközt és apropót erre.
Tettestársakat is toborzott tettéhez. Egyfelől szándéka szolgálatában állt a Fidesz, másfelől cinkossá tett az országban 2,7 millió szavazópolgárt, akiket részben hitegetéssel, részben ígéretekkel csábított arra, hogy engedjék őt elkövetői pozícióba.
Az elkövetés módja különösen kegyetlen volt – és kegyeletsértő is. Kihasználta egész települések baját, rászabadította szegény köztársaságra a feldühödött, bűnbakot kereső emberek bosszúéhes hadát. Ráadásul a jogállamot „vérének kiszívásával” ölte meg: a jogállam alapja ugyanis polgárainak jogbiztonsága és a tulajdonukhoz való elvitathatatlan joguk. Mármost, ha a gazdaságban megingatjuk, „kormányfüggővé tesszük” a jogot és tulajdonlás biztonságát, akkor a gazdaság elbizonytalanodik, a társadalom „vére besűrűsödik” és a „test” nem juthat elegendő életerőhöz.
Aljas volt az indok is, amely a tettre sarkallta: a Hatalom, saját hatalmának hosszú időre történő biztosítása, azáltal, hogy magának szerez meg minden jelentősebb erőforrást az országban. Ezért kellettek neki a jelentősebb önkormányzatok egy héttel ezelőtt - és ezért csapott le most a MAL-ra is. Úgy találta, hogy ha nincsenek számottevő erőforrások, amelyek alternatív politikai erőket támogathatnak, akkor ez segít prolongálni a saját hatalmát.
A nyereségvágy részben az előző bekezdésben állókon alapul, részben pedig a politikai népszerűség az a tényező, amelyet nyereségként remélt az elkövető. A népszerűség pedig két oldalról is nyereség számára: egyfelől segít, hogy ne kérjék tőle számon olyan szigorúan és túl hamar a kormányzási teljesítmény hiányát, másfelől pedig saját komplexusaira is jó hatással van, ha ő lehet a „szeretett vezető”.
Előttünk áll tehát a bűntett a maga teljességében és borzalmában – az a kérdés, mi legyen, mi lehet az Elkövető további sorsa?
Nos, az a helyzet, hogy vannak bizonyos tényezők, amelyek „korlátozzák a büntethetőséget”. Mint arról már volt szó, az illetőnek komplexusai vannak: hatalommániás. És mivel emiatt számára a hatalom öncél, ezért nem is érzékeli teljesen, mit is jelentene a JÓ HATALOM, miképpen kellene és lehetne a hatalmat jól gyakorolni? Az elkövető nem érzékeli a valóságot, pontosabban: egy torz valóságkép él benne és az ösztökéli cselekvésre – támadásra, agresszív fellépésre, a mindenre rátenyerelésre…
Hasonló bajokban szenvednek „tettestársai” is. Túlkompenzálnak, nem akarják beérni a képességeikkel harmonizáló (nem túl magas) helyekkel a társadalomban. És mivel érzik, hogy nem valók ők igazán oda, ahová a Pártjuk állította őket, ezért ők is hajlamosak a „proaktív agresszióra”. Ezért „megparancsolnak”, ezért vállalnak honvédelmi törvény-módosítást kutyafuttában egy iszaptározó miatt… Örökösen ott él bennük a rettegés, hogy az oly soká, 8 évig áhított és most a kezükbe kaparintott hatalom elveszhet, ha létezhetnek a társadalomban tőlük független gazdasági és/vagy szellemi erőcentrumok. Ezért teszik mindenhová a saját embereiket – akik még náluk is szerényebb képességekkel vannak megverve - , ezért kell nekik a Média, hogy nehogy az igazat terjessze róluk, ezért kell az Oktatás, hogy nehogy megerősödjön egy szabad szellemű társadalom és ezért kell a mások vagyona, cége, miegymása, nehogy a náluk tehetségesebbek vehessék hasznát, nehogy holmi „körön kívüliek” a saját belátásuk, a saját érdekeik szerint élhessenek anyagi javaikkal.
Igen, „beteg” ez az egész társaság – beteg, de épp ezért veszélyes is: mert fel sem fogja, illetve nem is számít neki, hogy a saját tetteik miféle hatással vannak a többiek – az ország – életére?
Vannak ebben az országban egészségesek is, akikre ugyan épp a fenti „betegek” szokták azt mondani, hogy kórosak és károsak. Aki pedig egészséges, annak nem „gyógyszerként” kell a hatalom – igazából nem is kell neki, csak tudja, mire való és tudja, hogy neki kell használnia a hatalmat, másként az ország sem gyógyulhat, erősödhet meg. És persze a jogállam, a köztársaság sem támadhat fel…
Igen, fel kell támadnia, mert most halott. Nem arról kell immár beszélni, hogy „Védjük meg a harmadik Köztársaságot!”, most már az a feladat, hogy létrehozzuk azt az erőt, amely majd néhány éven belül megteremti a Negyediket!
Amit aztán soha oda nem adunk újabb „gyilkos hajlamú gazdáknak”…
2010.10.11. 16:43 Szerző: piefke
Katasztroforradalom – a Köztársaság államosítása
Új fogalom született és ez jelzi, hogy új szakaszába lépett az „orbáni forradalom” is!
Egy katasztrófahelyzetet kihasználva a Magyar Köztársaság jelenlegi kormánya feljogosítva érzi magát arra, hogy egy magánkézben lévő vállalatot állami felügyelet alá vonjon és azt később államosítsa is. Mindehhez a Honvédelmi Törvényt kívánja módosítani – hogy miért azt, rejtély. Így akarják talán sugallni a Kedves Naiv Népnek, hogy „Veszélyben a Haza!” és hogy ezért „jogosak” és „a Nép érdekében állók” a meghozott és meghozandó „intézkedések”: államosítósdi, őrizetbevevősdi, meg ilyenek...
Ez a populizmus olyan mértékű „kiaknázása”, hogy már azt várom, mikor lesznek nyilvános akasztások a Jónép indulatait levezetendő és egyben az Ítélkezők politikai népszerűségét növelendő.
Jól értsük meg: a gátszakadás okainak (mert ehhez egy ok nem elegendő) felderítése jóformán még el sem kezdődött. Semmiféle olyan bizonyíték nem került elő, amely a MAL vezérigazgatójának (és pont neki) a vétkességére utalna – ha lenne ilyen bizonyíték, azt nyilván a kormány a saját érdekében már lihegve nyilvánosságra hozta volna. Ezzel tehát nem indokolható az őrizetbe vétel, még kevésbé az előzetes letartóztatás kezdeményezése a tudjukmilyen ügyészségnél… Aztán: Pintér belügyminiszter maga nyilatkozta azt, hogy mivel a gátszakadás után a nyomozás haladéktalanul elindult, így bizonyítékokat sem lehetett-lehetne eltüntetni, tehát ez sem lehet az őrizetbe vétel jogalapja…
A kormány eddig csak személyi téren „lépett túl” a hatalmi ágak elválasztásának elvén, mostantól már a hatalomgyakorlás terén is ez a helyzet: ami most történt, az nyílt beleavatkozás a független igazságszolgáltatásba! Illés Zoltán már a múlt héten „megparancsolt” valamit egy magánvállalkozásnak, ma pedig Jó Gazdája, Orbán Viktor elkezdte kézivezérelni a bűnüldözést.
Nyilvánvaló: a Fidesz-kormány a katasztrófa apropóján simán megszerzi az ország egyik legnagyobb iparvállalatát, azon kevés magyar cégek egyikét, amelyet a világpiacon is jegyeznek. Egy olyan céget, amely nem igazán volt eddig „Fidesz-barát” kezekben. Einstand…
Hát mi van itt?
Innentől senki ne áltassa magát: ha a kormányerők bármilyen okból úgy vélik, hogy a magántulajdonba való beavatkozás érdekükben áll, akkor azt meg is fogják tenni. Meg is tehetik, hiszen jelenleg nincs olyan erő az országban, amely meg akarná és meg is tudná akadályozni ezt. Még az MSZP is simán lefeküdt: arról beszéltek, hogy „minden támogatást megadnak a kormánynak” – ahelyett, hogy ordítva tiltakoztak volna, hogy egy jogállamban nem lehet ilyen „apropóra” hivatkozva közvetlen állami ellenőrzést rendelni el egy magáncégnél. Nem emlegették a magántulajdon szentségét sem, mint a polgári viszonyok alappillértét, sem pedig az ártatlanság vélelmét… Azonnal menni kellett volna az Alkotmánybírósághoz & Brüsszelbe, Strasbourgba … Gyenge fosok vagytok, beijedtetek a Hatalomtól! És éppen ez az, amit a Fidesz akar: fosson be mindenki! Fosson be Gyurcsány, fosson be minden vállalkozó - és fosson a nép is, nehogy itt még másoknak is eszébe jusson a forradalom, mint lehetőség egy alkalmatlan és kártékony kormánnyal szemben…
Persze, mindez naivitás Orbánék részéről: az EU közepén és a globalizált világban nem lehet ezt az utat hosszú ideig járni. Mert mit is mondott éppen most Andreas Treichl, az Erste Group vezérigazgatója a Financial Times-nak adott interjújában? "Többféle módon is meg fogjuk mutatni, hogy nem tehettek meg mindent velünk… Vannak más országaink is, ahol többet tudunk befektetni." Ez pedig nem mást jelent, mint hogy a világban kezdenek ránk úgy gondolni, mint befektetési szempontból kockázatos országra, ahol a hatalom önkényeskedik a gazdaságban. És erre erősít most rá a MAL-sztori. És ha a világ ezt gondolja és eszerint jár el velünk kapcsolatban, akkor szűkülnek a befektetések, akkor nem sikerül Orbánnak megmutatni, hogy ő jobban csinálja – és akkor számára is csak egy út lesz: kifelé a hatalomból…
Nyilvánvaló: ennek a tehetségtelen kormánynak és a gyáva Orbánnak az esti imádság meghallgatása volt ez a gátszakadás. Így jó időre elterelhető a figyelem a kormányzati impotenciáról, a saját felkészületlenségükről – és nem mellesleg lenyúlható egy „veszélyes” vállalat. Veszélyes t. i., mert független a Fidesztől.
Az előbb a kormány felkészületlenségét emlegettem – nos, amit eddig Orbánék tettek, az méreteiben, a következmények súlyosságában és a magyar nép érdekeire való veszélyességében messze-messze meghaladja egy MAL-vezér minden elképzelhető rémtetteit. Akkor most mi lesz? Önmagukat is előzetesbe vágják? Hehe!
Itt az idő, hogy előálljunk és azt mondjuk: mi ezt nem engedjük meg, nekünk van egy jobb ajánlatunk a magyar társadalom számára, mint amit Orbánék jelentenek. Ha igaz, hogy ez egy igazságszerető nép, ha igaz, hogy valahányszor felkelt a jogtalanság ellen, akkor most ismét van oka erre. Már nem a gyurcsányi kérdések aktuálisak, már nem kérdés, hogy él-e még a ’89-es „Harmadik Köztársaság” – mert az egész köztársaságot államosították Orbánék! És amíg a szegény devecseriek és kolontáriak „csak” a vörösiszapban és „csak” bokáig-térdig járnak, addig mi, az egész ország elmerültünk a Narancslében…
..."Quo usque tandem abutere, Catilina, patientia nostra?"
2010.10.10. 12:14 Szerző: jeremyclarkson
„Fillérkuporgatók” - támad a Mocsár!
No, előmásztak a Hanyistókok az MSZP mocsaraiból és elkezdték Gyurcsányt hínárral és mocsárgázzal fojtogatni!
Vannak dolgok, amelyekkel nem értek egyet Gyurcsány Ferenc új platformja kapcsán, szerintem – és a logikus érvek szerint is – „kívül tágasabb” lenne, tudniillik az MSZP-n kívül sokkal tágabb tér nyílna a modernitásnak, éspedig azért, mert a „máris modernek” éppen ott, kívül vannak és az Istennek se akarnak majd bemenni valami MSZP-s be. A fasz se kívánkozik a rothadó iszapba, a csúszómászók és "kajmánok" közé… De azt kifejezetten gusztustalannak találom, amit „párttársai”, az MSZP-n belüli egyéb platformok „képviselői” művelnek! Azok az alakok, akik tulajdonképpen megfúrták a reformokat 2006-2007-ben, mert a saját „klasszikus szavazóbázisukat” féltették – vagyis: a saját pozíciójukat - , most minden elképzelhető és elképzelhetetlen eszközzel igyekeznek csírájában elfojtani azt a koalíciót, amit Gyurcsány kitalált arra, hogy annak révén friss erők és friss, erős gondolatok kerülhessenek a progresszív oldalra.
Ezek az alakok semmit, de semmit nem voltak képesek kitalálni, amivel egy erős baloldalt, egy erős, merész, lendületes és vonzó modern pártot alakíthattak volna ki a „klasszikus MSZP”-ből. Egyetlen épkézláb és valóban működő gondolatuk sem volt – legfeljebb „elvi vitákat” tudtak folytatni. Olyanokat, amelyek egyáltalán nem érdeleltek senkit sem… És most, hogy van valaki, aki azt mondja, hogy ami eddig volt és ami belül, a pártban van, az nem elég, akkor leugatják! Akkor azt vetik a szemére, hogy „sikertelen” volt – éppen ők, akik annak idején elgáncsolták és megbuktatták! Éspedig azért buktatták meg, azért álltak ki mögüle, mert a saját rohadt kis egzisztenciájukat és a saját kis „párton belüli homokozójukat” féltették.
Ezek az alakok vegyék tudomásul, hogy aki nem képes teljesíteni, amikor arra szükség van, aki csak a maga seggét védi, annak nem lehet szerepe, az kussoljon, mert ide most erő és kreativitás kell, nem pedig klikkharcosok. Aki a „régi bázisban” képes csak gondolkodni, aki nem lát túl a „régi párt” korlátain, az maga állít akadályt a modernizálás útjába – tehát: Orbánt támogatja! Ezek az alakok talán azt hiszik magukban is, hogy az MSZP még kell az embereknek? Nem kell: a jobboldaliak mindig is rühellték, a többiek pedig nem akarnak egy erőtlen, céltalan bandát támogatni. Mert nem érzik úgy, hogy „lefedné őket” és megtestesítené őket egy efféle társaság. Ugyan miféle „meglévő és megőrzendő tömegbázisra” hivatkoznak ezek a Gyurcsány-fúrók? Kik azok, akik elpártolnának – szerintük – a baloldaltól, ha jönnének azok a rohadt náci neoliberális reformok és reformerek? Ha odaállnak Gyurcsány mellé azok a szemét, lelketlen közgazdászok?
Szerintem ez az elpártolás-elmélet alapjaiban téves: ha a klasszikus baloldal-támogatók azt látják, hogy a baloldalt elvileg megtestesítő párt (MSZP) erőtlen, AKKOR lécelnek le, leginkább a szélsőjobbra, pánikjukban. Akkor farolnak le, ha úgy érzik, a létező baloldali párt képtelen hathatósan javítani az ország állapotán, mert az a párt képtelen megszerezni a hatalmat, mert nem tud értelmesen beszélni, mert nem képes erőt felmutatni! Uraim, a „lúzerek” sem maradnak meg egy lúzer pártnál! Ez az igazság.
Viszont: ha a „kisemberek” azt tapasztalják, hogy feltámad egy új erő, amely magabiztosan kommunikál, mert erős és magabiztos embereket tömörít és a legtetterősebb embereit állította az élre, akkor feltámad bennük a remény – és akkor az Úristen sem tántoríthatja el a kisembereket attól, hogy támogassák ezt az új erőt. Így működik az emberi lélek, így fog megerősödni tömegbázisában is egy modernitás-párt. De azzal, hogy csak „kuporgatjuk megmaradt fillérékinket”, semmire sem fogunk menni!
Mars vissza a mocsárba!
2010.10.08. 19:32 Szerző: piefke
Nulla összegű művelet?
Van-e elég erő az MSZP-n belül? Van–e elegendő belső szellemi és emberi erőforrása ahhoz, hogy ezzel maga mellé állíthassa azokat a polgárokat, akik elvileg egy modern ország pártján állnának, vagy odaállíthatók lennének, ha létezne egy ilyen hiteles program?
A válasz magától adódik: nincs! Mert ha lenne, akkor most az MSZP kormányozna. (Az rossz válasz, hogy a Fidesz populizmusa „legyőzhetetlen” volt – mert a populizmus csak a sikertelen periódusokban arathat; sikeres, tehát magabiztos közegben esélyes sincs fel- és megerősödni!)
No, ha nincs benne, akkor nem is jöhet belőle az az erő, amelyre egy valóban modern politikai szerveződésnek lesz szüksége. Akkor ez az erő csak kívülről jöhet.
Kívülről pedig akkor jön, ha látja értemét, hogy az erejét, a gondolatait belefektesse ebbe, mert biztos lehet abban, hogy ezek valóban meg is csinálják a modernizálást, a szerkezetváltást, a tudás és a teljesítmény meghatározó pozícióba emelését. Ha nem lehetnek ebben biztosak azok, akikre támaszkodni lehet, akkor marad az önmagában erőtlen MSZP – és ezzel vége a dalnak…
Még sosem hallottam azokat a mondatokat senkitől sem az MSZP-közegből, amelyek a 20 éves magyar demokrácia látható sikertelenségének igazi okait sorolták volna. Mindenki adottnak veszi, hogy ez egy demokrata nép, fontos nekik a szabadság – és nem mondják ki, hogy: lófaszt! Nem hallom azt, hogy „Gyerekek, nem létező alapokra akartunk falat emelni!” Mindenki úgy tesz és úgy beszél, mintha csak össze kellene fogni a demokratákat – és rohadtul nem értik, hogy nem ez a valóság!
Nem az a kérdés, srácok, hogy Botka, vagy Gyurcsány, vagy Chuck Norris... Az lesz az új, modern párt természetes vezetője, aki képes kimondani és hitelesíteni ezt a pár mondatot. Ha én bármelyikük helyében lennék, azt mondanám: „Emberek, ez és ez a helyzet, benéztük, sokkal mélyebben kell elkezdenünk ez a demokrácia-építést. És ti kelletek hozzá – én csak azért beszélek, mert rám, mivel ismernek, figyel a média és ezért sokkal többekhez eljut a szavam… Eszköz vagyok csupán.”
Ezzel kell és lehet elkezdeni. Ez kell ahhoz, hogy elkezdjenek odafigyelni azok, akikre szükség van… Mert „belső erőből”, vagy éppen a „létező demokratikus erőkre” támaszkodva semmi sem lehet az egész felbuzdulásból. Mert ha lehetne, akkor már lett is volna – évekkel ezelőtt.
Az erőt a gondolatok adják és az azokat megtestesítő személyek. Egy politikai csoport, törekvés akkor lehet sikeres, ha ő adja a legjobb válaszokat azok számára, akik hívei lettek. Ehhez meg jól kell kérdezni… AZ MSZP kérdései nem voltak jók...
Gyurcsány Ferenc bevezette a ’89-es demokraták fogalmát – de kik a ’89-es demokraták? Erre ő azt feleli, hogy azok, akiknek fontosak a ’89-ben megfogalmazott elvek: demokrácia, egyéni és közszabadság, stb…
Az a baj ezzel, hogy a demokrácia és a szabadság nem „önmagukban véve” jelentenek értéket, hanem azáltal, hogy lehetőséget biztosítanak az egyéni és közösségi kreativitásra. Hogy általuk a tehetség és a teljesítmény válnak elsődleges pozíciószerző tulajdonságokká a közösségen belül. Mert a demokrácia igazi értelme éppen az, hogy ne „kontraszelekció és hűség” és ne érdekkapcsolatok révén kerüljenek vezetők az élre, hanem „ki mit tud”-alapon. Mondhatjuk: közvetett értékek tehát a demokrácia és a szabadság, a legtöbb ember személyes életében nem igazán „fajsúlyosak”.
…Vannak persze, akik foglalkozásszerűen élnek a szabadságból és a demokráciából: értelmiségiek, politológusok, a „hivatásos demokraták” – de rájuk nem alapozhatunk sem pártot, sem koalíciót, sem pedig egy ország modernizálását, mert egyszerűen nagyon távol vannak „fejben” azoktól, akik gyakorlati tudással rendelkeznek egy modern világ dolgait illetően és akik akkor tudják tudásukat és képességeiket jók használni, ha ezt egy teljesítményre alapozott társadalomban tehetik. De ez a (legfeljebb néhány száz fős) társaság, a „hivatásos demokraták” valóságos társadalmi méreténél és valóságos társadalmi hatásánál jóval nagyobbnak és jóval nagyobb hatásúnak mutatja magát a politikusok felé. Érthető: akkor tudnak megélni, ha elhiszik nekik, hogy érnek valamit… De ahogy az elmúlt évek demokratikus vergődései igen jól megmutatták: semmit sem érnek! A jónép nem figyel rájuk, nem „hajlik szavukra” – egyszerűen azért, mert ezek az alakok nem az emberek valóságos világáról beszélnek, hanem a maguk szép gondolatairól. Valahogy úgy van ez, mintha egy lakberendező tologattatná a bútorokat és akarná kifesttetni a falakat egy még meg sem épült házban…
Igen, kedves hiv. dem.-ok, a magyar demokrácia nem létezik, csak papíron: van alkotmánya (most még a ’89-es), vannak intézményei, de nincs meg a demokrata mentalitás, amely az egészet működtetné. Ti persze a demokrácia intézményeiből és lehetőségeiből éltek, ezek engedik meg nektek a szabad beszédet – de ti nem vagytok „reprezentatív minta”! És ha a leendő „Modernitás Párt” vezetőaspiránsai elsősorban rátok hallgatnak, ha a ti köreitekre alapoznak, akkor „optikai csalódás” áldozataiként fogják végezni, eredményként egy nagy nullával a kezükben! Ha azokra hallgatnak, azoktól várnak új tanácsokat, akik még a valóságos helyzetet és annak okait sem voltak képesek eddig felismerni, akkor baj lesz! Arról meg már nem is beszélve, hogy ha tanácsadók a helyzettel és az okokkal sem voltak-vannak tisztában, akkor ugyan mit mondhatnának az okok megszüntetését illetően?
Koalíciót alkotni akkor van értelme, ha ezzel az erő növekszik. Ha új, minden eddiginél jobb és működőképesebb gondolatok kerülhetnek a rendszerbe. Azokkal koalícióra lépni, akik már eddig is „benne voltak-vannak a bandában” már csupán nyelvészetileg sem lehet – gyakorlati politikai haszna pedig nulla!
…„Hinni” persze bármiben lehet, akár „bízni” is és lehet „akarni” is… De itt most a tét az ország és a nép sorsa, nem pedig egyesek illúziói, vágyai, ön- és közáltatásai - és nem is „meglévő keretek” továbbélése.
2010.10.07. 22:33 Szerző: piefke
Kiből lehet demokrata?
Érdekesen alakult a magyar társadalomban a közösségi érzés és az öngondoskodás. Sokan vannak, akik egy bizonyos értelemben „közösségi emberek”, de ez a közösség nem a demokraták közössége, hanem azoké, akik a közösségtől személyes gondoskodást várnak. De sosem éltek olyan viszonyok között, sosem szereztek olyan tapasztalatokat, amelyek megérttették volna velük, hogy ahhoz, hogy a közösség a tagjairól gondoskodjon, a közösség tagjainak is felelősséggel kell viseltetniük önmaguk és a közösség felé.
És van egy másik csoport, akik öngondoskodók, ám azért lettek azok, mert úgy találták, úgy gondolják, hogy a közösségtől semmit sem várhatnak – ezért aztán eleve kétkedéssel viseltetnek bármiféle közösséggel, sőt, a közösségi viselkedéssel általában is. …És itt véget is ér számukra a „demokratikus pálya”: demokrata az ember csak közösségben lehet, az, aki szarik a többiekre, az nem lehet demokrata.
Az első csoport azért nem demokrata, mert kapni akar a közösségtől és nem együttműködni akar vele, az utóbbi csoport tagjai pedig azért nem demokraták, mert nem érzik magukat semmiféle közösség tagjának.
Na, ez így nem fog menni!
Kikkel fogjuk létrehozni akkor azt a bizonyos koalíciót, a Demokraták Koalícióját?
A fenti eszmefuttatás célja, hogy világossá tegyük: „készen kapott demokraták” tömegeire jelenleg még nem számíthatunk – azokat „ki kell nevelni”!
Hogyan lehet ez?
Mindenek előtt: azzal kell kezdenünk az egészet, hogy szembenézünk demokrataságunk súlyos hiányaival - éspedig mind minőségi, mind mennyiségi értelemben. Amíg ezt nem tesszük meg, amíg úgy teszünk, mintha milliószámra lennének igazi, közösségi és öngondoskodó demokratáink, addig vesztésre van ítélve a magyar progresszió, addig széles tér nyílik a populizmusra alapozó antidemokratáknak (magyarul: addig marad Orbán).
Hát nem tűnt még fel, hogy valahányszor szükség lett volna egy erős demokrata közösségre, illetve valahányszor el kellett volna fogadtatni a tömegekkel az öngondoskodást, akkor mindahányszor kudarcot vallottunk? Hát lehetett volna ez így, ha itt lenne az a kétmillió demokrata?
Nincs itt. Talán – mondom: talán – félmillió, ha van. Sokszor írtuk már, kik ők és hol találjuk őket. Most a Demokraták Koalíciója szempontjából az a fontos, hogy a „társadalmi térképen” éppen az MSZP van tőlük a legreménytelenebb messzeségben. Mert vagy passzivitásban vannak, vagy – sajnos – radikalizálódnak/radikalizálódhatnak. Nekünk egyik sem jó – és persze nekik még rosszabb, mert akár passzívak, akár radikálisok lesznek, nem lehetnek egy sikeres Magyarország polgárai.
Elébük kell állni és elmondani, hogy ha ők most nem jönnek, ha nem segítenek – legfőképp magukon – akkor nem érhető el a nyugatos, modern élet, mert rajtunk kívül az senkinek sem érdeke. Igen, azt írtam, hogy a nyugatos modern élet nem érhető el, nem a „Magyarország” szót használtam. Mert ugye az országra – a többiekre – még akár lehet is szarni, na de a saját életünkre???
Ez azért jó, mert azzal hogy embereink elkezdenek a saját jövőjükért dolgozni velünk, egyben – ha akarják, ha nem, a közösségét is dolgoznak.
Így lehet elkezdeni egy demokrata közösséget kialakítani – hogy aztán átvehesse ez a közösség az ország vezetését.
Utolsó kommentek