A Magyarországon működő külföldi tulajdonú bankoknak manapság nagyon szembefúj a szél és előttük meredeken emelkedik a pálya. (Miközben „egyes hazai pénzintézetek” esetében ugyanaz az obrkán hátszelet hozott, és a focipálya is épp a nekik kedvező irányba kezdett lejteni, de ez most nem téma, írtunk már erről a Csányi bankvezér megmentése - http://progressziv.blog.hu/2011/09/12/csanyi_bankvezer_megmentese - c. posztunkban…)
Ebben a helyzetben ezek az érintett bankok három stratégia közül választhatnak:
1. Kivonulnak Magyarországról.
2. Korlátozzák/visszafogják magyarországi tevékenységüket.
3. Igyekeznek normális piaci viszonyokat kialakítani Magyarországon.
Az első lehetőséggel nincs mit foglalkoznunk. A második lehetőség pedig hosszabb távon egyenlő az elsővel: mert aki nem növekszik, az csökken – és egy idő után eltűnik.
A harmadik lehetőség a legizgalmasabb. Ez ugyanis jelentős aktivitás-növelést jelentene – és nem is kifejezetten és elsőként a klasszikus pénzintézeti szolgáltatások területén! Aki erre az útra lép, előzőleg fel kell, hogy mérje: van-e/lehetne-e elegendő üzleti potenciál a magyar gazdaságban ahhoz, hogy megérje az ezt az utat választó bankoknak invesztálni és ezen a módon „aktivitást kifejteni” itt? Fel kell mérnie, hogy vajon „megnyerhető-e ez a játszma” számára, éspedig belátható időn belül, legkésőbb 2014 tavaszán?
A válasz mindkét kérdésre pozitív: igen, a magyar gazdaságban „ott van a potenciál” – de csakis kompetens, racionális és felkészült kormányzás esetén. A mostani pedig nem ilyen és ismerve a benne résztvevők mentalitását, személyes és közös céljait, képességeit és tudásszintjét, aligha fog ez a kormány(erő) valaha is jól kormányozni tudni! A második kérdésre is pozitív a válasz: igen, megnyerhető a játszma! Magyarországon számosan várnak kompetens kormányzásra – és ha lenne egy olyan politikai erő, amely ezt tűzné ki céljául és fel is készülne erre, elszakadva a populizmustól, akkor komoly eséllyel startolna 2014-ben. Ebből következően: racionális döntés lenne egy ilyen erő támogatása – no, nem azért, hogy utána az őt támogatók közül kerülhessen ki az „új OTP”, hanem azért, mert a pénzvilág hosszú távú érdeke a stabilitás. A pénzügyi együttműködések, befektetések jelentős része (és éppen a legnagyobbak) jellemzően hosszú távra nyúlnak, jóval többre egy-egy választási ciklusnál, már csupán azok várható megtérülési ideje miatt is. Ilyenek az ingatlanfejlesztési, járműipari, informatikai beruházásokhoz kapcsolódó hitelügyletek… Látható, hogy „nem aprópénzes” ügyletekről-ügyfélkörről van szó. Ezekhez képest az „egyszeri kaszálások” egy „multibanknál” nem olyan tételek, amelyek stratégiákat határozhatnának meg. Ezek igazán csak a „helyi pálya ördögeinek” fontosak, akik bevételeik jelentős részét innen szerzik meg.
…Amiről most írunk, az nem más, mint a kapitalizmus helyreállítása Magyarországon – és ennek finanszírozása. A kapitalizmus és a demokrácia szorosan összekapcsolt jelenségek – éspedig azért, mert azonosak az alapjaik: teljesítmény, tervezés, együttműködés ésszerű célokért. Tulajdonképpen a kapitalizmus is annak a mentalitásnak a „terméke”, amely az egyemlőség- és szabadság-alapú társadalmakat termelte ki. A mai magyar hatalomnak és hatalmasoknak nem érdekük és nem ízlésük a kapitalizmus és a demokrácia. Ezért (is) „nyírnak” mindent és mindenkit, akinek viszont érdeke. Mármost, ha a „multibankok” feladják a harcot, akkor ezzel elveszítenek egy közepes méretű EU-s gazdaságot. Ez pedig, hosszabb távon, a bankadónál és az egyösszegű végtörlesztésnél jóval nagyobb veszteség lenne… Emiatt, ezt belátva valószínűleg maradni is fognak – de nem mindegy neki, hogy mennyi időt kell majd „a víz alatt kibírniuk”. Minden Fidesz-év milliárdos vesztség, minden Fidesz-hónap újabb kockázat.
Aki időt nyer, az életet nyer – aktualizálva: aki Fidesz-időt rövidít, az veszteséget csökkent. Na, ezért éri meg ezeknek a bankoknak a magyar kapitalizmus helyreállításán dolgozni, ezért invesztálni: mert ez csak akkor lehetséges, ha létrejön egy „versenyképes” ellenzék Magyarországon!
…Hangsúlyozom: itt nem Magyarország és a magyar emberek külföldi bankok általi (újabb?) „kifosztásának” előkészületeiről van szó, hanem részvételről egy olyan társadalom kialakításában, amely első sorban és mindenek előtt épp a magyarok jólétét szolgálja. Aki tehát előjönne a klasszikus „A multik kifosztanak minket!”-bunkóval, azt kérem, hogy szépen tegye le a nevezett eszközt és gondolkodjon el, mik is a valóságos összefüggések!
Nyilvánvaló, hogy „nem aprópénzről” beszélünk (noha nem is szükségesek a „legendás” pártfinanszírozási összegek – hiszen egyrészt ezek a legendák egyrészt még az „informatika előtti kampányok” idején alakultak ki, másrészt a pártfinanszírozás nem csekély része magánzsebeket hizlalt – ez pedig most kihagyható). De ezek a befektetendő összegek eltörpülnek amellett, amelyeket egy-egy „érintett” bank évenként kénytelen a matolcsyzmus miatt elszenvedni! És ha nem invesztálnak, akkor bizony nagyon hosszan elnyúlhat a matolcsysta éra…
…De konkrétan mire kellene költeniük?
Mindenek előtt: ahogy ma látjuk (többek között az Index „átalakítása” kapcsán is), mindenképpen szükségesek médiumok, ahol a magyar választópolgár nem csupán a „kormányzati szűrőn” átengedett valóságot kapja. Itt pedig – tekintettel a feltételezett alternatív politikai erő támogatóira – mindenek előtt internetes médiumról kell, hogy szó legyen. Ennek előnye az is, hogy „kitelepíthető” a Szalay Annamáriák Magyarországáról. (Egy, valamely EU-s tagállamban működő és nem szélsőséges internetes médium magyarországi „lekapcsolása” pedig a gyakorlatban nem lehetséges…)
Aztán: költeni kell arra a „HR- és logisztikai munkára” is, amely az új politikai erő felépítésével jár. És amikor HR-tevékenységről írok, nem véletlenül teszem azt! Mert ugyan miért kellene azt a magyar hagyományt követni egy új pártnál, hogy „haveri alapon jön össze a csapat”: Hiszen arról volt szó, hogy ez egy olyan „új sereg” lesz, amelyben a pozíciók a képességhez és a tudáshoz kötődnek. Ezért: éppen úgy kell vezetőkkel és „munkaerővel” feltölteni azt, mint egy jól szervezett multicéget: „A magyarországi politikai piacon újonnan megjelenő nagyvállalat keres kiemelkedő képességekkel, tudással és munkabírással…” – tudják: mint az Audi, vagy a Mercedes… Ehhez, persze pénz kell, hogy valóban a legjobbakat lehessen felvenni! (…Mert én nem hiszek abban a népszerű, de igen veszélyes gondolatban, hogy „A politikus keressen keveset!” – ne: a jól teljesítő politikus keressen sokat, mint bárki más, aki a maga területén kiválóan teljesít. Ne feledjük: a legtöbbe a rossz politikus és politikája kerül!)
… És hogyan? Milyen úton-módon támogathatják ezek a pénzintézetek a „társadalmi alternatívát”? A válasz önként adódik: társadalmi célú alapítványokon keresztül!
Fentebb azt írtam: azért éri meg egy ütőképes ellenzék támogatása, mert ezzel a bankok a veszteségeket hozó időt rövidítik le – de van egy másik érv is emellett: egy leendő „célszerű kormányerő” támogatása azért is megérné a „multibankoknak”, mert ez szimpatikussá tenné őket azok szemében, akik „nem orbánis” és „nem csányis” Magyarországot szeretnének… Ezt pedig a saját nyelvükre lefordítva jövőbeni ügyfélkör-bővülésnek nevezik…
A lehetőség adott, Tisztelt Bankok, lehet élni vele!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek