orbán viktor ma ismét tervet jelentett be (Jajjj!!!): ezúttal a magyar mezőgazdaságot fogja megmenteni, a Darányi Ignác tervvel. (A terv névadójáról később még lesz szó…)
És csak úgy mellesleg azt is tudatta ma velünk a Vezér, hogy ha nem vettük volna észre a vaksi szemeinkkel, folyik itt egy (még egy) háború is ellenünk: a termőföldért és a vízért. És ez a háború az oka a leminősítéseinknek, hiszen – ahogy orbán fogalmazott – ezt „leminősítésekkel vívják”. Nyilván az S&P, a Moody’s, vagy a Fitch a modern idők honfoglalói, akik álságosan füvet és vizet kérnek…
Ezzel orbán is csatlakozott azokhoz, akik mélyen hisznek a magyarság és annak földje (és vize?) ellen szőtt világ-összeesküvésben. Vagy ha netán személy szerint nem is hisznek benne, de politikai tőke-kovácsoláshoz azért felhasználják. (Egyébként jellemzően ennek a „családnak” a prominens tagja a szélsőjobboldal is.)
…Mellesleg, ha én Magyarországon külföldről származó élelmiszereket forgalmazó multi lennék, már indítanám is orbán ellen a pert, üzleti hitelrontásért és rágalmazásért. Hiszen a miniszterelnök nem egyebet mondott („nagy nyilvánosság előtt”, ami – ugye jól tudom, tisztelt Hangó Tünde bírónő - súlyosbító körülmény!), mint hogy „a Magyarországra érkező külföldi élelmiszerek ipari hulladékok csupán”… Basszus: akkor az olasz parmezán, a „zarte Schokki aus dr Schwiiz”, vagy a bajor és belga sörök mind-mind ipari hulladékok?
…Mivel is akar segíteni a kormány terve a kis-és középbirtokosoknak: adminisztratív terhek csökkentésével – mintha a sok papírmunka lehetetlenítené el a magyar parasztot, nem pedig a munkaszervezés és a közösségi önszerveződés, a szaktudás és a tőke hiánya, vagy a nem megfelelő technológiai szint, – de ezeknél vannak még nagyobb gondok is. Ezek pedig – mint minden bajunk esetében – alapvetően tudati, mentalitásbeli hiányosságok. A magyar paraszt ugyanolyan, mint a magyar ember: nem tervez előre, nem fog össze közös érdekek mentén, nemigen ismeri a világot, amiben boldogulnia kellene. Ugyanolyan – vagy még rosszabb, hiszen (legyünk már egyszer őszinték, mint Feri Őszödön!) a magyar faluban az ’50-es- ’60-as évek óta elindult a képességek tömeges elvándorlása. A tehetséges gyerekek legtöbbje elkerül a faluról – és viszi magával a tehetséges génjeit is. Ez pedig, ha elég hosszú időn át így működik, akkor a természet nem képes sem olyan ütemben, sem olyan számban újratermelni a tehetséggéneket, hogy az fenntarthatná az adottságokbeli egyensúlyt.
orbán úgy tudja, hogy „Magyarország minden ellenkező híreszteléssel szemben eredendően mezőgazdasági ország”, továbbá, hogy „akkor volt erős, amikor virágzott a mezőgazdasága”… Hát, lehet, hogy itt is „megtévesztették”, mint a gazdasági kérdésekben (ahogy Heim Péter mondja róla - http://www.origo.hu/uzletinegyed/hirek/20120115-orban-viktor-gazdasagi-kerdesekben-megtevesztheto-interju-heim-peter-kozgazdasszal.html), de tény, hogy a kettő közül egyik állítása sem igaz!
orbán azt mondja, hogy Magyarország „mezőgazdasági ország”-létét „a földrajzi, természeti adottságai, történelme, kultúrája, hagyományai” igazolják. Ilyen alapon minden ország „mezőgazdasági” lehetne – hiszen történelme korábbi, hosszas periódusaiban lakói zöme alapvetően mezőgazdasággal foglalkozott, úgy nagyjából a neolitikus forradalomtól az ipariig… De azt, hogy ma milyen egy ország, az mutatja meg, hogy az ipari forradalom óta milyenné vált? És nyilvánvaló, hogy a magyar lakosság, a magyar gazdaság eltávolodott mezőgazdasági gyökereitől.
A leginkább még a „hagyományok” terén állja meg a helyét orbán mondandója – de bár ne állná meg, ugyanis a magyar hagyomány e téren nem a szervező-tervező, kooperálni is kész, öntudatos parasztpolgár/farmer hagyománya, hanem a zselléré. Írtunk már korábban* arról, hogy milyen mély (és káros) nyomai vannak a mai magyar mentalitásban is annak, hogy az ország lakosságának egyharmada még 70-80 évvel ezelőtt is nincstelen szegényparaszt volt. Isten őrizzen meg attól, hogy ezt a „hagyományt”, ezt a mentalitást tűzze ki példaként elénk bárki is! (…Tudom én, hogy él az „úri nosztalgia” a keményes fogott, végletekig kiszolgáltatott és ezért engedelmes embertömegek iránt – de nehogy már ebből csináljunk politikát a XXI. századi Európában! Ám ha a közmunka-törvényre és az új munka-törvénykönyvre gondolok, akkor mégiscsak utalnak erre erős jelek…)
…Most pedig nézzük, mi a helyzet a másik orbáni állítással, hogy „Magyarország akkor volt erős, amikor virágzott a mezőgazdasága”?
Magyarország (viszonylagosan) „erős” a középkor egyes periódusaiban volt – és ekkor valóban virágzott a mezőgazdaság. Ereje azonban nem (elsősorban) ennek volt köszönhető, hanem annak, hogy Európa aranytermelésének többségét a királyi Magyarország adta. Ez finanszírozta a korabeli Magyarországot, ez tette erőssé – vagyis: nem az „áldott föld”, hanem az a rohadék pénz…
Aztán, amikor változott a világ és Magyarország éppen nem volt abban a helyzetben, hogy maga is megváltozzon, amikor már az ipar és a kereskedelem lettek „erő szempontjából” a meghatározók, és amikortól már az országok lakói is az így előálló javak iránt kezdtek kapkodni, akkor le is áldozott Magyarország ereje. Nem mi iparkodtunk és nem mi kereskedtünk az ipar javaival – mi csak az aranyunkat adtuk oda „fogyasztási javakra” (akárcsak ma a jobbmódúak a Matolcsy-egykulcsossal a zsebükbe került pénzt!) és ez „nem élénkítette a hazai gazdaságot”. „Recesszióba” kerültünk – akárcsak ma, amikor szintén nem vagyunk képesek a világ gazdasági élvonalában „dívó” gazdasági szokások, technológiák, stb. meghonosítására… Nem hiába volt az, hogy az egyik legtehetségesebb uralkodónk, Mátyás király is a hatalmas kereskedelmi potenciállal rendelkező (árumegállító jog) Bécset és az akkor is fejlett iparvidéknek számító Sziléziát (Boroszló/Breslau/Wrocław) akarta meghódítani (akárcsak 250 évvel később Nagy Frigyes, aki szintén a „zsenikirályok” közé tartozott) , nem pedig valami áldott aranykalásszal ringó alföldi tájat… (Mátyás persze román volt – ugyan mit is példálózok én itt vele!)
A gének is előkerültek orbánnál – kétszer is. Beszélt arról, hogy „nem fogadunk be génpiszkált anyagokat a földjeinkbe”. Azért arra igazán kíváncsi lennék, hogy orbán (és rajta kívül még rengeteg, hozzá nem értő, a genetika és a biológia alapjaival tisztában nem lévő ember) hogyan írná le azokat a folyamatokat, amelyek révén a megevett növényi és/vagy állati gének „átkerülnek” az emberi genomba? A gének ui. a kromoszómákban vannak „bezárva”, azok meg a sejtek belsejébe… amiket megeszünk és utána szépen megemésztünk! De nem akarok itt biologizálni!
A másik génekkel kapcsolatos megjegyzése „ott a föld szeretete a magyar ember génjeiben”, kb. az előbbiez hasonló mélységű szaktudásról árulkodik… A „génekben hordott parasztság” persze jól hangzik – de a miniszterelnök, gyanítom, nem erre gondolt… Ami pedig azt a megjegyzését illeti, hogy „sokáig tudatosan sorvasztották a vidéki életet”, nem világos, mire-kikre is vonatkozik pontosan? Akik ui. szívták a vidék vérét, azok mindenek előtt és hosszú évszázadokig a „kiváltságosok” voltak… Aztán sokat rontottak a magyar vidék kondícióin a meggondolatlan, „nosztalgiák vezérelte” lépések az Antall-kormány idejében is. Ja, és volt egyszer egy Torgyán József nevű mezőgazdasági és vidékfejlesztési „csúcsminiszter” is… Hol is? Hát orbán viktor első kormányában! De ha a miniszterelnök netán a szocializmus évtizedeire célzott volna – és ezen keresztül általában a jobboldallal szembenállókra – akkor mellélőtt: Hiszen a magyar vidék történelmi léptékkel a legnagyobbat épp 1960 és ’80 között léphetett!
A magyar parasztnak akkor volt a legjobb dolga, amikor szövetkezetben dolgozott. Persze, tudom, voltak azt megelőzően – és most is – „módos nagygazdák”, ám ők igen kevesen voltak/vannak. Az ő sikerességük a legtöbb, a mezőgazdaságból élő honfitársunk bajaira nem ad megoldást, példájuk számukra tömegesen nem követhető: ehhez náluk sem a személyes, sem az anyagi feltételek nem adottak.
A mai világban a mezőgazdaság: nagyüzem. Illúzió a tömegesen jól működő kisgazdaságok világa – legalábbis egy tudás- és forráshiányos országban. Ahhoz pedig, hogy a magyar kisüzemek néhány hektárján is jó minőségű, keresett és „delikátesz” termékeket lehessen előállítani, akkora lépést kellene tennie a magyar parasztságnak, amekkora legalább egy generációnyi időt, részletesen kidolgozott programot és stabil „reálkormányzást” igényelne. Ahogy az elmúlt másfél év bizonyította, e feltételek egyike sem adott az orbán-kabinetnél – reméljük, hogy a „legalább egy generációnyi idő” sem!
…De ha már az előbb a „nagygazdákat” emlegettem, azért talán a szokottnál őszintébb ez az új, állítólag a kis-és középbirtokokon segíteni hivatott terv, ugyanis névadója, Darányi Ignác nem kevesebb, mint 5000 katasztrális hold, azaz nagyjából 29 km2 birtokosa volt. Ez nagyjából megfelel egy nagyobb budapesti kerület méretének – „kis-”, avagy „középbirtokosnak” tehát nemigen volt nevezhető. Nem lepne meg, ha – hasonlóan az orbán-kormány általános társadalmi-gazdasági elképzeléseihez – itt is egy „nemzeti nagybirtokos réteg” megteremtése, „helyzetbe hozása” és „feltőkésítése” lenne az igazi cél.
Ha ez lenne a valóság, akkor jobb címet javasolnák a tervnek: legyen Parasztvakítás!
*Íme, a korábbi, ezzel foglalkozó posztjaink:
· Point of view - http://progressziv.blog.hu/2010/08/23/point_of_view_6
· Polgári konditerem - http://progressziv.blog.hu/2011/08/23/polgari_konditerem
· Hány köztársaság kell még? - http://progressziv.blog.hu/2011/10/24/hany_koztarsasag_kell_meg
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Az utolsó 100 komment: