„Látják, hogy a gazdagokban és hatalmasokban nem bízhatnak meg, hiszen azok csak a britek szerepét vehetik át a szabadság nevében.”
Richard Attenborough: Gandhi (részlet Gandhi egyik beszédéből) - 1982
Posztunk címe látszólag egybecseng a Fidesz hangoztatta elképzelésekkel, csakhogy amíg ők az EU-tól és az IMF-től - no meg a világ realitásaitól – szeretnének függetlenedni, addig itt valami egészen másról lesz szó. A leendő magyar kormány(erő) kívánatos belső függetlenségéről – továbbá arról, hogy ezt a belső függetlenséget nem csupán a mai kormányerők részéről fenyegetheti veszély.
Mi is az a belső függetlenség egy kormány esetében? Nem más, mint hogy a kormánynak módjában áll az ország, a nép valódi és hosszú távú érdekeit képviselni, ilyen politikát folytatni. Azt jelenti a belső függetlenség, hogy sem a kormány, sem a kormányfő, sem pedig a kormányt adó politikai erő(k) nem függ(nek) nagy, koncentrált gazdasági érdekcsoportoktól.
…Ilyen értelemben független kormányunk még nem volt!
Azt tapasztaljuk a rendszerváltás óta folyamatosan és egyre erősödő intenzitással, hogy a magyar politikát a vele összefonódott gazdasági érdekkörök „üzemeltetik”. Ez egy teljesen abszurd rendszerhez és működéshez vezetett: alapesetben nálunk egy kormányzati-parlamenti döntés inkább szolgál szűk csoportérdekeket, mintsem a magyar nép stratégiai érdekeit. Míg ez utóbbiak legfeljebb néhány szlogenben fogalmazódnak meg, de szinte sosem jutnak el a törvénybe foglalásig, addig az előbbiek mára gyakorlatilag a teljes parlamentáris rendszer meghatározzák. A gazdasági érdekkörök döntenek mindenről a politikában: törvényekről, irányokról – és persze személyekről is: „mosolyognak és szavatolnak, megírják, ki lesz követ” – ahogy József Attila Hazám c. versében áll. (…És mióta van már TEK-ünk, lassan eljön az is, hogy „cicáznak a szép csendőrtollak...”)
Eddig minden demokratikusan megválasztott kormányunk és kormánypártunk ezt az utat járta – az, hogy a mostani akkora intenzitással teszi ezt, amint azt tapasztaljuk, csupán mennyiségi, de nem minőségi eltérés.
…A magyar népnek pedig egyszerűen nincsenek meg az eszközei ahhoz, hogy ezen a rendszeren alapjaiban tudjon változtatni. Ez azért van így, mert gyakorlatilag kétféle politikai erő létezik ma Magyarországon:
1. amelyek közreműködői és haszonélvezőt ennek a politikai-gazdasági hatalmi érdekszövetségnek, vagy oda igyekeznek (Fidesz-KDNP, MSZP, illetve a „vagyoda” Jobbik),
2. azok, akik ugyan „nem vesznek részt ebben a játékban”, ám politikai impotenciájuk és célszerűtlenségük okán sohasem kerülhetnek abba a helyzetbe, hogy megváltoztassák ezt a rendszert (LMP és a különféle ellenzéki alternatív, civil, stb. mozgalmak, illetve az ultrabalos, vagy épp liberális törpepártok).
Igen, jól látja az olvasó: a felsorolás nem teljes, abban nem szerepel sem a Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány, sem pedig a Demokratikus Koalíció. A DK-val nem érdemes foglalkoznunk: ha van „nyuggerpárt” Magyarországon, akkor az a DK, ráadásul olyan vezetővel az élen, aki maga az elfogadhatatlanság szimbóluma. (Hogy ez mennyire objektív és mennyire szubjektív, abban az eredmény szempontjából nem érdemes elmélyedni: a politikai hatás szempontjából ui. egyre megy!)
…Marad a HH – de vajon marad-e?
Erre nézvést igen jól eligazít minket, ha elolvassunk a Policity.eu-n (www.policity.eu) a Szigetvári Viktorral tegnap (április 20-án) megjelent interjút – nem mellesleg: az utóbbi időkben a teljes magyar politika mögöttes világáról a legtöbbet eláruló riportot. (http://policity.eu/index.php/interjuk/item/interju-szigetvari-viktorral) Mint az tudott, Szigetvári Viktor a HH kuratóriumának tagja, a HH egyik „oszlopa”. Önéletrajza itt olvasható: http://www.szigetvariestarsai.com/fooldal/munkatarsaink/szigetvari-viktor-ugyvezeto/ - érdemes átfutni a honlapon található Munkáink és ügyfeleink menüpontot is…
Nos, ha elolvassuk mind az interjút, mind pedig az interjúalanyra vonatkozó „ajánlott irodalmakat”, akkor mindezekből látszik, hogy vajon mennyire lehet igaz az – több értelemben is -, ami a HH honlapján olvasható: „A Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány nem valamely politikai erő mellett működő háttérintézmény: nyilvános javaslatainkkal és gondolatainkkal a hatalom mindenkori gyakorlóira akarunk hatni, a mindenkori magyar kormányzat munkáját kívánjuk jobbítani.” Olvasva a cikkben Szigetvári mondatait, amelyek az MSZP-tagságáról és e pártnak hosszú ideje és ma is folyamatosan végzett tevékenységéről szólnak, mindenben igazolva láthatjuk azt, amit egy korábbi, a HH és az MSZP „stratégiai partnerségével” foglalkozó posztunkban (Ellenzéki cerberus? - http://progressziv.blog.hu/2012/01/30/ellenzeki_cerberus) írtunk: a HH funkcionális és távlati stratégiai értelemben nem független az MSZP-től, hanem azzal egyfajta szimbiózisban létezik. (A posztban említett DK-s „vonal” most indifferens, annak, mint politikai tényezőnek harmadlagos jelentősége okán…)
…De van tovább is ez az érdekes interjú! Alább ezt mondja még Szigetvári, jelenlegi munkáiról: „tanítok a Budapesti Kommunikációs Főiskola és Századvég közös képzésén, a posztgraduális politikai kampánytanácsadó iskolában stratégiai órákat tartok, amelyet még Wermer Andrással terveztünk el közösen”. A Századvéggel közös…, amelyet még Wermer Andrással közösen…
…Joggal idézheti erre a magyar választópolgár a híres mondatod A Tanú c. filmből: „Egy brancs maguk, hiába is tagadja.”
Ezek a fiúk abban a rendszerben nőttek fel és szocializálódtak mind politikai attitűd, mind pedig gazdasági működés szempontjából, amelyről a poszt elején volt szó. Erre tették fel az életüket, erre alapozzák az egzisztenciájukat. Ha ez a rendszer megszűnne, ugyan hol találnák magukat ők? [Nyilvánvaló: a prérin! Hol lelhetne ügyfelekre az igazi versenyszférából az a tanácsadócég, amely e szférából eddig - saját honlapja szerint - „versenyszféra” alatt többek között Magyar Villamos Művek Zrt.-t és a MÁV Cargot érti? (…Ja, meg a Providentet!) Érdekük-e ezek tükrében nekik az igazi változás?]
Addig nem is remélhet a magyar választó az ő igazi érdekeit képviselő kormányt Magyarország élén, ameddig a kormányt adó pártot nem ő maga tartja el.
De lehetséges-e egy ilyen párt a mai Magyarországon?
…„A magyar politikai rendszerbe egy semmiből érkező pártként betörni szinte lehetetlen, egészen addig, ameddig szét nem esik valaki a nagyobb pártok közül.” – mondja Szigetvári.
Nos, egyrészt az a helyzet, hogy az MSZP szétesett. Kivált belőle a DK és elvesztette szavazói több mint felét. Hiába van új vezetősége, hiába vannak meg a maradék anyagi bázisai és hiába van 20.000 körüli tagsága – társadalmi hitelessége nincs. Nem mérhető számottevő elmozdulás a párt elutasítottságában sem.
Másrészt pedig: egy új párt sikere, politikai térfoglalása nem attól függ, hogy van-e „nagyméretű konkurense”, hanem attól, hogy van-e jobb ajánlata annál, amit a többiek kínálnak.
A ma egyik pártot sem támogató, ám a közélet alakításában részt venni akaró választók egy olyan pártra várnak, amely világosan és egyértelműen elmondja, mi a baj itt és azt is, hogy miképpen jövünk ki ebből a bajból. Olyan pártot akarnak látni, amelyik nincs tele az elmúlt bő két évtized politikusaival – hiszen róluk jól tudják, hogy sem a hatalomban, sem ellenzékben nem képviselték őket és nem tudtak mit kezdeni a magyar társadalom és gazdaság problémáival. Sőt: meg sem nevezték azokat! A „független” magyar választópolgár pontosan látja, hogy amiben akár kormány-, akár ellenzéki oldalról a „létező” pártok és politikusok gondolkodnak, az nem az ő ügye…
A magyar politika egyes szakterületein a HH által az utóbbi évben végzett tevékenység hasznos lehet, ha annak célja nem az MSZP ismételt hatalomba juttatása. Mert ha egy újabb „szocikorszak” következik (akár Bajnaival, mint „arccal” eladva…), akkor a valószínűség szerint nem történik érdemi változás hatalom, politika, gazdaság és állampolgár viszonylatában.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek