Miért nem akar Orbán eurót? Mert nem akar – ez világosan kiderül abból, hogy az inflációs célt 3-ról 3,5%-ra akarja emeltetni. És az is világos, hogy ennek az emelésnek semmiféle komolyan veendő pozitív hozadéka nem lesz/nem lehet (lásd.: http://www.portfolio.hu/gazdasag/semmi_ertelme_a_35_szazalekos_inflacios_celnak.142226.html)
Akkor mi van? Miért „szabotálja el” Orbán az EU-tagság és integráció egyik legfőbb attribútumát?
Az van, hogy Orbán betegesen fél mindenféle nálánál nagyobb hatalomtól, attól, ha valami-valaki korlátokat szabhat neki – függetlenül attól, hogy e korlátok adott esetben nagyon is ésszerűek. Az ő politikájának központi motivációs eleme a korlátlanság érzése – mert életében túl sokáig élt benne az a tudat, hogy őt, a tehetséges, elszánt vidéki fiút „korlátok között tartják”. És igen: eljutott oda, hogy már az ésszerűség korlátait sem képes elfogadni…
Az EU pedig korlát – már ma is, ha pedig „lemondana” a saját pénzről, ha bekerülnénk az eurózónába, akkor ez bizony (ésszerű) korlátokat jelentene.
Már tapasztaltuk az elmúlt fél évben, hogy Orbán nagyon ambivalens módon viszonyul Európához és az EU-hoz. Tudja, hogy az lenne az ország érdeke, ha minél inkább és minél előbb képesek lennénk „igazi európaivá” válni – de éppen ő nem képes erre, éppen ő az, aki „nem européer”, aki bizony kellemetlenül, kívülállónak érzi magát „abban a körben”.
...Ázsia az más: Ázsiával szemben nincsenek kisebbrendűségi komplexusai. És Ázsia messze is van, hatása sokkal „enyhébben” érhet el hozzánk – hozzá – és ezért sokkal gyengébb a „korlátozottság-érzése” is. Kína sohasem lesz olyan „szomszédság”, amely frusztrál és nyilvánvalóan „felette áll”, nem valószínű, hogy bármiféle „orbáni tett” következményeképpen Pekingbe rendelnék ő „ raportra”, mint ahogy ez bizony Brüsszellel nagyon is előfordulhat!
Vicces a helyzet: most fél évig olyan elnöksége lesz az EU-nak, amely legfeljebb „félszívvel” EU-elkötelezett. Olyan elnöksége, amelyet ha az EU „klasszikus elveit és mentalitását” tekintjük, akkor legfeljebb „félig civilizált alakok” vezetnek. Kb. mintha a Római Birodalom vezetését odaadták volna a barbároknak…
Orbán „kifelé halad Európából”: egyre távolodik mindattól a szellemiségtől és mentalitástól, attól a „modell”-től, amely létrehozta és fenntartja Európát, amely létrehozta szellemi, kulturális, tudományos és anyagi értékeinket és amelyet a magyar nép egy egész évezreden át feltétlen példaképnek és személyes és kollektív céljának is érzett. Nem célszerű dolog az EU „keleti szélén” a „Keleti Szelet” emlegetni…
Elvileg persze bármely céllal, bármilyen modellel lehet szakítani – csak itt az a baj, hogy e modellnél jobb nincs sehol a világban: nincs olyan modell, amelyet össztársadalmi eredményei jobban igazoltak volna az euro-atlantinál… Amikor Orbán „a Kelet sikeréről” beszél, amikor a Kelettel példálózik és az állítja, hogy a Keleté a Jövő, akkor nem áll más szavai hátterében, mint a saját euro-frusztrációja. Nem a valóság tényei és trendjei adják a szilárd alapot „Keleti politikájához”, hanem a saját szubjektív érzései. Amikor Orbán Keletre indul, akkor valójában a Nyugat elől menekül: mert érzi, hogy ő „igazi nyugati” sohasem képes lenni. Azzal pedig nem törődik, hogy országának számos polgára igenis képes erre, akarja ezt, akar és tud nyugati módra élni, gondolkodni, viselkedni…
Orbán most az új „Alkot(ákol)mányába” beemelteti Magyarország keresztény alapjait és szó szerint „zászlajára tűzi” a Szent István koronájával ellátott magyar történelmi címert – miközben politikájával éppen azokat az évezredes alapokat kérdőjelezi meg, amelyek a magyarságot Európához kötik. És éppen azt az István királyt „árulja el”, aki (és már apja is) egész életét tette arra, hogy országát véglegesen és visszavonhatatlanul európaivá tegye – mert rájött, hogy micsoda erőforrásokat jelent egy népnek, ha képes európaiként élni! Így volt ez már ezer éve is, ma is így van és belátható időn belül így is lesz – még „keleti új példaképeink” mai sikerei is éppen az európai mentalitás által kialakított tervezési és szervezési módszerekkel voltak elérhetők, mert ez az egyetlen olyan modell, amelyben az individualizmus közösségi hasznot termelhet.
...Orbán akkor lenne őszinte, ha nem a szentkoronás címert rakná a zászlónk közepébe, hanem Koppány felnégyelt testét (esetleg Vikidál Gyula emlékezetes alakításában…) – úgy legalább mindenki számára világos lenne, mi vár ránk!
Ázsiának is voltak történelme során kimagasló szellemi-tudományos teljesítményei, azonban a „társadalmi modell” következtében ezekből nem „állt össze” az európaihoz hasonlatos „ipari forradalom”. Igen: ahhoz, hogy az egyén kreativitása előjöjjön és összeállhasson más egyének kreativitásával és tetterejével és ezáltal intenzív fejlődés és erőforrás-bővülés váljon lehetségessé, bizony olyan „mentalitás-háttér” szükséges, mint amilyen számos történelmi hatás eredőjeként az euro-atlanti térségben jött létre az elmúlt évszázadokban. Igen: ehhez polgári társadalom és polgári mentalitás szükséges – és ha Orbán „keletre vezet” minket, akkor épp azt „veszi ki” a mi társadalmunkból, ami egyedüli alapja a sikernek.
…Nem javaslom ezért, hogy bármelyikünk is felszálljon a keleti Orbán–charterre!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek