Az elmúlt fél évben, de különösen a MANYUP-ügy óta a magyar politikában és társadalomban nyilvánvalóvá vált, hogy tulajdonképpen két felfogás küzd egymással.
A magyar lakosság többsége mentalitásában nem polgár. Igen, mondjuk ki egyenesen: rengetegen élnek bele a vakvilágba úgy, hogy „Nékem ez és ez jár a Zállamtú!”. „A Zállam gyógyíccson meg!” – úgy, hogy eközben legfeljebb havi párezer forintot adok be a közösbe, vagy éppen annyit sem és nem is teszem meg a tőlem telhetőt az egészségem érdekében. „A Zállam gondoskoggyon róllam!” – akkor is, ha egyébként felnőtt, egészséges ember vagyok. „A Zállam – vagy: a Zönkórmánzat – tarcsa rendbe az uccát!” – miközben én annyit nem teszek meg, hogy a saját lakásomban, portámon rendet tartsak és télen elsöpörjem a havat a házam előtt a járdán…
A Fidesz ezt-őket lovagolta-lovagolja meg: a Zállamembereket! Hatalma érdekében azért hoz a Zállam hatalmát növelő intézkedéseket, mert tudja, hogy az életük megoldását a Zállamtól várók vannak még többségben ma Magyarországon. Ez nem „filozófia”, ez nem „szakmai meggyőződés”, ez puszta matek – továbbá: ez pillanatnyilag a könnyebb út. Van hatalmunk, miért ne használjuk?
…A magyarok között számszerűen még kisebbséget alkotnak azok, akik önálló, öngondoskodó polgárok módjára gondolkodnak és így is szeretnének élni. Ők tudják, felfogják azt is, hogy az állam csak addig képes nyújtózkodni „szociális téren”, ameddig azt a polgárai befizetései engedik. Ők nem gondolják azt, hogy az állam tetszőlegesen képes pénzt „teremteni”, hogy az emberek (figyelem: nem polgárokat írtam!) megalapozott és megalapozatlan igényeit kielégíthesse, akkor is, ha az emberek közül sokan egyszerűen nem képesek megfelelőképpen hozzájárulni az állami kiadásokhoz.
…Az államot jelentő „klasszikus” magyar politikus általában úgy érzi a jó magyar ösztönével, hogy akkor biztos a széke, ha mindazt meg is teszi, amire a Zállamemberek vágynak – kerül, amibe kerül, pontosabban: belekerül, akinek belekerül!
Igen, mert sajátos módon nem a leghangosabb szájakhoz tartozó kezek – és fejek – adják a legtöbbet az Államkasszába (és persze nem is a populista politikusok), hanem éppen azok, akik a legkevesebbet várnak az Államtól és a lehető legkevesebb beleszólást engednének annak… Ezeknek a polgárainknak „kerül bele” igen sokba a Zemberek mentalitása és a rájuk támaszkodó politikai populizmus!
Emberek, ez így nem megy tovább! A ’60-as évek végétől többet költ a magyar állam, mint amennyit meg képes termelni. Már zaciban a smukk, a kölcsönt feléltétek. Igen, ti! Elment gyógyszerre, indokolatlan korai nyugdíjra és persze elment gondatlan és/vagy korrupt vezetők által lemutyizott, szar minőségű, vagy épp felesleges „infrastruktúra-fejlesztésekre” is. Most a jelenlegi kormány a legutolsó maradékokat akarja kikaparni a spájzból – de híre-hamva sincs annak a modellváltásnak, amely végre-valahára elterelné az országot és a népet a „kőccsönből éllés”-től és végre megteremtené a XXI. századi európai élet fenntartásához szükséges mentalitást és munkakultúrát. És amikor „modellváltásról” beszélek, akkor nehogy azt higgyétek, hogy ez csak a gazdaságot, vagy az intézményeinket, ellátórendszereinket kell, hogy érintse! Mindezek semmit sem érnének, ha ti nem „váltotok modellt”…
Most – és a belátható jövőben – az állam legfontosabb teendője az kell, hogy legyen, hogy megerősítse a jól szervezés képességét, általánossá tegye az előrelátást, a folyamatokban gondolkodást, hogy ne csak a „pillanatnyi állapot” számítson, „a mai nap túlélése”. És mivel – amint fentebb írtam – a tervezés-szervezés-előrelátás-öngondoskodás még csak a társadalmunk egy kisebb részének természetes (úgy-ahogy!), ezért őbelőlük kell kiállnia az új vezetésnek is. Ha a többség mentalitását magukban hordozó és a többség pillanatnyi kedvét kereső politikai és szakmai elitek maradnak továbbra is az élen, akkor ne várjunk semmi jót, mert egyszerűen nem lesznek, akik a jóhoz szükséges változásokat beindítsák.
Ez egyszerű ok-okozati összefüggés. És ennek a népnek meg kell tanulnia ok-okozati láncolatokban gondolkodni – meg kell tanítani erre. Azért (is) kellenek ehhez a jó vezetők, hogy az emberek megtapasztalhassák végre, hogy mennyivel jobb nekik is, ha nem egyik napról a másikra élnek-gondolkodnak, hanem jó előre…
Nem az Állam „teremt pénzt”, hanem az emberek mentalitása. Nézzük csak meg a cím alatt látható, az Indexen tegnap megjelentetett térképet, amely az egyes EU-s országok és régiók viszonyát mutatja az EU-s GDP-átlaghoz képest. Önmagáért beszél a látvány – és rögtön meg is értjük a helyzetet, ha az egyes helyi GDP-ket összevetjük az adott területen általános mentalitással. Ahol értéknek számít a jól szervezett munka, ott általában magas a GDP-érték is. Nézzük Magyarországot: ahol „sűrűsödnek” a mentalitásunkban „nyugatosabb” emberek, ott a térkép is „virít”!
Ez a térkép kell, hogy a (következő?) magyar kormány „Vezérkari térképe” legyen! Ebből olvashatja ki, hogy mit, merre kell tennie az ország sikere érdekében. És hogy bármi mást tesz, mint amit a térkép mutat, semmiképp sem lehet sikeres és ezért nem maradhat tartósan hatalmon sem…
Nincs kecmec tovább! Aki hinni akar abban, hogy ész és szorgalom nélkül is „ellehetünk” és aki ezt a hitet a saját kis hatalmcskája érdekében élesztgeti, annak az arcába csap ez a térkép… És hiába mondják magukat „hazafinak” ezek, legyenek akár vezetők, vagy „eccerű zemberek”, valójában nem mások, mint: hazaárulók!
Ma sokan féltik az országot és az embereket attól, hogy a hatalom él a lehetőséggel, hogy „használja a hatalmat”, az erejét... Ez egy rosszul feltett kérdés: nem az a baj, ha használja, hanem az, ha arra használja fel, hogy önmagát bebetonozza a mentalitás, a „modell” bebetonozása útján. Ezért rossz a Fidesz-kormány, ezért rossz miniszterelnök Orbán Viktor…
Mert ha a (reméljük, következő) kormány a hatalmát éppenséggel a modell- és mentalitásváltásra, annak ösztönzésére fogja felhasználni, akkor ez nem „erodálja”, hanem stabilizálja és megerősíti a szabadságot és a demokrata mentalitást – mert annak valódi alapjait erősíti. A szabadság és a demokrácia igazi alapjai ugyanis az előrelátásban, az együttműködésben, a célszerű döntésekben és a szorgos munkában vannak. A jó hatalom olyan, mint egy jó tanár: taníthat és nevelhet, példát adhat – és nem csupán ráhagyja a gyerekre a hülyeséget.
…Mert ugyan ki is akarna a hülyegyerekek társadalmában (tovább) élni?
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek