„Pravda vítězí”
(„Az igazság győzedelmeskedik”)
A cseh köztársasági elnöki lobogó jelmondata – 1920 (Husz János 1413-as, majd 1415-ben a Konstanzi Zsinaton is elismételt szavai után)
Mint az napvilágra került, folyó hó 16-án az ügyészség nem tartotta vádelemelésre alkalmas cselekménynek Baráth Zsolt jobbikos országgyűlési képviselő „vérvádas” beszédét. Az ügyész véleménye szerint bár beszédében „a zsidóságot sértő és megbélyegző kijelentéseket tett, a véleménynyilvánítás szabadságának kereteit nem lépte túl”. Ahhoz ugyanis az kellett volna, hogy „olyan feszültséget gerjesztő, lázongó magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy a szenvedélyeket felszítsa, a társadalmi rendet és békét sértse. Gyűlöletre az uszít, aki másokat aktív, tevékeny gyűlöletre ingerel.” Baráth Zsolt képviselő felszólalása azonban – az ügyész véleménye szerint – „semmilyen tevékenység gyakorlására, így erőszakos magatartásra nem hív fel, aktív, tevékeny gyűlölet kiváltására ezért nem alkalmas.”
…Mármost, tisztelt Ügyész úr, hivatkozhatnék arra, hogy Balogh egy olyan, jogerős magyar bírói ítéletet kérdőjelezett meg, amelyet kihirdetése óta általános szakmai elfogadottság övez a mértékadó magyar jogászi körökben és azt a magyar igazságszolgáltatás egyik csúcsaként tart számon a jogászi szakma. Ez az ítélet soha, semmilyen hivatalos fórumon nem lett megkérdőjelezve. De nem hivatkozom mégsem erre, hiszen a magyar kormány épp a napokban szegült szembe egy, az Európai Emberi Jogi Bíróság által hozott jogerős ítélettel.
Inkább magát a cselekményt vizsgálom – ahogy feltehetőleg Ön is tette.
Nos, Baráth Zsolt szavai igenis: feszültséget keltettek azok körében, akik antiszemiták. Újabb muníciót adott nekik, tovább növelte bennük a zsidóság iránti ellenszenvet – hiszen Balogh nem kevesebbet állított, mint hogy a zsidók rituális okból meggyilkoltak egy magyar, keresztény lányt, majd vérét sötét mágiáik során „hasznosították”. Tisztelt Ügyész úr, ha Ön szerint egy efféle „horrorsztori” nem alkalmas arra, hogy az „elkövetők” ellen „feszültséget gerjesszen”, akkor nem tudom, mi lenne erre alkalmas Ön szerint?
Hangsúlyozom, a törvény szövege nem követeli meg az uszítás tényének megállapításához azt, hogy expressis verbis kimondja az illető, hogy „Ezt vagy azt öljük meg, űzzük el, fosszuk ki, stb.!”, hiszen állásfoglalásában Ön is azt írja: „Gyűlöletre az uszít, aki másokat aktív, tevékeny gyűlöletre ingerel.” Igen: ingerel – és mondja, Ön szerint a vérvád nem alkalmas aktív, tevékeny gyűlöletre ingerelni az egyébként is igencsak „izgatott” szélsőjobbos társaságot? Ha megnézte volna állásfoglalása előtt a hírhedt „nemzeti radikális” fórumokat, ott ezerszám találhatott volna olyan megnyilatkozásokat, amelyek nagyon is aktív zsidógyűlöletről tettek tanúságot, kifejezetten a Solymosi Eszter-ügy kapcsán, arra hivatkozva.
Mégis, Ügyész úr: mi más célja lehetett Baráthnak, mint éppen a gyűlöletre való uszítás? A történelmi igazság keresése, felfedése? Az benne van a korabeli ítéletben és a perrel kapcsolatos iratokban. A vérvád valódiságának kutatása? Erről könyvtárnyi irodalom szól – és minden hiteles, mérvadó, komoly és objektív forrás szerint a vérvád a zsidóság elleni gyűlöletkeltés céljából kigondolt koholmány. (A zsidó vallás a vért tisztátalannak tartja: a levágott állatot ki kell véreztetni, de még a menstruáción túlesett nőnek is rituális tisztítófürdőn kell átesnie… Az emberáldozat tilalma pedig már ott szerepel Izsák történetében…)
...De mondok én Önnek valamit! Vegyünk egy másik „közeget”: azokat, akik éppen Önben látják sorsuk megrontóját – ügyészként szerezhetett már ilyen „ismerősöket”. Nos, Ön szerint nem lenne alkalmas körükben az Ön elleni „tevékeny gyűlöletre” való uszításra az, ha valaki arról mesélgetne nekik, hogy Ön megölt egy gyereklányt? Dehogynem!
…De az igazi gyöngyszem még hátravan az Ön által jegyzett határozatban!
Ön azzal zárja indoklását, hogy a közösség elleni izgatás „megvalósulásához a sérelem bekövetkezésének reális lehetősége kell, vagyis olyan helyzet fennállása, amikor a folyamatnak a sérelem bekövetkezése irányába ható továbbfejlődésével számolni kell.” Bizony, bizony: ez a „helyzet" fennáll. Ne feledje Ügyész úr, hogy ez az az ország, ahol kifejezetten rasszista indítékkal a közelmúltban cigánygyilkosság-sorozat történt. Fentebb már megállapítottuk, hogy a „baráthi” beszéd igenis: alkalmas arra, hogy igen sokakat „gyűlöletre ingereljen” – ezen már túl is vagyunk (ismét csak a fórumokra hivatkozom). Ebben az országban nyolcszázezer olyan ember él, aki támogatja azt a politikai erőt, amely eszmei alapjaiban, jelkép- és fogalomrendszerében, külsőségeiben, megnyilatkozásaiban és a tagjai és szimpatizánsai által „fogyasztott” információbázist illetően megegyezik a Nyilaskeresztes Párttal, a Hungarista Mozgalommal. Prominensei szerves, élő kapcsolatot tartanak fenn ezen egykori mozgalmak külföldön élő és máig aktív szimpatizáns-köreivel, élvezik e körök támogatását. (Persze, tudjuk: más a történelmi háttér, ezért változattak a „beszédtechnikán”, ha nyilvánosan szónokolnak… Na de egymás közt…!) …Mármost, Ön szerint meddig tart, amíg valaki e nyolcszázezrek közül „breivikizálódik”?
…Értem én persze: az ügyészség óvakodik a jog eszközével igazságot tenni a politika – és a politikusok – világában. Hiszen ha ezt megtenné, ha azt tenné, amit elvileg neki a törvény előír, amiért van, ami a kötelessége, akkor szükségképpen végig kellene mennie e logika mentén és fel kellene lépnie nemcsak egy zsidózó jobbikos kishallal szemben, hanem (mondjuk) egy közgépes nagyhallal szemben is. Ez pedig már hogyan is venné ki magát: ha Polt szembemenne Simicskával – és Orbánnal is persze… És megértem Önt is: egy hivatali hierarchiában visel beosztást – és e beosztását meg is szeretné őrizni, egy olyan közegben, amely bizony nem arról híres, hogy a törvénynek tűzön-vízen és érdekkörökön keresztül is érvényt szerez. Továbbá: arról sem híres e közeg, hogy egyértelműen elítélné az antiszemitizmust (vagy épp a cigányellenes előítéleteket) és hogy mindenáron igyekezne érvényt szerezni a magyar jogrendben lévő, kirekesztés-ellenes paragrafusoknak…
Csakhogy: az, hogy valaki ügyész, nem csak beosztás, hanem hivatás is. Nem csak azért ügyész valaki, hogy ezzel keressen kenyeret, hanem azért is, hogy mint az igazságszolgáltatás egyik „oszlopa”, aki felelős a társdalom felé, a törvény eszközével segítsen megszüntetni a társadalom normális működésében keletkezett zavart – nem az tehát a hivatása, hogy elfedje e zavarokat!
…Egyébként annak, ha valaki „igazságszolgáltatási értelemben” fedi el a zavart – magyarul: a bűnt – van neve is: bűnpártolás - és 5 évet „ér”, ha „hivatalos személy eljárása során követi el” (Btk. 244. § (3) b. pontja).
El kell végre dönteni nekünk, magyaroknak: akarunk-e jogrendet, vagy inkább az „erősebb kutyák és a gyáva nyulak rendszerét” szeretjük? Mert e kettőt nem lehet vegyíteni!
Az ügyészség álságfoglalása állásfogalása itt olvasható:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek