„Aki pedig 2006 kapcsán a randalírozókon és bujtogatóikon kívül bárkinek „a fejét követeli”, vagy hihetetlenül kicsavart logika mentén gondolkodik, vagy képtelen a tényeket valós összefüggéseikben szemlélni, vagy a személyes érdekei fűtik – válassza ki ki-ki a magára illőt!”
(Őszöd – ki hazudott? - Progresszív Blog, 2010. 09. 24.)
Gyurcsányból ma terrorista lett! Ehhez nem kellett gépfegyverrel repülőgépet Teheránba térítenie és (nyilván sokak sajnálatára) öngyilkos akciót sem hajtott végre. Nem derült ki az sem, hogy annak idején ő irányította volna a repülőgépeket az ikertornyokba és nem is azért kapta ezt a titulust, mert az MSZP-t készül felrobbantani… Elég volt, hogy 2006-tól ő volt Magyarország miniszterelnöke – és nem Orbán Viktor! Ezzel hozta a fejére a bajt – no meg a „terrorista” címkét is, Balsai István, a „2006 őszi erőszakos fellépést vizsgáló miniszterelnöki biztos” által a Parlament honlapján közzétett jelentésével (http://www.parlament.hu/irom39/04277/04277.pdf).
A parlamenti vizsgálóbizottságok és miniszterelnöki megbízottak igazságkiderítő képessége eleve erősen kérdéses. Az előbbiekben kormánypárti többség van, nemigen várható, hogy a kormánypártok érdekeivel ellentétes „igazságok” derülnének ki. Az utóbbi funkció még „elkötelezettebb” – tehát eleve vicces tőle elfogulatlanságot várni. Elmondható, hogy akár egy parlamenti vizsgálóbizottság, akár egy effajta megbízott „tájidegen jelenség” a demokráciák igazságszolgáltatási rendszerében – inkább jellemzők a politikai elkötelezettségű igazságok egy diktatúrára. Ha „felmerül az igény” arra, hogy az igazság kiderítését ne a garantáltan független rendőrségre-ügyészségre-bíróságra bízzuk, akkor tulajdonképpen már nem is járunk messze a maffiák világától…
Nem tisztünk és nem is szándékunk Gyurcsány Ferenc fogadatlan prókátoraiként fellépni és nem is tartanánk kívánatosnak és célszerűnek az ő újabb miniszterelnöki ciklusát (ennek okaiba most nem mennénk bele). De tény, hogy a „Fidesz-kormányzati abszurd” újabb csúcsot döntött ezzel a Balsai-jelentéssel - nem tudom, mikor zuhan gyorsabban a kormány komolyan vehetőségét mutató index: Matolcsy gazdaságpolitikája, vagy egy efféle jelentés kapcsán? Ugyanis ebben Balsai nem kevesebbet állít, mint hogy Gyurcsány Ferenc terrorizmussal is megvádolható. (A jelentés további, szintén abszurd elemeit és sajátos logikáját most külön nem említjük.) Mindezt pedig alapozza Balsai arra, hogy (idézem): „A törvényi szabályozásra figyelemmel a terrorcselekménynek nem csak a külföldi sajtóhírekből és mozifilmekből a közvélemény által is ismertebb cselekmény minősülhet, hanem hatályos büntetőjogunk szerint a lakosság megfélemlítése is, amennyiben az erőszakkal párosul.”
…Nos, 2006 őszén a lakosságot nem Gyurcsány Ferenc és a rendőrök félemlítették meg, hanem a tüntetők közül azok, akik törtek-zúztak. És: a rendőrség nyilvánvalóan nem lépett volna fel a Fidesz-nagygyűlésen résztvevők ellen, hiszen addig is és azóta is számos, többszázezres demonstráció volt, bármiféle rendőri beavatkozás nélkül. Ezek a „klasszikus” politikai rendezvények soha senkire semmiféle veszélyt nem jelentettek (na, jó, néha a józan észre az ott elhangzottak igen…). A baj akkor keletkezett, amikor a Fidesz-gyűléstől nem nagy távolságban „tevékenykedő” szélsőséges elemek rombolni kezdtek, tankot indítottak be – és amikor ezek az elemek mintegy „véletlenül” (erről alább még lesz szó) határozottan az Astoriánál épp véget ért Fidesz-rendezvényről oszladozó tömeg felé kezdtek vonulni, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy azzal elvegyüljenek. (Az elvegyülés szándéka mögött ok lehetett az is, hogy a nagyobb, békés tömeg „megvédje” őket a rendőröktől, de az is, hogy „feltüzeljék” azt a nagyobb embertömeget és maguk mellé állítsák azt, legalább részben…) Ez a manőverük olyan sikeres volt, hogy az őket követő rendőrök sem tudhatták már sebészi pontossággal elválasztani az erőszakos tüntetőket a békés bámészkodóktól. (Ráadásul bizony azt is meg kell állapítanunk, hogy a békések között is akadtak, akik az adott helyzetben inkább a randalírozókkal, mint a rendőrökkel szimpatizáltak, hiszen mindig is bizonytalan volt a határ a Fidesz támogatóinak „jobbszárnya” és a szélsőjobb között – de ezt most ne nyissuk ki!)
Mit tehetett az adott helyzetben egy „felelős rendőri vezető” a helyszínen? Elsőrendű feladata a közrend helyreállítása és a további dúlás megakadályozása volt – egy műveleti helyszín sosem ombudsmanok és emberjogi aktivisták civil fóruma, ahol van idő és lehetőség a jogi szituációk személyre szabott, aggályos mérlegelésre. Hogyan várhatjuk el egy rendőrtiszttől azt, hogy pillanatokon belül 100%-osan átlásson egy komplex jogi szituációt, amelyet utólag szakértőknek is hetekig-hónapokig tart feltárni? És pláne: hogyan várhatjuk egy akcióban lévő rendőrtől, hogy egy másodperc alatt hozzon jogilag támadhatatlan döntést egy olyan helyzetben, amelyhez hasonlót Budapesten utoljára a nagyapja láthatott, ’56 őszén? Minden tiszteletem a mindenféle jogvédőké és elméleti szakembereké – de azért ne feledkezzünk már meg az életszerűségről sem!
Egy rendőr egy (értsd: összeolvadt), az intézkedésével szemben ellenséges tömeget látott – és ahogy ő maga sem viselt (egyébként hibásan) azonosító jelvényt, úgy a tömegben lévők sem viseltek megkülönböztető jelzést, hogy „Én csak egy kósza Fideszes vagyok”, ill. „Én vagyok az igazi, kőkemény dúvad!”. Nem akarok itt pszichologizálni, de a sok és nyilván alapos jogi méricskélés mellett nem ártana a cselekvők (rendőrök és ilyen-olyan tüntetők, ill. „bámészkodók”) viselkedéstani analízisére is rászánni némi időt, ha valóban objektív képet akarunk kapni az akkori történésekről… (Megjegyzés: ugyan ki az, aki valóban „csak bámészkodik” pár méterre egy rendőrrohamtól… na ne má’! A természetes emberi reakció egy ilyen szituációban éppen az, hogy igyekszünk magunkat kivonni az erőszak „hatósugarából” (különösen, ha a rendőrség fel is szólít erre többször is!) – hacsak nincs igen erős személyes motivációnk ellenkezőleg cselekedni! Bárki, aki csak kicsit is jártas a humánetológiában, tisztában van ezzel.)
…Hogy mennyire nem életszerű Balsai vélekedése a „megfélemlített emberekről”, mi sem igazolja jobban annál, hogy 2006 őszét követően a Fidesz évekig tartott többszázezres rendezvényeket és az akkori miniszterelnökkel szemben véleményt nyilvánító polgároknak sosem kellett azt érezniük, hogy „ebből bajuk lehet” – ellentétben a Fidesz 2010-es kormányra kerülése után ellenzékieskedőkkel. Gyurcsány Ferenc idejében nem korlátozták az Alkotmánybíróságot. Nem betonoztak be minden elképzelhető pozícióba kormánypárti figurákat úgy, hogy azok mandátuma az őket kinevező kormányét jóval meghaladó időre terjedjen ki. Nem zsaroltak meg 3 millió embert, hogy mondjanak le a személyes tulajdonukat képező százezrekről. Nem szűkítették radikálisan egy, a kormánypárt felé erősen lejtő új alaptörvényben sem a népszavazási kezdeményezések, sem pedig az alkotmánybírósághoz való fordulás lehetőségeit. És nem szándékoztak az ő idejében egy, a mostani kormány elképzeléseihez hasonló új választójogi törvényt sem bevezetni. (…Azoknak pedig, akik azzal jönnének, hogy mindez csupán a szükséges 2/3-os felhatalmazás hiányára vezethető vissza, két dolgot üzenek: 1. ’94 és ’98 között egy a mainál is nagyobb többséggel rendelkező kormány volt – és mégsem vezetett be új, „felé lejtő” közjogi rendszert. 2. Ezek szerint az így „érvelők” egyetértenek a demokratikus jogok ma megfigyelhető nyilvánvalóan önérdekű korlátozásával?)
Amitől a budapestiek 2006 őszén és utána valóban féltek, az maga a dúlás volt…
„Felvetődik a kérdés: Cui prodest? Azaz kinek használt mindez, kinek az érdekében történt?” – kérdi jelentése VII. fejezetének elején Balsai, és így válaszol: „A felsorolt események láncolatából kitűnik, hogy a Gyurcsány-kormány folyamatosan és fokozatosan fenntartott egy állandó és konspiratív elemektől sem mentes veszélyérzetet” – írja Balsai. Ezzel szemben az események láncolatából (amely láncolat eleme a Balsai-féle jelentés is) az tűnik ki, hogy az egész a Fidesz érdekeit szolgálta és (pl. a Wikileaks-iratokban is megállapított módon) éppen a Fidesz konspirált a félelemkeltés érdekében (t. i. a szélsőségesekkel – és itt utalunk vissza a fentebb már említett „véletlenre”, hogy a szélsőséges randalírozók éppen a Fidesz-rendezvényről távozó tömeg felé és még véletlenül sem a lehetséges számos másik irányba „kezdték magukra húzni” a rendőröket!). „Az események láncolata” ui. egy, a hatalomért mindenre képes Fideszt és Orbánt mutat: egy olyan politikai erőt, amely képes volt 300 Ft-ért népszavazást kezdeményezni, amellyel gátolta az államháztartás racionalizálását. Egy olyan pártot, amelynek vezetője a hatalomra jutás érdekében bevallottan vezette félre, hitegette lehetetlenségekkel naiv választóit – és aki már eközben (a 2010-es kampány alatt) azt mondta (zárt körben) komoly külföldi potentátoknak, hogy ne a mostani szavaira, hanem a kormányra kerülése utáni tetteire figyeljenek. Ugyan miért ne élt volna ez a párt a „rendbontás” eszközével is, amikor minden más eszközzel élt?
(A „cui prodest?”-kérdésével 2006 ősze kapcsán már foglalkoztunk az Őszöd - ki hazudott? c. posztunkban is: http://progressziv.blog.hu/2010/09/24/oszod_ki_hazudott)
Amit ma Balsai elővezetett, nem más, mint az igazság kiderülésének masszív akadályozása (ami egyébként bűncselekmény!). Nem más, mint egy kísérlet arra, hogy a kormány iránt már a saját korábbi táborában is foszladozó szimpátiát fenntartsa egy „közös ellenség” (a „komcsi terrorista” Gyurcsány) képével. Kísérlet arra, hogy minél több ember érezze úgy, hogy ettől a „komcsi terroristától” csakis a Fidesz képes megmenteni őt és ha elpártolnak a Fidesztől (mert csapnivalóan kormányoz), akkor „visszajönnek a kommunisták!”. Vagyis egy már rég lejárt szavatosságú félelemre apellál: a Fidesz-törzsszavazók atavisztikus ideológiai-történelmi félelmére a komcsiktól. Arra a félelemre, amely sok „poklot járt” öregember és családjaik körében ma is létezik, bár valóságalapja már réges-rég egyenlő a semmivel… Nem más ez, mint egy vámpírlegenda.
…Hoppá: az előbb azt írtam, hogy a Fidesz félelmet igyekszik kelteni… De hát akkor most ez nem „terrorizmus”? Kedves Balsai úr, vigyázzon: el ne ítélje már magát!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek