HTML doboz
2010.12.07. 11:23 Szerző: piefke
Kósa a ködben
"Egy angol fiatalember, aki üldögél a City-beli irodájában, és kólát szürcsölve kinéz az ablakon, és elnézi a ködös angol háztetőket, annak mit fáj az egyébként, hogy ön mondjuk kap-e tizenkettedik havi fizetést vagy sem. Nem számít, mert másból él, nem nézi a magyar nyugdíjast, nem nézi a magyar munkavállalót, a magyar családokat. Az sem érdekli, hogy Magyarország van-e vagy nincs…”
Szó szerint ezt mondta ma reggel Kósa Lajos a Magyar Televízió A Ma reggel című műsorában, a Moody’s tegnapi két fokozatú leminősítése kapcsán…
Kedves Lajos!
Azoknak a londoni fiatalembereknek igenis számít, hogy mit mondanak – veletek, magyar fiatalemberekkel ellentétben. Mert igaz, hogy ők nem a magyar 12. havi fizetésből élnek: ők, tudod, abból élnek, hogy hosszú távon is hitelesen, megalapozottan foglalnak állást, hogy amit mondanak, az általában bejön, arra lehet alapozni. Mert ha össze-vissza adnának prognózisokat, akkor a befektetők, akik a prognózisukra támaszkodva döntenének – és aztán a rossz prognózis miatt veszítenének, elveszítenék a Moody’-s hitelességébe, megbízhatóságába vetett bizalmukat – és akkor a Moody’s becsukhatná a boltot, a fiatalemberek pedig az utcán találnák magukat, azzal a billoggal az önéletrajzukban, hogy „Ezek ugatták azt a sok hülyeséget!”
Tudod, Lajos, abban a világban ez egy életre hazavágná azokat a fiatalembereket. Ezt ők tudják, felfogják – és ezért igyekeznek objektív, tényekkel megalapozott elemzéseket adni, többek között arról is, amit te és a haverok itt míveltek. Ők számolnak munkájuk következményeivel – mert ott, abban a világban így nőnek fel a fiatalemberek, nemzedékek hosszú sora óta. Persze ott is akad kivétel – de az ott kivétel és nem trend.
Mondd csak, Lajos, ti, itthoni fiatalemberek hogy álltok mindezzel? Megalapozottak-e a ti szavaitok? Ti is úgy jártok-e el, hogy tudjátok: a „cég” hosszú távon csak akkor állhat fenn, ha a rólatok szerzett tapasztalatok zömében pozitívak lesznek, ha a tények – forint-árfolyam, jogbiztonság, életviszonyok, meg ilyenek – azt igazolják, hogy jól dolgoztok?
Természetesnek veszitek-e ti is, hogy csak komoly munkával és nagy szaktudással lehet sikeres az ember – és a kormány? Hogy álltok valósággal? Haver az, vagy az Ellenség manipulációja?
Aztán, tudod, Lajos, azt a fiatalembert érdekli, hogy „van-e Magyarország, vagy nincs” – mert azok a befektetők, akik élénken figyelik és értékelik az ő munkáját, óriási összegeket tartanak itt, Magyarországon és ha ti, magyar fiatalemberek, itt elbasszátok a dolgokat, akkor a baj nem áll meg a határon, elmegy az simán Londonba is!
Abban, persze, igazad van, hogy a fiatalember – és a rá hallgató befektetők – bizony egy idő után „nem létezőnek” fogják tekinteni„ Magyarországot, ha úgy tapasztalják, hogy itt az irracionalitás uralkodik. Akkor nem hoznak egy „nem létező helyre” több forrást, a meglévő beruházásaikat csökkentik – ti meg itt leszek a bajban! Sok magyar fiatal és nem fiatal emberrel körülvéve, akik kurvára zabosak lesznek rátok…
…Úgyhogy, Lajos, te is vigyázz arra, mit mondasz – tanulj munkakultúrát a londoni fiatalembertől!
(…Ja, és Londonban már évtizedek óta nincs meg a hírhedt „londoni (füst-)köd” (smog), hála az előrelátó és következetesen végigvitt környezetvédelmi intézkedéseknek.)
2010.12.07. 09:34 Szerző: piefke
Megállt az agyuk!
Magyarország már csak egy fokkal áll a bóvli felett… Miért viselkedik így egy kormány? Ez a politikai és gazdasági racionalitás felől egyszerűen értelmezhetetlen, ezért itt az ideje, hogy számot vessünk a politika és a költségvetés-tervezés agyi és viselkedéstani összefüggéseivel is – hiszen ezek adják bármely egyszerű, vagy bonyolult emberi viselkedés, cselekvés alapjait!
Ha én az ország felelős miniszterelnöke lennék és előre tudnám, hogy kormányom bizonyos intézkedései rövid távon problémákat okozhatnának, akkor – hogy csökkentsem ezeket – a legtermészetesebbnek tekinteném, hogy ország-világ (és a hitelminősítők) tudtára adnám a teljes tervet, nem csupán annak első néhány lépésével sokkolnám a szűkebb-tágabb közeget. Hiszen ha van terv hosszabb távra is és az a terv koherens és egybevág a szakmai tapasztalatokkal és a józan ésszel is, akkor hitelessé tesz engem, bizalmat ébreszt irántam (a hitelminősítőknél is).
Nincs okom tehát, hogy ne hozzam nyilvánosságra a teljes koncepciómat – hiszen ha bíznak benne és bennem, akkor ez kvázi többletforrásokat, a sokat emlegetett „többlet-mozgásteret” jelent számomra: stabil marad a forint-árfolyam, jól veszik az államkötvényeimet, nem kell, hogy emelkedjen az elvárt hozamuk. Magyarul: amit megtakarítok a finanszírozás költségein, azt nem kell „pótlólagos eszközökkel” összekaparnom (nyugdíjkassza, különadók).
Tehát: lesz bizalmam és lesz hitelem, nem lesznek egyébként elkerülhető többletterheim.
Ha nem így járok el, ha nem fedem fel a Nagy Tervet, akkor ez – előre tudhatóan, ahogy tegnap is hallottuk – bizony óriási „hitelkárokat” okoz majd nekem (és az országnak mellesleg): pénzben és személyes hitelességben is. Ha nem így járok el, annak két oka lehet:
1. Készakarva „le akarom gyilkolni” az országomat.
2. Nincs is tervem.
Az első lehetőséget elvethetjük. Nem azért, mert jelenlegi miniszterelnökükről efféle szörnyűség fel sem tételezhető: róla lassan már bármit fel merünk tételezni. Azért kell mégis elvetnünk ezt a lehetőséget, mert ha hazavágja az országot, akkor ugyan minek lesz azután a miniszterelnöke?
Marad a második lehetőség: nincs is terv.
Na, ez gáz! Ezek szerint úgy kérnek tőlünk pénzt és támogatást, hogy fogalmuk sincs arról, mi lesz ebből az egészből. De miért nincs tervük, ha tudják, hogy kellene? Miért képtelenek azt összeállítani? Biztosan érzik a nagy bajt és biztosan az jár a fejükben, hogy hogyan fogják tudni ezt ép népszerűséggel megúszni 2014-ig. Egyre jobban szoronghatnak emiatt: hogy mit hoz nekik, személyesen a jövő?
És ez a személyes stressz nagy baj – és emiatt nincs terv sem: a szorongás ugyanis „blokkolja” a tudatos előre tervezésért felelős agyi területek működését – kérdezzék csak meg a Kedves Olvasók bármely agy- és viselkedéskutatót! Ők tudják ezt a tényt – úgy látszik azonban, hogy a politológiában még nem szokás ennek következményeivel számolni. Természetesen Orbán és köre nem egzisztenciális félelmektől szenved: ők a hatalom megtarthatósága miatt rettegnek. Nem pénz-, hanem hatalomfüggők.
…A „tervezésre képtelen” állapothoz természetesen – és sajnos – jönnek még:
· a tudás hiánya,
· a személyes képességek hiánya,
· a nagyképűsködés,
· az „előre tervezés, mint életstratégia” hiánya.
„Nem is szeretek gondolni a jövőre!” – szoktuk hallani azoktól az ismerőseinktől, akik nagy szarban (értsd: stresszhelyzetben) vannak. Erről beszéltem: az ilyen ember épp csak a minimálisat képes törődni a jövővel, alig-alig képes terveket készíteni arra nézvést. Ezt általában meg is szívja – de ha egy egész ország a „tervezésképtelenség” terepe, akkor mekkora szívás lesz itt!
2010.12.06. 09:28 Szerző: Đđ
„Varázslóiskolák” – avagy: a magyar politizálás formája
Sokat és hosszú ideje írtunk már itt a Progresszív Blogon a magyar politika „észhiányos” voltáról. Kívülről nézve úgy tűnik, mintha valami speciális átok tartaná távol a magyar politikai erőket az ésszerűségtől. Arra – az elmúlt két évtized tapasztalatai alapján – csak valami rendkívüli külső kényszer volt képes rövid időkre rákényszeríteni minket és amitől „az első adandó alkalommal” azonnal eltávolodtunk, valamiféle „szimbolikus politizálás” kedvéért.
A magyar politikában varázslóiskolák harcolnak egymással a hatalomért. Ez egy irracionális világ. Azért ilyen, mert itt a többség nem szereti a valóságot, mert az számára sokszor igen kellemetlen volt, ezért nem „szerethette meg”… Ez a nép formákban gondolkodik, szimbólumokban – talán azért, mert olyan hosszú ideig nem gondolkodhatott a valóságban: nem gondolkodhatott el arról, hogy mit tegyen a valóságban, mert nem volt módja azon önállóan változtatni. Maradtak a formák és szimbólumok…
Nos, a politizálás szimbólumai a pártok. Jelenleg nincs egyetlen olyan magyar párt sem, amely egyszerre racionális, erős, magabiztos és jól szervezett lenne: jelenlegi pártjaink vagy valami gengszterizmusban, vagy valami ostobaságban érdekeltek, vagy pedig maguk sem tudják, merre és miért éppen arra kellene haladni, vezetni az országot. Az is bizonyos, hogy addig biztosan nem fogják tömegek támogatni a racionális politikát, amíg formálisan nincs kit támogatniuk. Ennek a népnek nem erős oldala (még) a demokrataság, ezért (még) nem is alkot öntevékeny módon és tömegesen „politikai alternatívákat”. Igen: az a helyez, hogy elé kell tolni a választás kész lehetőségét – a jó választásét is!
Ez így nem mehet tovább. Nem célszerű abban az állapotban maradnia a magyar népnek, hogy ne létezzen értelmesen és célszerűen politizáló alternatíva, amelynek nagy baj esetén, ha az eddigi „kísérletek” kudarchoz vezettek és káoszt okoznak, át lehessen adnia a törvényhozó és a végrehajtó hatalmat.
És mivel jelenleg nem létezik ez a politikai alternatívát jelentő erő, ezért még ha akarnának sem csatlakozhatnának hozzá azok a szakmai téren erős személyiségek sem, akikre mint szakpolitikusokra igen-igen nagy szüksége lenne egy olyan helyzetben lévő országnak (és társadalomnak), mint a miénk.
Hová állhatna most egy Bokros Lajos, hová állhatna Oszkó Péter, ahol nem csupán írni és beszél(get)ni lehet okosan és szakmailag megalapozottan, hanem cselekedni is? Hová állhatnának azok, akik képesek lennének megcsinálni egy értelmes társadalombiztosítási, nyugdíj-, vagy egészségügyi ellátórendszert? Hová állhatnának be azok, akik képesek lennének valóban hatékonyan működő szegény-, vagy romapolitikát kidolgozni? Hová álljanak most be azok, akik tudják, hogy miféle oktatási rendszer kell ahhoz, hogy „korszerű tudásalapú társadalommá” válhassunk?
Álljanak be ezek az embereink talán a hülyék, vagy a gazemberek alkotta „politikai tömörülésekbe”? Az egyikben szégyellnék magukat, hogy odatartoznak, a másikban pedig „jó okkal” meg sem hallgatnák őket. Ma minden pártunk (így vagy úgy, ezért vagy azért) kontraszelektált – tehát: egyszerűen nem képesek integrálni és jól hasznosítani a legjobb fejeink tudását, képességeit. Pártjaink a varázslókat szeretik - persez azokat, akiket, ha kell, egy pillanat alatt el is tüntethetnek...
És kit támogathatnak azok a magyar választópolgárok, akik nem akarnak sem illúziókban, sem szólamokban bízni? Akik „csupán” egy „simán futó” államot szeretnének, amely kiszámítható és hagyja a polgárait nyugodtan tenni a saját dolgukat? Amelytől, igaz, nem várhatók „csodák”, de nyugodt és szakszerű kormányzás igen és amely elől nem kell nyugatra disszidálni, mert képes itt is nyugati viszonyokat teremteni – természetesen polgárai együttműködésére építve!
Mindaddig szerencsétlen pályán fogunk haladni, amíg nem létezik magyar racionális politikai erő. A minket körülvevő világot egyszerű, de áthághatatlan szabályok irányítják, a „kormányzati minimum” az, hogy ismerjük és betartjuk ezeket. Hogy felfogjuk: nem a mi „nagyságrendünk” az, hogy „felfedezzünk” új szabályokat, mint pl. az a szerencsétlen „Keleti Szél”… El kell tudnunk fogadni, hogy Nyugat vagyunk – mert aki nem fogadja el, hogy ő ki, az nem is élhet a saját lehetőségeivel. Nem mehetünk el Brüsszelbe keleti kaftánban, lovon, hátrafelé nyilazgatva – mert Augsburgnál úgyis meg szokták állítani az ilyen „kalandorokat”…
2010.12.03. 13:16 Szerző: piefke
Szabotázs – avagy: Koppányt a zászlóra!
Miért nem akar Orbán eurót? Mert nem akar – ez világosan kiderül abból, hogy az inflációs célt 3-ról 3,5%-ra akarja emeltetni. És az is világos, hogy ennek az emelésnek semmiféle komolyan veendő pozitív hozadéka nem lesz/nem lehet (lásd.: http://www.portfolio.hu/gazdasag/semmi_ertelme_a_35_szazalekos_inflacios_celnak.142226.html)
Akkor mi van? Miért „szabotálja el” Orbán az EU-tagság és integráció egyik legfőbb attribútumát?
Az van, hogy Orbán betegesen fél mindenféle nálánál nagyobb hatalomtól, attól, ha valami-valaki korlátokat szabhat neki – függetlenül attól, hogy e korlátok adott esetben nagyon is ésszerűek. Az ő politikájának központi motivációs eleme a korlátlanság érzése – mert életében túl sokáig élt benne az a tudat, hogy őt, a tehetséges, elszánt vidéki fiút „korlátok között tartják”. És igen: eljutott oda, hogy már az ésszerűség korlátait sem képes elfogadni…
Az EU pedig korlát – már ma is, ha pedig „lemondana” a saját pénzről, ha bekerülnénk az eurózónába, akkor ez bizony (ésszerű) korlátokat jelentene.
Már tapasztaltuk az elmúlt fél évben, hogy Orbán nagyon ambivalens módon viszonyul Európához és az EU-hoz. Tudja, hogy az lenne az ország érdeke, ha minél inkább és minél előbb képesek lennénk „igazi európaivá” válni – de éppen ő nem képes erre, éppen ő az, aki „nem européer”, aki bizony kellemetlenül, kívülállónak érzi magát „abban a körben”.
...Ázsia az más: Ázsiával szemben nincsenek kisebbrendűségi komplexusai. És Ázsia messze is van, hatása sokkal „enyhébben” érhet el hozzánk – hozzá – és ezért sokkal gyengébb a „korlátozottság-érzése” is. Kína sohasem lesz olyan „szomszédság”, amely frusztrál és nyilvánvalóan „felette áll”, nem valószínű, hogy bármiféle „orbáni tett” következményeképpen Pekingbe rendelnék ő „ raportra”, mint ahogy ez bizony Brüsszellel nagyon is előfordulhat!
Vicces a helyzet: most fél évig olyan elnöksége lesz az EU-nak, amely legfeljebb „félszívvel” EU-elkötelezett. Olyan elnöksége, amelyet ha az EU „klasszikus elveit és mentalitását” tekintjük, akkor legfeljebb „félig civilizált alakok” vezetnek. Kb. mintha a Római Birodalom vezetését odaadták volna a barbároknak…
Orbán „kifelé halad Európából”: egyre távolodik mindattól a szellemiségtől és mentalitástól, attól a „modell”-től, amely létrehozta és fenntartja Európát, amely létrehozta szellemi, kulturális, tudományos és anyagi értékeinket és amelyet a magyar nép egy egész évezreden át feltétlen példaképnek és személyes és kollektív céljának is érzett. Nem célszerű dolog az EU „keleti szélén” a „Keleti Szelet” emlegetni…
Elvileg persze bármely céllal, bármilyen modellel lehet szakítani – csak itt az a baj, hogy e modellnél jobb nincs sehol a világban: nincs olyan modell, amelyet össztársadalmi eredményei jobban igazoltak volna az euro-atlantinál… Amikor Orbán „a Kelet sikeréről” beszél, amikor a Kelettel példálózik és az állítja, hogy a Keleté a Jövő, akkor nem áll más szavai hátterében, mint a saját euro-frusztrációja. Nem a valóság tényei és trendjei adják a szilárd alapot „Keleti politikájához”, hanem a saját szubjektív érzései. Amikor Orbán Keletre indul, akkor valójában a Nyugat elől menekül: mert érzi, hogy ő „igazi nyugati” sohasem képes lenni. Azzal pedig nem törődik, hogy országának számos polgára igenis képes erre, akarja ezt, akar és tud nyugati módra élni, gondolkodni, viselkedni…
Orbán most az új „Alkot(ákol)mányába” beemelteti Magyarország keresztény alapjait és szó szerint „zászlajára tűzi” a Szent István koronájával ellátott magyar történelmi címert – miközben politikájával éppen azokat az évezredes alapokat kérdőjelezi meg, amelyek a magyarságot Európához kötik. És éppen azt az István királyt „árulja el”, aki (és már apja is) egész életét tette arra, hogy országát véglegesen és visszavonhatatlanul európaivá tegye – mert rájött, hogy micsoda erőforrásokat jelent egy népnek, ha képes európaiként élni! Így volt ez már ezer éve is, ma is így van és belátható időn belül így is lesz – még „keleti új példaképeink” mai sikerei is éppen az európai mentalitás által kialakított tervezési és szervezési módszerekkel voltak elérhetők, mert ez az egyetlen olyan modell, amelyben az individualizmus közösségi hasznot termelhet.
...Orbán akkor lenne őszinte, ha nem a szentkoronás címert rakná a zászlónk közepébe, hanem Koppány felnégyelt testét (esetleg Vikidál Gyula emlékezetes alakításában…) – úgy legalább mindenki számára világos lenne, mi vár ránk!
Ázsiának is voltak történelme során kimagasló szellemi-tudományos teljesítményei, azonban a „társadalmi modell” következtében ezekből nem „állt össze” az európaihoz hasonlatos „ipari forradalom”. Igen: ahhoz, hogy az egyén kreativitása előjöjjön és összeállhasson más egyének kreativitásával és tetterejével és ezáltal intenzív fejlődés és erőforrás-bővülés váljon lehetségessé, bizony olyan „mentalitás-háttér” szükséges, mint amilyen számos történelmi hatás eredőjeként az euro-atlanti térségben jött létre az elmúlt évszázadokban. Igen: ehhez polgári társadalom és polgári mentalitás szükséges – és ha Orbán „keletre vezet” minket, akkor épp azt „veszi ki” a mi társadalmunkból, ami egyedüli alapja a sikernek.
…Nem javaslom ezért, hogy bármelyikünk is felszálljon a keleti Orbán–charterre!
2010.12.01. 12:29 Szerző: piefke
Vezérkari térképünk
Az elmúlt fél évben, de különösen a MANYUP-ügy óta a magyar politikában és társadalomban nyilvánvalóvá vált, hogy tulajdonképpen két felfogás küzd egymással.
A magyar lakosság többsége mentalitásában nem polgár. Igen, mondjuk ki egyenesen: rengetegen élnek bele a vakvilágba úgy, hogy „Nékem ez és ez jár a Zállamtú!”. „A Zállam gyógyíccson meg!” – úgy, hogy eközben legfeljebb havi párezer forintot adok be a közösbe, vagy éppen annyit sem és nem is teszem meg a tőlem telhetőt az egészségem érdekében. „A Zállam gondoskoggyon róllam!” – akkor is, ha egyébként felnőtt, egészséges ember vagyok. „A Zállam – vagy: a Zönkórmánzat – tarcsa rendbe az uccát!” – miközben én annyit nem teszek meg, hogy a saját lakásomban, portámon rendet tartsak és télen elsöpörjem a havat a házam előtt a járdán…
A Fidesz ezt-őket lovagolta-lovagolja meg: a Zállamembereket! Hatalma érdekében azért hoz a Zállam hatalmát növelő intézkedéseket, mert tudja, hogy az életük megoldását a Zállamtól várók vannak még többségben ma Magyarországon. Ez nem „filozófia”, ez nem „szakmai meggyőződés”, ez puszta matek – továbbá: ez pillanatnyilag a könnyebb út. Van hatalmunk, miért ne használjuk?
…A magyarok között számszerűen még kisebbséget alkotnak azok, akik önálló, öngondoskodó polgárok módjára gondolkodnak és így is szeretnének élni. Ők tudják, felfogják azt is, hogy az állam csak addig képes nyújtózkodni „szociális téren”, ameddig azt a polgárai befizetései engedik. Ők nem gondolják azt, hogy az állam tetszőlegesen képes pénzt „teremteni”, hogy az emberek (figyelem: nem polgárokat írtam!) megalapozott és megalapozatlan igényeit kielégíthesse, akkor is, ha az emberek közül sokan egyszerűen nem képesek megfelelőképpen hozzájárulni az állami kiadásokhoz.
…Az államot jelentő „klasszikus” magyar politikus általában úgy érzi a jó magyar ösztönével, hogy akkor biztos a széke, ha mindazt meg is teszi, amire a Zállamemberek vágynak – kerül, amibe kerül, pontosabban: belekerül, akinek belekerül!
Igen, mert sajátos módon nem a leghangosabb szájakhoz tartozó kezek – és fejek – adják a legtöbbet az Államkasszába (és persze nem is a populista politikusok), hanem éppen azok, akik a legkevesebbet várnak az Államtól és a lehető legkevesebb beleszólást engednének annak… Ezeknek a polgárainknak „kerül bele” igen sokba a Zemberek mentalitása és a rájuk támaszkodó politikai populizmus!
Emberek, ez így nem megy tovább! A ’60-as évek végétől többet költ a magyar állam, mint amennyit meg képes termelni. Már zaciban a smukk, a kölcsönt feléltétek. Igen, ti! Elment gyógyszerre, indokolatlan korai nyugdíjra és persze elment gondatlan és/vagy korrupt vezetők által lemutyizott, szar minőségű, vagy épp felesleges „infrastruktúra-fejlesztésekre” is. Most a jelenlegi kormány a legutolsó maradékokat akarja kikaparni a spájzból – de híre-hamva sincs annak a modellváltásnak, amely végre-valahára elterelné az országot és a népet a „kőccsönből éllés”-től és végre megteremtené a XXI. századi európai élet fenntartásához szükséges mentalitást és munkakultúrát. És amikor „modellváltásról” beszélek, akkor nehogy azt higgyétek, hogy ez csak a gazdaságot, vagy az intézményeinket, ellátórendszereinket kell, hogy érintse! Mindezek semmit sem érnének, ha ti nem „váltotok modellt”…
Most – és a belátható jövőben – az állam legfontosabb teendője az kell, hogy legyen, hogy megerősítse a jól szervezés képességét, általánossá tegye az előrelátást, a folyamatokban gondolkodást, hogy ne csak a „pillanatnyi állapot” számítson, „a mai nap túlélése”. És mivel – amint fentebb írtam – a tervezés-szervezés-előrelátás-öngondoskodás még csak a társadalmunk egy kisebb részének természetes (úgy-ahogy!), ezért őbelőlük kell kiállnia az új vezetésnek is. Ha a többség mentalitását magukban hordozó és a többség pillanatnyi kedvét kereső politikai és szakmai elitek maradnak továbbra is az élen, akkor ne várjunk semmi jót, mert egyszerűen nem lesznek, akik a jóhoz szükséges változásokat beindítsák.
Ez egyszerű ok-okozati összefüggés. És ennek a népnek meg kell tanulnia ok-okozati láncolatokban gondolkodni – meg kell tanítani erre. Azért (is) kellenek ehhez a jó vezetők, hogy az emberek megtapasztalhassák végre, hogy mennyivel jobb nekik is, ha nem egyik napról a másikra élnek-gondolkodnak, hanem jó előre…
Nem az Állam „teremt pénzt”, hanem az emberek mentalitása. Nézzük csak meg a cím alatt látható, az Indexen tegnap megjelentetett térképet, amely az egyes EU-s országok és régiók viszonyát mutatja az EU-s GDP-átlaghoz képest. Önmagáért beszél a látvány – és rögtön meg is értjük a helyzetet, ha az egyes helyi GDP-ket összevetjük az adott területen általános mentalitással. Ahol értéknek számít a jól szervezett munka, ott általában magas a GDP-érték is. Nézzük Magyarországot: ahol „sűrűsödnek” a mentalitásunkban „nyugatosabb” emberek, ott a térkép is „virít”!
Ez a térkép kell, hogy a (következő?) magyar kormány „Vezérkari térképe” legyen! Ebből olvashatja ki, hogy mit, merre kell tennie az ország sikere érdekében. És hogy bármi mást tesz, mint amit a térkép mutat, semmiképp sem lehet sikeres és ezért nem maradhat tartósan hatalmon sem…
Nincs kecmec tovább! Aki hinni akar abban, hogy ész és szorgalom nélkül is „ellehetünk” és aki ezt a hitet a saját kis hatalmcskája érdekében élesztgeti, annak az arcába csap ez a térkép… És hiába mondják magukat „hazafinak” ezek, legyenek akár vezetők, vagy „eccerű zemberek”, valójában nem mások, mint: hazaárulók!
Ma sokan féltik az országot és az embereket attól, hogy a hatalom él a lehetőséggel, hogy „használja a hatalmat”, az erejét... Ez egy rosszul feltett kérdés: nem az a baj, ha használja, hanem az, ha arra használja fel, hogy önmagát bebetonozza a mentalitás, a „modell” bebetonozása útján. Ezért rossz a Fidesz-kormány, ezért rossz miniszterelnök Orbán Viktor…
Mert ha a (reméljük, következő) kormány a hatalmát éppenséggel a modell- és mentalitásváltásra, annak ösztönzésére fogja felhasználni, akkor ez nem „erodálja”, hanem stabilizálja és megerősíti a szabadságot és a demokrata mentalitást – mert annak valódi alapjait erősíti. A szabadság és a demokrácia igazi alapjai ugyanis az előrelátásban, az együttműködésben, a célszerű döntésekben és a szorgos munkában vannak. A jó hatalom olyan, mint egy jó tanár: taníthat és nevelhet, példát adhat – és nem csupán ráhagyja a gyerekre a hülyeséget.
…Mert ugyan ki is akarna a hülyegyerekek társadalmában (tovább) élni?
2010.11.30. 14:04 Szerző: piefke
Kedves Viktor!
Kedves Viktor!
Így szólítalak, per tu, hiszen ha igaz, hogy én vagyok a Történelem Ura, te pedig Egy Új Világ Teremtője, akkor kollégák vagyunk, természetes a tegeződés…
Írattam már idén tavasz óta neked néhány levelet a néhai Kádár elvtárssal – rá, sajnos, nem hallgattál, ezért most eljutottunk oda, hogy személyesen, mindenféle „közvetítő” nélkül írok, mert olyan súlyos helyzetbe hoztad magad, hogy úgy érzem, rászorulsz a személyes jó tanácsra!
Több, mint két évtizede látom, mit csinálsz. A ’80-as évek végétől hallom, miket mondasz – és azt is észreveszem, miben mondasz most mást, mint amikor elindultál annak idején egy célszerűtlen és hazug hatalommal szemben.
Viktor, hogy juthatott el valaki, akinek egykor „mindene” volt a szabadság két évtized alatt oda, hogy elkezdje „kényszeríteni” az embereket? Annak idején – többek között – éppen azért nevezted – joggal – bitorlónak Kádárt, mert tévútra vezette az országot, így-úgy megszerzett hatalmát nem legitimizálta legalább utólag a jó kormányzás teljesítményével. Nem lett általa Magyarország „sikertörténet” – ki tudja, talán nem is lehetett az akkori világban…
És most mit kell tapasztalnom?
Te is megszerezted így-úgy a hatalmat. 8 évig hagytad, hogy 2,5 millió többé-kevésbé naiv emberünk beleélhesse magát abba az illúzióba, hogy a XXI. század elején lehetséges személyes teljesítmény és személyes felelősségvállalás nélkül jól élni. És ezek az emberek megválasztottak téged – sokan talán azért szavaztak rád, mert nem volt jobb kínálat, vagy mert azt remélték, hogy te erkölcsösebben és célszerűbben fogod ezt az országot kormányozni, mert tanultál az előző évek erkölcstelen és ostoba kormányzásának sanyarú tapasztalataiból…
Kurvára tévedtek!
Azok is, akik el akarták kerülni a teljesítményt és a felelősségvállalást. Azok is, akik szilárd erkölcsi alapokat és ezek alapján hozott döntéseket reméltek tőled. És leginkább azok csalódtak, akik bíztak a célszerűség és a szakmaiság térnyerésében.
Leírták már Földi Szolgáim itt, ebben a Blogban, hogy igazi legitimitást egy hatalomnak hosszú távon csak a jó teljesítmény adhat. Érhet el valaki „ezerszázalékot” a választásokon, lehet „több, mint 200/3”-a is az országgyűlésben – de ha nem jól kormányoz, akkor a joga a kormányzásra elenyészik. És akkor onnantól már csak bitorolja azt a hatalmat, amellyel az emberek – tudod, akiket Szíjjártó haveroddal napi 100-szor emlegettetek – egy demokráciában felruházták egy időre: pontosan addig, amíg jól teljesít. Mert a demokrácia igazi értelme éppen az, hogy a nép a legjobb kormányost juttathassa pozícióba.
És akit odaemelt a nép, annak kutya kötelessége mindenféle személyes szempontokat nélkülözve a legjobbakat maga köré venni, hogy ők kormányozzanak, hogy ők hozzanak jó és célszerű döntéseket és hogy ez a kormányzás sikeres legyen. Egy megválasztott vezetőnek egyszerűen nincs joga „szubjektív személyi döntéseket” hozni, mert a nép azért hatalmazta fel őt, hogy az egész országot építse, ne pedig a saját világát. És aki nem ezt teszi, aki hülyéket vesz a kormányba és aki „önérdek-vezérelt üzleti körök” ágenseként gyakorolja a hatalmat, az ezzel épp a legitimitását veszíti el…
Itt most már te vagy a „bitorló”, Viktor: huszonvalahány éves „kanyar” után éppen te lettél az „Új Kádár”! Éppen te…
…Mit csinálhatsz most?
Választhatod azt az utat, hogy új kormányt alakítasz. Kijelented, hogy tévedtél – „Errare humanum est!”; nem tudom, dakotául hogy van? – megszólítod az ország tényleg legjobbjait (nem „haverokat” és seggnyalókat!), hogy segítsenek a munkádban és megfogadod, hogy hallgatsz is rájuk. Ebben az esetben lesz egy kis morgás – de a nép végül belátja, hogy minden, amit történik, valójában érte történik – és te azért tudsz jól kommunikálni: el fogod tudni magyarázni és fogadtatni a dolgot. Így 2014-re lesz esélyed ismét a halalomban maradásra – megérdemelsz ennyi „személyes örömöt” azért, mert képes voltál szembenézni önmagad hibáival és volt erőd a változáshoz-változtatáshoz is.
Vagy egyszerűen le is mondhatsz – szólhatsz a Bajnai&Oszkó-tandemnek talán, de Bokros is hazajönne, ha felhívnád telefonon…
Vagy megteheted - még egy ideig - hogy ugyanezt csinálod, amit az elmúlt fél évben. Ebben az esetben te megbuksz, utálat tárgya leszel – és hosszú évekre eltékozlod a nép esélyét a sikerre. És persze hamarosan összeáll egy „váltópárt” – aztán jön számodra a „gátszakadás”, egy „ezerszeres személyes Kolontár és Devecser”…
…Az óra elkezdett visszafelé járni! Fogy az időd, dönts!
2010. november 30.
Üdvözlettel:
„A Történelem”
Szólj hozzá!
Címkék: orbán fidesz kormány legitimitás 2/3
2010.11.30. 12:17 Szerző: piefke
Nagyapám világa
Annak idején, a ’40-es évek végén - ’50-es évek elején nagyapám „maszek” kovácsmesterként és mezőgazdasági vállalkozóként dolgozott (a háború előtt is, de az most irreleváns…). A nagy államosítások idején, a Drága Rákosi Elvtárs korszakában ez nem volt épp egyszerű. Elvileg nem volt lehetetlen, azonban súlyos adókkal és ”egyéb retorziókkal” nézett szembe az, aki nem „kollektivizálódott” és az „erős állami ajánlás” dacára is megmaradt a „régi világ tagjának” – mondhatjuk tehát: „szabad” volt a választás, ám az egyik „modell” melletti kitartás az illető jövőjét gyakorlatilag ellehetetlenítette…
Miért mesélem el ezt a régi családi történetet?
Mert épp ez történik most is! Azért szólok, hogy figyelmeztessek: az Állam – és annak „reprezentánsai” – ugyanarra az útra tereik a Jónépet, mint akkor, hatvan évvel ezelőtt. Ugyanúgy fel akarnak számolni minden tőlük független „anyagi bázist” – mert ugyanúgy tudják, mint Rákosiék, a „komcsik”, hogy a független anyagi bázisok veszélyt jelentenek egy hegemóniára törekvő hatalomra: a független anyagi bázisok ellenszegülhetnek a hatalomnak és támogathatnak is „alternatívákat” azzal szemben!
Istenem, hogy lebuktatta magát Orbán a tegnapi, Gyurcsánynak adott válaszában: „Ez egy MSZP-pénztár!” – mondta. (http://index.hu/video/2010/11/29/orban_meglobalta_gyurcsany_bilincset/ - 1.45 percnél!!!) Az a baja tehát a magán-nyugdíjkasszákkal, hogy azokban ő is egy lehetséges ellenzék-finanszírozót sejt: valamit, aminek tőle független pénze van és ami az ő hatalmára, hegemóniájára veszélyes lehet, mert független tőle!
Tekintsünk el most attól, hogy a manyupok működését nagyon szigorú szabályok irányították, tehát eleve lehetetlenség lett volna azokból pártokat finanszírozni. A lényeg nem a valóság – attól Orbán úgyis mindig „eltekint” – hanem az az „összeesküvés-elmélet”, amely Orbán és társai fejében él. És ez az elmélet azonos a klasszikus bolsevik-kommunista, sztálini-rákosista elmélettel: aki nincs velünk, az ellenünk van – és azzal minden áron le kell számolni!
Drága-drága Közgazdászok és Jogászok, ti megpróbáltatok a saját szakmai érveitekkel jönni, pedig itt másról van szó: a nem eléggé tehetséges és nem eléggé felkészült, emiatt pedig jól teljesíteni és jól kormányozni nem képes emberek hatalomféltéséről. Ha jönnek a hibáik, odalesz a hatalmuk – és ők ez ellen megtesznek mindent. Nem érnek itt semmit a szakmai érvek, tények…
Rákosiék sem azt csinálták annak idején, amire az országnak valóban szüksége lett volna, ami az ország hosszú távú érdekében állt volna. Ők is „saját hatalmat” akartak és nem az ország üdvét. Volt valami irreális „elmélet” a fejükben, amiben kezdetben talán hittek is, de később már nem maradt másuk, csak a puszta hatalombirtoklási vágy és kényszer. Ők is tudták, hogy ha elveszítik a hatalmukat, akkor rájuk csúnya dolgok következhetnek. Védték tehát, amíg lehetett. Akkor ennek hátországát a Szovjetunió adta – most addig lehetnek Orbánék hatalmon, amíg van még némi pénz a kasszánkban és amíg nincs egy politikai erő, mely sokkal élhetőbb és ésszerűbb Magyarországot akarna.
A pénz lassan elfogy… És talán szerveződik már az az erő is…
Addig is kérjük a Tisztelt Miniszterelnök Urat, hogy a jövőben csak saját magát kommunistázza le!
…Annak idején, 60 éve, a nagyszüleimtől az akkori hatalom elvette végül a „magánpraxist” – most eszünkbe se jusson a saját országunkat elvenni engedni! Akkor nem lehetett leváltani a kormányt és egy jobbat állítani a helyébe – most viszont lehet.
2010.11.29. 21:28 Szerző: piefke
„Nem ér a nevem!”
Én örülök ennek a magán-nyugdíjpénztári sztorinak: végre kiderült, hogy nem csak a fantáziánkban létezik az a megerősödő demokrácia-igény és öngondoskodási vágy, amiről itt, a Blogban már sokszor írtuk, hogy a rendszerváltás óta felnőtt generációt jellemzi… Mert mit tapasztalhattunk az elmúlt napokban? Szinte mindenki fel van háborodva, szinte mindenki „kikéri magának”, szinte senki sem fogadja el, hogy simán lenyúlják a befizetéseit, alig akad, aki hinne a kormánynak, hogy ebből akármi jó is kisülhet.
Igen, elindult valami, pontosabban: elkezdett működni. Húsz éve élünk egy olyan országban, ahol elvileg azt teszünk, amit jónak látunk és ahol a hatalom nem teheti azt velünk, akit akar. És e húsz év alatt emberek százezrei-milliói kezdték ezt természetesnek érezni. Az előző generációk sokasága élte le úgy az életét, hogy semmit sem tehetett, viszont vele bármi megtörténhetett – és most meg itt van egy generáció, amelyik ezt egészen másképpen szokhatta meg.
…És most jött egy olyan hatalom, amely jó Bourbonok módjára el akart kezdeni úgy viselkedni, mint aki „semmit sem tanult…”. Mintha nem lett volna ez a szabad húsz év és mintha nem lett volna annak hatása az emberekre. Kétszáz éve a franciák nem felejtették el a Forradalmat, most pedig a magyarok nem felejtik el az elmúlt húsz évet. Akarnak, tiltakoznak, mernek nemet mondani… Merik azt nyíltan hirdetni, hogy nem érdemes a Matolcsy-féle eldöntendő kérdésre felelni, hogy t. i. maradunk a magánban, vagy átlépünk, mert mernek abban bízni, hogy legkésőbb három és fél év múlva úgyis jön egy új kormány, amely eltörli ezt az egész ostobaságot, hogy „Ha a magánban maradsz, nem adunk neked állami nyugdíjat, hiába fizetsz!”.
Igen, az emberek jelentős része mondja, hogy legkésőbb három és fél év múlva eltünteti a Fideszt. És ez implicite ugyebár azt jelenti, hogy nem lesz itt antidemokratikus fordulat, viszont lesznek szabad választások, bárhogy is taktikázik Orbán és csapata – mert mi nem engedjük neki, hogy kiépítse a maga öncélú, de teljesíteni képtelen hatalmát…
Most előjött ez az eddig lappangó demokrataság. Orbánék valóban „forradalmat” csináltak – csak nem a szavazófülkékben. A húsz éve elmaradt „demokratikus forradalom” most jön. Akkor, húsz éve, azért maradt el, mert nem voltak tömegesen hozzá olyan demokrata mentalitású emberek, akiknek a demokrácia természetes, megélt tapasztalaton alapuló élmény lett volna. Most viszont a Fidesz ott számította el magát, hogy csak a saját 2-2,5 millió támogatójának atyáskodást váró és ezért a „hatalmi szót” eltűrő „bázisát” vette figyelembe - azokat, akiket a legkevésbé járt át a valódi szabadság. Elfelejtette a Fidesz, hogy létezik immár a húsz év alatt felnőtt „Másik Magyarország” is. És ez a Másik Magyarország most pofán vágja!
…Nézzétek csak meg ezt a videót az Indexről: http://index.hu/video/2010/11/29/nyugdij/
„Nem az én területem…”, Nem értek hozzá…”, „…egyeztették ezt az interjút?” „Folyamatában ki fog derülni…”, „keressék a sajtóosztályt!”… Szóval: perceken belül döntenek arról, amiről ők maguk mondják, hogy nem értenek hozzá, fogalmuk sincs róla, ők csak „robotok”… És a robot nem mond nevet! Nézzétek meg ezeket a fejeket! Rossz a lelkiismeretük. Sunyítanak. Szánalmasak!
Fogalmuk sincs róla, mit csinálnak. Fogalmuk sincs róla, mi lesz ebből? És rettegnek, hogy elbasszák! Ezért lapítanak, ezért kussolnak bele a mikrofonba… Mert mihez nem adjuk szívesen a nevünket? Amit mi magunk is vállalhatatlannak tartunk, amiről valószínűnek tartjuk, hogy bajunk lesz belőle…
Ez ma a Fidesz: koncepciótlan, beijedt, menekülő csürhe. Tulajdonképpen ez is volt mindig is: mivel nem bírta el a saját maga valóságát, ezért belemenekült az illúziókba. Emlékszünk még? „A nemzet nem lehet ellenzékben” (Orbán - 2002), „Mi vagyunk az igazi Magyarország!” (Orbán - 2006). Mindig felelőtlenek voltak, mindig nagy volt a szájuk, de sosem szervezték meg az ország valódi dolgaival való törődést, sosem alkottak igazi programot és sosem szólították maguk közé a legtehetségesebbeket – pláne nem adták oda nekik a döntések jogát! Hogyisne: „Ez a MI bizniszünk, ez RÓLUNK szól!”…
Így pedig nem lehet…, így nem lehet sikert elkérni a valóságban. Lehetett még egyszer választást nyerni egy többségében naiv, vagy azzá tehető nép körében, egy valódi, erős, felkészült és szervezett ellenerő híján – de ennek vége! Most összedől az egész Fidesz-féle díszletvilág…
Most a valóság jön!
Ami most elindult sok-sok emberben, azt szervezetté kell tenni. Kell most már az Ellenerő!
2010.11.25. 00:25 Szerző: piefke
Matolcsy mint Svejk
(Az alábbi kis idézet Jaroslav Hasek Svejk c. művéből való – a nap történéseihez aktualizálva…)
„…A törvényszéki orvosbizottság, amelynek el kellett döntenie, hogy Matolcsy György elmeállapota lehetővé teszi-e vagy sem mindazokat a bűncselekményeket, amelyekkel vádolják, három rendkívül tekintélyes úrból állt, és a bizottság minden egyes tagjának nézetei mindig igen nagy mértékben különböztek a másik két tag nézeteitől.
Három különböző tudományos iskola és pszichiátriai felfogás volt itt képviselve.
Ha Matolcsy esetében ezek az élesen szemben álló tudományos táborok mégis a legteljesebb egyetértésre jutottak, ez tisztára csak annak a lenyűgöző hatásnak tudható be, amelyet Matolcsy az egész bizottságra gyakorolt, amikor belépve az elmeállapotának megvizsgálására kijelölt terembe, így kiáltott fel:
- Uraim, aki nem lép vissza az államiba, az hiába fizet, akkor is csak lófaszt kap, nem nyugdíjat!
Teljesen világos volt az eset. Matolcsy spontán megnyilatkozása fölöslegessé tette a kérdések nagy részét…
A törvényszéki orvosok sokatmondóan összenéztek. A bizottság elnöke röviden csak azt kérdezte: - Elég? - De az egyik bizottsági tagnak volt még egy kérdése:
- És Ön szerint ez helyes, ésszerű és törvényes?
- Hogyne! Hiszen megbeszéltem Viktorral is! - felelte Matolcsy szemrebbenés nélkül.
- Azt hiszem, ennyi tökéletesen elég - mondta a bizottsági elnök -, visszavezethetik a vádlottat a helyére.
- Köszönöm szépen, uraim - mondta udvariasan Matolcsy -, nekem is tökéletesen elég.
Távozása után a háromtagú kollégium egyhangúlag megállapította, hogy mindama természeti törvények alapján, melyeket a pszichiátria tudorai kitaláltak, Matolcsy notórius hülyének és idiótának számít.
A vizsgálóbíróhoz küldött jelentésükben többek között ez állott: "Alulírott törvényszéki orvosszakértők a teljes gyengeelméjűség és vele született kretenizmus állapotában találták a fent nevezett bizottság elé utalt Dr. Matolcsy Györgyöt, miután az „aki nem lép vissza az államiba, az hiába fizet, akkor is csak lófaszt kap, nem nyugdíjat!” szavak hangoztatása kellőképpen megvilágította Dr. Matolcsy György elmeállapotát, és tökéletesen elegendő volt notórius hülyévé nyilvánításához. Alulírott bizottság ennélfogva javasolja:
1. Szüntessék be a vizsgálatot Dr. Matolcsy György ellen.
2. Küldjék Dr. Matolcsy Györgyöt megfigyelés céljából pszichiátriai klinikára, hogy megállapítást nyerhessen, mennyiben veszélyes elmeállapota a környezete szempontjából."…”
2010.11.24. 23:19 Szerző: piefke
Bűncselekmény, mint kormányprogram
Akinek még bizonyíték kellett, hogy miféle alakokra bíztuk magunkat áprilisban, az ma megkapta azt: a kormány úgy döntött, hogy azoknak, akik az eddig kötelező magán-nyugdíjpénztárak tagjai akarnak maradni, innentől kezdve az állam nem ad majd nyugdíjat. Hiába dolgozik és fizet, a magyar állam leszarja, hogy mi lesz vele öregségére.
Ugye, elképesztő? Hihetetlen! Ugye, ti sem találtok szavakat?
Hiába, hogy még a minisztérium számításai szerint sem igaz az, hogy a magán-nyugdíjpénztárak „rosszul gazdálkodtak” (http://www.ngm.gov.hu/data/cms2085419/MNYP_kulfold.pdf), hiába, hogy minden ésszerűség és nemzetközi tapasztalat azt mondja, hogy jobb a kettős nyugdíjrendszer, mint a tisztán állami: ha egyszer Orbán és Szent Jobbja, Matolcsy elhatározzák, hogy leszámolnak valamivel – ki tudja, miért? – akkor annak vesznie kell!
…Még jó, hogy a magánpénztáraknál maradni akarókat nem kiáltották ki hazaárulóknak – de még akár ez is eljöhet…
Kényszerítés, sikkasztás: csupa alvilágot és maffiát idéző kifejezés jut az ember eszébe arról, amit ezek tesznek. Hol van ehhez képest az a „kisipari világ”, amikor Hagyó Nokiás dobozokban kapta a pénzt. Hol vannak a régi, bumfordi, kisszerű szoclib korrupciós mutyikák! Istenem, ez az igazi Nagyüzemi Modernitás, ha az Állam tartja fenn magát így: lopásból és megfélemlítés által. Úgy viszonyul ezekhez az alakokhoz Hagyó, mint falusi kozákpogrom az Eichmann-féle „halálgyárakhoz”….
Nem véletlenül emlegetek nagyüzemi halálgyártást: ha tényleg megvalósulna a Matolcsy-plán, akkor az nagyjából azt jelentené, hogy akiben van elég előrelátás és civil kurázsi, az öregkorában éhhalállal nézne szembe.
De ez még nem minden, mert itt nem csak a pénzünkről van szó. Mást is akar Orbán és csapata: többek között éppen arra is megy ki ez a játék, hogy eltörje az emberek gerincét, hogy elvegye a kedvüket az Állammal szembeni ellenállástól. Hogy úgy érezzék: ha ellenállnak az Államnak, akkor végük! Nem csak a 2700 milliárdunk kell nekik – persze az is – hanem az engedelmességünk is.
Ők meg közben nem törődnek olyan dolgokkal, mint „polgári jogrendszer”, „teljesítések és kötelezettségek”, stb. Viszont a hivatalos kormányprogram szintjére emelnek egy (vagy több?) súlyos bűncselekményt!
Jól értsük meg: hiába dolgozunk és hiába fizetünk magunk után (vagy: fizet utánunk a munkáltatónk) nyugdíjjárulékot az államnak és hiába keletkezne ezzel jogosultságunk az állam által folyósítandó nyugdíjra, minderre szarik Orbán, Matolcsi és az egész kormánybagázs: lófaszt se fogunk kapni, ha meg merjük azt tenni, hogy maradunk magán-nyugdíjpénztári tagok! Ha szembe merünk szegülni a Fidesz-diktatúrával és önálló, önmagunkról gondoskodni képes és gondoskodni is akaró polgárokként mi magunk kívánjuk eldönteni, mi a jobb és biztonságosabb nekünk, akkor ez a kormány megszívat minket és megbüntet ezért.
Ilyet ebben az országban még Kádárék sem mertek volna megtenni – ilyet legutóbb Rákosiék csináltak! Tudjátok: államosítás, „fordulat éve”, padlássöprés, meg ilyenek…
Merengjünk el egy kicsit: mi történne, ha egy „klasszikus nyugat-európai” országban lépne ilyet a kormány? Jó-jó, tudom én is, hogy ott kormányra se kerülhetnének olyan alakok, akiknek a fejében „akkora a rend”, hogy ilyesmi egyáltalán eszükbe jutna – de mégis: mi lenne ott ebből? Hát, az emberek ki az utcára, karöltve az összes szakszervezetekkel… Közben az ottani, erős Alkotmánybíróság soron kívül döntene az egész cucc azonnali eltörléséről. Nem kellene sok idő és egy ilyen kormány ott hamarosan örökre elbúcsúzhatna a hatalom ábrándjától is.
Nyilvánvaló: nálunk se marad ez így örökre, a következő – és remélhetőleg végre-valahára racionális – kormányunk (nagy anyagi áldozatok árán) visszaállítja az alkotmányos, törvényes és a józan emberi észnek megfelelő rendet: ha dolgozol és fizetsz, akkor kapsz is nyugdíjat. Azt pedig, hogy mi történik e mai „zseniális és forradalmi ötlet” kifundálóival, nem tudhatjuk – de lennének javaslataink!
Értelme persze nem lesz az egész ma kihirdetett trükknek: az elhappolt pénz el fog fogyni, a beígért gazdasági növekedés és munkahelyteremtés (amivel ezt az egész szemétséget megindokolták) pedig nem valósul meg – azokhoz ugyanis más út vezet, amihez Matolcsy & Co. kevesek…
…Majd jöhet a következő kormány és – ismét a mi pénzünkből – állíthatja helyre a normális viszonyokat. Közben meg évek telnek el, kihagyott lehetőségekkel. Csökken a közbizalom és odalesz a „tervezhető, biztos jövő”-be vetett állampolgári hit, amiből pedig úgysincs sok mifelénk…
Most eldől, hogy tényleg egy „birkanép” vagyunk-e, vagy képessé tesszük magunkat arra, hogy megállítsuk „őket” és a jó irányba forduljunk.
Utolsó kommentek