Nem, kedves szélsőjobbosok, itt most nem nemzetiszocialista propaganda következik – aki ezt várja, hagyja abba az olvasást!
Másról lesz szó: rólunk – csak úgy gondoltuk, adunk egy jó blikkfangos címet, amely ugyanakkor mégiscsak jól „lefedi” a mondandónkat is!
„Az én kérdésem az, hogy vajon Németországra kívánunk-e hasonlítani, vagy egy keleties tekintélyuralomban látjuk a jövőnket? Én az elsőre szavazok.” – írta Gyurcsány Ferenc a Demokratikus Koalíció október 16-i hírlevelében.
Feri: végre!
Mert ez az az alapvető kérdés, amelyet fel kell tennie annak, aki Magyarország modernizálását tűzi ki célul. Mit jelent a modernizálás? Azt, hogy az eddigieknél hatékonyabbá tesszük az országot, a társadalmat, éspedig azért, hogy több, a közösség szolgálatába állítható erőforrásra tehessünk ezáltal szert.
Mi kell ehhez? Jobb tervezési és szervezési képesség. Hit abban, hogy ha jól tervezzük és szervezzük a dolgainkat, akkor a kezünkben van a jobb jövő kulcsa. Ez Németország titka – és minden sikeres közösségé is. Németországot nem „Bezzegország”-ként emlegette Gyurcsány, hanem mint az eredményes szervezés és a célszerű gondolkodás közeli és számunkra legkézzelfoghatóbb példáját. Nem azért, mert „ott minden fasza”, nem! Ott is vannak komoly problémák – de azok egy egyébként alapjaiban jól működő társadalom és jól teljesítő gazdaság problémái – vagyis: csupa olyasmi, amit ha mindenki megpróbál a jobbik eszére hallgatni, akkor biztosan meg lehet oldani…
Itt van pl. a napi német aktualitás: a „multikulti-vita”. Eddig az volt a vezérelv, hogy a különböző kulturális minták gyönyörűen együtt élhetnek Németországban (és a többi ún. fejlett nyugati és északi országban). Mára kiderült, hogy ez nem ilyen egyszerű, mert ha a „helyi viszonyoktól” és mentalitástól való eltérés éppen a fentebb emlegetett tervezési és szervezési modelltől tér el túlságosan, a napi gyakorlat és az elvek szintjén is, akkor ez akár az egész, eddig jól működő társadalom további sikerességét veszélyeztetheti. Jól értsük meg: itt nem arról van szó, hogy ki-ki hogyan vélekedik a túlvilágról, miféle ruhákat visel, milyen ételeket fogyaszt, otthon milyen nyelven beszél – hanem arról, hogy mik az ő „spontán modelljei” a racionális előre tervezésről, a közösséggel való konstruktív együttműködésről. Mennyire célszerűen, vagy éppenséggel mennyire érzelmi alapokon él? Természetesen itt „célszerű” alatt egy modern, ipari társadalom igényeit és szokásait értjük és nem mondunk véleményt „általában” arról, hogy miként kell „helyesen” emberi és közösségi életet élni! Még Engels írt valami olyasmit, hogy „az ököljog is jog, csak éppen amellett nem lehet eredményesen termelni”…
Számos történelmi és társadalomtörténeti véletlen alakította éppen olyanokká az észak-nyugat-európai társadalmakat, mint amilyenekké lettek. Ez a társadalommodell, ez a mentalitás igen alkalmas a hatékony gazdaság üzemeltetésére, egy erőforrásokban gazdag társadalom létrehozására. Persze, lehet, hogy „unalmasabb”, mint a mediterránok, távolságtartóbb, hidegebb… De az eredmények mégiscsak őket igazolták és nem az egyéb alternatívákat. (Természetesen csak akkor, ha a szempontunk a hatékony társadalom! Mert ha a „lazaság”, akkor pl. a karibi térség sokkal jobb modell…)
El kell döntenünk, mit akarunk: „gazdag ország” lenni, vagy „laza”? Nyavalygós, „viszonylag”-ország, vagy magabiztos és ezért kevéssé frusztrált társadalom? Együttműködő és egymásban alapvetően megbízó emberek közössége, vagy önmagukra utalt, egymástól semmit sem várható „idegbeteg vadak” hordája, akik örökösen „kivannak idegileg”? És tudomásul kell vennünk, hogy ha gazdag, magabiztos, együttműködő és bizalommal teli nemzetet szeretnénk, akkor egyszerűen nincs más út, mint hogy egyre inkább a magunkévá tegyük a „német modellt”. Vagy legalább hagyjuk, hogy azok vezessenek, szervezzenek minket és tervezzenek számunkra kereteket, akik ilyenek!
Komolyan gondoljátok, hogy keleti despota-modellekkel lehet itt nyugati szintű élet? Könyörgöm, ha lehetne, akkor a Balkán lenne a Földi Paradicsom! Akkor első demokratikus miniszterelnökünk, Antall József sem a német „kancellári modellt” tekintette volna a magyar köztársaság példaképének, hanem valami szultanátust… Allah hatalmas, majdcsak megsegít!
Lófaszt segít meg. És nem segít meg Csodaorbán sem és nem segíthet rajtunk az „Erős Állam” sem – mert a dolgok nem így működnek. Az természetes, hogy minden közösség nagy hasznát veszi, ha élén rendkívüli tehetségű személyek állnak, de hát mit mást is jelent a rendkívüli tehetség, mint azt, hogy a reális világot képes mindenki másnál jobban „fogni” és abban mindenki másnál eredményesebben cselekedni és cselekedtetni másokat is. Nem „szobazseni” és nem „lánglelkű populista”.
…Gyurcsány most is igazat mondott – akárcsak az öszödi beszédében: alapvetően meg kell változnunk ahhoz, hogy a viszonyaink alapvetően megváltozhassanak. Ha utálunk már így élni, ahogy élünk, ha szerencsétlenkedő, balfasznépnek érezzük magunkat, amelyiknek állandóan összeakadnak a lábai menet közben és pofára esik még akkor is, ha éppen senki sem gáncsolja el, akkor bizony úgy kell csinálnunk, mintha mi is „németek” lennénk!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek