HTML doboz
2010.11.02. 12:55 Szerző: piefke
Le Malade imaginaire? – avagy: Képzeld, beteg!
Ki vagy te Orbán Viktor, hogy egyszer csak azzal jössz, hogy adjuk oda neked a teljhatalmat? Mit adsz te cserében ezért nekünk – feltéve egy pillanatra, hogy bármiért cserében is odaadható a szabadság, a demokrácia és a saját jövőnk feletti kontroll lehetősége és szerközei?
Eddig semmi kézzelfogható, érdemleges koncepcióval elénk nem álltál, semmi olyannal, amelynél az egyes részletek szerves egésszé állnának össze. Nem ismertettél meg velünk számunkra is értelmes célokat és ezért nem mondtál, nem is mondhattál semmit arról, hogy milyen részletesen kidolgozott program megvalósítása esetén érhetjük el azokat. Fél éve tiéd a hatalom és ez a fél év csak azzal telt el, hogy a hatalmadat egyre korlátlanabbá tedd, kiterjeszd azt szinte mindenre és mindenkire. Berendeztél egy politikai-kormányzati bábszínházat: csupa a te kezedre illő, vagy általad zsinóron mozgatott figurával. Lassan akkora hatalom összpontosul a kezedben, mint a Napkirályéban – és mivel épp most ásatod az Alkotmány és az Alkotmánybíróság sírját, ezért lassan éppolyan korlátlan – „abszolút” – is lesz, mint az övé volt.
És miközben abszolút hatalmat építesz, forradalomról beszélsz… Ha ezt a kettőt: a forradalmat és az abszolút hatalmat együtt emlegeti és valósítja meg valaki, akkor bizony egy olyan névsor jut az ember eszébe, amelynek tagjait ma mind közönségesen „diktátoroknak” szokás nevezni.
Feltéve, hogy elfogadunk időlegesen egy szinte korlátozatlan hatalmat, annak indoka csak egyvalami lehet – ha lehet: ha az illetőnek olyan világos elképzelései vannak a jövőnkről, mint senki másnak és ha ezek az elképzelések minden tekintetben reálisak, megvalósíthatók és kiállják az emberi természettel való összevetés próbáját is.
De amit te teszel és mondasz, az egy nagy nulla. Kéred a hatalmat, de nincs épkézláb indokod, hogy miért lenne az jó nekünk, ha oda is adnánk neked.
Viktor, neked nincs velünk kapcsolatban semmiféle konstruktív elképzelésed! Ha lenne, magadban sem tudnád tartani. De miért is tartanád magadban, hiszen épp az lenne az ésszerű és természetes, épp attól állnánk az elképzeléseid mellé, ha meggyőznél minket az elképzeléseid helyes voltáról. Ha ezt nem teszed, az csak egyet jelenthet: nincsenek! Most már elmúltak a kampányok, van „több, mint 2/3-od”, nyugodtan elmondhatnád és ha jó lenne a koncepció, mi bizony mindent meg is tennénk, hogy az valósággá váljon, mert egyszerűen ez lenne az érdekünk.
Viktor, te csak túlélsz! Bármit megteszel, hogy a tiéd maradhasson a hatalom, ameddig csak lehet…
De ha nincs koncepciód és ha nem is érdekel, hogy legyen, akkor vajon mire kell neked annyira, hogy értetlenséget, nevetségessé válást, bármit vállalsz érte?
…A politológusok Orbán politikáját akarják megmagyarázni, mert a politikával szoktak foglalkozni, ahhoz értenek. Az alkotmányjogászok alkotmányjogi szempontok alapján méricskélik, hogy vajon Orbán „átlépte-e már a Rubicont”, vagy csak „lábfürdőzik egyet”? Azok a szakértők, akik „rendesen” véleményt szoktak mondani és formálni arról, hogy az éppen aktuális hatalom lépései merrefelé vezetnek, most nem találják a helyes magyarázatot mindarra, amit Orbán tett, tesz és tenni fog…
Azok a szakértők pedig, akik meg tudnák magyarázni a viselkedését, nem politikusokkal szoktak foglalkozni, hanem kutyákkal, vagy majmokkal: ők a viselkedéstan tudorai. Más, szintén a valódi magyarázatra képes szakértők pedig ugyan emberekkel foglalkoznak, de beteg emberekkel: olyanokkal, akiknek különféle személyiségproblémáik vannak.
Nem véletlenül e két szakterületet említem: a viselkedéstan és a lélektan adja meg Orbánra a helyes magyarázatot. Ha valakinek a cselekedeteit meg akarod érteni, akkor a személyiségét kell megértened, mert onnan jönnek a motivációk, amelyek aztán cselekedtetik az illetőt.
Fentebb azt kérdeztem, vajon mire kell Orbánnak a hatalom annyira, hogy értetlenséget, nevetségessé válást, bármit vállal érte? Mi van tehát a személyiségében, ami arra motiválhatja, hogy mindezt megtegye a hatalomért?
Egyetlen ilyen dolog létezik az emberek világában, ami ennyire hatalomvágyóvá tesz valakit: ha a lelkének kell ez ahhoz, hogy kielégülést remélhessen általa. Ha „gyógyszer” és „támasz” neki a hatalom, ha ezzel reméli „egyben tartani” magát és ha ettől remél önigazolást.
„Klasszikus reálpolitikai magyarázat” tehát nincs, azt ne is keressünk! Van viszont egy ember, aki úgy érzi, ha nincs hatalma mindenki és mindenek felett, akkor ő sem létezik, akkor ő átléphető.
…Bizony, Orbán Viktor: ez vagy te. Egy hatalomfüggő.
Igen, a „Király” beteg! Ezt végre-valahára már ki kellett mondani, le kellett írni – hogy tudjuk, mi a fene megy itt. És ha hagyjuk – ha ráhagyjuk – betegségébe belepusztul a demokráciánk, a szabadságunk, a jogunk, hogy legjobb eszünk szerint rendezhessük el a dolgainkat.
És ezért nincs itt semmiféle világos koncepció, ezért nem osztja meg velünk terveit, gondolatait Orbán: mert az ebben a betegségben szenvedők egyetlen „terve” maga a hatalom és gondolataik is egyre csak ekörül forognak – de erről beszélni nyíltan, ő maga is tudja, lehetetlen!
2010.10.29. 12:26 Szerző: piefke
A „Bűnbak”, a rossz lelkiismeret és a jól szervezett hadsereg
Hihetetlen, hogy a magukat Nagy Demokratáknak tartók mennyire antidemokratikusan gondolkodnak, mennyire egy „nemdemokrata” ösztönei működnek bennük!
Nem, Kedves Olvasó, most nem Orbánról és társairól írok – hiszen ők magukat sem tartják demokratáknak. Most és azokról a (volt?) szabad demokratákról, liberális „véleményformálókról”, illetve „szoclib” alakokról írom ezt, akik már egy jó ideje és manapság is „minden bajunk okozójának” Gyurcsányt tartják. Akiről azt mondják, hogy „őmiatta kerülhetett hatalomra a Fidesz”, hogy ő „kúrt el mindent”…
Kedves Nagy Demokraták, ne legyetek már ennyire „vezérelvűek”! Úgy beszéltek most, mintha mindent egyedül ez a Gyurcsány nevű teljhatalmú alak csinált volna, mintha ennek az országnak ő valamiféle „diktátora” lett volna… Hát ti nem voltatok ott, „kormányközelben”, vagy a ti haverjaitok? Dehogynem: miniszterek, államtitkárok, tanácsadók és megmondók voltatok! Benne voltatok nyakig, vagy legalábbis derékig. És ne mondjátok, hogy „De mi semmit sem tehettünk!”, mert ez egyszerűen nem igaz!
Azért kiáltjátok ki Gyurcsányt "átkozottnak", amit ti nem tettetek meg, amiben ti nem voltazok elég sikeresek...
Arról van szó, hogy ti a saját sikertelenségetekkel nem akartok, nem tudtok szembenézni. Azzal, hogy 20 évig próbálgattátok az elveiteket egy ezekkel az elvekkel köszönőviszonyban sem lévő magyar valóságban alkalmazni. És mivel ez nem sikerült, mert nem sikerülhetett, ezért – a kudarcért, a totális „demokrata csődért” – nevezitek ki Gyurcsányt bűnbaknak!
Gyerekek, ez nem valami elegáns – okosnak pedig végképp nem okos, mert amíg nem látjátok, hogy éppen ti követtetek el szarvashibát, addig e hiba kiiktatására sem lesz esély.
Mi is volt ez a hiba?
Úgy tettetek, mintha ennek a népnek olthatatlan és mindent megelőző vágya lenne a demokráciára és a nyugati típusú szabadságra. Pedig ez nincs így. Ennek a népnek a sikerre van mindenek feletti igénye – éppen azért, mert legalább fél évezrede egyetlen kollektív élményünk és tapasztalásunk a sikertelenségünk!
Ti a semmire, nem létező dologra alapoztatok. Ez nem egy demokrata mentalitású nép, ezért demokrata mentalitásunk sem el nem rendezhetett semmit, sem meg nem akadályozhatott semmi rosszat, vagy ésszerűtlent.
…Orbán bezzeg valóságos dologra alapozott: épp az előbb említett sikertelenségünkre, az amiatti frusztráltságra és hogy éppen ezért minden vágyunk a siker! Bármi áron. És ő beígérte az embereknek, hogy vele sikeresek lesznek! Az embereknek, akik persze éppen azért nem voltak eddig sikeresek, mert nem tudták, hogy a sikert előre meg kell tervezni, szervezni, alapozni és ha tudták volna ezt, a sikeresség valódi receptjét, akkor persze nem is dőltek volna be az Orbán-féle „csodapropagandának”, mert tudták volna, hogy a siker nem csodán alapszik.
De ők, az emberek, be akartak dőlni… Nem tudták, nem tudják, hogyan kellene sikeressé válniuk, ezért egyszerűen nincs más választásuk, mint a csodában és a csoda beígérőjében bízni.
Más kínálat ugyanis nincs a magyar politikai piacon: nincs jelen egy olyan társadalomszervező erő, amely elég bátor, elég „példamutató” és elég vonzó lenne ahhoz, hogy a valódi sikeresség receptjét terjessze. Mert miféle példát mutatnak éppen most is „demokrata” politikusaink? Épp „nemszeretleket” játszanak egymással: ki mikor tüntessen, kivel nem tüntet együtt, kit utál, kit hibáztat… És nincs egyetlenegy sem közöttük, aki kiállna, hogy „Ez így nem megy!”, Senki sem mondja ki azt az egyszerű és nyilvánvaló igazságot, hogy: „Orbánék ereje a mi gyengeségünkben van!” És nincsenek ott azok a belátó politikusok sem, akik ezt el is fogadnák. Akik nem akarnák tovább játszani a bűnbakosdit, csak azért, hogy ne kelljen szembenézniük önmaguk tévedéseivel.
Igen, gyávák és gyengék a mi „drága vezetőink” – akik azt sem fogják fel, hogy itt most harc folyik, háború. Igen, háború, éspedig a saját lelki nyomoruktól űzött, a saját frusztrációikat a hatalommal túlkompenzálni akaró „kormányerők” és a magyar nép valódi, hosszú távú érdekei között. És hogy ez utóbbi, a valódi nép- és közérdek vesztésre áll, mert nincsenek is hadak, amelyek őérte hatékonyan küzdenének.
Mi történik, ha van egy elszánt és gátlástalan „hadsereg”, amely előre akar törni mindenen és mindenkin át és van egy szervezetlen, erőtlen és ezért önvédelemre – netán hatékony ellentámadásra – képes „megtámadott”? Mindenkinek, aki csak egy kicsit is realista, világos, hogy a „hadsereg” fog győzni.
Na kérem, ez az: hadsereg ellen csak egy még jobb hadsereggel lehet harcolni – de szétszakadozó, egymást utáló klikkekre tagolt ábrándos és passzív amatőrökkel nem!
Mi jellemez egy sikeres hadsereget?
Szervezett, fegyelmezett. Tagjai felfogják, hogy érdekükben áll a feladatok végrehajtása és az is, hogy egységes és reális alapokon nyugvó stratégia mentén cselekedjenek. És persze minden sikeres sereg élén egy kiváló vezetőnek kell állnia – a „bizottság által demokratikusan vezetett hadsereg”, ahol mindenki „megőrzi személyes integritását” és folyton „különvéleménye” szerint cselekszik, az halott!
Én tudom, hogy a liberális lélekhez ez utóbbi áll közel és hogy e szép lélek iszonyodik a „militarizmustól”. De kérem szépen, vajon az Amerikai Függetlenségi Háborút sikeresen megvívó Washington-féle seregről a militarizmus jut az eszünkbe? Képzeljétek el, mi lenne ma az USA helyén, ha a Köztársaság hívei ugyanúgy viselkedtek volna, mint a mi demokratáink? Azt hiszem, ma is a "Union Jack" lobogna New York felett!
Tanuljatok a sikeresektől és ne keverjétek össze a dolgokat: sem a célszerű, fegyelmezett és ezért sikeres együttcselekvést a „militarizmussal”, sem a „saját sérelmeiteket” és tévedéseiteket azzal, hogy mi a Köz érdeke. Most ugyanis már nem az számít, hogy korábban ki mit tett, hanem az, hogy most mire képes – a közösség érdekében!
…Az egyéni nyűgeiteket meg majd fogalmazzátok bele az emlékirataitokba!
2010.10.26. 17:42 Szerző: Đđ
2012 október 26.
A mai napon döntött a Kormány az újabb gazdasági szükséghelyzet okozta károk elhárításáról hozandó sürgős intézkedések ügyében.
Amint azt már napokkal korábban a Kormány nyilvánosságra hozta: a Magyarország szívét markukba szorító és önös érdekeiket gátlástalanul szolgáló multitőkés-spekulánsok és hazai bérenceik évek óta megállás nélkül folyó aknamunkája következtében ismét sok-sok százmilliárdos lyuk tátong a következő év költségvetésében. Miután a nem magyar nemzeti tulajdonban lévő pénzintézetek a múlt év során magyarországi tevékenységüket a Keleti Pályaudvar környéki valutaüzérkedésre korlátozták, a nemzetközi áruházláncok pedig már csak egy közös zöldséges standot tartanak fenn a Teleki-téri piacon, ezért tőlük komolyabb bevételre a kormány nem számíthat. Nincsenek már jelentősebb magán-megtakarítások sem, hiszen a kormány még ez év elején elrendelte a magán-bankbetétek ideiglenes (értsd: a Feltámadásig tartó) állami zárolását, továbbá szintén ideiglenes állami kezelésbe kerültek a családi arany- és ezüstékszerek és –tárgyak is, ideszámítva az aranyfogakat és a platina implantátumokat is.
Mivel azonban a költségvetésen továbbra is hatalmas lyuk tátong és a költségvetés összeomlása esetleg azzal a veszéllyel járna, hogy meginogna a Kormányba vetett általános és jól megérdemelt közbizalom, ezért a Kormány elrendeli az alábbiakat:
1. Az ország minden megművelhető földjét azonnali – és természetesen ideiglenes – állami kezelésbe vonja. Elrendeli a teljes termőterület mákkal és/vagy marihuánával való beültetését (a kokacserjétől klimatikus viszonyainkra tekintettel eltekintünk).
2. A leendő termés feldolgozása érdekében azonnali – és természetesen ideiglenes – állami kezelésbe vonja a teljes magyar gyógyszer- és vegyipart, kötelezi a Tiszai Vegyiműveket és a Százhalombattai Kőolaj-finomítót, hogy jelenlegi tevékenységéről haladéktalanul kezdje meg az átállást az ópiát- és kenderszármazékok feldolgozására.
3. A termékek külföldi piacokra való eljuttatása érdekében azonnali – és természetesen ideiglenes – állami kezelésbe vonja a teljes magyar tehergépjármű-parkot és kötelezi azok eddigi tulajdonosait, hogy a járművekben alakítsanak ki megfelelő és szakszerű csempészrekeszeket.
4. Szintén a termékek külpiacra juttatása érdekében a Kormány – elvei fenntartása mellett, ám tekintettel a mindenek felett álló Közérdekre - a hazai fegyintézetekben kábítószer-terjesztésért büntetésüket töltő személyeket azonnal szabadlábra helyezi és belőlük létrehozza a Magyar Nemzeti Állami Drogszindikátust. A Szindikátust a belügyminiszter szakmai felügyelete alá helyezi.
5. Szintén a mindenek felett álló Közérdekre tekintettel a Kormány elrendeli, hogy minden 18 és 30 év közötti, az Állami Minőségmegállapító Bizottság (ld. alább) által a feladatra alkalmasnak ítélt nőnemű magyar állampolgár minden évben egy naptári hónapnyi időt - saját szabadságkerete terhére, diákoknál pedig a nyári szünidő alatt - külföldi nyilvánosházakban köteles szolgálatot teljesíteni. Mivel ez a Haza szolgálatának minősül, ezért a rendelet végrehajtását a honvédelmi miniszter szakmai irányítása alá rendeli, akit egyben felkér az említett Állami Minőségmegállapító Bizottság létrehozására is. E célra igénybe veheti a korábbi honvédségi sorozóbizottságok teljes személyi és eszközállományát. Ez a rendelkezés a nem a Magyar Köztársaság területén honos, de a magyar állampolgárságot a Kormány korábbi rendeletei útján megszerzett nőkre is kiterjesztendő. Az ezen állampolgárok által érintett külföldi szervekkel való egyeztetéssel a Kormány a külügyminisztert bízza meg.
Kelt: Budapest, 2012 október 26.
A Magyar Köztársaság Kormánya
2010.10.26. 16:44 Szerző: piefke
A fennálló törvényes rend
Ma megtörtént az, hogy az Alkotmánybíróság elmeszelte a Fidesz-kormány végkielégítések megadóztatásáról szóló törvényét – erre a Fidesz-kormány bejelentette, hogy az „Alkotmányátszabóság” meg fogja vonni az Alkotmánybíróságtól azt a jogot, hogy belepofázhasson azokba a kérdésekbe, amelyekről nem lehet népszavazást tartani… Pl. a költségvetést érintő kérdésekről.
Mekkorát fordult a világ a vizitdíj-törvény óta! Akkor ugyanis épp az Alkotmánybíróság segítette hozzá a Fideszt ahhoz, hogy egy nyilvánvalóan a költségvetéshez tartozó kérdésről népszavazhasson a nép.
Most megkapta ezért méltó jutalmát: ha a Fidesz érdekei úgy kívánják, lehet, hogy ezentúl már csak a kertitörpék méretmaximalizálásáról mondhat véleményt a „Taláros Testület”…
…De viccen kívül: semmiképpen sem beszélhetünk jogállamról és a jogállamot garantáló intézményekről abban az országban, ahogy egy kormány tetszése szerint alakíthat bármit, bármiféle gát és gátlás nélkül és híján. Ma végképp elvált egymástól az ország és annak vezetése: ez utóbbi kinyilvánította teljes függetlenségét bármitől, ami az utóbbi 20 évben törvényes és alkotmányos volt. Deklarálta a hatalom, hogy úgyannyira a törvények felett áll, hogy a törvények és az Alkotmány is csupán utcakövek lehetnek az általa kívánt és kijelölt úton – az Alkotmánybíróság pedig köteles utcaseprői feladatokat ellátni.
Mindez közvetlenül még nem jelent semmiféle változást az átlagember életében. Még. Merthogy: a tervezett alkotmánymódosítás eleve kizárná azt is, hogy az Alkotmánybíróság az eltulajdonítani szándékozott nyugdíjalap-pénzekről mondhasson véleményt – onnantól pedig már több millió ember pénze, megtakarítása bánja a Fidesz alkotmányszabászkodását!
Értitek, emberek? Nem lesz módotok megakadályozni, hogy a kormány rátegye a kezét a ti pénzetekre! Nem fordulhattok az Alkotmánybírósághoz, nem népszavazhattok róla (hiszen „költségvetést érintő kérdés”). És ki tudja, mi lesz a következő lépés? Talán a bankbetétek? Hiszen egy fél éve a kutya se hitte volna, hogy egyszerűen elvehető milliók megspórolt, öreg korukra félretett és befektetett pénze! Ezt pedig látjuk, simán megcsinálták – az esetleges akadályokat pedig dózerrel takarítják el…
Mondjátok, mit tennétek, ha valaki ellopna tőletek többszázezer forintot? Ugye hagynátok és nem csinálnátok semmit sem? Engednétek, hogy a tolvaj továbbra is köröttetek járkáljon és bambán várnátok, hogy mikor kell neki valami megint, amit a tiétek. Nem szólnátok senkinek, nem próbálnátok meg összefogni a szomszéddal, akit szintén meglopott.
Mert a politikában éppen ezt teszitek azzal, ha hagyjátok az egészet és nem léptek egymással szövetségre! Orbán addig mehet előre, amíg ti engeditek. És vegyétek tudomásul, hogy hozzátok, személy szerint is el fog érkezni! Olyan világot csinál itt, amelyben sem szervezettség, sem előre tervezés, sem ésszerűség, sem a valódi közérdek nem fog szóhoz jutni, csak a Fidesz-klikk érdekei.
Sírtatok a szoclibek alatt? Utáltátok a sok mocskos, korrupt alakot? Úgy láttátok, hogy herdálják és „talicskával hordják haza” az ország pénzét – a ti adótokat? Igen? Most valóságos „aranykornak” tűnnek azok az idők – mert akkor „csak” az önzés, a szakszerűtlenség uralkodott (ezek most is megvannak), csak a Köz pénze csordogált félre, de személy szerint tőletek nem sikkasztottak és nem vontak meg tőletek alapjogokat.
Az egy szar világ volt, alkalmatlan disznókkal az élen – és ti joggal hajtottátok el azt a „kondát”. De kiket engedtetek magatok fölé, istenem?! Miért nem gondoltatok arra, hogy Orbán mit tett a közérdekkel 8 évig, ellenzékben? Hogy mindvégig csak a saját visszatértére gyúrt? Akkor nem hittétek, hogy aki 300 Ft-ból képes a saját népszerűsége érdekében népszavazást csinálni, az szó szerint mindenre képes és az szó szerint szarik arra, hogy egy számára kedvező, pillanatnyi előnnyel járó lépése kinek miféle károkat fog okozni majd?
Most kell neki a pénzetek, hogy látszólag beválthasson egy adócsökkentési ígéretet. Pedig nyilvánvaló, hogy ez az adócsökkentés 2-3 év múlva iszonyatos, több százmilliárdos lyukat fog okozni a költségvetésben… És nem számít neki! Kérdem én: vajon mit fog akkor majd csinálni, ha 2-3 év múlva itt lesz az az előre megjósolt lyuk? Akkor kitől és mit fog elvenni?
A kormányok mindenkori alapvető kötelessége a fennálló törvényes rend és a közérdek védelme. Egy demokráciában nem lehet pillanatnyi tetszés szerint változtatgatni a törvényt, az Alkotmányt és nem lehet tetszés szerint bármit közérdeknek kinevezni. Nem lehet mindezek érdekében hazudni sem – legalábbis büntetlenül nem, mert akkor azt a kormányt a nép legközelebb meneszti és keres helyette jobbat.
Itt most „kormányoldalról” változtatgatják a nekik épp nem tetsző törvényeket és a lopást kinevezik a Köz érdekében állónak. Ez egy dolog – de ami ennél még rosszabb, hogy a nép nem akarja ezt a kormányt meneszteni és nem is lenne kinek, jobbnak a hatalmat átadni. Ezek szerint nincs meg a demokrácia egyetlen alapeleme sem: sem a törvényes rend tisztelete a kormány, sem a leváltás jogával való élés szándéka a nép részéről és nincs a nép érdekeit sokkal jobban képviselni tudó alternatív politikai erő sem – ráadásul szándék sincs a tömegekben arra, hogy egy ilyen erőt létrehozzanak.
Két választásunk maradt csupán:
1. Beletörődünk és egy demokratikus kulisszák mögött diktatórikus hatalmat gyakorló párt és annak vezetője lesz az ország ura. Egy olyan párt és egy olyan vezető, amely és aki többszörösen bizonyította alkalmatlanságát és azt, hogy sem fogalma nincs a valódi közérdekről, sem szándéka nincs azt tekintetbe venni. Egyetlen célja csupán a saját hatalmának fenntartása és „finanszírozása”.
2. Abbahagyjuk a passzivitást és elkezdünk közösen cselekedni a saját jól felfogott érdekeinkért.
…Ki-ki hozza meg a döntést!
2010.10.25. 22:06 Szerző: piefke
Koalíció? – semmire se jó!
Szóval, megvan most ez a Demokratikus Koalíció: múlt pénteken megalakult, műfogsor-csattogás és görbebotok kopogása közepette!
Nem, nem akarom én bántani az öregeket, nem akarok „nyuggerezni” – de ha igazak a pletykák, miszerint Gyurcsány a DemKolt afféle „védőgátként” (is?) akarja működtetni, éspedig az Orbán és a Fidesz által személye ellen folytatott „eljárás” ellen, akkor ez a szervezet semmit sem fog érni! Ha Orbánék netán odáig mennének, hogy Gyurcsányt perbe akarják fogni, őrizetbe venni, stb., akkor bizony semmit sem fog érni és elérni az, ha néhány száz „szépkorú” és néhány tucat „ballib értelmiségi” tüntetni, tiltakozni, petíciózni fog. Eddig sem értek ezek a módszerek semmit: a Jobboldal-tankot sosem állították meg ezek a Nagy Demokrata Megmozdulások (pl. Charta). Az a párszázas „tömeg” majd szépen feloszlik – a nyuggerek nem fognak törni-zúzni a városban! Orbán meg röhög… Feri pedig ülhet tovább.
Gyurcsányt egyvalami tudná-tudja megvédeni: ha van-lenne egy olyan erő, amely tőle függetlenül is olyan erővel tud működni, hogy azzal Orbánnak komolyan kellene számolnia. Ha létrejön egy olyan erő, amely nagyon gyorsan áttematizálja a magyar közéletet, akkor nem kell félnie Gyurcsánynak. Mert ha őt esetleg „kilövik” (lecsukják?), a Rendszer, az Új Erő akkor is tovább támad, tovább „nyírja” Orbánt, „ekézi” a Fideszt – és egy pillanatra sem engedi át/adja vissza a „kormányoldalnak” a politikai tematizálás lehetőségét. Megy előre, határozottan, magabiztosan, megingathatatlanul – Orbán pedig hiába lesz miniszterelnök 2/3-dal, mert már nem ő fogja irányítani az eseményeket. Akkor nem kell félnie Gyurcsánynak Orbántól, ha Orbánnak Gyurcsány „létezésénél” sokkal nagyon „baja” van-lesz ennek az új erőnek a létezésétől és működésétől.
Akkor nem kellene félnie Gyurcsánynak a Fidesz önkényeskedésétől és „igazságszolgáltatási mesterkedéseitől”, ha ez az új erő létezésével és közéleti szereplésével eleve lehetetlenné tenne bármiféle ilyesmit. Ha ez az erő képes lenne vonzerőt gyakorolni a ma „politikailag hontalanokra”, akkor Orbán kétszer is meggondolná, hogy mit tesz, mit tehet – mert reális esélyként kellene azzal számolnia, hogy 2014-ben elveszítheti a választást és akkor – ha nagyon „ugrál” és önkényeskedik - kikerülvén a hatalomból, nagyon „megütheti a bokáját”. Magyarán: esetleg éppen őt „vonnák kérdőre” és eljárás alá! Ezt szépen, „politológusul” úgy mondják, hogy ha létezik egy „fék és ellensúly” a most kontrollálhatatlan hatalommal szemben, amely Orbánt és díszes társaságát a saját jövőjükkel szembeni aggodalommal tölti el.
…Mindez „70 és a halál közötti” emberek közösségétől aligha várható. A háborúkat mindig fiatalok vívják meg: ők az erősek, nekik vannak új stratégiai gondolataik. Ők azok, akik többet nyerhetnek, mint amennyit kockáztatnak. És a fiatalok tojnak a DemKolra: nem vehetik azt komolyan, mert egy szót sem szól az ő nyelvükön, egy szót sem mond a nekik fontos és vonzó dolgokról! Nem kéri a gondolataikat, nem ígéri nekik, hogy az övék lesz benne a döntő szó, a meghatározó befolyás. Nem: csak azt látják, hogy ez is valami „ócska szoci buli” - így pedig messze elkerülik!
Ahhoz, hogy egy erő vonzó legyen a fiataloknak, nem elég ha annak megalapítója internetről és „guglizársól” beszél: az kell, hogy azt az erőt tulajdonképpen ők maguk, a tetterős fiatalok hozzák létre és „rendezzék be”! És abban az „öregek” (értsd: a 40 felettiek) csak „katalizátorkodjanak”, de „ne róluk szóljon az egész”…
…És hiába van az is, hogy az MSZP-n belül maradt a Demokratikus Koalíció és Gyurcsány: nyilvánvaló, hogy az MSZP a kisujját sem fogja és nem is tudná mozdítani érte – még inkább örülnének is a „régiek” és az „új aspiránsok” (pl. Botka, Mesterházy) is, hogy megszabadulnak Feritől és ráadásul a „hóhérmunkát” elvégzi helyettük Orbán bandája!
…Be kell hívni a fiatalokat – különben semmire se jó a Koalíció!
2010.10.24. 16:53 Szerző: piefke
Kelet, vagy Nyugat?
A Progresszív Blog szándékoltan nem foglalkozott október 23-ával. Megtették ezt éppen elegen, hazudtak róla éppen eleget. Mára besorakozott 1956 is a magyar történelem többi kiforgatott és kihasznált eseménye és az azokra alapozott „ünnepek” közé. Aki akar, higgyen bennük, mi inkább nem tesszük… Mi úgy tartjuk, hogy egy nemzet sikeressége nem a bután, szervezetlenül elkezdett és emiatt rendre el is bukott felkeléseken múlik, mert azok semmit meg nem alapoznak, hanem azon, hogy a hétköznapokban képesek-e az adott nép fiai célszerűen cselekedni.
Igen: keleten ünnepelni szokás – legtöbbször a „nincsmit”, nyugaton pedig közben megteremtik a sikert!
Mit és hogyan csinálunk mi, mit láthatunk „a fejünk felett”, a Hatalom Magasságaiban – és miként reagálunk mi magyarok erre?
Ellopják a pénzünket (magánnyugdíj-pénztárak ügye), a kormányerők a saját politikai hatalmuk megőrzése érdekében szavazati jogot adnak a határon túli, tehát: nem felelősség- és teherviselő magyaroknak (ki is a magyar?), packáznak a multikkal, akik pedig a magyarországi munkahelyek többségének közvetlen, vagy közvetett fenntartói, hosszú távú, részleteiben is kidolgozott és illeszkedő országstratégia helyett rögtönöznek és a saját szlogenjeik csapdájába esve loholnak maguk után… Közben meg megy a szöveg, a teljesítménynek meg nyoma sincs!
Fiúk, Urak, mi lesz így az országgal? Mi lesz így a néppel? Mit higgyünk? Miben-kiben bízzunk?
Az ország azért annál mégiscsak több, hogy egy maroknyi önérdekei által vezérelt martalócot szolgáljon eszközül. Hát valóban olyan mélyre süllyedt a magyar nép, hogy tehetetlenül, beletörődve és legfeljebb szájjal tiltakozva, de passzívan elfogadja ezt is?
Persze, tudom: lesznek majd perek, pl. a magánnyugdíj-ügyben… De ugyan mit érnek el, ha mondjuk 2-3-4 év múlva lesz valamilyen ítélet? Ahogy most simán kikerül a kormány mindent, ami nem a vágyai és az érdekei szerint való, ahogy még az Alkotmányt is képes ráncigálni, vagy akár újraíratni, úgy egy – vagy akárhány – bírói ítélettel is simán szembe fog menni!
Egyvalamivel nem tudna tartósan és sikeresen szembehaladni: egy nálánál nagyobb, szervezett erővel - de ilyen nincs!
…Megint, már megint rossz felé tartanak a dolgok a magyar politikában. Most volt ’56 évfordulója, annak az ’56-nak az emléknapja, amikor – a történelmünkben immár sokadszor – kiáramlott a tömeg az utcára, mert azt, amiben élt, szarnak érezte és mást akart helyette. Akkor néhány nap alatt kiderült, hogy nem sikerült a dolog – most 20 év alatt derült ki ugyanaz. 20 év alatt kiderült, hogy most is csak ugyanazok a rutinok működnek bennünk, amelyek korábban és ezért az eredmény is ugyanaz lett.
Most ott tartunk, hogy van egy csomó ember az országban, akik a legtöbbet adják – és akiktől a legtöbbet is veszik el – és senkit sem tudnak választani.
Most nem csinálhatunk „forradalmat” (akármit is jelentsen ez a szó) – egyszerűen azért nem, mert már nincs, amiben-akiben higgyünk, amiért-akiért úgy éreznénk, hogy érdemes. Nem hiszünk sem abban, hogy jobb lehet, sem önmagunkban, sem egymásban. Akik pedig hisznek, vagy inkább: hinni akarnak valamiben-valakiben, azok a legbolondabb és legveszélyesebb illúziókban hiszen…
Nincs, aki a valósággal állna elénk, mert nincs, aki ehhez elegendő erőt érezne magában és mert nem hiszi senki sem, hogy a valósággal is képes meggyőzni minket. Úgy érzik, hogy ahhoz, hogy „meggyőzőek” lehessenek, feltétlenül valami nem valóságossal kell jönniük, valami nem valóságosra kell megpróbálni építeni nekik. Mert úgy érzik, hogy a magyarok bármit elviselnek inkább, csak a valóságot nem, csak azt ne kelljen belátniuk, mert azt hiszik, hogy megsemmisülnének tőle.
…Nem várhatjuk az „igazi Nyugatosságot” azoktól sem, akik pedig épp most kezdtek bele ebbe – a Demokratikus Koalícióval. Komolyan mondom: nem értem Gyurcsányt. Hogyan gondolhatja, hogy az, amit életre hívott most, képessé válhat arra, hogy valóban megoldja az ország, a társadalom gondjait? Ahhoz nem elég, hogy legyen egy szervezet, aminek neve van, aminek tagsága és vezetői vannak. Ahhoz az kell, hogy a benne lévők képesek is legyenek a feladatra. Képesek legyenek jól látni a dolgokat és másokkal is jól láttatni. Legyenek új gondolataik.
De miért van az, hogy a politikusaink képtelen és eleve lehetetlen dolgokkal, ötletekkel próbálkoznak és hogy a választók képesek támogatni képtelen, nyilvánvalóan lehetetlen politikai elképzeléseket? Hát elment itt az emberek esze?
Nem erről van szó. A magyar nép oly hosszú ideje érzi magát sikertelennek és szerencsétlennek, hogy elveszítette a türelmét. Különösen az utóbbi 20 év „tett rá” erre, hiszen úgy vágtunk bele a rendszerváltásba, hogy „Most aztán nekünk is hipp-hopp jó lesz!”. Azt hitték az emberek – és talán a politikusok egy része is – hogy eljött „a Jólét kora”, önmagában attól, hogy nem szocialista rendszer van. Nem tudták, nem gondoltak rá, hogy jólét nem teremthető „egyik napról a másikra” és aki ezt mégis hajlandó megígérni a hatalomért, az a legveszedelmesebb. A jólét minden létező példája hosszú-hosszú évek szorgos, kitartó munkálkodásának lett az eredménye és az is képes csak azt fenntartani. Politikai csodatévők erre nem lehetnek képesek. Mivel nálunk nem alakult ki az a meggyőződés, hogy a szorgos, átgondolt és jól megszervezett munka hosszú távú eredménye a jólét, ezért nem is ezzel próbálkozunk. Annyira nem „sajátunk” ez a tudás, ez a tapasztalat, hogy politikusaink sem veszik észre, hogy ennek hiánya a legnagyobb bajunk és ezért nem is erről beszélnek. Beszélnek ők sok másról: a „nemzeti összefogás” hiányáról, a demokrácia deficitjéről, arról, hogy „ellopták a pénzünket” (megj.: épp azok, akik az elmúlt években a legtöbbször emlegették ezt, most épp azok lopják el a nyugdíjpénzt – hát nem fura?). De szót sem ejtenek arról, hogy a magyar nép sikerének és jólétének legnagyobb akadálya az, hogy nem tervezzük meg ésszerűen azt, amit teszünk, hogy folyton „rögtönzünk”, hogy eszünkbe sem jut a dolgok és folyamatok részletes megszervezése és annak végiggondolása, hogy mi minden kell a vágyott cél eléréséhez.
Márpedig amíg ezt „meg nem beszéljük”, amíg ezt át nem látjuk, addig soha sikeresek nem lehetünk!
Vagy miért van az, hogy ha bárkit „kiemelünk a magyar közegből”, ha az illető elmegy dolgozni valahová észak-nyugatra, akkor ott általában nagyon sikeres lesz és kiválóan teljesít? Egyszerű: azért, mert viszi magával a tudását, viszi magával a mindennapos túlélési harcban megszerzett kreativitását és kint belekerül egy igen jól szervezett rendszerbe, ahol a tudás és a kreativitás jól hasznosulnak. A folyamatok ott simán futnak, kicsi a szervezetlenség következtébeni „közegellenállás”, nagy a hatékonyság… Az eredmény: az egyén és a közösség sikere. A sikerből pedig a „mindennapi elmebaj”, a frusztráció hiánya és a nyugalom következik – meg persze az anyagi jólét is. Magyarán: minden, ami itthon annyira és olyan régóta hiányzik nekünk.
Igen: a sikerhez higgadt tervezés kell és azután a tervek konzekvens és kitartó megvalósítása. Ebben most senki sem zavar minket, senki sem kényszerít ránk semmiféle „ellenünk való hatalmat”. Ha belekezdünk egy valóban reális és átgondolt programba, akkor nem jönnek „szovjet tankok”, mint ’56-ban.
Hosszú-hosszú ideje visszhangzik itt egy kérdés: mikor érjük utol a Nyugatot? Annyira régi már ez a kérdésünk, hogy sokan már nem is hiszik, hogy ez valaha is lehetséges lesz-lehet (pl.: http://fenteslent.blog.hu/2010/02/18/soha_nem_erjuk_utol_a_nyugatot) – mert nem tudják, miért nem sikerült ez eddig. Arra nem gondolnak, hogy ha lemondunk a Nyugattá válásról, akkor nem csak egy régi célról mondunk le ezzel, hanem ennél sokkal rosszabbat teszünk: eszközökről és módszerekről mondunk le, amelyek egy társadalom stabil anyagi alapjait teremtik meg. Itt nem az a kérdés, hogy „Leszünk-e Nyugat valaha?”, hanem az, hogy képesek leszünk-e finanszírozni magunkat? Önmagunk el- és fenntartására pedig attól függetlenül is szükségünk van-lesz, hogy akarunk-e Nyugat lenni, hiszünk-e a Nyugattá válásunk lehetőségében. Márpedig: ha az önfinanszírozáshoz szükséges módszereket és tennivalókat összegyűjtjük, akkor épp azokhoz az eszközökhöz és képességekhez, épp ahhoz a mentalitáshoz jutunk el, amelyek a Nyugat legalapvetőbb jellemzői! Ha tehát képesek vagyunk-leszünk erre, akkor Nyugattá is válunk – ez tehát nem „filozófiai”, nem is „gazdaságelméleti” kérdés és nem is „hit, vagy nem hit” kérdése…
A finanszírozás és az ahhoz szükséges mentalitás tehát az alapvető kérdés: annak birtokában „akarva-akaratlanul is nyugatosodunk”, annak hiányában pedig el kell fogadnunk örökös nyomorultságunkat és szerencsétlen történelmünk folytatódását. Nem elég és hosszabb távon nem is lehetséges csupán a „fogyasztás leutánzásával” nyugatosodnunk, ha nem utánozzuk a fogyasztást finanszírozni képes anyagi alapok megteremtéséhez szükséges tudni- és tennivalókat is. Sokan 20 éve és még most is azt képzelik, hogy a ”nyugati élet” azt jelenti, hogy körülvesszük magunkat „jólét-tárgyakkal”, de ez tévedés. A nyugatosság mindenek előtt azt jelenti, hogy bennünk és körülöttünk munkakultúrát teremtünk és azt tovább is adjuk. Sosem érjük el a Nyugatot, ha csak annak fogyasztási szokásait akarjuk elérni. A Nyugat igazi utolérése az, ha megértjük és elsajátítjuk annak „legfőbb attribútumait”: tervezés, szervezés, hosszú távra gondolkodás.
Fontos, hogy ne ringassuk magunkat ismét illúzióba, hogy gyorsan jön majd el a jólét. Aki ebben hisz, aki ezt ígéri, az hülye. Számolnunk kell azzal, hogy évtizedeink mennek erre majd rá és hogy annak igazi haszonélvezői azok lesznek, akik ma még legfeljebb gyerekek.
Tudom, ezzel a szöveggel már generációk óta hitegetik, etetik a Jónépet: „Ti most szívjatok, aztán majd jó lesz!” Csakhogy: akik eddig ezzel jöttek, sosem kapcsolták ezt össze az alapos, átgondolt, hosszú távú tervezés és a valósággal való folyamatos összevetés programjával. Áldozatot kértek, de nem teremtették meg azokat a kereteket, amelyekben a kért áldozat valóban hasznosulhatott volna…
Most másról van szó: tudjuk már, miért nem sikerülhetett eddig és nyíltan ki is mondjuk ezt. Nem jövünk elő semmiféle életidegen, kábító ideológiai maszlaggal. Nem állítjuk az áldozatot semmiféle „szent cél” szolgálatába. Egyetlen célunk van: a sikeres magyar társadalom.
A sikeres magyar társadalomhoz pedig sikerre képes vezetők kellenek. Akik birtokolják az ehhez szükséges tudást és akik rendelkeznek az ehhez szükséges mentalitással is. Eddigi vezető elitünk erre nem volt képes az elmúlt 20 évben és semmi sem utal arra, hogy most más lenne a helyzet vele. Elkerülhetetlen, hogy új fejek álljanak az élre, akik nem a régiek gondolataival akarnak újat tervezni-építeni. Több, mint 1100 éve elindult egy nép keletről nyugat felé és több, mint 1100 évig ennek a népnek az élén legtöbbször keleti mentalitású vezetők álltak. De volt néhány „Nagy Kivétel” – és amikor ezek a „Kivételesek” vezették az országot, akkor éltük meg legnagyobb sikereinket is. Géza és István, Károly Róbert, Mátyás… aztán nagy szünet… Mária Terézia (igen!!!), Széchenyi (neki ugyan csak korlátozott lehetőségei voltak, de így is komoly hatást ért el), a Kiegyezés nagy alakjai… Egyvalami volt közös bennük: a maguk korában mind-mind „nyugatosak” voltak…
Ha most, a XXI. század elején ismét sikeres néppé akarunk válni, akkor ismét „nyugatos vezetőket” kell országunk élére állítanunk!
· 1 trackback 37 komment
Címkék: magyar orbán gyurcsány siker 1956 október 23. nyugatos
2010.10.22. 18:40 Szerző: piefke
A vén csataló felvitaminozása
Gyurcsány döntött: az MSZP-ből akarja létrehozni a Magyar Modernitás Pártját!
Mit jelent ez a gyakorlatban?
Kb. azt, hogy a régi, megroggyant, betegségek gyötörte és bátorságát veszett csatalovat kell annyira feltuningolnunk, hogy az a siker reményével vehesse majd fel a harcot 2014-ben a Fidesz-tankkal! …Ló, kontra tank: ezt már láttuk.
A feladat „minimum nem lesz egyszerű”!!!
…De mivel indokolta Gyurcsány ezt a döntést? Leginkább azzal, hogy egy új párt létrehozásával tovább osztódna, aprózódna a „nem-Fidesz oldal”…
Valóban így lenne?
Nem!
Azért nem, mert jelenleg a gyakorlatban nem is létezik „Nem-Fidesz oldal”, ugyanis a létezés aktivitást, erőt, szervezőkészséget, tematizálóképességet jelent – ilyesminek pedig ma nyoma sincs, tehát: nem létezik az, aminek a „továbbosztásáról” Feri beszélt! Ebből következően: megosztásról sem beszélhetünk – éppen hogy létre kell hozni az erőt! És ha egyszer az létrejött, akkor onnantól elkezdi magához vonzani mindazokat, akik valóban képesek és készek tenni is érte. A mai „látszaterők” pedig teljesen marginalizálódnak: egy tetterős és tematizáló Modernitáspárt mellett ugyan ki figyel egy fonnyadt MSZP-re, vagy egy semmilyen LMP-re? És ugyan kiket „osztanak meg” ezek? „Makacs és meggyőződéses híveik” – „nyuggerek”, „nosztalgiaszocik”, „ökobolondok” - pedig nem tehetnek majd mást 2014-ben, mint hogy az új, modern pártra szavaznak, hiszen az hitelesebb lesz még a szemükben is, mint a halott MSZP, vagy a 4 év alatt semmit sem tett LMP. Maradna a döglött MSZP senkit sem érdeklő „tisztikara” és az a pár tucat LMP-főnök – párszázan. Az ő szavazataik meg vesszenek nyugodtan kárba: ha ezen a párszáz szavazaton múlik a Magyar Modernitás Jövője, akkor úgyis elkúrtunk valamit!
…Továbbá azzal is indokolta Gyurcsány az MSZP-n belül maradást, hogy egy új párt megalapítása „árulás lenne”! De Feri, nem jól emlékszünk, hogy éppen téged árult el az MSZP? Árulókat elhagyni pedig nem szégyen: dicsőség!
Gyurcsány úgy tesz, mintha azzal, hogy az MSZP-n belül folytatja le a harcot, elkerülné a ”nem-Fidesz oldal” megosztását, megosztódását. Mintha azzal, hogy „marad az MSZP!”, eleve minden nem-fideszes automatikusan betagozódna ide, elfelejtené, hogy létezhetnek már megoldások is, elfelejtené, hogy miért nem akart korábban az MSZP-hez közeledni, elfelejtené, hogy az MSZP mindenkor eleve e megosztottság és a megoszthatóság melegágya volt és az is lesz, amikortól Gyurcsány elindítja a belső offenzíváját.
Nem legyenek illúziók: ha ezt az utat fogjuk járni, akkor a „nem-Fidesz oldal” megosztott lesz, több pólusú, több politikai csoportosulás – nota bene: párt – fogja lefedni. Lesz az MSZP - de ez a hagyományai, a benne maradó egyes tagok és vezetők mentalitása, személye miatt eleve választhatatlan és vállalhatatlan lesz sok, egyébként a Fideszt a háta közepére sem kívánó ember számára. Olyanok számára, akik pedig erőt tudnak-tudnának adni egy új politikai csoportnak – de az MSZP-nem nem fognak adni, mert herótjuk van attól, amit az megtestesít és amitől az sosem fog tudni teljesen megszabadulni!
Gyurcsány elvégzett néhány „politikai alapműveletet”. Kiszámolta, hogy hány támogatója van most a szociknak, hogy mekkora aktivistabázisa van, stb. De elfelejtette, hogy a jelenlegi magyar politikai tér megértéséhez nem elég immár a szokványos „alapmatek”: ehhez új, felsőbb matematika kell, amely figyelembe veszi az „MSZP-n kívüli attraktorokat” is. Hiszen új erő, új lendület csak az MSZP-n kívülről jöhet, mert ha az MSZP-n belül is lenne, akkor nem itt tartanánk, akkor nem jutottunk volna ide. Az MSZP-n kívüli attraktorok – magyarán: a tehetséges, demokrata ízlésű, modern fiatalok – pedig egyszerűen nem kezdenek el szimpatizálni egy olyan „ősbölénnyel”, mint az MSZP. Az jelent számukra gyakorlatilag mindent, amit utálnak: maradiságot, tudatlanságot, önzést… Persze, a Fidesz is ilyen, de az utóbbi 8 év az MSZP-é volt és ebben a 8 évben nőttek fel az említett fiatalok – és utálták azt, ami körülvette őket. Átverve érezték magukat és az átverő éppen az MSZP volt!
Feri, te csatlakoznál azokhoz, akik átvertek?
Na látod!
Illetve: dehogyis látod – hiszen arról beszéltél, hogy olyan pártot akarsz, ahol „amit eldöntöttünk, ahhoz tartjuk magunkat. Akik kisebbségben maradnak, nem úgy gondolják, hogy ők ezzel vereséget szenvedtek. Fegyelmezetten együtt csináljuk tovább...” Márpedig az MSZP sosem volt ilyen párt: ahogy "eldöntöttetek valamit", azonnal elkezdtek ellene áskálódni azok, akik a döntéssel sértve érezték magukat… Feri, te tudod a legjobban, hogy ez ment ott mindig – hiszen téged is így tettek lapátra: megegyeztetek, hogy lesz modernizálás, lesznek reformok, lesz nyugatosság és ahogy ez elhangzott, már el is kezdtek ellened dolgozni mindazok, akiknek ez nem smakkolt… Legalább a saját „halálodból” tanulhattál volna, hogy milyen párt az MSZP és milyenek azok, akik benne vannak!
Persze, lehet, hogy ravasz vagy! Lehet, hogy az a terved, hogy kiszorítod ezeket az alakokat a pártból… Csakhogy. Akkor tudnád ezt megtenni, ha erős lennél, erőt pedig csak kívülről kaphatsz – viszont kívülről, ahogy volt róla szó fentebb, nemigen fognak jönni az igazán erősek, akik igazán tehetségesek! Akkor mitől, kiktől leszel erős, mitől lesz erőd kiszorítani a hülyéket és aljasokat? Netán megrendezed a „hosszú kések éjszakáját” és lemészároltatod őket, mint Hitler?
A „technológiai sorrend” épp fordított: előbb kell bevonzani az újakat, megszólítani tudni őket, vonzó alternatívát, lehetőséget kínálni nekik, aztán leszel erős – általuk!
Én azt tenném a helyedben, hogy mindenek előtt megszólítanám azokat, akik tudást, szervezőerőt, tehetséget, vonzerőt – „szexepilt” – adhatnának egy valódi modern erőnek, hogy „Jöjjetek, mert nélkületek, anélkül, ami a ti fejetekben van, szart sem ér az egész! Jöjjetek és vezessétek ti az országot: adjatok neki új programot! Nem én vagyok-leszek itt a Főnök: azok ti lesztek, közületek fog valaki azzá válni – és csak a szócső vagyok, az „indítómotor”…”
Ezeket a szavakat vártam-vártuk tőled ma. Ezek a szavak kezdhetnék el megmozgatni, elgondolkodásra bírni az erőt adó fiatalokat. Ha érezhetnék, hogy valóban rájuk van szükség és hogy valóban ők dönthetnének a „Hogyan tovább?”-ról. Akkor kezdene el bennük feltámadni az, amit szabadságigénynek nevezünk, mert az attól támad fel, ha nyílik előtte megvalósulási terep.
A szabadság nem valami fantomfogalom – ahogy te is kezelted azt ma. Nem valami „öncél”. A szabadság azt jelenti, hogy amit jónak, célszerűnek, eredményre vezetőnek tartok, azt a gyakorlatban is kipróbálhatom. Ahhoz társakat szerezhetek és ahhoz támogatást kaphatok. A szabadság csak egy szó, az nem fog itt senkit sem mozgósítani. De ha a tervezés első pillanatától kezdve tartunk igényt a valóban hozzáértők, a valóban „nagy koponyák” aktív részvételére – és arra, hogy ők irányítsák a folyamatot – akkor mindent megkaphatunk, amire csak szükségünk lesz! Azt kell meghirdetni, hogy „Gyerekek, tervezzünk meg egy ésszerű Magyarországot - és aztán építsük is fel!”
…A többiek pedig automatikusan fognak odahúzni, ahol az igazi erőt-tetterőt érzik.
És az nem a Fidesz lesz!
.jpg)
Megvagyunk ezzel is: ma beterjesztette jelentését a 2006-os „eseményeket” vizsgáló parlamenti bizottság...
Ez egy igen érdekes bizottság volt, mint ahogy nemkülönben érdekes maga a vizsgálat is. Érdekes, mert a tagok zömét a Fidesz(-KDNP? – mi a fene az???) adta és mert azt vizsgálta, amit a tagok pártja generált annak idején.
Csak igen elfogult, vagy nagyon ostoba emberek képzelhetik, hogy a 2006 őszi zavargások kirobbanásához semmi köze sem volt Orbán Viktor és a Fidesz akkori és közvetlenül azt megelőző tevékenységének: mindent megtettek a „rendkívüli állapotok” létrejöttéért és semmit sem tettek meg annak érdekében, hogy azok ne, vagy ne úgy következzenek be. Ezek után az akkor történtek általuk való „vizsgálata” minimum furcsa dolog – hacsak nem a saját emlékeikben kutakodtak volna, hogy tudniillik annak idején hogyan is készítették elő az „öszödi beszéd” hangfelvételének nyilvánosságra kerülését, hogyan „reagáltak” erre úgy, mintha abban Gyurcsány „a világ hazugságát” követte volna el, hogyan uszították a saját híveiket és hogyan nem határolódtak el a vandáloktól…
…Balsai István tegnap már arról beszélt, hogy „Van törvényes alap a Gyurcsány elleni nyomozáshoz”. Hát, nem tudom! Én eddig úgy tudtam, hogy a bűncselekményre felbujtók és az azt elkövetők ellen van-szokott lenni törvényes alap ahhoz, hogy nyomozás induljon ellenük és nem azok ellen, akik – jól, vagy rosszul – helyre szerették volna állíttatni a törvényes rendet…
…Aztán. Itt van ez a „válságadó”… Viktor, miféle válságról beszélsz te? Pláne úgy, hogy 3 évre előre tervezed ezeket a sarcokat, a válsággal indokolva. Miféle válság az, amelyben az idén több, mint 3,5 %-kal növekedtek a reálkeresetek? Miféle válság az, amelyben idén országunk termékeinek legnagyobb felvevője és egyben a legnagyobb befektetőnk, Németország 3,6%-os gazdasági növekedést produkál és jövőre is több, mint 2% felett lesz a növekedése?
Te magad vagy válságban, Viktor – „nem kicsit: nagyon!” Évekig hitegetted és uszítottad a „zembereket”, csak hogy megkaphasd ebben az országban a hatalmat – és most, hogy a tiéd, te tudod a legjobban, hogy nem tudsz vele mit kezdeni. Fogalmad sincs, hogyan használd az ország hasznára azt. És ezért valóban kurva nagy válságba kerültél!
…És ezért „terelsz” azzal, hogy „Gyurcsány ellen van törv. alap!”. Te próbálsz túlélni – addig, ameddig.
Viktor, rossz hírem van: csak két úton járhat az, aki hosszú ideig hatalmon akar maradni. Vagy jól teljesít, jól kormányoz, növeli az ország erőforrásait, jobban szervezetté teszi az államot, stb. – vagy nyílt diktatúrát vezet be! Az első lehetőségre, egyre inkább bizonyossá válik, te képtelen vagy. A második meg azért lehetetlen, mert az EU közepén vagy, egy olyan ország élén, amelyben a gazdaság ezer szállal van hozzákötve a Nyugathoz (ahhoz a Nyugathoz, amely téged annyira frusztrál…). Itt van az e.on, itt van a Deutsche Telekom, itt a BOSCH, a SIEMENS, az AUDI, jön a Merdzsó is...
Itt már nem az a kérdés, hogy „Megy-e Orbán és a Fidesz?”, mert törvényszerű és kikerülhetetlen, hogy menni fognak… Az a kérdés, hogy ki jön majd utánuk?
2010.10.19. 17:59 Szerző: Blandly
Demokrácia, stabilitás, munkakultúra
Most az van soron, hogy kell egy új erő, amely képviseli mindazt, amire egyenként a magyar társadalom legtöbb, ma politikailag hontalan tagja vágyik és törekedne is: okos és hasznos célokért nyugodtan, szervezetten cselekedni! Meg is indult a mozgás: többen és több módon próbálkoznak és többféle „közegben”. Vegyük át, hogy van most „mocorgás”, ki mindenkire próbálnak alapozni a szervezők?
Vannak egyszer azok a demokrata önképű, főként 50-es-60-asok, akik már a ’80-as évek végétől szimpatizáltak a liberális demokrata eszmékkel. E társaság igazán aktív és ténylegesen aktivizálható, „mozgósítható és bevethető” tagjai alig néhány százan lehetnek… És ami még nagyobb baj, hogy ezek a régi Demokratikus Ellenzékhez tartozók még attól is képtelenek voltak pártjukat (az SZDSZ-t) megóvni, hogy az a korrupció melegágyává és gerjesztőjévé váljon, nemhogy „demokratává tudták volna tenni” a magyar társadalmat.
Vannak aztán a „baloldaliak”… Ők viszont nem igazán „modern fejek”, ráadásul a szocik „régi gárdája” simán továbbvitte magában egy Moszkvicson járó egykori TSZ-elnök világát. Az „új gárda” pedig ettől csak annyiban tért el, hogy jobbak voltak az öltönyei.
Lennének aztán a fiatalok, a 20-40-esek, ők azért már „modernebbek”, vannak fogalmaik, tapasztalataik a „Nyugat”-ról…
Csakhogy. Velük meg az a baj, hogy szüleik engedték, hogy a fiatalok százezrei nőjenek fel úgy, hogy számukra a közösségben való tevékenykedés – ami a demokrata politika alapja – gyakorlatilag ne is létezzen. Magányos farkas szüleiktől már eleve semmilyen komoly közösségi gondolkodást nem hoztak, erre jött aztán az a „versenyszellem”, amire az őket körülvevő vadkapitalista közeg szorította rá a szerencsétleneket. Azt a képtelenséget hitették el velük, hogy a leginkább akkor boldogulhatnak, ha egyedül, mindenki ellenében próbálnak élni – de azt a nyilvánvaló tényt senki sem ismertette meg velük, hogy a világ szinte összes valamirevaló teljesítménye, és minden jólét alapja mindig is és ma is közösségek együttműködésének eredménye…
Amint látjuk, baj van. Nincs még olyan közeg, amely tenni is kész hátországa lehetne az új erőnek.
Már eleve torz mentalitással vágtunk bele a „szabad és demokratikus Magyarország”-programba és azóta sem történt semmi, ami javíthatott volna ezen a helyzeten, nem jött senki, aki a valódi, önmagukért tenni kész közösségek példáját, „modelljét” terjesztette volna itt. Orbán és a Fidesz sem épített olyan közösségeket, amelyek léte valóban a közösség érdekeit szolgálta volna: a „Polgári Körök” és hasonlók igazi célja a Fidesz-elit hatalomra juttatása volt, semmi egyéb. És a „nemzeti radikálisok” sem állnak jobban: az ő közösségeik – pl. a „Gárda” – csak arra valók, hogy egymás közt jól kiacsarkodhassák magukat; „szerepjátékok” színterei, ahol egy csomó frusztrált és egyébként nagyon magányos alak aklon belüli „kiéléses terápiát” folytathat. De sem ők, sem senki mások nem végeznek igazi közösség- és társadalomépítő, pozitív célokat szolgáló tevékenységet.
Az emberi viselkedés kutatói azt mondják, hogy az emberek aközben válnak közösségi lényekké, miközben másokkal együtt hasznosnak tartott „közös konstrukciókat” hoznak létre, „közös hiedelmeik” alapján. De hát miféle „közösen hasznosnak tartott” konstrukciók vannak itt és miben hiszünk mi közösen?
Itt a „hasznos” azt jelenti, amitől ÉN gazdagabb leszek – és eközben mit se számít az, hogy másoknak ez „mibe fáj”. Legyünk őszinték: még azok is így élnek, akik pedig magukban „hűdenagy demokratáknak” képzelik magukat! Igen, persze, tudom: erre kényszeríti őket „közeg”… Az meg, persze, eszünkbe se jut, hogy valaminek úgy is a birtokába kerülhetünk, hogy azt mások, a közösségünk tagjai önként szolgáltatják nekünk. Ezt a viselkedéstanban altruizmusnak nevezik – és hiszik-nem hiszik: évmilliók óta az egyik legalapvetőbb emberi tulajdonság, ami génjeinkbe van égetve!
…De ha ott van, akkor Magyarországon miért nem működik? Netán a magyarok nem „a majomtól származnak”? Nos, ha egy embert, vagy egy közösséget huzamosan bizonytalanságban tartunk, ha újra és újra szétbombázzuk a közösségi kötődéseit, akkor ez az ösztön elsorvad benne, leáll. És ebből következően: ha hagyjuk, hogy nyugton legyen ismét, akkor ismét beindul a közösségért való tenni készség is.
Nem az tesz jót a magyarokkal, aki felzaklatja, fellázítja őket, hanem az, aki higgadtan, nyugodtan, magabiztosan képes velük szót érteni. A nyugalom és a magabiztosság ugyanis „kisugárzik”. Aki csak azt tudja, hogy új és új „programokba” hajszolja bele az embereket, aki „minden héten új világot teremt”, az okozza a legnagyobb kárt a közösségnek. Egy program kell, de amellett hosszan ki kell tartani. Egy jobb világot kell építeni, de azt végre valóban fel kell már építeni is, nem csak beígérni naponta. Erre van szükség és ettől állnak össze az emberek is, ettől fognak tudni igazi közösségeket alkotni.
Az emberek most még nem demokráciát akarnak és nem szabadságot, hanem tervezhető és meg is valósuló jövőt. Nekik az jelenti a szabadságot, hogy ha van egy jó ötletük, akkor azt elég nagy biztonsággal meg is valósíthatják. Nem „megagiga projekteket” akarnak ők, hanem azt, hogy az utcaseprők ne csoportba verődve beszélgessék el a munkanapot a Köz pénzén. Az embereknek az a jó, ha a cég, ahol dolgoznak akkor megy jól, ha jó a termék és nem akkor, ha valaki a Főnök haverja „odafent”. Mert ha a „haveri teljesítmény” a mérvadó, akkor egy idő után nem fognak igazi teljesítmények születni a gazdaságban – és akkor nem lesz ránk vevő a világ és nem tesz pénzt a zsebünkbe.
A demokrácia alapjaihoz tartozik a mentalitáson és a stabilitáson kívül még egy fontos dolog: ez nem más, mint a munkakultúra. Magas szintű munkakultúra nélkül nem létezik igazi, stabil, jól működő demokratikus társadalom, ilyenre nincs egyetlen példa sem a világban! Mivel pedig itt, Magyarországon évszázadokig a pillanatnyi túlélés volt a reálisan elérhető cél, ezért nem terveztünk soha előre és alaposan – úgysem volt érdemes. Ezért nem alakult ki nálunk és bennünk egy alapos, a részleteket is mindenkor kidolgozni akaró munkakultúra. Nem véletlen, hogy a „Kenjük be sárral!” magyar és nem német, svájci, vagy holland mondás… Igen: itt csak arra volt idő és erő, hogy épp csak betapasszuk a dolgokat: az is tartott addig, amíg a következő rablóhorda odaért és úgyis szétkúrta az egész építményt… Szerencsétlen volt a történelmünk – de a jövőnk nem kell, hogy az legyen. Ha tudjuk, mi torzult el és mi nem fejlődött ki nálunk, akkor azt helyreigazíthatjuk és kifejleszthetjük, nem is sok idő alatt. És akkor a következő generációnak már éppúgy egy jól működő és alaposan átgondolt világ lehet a természetes, abba nőhet bele, mint a szerencsésebb történelmű és ezért már ma is sikeres népeknél.
Ennél többet nem is adhatunk sem magunknak, sem nekik.
Szólj hozzá!
Címkék: munka siker demokrácia ellenzék teljesítmény
2010.10.19. 15:17 Szerző: Đđ
Narancsiszap
Kolontár és Devecser le van pipálva! Az október negyedikén történt vörösiszap-gátszakadás ugyan borzasztó károkat okozott két településben, több ember élete lett oda – de mindez, azt kell mondjuk, eltörpül a napokban történt narancsiszap-gátszakadás mellett!
Igen, ha még nem tudná a Kedves Olvasó, átszakadt a Nagy Kárpát-medencei Narancsiszapot eddig még úgy-ahogy visszatartó gát. A szmötyi elárasztotta immár az egész országot – fura és a természettudománynak is ellentmondó módon épp a Medence egyik legmélyebben fekvő pontján, Szegeden áll ki belőle Botka László feje...
A Gát már május eleje óta egyre erősebben szivárgott. Szakértők hada figyelmeztetett, olykor hisztérikusan, hogy nagy baj lesz itt – de mégsem siettek a Jónépek menteni a menthetőt: gátat magasítani, pláne új gátat építeni. A narancsszmötyi pedig csak egyre dagadt…
Magát a matériát egyébként őseredeti felcsúti recept alapján maga Orbán Főfőző készítette – ezért őt terheli a katasztrófáért is a felelősség; kíváncsian várjuk a híreket, hogy ugyan mikor ér már oda érte az ilyen katasztrófák esetére éppen általa bevetett őrizetbe vevő kommandó?
A kiáradt narancsiszap épp most sodorja magával a magyar bankszektor trezorjaiból azt a pénz, ami majd 3 éven keresztül aztán kurvára fog hiányozni a gazdaságból: lekvár lesz itt, nem likviditás! És persze viszi a Mocsok azt a jópár milliárdot is, amelyet a magánnyugdíj-pénztári tagok spóroltak össze öreg napjaikra…
Már a közmédiumokból is csak a narancsiszap bugyog, úgyhogy kérjük Kedves Olvasóinkat, hogy ne nyúljanak a bekapcsoló gombokhoz, mert végzetes sokkhatásnak tehetik ki magukat!
A narancsiszap, ha hagyjuk megszilárdulni, alig áttörhető, kemény kérget fog alkotni a szegény lefedett magyar társadalom felett. És magától értetődő, hogy a szmötyivel átitatott talajon a Democratia Hungarica nevű növény sem fog tudni gyökeret ereszteni. Nyilvánvaló tehát, hogy az okozott károk valóban rendkívüliek és hosszú távon fennállók lehetnek.
Azonban, van ennek a narancsiszapnak egy sajátos tulajdonsága, amely egyben az ellene való hatásos védekezés kulcsát is a kezünkbe adja: ez az anyag ugyanis csak akkor létezik és csak akkor terjed, ha hiszünk benne. Valójában tehát nem a talajt, hanem a lelkeket mérgezi és bénítja meg. Ha nem engedjük, hogy belénk – és közénk - hatoljon, akkor hiába hömpölyög, hiába látszik mindent elborítónak: valójában csupán vetített köd az egész!
Ismétlem: ne higgyünk benne!
Azok, akik most elárasztják az országot, valójában a valóságot igyekeznek eltakarni vele. Az a céljuk, hogy itt mindenki úgy lássa, hogy mindenütt ez az anyag van és ezért senkiben se támadjon fel a gondolat, hogy itt valami egészen másnak kellene lennie, valami egészen mást kellene tenni – és hogy ezt a mást bizony meg is lehet tenni!
Meglássátok: ha végre-valahára elkezdjük azt csinálni, amire igazán szükségünk lenne már oly hosszú ideje, ha elkezdjük végre néven nevezni az igazi bajainkat és azok okait és ha képesek leszünk erős és tartós szövetségbe tömörülni egymással, közös érdekek mentén, akkor a mostani Áradat egykettőre visszavonul. Nem kellenek ehhez „csodák”, elég csak felfognunk, hogy egyedül gyengék vagyunk, akikkel nem is kell számolnia a hatalomnak. Elég csak belátnunk, hogy minden olyan nép, amelyet irigyelni szoktunk, épp attól „áll jobban nálunk”, mert nem beijedten próbálkozó magányosok hordája csupán.
Ne szégyelljünk tanulni, ne szégyelljünk másokat a jóban utánozni, engedjük, hogy hassanak ránk a világ jó példái. Ettől nem veszik el sem az egyéniségünk, sem a „nemzeti karakterünk”: nem lesz ízetlen a gulyás és nem lesz kevésbé erős sem a paprikánk, sem a pálinkánk. Viszont lesz igazi magabiztosságunk és nem leszünk „örökké vesztes nemzet” örökké kiszolgáltatott és irigykedő tagjai.
A lúzerség nem a „magyarság génjeiben” lakozik, hanem a szokásainkban. És az erős ember tud változtatni a szokásain. Most katasztrófahelyzetben vagyunk: átment rajtunk épp egy válság, sok évig vezették az országot nem jó kormányok, hosszú évekig és most is olyan politikai elit van felettünk, amelynek mit sem számítanak a mi érdekeink… Valamit úgyis tennünk kell. És ha már teszünk, akkor legyünk mi az első generáció hosszú idő óta, amelyik megteszi azt, amit az ésszerűség tanácsol!
Meglátjátok: megéri!
Utolsó kommentek