Hoffmann Rózsa fel szeretné építeni a Magyar Diplomások Berlini Falát: kitalálta, hogy az államilag finanszírozott helyekre felvételizők kössenek majd szerződést arra, hogy meghatározott ideig Magyarországon fognak maradni. Az Orbán-kormány már megint erővel próbál megoldani valamit, amihez a tehetsége kevés…
Tekintsünk most el attól, hogy ez az egész gondolat ellentétes az Európai Unió alapelveivel, a munkaerő, a tőke és a szolgáltatások Unión belüli szabad áramlásával – pedig istenkém, mit tudtak sírni még néhány éve is azon, hogy pl. Németország és Ausztria korlátozta a munkavállalást, most pedig a kormány zárná be a kapukat!
Hoffmann Rózsa, szokásához híven, most is valami teljesen életidegen, a gyakorlatban úgysem működő és a szándékkal ellentétes hatású dolgon töri a fejét. Szinte hihetetlen, hogy ez az asszony képtelen végiggondolni az ötletei legközvetlenebb következményeit és összefüggéseit is – de azért mi segítsünk ebben neki!
Tévedés a magyar diplomástársadalmat egységes tömbként és egységes helyzetűként kezelni. A diplomások közül a többség nem megy el külföldre és nem viszi magával a tudását sem - éspedig két okból. Egyrészt vannak „Magyarországhoz kötött” szakterületek (tanári pályák legtöbbje pl.), ahol bár alacsony a fizetés, mégsem tehet az illető semmit: egy magyartanár aligha mehet el Hamburgba - itt tehát felesleges őt még meg is alázni a „rögköz kötési szerződéssel”. Másrészt léteznek pályák (pénzügyi, közgazdasági, műszaki területen), ahol nem olyan ordítóan nagy a kereseti lehetőségekben az eltérés az EU-s átlaghoz képest, hogy az feltétlenül „menekülésre késztetné” az e területeken diplomát szerezetteket.
A baj – és a diplomás-exodus – ott jelentkezik, ahol a megszerzett tudás egyrészt hitványul alulfizetett, másrészt exportképes: ez leginkább az egészségügyi pályán van így; gondolom, Rózsikánk is erre gondolt leginkább, amikor megszülte az ötletét… Rózsika elővette tehát a keresztényinek éppenséggel nem nevezhető erőszakosságát és felkiáltott, hogy „A fene se veszekszik a rezidensekkel, és ugyan minek könyörögnék (úgyis hiába) Matolcsynak, hogy tervezzen több pénzt az orvosfizetésekre, amikor Viktor-módra erővel is megoldhatjuk a kérdést! Hozunk egy törvényt (Lázár, vagy Rogán majd beterjeszti egyéni indítványként, hogy a nyilvánvalóan az ötlet hülyeségét bizonyító hatástanulmányokkal se legyen gond) és kihirdetjük, hogy vagy szerződsz, vagy mehetsz szakmunkásnak – esetleg közmunkára! Lesz itt (isteni?) rend, meglássátok, nyomorultak!”
…Ja, persze: „nyomorultak” – merthogy azok lesznek!
Sokak szimpatizálnak az ötlettel, hogy „a Haza pénzén”, „a Zemberek adóforintjaiból” kiképzett diplomásaink ne mehessenek el (jó ideig) az országból – csakhogy ez az „egyszerű igazság” azért jóval bonyolultabban fest a valóságban.
A felsőoktatás: befektetés. És ha az, akkor úgy is kell bánni vele. Egy befektetés akkor térül meg, ha minden ehhez szükséges feltétel adott. Vegyük akár a pedagógusi, akár az orvosi pályát: ahhoz, hogy az ide képzett szakembereink „megtérülhessenek”, nem elég őket itt tartanunk. Ahhoz, hogy hatékony oktatásunk legyen, ahonnan korszerű, jól használható tudással rendelkező gyerekek kerülnek ki, olyan pedagógusok kellenek, akik kedvvel, felkészültséggel és lehetőleg megélhetési stressz nélkül nevelik a fiataljainkat. Megalázott és gondokkal terhelt tanároktól ne várjunk majd finn, vagy szingapúri szintű oktatást!
És hasonló a helyzet az orvoslással, egészségüggyel is: ha azt akarjuk, hogy hatékony, korszerű ellátás legyen ott, akkor önmagukat folyamatosan képezni tudó orvosokra van szükségünk – és ehhez sem elég azt mondani, hogy „Itt maradsz!”. Az az orvos képes magát továbbképezni, szakvizsgákat szerezni, stb., aki ez anyagilag megteheti. És akkor fog tudni odafigyelni a betegre, ha nem a havi számláival kell „sakkoznia” közben. (És mellesleg: az a rohadt, átkozott hálapénz is csak jól fizetett orvosokkal szüntethető meg – de ez külön téma, írtunk is már róla korábban…)
…Látható tehát: valamilyen oktatás, vagy orvosi ellátás ugyan biztosítható „rendeleti úton” is, de minőségi aligha!
Aztán: Elfeledkezik Rózsánk arról is, hogy ha valaki frissdiplomásként elmegy külföldre, ott dolgozik és fejleszti tudását, akkor az értékesebb szakemberré lesz. Ha bezárjuk őket Magyarországba, akkor elzárjuk őket a tudás- és tapasztalatszerzéstől is. Csak szólok, kedves Rózsika és Viktor, hogy az NDK se nyert sokat a berlini fallal…
Mármost: ha belép a „szegénységi szerződés” és megépül a „Diplomások Berlini Fala”, akkor vajon miféle perspektívák nyílnak majd a diplomára vágyó és azt képességeik alapján elvileg megszerezni is képes fiataljaink előtt:
· A banki hitelből fizetett tandíj nem lehetséges, amíg pl. az orvosok bére annyi, mint egy utcaseprőé. Éppen ott nem adhat megoldást tehát a hitelre alapozott térítéses képzés, ahol a leginkább jellemző az elvándorlás a bérviszonyok miatt. Ha egy minőségi képzés valódi költségeit kellene meghiteleznie egy banknak, akkor az idők végezetéig várhatná a pénze megtérülését a mai orvosfizetések mellett – hacsak nem hoznak Hoffmannék egy újabb törvényt, amely szerint kötelező lesz hálapénzt fizetni a térítéses képzésben diplomát szerzett orvosnak…
· Az sem működik, hogy a leendő diplomások majd szépen megkérik a gólyát, hogy őket tehetősek kéményeibe pottyantsa. A gólya nem képes erre: buta állat – talán még a Hoffmann-libánál is ostobább!
· A jól kereső rétegek gyerekeiből lehetnek orvosok a térítéses képzésben, de ők a jó fizetésekért úgyis elhúznak külföldre. Tanárnak pedig a gazdag gyerekek nem állnak, hiszen azzal itthon kellene maradni, éhbérért… Emellett a kevésbé tehetős szülők gyerekei vagy nem diplomáznak, vagy pedig vállalják, hogy belátható időig szegények maradnak, mivel az itthoni diplomásbérek sok területen (egészségügy, oktatás) más perspektívát nem nyújtanak nekik. A „szegény szakemberről” pedig már fentebb írtuk, hogy mennyit ér az ő munkája, ha minőségi iskolákat és egészségügyet szeretnénk…
· A diplomára vágyók nem választják azokat a területeket, ahol itthon alacsonyak a fizetések: és ekkor ugyanúgy kevés lesz az igazán jó tanár és ugyanúgy nem lesz elég orvos, mint most!
Nem lehet tehát „erőszakkal rendet teremteni” a diplomások elvándorlása terén. Ez a jelenség csak akkor szűnik meg, ha helyre tesszük az elvándorlással sújtott pályák jövedelmi viszonyait – akkor viszont mindenféle „keresztényi erőszak” nélkül is! De hogyan tehetjük ezt helyre?
Megint ott vagyunk kedvenc témánknál: a magyar társadalom és gazdaság alacsony jövedelemtermelő képességénél, ami az alacsony hatékonyságon alapul. Mivel a versenyszférában nem képződik elég nyereség ahhoz, hogy az ország közpénzekből tarthasson el egy fejlett és jól fizetett egészségügyi és pedagógusi gárdát, ezért rövidtávon csak az működik, ha tudatosítjuk az emberekkel, hogy mik is az orvosi ellátás és az iskolarendszer valós költségei és hogy az állampolgár miért teszi jól, ha külön áldoz ezekre. Ez, persze, jóval nagyobb politikusi feladat és kihívás, mint ennek a hülye szegénységi szerződésnek a kitalálása…
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek