HTML doboz
2012.04.25. 21:55 Szerző: Đđ
Ki nyerte a szabadságharcot?
„Lieb' Vaterland, magst ruhig sein,
Fest steht und treu die Wacht, die Wacht am Rhein!”
(„Kedves hazám, nyugodt lehetsz,
Szilárdan és hűen áll az őrség a Rajnánál!”)
Max Schneckenburger: Az őrség a Rajnánál - 1840
- Mégis megnyertük a háborút?
- Nem!
- Elvesztettük?
- Nem!
- Nem értem: nem nyertük meg, de nem is veszettük el?
A fenti párbeszéd A halál 50 órája (Battle of the Bulge – 1965) című filmben hangzik el – de elhangzik most sok-sok magyarországi beszélgetésben is, a tegnap és ma Brüsszelben történtek kapcsán.
Tessék mondani: tart még a szabadságharc? Áll még az őrség a NER kapujában? Mert mintha úgy tűnne: Orbán tegnap végül is az IMF-hitelt választotta, nem a „szabadságot”… És mintha Brüsszel szilárdabban állna, mint valaha…
…Hogyan lehet úgy eladni egy kapitulációt, hogy az úgy tűnjön, mintha az ellenfél tette volna le a fegyvert? Egyáltalán: letette-e Orbán a fegyvert, vagy épp az Európai Bizottság hátrált meg? Nézzük a számokat: eredetileg három témakörben dúlt a vita Magyarország (pontosabban: annak jelenlegi kormánya) és a Bizottság között:
1. A jegybanktörvény ügyében.
2. Az adatvédelmi biztos függetlensége tárgyában.
3. Az igazságszolgáltatási reform kérdésében.
És mi történt tegnap-ma?
· A jegybanktörvény kifogásolt kitételeivel kapcsolatban „a magyar hatóságok garanciát adtak arra, hogy teljes mértékben megváltoztatják úgy a jegybankra vonatkozó jogszabályt, hogy az garantálja a jegybank függetlenségét”. A Bizottság „lezárja a jegybanktörvényt érintő kötelezettségszegési eljárást, amint a releváns törvénymódosításokat elfogadta Magyarország”.
· „Magyarország kézzelfogható lépéseket tett annak érdekében, hogy az uniós jogszabályokkal összeegyeztethetők legyenek azok a magyarországi törvények, amelyek relevánsak a stabil és független jogi környezet biztosítása szempontjából, a kiszámítható jogi környezet ugyanis a befektetői bizalom és a makrogazdasági egyensúly szempontjából is rendkívül fontos.”
· „Az adatvédelmi biztos függetlenségét garantálni kell, az igazságszolgáltatási reform ügyében pedig az eu-s joggal való harmonizációt garantálni kell, és mivel ez egy sürgető kérdés (a két eljárás bíróság elé kerülése), ezért a Bizottság azt kéri a Bíróságtól, hogy sürgősen tárgyalja ezeket, illetve a magyar hatóságoktól azt kéri, hogy mindeddig függesszék fel a jogszabályok alkalmazását.”
· „Magyarország jelezte elkötelezettségét az irányban is, hogy teljes mértékben végrehajtja a Velencei Bizottság ajánlásait az igazságszolgáltatás területén.”
· A magyar miniszterelnök megígérte, amennyiben kormánya elvesztené a pert akár az adatvédelmi biztos, akár az igazságszolgáltatás átalakítása ügyében, akkor azonnal módosítanak majd a törvényeken.
· „A tárgyalások végleges lezárásához szükség van arra a Bizottság várakozása szerint, hogy teljes mértékben végrehajtsák a magyar hatóságok a most jelzett elkötelezettségüket.”
Magyarán: ha Orbán (mert ki más döntene?) ezúttal az utolsó pontig végrehajtja, törvénybe iktattatja mindazt, amit az EB diktál és nem csupán játszik a szavakkal, az ígéreteivel, mint múlt ősz óta, akkor lesz megállapodás, egyébként nem! A tárgyalások elindulhatnak - de ahhoz, hogy az Orbán-kormány hozzájusson az IMF-hitelhez, végrehajtott törvényi változtatások kellenek. Ez azt jelenti: az EB nem hisz Orbán ígéreteinek, nem bízik Orbánban – csak a befejezett tényeknek fog hinni, csak azokra ad majd pénzt.
Ahogy tegnap is írtuk (Terelgeti nyáját, dédelgeti álmát… - http://progressziv.blog.hu/2012/04/24/terelgeti_nyajat_dedelgeti_almat), Orbánnak aközött kellett választania, hogy vagy folytatja a hosszabb távon reménytelenül sokba kerülő „piacról finanszírozást”, vagy elfogadja a „brüsszeli feltételeket” és ezentúl betartja az EU-s tagságból következő jogi kötelezettségeket.
Ez utóbbit választotta. Tegnap az történt, hogy Barrosonak „letette a nagyesküt”, aztán Barrosoék leültek, meghányták-vetették Orbán nagyesküjét – és azt mondták: „Ám legyen! Leülünk veletek tárgyalni – de a hitelnyújtás feltételein nem változatunk: vagy EU-konformmakká teszitek a vitatott törvényeiteket, vagy nem lesz sikeres a tárgyalás!”. Amikor tehát tegnap Orbán kijött Barrosotól, még nem volt EB-döntés a tárgyalásokról, csupán annyi volt, hogy azok az akadályok „hárultak el”, amelyeket eddig ő támasztott, t. i. a nem EU-konformitásával… AZ EB tegnap csak annyi „kompromisszumba” ment bele, hogy Magyarországnak nem kell a tárgyalások indulásával megvárnia az itthoni törvényváltoztatásokat, de a sikeres tárgyalás-lezárulás előfeltétele, hogy azok megtörténjenek. Némi időt nyert a kormány, de – ismételjük – a hitelhez jutás feltételeiben nem ért el „lazulást”. És ezt az időt sem Orbánéknak adták: mi, magyar állampolgárok kaptuk, azért, hogy mihamarabb véget érhessen az az eszement időszak, amikor Magyarországot 9%-on kell finanszírozni – és persze majd ezt a 9%-ot kell a magyar állampolgároknak vissza is fizetni… Nem vált be az orbáni taktika: nem sikerült „kifárasztani” az EU-t – az „őrség” továbbra is „szilárdan áll”…
Ez volt az eső olyan eset az EU történetében, amikor egy tagállam kormánya megkérdőjelezte az európai demokratikus értékeket és olyan törvénykezési gyakorlatba kezdett, amely igen kevéssé volt tekintettel a hatalommegosztásra és a mindenkori hatalom ellenőrizhetőségére. Az EU eddigi történetében még nem fordult elő, hogy egy tagállamban egy kormány azon igyekezzen, hogy „megvonja a demokráciát” a saját állampolgáraitól – és mivel ez volt az első ilyen eset, időbe tellett, amíg az EU döntéshozói felfogták, hogy egy legitim módon megválasztott kormány is cselekedhet vastagon és konzekvensen illegitim módon. Idő kellett nekik ahhoz is, hogy hatékony stratégiát alakíthassanak ki a helyzet kezelésére: olyan stratégiát, amely nem kelt feszültségeket az EU-tagállamok között és nem is sérti az EU alapokmányait. …És az EU úgy találta: a legjobb, ha hagyják érvényesülni azt a gazdasági potenciálbeli különbséget, amely (nem éppen Magyarország javára) fennáll. Hagyták, hogy Orbán maga válasszon sorsot: leteszi a fegyvert – vagy finanszírozhatatlanná teszi az országát és abba bukik bele. Az EU szempontjából gyakorlatilag mindegy volt: Orbán ellenállása így is-úgy is megszűnik…
…És most már csupán azt kell az EU-nak kivárnia, hogy elteljen egy a két, immár erős ellenőrzés alatt tartott két év. Azután pedig minden valószínűség szerint ad acta kerül Orbán.
2012.04.24. 22:03 Szerző: Đđ
Terelgeti nyáját, dédelgeti álmát…
A juhásznak jól van dolga,
Egyik dombról a másikra.
Terelgeti nyáját, fújja furulyáját,
Bú nélkül éli világát.
Népdal
Hát, megint hazudott…
Ma Orbán, miután találkozott Barrosoval, ezt mondta: „az akadályok lényegében elhárultak”… Rá néhány órára Barroso szóvivője viszont ezt közölte, az akadályok elhárulását firtató kérdésre: „Nem tudom megerősíteni azt, hogy elhárultak az akadályok a hivatalos tárgyalások előtt. Csak annyit erősíthetek meg, hogy ez a téma is szerepelt a mai tárgyaláson, az európai uniós jogszabályoknak való megfelelés kérdései mellett. A kérdést az Európai Bizottság holnapi találkozóján részletesebben is áttekinti.”
Az elmúlt fél év tapasztalataiból kiindulva nem valószínű, hogy a szóvivő hazudott volna. Ha így van, akkor viszont Orbán nem a valóságot mondta…
Meg tudom érteni, ha ezt tette volna! Az elmúlt időszak vesszőfutás volt számára: egyre szorongatóbb a finanszírozás kérdése - nyilván ő is érzi, hogy a belső fogyasztásra, a „nyájának” szánt „inkább finanszírozzuk magunkat 9-ért a piacokról, mint 4-ért az IMF-től”-szöveg, a hozzá kapcsolódó évi többszáz milliárdos kiadástöbblettel már aligha tartható sokáig. Őt is nyomaszthatja. De ugyanakkor ott a másik satupofa is: ha feladja az egészet és rábólint az EU-IMF-tandem „sarkalatos elvárásaira”, akkor azzal fel kell adnia a távlatos hatalmi elképzeléseit biztosítani hivatott „saját sarkalatos rendszerét”… De ha nem bólint és végleg szakít az IMF-fel, akkor is vége: agyonnyomhatja az államcsőd…
…Orbán kínlódik, már hosszú ideje. A szíve szerint kimondaná, hogy „Mennyetek a fenébe!” - de nem meri… Az államcsőd veszélye pedig azt mondatná ki vele, hogy „Eggyezzünk meg!” – de ezt meg nem akarja…
Orbán napról napra, hétről hétre, külpiacra szánt nyilatkozattól belföldi fogyasztásra szánt nyilatkozatig él, már hónapok óta. Csakhogy a hónapok, a hetek és a napok immár elfogytak: holnap így vagy úgy eldől a dolog – és a sorsa is. Órái vannak addig hátra…
…Van egy jelenet A bukás c. filmben: Hitler építészével, Speerrel az oroszok által körülzárt Berlinben Germánia, a tervezett új náci metropolisz makettje fölött ábrándozik arról, hogy „Egykettőre felépítjük ezt, amikor megnyertük a háborút…!”* Tudja, hogy ennek immár semmi realitása, hiszen csak órái vannak-lehetnek hátra a játékból… De addig is: ábrándozik még egyet.
…Remélem, Orbán is elvitte magával Brüsszelbe az új Puskás-, a debreceni és a felcsúti stadionok grandiózus terveit…
*Ld. itt, 14.41-től: https://www.youtube.com/watch?v=DvUV4zaRYf8&feature=related
2012.04.24. 12:01 Szerző: Đđ
Adózzunk önként!
„Vitam et sanguinem, sed avenam non!”
(„Életünket és vérünket, de zabot nem”)
A magyar rendek felkiáltása az 1741. szeptember 11-i országgyűlésen
Tegnap kaptunk öt új adót – én most azt javaslom, kreáljunk egy hatodikat is! Javaslom továbbá, hogy ezt az új adót minél többen fizessék önként!
…Mielőtt még azzal jönne valaki, hogy
a) megbolondultam,
vagy éppen azzal, hogy
b) ez netán valami olyasmi akarna lenni, mint a Fidesz ötlete az államadósság-lebontáshoz való önkéntes hozzájárulásról,
közlöm, hogy itt egészen másról van-lesz szó. Nem ment el az eszem (az a kormánynak ment el…) és mi közöm nekem a kormány elcseszett államadósság-kezeléséhez? Amihez viszont közöm van – több millió magyarral együtt – hogy miképpen kerülhet országunk élére egy racionális politikát folytató kormány?
A helyzet úgy áll, hogy erre legközelebb két év múlva lesz lehetőség – de csak akkor, ha addig létrejön és kellő társadalmi beágyazottságra tud szert tenni egy olyan politikai csoportosulás, amely céljául semmi mást, mint épp az ésszerűséget tűzi ki, és ezzel az ajánlattal lép a választók elé. Igen: a választók elé, akik talán a mögöttünk hagyott két évben – de legalább az előttünk álló kettőben – végre kellő számban értik meg, hogy nincs más „magyar”, „alternatív”, stb. út, mint az ésszerűség útja. Két év áll még a magyar választók előtt arra, hogy leszámoljanak az illúzióikkal. Két évük van arra, hogy legalább 2,6-2,7 millióan álljanak ellen a „könnyű megoldások” ígéretének, belátva azt, hogy akik ilyesmikkel nyertek eddig választást, sorra átbaszták a Jónépet!
…Amire viszont nincs két évünk, az ennek a racionális politikai erőnek a felállítása – és itt térek vissza az önkéntes adóra!
Egy politikai erő pénzbe kerül, nem is kevésbe. De mindenképpen kevesebbe, mint a mai orbáni „gazdaságpolitika” ára, sokkal-sokkal kevesebbe. Úgy is mondhatom: a magyar társadalomnak kifejezetten megéri befektetni ebben a projektbe! Mert ha nem teszi, akkor vajon mit várhat 2014-’18 között? Hogy majd (a stabilizáció, a „lendületvétel” után) jön az „elrugaszkodás” és az „emelkedés”? Hm… Ha jól tudom, ezeket éppen 2012-’14 közöttre kaptuk ígéretül…
Már írtunk arról, hogy
a) jelenleg nincs olyan politikai erő a porondon, amely „tiszta lappal és tiszta fejjel” állna ki a Fidesz ellen, amely tagjait és vezetőit tisztán teljesítményalapon válogatná (ld.: http://progressziv.blog.hu/2012/01/30/ellenzeki_cerberus),
b) „addig nem is remélhet a magyar választó az ő igazi érdekeit képviselő kormányt Magyarország élén, ameddig a kormányt adó pártot nem ő maga tartja el” (ld.: http://progressziv.blog.hu/2012/04/21/fuggetlen_magyar_kormanyt).
Na, kérem, erre kell az önkéntes adó! Lássuk hát, komoly-e a szándék a magyarokban arra, hogy jó kormányuk legyen? Tesznek-e ezért valamit – vagy tesznek rá, hogy tenniük kellene? Most eldőlhet, hogy állampolgárok lesznek-e, vagy alattvalók maradnak.
…Arra kérjük a poszt olvasóit, hogy akár kommentben, akár a Facebook-oldalunkra (http://www.facebook.com/pages/Progressz%C3%ADv-Blog/118495031520556?ref=ts) küldött üzenetben írják meg, vállalnának-e egy ilyen „állampolgársági adót” és ha igen, havonta mekkora összegben?
„Nincs mit tenni. Kinyírjuk a Dezsőt.”
Bacsó Péter: a Tanú - 1969
Mióta az eszem tudom, Magyarországon gazdasági reform van. Az első politikai fogalom, amelyet megtanultam, az „Új gazdasági mechanizmus” volt, még 1968-ban – a legújabb pedig a Széll Kálmán terv 2.0. (http://index.hu/assets/documents/belfold/szkt_2_0.pdf) Két dolog mindenképpen közös volt az összes tervben:
1. Egyiket sem valósították meg a maga teljességében.
2. Egyik sem oldotta meg és fel a magyar gazdaság alapvető, strukturális problémáit. (Megj.: Akkor sem oldhatták volna meg, ha az 1. pont nem lenne és megvalósultak volna.)
A sor elején álló tervek eleve a szocializmus alapjain és annak keretein belül szándékoztak maradni, így igazából legfeljebb a szocialista gazdasági rendszer egyes részterületein lehetett volna lépéseket tenni és a legtöbb, amit remélhető volt, hogy meghosszabbítják a rendszer szükségszerű bukását. …Aztán 1989-’90-től szabad lett a pálya: készültek is a gazdaságátalakítási kormányprogramok sorra. A Kupa-program, a Bokros-csomag, Széchenyi Terv (e néven az első), Új Magyarország Fejlesztési Terv, majd a Széll Kálmán 1. (akkor még nem tudtuk, hogy lesz 2. is). Mindeme terveknek mára szinte csak a neveik maradtak meg – és persze projektek itt-ott az országban – de egyik sem érte el a magyar gazdaság alapvetően új pályára állítását. Tulajdonképpen minden egyes újabb plánumot azért kellett összerakni, hogy az előző által megoldani szándékozott problémákat kezelje majd… Volt a tervek között, „tisztén gazdaságfejlesztési” célzatú és volt olyan is, amely az államháztartás rendbetételét tűzte ki elsődlegesen és ennek eszköze lett volna a terv intézkedésitől is remélt beinduló gazdasági növekedés.
A gazdasági növekedés kérdése külön megér egy gondolatot: a magyar politikusok azért szeretnék, ha komoly gazdasági „ugrás” lenne itt, mert akkor nem kellene foglalkozniuk az államháztartási reformmal – hiszen futná bőven minden igényre. A beinduló gazdasági növekedés a lusta és fantáziátlan magyar politikus varázsszere!
Az még csak-csak ment a terveknek, hogy valahogy növeljék az államháztartás bevételeit – ám sem a kiadási oldallal, sem a növekedéssel nem boldogultak. Örökké kurtítgatták a kiadásokat, de azok valahogy mégis mindig nőttek és nőttek… A gazdasági növekedés pedig egy hosszabb távon stabilan és enyhén lejtő vonal lett… ma már álom a 3% feletti szám e téren és igazából senki sem tudja, miképpen lehetne azt elérni-meghaladni?
Mostanra eljutottunk a falig: újabb, az államháztartást kvázi-egyensúlyba hozó bevételekre már csak a gazdaság végzetes megcsapolása árán juthatunk – nem beszélve a (szintén a gazdaságra visszacsapó) lakossági vásárlóerő-csökkentő adókról.
Minden jel arra mutat, hogy egy „pusztán gazdasági” terv nem elegendő a helyzet megváltoztatásához – és pláne nem elegendő egy makrogazdasági szemléletű terv. Itt komplex társadalmi átalakítási tervre van szükség, mert Magyarország gazdaságának erőtlensége a magyar társadalom „milyenségében” keresendő – és csak ott is oldható meg!
Hová vezet az, ha újra és újra gazdasági eszközökkel próbálják az egymást követő kormányok kezelni ezt a helyzetet? Oda, mintha belgyógyászati eszközökkel kezelnénk traumatológiai eseteket: úgy-ahogy életben lehet tartani a beteget, de sohasem lesz egészséges.
A magyar kapitalizmus nyomorék, mert a magyar versenyszféra komoly fejlődési rendellenességekkel jött a világra. Egy „klasszikus” kapitalizmus hosszú századokig érik, mire megszületik: van idő, hogy tömegek tegyenek szert a vállalkozás-szervezésben való jártasságra. A kapitalizmus a feudalizmus viszonyai között született; ha akkoriban egy-egy vállalkozás befuccsolt, ritkán veszélyeztette az egész gazdasági rendszer működését*. Volt tehát idő és lehetőség beletanulni a kapitalizmusba – de Magyarországon a rendszerváltáskor az volt a helyzet, hogy egy amúgy is gyenge polgári-kapitalista alapokkal és „átitatottsággal” rendelkező társadalomban éppen két generáció „maradt ki a kapitalizmusból”. 1949 és 1989 között a „legendás negyven évben” nem volt mód egy szabadpiaci alapú rendszerben tömegesen társadalmi és gazdasági tapasztalatokat szerezi. Ha van bűne a rendszerváltásnak – és a rendszerváltás első kormányának – akkor az, hogy úgy „vették el” a magyar társadalomtól a szocializmust, hogy nem tanították meg a kapitalizmusra. Adottnak vették a hozzáértést – akárcsak a demokrataságot. Mindkettőben tévedtek, és mindkét tévedésnek súlyos következményei lettek…
Ezt a munkát egyszer pótolni kell! Pontosabban: itt az ideje, hogy pótoljuk – különben olyan veszélyes társadalmi és gazdasági folyamatok „mennek keresztül” a magyar népen, amelyek akár évtizedeket is „kiradírozhatnak”.
Sajnos – ahogy láthatjuk – a jelenlegi kormánytól nem várhatjuk, hogy „megtanítja a magyarokat kapitalistának lenni” – hiszen maga a kormány nem is tudja, hogy mit és hogyan kellene tennie ennek érdekében. Sőt: azt sem tudják, hogy „dolguk lenne ezzel” – különben is: számosan vannak a kormányoldalon, akiknek eleve maga a piaci verseny és a kapitalizmus is valami „nem egészen kóser” dolog. (…És még akik benne is vannak nyakig a tőkéslétben, azoknak sem fűlik a foguk a versenyhez – ők is „állami vállalkozók” szeretnek lenni.)
A magyar társadalom jó része sem „követeli”, hogy képezzék át a szabadverseny viszonyaira: mivel nem ismerik azt, ezért nem is hiányzik nekik. Csak állnak, értetlenül, hogy „Miért nem oldja már meg a kormány…?!” Állnak – csakhogy (ha még nem is veszik észre) a falánál állnak. További erőforrás-elvonásokkal már nem jutunk semmire – új erőforrások teremtésébe kell kezdenünk, erre kell alkalmassá válnunk, ebben kell jártasságot szereznünk! És ez magunktól nem megy, ide szervezett segítség – egyfajta „mentális Marshall-segély” kell.
Mivel – mint említettem – a jelen kormánytól nem jön már efféle segítség, ezért ez a következő, 2014-től a hatalomba lépők feladata lesz majd. Ez két év veszteség – de nem feltétlenül lesz elvesztegetett ez a két évünk, ha ezt az időt arra használjuk fel, hogy előkészüljön a majd az új kormány által elindítandó program, annak minden szükséges részletével.
Mindenek előtt: el kell kezdeni megbeszélni a társadalommal, hogy a faltól csak akkor fogunk tudni ellépni, ha tömegek (és elsősorban a már „futó” vállalkozók) tesznek szert a maiaknál minőségileg jobb, magasabb szintű vállalkozási képességekre. Idő kell ahhoz, hogy sokan belássák: nekünk kell tanulnunk és változnunk, nem pedig csak arra kell várnunk, hogy „Majd a kormány…”
*E ritka esetek egyike volt a XIV. sz.-i itáliai bankcsőd-sorozat, amely azonban éppen a feudális uralkodók hadakozhatnékjából indult ki – és az 1348-49-es pestisjárvány „fejelte meg”.
2012.04.22. 23:09 Szerző: Đđ
Bűnpártolás?
„Pravda vítězí”
(„Az igazság győzedelmeskedik”)
A cseh köztársasági elnöki lobogó jelmondata – 1920 (Husz János 1413-as, majd 1415-ben a Konstanzi Zsinaton is elismételt szavai után)
Mint az napvilágra került, folyó hó 16-án az ügyészség nem tartotta vádelemelésre alkalmas cselekménynek Baráth Zsolt jobbikos országgyűlési képviselő „vérvádas” beszédét. Az ügyész véleménye szerint bár beszédében „a zsidóságot sértő és megbélyegző kijelentéseket tett, a véleménynyilvánítás szabadságának kereteit nem lépte túl”. Ahhoz ugyanis az kellett volna, hogy „olyan feszültséget gerjesztő, lázongó magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy a szenvedélyeket felszítsa, a társadalmi rendet és békét sértse. Gyűlöletre az uszít, aki másokat aktív, tevékeny gyűlöletre ingerel.” Baráth Zsolt képviselő felszólalása azonban – az ügyész véleménye szerint – „semmilyen tevékenység gyakorlására, így erőszakos magatartásra nem hív fel, aktív, tevékeny gyűlölet kiváltására ezért nem alkalmas.”
…Mármost, tisztelt Ügyész úr, hivatkozhatnék arra, hogy Balogh egy olyan, jogerős magyar bírói ítéletet kérdőjelezett meg, amelyet kihirdetése óta általános szakmai elfogadottság övez a mértékadó magyar jogászi körökben és azt a magyar igazságszolgáltatás egyik csúcsaként tart számon a jogászi szakma. Ez az ítélet soha, semmilyen hivatalos fórumon nem lett megkérdőjelezve. De nem hivatkozom mégsem erre, hiszen a magyar kormány épp a napokban szegült szembe egy, az Európai Emberi Jogi Bíróság által hozott jogerős ítélettel.
Inkább magát a cselekményt vizsgálom – ahogy feltehetőleg Ön is tette.
Nos, Baráth Zsolt szavai igenis: feszültséget keltettek azok körében, akik antiszemiták. Újabb muníciót adott nekik, tovább növelte bennük a zsidóság iránti ellenszenvet – hiszen Balogh nem kevesebbet állított, mint hogy a zsidók rituális okból meggyilkoltak egy magyar, keresztény lányt, majd vérét sötét mágiáik során „hasznosították”. Tisztelt Ügyész úr, ha Ön szerint egy efféle „horrorsztori” nem alkalmas arra, hogy az „elkövetők” ellen „feszültséget gerjesszen”, akkor nem tudom, mi lenne erre alkalmas Ön szerint?
Hangsúlyozom, a törvény szövege nem követeli meg az uszítás tényének megállapításához azt, hogy expressis verbis kimondja az illető, hogy „Ezt vagy azt öljük meg, űzzük el, fosszuk ki, stb.!”, hiszen állásfoglalásában Ön is azt írja: „Gyűlöletre az uszít, aki másokat aktív, tevékeny gyűlöletre ingerel.” Igen: ingerel – és mondja, Ön szerint a vérvád nem alkalmas aktív, tevékeny gyűlöletre ingerelni az egyébként is igencsak „izgatott” szélsőjobbos társaságot? Ha megnézte volna állásfoglalása előtt a hírhedt „nemzeti radikális” fórumokat, ott ezerszám találhatott volna olyan megnyilatkozásokat, amelyek nagyon is aktív zsidógyűlöletről tettek tanúságot, kifejezetten a Solymosi Eszter-ügy kapcsán, arra hivatkozva.
Mégis, Ügyész úr: mi más célja lehetett Baráthnak, mint éppen a gyűlöletre való uszítás? A történelmi igazság keresése, felfedése? Az benne van a korabeli ítéletben és a perrel kapcsolatos iratokban. A vérvád valódiságának kutatása? Erről könyvtárnyi irodalom szól – és minden hiteles, mérvadó, komoly és objektív forrás szerint a vérvád a zsidóság elleni gyűlöletkeltés céljából kigondolt koholmány. (A zsidó vallás a vért tisztátalannak tartja: a levágott állatot ki kell véreztetni, de még a menstruáción túlesett nőnek is rituális tisztítófürdőn kell átesnie… Az emberáldozat tilalma pedig már ott szerepel Izsák történetében…)
...De mondok én Önnek valamit! Vegyünk egy másik „közeget”: azokat, akik éppen Önben látják sorsuk megrontóját – ügyészként szerezhetett már ilyen „ismerősöket”. Nos, Ön szerint nem lenne alkalmas körükben az Ön elleni „tevékeny gyűlöletre” való uszításra az, ha valaki arról mesélgetne nekik, hogy Ön megölt egy gyereklányt? Dehogynem!
…De az igazi gyöngyszem még hátravan az Ön által jegyzett határozatban!
Ön azzal zárja indoklását, hogy a közösség elleni izgatás „megvalósulásához a sérelem bekövetkezésének reális lehetősége kell, vagyis olyan helyzet fennállása, amikor a folyamatnak a sérelem bekövetkezése irányába ható továbbfejlődésével számolni kell.” Bizony, bizony: ez a „helyzet" fennáll. Ne feledje Ügyész úr, hogy ez az az ország, ahol kifejezetten rasszista indítékkal a közelmúltban cigánygyilkosság-sorozat történt. Fentebb már megállapítottuk, hogy a „baráthi” beszéd igenis: alkalmas arra, hogy igen sokakat „gyűlöletre ingereljen” – ezen már túl is vagyunk (ismét csak a fórumokra hivatkozom). Ebben az országban nyolcszázezer olyan ember él, aki támogatja azt a politikai erőt, amely eszmei alapjaiban, jelkép- és fogalomrendszerében, külsőségeiben, megnyilatkozásaiban és a tagjai és szimpatizánsai által „fogyasztott” információbázist illetően megegyezik a Nyilaskeresztes Párttal, a Hungarista Mozgalommal. Prominensei szerves, élő kapcsolatot tartanak fenn ezen egykori mozgalmak külföldön élő és máig aktív szimpatizáns-köreivel, élvezik e körök támogatását. (Persze, tudjuk: más a történelmi háttér, ezért változattak a „beszédtechnikán”, ha nyilvánosan szónokolnak… Na de egymás közt…!) …Mármost, Ön szerint meddig tart, amíg valaki e nyolcszázezrek közül „breivikizálódik”?
…Értem én persze: az ügyészség óvakodik a jog eszközével igazságot tenni a politika – és a politikusok – világában. Hiszen ha ezt megtenné, ha azt tenné, amit elvileg neki a törvény előír, amiért van, ami a kötelessége, akkor szükségképpen végig kellene mennie e logika mentén és fel kellene lépnie nemcsak egy zsidózó jobbikos kishallal szemben, hanem (mondjuk) egy közgépes nagyhallal szemben is. Ez pedig már hogyan is venné ki magát: ha Polt szembemenne Simicskával – és Orbánnal is persze… És megértem Önt is: egy hivatali hierarchiában visel beosztást – és e beosztását meg is szeretné őrizni, egy olyan közegben, amely bizony nem arról híres, hogy a törvénynek tűzön-vízen és érdekkörökön keresztül is érvényt szerez. Továbbá: arról sem híres e közeg, hogy egyértelműen elítélné az antiszemitizmust (vagy épp a cigányellenes előítéleteket) és hogy mindenáron igyekezne érvényt szerezni a magyar jogrendben lévő, kirekesztés-ellenes paragrafusoknak…
Csakhogy: az, hogy valaki ügyész, nem csak beosztás, hanem hivatás is. Nem csak azért ügyész valaki, hogy ezzel keressen kenyeret, hanem azért is, hogy mint az igazságszolgáltatás egyik „oszlopa”, aki felelős a társdalom felé, a törvény eszközével segítsen megszüntetni a társadalom normális működésében keletkezett zavart – nem az tehát a hivatása, hogy elfedje e zavarokat!
…Egyébként annak, ha valaki „igazságszolgáltatási értelemben” fedi el a zavart – magyarul: a bűnt – van neve is: bűnpártolás - és 5 évet „ér”, ha „hivatalos személy eljárása során követi el” (Btk. 244. § (3) b. pontja).
El kell végre dönteni nekünk, magyaroknak: akarunk-e jogrendet, vagy inkább az „erősebb kutyák és a gyáva nyulak rendszerét” szeretjük? Mert e kettőt nem lehet vegyíteni!
Az ügyészség álságfoglalása állásfogalása itt olvasható:
2012.04.22. 12:20 Szerző: piefke
Levél a Főpásztorhoz
„Akik megvallanak engem az emberek előtt, én is megvallom majd mennyei Atyám előtt”
Máté evangéliuma, 10.32
Főtisztelendő Bíboros úr!
A minapi, az Élet Menetén elmondott beszéde nagy elismerést váltott ki. Abban, mint az köztudott, megvédte zsidó honfitársainkat a magukat „a legkülönb magyaroknak” tartó szélsőjobbosok támadásaitól. E fellépése adta az ötletet ahhoz, hogy ezzel a levéllel forduljak Önhöz.
Ahogyan annak idején Szent Pál kiterjesztette Jézus tanításait a pogányokra, úgy kellene most Főtisztelendő Bíboros úrnak is kiterjesztenie a védelmét: immár nem csupán a zsidók szorulnak védelemre Magyarországon, hanem az egész nép!
Értem én, persze: ha valaki magas hivatalt visel egy intézményben, akkor lojálisnak kellé lennie az intézmény iránt. Képviselnie kell annak érdekeit… A katolikus egyház is intézmény – csak az a kérdés, mik az igazi érdekei? Az-e, hogy a saját alapelvei ellenében is támogatást kapjon? Az-e, hogy e támogatásért és azért, hogy formálisan, papíron terjeszkedhessen (iskolákat kapjon, állami támogatást kapjon, hitelvei teret nyerhessenek a közoktatásban, ezáltal remélhetve újabb híveket a nyájba, stb.) maga az egyház olyanokat támogasson, akik szellemiségükben és az általuk a mindennapi életben, tetteikkel bizonyított értékrendjükben annyira távol állnak a krisztusi elvektől, hogy ahhoz képest a pogányok valóságos szentemberek?
…Igen, Főtisztelendő Bíboros úr: Orbánra és bandájára gondolok. Azért neveztem őket kormány - vagy esetleg „érdekkör” - helyett bandának, mert ez a legtalálóbb és a legpontosabb kifejezés rájuk: egyenesen következik abból, amit, amiért és ahogyan tesznek.
· Vajon keresztényi-e zárt elitként rátelepedni egy szabad nép nyakára, eltervezvén azt, hogy „tizenöt-húsz évig” el ne mozdíthassa őket a nép, akkor sem, ha munkájukkal a magas pozíciót meg nem szolgálják?
· Vajon keresztényi-e vizet prédikálni és bort inni: azt állítani, hogy meg lehet élni a negyvenvalahány ezer forintból – pláne, ha van egy jó kecske is a háznál! – miközben ők maguknak százmilliárdokat osztogatnak, úgy, hogy törvényt gyártanak haverokra szabva, tendert írnak ki „közgépesítve”, vagy épp olyan szabályokkal állnak elő, hogy a nem is kell tendert kiírni?
· Vajon keresztényi-e hazudni: mást mondani bel- és külföldön? Keresztényi-e alkalmatlan, viszont öntelt embereknek hatalmat adni embertömegek sorsa felett?
· Vajon keresztényi-e az, ha a földi hatalom birtokosai akarják eldönteni, hogy Isten milyen is és hogy miféle liturgia szerint kell őt tisztelni? Szabad-e kereszténynek egy efféle folyamatban részt vennie, előnyöket remélve ettől a közreműködéstől?
· Vajon keresztények által támogatható-e és tisztelhető-e az a kormány, amely milliárdokat ad haveri cégeknek felesleges „tanulmányokra” és felesleges tevékenységre, amikor az országban gyerekek tízezrei éheznek?
…És még sorolhatnám, sajnos!
Az egyház a történelem során számos alkalommal állt arra érdemtelenek mellé, azért, hogy „kincseket gyűjthessen a földön” – és ennek mindig az egyházba vetett hit megrendülése lett a következménye. Főtisztelendő Bíboros úr helyében én bizony nem kockáztatnék meg egy újabb ilyen kört!
Krisztus arra tanított, hogy álljunk mindenkor a kicsik, a kiszolgáltatottak, a még tudatlanok, a gyengék, a védtelenek mellé és messziről kerüljük el a földi hatalmasságokkal való kokettálást. Ha Főtisztelendő Bíboros úr hisz Krisztusban, akkor nem hihet Orbánban és nem hihet az orbánizált Magyarország ideájában sem. Higgye el: nem ér annyit a hit remélt terjesztése, amennyit ezért a hitből fel kell áldozni, meg kell tagadni! Mert mit ér terjeszteni egy olyan hitet, amelyet épp a terjesztői árulnak el, nap mint nap? Mennyit ér az, ha ugyan mondom, hogy Uram, Uram, de nem cselekszem – pedig megtehetném? Mennyire lehet az emberek életében zsinórmérték egy ilyen elárult, kiüresített hit? Talán azt kívánja az egyház és Főtisztelendő Bíboros úr, hogy az emberek azt tanulják el a katolikus egyháztól, hogy miképpen kell önérdekből kollaborálni a hatalommal? Mit mondana minderről Főtisztelendő Bíboros úr Jézusnak, ha az egyszer csak Ön elé toppanna?
Főtisztelendő Bíboros úr, azt hiszem, Ön sokkal többet nyerhet Krisztus igazi egyházának azzal, ha (mint az Élet Menetén) kiáll és nyilvánosan szót emel az orbánizmus ellen, minden magyar ember érdekében. Kérem Önt, ne kövesse a magyar katolikus egyház sajnálatos hagyományát abban, hogy odaáll egy tekintélyuralmi, a kiváltságosoknak mindent, a „körön kívülieknek” viszont oly keveset adni képes rendszer mellé. Bizonyára Ön is tudja azt, hogy az egyház ott erős, ahol a nép mellett áll, dolgozik, ahol része tud lenni az emberek mindennapi életének. Az egyházat nem azért alapította Jézus, hogy rá két évezredre egy bizonyos Simicska úr jó sokat kaszálhasson majd és nem is azért, hogy majd Magyarországon néhány önkormányzat vitatható módon juttasson sulikat egyházi kézbe. Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy bárki is efféle sekélyes célokért vállalt volna egy keresztre feszítést…
Jézus véleménye, nézetei, tanításai a méltó emberi életről nem akkor fog terjedni, ha azt a hatalom „erősen ajánlja”, hanem akkor, ha az emberek hitelesnek látják azokat, akik e tanításokat elviszik közéjük – gondolja meg Főtisztelendő Bíboros úr, hogy ma vajon hányan találják hitelesnek Jézus magyar egyházát? És ha úgy találja, hogy bizony: nem elegen, akkor javaslom, válassza a hitelessé válás evangéliumi útját!
2012.04.22. 01:22 Szerző: Đđ
Dölyfölgetük, dölyfölgetünk…
Sohse hull le a vörös csillag:
Nap, Hold, Vénusz lehullott régen
S ő dölyföl a keleti égen.
Ady Endre: A csillagok csillaga - 1907. augusztus 25.
…Bár most éppen a nyugati ég felől, Strasbourgból villantotta fel az Európai Emberi Jogi Bíróság azt a bizonyos vörös csillagot – és a magyar kormány dölyföl: a bíróság ítéletével.
Történt ugyanis, hogy a nevezett bíróság hozott egy ítéletet (http://cmiskp.echr.coe.int/tkp197/view.asp?action=html&documentId=894707&portal=hbkm&source=externalbydocnumber&table=F69A27FD8FB86142BF01C1166DEA398649), amely szerint a magyar államnak összesen 6.400 eurót kell fizetnie egy bizonyos Fratanolo Jánosnak, mivel a magyar állam megsértette az illetőnek a szabad véleménynyilvánításhoz való jogát. Történt ui., hogy János még 2004 tavaszán a zakóján egy veres csillagot viselt… és ez Magyarországon 1993 óta büntetendő. János ezért a Btk. 269/B. § alapján meg is baszták… Az Európai Emberi Jogi Bíróság/Strasbourg szerint emberijog-ellenesen. Mivel pedig Magyarország még 1992-ben csatlakozott az emberi jogok európai egyezményéhez, a strasbourgi ítélet kö-te-le-zőőő!
…De persze nem az Orbán vezette Magyarországra nézvést! Nekünk senki se diktáljon, se Brüsszelből, se más, nyugati, a rendes magyar ember számára leírhatatlan és kimondhatatlan nevű városokból! Meg aztán: hogy is nézne ki az, ha a folyton komenyistázó kormány épp egy komenyistának perkálna ekkora hihetetlen összeget, a magyar adófizető polgárok nehezen megkeresett és belőlük még nehezebben kisajtolt pénzéből! Erre nem adunk ki pénzt – kell az másra: Matolcsy lyukainak befoltozására (…ó, bár csak már látnánk, ahogy befoltozzák a lukát!), no meg másnak is, t. i. a Közgép Zrt.-nek, azaz Simicska „Ténylegestulajdonos” Lajosnak…
Mit üzen ezzel a dölyföléssel a kormány? Nem mást, mint hogy lehet kedvünk szerint válogatni, mely bírósági ítéleteket tartjuk be és melyeket nem. Ez pedig kb. nagyjából-egészéből a jogbiztonság és a jogállamiság vége…
…Arra azért befizetnék, hogy mit szólna a kormány, ha valaki Handó Tünde főfőfőbírónő megfellebbezhetetlen verdiktjére mondaná, hogy „…De én leszarom!”? Mert hát igen: ha nem kell tartania a magyar államnak magát egy olyan bíróság ítéletéhez, amelynek joghatályát maga a magyar állam ismeret el korábban, akkor a magyar állampolgártól ugyan miféle alapon várná el ez a saját maga által vállalt kötelezettségét megszegő állam a jogkövető magatartást?
Handót – annyi más Fidesz-kinevezetthez hasonlóan - nyilvánvalóan azzal a szándékkal ültették pozícióba, hogy a pozíciója adta eszközökkel védje-szolgálja a Fidesz-hatalmat. Ám mit sem fog érni ez az egész hatalomba helyezés, ha egyszer maga a kinevező, a magyart állam deklarálja, hogy a bírói hatalom tulajdonképpen nem is érvényes… Aki dölyföl a joggal, az ne csodálkozzon, ha mások éppen vele fognak dölyfölni!
2012.04.21. 21:25 Szerző: Đđ
Blogterrorista lettem!
„[Ha képesek vagyunk visszanyerni önbizalmunkat], megmarad a rend, a biztonság, túljutunk gazdasági nehézségeinken, megőrizzük értékeinket és egy új, korszerűbb, hatékonyabban működő magyar szocializmust hozunk létre. Ha nem, az anarchia, a káosz – és ne legyen illúzió – a fehérterror fog eluralkodni.
Grósz Károly, az MSZMP főtitkárának beszéde a demokratikus ellenzék egyre terebélyesedő tevékenységéről a Kommunista Aktíva ülésén - 1988. november 29.
Szokás, hogy a posztjainkat egy-egy idézettel vezetjük be – de most kettő is lesz, íme, a második, (amely egyből meg is magyarázza, miért választottuk ki Grósz Károly híres szavait posztunk elejére):
„Csak azért, hogy néhány nyikhaj, senkiházi, utolsó, tollforgató terrorista, az úgy gondolja, hogy rajta keresztül lehet a legtöbbet ártani a politikai ellentábornak.”
Kövér László, az országgyűlés elnöke, ideiglenes köztársasági elnök nyilatkozata a HírTV Péntek8 című műsorában – 2012. április 20.
Ez van… Ami Grósznak a fehérterror volt, az Kövérnek a blogterror: a nyílt, működő demokratikus politikai kultúra. Ide jutott (vissza) 24 év alatt Magyarország: egyik vezető politikusa azért nyilvánít terroristának valakiket, mert azok normális, demokrata polgárokként viselkednek, teszik a dolgukat és szarságnak nevezik a szarságot.
Nem hiszem, hogy Kövér ne lenne demokrata – mert nem hihetem ezt, annak ismeretében, hogy ő maga éppen Grószék antidemokratikus, egypárti és kritikát nem tűrő rendszere ellen harcolt. Nem változhat ekkorát egy ember szűk negyedszázad alatt – hacsak…
Hacsak: el nem ment az esze!
…És innentől már nem is kell idegeskednünk, nem kell felháborodnunk sem azon, amit Kövér Laci beszél: legyünk segítőkészek inkább, igyekezzünk őt megnyugtatni! Üljünk le mellé képzeletben és szóljunk hozzá, mint egy régi jóbarát:
- Sebaj, komám: épp ezekre az esetekre van a társadalombiztosítás! Menj csak be, nyugodtan! Vagy ha éppen az a bajod, hogy olyan furán nyugtalan vagy, az se baj: bemehetsz úgy is, majd ott lenyugtatnak! Pénz nem számít, a költségekkel ne törődj – gondold azt, hogy te egy „Közgép-tender" vagy! Nekünk minden pénzt megér az, hogy normális elnöke legyen az országgyűlésnek!
…És ha már itt tartunk: arra is hajlandók vagyunk áldozni, hogy a miniszterelnökünk is normális legyen – és akkor a köztársasági elnök akár maradhat is egy… Szóval: ő/az már nem számít, mert ha a miniszterelnök és a parlament elnöke O.K., akkor a közjogi méltóságoknál meglesz a kétharmad.
2012.04.21. 15:21 Szerző: Đđ
Független magyar kormányt!
„Látják, hogy a gazdagokban és hatalmasokban nem bízhatnak meg, hiszen azok csak a britek szerepét vehetik át a szabadság nevében.”
Richard Attenborough: Gandhi (részlet Gandhi egyik beszédéből) - 1982
Posztunk címe látszólag egybecseng a Fidesz hangoztatta elképzelésekkel, csakhogy amíg ők az EU-tól és az IMF-től - no meg a világ realitásaitól – szeretnének függetlenedni, addig itt valami egészen másról lesz szó. A leendő magyar kormány(erő) kívánatos belső függetlenségéről – továbbá arról, hogy ezt a belső függetlenséget nem csupán a mai kormányerők részéről fenyegetheti veszély.
Mi is az a belső függetlenség egy kormány esetében? Nem más, mint hogy a kormánynak módjában áll az ország, a nép valódi és hosszú távú érdekeit képviselni, ilyen politikát folytatni. Azt jelenti a belső függetlenség, hogy sem a kormány, sem a kormányfő, sem pedig a kormányt adó politikai erő(k) nem függ(nek) nagy, koncentrált gazdasági érdekcsoportoktól.
…Ilyen értelemben független kormányunk még nem volt!
Azt tapasztaljuk a rendszerváltás óta folyamatosan és egyre erősödő intenzitással, hogy a magyar politikát a vele összefonódott gazdasági érdekkörök „üzemeltetik”. Ez egy teljesen abszurd rendszerhez és működéshez vezetett: alapesetben nálunk egy kormányzati-parlamenti döntés inkább szolgál szűk csoportérdekeket, mintsem a magyar nép stratégiai érdekeit. Míg ez utóbbiak legfeljebb néhány szlogenben fogalmazódnak meg, de szinte sosem jutnak el a törvénybe foglalásig, addig az előbbiek mára gyakorlatilag a teljes parlamentáris rendszer meghatározzák. A gazdasági érdekkörök döntenek mindenről a politikában: törvényekről, irányokról – és persze személyekről is: „mosolyognak és szavatolnak, megírják, ki lesz követ” – ahogy József Attila Hazám c. versében áll. (…És mióta van már TEK-ünk, lassan eljön az is, hogy „cicáznak a szép csendőrtollak...”)
Eddig minden demokratikusan megválasztott kormányunk és kormánypártunk ezt az utat járta – az, hogy a mostani akkora intenzitással teszi ezt, amint azt tapasztaljuk, csupán mennyiségi, de nem minőségi eltérés.
…A magyar népnek pedig egyszerűen nincsenek meg az eszközei ahhoz, hogy ezen a rendszeren alapjaiban tudjon változtatni. Ez azért van így, mert gyakorlatilag kétféle politikai erő létezik ma Magyarországon:
1. amelyek közreműködői és haszonélvezőt ennek a politikai-gazdasági hatalmi érdekszövetségnek, vagy oda igyekeznek (Fidesz-KDNP, MSZP, illetve a „vagyoda” Jobbik),
2. azok, akik ugyan „nem vesznek részt ebben a játékban”, ám politikai impotenciájuk és célszerűtlenségük okán sohasem kerülhetnek abba a helyzetbe, hogy megváltoztassák ezt a rendszert (LMP és a különféle ellenzéki alternatív, civil, stb. mozgalmak, illetve az ultrabalos, vagy épp liberális törpepártok).
Igen, jól látja az olvasó: a felsorolás nem teljes, abban nem szerepel sem a Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány, sem pedig a Demokratikus Koalíció. A DK-val nem érdemes foglalkoznunk: ha van „nyuggerpárt” Magyarországon, akkor az a DK, ráadásul olyan vezetővel az élen, aki maga az elfogadhatatlanság szimbóluma. (Hogy ez mennyire objektív és mennyire szubjektív, abban az eredmény szempontjából nem érdemes elmélyedni: a politikai hatás szempontjából ui. egyre megy!)
…Marad a HH – de vajon marad-e?
Erre nézvést igen jól eligazít minket, ha elolvassunk a Policity.eu-n (www.policity.eu) a Szigetvári Viktorral tegnap (április 20-án) megjelent interjút – nem mellesleg: az utóbbi időkben a teljes magyar politika mögöttes világáról a legtöbbet eláruló riportot. (http://policity.eu/index.php/interjuk/item/interju-szigetvari-viktorral) Mint az tudott, Szigetvári Viktor a HH kuratóriumának tagja, a HH egyik „oszlopa”. Önéletrajza itt olvasható: http://www.szigetvariestarsai.com/fooldal/munkatarsaink/szigetvari-viktor-ugyvezeto/ - érdemes átfutni a honlapon található Munkáink és ügyfeleink menüpontot is…
Nos, ha elolvassuk mind az interjút, mind pedig az interjúalanyra vonatkozó „ajánlott irodalmakat”, akkor mindezekből látszik, hogy vajon mennyire lehet igaz az – több értelemben is -, ami a HH honlapján olvasható: „A Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány nem valamely politikai erő mellett működő háttérintézmény: nyilvános javaslatainkkal és gondolatainkkal a hatalom mindenkori gyakorlóira akarunk hatni, a mindenkori magyar kormányzat munkáját kívánjuk jobbítani.” Olvasva a cikkben Szigetvári mondatait, amelyek az MSZP-tagságáról és e pártnak hosszú ideje és ma is folyamatosan végzett tevékenységéről szólnak, mindenben igazolva láthatjuk azt, amit egy korábbi, a HH és az MSZP „stratégiai partnerségével” foglalkozó posztunkban (Ellenzéki cerberus? - http://progressziv.blog.hu/2012/01/30/ellenzeki_cerberus) írtunk: a HH funkcionális és távlati stratégiai értelemben nem független az MSZP-től, hanem azzal egyfajta szimbiózisban létezik. (A posztban említett DK-s „vonal” most indifferens, annak, mint politikai tényezőnek harmadlagos jelentősége okán…)
…De van tovább is ez az érdekes interjú! Alább ezt mondja még Szigetvári, jelenlegi munkáiról: „tanítok a Budapesti Kommunikációs Főiskola és Századvég közös képzésén, a posztgraduális politikai kampánytanácsadó iskolában stratégiai órákat tartok, amelyet még Wermer Andrással terveztünk el közösen”. A Századvéggel közös…, amelyet még Wermer Andrással közösen…
…Joggal idézheti erre a magyar választópolgár a híres mondatod A Tanú c. filmből: „Egy brancs maguk, hiába is tagadja.”
Ezek a fiúk abban a rendszerben nőttek fel és szocializálódtak mind politikai attitűd, mind pedig gazdasági működés szempontjából, amelyről a poszt elején volt szó. Erre tették fel az életüket, erre alapozzák az egzisztenciájukat. Ha ez a rendszer megszűnne, ugyan hol találnák magukat ők? [Nyilvánvaló: a prérin! Hol lelhetne ügyfelekre az igazi versenyszférából az a tanácsadócég, amely e szférából eddig - saját honlapja szerint - „versenyszféra” alatt többek között Magyar Villamos Művek Zrt.-t és a MÁV Cargot érti? (…Ja, meg a Providentet!) Érdekük-e ezek tükrében nekik az igazi változás?]
Addig nem is remélhet a magyar választó az ő igazi érdekeit képviselő kormányt Magyarország élén, ameddig a kormányt adó pártot nem ő maga tartja el.
De lehetséges-e egy ilyen párt a mai Magyarországon?
…„A magyar politikai rendszerbe egy semmiből érkező pártként betörni szinte lehetetlen, egészen addig, ameddig szét nem esik valaki a nagyobb pártok közül.” – mondja Szigetvári.
Nos, egyrészt az a helyzet, hogy az MSZP szétesett. Kivált belőle a DK és elvesztette szavazói több mint felét. Hiába van új vezetősége, hiába vannak meg a maradék anyagi bázisai és hiába van 20.000 körüli tagsága – társadalmi hitelessége nincs. Nem mérhető számottevő elmozdulás a párt elutasítottságában sem.
Másrészt pedig: egy új párt sikere, politikai térfoglalása nem attól függ, hogy van-e „nagyméretű konkurense”, hanem attól, hogy van-e jobb ajánlata annál, amit a többiek kínálnak.
A ma egyik pártot sem támogató, ám a közélet alakításában részt venni akaró választók egy olyan pártra várnak, amely világosan és egyértelműen elmondja, mi a baj itt és azt is, hogy miképpen jövünk ki ebből a bajból. Olyan pártot akarnak látni, amelyik nincs tele az elmúlt bő két évtized politikusaival – hiszen róluk jól tudják, hogy sem a hatalomban, sem ellenzékben nem képviselték őket és nem tudtak mit kezdeni a magyar társadalom és gazdaság problémáival. Sőt: meg sem nevezték azokat! A „független” magyar választópolgár pontosan látja, hogy amiben akár kormány-, akár ellenzéki oldalról a „létező” pártok és politikusok gondolkodnak, az nem az ő ügye…
A magyar politika egyes szakterületein a HH által az utóbbi évben végzett tevékenység hasznos lehet, ha annak célja nem az MSZP ismételt hatalomba juttatása. Mert ha egy újabb „szocikorszak” következik (akár Bajnaival, mint „arccal” eladva…), akkor a valószínűség szerint nem történik érdemi változás hatalom, politika, gazdaság és állampolgár viszonylatában.
2012.04.20. 00:13 Szerző: piefke
A fiúk háborúba mennek?
„Ne erőltesd! Ne erőltesd, mert olyan háborút kapsz, hogy el sem hiszed! Add fel! Add fel!”
Rambo – 1982
Hm… Szóval a jobbikos fiúk polgárháborúzni szeretnének? „So sei es!” – „Hát legyen!” – ahogy legnagyobb idoljuk, bizonyos Adolf mondta annak idején, London bombázását bejelentendő*…
Egy háborút nagyon könnyű elkezdeni… De háborúban igazán győzni – az baromi nehéz dolog! Ugyanis a háborút az nyeri, aki a győzelem után képes a békét is megnyerni!
Minden igazi katona – és igazi hadvezér – utálja a háborút és nem tekinti azt hülyegyerekek játszóterének. Azok, akik „imádnak háborúzni”, kb. a kocsmai verekedők, vagy a futballhuligánok szintjén állnak: a békében nem boldogulnak, mert ahhoz vagy ostobák, vagy lusták, vagy tanulatlanok, vagy szerencsétlenek – és úgy érzik, „Majd a háborúban..!” Ott megmutatják, kik is ők valójában és mire képesek…
…És általában meg is mutatják… Róluk így írt Nemeskürty István Rekviem egy hadseregért című könyvében:
„Sok volt… a nemzetiszocializmus híve, …az a típus ez, aki a békeévekben semmire se vitte, s most a hadsereg számszerű bővítése jó alkalom a fix állás, fix fizetés megszerzésére, "egzisztencia" megteremtésére, a kispolgárságból a középosztályba való felkapaszkodásra. Nem kell döntenie, gondolkozik helyette a kincstár és a felettes parancsnoka. …a katonai hivatás érzése éppúgy nem élt bennük, mint a rájuk bízott emberek iránti felelősségérzet. Váratlan helyzetekben csődöt mondtak, fogalmuk sem volt róla, mi a teendő.”
…Körülbelül ilyenek lehetne-lehetnének a Jobbik-sereg tagjai is – mert ugyan ki a fene álmodozik polgárháborúról a XXI. századi Európa közepén? Azok, akik nem boldogulnak ezzel a modern Európával. Hiszen tehetséggel, tudással és kitartással annyi lehetőség adódik az érvényesülésre, a sikerre – és ha itthon valamiért végképp nem, akkor hát az EU-ban! Viszont: ugyan miféle „hadisikerek” érhetők el tehetség, tudás és kitartás híján? Azok a frusztrált alakok, akik most arról ábrándoznak, hogy egy „mindent megtisztító” polgárháborúban majd „le kell darálni” a számukra nem kívánatosakat, vajon tényleg elhiszik azt, hogy győzhetnének? És ha győznének, akkor nekik jobb életük lenne? Mit kezdenének a győzelmükkel? Tudnák-e működtetni, fejleszteni a világot? Hiszen éppen attól váltak frusztrálttá, hogy eddig nem voltak képesek erre.
O.K.: agyonvertük a „cigókat”, elzavartuk, kinyírtuk a „zsidrákokat”… És? Mi lesz azután? Vajon a Jobbik-sereg derék, győztes katonái tudnak-e világszínvonalú produktumokat előállító vállalkozásokat felépíteni és működtetni? Ja, azért kell, hogy a cucc világszínvonalú legyen, hogy arra vevő legyen a világ – különben nem lesz több erőforrás, ha pedig nem lesz több, akkor jobb, „gazdagabb” élet sem lesz itt!
…Értem én: nem is ebben gondolkodnak ezek a magukat hősöknek képzelő alakok: ők abban gondolkodnak, hogy ha győznek, akkor elveszik azokat a javakat, vállalkozásokat, miegymást, amit már készen találnak. De hát ez ugye nem „gazdaságfejlesztés”, hanem csupán egyszerű, primkó rablás! Aztán a rabolt holminak egykettőre a nyakára hágnának – „Éljünk jól egy kicsit végre már mi is!”-alapon… és itt állnának, legalább olyan szegényen és szerencsétlenül, mint „győzelmük” előtt, egy lerabolt, szétdúlt országban… Valahogy nem ez a kép él bennünk a „nemzeti hős” fogalmával kapcsolatban.
…Persze amiről a gyöngyöspatai Juhász és elvbarátai egymást fűtve dumálnak, az csak fantáziajáték. (Ebben - az ábrándozásban - egyébként valóban nagyon „magyar”, amit művelnek!) Lehet, hogy egy kiélezett helyzetben meg is próbálná a szélsőjobb megvalósítani ezt a forgatókönyvet – pl. ha bekövetkezne az államcsőd. És ideig-óráig – de valóban csak órákig – el is érhetnének „sikereket”, de aztán…
…Aztán kapnátok olyan háborút, amilyet a poszt bevezetőjében Rambo ígért: profit, hidegfejűt, gyorsat, XXI. századit. …És a „polgárháborús hőstetteknek” pillanatokon belül vége lenne, a főkolomposok pedig mennének Hágába…
Igen, fiúk: tőlünk kapnátok ezt a számotokra elképzelhetetlenül profi háborút. Mi tudunk termelési folyamatot, céget, kutatási projektet, városfejlesztést, társadalmi és gazdasági stratégiákat tervezni-szervezni – miből gondoljátok, hogy (ha muszáj), akkor éppen hadsereget és hadjáratot ne tudnánk? És ti? Mit szerveztetek eddig? Pártot, „gárdát”, hőzöngőkből, hőzöngésre? Gratula’: nagy teljesítmény! Sokra mennétek azzal az emberanyaggal, ami abban van!
…Mert nézzük csak azt a mancsaftot: ha végignézzük egy gárdaavatási fotósorozaton azokat a derék magyar leventéket, akik ott feketéllenek, azt látjuk, hogy a legtöbbjük egy sima katonai sorozáson sem menne át: van ott kövér öregúr, van vasággyal 40 kilós kiscsávó - és hát vannak olyan figurák is, akikről első pillantásra látható, hogy „valami nem stimmel odafent”. Aztán: ha valaki úgy néz ki, mint egy hentes (bocsesz a tisztes szakmától!), az sem biztosíték arra, hogy az illető valóban jó katona lenne, sőt… Na és a vezérek? Köztudott, hogy az igazán tehetséges és sikeres hadvezérek mind-mind kimagasló szellemek voltak – lennétek szívesek egy hasonlót a ti soraitokban megnevezni?
Aztán, tudjátok, fiúk, a háború nem az, ha egy csomó fekete, vagy épp terepszínű fantáziajelmezbe bújt fószer flangál egy süppedt-nyomorult falu utcáin és közben ágrólszakadt cigányokat riogat. Az igazi háború az, ahol az ellenségnél is fegyver van és bizony: célzott lövéseket ad le a szép árpád-sávos sapkarózsás csákótokra – amelyben véletlenül ott a kis, buta kobakotok is! Vagy, fiúk, el tudjátok képzelni azt a hangot, amit egy felétek több mint 1000 km/órás sebességgel repülő lövedék hallat, az előtt fél másodperccel, hogy megöl benneteket? Fiúk, az a háború, ahol úgy halsz meg, hogy nem is számítasz rá – és közben csak annyi időd van, hogy miután eltaláltak, még összefosd-összeokádd magad a rémülettől, hogy most bizony nyomorultul meg fogsz dögleni! Ülsz, nézed a szétszakadt hasadat – és tudod, hogy nincs az az árpád-sávos, turulos nemzeti Magyarok Istene, amely megvédene a perceken belüli megdögléstől, itt, a saját mocskodban, és közben üvöltesz, mert olyan fájdalmat érzel, amit azelőtt el sem tudtál képzelni…
…És közben elátkozod az összes rohadt szélsőjobbos barmot, aki belevitt ebbe a marhaságba téged.
…Hága szép kis holland város – higgyétek el, jobbikos fiúk, jobb, ha turistaként – vagy éppen tanulni! – mentek oda! És higgyétek el: ha úgy érzitek, hogy ebben a békés világban nem jut nektek esély, akkor egy háborúban még ennyi esélyetek se lenne!
* Ld.: Battle of Britain (Az angliai csata), 1969 - https://www.youtube.com/watch?v=o-BJ2EKtbUA&feature=relmfu, 4.02-nél
Utolsó kommentek