HTML doboz
2011.09.26. 18:09 Szerző: Đđ
Gyurcsány, a terrorista
„Aki pedig 2006 kapcsán a randalírozókon és bujtogatóikon kívül bárkinek „a fejét követeli”, vagy hihetetlenül kicsavart logika mentén gondolkodik, vagy képtelen a tényeket valós összefüggéseikben szemlélni, vagy a személyes érdekei fűtik – válassza ki ki-ki a magára illőt!”
(Őszöd – ki hazudott? - Progresszív Blog, 2010. 09. 24.)
Gyurcsányból ma terrorista lett! Ehhez nem kellett gépfegyverrel repülőgépet Teheránba térítenie és (nyilván sokak sajnálatára) öngyilkos akciót sem hajtott végre. Nem derült ki az sem, hogy annak idején ő irányította volna a repülőgépeket az ikertornyokba és nem is azért kapta ezt a titulust, mert az MSZP-t készül felrobbantani… Elég volt, hogy 2006-tól ő volt Magyarország miniszterelnöke – és nem Orbán Viktor! Ezzel hozta a fejére a bajt – no meg a „terrorista” címkét is, Balsai István, a „2006 őszi erőszakos fellépést vizsgáló miniszterelnöki biztos” által a Parlament honlapján közzétett jelentésével (http://www.parlament.hu/irom39/04277/04277.pdf).
A parlamenti vizsgálóbizottságok és miniszterelnöki megbízottak igazságkiderítő képessége eleve erősen kérdéses. Az előbbiekben kormánypárti többség van, nemigen várható, hogy a kormánypártok érdekeivel ellentétes „igazságok” derülnének ki. Az utóbbi funkció még „elkötelezettebb” – tehát eleve vicces tőle elfogulatlanságot várni. Elmondható, hogy akár egy parlamenti vizsgálóbizottság, akár egy effajta megbízott „tájidegen jelenség” a demokráciák igazságszolgáltatási rendszerében – inkább jellemzők a politikai elkötelezettségű igazságok egy diktatúrára. Ha „felmerül az igény” arra, hogy az igazság kiderítését ne a garantáltan független rendőrségre-ügyészségre-bíróságra bízzuk, akkor tulajdonképpen már nem is járunk messze a maffiák világától…
Nem tisztünk és nem is szándékunk Gyurcsány Ferenc fogadatlan prókátoraiként fellépni és nem is tartanánk kívánatosnak és célszerűnek az ő újabb miniszterelnöki ciklusát (ennek okaiba most nem mennénk bele). De tény, hogy a „Fidesz-kormányzati abszurd” újabb csúcsot döntött ezzel a Balsai-jelentéssel - nem tudom, mikor zuhan gyorsabban a kormány komolyan vehetőségét mutató index: Matolcsy gazdaságpolitikája, vagy egy efféle jelentés kapcsán? Ugyanis ebben Balsai nem kevesebbet állít, mint hogy Gyurcsány Ferenc terrorizmussal is megvádolható. (A jelentés további, szintén abszurd elemeit és sajátos logikáját most külön nem említjük.) Mindezt pedig alapozza Balsai arra, hogy (idézem): „A törvényi szabályozásra figyelemmel a terrorcselekménynek nem csak a külföldi sajtóhírekből és mozifilmekből a közvélemény által is ismertebb cselekmény minősülhet, hanem hatályos büntetőjogunk szerint a lakosság megfélemlítése is, amennyiben az erőszakkal párosul.”
…Nos, 2006 őszén a lakosságot nem Gyurcsány Ferenc és a rendőrök félemlítették meg, hanem a tüntetők közül azok, akik törtek-zúztak. És: a rendőrség nyilvánvalóan nem lépett volna fel a Fidesz-nagygyűlésen résztvevők ellen, hiszen addig is és azóta is számos, többszázezres demonstráció volt, bármiféle rendőri beavatkozás nélkül. Ezek a „klasszikus” politikai rendezvények soha senkire semmiféle veszélyt nem jelentettek (na, jó, néha a józan észre az ott elhangzottak igen…). A baj akkor keletkezett, amikor a Fidesz-gyűléstől nem nagy távolságban „tevékenykedő” szélsőséges elemek rombolni kezdtek, tankot indítottak be – és amikor ezek az elemek mintegy „véletlenül” (erről alább még lesz szó) határozottan az Astoriánál épp véget ért Fidesz-rendezvényről oszladozó tömeg felé kezdtek vonulni, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy azzal elvegyüljenek. (Az elvegyülés szándéka mögött ok lehetett az is, hogy a nagyobb, békés tömeg „megvédje” őket a rendőröktől, de az is, hogy „feltüzeljék” azt a nagyobb embertömeget és maguk mellé állítsák azt, legalább részben…) Ez a manőverük olyan sikeres volt, hogy az őket követő rendőrök sem tudhatták már sebészi pontossággal elválasztani az erőszakos tüntetőket a békés bámészkodóktól. (Ráadásul bizony azt is meg kell állapítanunk, hogy a békések között is akadtak, akik az adott helyzetben inkább a randalírozókkal, mint a rendőrökkel szimpatizáltak, hiszen mindig is bizonytalan volt a határ a Fidesz támogatóinak „jobbszárnya” és a szélsőjobb között – de ezt most ne nyissuk ki!)
Mit tehetett az adott helyzetben egy „felelős rendőri vezető” a helyszínen? Elsőrendű feladata a közrend helyreállítása és a további dúlás megakadályozása volt – egy műveleti helyszín sosem ombudsmanok és emberjogi aktivisták civil fóruma, ahol van idő és lehetőség a jogi szituációk személyre szabott, aggályos mérlegelésre. Hogyan várhatjuk el egy rendőrtiszttől azt, hogy pillanatokon belül 100%-osan átlásson egy komplex jogi szituációt, amelyet utólag szakértőknek is hetekig-hónapokig tart feltárni? És pláne: hogyan várhatjuk egy akcióban lévő rendőrtől, hogy egy másodperc alatt hozzon jogilag támadhatatlan döntést egy olyan helyzetben, amelyhez hasonlót Budapesten utoljára a nagyapja láthatott, ’56 őszén? Minden tiszteletem a mindenféle jogvédőké és elméleti szakembereké – de azért ne feledkezzünk már meg az életszerűségről sem!
Egy rendőr egy (értsd: összeolvadt), az intézkedésével szemben ellenséges tömeget látott – és ahogy ő maga sem viselt (egyébként hibásan) azonosító jelvényt, úgy a tömegben lévők sem viseltek megkülönböztető jelzést, hogy „Én csak egy kósza Fideszes vagyok”, ill. „Én vagyok az igazi, kőkemény dúvad!”. Nem akarok itt pszichologizálni, de a sok és nyilván alapos jogi méricskélés mellett nem ártana a cselekvők (rendőrök és ilyen-olyan tüntetők, ill. „bámészkodók”) viselkedéstani analízisére is rászánni némi időt, ha valóban objektív képet akarunk kapni az akkori történésekről… (Megjegyzés: ugyan ki az, aki valóban „csak bámészkodik” pár méterre egy rendőrrohamtól… na ne má’! A természetes emberi reakció egy ilyen szituációban éppen az, hogy igyekszünk magunkat kivonni az erőszak „hatósugarából” (különösen, ha a rendőrség fel is szólít erre többször is!) – hacsak nincs igen erős személyes motivációnk ellenkezőleg cselekedni! Bárki, aki csak kicsit is jártas a humánetológiában, tisztában van ezzel.)
…Hogy mennyire nem életszerű Balsai vélekedése a „megfélemlített emberekről”, mi sem igazolja jobban annál, hogy 2006 őszét követően a Fidesz évekig tartott többszázezres rendezvényeket és az akkori miniszterelnökkel szemben véleményt nyilvánító polgároknak sosem kellett azt érezniük, hogy „ebből bajuk lehet” – ellentétben a Fidesz 2010-es kormányra kerülése után ellenzékieskedőkkel. Gyurcsány Ferenc idejében nem korlátozták az Alkotmánybíróságot. Nem betonoztak be minden elképzelhető pozícióba kormánypárti figurákat úgy, hogy azok mandátuma az őket kinevező kormányét jóval meghaladó időre terjedjen ki. Nem zsaroltak meg 3 millió embert, hogy mondjanak le a személyes tulajdonukat képező százezrekről. Nem szűkítették radikálisan egy, a kormánypárt felé erősen lejtő új alaptörvényben sem a népszavazási kezdeményezések, sem pedig az alkotmánybírósághoz való fordulás lehetőségeit. És nem szándékoztak az ő idejében egy, a mostani kormány elképzeléseihez hasonló új választójogi törvényt sem bevezetni. (…Azoknak pedig, akik azzal jönnének, hogy mindez csupán a szükséges 2/3-os felhatalmazás hiányára vezethető vissza, két dolgot üzenek: 1. ’94 és ’98 között egy a mainál is nagyobb többséggel rendelkező kormány volt – és mégsem vezetett be új, „felé lejtő” közjogi rendszert. 2. Ezek szerint az így „érvelők” egyetértenek a demokratikus jogok ma megfigyelhető nyilvánvalóan önérdekű korlátozásával?)
Amitől a budapestiek 2006 őszén és utána valóban féltek, az maga a dúlás volt…
„Felvetődik a kérdés: Cui prodest? Azaz kinek használt mindez, kinek az érdekében történt?” – kérdi jelentése VII. fejezetének elején Balsai, és így válaszol: „A felsorolt események láncolatából kitűnik, hogy a Gyurcsány-kormány folyamatosan és fokozatosan fenntartott egy állandó és konspiratív elemektől sem mentes veszélyérzetet” – írja Balsai. Ezzel szemben az események láncolatából (amely láncolat eleme a Balsai-féle jelentés is) az tűnik ki, hogy az egész a Fidesz érdekeit szolgálta és (pl. a Wikileaks-iratokban is megállapított módon) éppen a Fidesz konspirált a félelemkeltés érdekében (t. i. a szélsőségesekkel – és itt utalunk vissza a fentebb már említett „véletlenre”, hogy a szélsőséges randalírozók éppen a Fidesz-rendezvényről távozó tömeg felé és még véletlenül sem a lehetséges számos másik irányba „kezdték magukra húzni” a rendőröket!). „Az események láncolata” ui. egy, a hatalomért mindenre képes Fideszt és Orbánt mutat: egy olyan politikai erőt, amely képes volt 300 Ft-ért népszavazást kezdeményezni, amellyel gátolta az államháztartás racionalizálását. Egy olyan pártot, amelynek vezetője a hatalomra jutás érdekében bevallottan vezette félre, hitegette lehetetlenségekkel naiv választóit – és aki már eközben (a 2010-es kampány alatt) azt mondta (zárt körben) komoly külföldi potentátoknak, hogy ne a mostani szavaira, hanem a kormányra kerülése utáni tetteire figyeljenek. Ugyan miért ne élt volna ez a párt a „rendbontás” eszközével is, amikor minden más eszközzel élt?
(A „cui prodest?”-kérdésével 2006 ősze kapcsán már foglalkoztunk az Őszöd - ki hazudott? c. posztunkban is: http://progressziv.blog.hu/2010/09/24/oszod_ki_hazudott)
Amit ma Balsai elővezetett, nem más, mint az igazság kiderülésének masszív akadályozása (ami egyébként bűncselekmény!). Nem más, mint egy kísérlet arra, hogy a kormány iránt már a saját korábbi táborában is foszladozó szimpátiát fenntartsa egy „közös ellenség” (a „komcsi terrorista” Gyurcsány) képével. Kísérlet arra, hogy minél több ember érezze úgy, hogy ettől a „komcsi terroristától” csakis a Fidesz képes megmenteni őt és ha elpártolnak a Fidesztől (mert csapnivalóan kormányoz), akkor „visszajönnek a kommunisták!”. Vagyis egy már rég lejárt szavatosságú félelemre apellál: a Fidesz-törzsszavazók atavisztikus ideológiai-történelmi félelmére a komcsiktól. Arra a félelemre, amely sok „poklot járt” öregember és családjaik körében ma is létezik, bár valóságalapja már réges-rég egyenlő a semmivel… Nem más ez, mint egy vámpírlegenda.
…Hoppá: az előbb azt írtam, hogy a Fidesz félelmet igyekszik kelteni… De hát akkor most ez nem „terrorizmus”? Kedves Balsai úr, vigyázzon: el ne ítélje már magát!
2011.09.17. 10:02 Szerző: Đđ
Kivonulás vagy bevonulás?
A Magyarországon működő külföldi tulajdonú bankoknak manapság nagyon szembefúj a szél és előttük meredeken emelkedik a pálya. (Miközben „egyes hazai pénzintézetek” esetében ugyanaz az obrkán hátszelet hozott, és a focipálya is épp a nekik kedvező irányba kezdett lejteni, de ez most nem téma, írtunk már erről a Csányi bankvezér megmentése - http://progressziv.blog.hu/2011/09/12/csanyi_bankvezer_megmentese - c. posztunkban…)
Ebben a helyzetben ezek az érintett bankok három stratégia közül választhatnak:
1. Kivonulnak Magyarországról.
2. Korlátozzák/visszafogják magyarországi tevékenységüket.
3. Igyekeznek normális piaci viszonyokat kialakítani Magyarországon.
Az első lehetőséggel nincs mit foglalkoznunk. A második lehetőség pedig hosszabb távon egyenlő az elsővel: mert aki nem növekszik, az csökken – és egy idő után eltűnik.
A harmadik lehetőség a legizgalmasabb. Ez ugyanis jelentős aktivitás-növelést jelentene – és nem is kifejezetten és elsőként a klasszikus pénzintézeti szolgáltatások területén! Aki erre az útra lép, előzőleg fel kell, hogy mérje: van-e/lehetne-e elegendő üzleti potenciál a magyar gazdaságban ahhoz, hogy megérje az ezt az utat választó bankoknak invesztálni és ezen a módon „aktivitást kifejteni” itt? Fel kell mérnie, hogy vajon „megnyerhető-e ez a játszma” számára, éspedig belátható időn belül, legkésőbb 2014 tavaszán?
A válasz mindkét kérdésre pozitív: igen, a magyar gazdaságban „ott van a potenciál” – de csakis kompetens, racionális és felkészült kormányzás esetén. A mostani pedig nem ilyen és ismerve a benne résztvevők mentalitását, személyes és közös céljait, képességeit és tudásszintjét, aligha fog ez a kormány(erő) valaha is jól kormányozni tudni! A második kérdésre is pozitív a válasz: igen, megnyerhető a játszma! Magyarországon számosan várnak kompetens kormányzásra – és ha lenne egy olyan politikai erő, amely ezt tűzné ki céljául és fel is készülne erre, elszakadva a populizmustól, akkor komoly eséllyel startolna 2014-ben. Ebből következően: racionális döntés lenne egy ilyen erő támogatása – no, nem azért, hogy utána az őt támogatók közül kerülhessen ki az „új OTP”, hanem azért, mert a pénzvilág hosszú távú érdeke a stabilitás. A pénzügyi együttműködések, befektetések jelentős része (és éppen a legnagyobbak) jellemzően hosszú távra nyúlnak, jóval többre egy-egy választási ciklusnál, már csupán azok várható megtérülési ideje miatt is. Ilyenek az ingatlanfejlesztési, járműipari, informatikai beruházásokhoz kapcsolódó hitelügyletek… Látható, hogy „nem aprópénzes” ügyletekről-ügyfélkörről van szó. Ezekhez képest az „egyszeri kaszálások” egy „multibanknál” nem olyan tételek, amelyek stratégiákat határozhatnának meg. Ezek igazán csak a „helyi pálya ördögeinek” fontosak, akik bevételeik jelentős részét innen szerzik meg.
…Amiről most írunk, az nem más, mint a kapitalizmus helyreállítása Magyarországon – és ennek finanszírozása. A kapitalizmus és a demokrácia szorosan összekapcsolt jelenségek – éspedig azért, mert azonosak az alapjaik: teljesítmény, tervezés, együttműködés ésszerű célokért. Tulajdonképpen a kapitalizmus is annak a mentalitásnak a „terméke”, amely az egyemlőség- és szabadság-alapú társadalmakat termelte ki. A mai magyar hatalomnak és hatalmasoknak nem érdekük és nem ízlésük a kapitalizmus és a demokrácia. Ezért (is) „nyírnak” mindent és mindenkit, akinek viszont érdeke. Mármost, ha a „multibankok” feladják a harcot, akkor ezzel elveszítenek egy közepes méretű EU-s gazdaságot. Ez pedig, hosszabb távon, a bankadónál és az egyösszegű végtörlesztésnél jóval nagyobb veszteség lenne… Emiatt, ezt belátva valószínűleg maradni is fognak – de nem mindegy neki, hogy mennyi időt kell majd „a víz alatt kibírniuk”. Minden Fidesz-év milliárdos vesztség, minden Fidesz-hónap újabb kockázat.
Aki időt nyer, az életet nyer – aktualizálva: aki Fidesz-időt rövidít, az veszteséget csökkent. Na, ezért éri meg ezeknek a bankoknak a magyar kapitalizmus helyreállításán dolgozni, ezért invesztálni: mert ez csak akkor lehetséges, ha létrejön egy „versenyképes” ellenzék Magyarországon!
…Hangsúlyozom: itt nem Magyarország és a magyar emberek külföldi bankok általi (újabb?) „kifosztásának” előkészületeiről van szó, hanem részvételről egy olyan társadalom kialakításában, amely első sorban és mindenek előtt épp a magyarok jólétét szolgálja. Aki tehát előjönne a klasszikus „A multik kifosztanak minket!”-bunkóval, azt kérem, hogy szépen tegye le a nevezett eszközt és gondolkodjon el, mik is a valóságos összefüggések!
Nyilvánvaló, hogy „nem aprópénzről” beszélünk (noha nem is szükségesek a „legendás” pártfinanszírozási összegek – hiszen egyrészt ezek a legendák egyrészt még az „informatika előtti kampányok” idején alakultak ki, másrészt a pártfinanszírozás nem csekély része magánzsebeket hizlalt – ez pedig most kihagyható). De ezek a befektetendő összegek eltörpülnek amellett, amelyeket egy-egy „érintett” bank évenként kénytelen a matolcsyzmus miatt elszenvedni! És ha nem invesztálnak, akkor bizony nagyon hosszan elnyúlhat a matolcsysta éra…
…De konkrétan mire kellene költeniük?
Mindenek előtt: ahogy ma látjuk (többek között az Index „átalakítása” kapcsán is), mindenképpen szükségesek médiumok, ahol a magyar választópolgár nem csupán a „kormányzati szűrőn” átengedett valóságot kapja. Itt pedig – tekintettel a feltételezett alternatív politikai erő támogatóira – mindenek előtt internetes médiumról kell, hogy szó legyen. Ennek előnye az is, hogy „kitelepíthető” a Szalay Annamáriák Magyarországáról. (Egy, valamely EU-s tagállamban működő és nem szélsőséges internetes médium magyarországi „lekapcsolása” pedig a gyakorlatban nem lehetséges…)
Aztán: költeni kell arra a „HR- és logisztikai munkára” is, amely az új politikai erő felépítésével jár. És amikor HR-tevékenységről írok, nem véletlenül teszem azt! Mert ugyan miért kellene azt a magyar hagyományt követni egy új pártnál, hogy „haveri alapon jön össze a csapat”: Hiszen arról volt szó, hogy ez egy olyan „új sereg” lesz, amelyben a pozíciók a képességhez és a tudáshoz kötődnek. Ezért: éppen úgy kell vezetőkkel és „munkaerővel” feltölteni azt, mint egy jól szervezett multicéget: „A magyarországi politikai piacon újonnan megjelenő nagyvállalat keres kiemelkedő képességekkel, tudással és munkabírással…” – tudják: mint az Audi, vagy a Mercedes… Ehhez, persze pénz kell, hogy valóban a legjobbakat lehessen felvenni! (…Mert én nem hiszek abban a népszerű, de igen veszélyes gondolatban, hogy „A politikus keressen keveset!” – ne: a jól teljesítő politikus keressen sokat, mint bárki más, aki a maga területén kiválóan teljesít. Ne feledjük: a legtöbbe a rossz politikus és politikája kerül!)
… És hogyan? Milyen úton-módon támogathatják ezek a pénzintézetek a „társadalmi alternatívát”? A válasz önként adódik: társadalmi célú alapítványokon keresztül!
Fentebb azt írtam: azért éri meg egy ütőképes ellenzék támogatása, mert ezzel a bankok a veszteségeket hozó időt rövidítik le – de van egy másik érv is emellett: egy leendő „célszerű kormányerő” támogatása azért is megérné a „multibankoknak”, mert ez szimpatikussá tenné őket azok szemében, akik „nem orbánis” és „nem csányis” Magyarországot szeretnének… Ezt pedig a saját nyelvükre lefordítva jövőbeni ügyfélkör-bővülésnek nevezik…
A lehetőség adott, Tisztelt Bankok, lehet élni vele!
2011.09.15. 18:00 Szerző: Đđ
A Látnok és a technokraták
(Ma nem csak „képünk van hozzá”, hanem filmünk is: https://www.youtube.com/watch?v=SbZfBGtilU4 - nézzék csak meg, Kedves Olvasóink, 3.00 perctől kezdve – hát nem az Orbán-kormány, egy az egyben???)
Ma olvasható a Ténytár Blogon egy írás az egyösszegű devizahitel-törlesztésről (A devizahitel, az OTP és a Fidesz szavazó - http://tenytar.blog.hu/2011/09/13/a_devizahitel_az_otp_es_a_fidesz_szavazo?utm_source=ketrec&utm_medium=link&utm_content=2011_09_15&utm_campaign=index), melyben a szerző azt állítja, hogy „A Fidesz újabb ötlete sokkal inkább kidolgozott javaslat, mint aminek első körben tűnik. …improvizációról és kósza ötletelésről szó sincs.”
Nos, ez igaz – de a teljes igazságnak csak az egyik, a „technokrata” fele. Van egy másik komponens is: a „látnoki”. Mert igaz ugyan, hogy a javaslat jogi, alkotmányossági, EU-s, pénzpiaci, stb. szempontok és érvek mentén is fel van építve, ám a javaslat eredete mégsem ez: nem „technikai”, hanem „szellemi” okai vannak. Ha az utóbbi hónapok Fidesz-döntéseit a maguk teljességében szeretnénk megérteni, akkor számolnunk kell azzal, hogy azokat nem csupán politikai és/vagy gazdasági és nem csupán racionális alapállásból kell vizsgálnunk.
Ma a magyar kormányban sajátos „kettős hatalom” van: egyfelől Orbán a maga küldetéstudatával, vízióival – és kétségtelen tehetségével, bizonyos értelemben erős személyiségével és intellektusával -, míg másfelől vannak „érdekemberek” és/vagy technokraták, de az irányt, a „vektort” sosem az ő érdekeik és technikai szempontjaik határozzák meg. Ők csak a részletek robotosai – ha az övék lenne a valódi, irányadó szerepkör, akkor minden bizonnyal sokkal kevesebb „harcos és szimbolikus elemmel” gazdagodott volna az utóbbi évben a magyar politika. Nekik, a technokratáknak (Navracsics, Lázár, Pintér, Rogán, stb.) egyáltalán nem fontosak az elvek (Még Navrának sem: amit ő a maga konzervatív elveinek hisz, az valójában nem áll össze komplett rendszerré – márpedig az elvek mindenkor szerves egészet szoktak alkotni.)
Más a helyzet Orbánnal (és bizonyos szempontból Matolcsyval is, de őt most hagyjuk…): benne „él(t?) egy világ”, aminek az érdekében oly sokat dolgozott és vállalt. Ő itt valamit bizonyítani akart(t) – a bizonyítási vágy pedig mindenkor lelki és sosem technokrata jelenség!
Az erős személyiségű látnokra jellemző, hogy körülveszi magát technokrata támogatókkal – akik ugyan nem hisznek a Látnok elveiben, de remekül képesek azokat használni: ahogyan Hitlernek volt Speerje, úgy van Orbánnak Lázárja… Aki tehát azt mondja, hogy a kormány tevékenysége kidolgozott, akkor az a munka lázári oldaláról beszél, de nem szól a valójában „improvizatív, kósza és ötletelő” orbáni oldalról – pedig az mindennek az origója!
Ne feledjük: a világháború sem Speer, hanem Hitler ötlete volt, amit csak technikailag épített fel és támogatott az előbbi úr… A mi gazdasági szabadságharcunk és legutóbbi országvédelmi tervünk is a „Vezér” ötlete, technokratáék csak a csapatokat mozgatják és igyekeznek „atlanti falakat” emelni Hegyeshalomnál…
2011.09.13. 15:52 Szerző: piefke
Szegény, öreg Orbán Viktor
„Egy öreg, voltaképpen már legyőzött ember állt a hóban, és gépiesen préselte ki magából egész keserűségét, mérgezett indulatait.”
Albert Speer: Spandaui börtönnapló
Tegnap Orbán Viktor elveszette a háborút. A háborút ugyanis rendszerint akkor szokták elveszíteni, amikor kifognak a reális eszközökből. Reális eszköz az, ami valóban elővehető és használható, anélkül, hogy használója ellen fordulna és vele végezne.
Orbán már csak akkor nyerhetné meg a maga által, feleslegesen elindított háborút, ha az ellenségének tekintett Nyugatnak valóban leáldozna, magyarán: akkor, ha mégis mindenben neki lenne igaza.
De nincs. Orbán „legnagyobb reménysége”, Kína is épp a nyugati technológiai és közgazdasági módszerekkel élve próbál igazi világhatalommá válni – és ebben csak a kezdőlökést adja meg neki a „hagyományos kínai munkamodell” (értsd: olcsón dolgozó, keményen fegyelmezett munkástömegek, lehetetlen munkafeltételek közepette). Ne feledjük: volt egy a mai kínaihoz hasonló korszaka az euro-atlanti kapitalizmusnak is: az ipari forradalom kora – aki nem látja az azonosságot az akkori európai és a mai kínai viszonyok között, javaslom, olvassa el Friedrich Engels A munkásosztály helyzete Angliában c. könyvét és meg fog döbbenni a hasonlóságokon! De ez a kapitalizmus „eredeti tőke-felhalmozó korszaka” (újabb marxista kifejezéssel élve!), amely után szükségképpen kell következnie a „jóléti”, illetve a „tudásalapú” kapitalizmusnak. Éspedig azért, mert az emberi természet mindenütt ugyanolyan: ha azt látja, hogy a stabil, jó és biztonságos élet elérhető, mert van elég forrás ehhez a gazdaságban, akkor ez ki is követeli. (Figyelem, unalmas mondat következik! Minden élő szervezet genetikusan beléprogramozott „célja” úgy nagyjából 3,5 milliárd éve az, hogy a maga számára stabil és bőséges erőforrásokat biztosító környezete legyen – a jóléti társadalomért vívott/vívandó harc ennek egyik megnyilvánulási formája. Unalom vége, lehet nyugodtan továbbolvasni!)
Orbánnak tehát nincs igaza, amikor a nyugat bukását jövendöli. Ebből következik, hogy ha „nem nyugatkonform” eszközöket vet be, akkor a nyugat ellene fordul és mivel mérhetetlenül hatalmasabb nála, legyőzi őt – hogy úgy mondjam: „kiküszöböli”.
Tegnapi beszédében a miniszterelnök (figyelem: ez a pozíció is egy tipikus nyugati találmány!) a nyugati létforma alapjai ellen intézett támadást: a tulajdon biztonsága és a jogbiztonság ellen. Akik az utóbbi évszázadokban ezek ellen léptek fel, sosem győztek – gondoljon csak a kedves (talán „radikális”) Olvasó a „bűnözésből élő romákra”: őket is épp azért nem tolerálja és bünteti meg az euro-atlanti társadalom, mert e két dolog ellen támadnak. És ők sem tehetnek semmit a nyugat ellen…
Orbán tegnap jellegzetes tüneteket produkált: azokat a tüneteket, amelyek egy már a harcot gyakorlatilag elvesztő „egyszemélyi vezetőre” (figyelem: kerüljük a „diktátor” szót!) jellemzőek. Egyes „deviáns csoportokat” vett célba (uzsorások), „ellenünk szövetkezőket/spekulálókat” nevezett meg (értelemszerűen a „spekulánsokat”), elkezdett „hadigazdaságot” hirdetni („totális háború” – ismerős ez a kifejezés?), aminek következtében bele fog avatkozni egymással szervesen és logikusan összefüggő gazdasági jelenségekbe (kamat, ármaximalizálás) és tűzzel-vassal igyekszik csökkenteni függését a nála erősebb „hatalmaktól” (IMF- és EU-s hitelek erőltettet visszafizetése). Munkára akarja fogni a társadalom „nem dogozóit”, miközben fogalma sincs arról, mi is az igazi, értéket teremtő munka és kik-mik annak az előfeltételei?
…Közben pedig tudván tudja, hogy amit tesz, óriási és kivédhetetlen pofonokhoz fog vezetni (megmondták, leírták neki előre: http://index.hu/gazdasag/magyar/2011/09/13/hazudik_a_kormany/) – de kérkedve mondja, hogy bármiféle kritikára és ellenakcióra „megfelelő válaszintézkedésekkel fogunk reagálni”. Ez valami olyasmi, mint amikor Hitler a ”végjátékban” már rég nem létező hadosztályokkal akarta kivédeni a szövetségesek biztosan bekövetkező csapásait… Rohadjanak meg a bankok, rohadjon meg, aki „nem dolgozik”! – ez is olyan, mint amikor egy megingott „egyszemélyi vezető” (figyelem: továbbra is kerüljük a „diktátor” szót!) hadakozik verbálisan legalább, ha már másképpen nemigen tud…
…De a vereség nem tegnap kezdődött – már két hete is csupa olyasmit hallottunk Orbántól, amik egyértelműen mutatták azt, hogy kifogyott az eszközökből és ez rettenetesen frusztrálttá tette. Amikor a múltkoriban (úgymond) „konzultált” Schmitt Pállal országunk helyzetéről és a szükséges lépésekről, már akkor is arról értesülhetett az egész ország népe, hogy „Schmitt felszólította Orbánt, hogy az alaptörvényhez szükséges sarkalatos törvényeket a kormány időben terjessze a parlament elé, ezt Orbán Viktor meg is ígérte.” Olyan ez, mintha a kalapács konzultálna a szöggel, mintha a szögnek lehetne önálló véleménye az elkövetkezendőkről és „felszólíthatná” a kalapácsot bármire is, az meg sűrűn pislogna és erősen fogadkozna… Na de hagyjuk a komikus elemeket, koncentráljuk Orbán mondanivalójára és arra, ami mögötte áll!
Mindenek előtt: egy makacs Orbánt láttunk már akkor is, aki köti magát nyilvánvalóan vesztes és káros „ügyekhez”: nem és nem lesz itt többkulcsos adó, mert „a többkulcsos adózás munkaellenes, és ez vitte a csőd szélére Magyarországot”. Ilyen színvonalú közgazdasági fejtegetéseket és kijelentéseket talán az alcsúti kocsmában respektálnak, de már mértékadó jobbos közgazdász-körökben is csak kínos feszengés lehet a következménye. (Még a hozzá politikailag közelálló közgazdászok, Bod Péter, Mellár, Chikán, stb. is megmondták, hogy ez egy alapvetően elhibázott ötlet volt, hagyni kéne a francba – de nem! Ne feledjük: a Führer sem hallgatott a vezérkari tisztekre…) Aztán: „ha a piac nem ad munkát, akkor ezt az államnak kell megtennie”. Mintha bizony a közmunkások piaci értéktöbbletet termelnének, amiből-amitől bővül a gazdaság és nem éppen az állam amúgy is szűkülő bevételeiből vágnának le újabb szeletet… És persze hogy megsegítjük a devizahiteleseket is (azóta látjuk, hogy kit segítünk meg valójában: http://progressziv.blog.hu/2011/09/12/csanyi_bankvezer_megmentese) – hiszen a frankárfolyam „a következő nyolc-tíz évben nem fog a magyar hitelesek számára kedvezően változni”. Ezt legfeljebb akkor tudhatja és mondhatja ilyen tutira Orbán, ha azzal számol, hogy még 8-10 évig ő áll az ország élén és akkor ugye a gazdaság továbbra sem fog tudni fejlődni – mert a frank-forint árfolyamra igazán a magyar gazdaság várható kilátásai vannak hatással, nem pedig az euróválság (akármit állít is erről Orbán), hiszen benne sem vagyunk az euróövezetben!
Orbán rásértődött a vállalkozókra is: „a magyar vállalkozói világ egyelőre még nem viszonozta fegyelmezett adófizetéssel azt, hogy a kormány jelentősen csökkentette a vállalkozásokat terhelő adókat, több kis adót pedig eltörölt arra számítva, hogy ez javítja az adófizetési morált. Ez nem következett be, különösen az áfa területén továbbra is nagyon nagy az adóvisszaélés.” – mondta.
Hát igen: azok a hálátlan vállalkozók nem viszonozták Őfelsége jóságát! A rohadékok! Pár hónap sem volt nekik elég arra, hogy átalakítsák magukban a nagyjából 500 éves magyar adómorált, mely szerint az a pénz, amit nem rejtesz el az állam elől, számodra végérvényesen elveszett: elviszi a török, a labanc, az úr – és egyetlen dologban lehetsz csupán bizonyos, hogy t. i. az elvitt pénzből soha semmi hasznod nem lesz! Nos, erről a fél évezredes tapasztalatról várná el Orbán, hogy egy-két hevenyészett adóváltoztatástól meg kellett volna változnia. Képtelenség! Mikor értik már meg a politikusaink, hogy a magyar adómorál akkor fog megjavulni, ha megjavul az állam és az állampolgár egymáshoz való viszonya.
Mert miért is nem fizetünk adót?
• Mert nem érezzük magunkat egy szerves közösség tagjainak.
• Mert nem érzik úgy az emberek, hogy olyan közösségi intézményeket tartanak el adójukkal, amely értük, az ő szolgálatukra van, amelyek szükség esetén biztonságot adhatnak nekik.
Amíg az állampolgárok – akár magánemberként, akár vállalkozóként – nem érzik magukénak államukat és nem érzik úgy, hogy „közük van” a többi állampolgárhoz, addig valójában semmiféle „fiskális módszerrel”, az adórendszer semmilyen átalakításával és semmiféle „büntetőjogi retorzióval” nem tehetők jó adófizetőkké – igazából mindezek a „hagyományos adómorál-javító eszközök” éppen ellentétes célt érnek el: tovább idegenítnek az államtól, ezáltal még tovább távolítanak a közösségtől.
(…Az adó és Orbán egyébként több szempontból is érdekes páros: mert volt egyszer, hol nem volt ugye Kaya Ibrahim és a Fidesz-közeli, köztartozásokkal agyonterhelt cégek kapcsolata. Aztán: ha összeszámoljuk Orbán vagyonát és eddigi összes jövedelmeit, akkor sehogyan sem jön kis az egyenlőség… Mi is van ezzel az adó-dologgal akkor?)
Mindaz, amit már akkor, két héttel ezelőtt is hallhattunk, egy olyan ember szövege volt, aki már maga is érzi, hogy nem sikerült a mutatvány neki. Nem sikerült az, amiért az egész „elmúltnyócévet” végigcsinálta, amiért vállalta: hogy valaki legyen belőle, éspedig a hatalom által. Most azt kell látnia, hogy az áhított dicsőség helyett kudarcok sora jut neki. A negyed századdal ezelőtti kisember állt előttünk tegnap – mert Orbán a született kisember. Aki szűköl a „Hatalmasok” előtt és hogy ezt ne lássák rajta, ezért „bártan nekik ront” és „lealázza őket”. És éppen eközben mutatkozik meg, hogy azért marad ő örökre kisemberi, mert nincs benne semmi igazi emberi nagyság. Sem igazi tehetség, sem igazi közösségi érzés – ami ez utóbbinak látszik, az nem más, mint álságosság.
Egyik előző posztunk elején II. („Nagy”) Frigyes porosz király azt kérdezi Orbántól, hogy dolgozott-e valaha életében? Nos, a válasz: igen! Dolgozott – a maga felemelkedésén, nem az országén. Az csak valami melléktermék lett volna – szerencsés esetben.
Keményen dolgozott és most rájött, hogy nem ért el semmit – amit meg elért, az semmi: nem az, amiért dolgoztatta magát.
Mára mindenki előtt világossá vált, hogy miért kellett Orbánéknak a múlt évi kormányváltás után azt terjeszteni, hogy Bajnaiék után katasztrofális állapotban maradt itt a költségvetés, hogy csontvázakkal van tele a szekrény. Azért, mert Orbán és társai jól tudták, hogy sem fel nem készültek az előző években a kormányzásra, sem a tehetségük nem elég ehhez – így a dolog vége csak sikertelenség lehet majd. És akkor, ha beüt a krach, majd valamit kell mondani a zembereknek. és ha már a kormányzára képtelenek voltak jó előre felkészülni, hát legalább a kudarckommunikációra készüljenek fel előre! Kezdettől fogva sulykolni kell, hogy katasztrofális helyzetben vették át az országot – ráadásul a költségvetés valós helyzetével sem lehettek tisztában (hiába gubbasztott Varga Misi „azelmúltnyócévben” a költségvetési bizottságban), hiszen „Bajnaiék meghamisították a költségvetést”. (…Ja, és persze Gyurcsányt is azért kell a vádlottak partjára ültetni, hogy az ő elítélése lehessen a bizonyíték arra, hogy nem ők, Orbánék kúrták el a kormányzást most, hanem Gyurcsányék tették annyira tönkre előzőleg az országot, hogy azon még Orbánék sem tudhattak már segíteni! KDNP-sítve: Sátángyurcsány „bibliai méretű pusztítása” után Úrangyalaorbán is csak tehetetlenül tárhatta szét a szárnyait…)
Orbánéknak nem volt választásuk: vagy átveszik végre a hatalmat, vagy végleg eltűnnek a süllyesztőben. Még egy elvesztett választást (2002 és 2006 után) nem bocsátottak volna meg nekik a híveik – és a hitelezőik sem! Egyet tehettek: mentek előre – és benyomultak az üresen maradt politikai hatalomba. Persze: tudták ők jól, hogy baj lesz ebből – jobban ismerik ők magukat és a képességeiket, mint bárki más. De a „baj lesz” és a „ha nem győzünk, azonnal a kukába kerülünk” két, egymástól akár évekkel különböző időpont – és aki időt nyer, az életet nyerhet, legalább addig!
Ezért vágtak bele a kormányzásba: lelki és gazdasági kényszerből.
Persze, érthető, hogy el akarják odázni a bukásukat, hiszen tudják, hogy számukra ott kb. véget fog érni a világ: lelkileg és egzisztenciálisan egyaránt. Rettenetesen félnek attól a pillanattól – és a félelem gátlásokat szüntet meg. Gátlások híján pedig lehet a demokratikusan szerzett hatalom birtokában autokratikus ambíciókat dédelgetni. Lehet olyan alaptörvényt és választási rendszert életbe léptetni, amely borzasztóan megnehezíti más pártoknak, hogy átvegyék a hatalmat…
…”Egy öreg, voltaképpen már legyőzött” Orbán állt tegnap a pulpituson, „és gépiesen préselte ki magából egész keserűségét, mérgezett indulatait”. Egy, a világ, a körülmények és a rosszul megválasztott célok által legyőzött Orbán, aki már csak a „csodafegyverekben” bízhat… De Orbán még miniszterelnök és a Fidesz még 2/3-os kormányhatalmat birtokol. Furcsa „időparadoxon”, de az Orbánék által már elvesztett háborút még meg kell vívnunk, hogy győztesek lehessünk!
2011.09.12. 20:00 Szerző: piefke
A szolidaritás álarca mögé bújva
Ma az országgyűlésben megtette Orbán Viktor miniszterelnök azt, amitől napok óta minden bel- és külföldi hozzáértő óvta, mióta múlt pénteken Lázár János bejelentette a „Nagy, Fix Árfolyamon és Egy Összegben tervet”. Mindannak, amit ma Orbán bejelentett, súlyos következményei lesznek – haszna pedig az ország számára aligha…
Ma „A majmok országa” lettünk!
Hosszú hónapok óta téma a „bajbajutott devizahitelesek” megmentése – mégsem foglalkozott a Progresszív Blog ezzel a témával. Nem érdektelenségből, vagy figyelmetlenségből, hanem azért mert ez a kérdés egyszerűen nem fontos. Nem jó másra, mint hogy a Fidesz ezzel tematizáljon és tereljen: saját tehetetlenségéről terelje el a közfigyelmet és kényszerpályára terelje az amúgy is alig lézengő ellenzéket.
De ma kivételt teszünk: „hagyjuk magunkat terelni” – hiszen miniszterelnökünk nagy horderejű bejelentéseket tett a témával (is) kapcsolatban. Azonban most sem „megoldási javaslatokkal” fogunk előállni – hiszen a megoldás világos: a hitelt a hitelfelvevőnek kell visszafizetnie, akkor is, ha azt nem kellő megfontoltsággal vette fel. Továbbá: semmiképp sem célszerű a rossz adós hitelét szétteríteni a társadalom és a gazdaság más, jobb pozícióban lévő szereplői között – egyszerűen azért, mert ezzel az ő pozíciójukat, gazdasági teljesítőképességüket is lerontjuk, lerontva ezzel az egész gazdaságot is. Azért foglalkozunk ezzel a témával, hogy végre kitisztuljon a kép: mi is volt a devizahitel és miért nem „társadalmi feladat” az ezzel való törődés, miért nem remélhető ettől sem társadalmi, sem gazdasági haszon?
1. Mi volt a devizahitel?
A devizahitelből való személyes gyarapodás a Kádárizmus utolsó felvonása volt: olyan pénz került a társadalom egy csoportjához, amelyet sem e csoport tagjainak, sem Magyarországnak a gazdaság teljesítménye nem támasztott alá. A világgazdaság és a nemzetközi pénzpiac egy meglehetősen kivételes helyzetében olcsó volt a hitel és viszonylag alacsony a svájcifrank-árfolyam. Ezt használta ki az akkori magyar kormány arra, hogy a számára terhet jelentő kamattámogatott forint-lakáshitelektől az akkor (az adott pillanatban) a hitelfelvevőknek is valamivel kedvezőbb devizaalapú hitelek felé forduljanak a lakásra vágyók. Ezt használták ki a magyar bankok arra, hogy felpörgessék a lakáscélú kihelyezéseiket, bizony kihasználva a magyarok tapasztalatlanságát banki és hitelügyekben, távlatos gazdasági kalkulációkban.
A nép egy jelentős része pedig valahogy úgy fogta fel a devizahitel-lehetőségeket, mint annak idején a Medgyessy-féle száznapos programot, vagy korábban, Kádár idején az állami ellátást: valami, amit kap, ami által jobban élhet, mint amit munkája alapján megengedhetne magának és valami, aminek a következményeivel nem kell törődnie…
2. A „megmentés” haszna és kára
…De kik is ezek a sokat emlegetett „bajbajutott devizahitelesek”? Nyilván: ezerféle ember – de minket most „milyenségük” csak abból a szempontból érdekel, hogy milyen szerepet töltenek be fogyasztókként a magyar gazdaságban, mert ez az a szempont, amely eldönti, hogy indokolt-e az állami beavatkozás? Indokolt-e, hogy az állam beavatkozzon magánszerződésekbe, éspedig azzal a céllal, hogy „jobb helyre terelje” a „bajbajutottak” pénzét: a bankoknak való befizetés helyett a fogyasztásba.
A „bajbajutottak” – éppen mert alig rendelkeznek szabadon elkölthető, fillérre be nem osztott pénzzel – igen csekély „tényezők” a fogyasztói piacon, hiszen csak a legszükségesebbekre futja a jövedelmükből. Számszerűen pedig nagyjából (a bankok összesített adatai szerint) néhány tízezer ilyen adós van. Ők azok, aki valóban képtelenek hiteleiket törleszteni – a többi devizahiteles folyamatosan törleszt.
Mármost: ha a kormány, a haza, a bankok, akárki átvállalja/elengedi/csökkenti a „bajbajutottak” hiteleit, akkor ezt csak a többiek pénzéből teheti. És ne legyenek illúzióink: a bankokban is „a többiek pénze” van, betétekként. Azoké a többieké, akik fenntartják a belső fogyasztást, akik a hazai vállalkozások termékeinek legfőbb fogyasztói. Minden forint a magyar gazdaságot lassítja, amit az ő pénzükből elvonunk. Ráadásul – a bankokon keresztül – az ő megtakarításaikat kapják hitelekként a fejlődni, termelni akaró hazai vállalkozások is. A betétes azért helyezi el a pénzét a bankban, hogy kamatot kapjon érte. Kamat akkor képződhet, ha a bank a pénzt kihelyezi, éspedig nyereséget termelni képes vállalkozásoknak. Ha az állam a bankból a pénzt a „bajbajutottak” tehermentesítésének ötletével elvonja, akkor - áttételesen - csökkenti a betéteseknek fizethető kamatot, akik emiatt nem helyeznek el pénzt a bankban. Csökkennek a betétek, csökken a gazdaságba kihelyeztető, hitelezhető pénz mennyisége… Ráadásul tudja-e a Kedves Olvasó, hogy mi lesz az „egyösszegű devizahitel-törlesztéssel” a bankokba kerül pénzzel? Nos: a bank abból a pénzpiacon megvásárolja az adott devizát – és visszaadja annak a külföldi banknak, ahonnan a hitelforrását szerezte. Igeeen: kikerül az országból! És ja: a „spekulánsokhoz”…
A fenti képlet, persze, nagyon le van egyszerűsítve, de a lényeget jól mutatja: néhány tízezer ember (és a populizmus) kedvéért éppen akkor vonunk ki élénkítő forrásokat a magyar gazdaságból, amikor Orbán Viktor miniszterelnök arról papol, hogy válság tombol a világban. Ha igaz az, amit a miniszterelnök a mai beszédében mondott, hogy t. i. mindenkinek ki kell vennie a részét „a nemzeti szolidaritás rendszeré”-ből, akkor ez mindenek előtt azokra kell, hogy vonatkozzon, akik meggondolatlanul és/vagy naiv módon vették fel a problémás hiteleiket!
És miképpen hatna a „megmentés” a „bajbajutottakra”? Nos, konzerválná bennük azt a tévképzetet, hogy nem felelősek a döntéseikért, mert a végén úgyis jön a Zállam és megmenti őket a saját hülyeségük következményeitől! És a rossz példa ragadós: a megmentés erodálná a tudatos tervezés igényét esetleg másokban is.
A másik oldalon pedig, azok soraiban, akiknek a pénzéből végül is az egész megmentősdi történne, erősödne a bizalmatlanság érzése, hogy érdemes a pénzügyeket előre tervezni és hogy stabil a bankrendszerünk.
Kinek lenne mindez jó?
A társadalmi szolidaritás fontos dolog, maga a szolidaritás érzése pedig része az ember genetikus örökségének: az emberiséggel egyidős. De a szolidaritás „evolúciós feladata” (bocs’) a közösség erősítése, nem pedig az, hogy annak álarca mögé bújva egyesek megszabadulhassanak a döntéseikért viselendő felelősségtől, mások pedig politikai haszonra tegyenek szert, demagógok módjára. Ha valóban erős és fejlődőképes Magyarországot akarunk, akkor ehhez felelős és a jövőt tervezni képes polgárokra van szükségünk és nem „állami gondozottakra”! És hiába ölti magára a szolidaritás álarcát a kormány, akkor is csak egy majomvigyort fog látni a világ ezen túl, ha rájuk tekint…
2011.09.12. 18:12 Szerző: Blandly
Csányi bankvezér megmentése
„A hatalmat nem kenyér módjára osztogatják, hanem lopják. Mindig lesznek királyok, csak másképp hívják őket.”
(Napóleon)
Napokig csak csodálkoztam azon, vajon mire jó ez az újabb „megmentősdi”: kinek akar a kormány a fix árfolyamú visszafizetés lehetőségével kedvezni – mert azt, hogy ki mindenkinek árt majd vele, kezdettől fogva tudni lehetett.
Aztán a miniszterelnök mai beszéde felfedte a titkot: Csányi Sándor megmentésére készül akció. A leleplező kulcsmondat a következő: „…a bankok stabilitását nem veszélyezteti a döntés, mivel a külföldi tulajdonú bankok mögött ott állnak az anyabankok, az OTP és az FHB mögött pedig ott áll az állam.” Továbbá: „Megvizsgáltuk azt is, hogy vajon a külföldi bankok nem vonják-e ki forrásaikat, nem csökkentik-e magyarországi hitelezéseiket a lépés miatt, és azt találtuk, hogy a mostani döntéstől függetlenül a bankok folyamatosan csökkentik magyarországi hitelezéseiket, folyamatosan vonják ki profitjukat és forrásaikat Magyarországról, óriási összegekben, sőt egyes bankoknál úgy tűnik, a vezetők jutalmazásának egyik feltétele a magyarországi hitelezés csökkentése.” – magyarul: Hurrá, kitakarodik a külföldi konkurencia, Sanyi bá’ vigadjunk!”
Nyilvánvaló, hogy ha csökken a külföldi tulajdonú bankok részesedése a magyar piacon, akkor a nyereséget az OTP és az Orbán-államot erősítő FHB fogja realizálni. Ők lesznek a legnagyobb hitelezői a gazdaságnak is – ez pedig azért fontos, mert aki hitelt ad, az feltételeket is szabhat. És ha egy meghitelezett vállalkozásról kiderül, hogy nem simul bele szépen a nemzeti együttműködés rendszerébe, hanem esetleg másfelé orientálódik, akkor a hitelező, aki ugyebár jó magyarként szívén viseli a nemzeti együttműködést, különösebb nehézségek árán képes nehézségeket támasztani: lejárttá tenni a tartozást, miegymás…
Egy hatalmas külföldi háttérrel rendelkező és Orbánnak semmiképp sem lekötelezett, rajta átnéző multi-bankrendszer piaci alapon hitelez - hitelezhet pl. „politikailag renitens” vállalkozásokat is. Sőt: finanszírozhat politikai alternatívákat. És logikus is, hogy ha egyszer egy nemzetközi nagybank jelentős forrásokat tart Magyarországon, ám ésszerűtlennek érzi az itt folyó „nem ortodox gazdaságpolitikát”, akkor elemi érdekei szerint jár el, ha támogatni kezd egy racionálisan kormányozni képes ellenzéket. …De ha a külföldi tulajdonú bankok e helyett mégis inkább feladják itteni pozícióikat, mert túlságosan „kalandosnak” ítélik meg Magyarországot és óvni igyekeznek magukat a következő hónapokban-években várható sarcoktól, akkor Orbánék szempontjából „kitisztul az égbolt”. Alig lesz számottevő, tőlük független gazdasági tényező az országban!
Orbán a saját rezervátumában nem szereti azt, ha másoknak, tőle független politikai és gazdasági szereplőknek is vannak stabil, erős pozícióik – mert ezek az ellenállás fészkei lehetnek és számára bajt hozhatnak. Amikor „nemzeti tőkéről” beszél, valójában egy vele szövetséges nagytőkés körre gondol, amellyel egymást kölcsönösen támogatják. Csányinak pedig megér némi aprópénzt az erősebb piaci pozíció – Sanyi bácsi sosem volt monopólium-ellenes, viszont kifejezetten szereti, ha „kivételeznek vele”. Hiába: tőle sem várhatjuk el a demokrataságot, amikor a Kádár-rendszer minisztériumi osztályvezetőjeként (http://www.mancs.hu/index.php?gcPage=/public/hirek/hir.php&id=9640) kezdte építgetni a karrierjét…
…Ja, hogy mi lesz szegény devizahiteles Ryan közlegénnyel? Kit érdekel – mentse meg őt az amerikai hadsereg!
2011.09.09. 18:02 Szerző: Đđ
Kapitalizmus van itt még?
Itt az újabb Láz(ár)álom: a kormány kötelezné a bankokat, hogy egy fiktív árfolyamon engedjék kiszállni a devizahiteleseket. Természetesen ezt az ötletet sem előzte meg semmiféle komoly vizsgálat, sem számítások: jött, bedobták a médiába – és most tarol! Leütötte a lábáról a forintot, az OTP-részvények árfolyama is jól megnézhette magát a Lázár János által elébe tartott tükörben… Mintha 2010 augusztus-szeptemberének legszebb Kósa&Szijjártó-féle időszakát élnénk: úgy látszik, az ősz eljövetele valami titokzatos ok miatt arra készteti a Fidesz-fiúkat, hogy hazavágják az árfolyamokat…
A mai ötlet elképesztő: hozzá hasonlókat csak a ’40-es évek végén élt meg Magyarország. Legyünk őszinték: az ekkora mérvű és ilyen súlyos hatásokkal járó állami beavatkozást nem sok különbözteti meg az államosítástól. Hiába vannak magánkézben elvileg a bankok, ha az állam tetszése (és ötletei) szerint azt csinál velük, amit akar, azt kényszerít rájuk, amit az érdekei diktálnak és mindezzel gyakorlatilag ellehetetleníti egy tőkés alapokon álló bankrendszer (és áttételesen: gazdaság) normális működését.
Nem akarom én a bankokat sajnáltatni – de ezzel a tervezett intézkedéssel elérünk egy határt, amitől kezdve csak „korlátozott piacgazdaságról” lehet beszélni. Talán nem értik Lázár és társai, hogy mi a bankok, a tőke és a tőkepiac szerepe egy piacgazdaságban? Vagy ha értik, akkor azt akarják, hogy itt ne az legyen? De ha nem az, akkor mi? Ha nem akarnak kapitalizmust, akkor vajon mit szeretnének? Szocializmus? Á, nem: ahhoz köztulajdon kellene, itt viszont „kormányuralom” van. A kormány tetszése szerint szól bele elvileg tőle teljesen független gazdasági szereplők dolgába, kénye-kedve szerint torzítva el a valóságostól az árakat és piaci viszonyokat. Ha jól emlékszünk, annak idején, a szocializmusban éppen az eltorzított ár-értékviszonyok okozták az egyik legnagyobb bajt – mi értelme van most újra ezt az utat járni?
Lázárék úgy értelmezik a kapitalizmust, a szabadpiacot, hogy szabad a meglévő kormányzati hatalommal visszaélni. Szabad nekik a bárkinél meglévő pénzeket „saját céljaikra fordítani” – és itt saját cél lehet az is, ha a megszerzett pénzen népszerűséget és hatalmat tartanak fenn. Ők „látszatfüggetlen” tulajdonosokat és felülről irányított gazdaságot (és: társadalmat) szeretnének. Ez rendszerint azok „álma”, amik nem képesek úgy felül maradni, hogy azt a teljesítményük garantálja nekik.
A bankokban van bőven pénz – nosza: vegyünk belőle, és adjunk a rászorulóknak, hadd szeressenek azok minket! …Az az érzésem, hogy ezek a fiúk valahogy úgy fogják fel a bankoknál lévő pénzt, mintha egy-egy rendkívül gazdag emberről, az ő magánvagyonáról lenne szó: ha elvesszük (mondjuk) az egytizedét, még úgy is bőven marad neki, „meg sem érzi”! Valóban: már Marx megállapította, hogy „a tőkés fogyasztása rugalmatlan”: minden szükséglete ki van elégítve, ha egy kicsit elveszünk tőle, majd legfeljebb eggyel kevesebb szigetet vásárol magának az óceánban… Csakhogy: a bankokban lévő pénz zöme nem a bankoké, hanem a betéteseké – akik legtöbbször kisbetétesek. Ha a bankokat kivéreztetjük, akkor „a zemberek” pénze kerül veszélybe. Továbbá: a bankokban akkumulálódott és kezelt pénz: tőke. Tőke, amelynek léte és mobilitása, szükség szerinti rendelkezésre állása elengedhetetlen a gazdaság működéséhez. Kenő-és üzemanyag is egyben – akár egy kétütemű Trabantnál. És egy megingatott bankrendszerben az emberek nem bíznak, nem akarnak betétesei lenni többé. Egy emiatt (is) szűkülő forrásokkal bíró bankrendszer pedig nem lesz képes kellően kenni és táplálni a gazdaságot: jön a lefelé tartó spirál…
Amit ma Lázár előadott, az a hozzá nem értés, a tehetségtelenségből fakadó kétségbeesett ötletelés és a „bármi áron” való hatalmon maradás eredője.
…De sajnos nem áll ezzel egyedül: nem korlátozódik néhány, magát egyre szorongatottabb helyzetben érző főfideszesre ez a gondolkodásmód. Komoly fogadókészség van az efféle elképzelésekre a mai magyar társadalomban – és ne higgyük, hogy csak a lelkükben Kádár-nosztalgiákat dédelgető egyes nyuggerek, vagy éppen a „segélyesek” körében. Nem: vannak értelmiségi közegek is, amelyekben divatosak az efféle („újbalos”?, „neokommunista”?, „ökoszociális”?) elképzelések. Látszólag egy igazságosabb és „stresszmentesebb” társadalom ideálja lebeg ezeknek az embereknek a szeme előtt, ahol egyenletesebben van terítve a jólét. Ám a helyzet az, hogy igazi, stabil jólétet csak a versenyszférában megtermelt értéktöbblet adhat – még akkor is, ha ez „stresszes”. Bármiféle ábránd, ami ettől eltér, még mindig és mindenütt megbukott, lett légyen az valami „kommuna-féleség”, vagy akár „tervgazdaság”, netán” államkapitalizmus”, de a Fideszéhez hasonló erőből-módszerek sem vezettek sosem sikerre.
Lehet tehát ábrándozni és lehet erőszakoskodni is – de egyiket sem érdemes, hogy úgy mondjam: „nem kifizetődő”. Ha leáll a gazdaság, akkor összeomlik a társadalom is – olyankor pedig legelébb a hatalmon lévőket szokás agyonverni…
2011.09.07. 12:40 Szerző: Đđ
Aki hazudik, az lop is?
Nem akarunk foglalkozni az Orbán Viktorról a Wikileaksen megjelentekkel: eddig sem hittünk neki (mert képtelenségeket és logikátlanságokat állított), aki meg lelki szükségét érzi annak, hogy higgyen neki és benne, azon az se segítene, ha a qumrani tekercsekben (http://hu.wikipedia.org/wiki/Holt-tengeri_tekercsek) az állna, hogy Orbán maga a Sátán…
…Viszont van egy mondás, mely szerint „Aki hazudik, az lop is…” – és ezen már érdemes elgondolkodnunk! Éspedig annak apropóján, hogy a jövő évi költségvetésen ezermilliárdos lyuk tátong, amelyet ha az Orbán-kormány nem lesz képes befoltozni, akkor az gyakorlatilag a végüket jelenti. Ezért aztán minden eszközt igénybe fognak venni és minden elérhető pénzt „becsatornázhatnak a költségvetésbe”.
Két olyan „pénzforrás” van Magyarországon, amely még „intakt”:
1. A megmaradó 102.000 MANYUP-tag számláin lévő kb. 300 milliárd forint.
2. A magánszemélyek számláin lévő lekötött bankbetétek.
Más forrás nincs: nem fog felpörögni a gazdaság, nem találunk olajat Alcsúton és nem fog Magyarország nyerni a Galaktikus Lottón sem…
Orbánék túléléséhez pedig pénz kell. Elvileg lehetne radikálisan csökkenteni a szociális kiadásokat – ám ez előbb vezetne a kormány bukásához, mint ahogy leírom a szót: „éhséglázadás”. És mivel a kormány célja a hatalmon maradás, ezért nem lesznek-lehetnek e területen „nagyarányú megszorítások” sem.
Viszont itt van mindenek előtt ez a 102.000 „ellenálló”, aki – a múlt év végének fideszes szóhasználatával élve – „kiiratkozott a nemzeti együttműködés rendszeréből”. Ők egy igen-igen jól „démonizálható” csoport: viszonylag kis konfliktussal lehet őket szembeállítani „a nemzet érdekével”… És akkor majd jön egy képviselői indítvány, üzembe lép a „több mint 2/3” és volt MANYUP-nincs MANYUP! Viszont lesz Orbánéknak 300 milliárd túlélést biztosító forintjuk.
…Koncként talán majd odavetik ennek a százezer kisemmizettnek, hogy majd ők is kapni fognak állami nyugdíjat – ha már emiatt képesek voltak még Alkotmánybírósághoz is fordulni annak idején. Nem lennék meglepve, ha ez állna a múlt heti alkotmánybírósági időhúzás mögött: talároséknak már talán megüzenték fentről, hogy „mi a vektor”…
Hogy mindez nem csak lázálom, két tény is bizonyítja:
1. Orbán a múlt héten arról beszélt, hogy „a [hiány-]csökkentés forrása ismét a nyugdíjrendszer átszervezéséből felszabaduló pénz lesz” (http://index.hu/gazdasag/magyar/2011/08/31/ujabb_allamadossag-csokkentest_jelent_be_orban/) – és ugyan miféle pénzeket lehetne ott még „felszabadítani”? Hiszen pl. rokinyugdíjasok „felülvizsgálata” látványosan megbukott (http://www.origo.hu/uzletinegyed/hirek/20110823-kesik-a-rokkantnyugdijasok-felulvizsgalata.html).
2. Az új Alaptörvény (tudják: az asztalos!) XVIII. cikkének 4. bekezdésében (amely a nyugellátás rendszerét ismereti) nem szerepelnek a kötelező magánynyugdíj-pénztárak (http://www.parlament.hu/irom39/02627/02627.pdf). Jogértelmezés kérdése, hogy a MANYUP a „tűrt”, vagy a „tiltott” kategóriába fog-e kerülni (http://www.fn.hu/uzlet/20110412/alkotmanyellenes_lesz_magannyugdij/), de azért illúzióink ne legyenek: a Fidesz alkotmányhoz való hozzáállása mindenkor tökéletesen önérdek-vezérelt volt!
…A másik „forrás”, a bankokban lekötött magánbetétek is „becsatornázhatók” a költségvetésbe: állampapírok formájában. Orbán szintén a múlt héten a TV2-nek adott interjújában megpedzette: kívánatos lenne, hogy „az emberek közvetlenül vásárolhassanak államkötvényt”. Tudják: annak idején a békekölcsön-jegyzés sem volt törvényileg kötelező… Kreatív kormányunk van, biztosan találnak módot arra, hogy (akár múlt év végén a 3 millió MANYUP-ost) az emberek „célszerűnek lássák” az államkötvény-jegyzést. Akik pedig most azt mondják, hogy „Ez úgysem lehetséges egy jogállamban!”, vajon mit mondtak volna egy évvel ezelőtt, ha valaki a magánnyugdíj-pénzek „einstandolásának” reális lehetőségét festi el előttük?
…Mert tudják: egy jogállamban az nem lehetséges, amit a jogaikkal tisztában lévő és jogaikért tenni is kész állampolgárok mentalitása nem tesz lehetővé. Ezért vannak erős és gyenge jogállamok: erősek azok, ahol erős a polgári mentalitás és gyengék, ahol ez nem így van, ahol alattvalóként gondolnak magukra az emberek és ahol őket (jó esetben) eltartó atyaként látják az államot. Ahol az állampolgárok képesek közösen fellépni az ésszerű érdekeikért, ott erős a jogállam – ahol pedig a „Csak én ússzam meg valahogy!”-mentalitás dívik, ott tulajdonképpen a jogállamiság csak egy széttéphető papírfecnin létezik.
Éppen ezért leszek kíváncsi a „százkétezrek” mostani reakciójára! Megmozdul-e jelentős részük, vagy továbbra is belemenekül a (talán jól fizető) munkájába? Összeáll-e valódi, cselekvő (politikai) erővé az a szellemi potenciál, hogy éppen e százezer ember között lehetnek a valódi demokráciára - és annak vezetésére - legrátermettebb honfitársaink? Azt hiszem, a magyarok egy újabb „Vereckei hágóhoz” értek: itt a lehetőség és az apropó egy valóban demokratikus honalapításra…
…Mértékadó források szerint Árpádék seregében se voltak többen százezernél!
2011.09.05. 15:46 Szerző: Đđ
Szegénységi szerződés
Hoffmann Rózsa fel szeretné építeni a Magyar Diplomások Berlini Falát: kitalálta, hogy az államilag finanszírozott helyekre felvételizők kössenek majd szerződést arra, hogy meghatározott ideig Magyarországon fognak maradni. Az Orbán-kormány már megint erővel próbál megoldani valamit, amihez a tehetsége kevés…
Tekintsünk most el attól, hogy ez az egész gondolat ellentétes az Európai Unió alapelveivel, a munkaerő, a tőke és a szolgáltatások Unión belüli szabad áramlásával – pedig istenkém, mit tudtak sírni még néhány éve is azon, hogy pl. Németország és Ausztria korlátozta a munkavállalást, most pedig a kormány zárná be a kapukat!
Hoffmann Rózsa, szokásához híven, most is valami teljesen életidegen, a gyakorlatban úgysem működő és a szándékkal ellentétes hatású dolgon töri a fejét. Szinte hihetetlen, hogy ez az asszony képtelen végiggondolni az ötletei legközvetlenebb következményeit és összefüggéseit is – de azért mi segítsünk ebben neki!
Tévedés a magyar diplomástársadalmat egységes tömbként és egységes helyzetűként kezelni. A diplomások közül a többség nem megy el külföldre és nem viszi magával a tudását sem - éspedig két okból. Egyrészt vannak „Magyarországhoz kötött” szakterületek (tanári pályák legtöbbje pl.), ahol bár alacsony a fizetés, mégsem tehet az illető semmit: egy magyartanár aligha mehet el Hamburgba - itt tehát felesleges őt még meg is alázni a „rögköz kötési szerződéssel”. Másrészt léteznek pályák (pénzügyi, közgazdasági, műszaki területen), ahol nem olyan ordítóan nagy a kereseti lehetőségekben az eltérés az EU-s átlaghoz képest, hogy az feltétlenül „menekülésre késztetné” az e területeken diplomát szerezetteket.
A baj – és a diplomás-exodus – ott jelentkezik, ahol a megszerzett tudás egyrészt hitványul alulfizetett, másrészt exportképes: ez leginkább az egészségügyi pályán van így; gondolom, Rózsikánk is erre gondolt leginkább, amikor megszülte az ötletét… Rózsika elővette tehát a keresztényinek éppenséggel nem nevezhető erőszakosságát és felkiáltott, hogy „A fene se veszekszik a rezidensekkel, és ugyan minek könyörögnék (úgyis hiába) Matolcsynak, hogy tervezzen több pénzt az orvosfizetésekre, amikor Viktor-módra erővel is megoldhatjuk a kérdést! Hozunk egy törvényt (Lázár, vagy Rogán majd beterjeszti egyéni indítványként, hogy a nyilvánvalóan az ötlet hülyeségét bizonyító hatástanulmányokkal se legyen gond) és kihirdetjük, hogy vagy szerződsz, vagy mehetsz szakmunkásnak – esetleg közmunkára! Lesz itt (isteni?) rend, meglássátok, nyomorultak!”
…Ja, persze: „nyomorultak” – merthogy azok lesznek!
Sokak szimpatizálnak az ötlettel, hogy „a Haza pénzén”, „a Zemberek adóforintjaiból” kiképzett diplomásaink ne mehessenek el (jó ideig) az országból – csakhogy ez az „egyszerű igazság” azért jóval bonyolultabban fest a valóságban.
A felsőoktatás: befektetés. És ha az, akkor úgy is kell bánni vele. Egy befektetés akkor térül meg, ha minden ehhez szükséges feltétel adott. Vegyük akár a pedagógusi, akár az orvosi pályát: ahhoz, hogy az ide képzett szakembereink „megtérülhessenek”, nem elég őket itt tartanunk. Ahhoz, hogy hatékony oktatásunk legyen, ahonnan korszerű, jól használható tudással rendelkező gyerekek kerülnek ki, olyan pedagógusok kellenek, akik kedvvel, felkészültséggel és lehetőleg megélhetési stressz nélkül nevelik a fiataljainkat. Megalázott és gondokkal terhelt tanároktól ne várjunk majd finn, vagy szingapúri szintű oktatást!
És hasonló a helyzet az orvoslással, egészségüggyel is: ha azt akarjuk, hogy hatékony, korszerű ellátás legyen ott, akkor önmagukat folyamatosan képezni tudó orvosokra van szükségünk – és ehhez sem elég azt mondani, hogy „Itt maradsz!”. Az az orvos képes magát továbbképezni, szakvizsgákat szerezni, stb., aki ez anyagilag megteheti. És akkor fog tudni odafigyelni a betegre, ha nem a havi számláival kell „sakkoznia” közben. (És mellesleg: az a rohadt, átkozott hálapénz is csak jól fizetett orvosokkal szüntethető meg – de ez külön téma, írtunk is már róla korábban…)
…Látható tehát: valamilyen oktatás, vagy orvosi ellátás ugyan biztosítható „rendeleti úton” is, de minőségi aligha!
Aztán: Elfeledkezik Rózsánk arról is, hogy ha valaki frissdiplomásként elmegy külföldre, ott dolgozik és fejleszti tudását, akkor az értékesebb szakemberré lesz. Ha bezárjuk őket Magyarországba, akkor elzárjuk őket a tudás- és tapasztalatszerzéstől is. Csak szólok, kedves Rózsika és Viktor, hogy az NDK se nyert sokat a berlini fallal…
Mármost: ha belép a „szegénységi szerződés” és megépül a „Diplomások Berlini Fala”, akkor vajon miféle perspektívák nyílnak majd a diplomára vágyó és azt képességeik alapján elvileg megszerezni is képes fiataljaink előtt:
· A banki hitelből fizetett tandíj nem lehetséges, amíg pl. az orvosok bére annyi, mint egy utcaseprőé. Éppen ott nem adhat megoldást tehát a hitelre alapozott térítéses képzés, ahol a leginkább jellemző az elvándorlás a bérviszonyok miatt. Ha egy minőségi képzés valódi költségeit kellene meghiteleznie egy banknak, akkor az idők végezetéig várhatná a pénze megtérülését a mai orvosfizetések mellett – hacsak nem hoznak Hoffmannék egy újabb törvényt, amely szerint kötelező lesz hálapénzt fizetni a térítéses képzésben diplomát szerzett orvosnak…
· Az sem működik, hogy a leendő diplomások majd szépen megkérik a gólyát, hogy őket tehetősek kéményeibe pottyantsa. A gólya nem képes erre: buta állat – talán még a Hoffmann-libánál is ostobább!
· A jól kereső rétegek gyerekeiből lehetnek orvosok a térítéses képzésben, de ők a jó fizetésekért úgyis elhúznak külföldre. Tanárnak pedig a gazdag gyerekek nem állnak, hiszen azzal itthon kellene maradni, éhbérért… Emellett a kevésbé tehetős szülők gyerekei vagy nem diplomáznak, vagy pedig vállalják, hogy belátható időig szegények maradnak, mivel az itthoni diplomásbérek sok területen (egészségügy, oktatás) más perspektívát nem nyújtanak nekik. A „szegény szakemberről” pedig már fentebb írtuk, hogy mennyit ér az ő munkája, ha minőségi iskolákat és egészségügyet szeretnénk…
· A diplomára vágyók nem választják azokat a területeket, ahol itthon alacsonyak a fizetések: és ekkor ugyanúgy kevés lesz az igazán jó tanár és ugyanúgy nem lesz elég orvos, mint most!
Nem lehet tehát „erőszakkal rendet teremteni” a diplomások elvándorlása terén. Ez a jelenség csak akkor szűnik meg, ha helyre tesszük az elvándorlással sújtott pályák jövedelmi viszonyait – akkor viszont mindenféle „keresztényi erőszak” nélkül is! De hogyan tehetjük ezt helyre?
Megint ott vagyunk kedvenc témánknál: a magyar társadalom és gazdaság alacsony jövedelemtermelő képességénél, ami az alacsony hatékonyságon alapul. Mivel a versenyszférában nem képződik elég nyereség ahhoz, hogy az ország közpénzekből tarthasson el egy fejlett és jól fizetett egészségügyi és pedagógusi gárdát, ezért rövidtávon csak az működik, ha tudatosítjuk az emberekkel, hogy mik is az orvosi ellátás és az iskolarendszer valós költségei és hogy az állampolgár miért teszi jól, ha külön áldoz ezekre. Ez, persze, jóval nagyobb politikusi feladat és kihívás, mint ennek a hülye szegénységi szerződésnek a kitalálása…
2011.09.01. 16:47 Szerző: Đđ
Tudod mit, Gyuri…?
„A 2010 májusában hivatalba lépett nemzeti ügyek kormánya azzal szembesült, hogy az előző – Bajnai Gordon által vezetett – szocialista kormány költségvetésében hamis adatok szerepelnek.”
T/3927. számú Törvényjavaslat a Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetésének végrehajtásáról
Dr. Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter, 2011. augusztus (http://www.parlament.hu/irom39/03927/adatok/norma.pdf)
…Legyen igazad: ÉN VOLTAM!
…Meg persze Gyurcsány. Meg az EU, meg a világ, meg…, meg…, meg… Akit csak akarsz! …Ja, meg persze a spekulánsok is.
Csak te/ti nem!
Annyiszor akartad már rám/ránk tenni a felelősséget a magyar gazdaság mostani helyzetéért, hogy egye fene: elvállalom/-juk!
…És persze, hogy meghamisítottam, a 2010-es adatokat, naná! Hát mit tegyek: erre élvezek! (Meg a libatenyésztők halálba kergetésére is, persze, hogyne!)
Remélem, ezzel felszabadulsz a teher alól? Mától fogva szó sem lehet arról, hogy bármi köze is lenne Magyarország mostani köz- és gazdasági állapotaihoz annak, hogy:
· 2006 őszétől minden elképzelhető és elképzelhetetlen eszközzel akadályozta a Fidesz, hogy bármiféle értelmes, az államháztartási reform érdekében tett (egyébként kurvára tétova) lépést lehessen tenni, ezzel is csökkentve Magyarország eladósodását,
· a 2010-es hatalomátvétel kormányváltás után azonnal elkezdett hülyéket beszélni Kósa & Szijjártó,
· a „felkészült kormányzást” sokhónapos töketlenkedéssel indítottátok, ami alatt egymásnak homlokegyenest ellentmondó ötletekkel álltatok elő, a „költségvetési mozgástér-bővítéstől” (ami egyenlő lett volna a további eladósítással), a „gazdasági szabadságharcig”,
· összehánytatok egy olyan költségvetést, amelyben „elszámolások” voltak és amelyet nem másért, mint a benne általatok elkövetett hibák miatt többször kellett módosítanotok sebtében,
· kitaláltatok egy olyan „gazdasági modellt”, amelyről bárki, aki elvégezte a Közgázt (és azóta vagy nem érte súlyos agyi trauma, vagy nem lett Fidesz-miniszter), alapból megmondta, hogy HÜLYESÉG,
· bevezettetek egy olyan személyi jövedelemadó-rendszert, amely arra adott pénzt a jómódúaknak (kösz, nekem is, hála érte, Gyurikám!), hogy még többet költhessenek – külföldön! (Gondolom, az osztrák, német, francia, olasz, horvát, stb. gazdasági élet vezetői már írtak neked köszönőleveleket…)
…Nem folytatom azon dolgok felsorolását, amelyeket ugyan ti követtetek el és amelyek a világ közgazdasági szakirodalma szerint akár egyenként is hazavághatnak egy gazdaságot… De most jelentettem éppen ki, hogy NEM EZEK ÉS NEM TI voltatok a mai baj okozói!
Megígérem neked, hogy hasonló nyilatkozat megtételére fogom rávenni Oszkó Peti haveromat is – ha kell, meg is verem, bár ő a nagyobb és az erősebb. Azért nem kezeskedem, hogy Gyurcsánytól is beszerzek egyet: fölötte nemcsak nekem, nem csak az MSZP-nek, de talán még a Történelem Urának sincs hatalma – egészen addig, amíg meg nem vonjátok a mentelmi jogát…
Ja, és elintézem neked azt is, hogy a legközelebbi közgazdász-találkozóra beengedjenek majd téged (hátha tanulsz valamit), annak ellenére, hogy szemmel láthatólag semmi közöd e pályához. Sőt, a büfében majd még krémest is fizetek neked! (Vihetsz egyet Viktornak is, azt is állom! Ja, meg a feleségednek is, ő úgyis annyi mindent meg szokott tenni helyetted, hogy kell neki a kalória…)
Üdv - a Főnöködnek meg kézcsók:
Gordon
U.i.: Elküldöm neked az elsős egyetemi „A közgazdaságtan alapjai” könyvemet – bízom benne, hogy hamarosan kurva sok időd lesz olvasgatni!!!
Utolsó kommentek