Nem szoktuk meg, hogy több oldalról is megvizsgáljuk a dolgokat… Legtöbbünknek van egy „kedvenc szubjektív nézőpontunk”, ahonnan a világ összes jelenségét szemléljük. Pedig ez veszélyes, mert útjában állhat a reális, megalapozott döntéseknek!
Nézzünk egy példát!
Mi ez:
Ugye téglalap?
És ez mi:
Kör, ugye?
NEEEMMM!!! Ez 
egy HENGER - egy-egy szubjektív nézőpontból!
Így vagyunk a politikai szimpátiáinkkal is: nézőpont-alapúak. Ahonnan megszoktuk, onnan szemléljük a dolgot.
Hogyan alakul ki egy szubjektív nézőpont? Nos, automatikusan és észrevétlenül. Gyerekkorunkban általában „homogén közegben” élünk: egy értékrend, egy viselkedési norma a családon belül és a szűkebb környezetben – és max. egy-egy „deviáns” alak, akiket megmosolygunk, mert „furán látja a világot”… Aztán mire „öntudatra ébredünk” és azt hisszük, hogy kialakult az „önálló véleményünk és látásmódunk”, valójában a gyerekkorban belénk került mentalitást és látásmódot visszük tovább – „kanász marad, akinek a nevelője kanász”, ahogy CS.V.M írta egykoron…
Ez egyrészt jó, mert ez adhatja a körülöttünk lévő világ stabilitását, de rossz is lehet, éspedig akkor, ha megszokásokkal, illúziókkal kellene leszámolnunk.
Egy ilyen illúzió a „baloldaliság” is: megszokás sokaknál. Van az MSZP, vagy épp a szociáldemokrácia: ebbe belenőttek, az ő nézőpontjukból ez a megoldás, ez a minta, ehhez kötődnek, ez a sín, amelyen gördülnek a gondolataik – és eközben nem is tudják, hogy „régi síneken járnak”. Azt hiszik, ez A dolog, pedig ez csak EGY lehetséges dolog… És bizony: mára nem is a legjobb.
Mármost: ha valaki megmarad az „öröklött” nézőpontjánál és nem „járja körül” gondolatai tárgyát, akkor nem is lehet helyes képe a valós helyzetről. Lehet, hogy „szemből nézvést” még áll a „klasszikus szocdem épület”, de mögüle már hiányzik az a valóság, amire jó száz éve kitalálták. Megváltozott a modern társadalom, konkrétabban: már nem úgy állnak szemben egymással tőkések és munkások, mint a „Nagy Időkben”, amikor az Elmélet megszületett. Egyrészt professzionalizálódott a kapitalista vállakozás-irányítás, másrészt áttételesebbé váltak a tulajdonlási formák, harmadrészt – és ez talán a legfontosabb – időközben megtudtunk egy csomó dolgot a társadalom és annak „alkotóeleme” az ember ösztönös működéséről. És már tudjuk, hogy sem a tulajdonviszonyokból, sem a racionális-felvilágosult elme nézőpontjaiból nem látható át és meg sem érthető a társadalom működése. Az ésszerűség és a termelésben elfoglalt pozíció fontosak, de „emberi örökségünk” sokkal mélyebben határoz meg minket ezeknél.
Azért nem működik már igazán a „klasszikus baloldaliság”, mert az emberek a megváltozott és jobban megismert világban nem írhatók le a régi elképzelésekkel. Gondolnak valamit, valahogy a baloldali politikusok és az emberek nem úgy reagálnak. Pl. nem az érdekli őket, hogy „pillanatnyilag” mi a státusuk, hanem, hogy vannak-e perspektíváik?
A baloldali politika ma is sok évtizedes recepteket kínál, azokkal akar mozgósítani. Jóléti állam – amelyről kiderült, hogy a régi módon nem finanszírozható. Társadalmi szolidaritás – miközben az egész nyugati civilizáció az egyéni kezdeményezőképességre és karrierre épült rá… Ezek legfeljebb azokat vonzhatják, akik a társadalom legerőtlenebbjei, akiknél a jobb élet csak a mások több adójából teremthető meg. És bizony: ha „több oldalról” is nézzük,. vajon sikerre vezet-e a klasszikus jóléti-szolidáris elv, akkor azt láthatjuk: össztársadalmi szinten ez nem old meg semmit, nem „rántja ki a bajból” a „beragadtakat és lemaradtakat” – viszont az erőforrásokat áttereli az improduktivitás felé.
Ezt egy „gazdag” társadalom kisebb-nagyobb nehézségekkel még tudja finanszírozni – de egy olyan, amely legalább 40 éve nem volt képes sosem megtermelni a saját fenntartásához szükséges erőforrásokat, nem teheti ezt meg. Gondoljuk meg: 40 éve mások tartják el Magyarországot. Ez nem mehet így tovább! Ha Medgyessy-módra hiteleket fordítunk szociális célokra, akkor lassan a kamatokra fogunk dolgozni mindannyian... És eljön a pillanat, amikor még az IMF is azt mondja: "Vizet annak, aki megfizeti! Ételt annak, aki előbb megtermelte a rávalót!" – és ezt nem gonoszságból fogják mondani, hanem azért, mert mi éltünk már hosszú ideje fenntarthatatlanul, abban a hitben, hogy „úgysem hagynak megdögleni!”
De igen: egy ponton túl hagyni fognak!
Ezért kell ezentúl más nézőpontból szemlélni a „klasszikus baloldali értékeket”: mert azok ma már nemigen emelnek fel senkit – viszont az egész társadalmat elszegényítették. Ez nem baloldaliság, nem szolidaritás, nem is humanizmus: ez a PROVIDENT-kölcsönfelvevők világa, abból meg okosabb kimaradni...
De akkor mit tegyünk? Hagyjuk „megdögleni a szegényeket”?
Ez rossz kérdés. A jó kérdés: dögöljünk-e bele mindannyian abba, hogy 2-3 generáció óta nem voltunk képesek magunkat úgy megszervezni, hogy hatékonyan és valódi felemelkedési pályákat biztosítva integrálhassuk a „modernitásból eddig kimaradt” honfitársainkat. A válasz csak az lehet: ne, ne dögöljünk bele – inkább hagyjuk, hogy – nemzeti hagyományainkkal dacolva – végre-valahára értelemmel vezessék az országot, ne csak szubjektivitással!
A szociálpolitika is olyan, mit a környezetvédelem: ha jól csináljuk, akkor hosszabb távon nem pénz visz el, hanem pénzt, pluszerőforrásokat hoz! A Horthy óta magát masszívan tartó „hárommillió koldus” nem 3 millió tökhülye, mindenre alkalmatlan ember – persze vannak ilyenek IS közöttük. Nem a „gének”, hanem szűkebb környezetükből örökölt „nézőpontjuk” (a tehetetlenség) és tágabb környezetük „rossz humanizmusa” teszi őket alkalmatlanná a modern társadalomba való bekapcsolódásra - rövidebben: nyomorulttá.
A nevelésen lehet változtatni – persze nem Hoffmann Rózsa-féle marhaságokkal. Nekik nem „hazafiságra” van szükségük – mit ér egy olyan haza, amely csak a szart konzerválja? Hogy lehet arra büszkének lenni? Nekik (is) korszerű tudásra van szükségük, olyan módon oktatva, hogy az valóban átkerüljön a fejükbe – és ha lehet a mentalitásukba is... És lehet változtatni azon is, ahogy az őket körülvevő „nagyobb társadalom” és a politika viszonyul a problémáikhoz. Mert ezek a problémák a tehetetlenségből, az eszköztelenségből adódnak. Ezekben a családokban ki tudja hány generáció óta nem adnak át „jó eszközöket” a boldogulásra: itt csak a nyomor öröklődik! Érdekes pl. hogy a Horthy-korszak zselléreinek mai ivadékai jelentős arányban ma is társadalmunk legelesettebbjei közé tartoznak: nagyjából ők és a cigányság jelentik ezt a „mélyszegény közeget”…
Ez mutatja a legjobban meg, hogy itt minták – nézőpontok – örökléséről van szó és hogy ezen nem változatott „tömegesen” a „klasszikus balos” politika sem!
Kedves Klasszikus Baloldali Nézőpontú Barátaink! Hagyjátok el „szubjektív megfigyelőállásaitokat”, mert léteznek sokkal jobb, a ti ideáitokat is sokkal hatékonyabban megvalósító „point of view”-k is…
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek