Magyarország már csak egy fokkal áll a bóvli felett… Miért viselkedik így egy kormány? Ez a politikai és gazdasági racionalitás felől egyszerűen értelmezhetetlen, ezért itt az ideje, hogy számot vessünk a politika és a költségvetés-tervezés agyi és viselkedéstani összefüggéseivel is – hiszen ezek adják bármely egyszerű, vagy bonyolult emberi viselkedés, cselekvés alapjait!
Ha én az ország felelős miniszterelnöke lennék és előre tudnám, hogy kormányom bizonyos intézkedései rövid távon problémákat okozhatnának, akkor – hogy csökkentsem ezeket – a legtermészetesebbnek tekinteném, hogy ország-világ (és a hitelminősítők) tudtára adnám a teljes tervet, nem csupán annak első néhány lépésével sokkolnám a szűkebb-tágabb közeget. Hiszen ha van terv hosszabb távra is és az a terv koherens és egybevág a szakmai tapasztalatokkal és a józan ésszel is, akkor hitelessé tesz engem, bizalmat ébreszt irántam (a hitelminősítőknél is).
Nincs okom tehát, hogy ne hozzam nyilvánosságra a teljes koncepciómat – hiszen ha bíznak benne és bennem, akkor ez kvázi többletforrásokat, a sokat emlegetett „többlet-mozgásteret” jelent számomra: stabil marad a forint-árfolyam, jól veszik az államkötvényeimet, nem kell, hogy emelkedjen az elvárt hozamuk. Magyarul: amit megtakarítok a finanszírozás költségein, azt nem kell „pótlólagos eszközökkel” összekaparnom (nyugdíjkassza, különadók).
Tehát: lesz bizalmam és lesz hitelem, nem lesznek egyébként elkerülhető többletterheim.
Ha nem így járok el, ha nem fedem fel a Nagy Tervet, akkor ez – előre tudhatóan, ahogy tegnap is hallottuk – bizony óriási „hitelkárokat” okoz majd nekem (és az országnak mellesleg): pénzben és személyes hitelességben is. Ha nem így járok el, annak két oka lehet:
1. Készakarva „le akarom gyilkolni” az országomat.
2. Nincs is tervem.
Az első lehetőséget elvethetjük. Nem azért, mert jelenlegi miniszterelnökükről efféle szörnyűség fel sem tételezhető: róla lassan már bármit fel merünk tételezni. Azért kell mégis elvetnünk ezt a lehetőséget, mert ha hazavágja az országot, akkor ugyan minek lesz azután a miniszterelnöke?
Marad a második lehetőség: nincs is terv.
Na, ez gáz! Ezek szerint úgy kérnek tőlünk pénzt és támogatást, hogy fogalmuk sincs arról, mi lesz ebből az egészből. De miért nincs tervük, ha tudják, hogy kellene? Miért képtelenek azt összeállítani? Biztosan érzik a nagy bajt és biztosan az jár a fejükben, hogy hogyan fogják tudni ezt ép népszerűséggel megúszni 2014-ig. Egyre jobban szoronghatnak emiatt: hogy mit hoz nekik, személyesen a jövő?
És ez a személyes stressz nagy baj – és emiatt nincs terv sem: a szorongás ugyanis „blokkolja” a tudatos előre tervezésért felelős agyi területek működését – kérdezzék csak meg a Kedves Olvasók bármely agy- és viselkedéskutatót! Ők tudják ezt a tényt – úgy látszik azonban, hogy a politológiában még nem szokás ennek következményeivel számolni. Természetesen Orbán és köre nem egzisztenciális félelmektől szenved: ők a hatalom megtarthatósága miatt rettegnek. Nem pénz-, hanem hatalomfüggők.
…A „tervezésre képtelen” állapothoz természetesen – és sajnos – jönnek még:
· a tudás hiánya,
· a személyes képességek hiánya,
· a nagyképűsködés,
· az „előre tervezés, mint életstratégia” hiánya.
„Nem is szeretek gondolni a jövőre!” – szoktuk hallani azoktól az ismerőseinktől, akik nagy szarban (értsd: stresszhelyzetben) vannak. Erről beszéltem: az ilyen ember épp csak a minimálisat képes törődni a jövővel, alig-alig képes terveket készíteni arra nézvést. Ezt általában meg is szívja – de ha egy egész ország a „tervezésképtelenség” terepe, akkor mekkora szívás lesz itt!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek