Kolontár és Devecser le van pipálva! Az október negyedikén történt vörösiszap-gátszakadás ugyan borzasztó károkat okozott két településben, több ember élete lett oda – de mindez, azt kell mondjuk, eltörpül a napokban történt narancsiszap-gátszakadás mellett!
Igen, ha még nem tudná a Kedves Olvasó, átszakadt a Nagy Kárpát-medencei Narancsiszapot eddig még úgy-ahogy visszatartó gát. A szmötyi elárasztotta immár az egész országot – fura és a természettudománynak is ellentmondó módon épp a Medence egyik legmélyebben fekvő pontján, Szegeden áll ki belőle Botka László feje...
A Gát már május eleje óta egyre erősebben szivárgott. Szakértők hada figyelmeztetett, olykor hisztérikusan, hogy nagy baj lesz itt – de mégsem siettek a Jónépek menteni a menthetőt: gátat magasítani, pláne új gátat építeni. A narancsszmötyi pedig csak egyre dagadt…
Magát a matériát egyébként őseredeti felcsúti recept alapján maga Orbán Főfőző készítette – ezért őt terheli a katasztrófáért is a felelősség; kíváncsian várjuk a híreket, hogy ugyan mikor ér már oda érte az ilyen katasztrófák esetére éppen általa bevetett őrizetbe vevő kommandó?
A kiáradt narancsiszap épp most sodorja magával a magyar bankszektor trezorjaiból azt a pénz, ami majd 3 éven keresztül aztán kurvára fog hiányozni a gazdaságból: lekvár lesz itt, nem likviditás! És persze viszi a Mocsok azt a jópár milliárdot is, amelyet a magánnyugdíj-pénztári tagok spóroltak össze öreg napjaikra…
Már a közmédiumokból is csak a narancsiszap bugyog, úgyhogy kérjük Kedves Olvasóinkat, hogy ne nyúljanak a bekapcsoló gombokhoz, mert végzetes sokkhatásnak tehetik ki magukat!
A narancsiszap, ha hagyjuk megszilárdulni, alig áttörhető, kemény kérget fog alkotni a szegény lefedett magyar társadalom felett. És magától értetődő, hogy a szmötyivel átitatott talajon a Democratia Hungarica nevű növény sem fog tudni gyökeret ereszteni. Nyilvánvaló tehát, hogy az okozott károk valóban rendkívüliek és hosszú távon fennállók lehetnek.
Azonban, van ennek a narancsiszapnak egy sajátos tulajdonsága, amely egyben az ellene való hatásos védekezés kulcsát is a kezünkbe adja: ez az anyag ugyanis csak akkor létezik és csak akkor terjed, ha hiszünk benne. Valójában tehát nem a talajt, hanem a lelkeket mérgezi és bénítja meg. Ha nem engedjük, hogy belénk – és közénk - hatoljon, akkor hiába hömpölyög, hiába látszik mindent elborítónak: valójában csupán vetített köd az egész!
Ismétlem: ne higgyünk benne!
Azok, akik most elárasztják az országot, valójában a valóságot igyekeznek eltakarni vele. Az a céljuk, hogy itt mindenki úgy lássa, hogy mindenütt ez az anyag van és ezért senkiben se támadjon fel a gondolat, hogy itt valami egészen másnak kellene lennie, valami egészen mást kellene tenni – és hogy ezt a mást bizony meg is lehet tenni!
Meglássátok: ha végre-valahára elkezdjük azt csinálni, amire igazán szükségünk lenne már oly hosszú ideje, ha elkezdjük végre néven nevezni az igazi bajainkat és azok okait és ha képesek leszünk erős és tartós szövetségbe tömörülni egymással, közös érdekek mentén, akkor a mostani Áradat egykettőre visszavonul. Nem kellenek ehhez „csodák”, elég csak felfognunk, hogy egyedül gyengék vagyunk, akikkel nem is kell számolnia a hatalomnak. Elég csak belátnunk, hogy minden olyan nép, amelyet irigyelni szoktunk, épp attól „áll jobban nálunk”, mert nem beijedten próbálkozó magányosok hordája csupán.
Ne szégyelljünk tanulni, ne szégyelljünk másokat a jóban utánozni, engedjük, hogy hassanak ránk a világ jó példái. Ettől nem veszik el sem az egyéniségünk, sem a „nemzeti karakterünk”: nem lesz ízetlen a gulyás és nem lesz kevésbé erős sem a paprikánk, sem a pálinkánk. Viszont lesz igazi magabiztosságunk és nem leszünk „örökké vesztes nemzet” örökké kiszolgáltatott és irigykedő tagjai.
A lúzerség nem a „magyarság génjeiben” lakozik, hanem a szokásainkban. És az erős ember tud változtatni a szokásain. Most katasztrófahelyzetben vagyunk: átment rajtunk épp egy válság, sok évig vezették az országot nem jó kormányok, hosszú évekig és most is olyan politikai elit van felettünk, amelynek mit sem számítanak a mi érdekeink… Valamit úgyis tennünk kell. És ha már teszünk, akkor legyünk mi az első generáció hosszú idő óta, amelyik megteszi azt, amit az ésszerűség tanácsol!
Meglátjátok: megéri!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek