HTML doboz
2011.05.31. 16:58 Szerző: Đđ
A magyar Roswell
Titkos forrásainkra támaszkodva immár biztosak lehetünk abban, hogy a hajdani pártállam – és annak egyenes ági leszármazottai, különösen pedig Gyurcsány Ferenc – mind a mai napig sikeresen őrizgettek a magyar nemzet előtt egy csaknem fél évszázados titkot: egy, a magyarság sorsába történő idegen beavatkozás titkát. Annyira sikerült ezt elleplezi a magyar nemzet előtt, hogy még a Magyar Nemzet sem szimatolta ki – pedig ott aztán már bőven olvashattunk azokról a komcsi titkokról is, amelyek nem is léteznek!
Amikor azt írtuk, hogy „idegen beavatkozás”, akkor azt a legkomolyabban kell érteni: nem egyszerűen csak arról van szó, hogy az oroszok mesterkedtek megint, mint tették azt 1849-től, Világostól és Paszkevics herceg-hadvezértől kezdve egészen a MOL-részvények visszavásárlásáig és az azt a háttérből regulázó Putyinig. Nem, itt a szó legteljesebb értelmében vett idegenekről: UFO-król van szó! (Lehet persze, hogy Putyin is UFO – látták is repülni, egy MIG-nek látszó tárgyon – de a kérdés után kutakodó munkatársunk akcióját nem koronázta siker, ő jelenleg a Szurgutnyeftyegaz egyik kelet-szibériai telepén dolgozik: csalétek a medvecsapdában…)
Ahogy a Kurucinfó és Morvai Krisztina mindig is hangoztatni szokták: az idegenek összetartanak. Így van ez az UFO-k és a komcsik között is: segítik, támogatják egymást – hogy övék lehessen a Világuralom.
Amikor 1956-ban - egy dicsőséges félóráig - úgy látszott, hogy meginog Magyarországon a szocializmus, ismét működésbe lendült ez a szövetség. Jöttek az idegenek: előbb az oroszok és a (fiumei születésű) Kádár, majd ezt követően az UFO-k is színre – és hazánk véráztatta, ezeréves földjére – léptek. Igen: az idegenek összetartanak. Az UFO-k, mint jó idegenek, magukévá tették annak idején (a szintén idegen: zsidó) Marx Károly tanait, hiszen az ő Kommunista kiáltványában az áll: „Világ proletárjai…” és nem az, hogy „a Föld nevű bolygón szuttyogó prolik…” – akkor pedig amit ez a Főidegen leírt, az vonatkozik a teljes Univerzumra! Igen, az Eszmének győzedelmeskedni kell az egész Világegyetemben – és ha vannak párhuzamos univerzumok, akkor azokban is. (Márpedig biztosan vannak, ha egyszer létezik Magyarországon alternatív közgazdaságtan!)
Az UFO-k mindig alaposan kidolgozzák terveiket – nem úgy, mint a magyar kormányok. Az nyilvánvaló volt, hogy a szocializmus védelmére nem küldetik ide, közénk egyszerűen az egyik kocsonyás kocsányon lógó szemű tölcsérfülűt, hanem egy embert kell felruházniuk különleges képességekkel. Ennek járatos módja náluk az, hogy elrabolnak egy terhes nőt és annak magzatát operálják át – ahogy az közismert amerikai közép-nyugati háziasszony-körökben is.
Nálunk is ez történt: az UFO-k iderepültek egy csészealjon és teljesen tudományosan – sorsolással – kiválasztottak egy várandós anyát. Történt pedig mindez a korai ’60-as években, egy Budapest-közeli kis faluban. (Azért falusi asszonykát választottak, mivel faluhelyen még erősen élt a vallásos hagyomány és így egy intergalaktikus jármű leszállásával járó fényrobbanást a Jónépek egyszerűen betudtak a Szűzanyának…)
Miután megvolt a beavatkozás, a FőUFO meglátogatta az akkor éppen fénykorát élő Kádár Jánost és beavatta a titokba:
- Nézd Jánosom, a ti földi eszközeitekkel hamarosan lehetetlenné válik a szocializmus fenntartása – ez pedig megengedhetetlen lenne! Átalakítottunk ezért egy magyar gyermeket, aki majdan neked is méltó utódod lészen és halad tovább a lenini úton. Kérlek, vigyázz rá és a magad diszkrét eszközeivel egyengesd az útját – a többi már az ő dolga lesz, nem fogsz benne csalódni!
…Így, ezen előzményekkel született meg 1963. május 31.-én a székesfehérvári kórház szülészeti osztályán a kis Orbán Viktor. Kádár elvtárs pedig megtartotta a szavát: Viktorka apukáját befogadta a Pártba, aztán különféle körmönfont trükkökkel elhitette Viktorral, hogy ő mégsem azért született e világra, hogy futballsztár legyen belőle… Egyetemi éveire pedig mentorául kapta Stumpf Pistát…
Időközben – 1989-ben - Magyarországon történt ugyan egy „rendszerváltás”, ám ezt senki sem vette komolyan. A nép lelke mélyén még mindig a 3.60-as Kádár-kenyeret várta és nem akart elszakadni az állami gondoskodás emlőitől, a vállalkozók pedig valójában állami vállalkozók akartak lenni… A politikusoknak pedig, mint tudjuk, igazán mindegy, hogy milyen szólamokat hangoztatnak - hangképző szerveik megegyeznek a papagájéval: bármilyen hangot képesek élethűen utánozni. Azt a néhány ágáló reformértelmiségit is sikerült megvenni végük, igaz, jóval a valós árfolyam felett, ugyanis egy egész marék tökmagot adtak értük!
Viktor – akiben akkorra már éledeztek az UFO-gének – rájött, hogy elérkezett az idő, midőn különleges képességeire támaszkodva elkezdheti Superman-szerű szárnyalását a honi politikai égbolton. Az első tanulókört ’89 nyarán a Hősök terén tette meg, komoly sikerrel.
Ahhoz, hogy áttörjön a politika dzsungelén a hatalom magasa felé, választott egy „liberalizmus” nevű machetét és forgatta is derekasan, amíg ki nem derült, hogy a magyarok többsége fél az efféle radikális eszközöktől. Viktor ekkortól konzervatívnak öltözött be: szakáll le-öltöny fel, vallásos áhítat a pofára – és kész is volt az új „polgári transzformer”.
…Innen már könnyű volt a dolga: a magyarok mindig is egy helyettük mindent megoldó vezérre vágytak… Igaz, történt egyszer közben, hogy jött egy TV-vita erejéig egy „mégvezérebb”: Gyurcsány Ferenc, de elég volt egyszer felvenni magnóra, amint Feri evolúciós ugrásra bíztat egy 180 egyedből álló ősbölény-csordát Balatonőszödön – és máris elhárultak az akadályok...
Viktor megérkezett a hatalomba!
…És most él vele. Az UFO-k által egykoron beléültetett különleges képességei pedig nap mint nap megnyilvánulnak…
Isten éltesse Orbán Viktort, Magyarország miniszterelnökét, fennállásának 48. évfordulója alkalmából!
2011.05.30. 16:25 Szerző: piefke
Éljen május harmincadika!
„Itt van május elseje,
Énekszó és tánc köszöntse!
Zeng és dalol az élet,
Szállj csak, zeneszó, ének,
Ébreszd fel a magyar népet!”
Ma véget ért a 21 éves rémálom: vége van annak a csúnya, 1989 óta tartó kapitalizmusnak!
Éljen május harmincadika! Sajnos nem találtam (még) e napot köszöntő versikét-dalt, de a „régi szocializmusból” ismerős „Itt van május elseje…” éppen passzol ide. Igen, a régi szocializmusból, merthogy mától itt van az új, a devizahiteleseket megmentő szocializmus! Biztosan hamar meglesznek a kifejezetten ezt a napot ünneplő rigmusok is – gondolom, a kormány már kiírta a közbeszerzést ezekre…
Ma Orbán bejelentette, hogy öt pontban megállapodtak a Bankszövetséggel. Ha átolvassuk ezt az öt pontot, akkor valóban a „létező szocializmusban” érezhetjük magunkat – de minimum egy antikapitalista gyűlésen. Viszont semmiképp sem egy „konzervatív-polgári” kormány sajtótájékoztatóján!
Mit is találunk az „ötpontban”:
1. Lesz önkéntesen választható árfolyamgát, a svájci frank hiteleket 180 forintos árfolyamon lehet törleszteni 2014 végéig, az euróhiteleket 250, a jenhiteleket pedig 200-as árfolyamon lehet törleszteni
2. Július másodikával feloldódik a részleges árverezési és kilakoltatási moratórium, a bankok mennyiségi és területi kvóták szerint kezdhetik meg a rossz hitelállomány leépítését
3. A fizetésképtelenek lakását átveszi az eszközkezelő, az ingatlanokat az érintettek visszabérelhetik. Az eszközkezelő zöldmezős beruházások keretében új lakásokat épít majd a rászorulóknak
4. Ismét lesz euróhitelezés, de csak az élhet vele, akinek a havi részlet legalább 15-szörösére rúgó bevétele van az adott devizában
5. Aki önkéntesen kisebb lakásba költözik, az az új ingatlanra igényelheti az otthonvédelmi kamattámogatást, ami a kamat 3,5 százalékára rúghat, illetve legföljebb öt évig tarthat
Ha jól emlékszem, „rögzített árfolyam” utoljára Kádár alatt volt. Most az állam beavatkozik magánszemélyek és pénzintézetek évekkel korábban kötött szerződéseibe. „Most” és „beavatkozik” – ahelyett, hogy jóval korábban és tájékoztatott, oktatott volna! (Ne feledjük: a lakáshitelezés tömegessé válásának folyamata az 1. Orbán-kormány alatt indult be!) Mi abban a „polgári értékrend”, ha utólag machinál az állam magánszerződésekben? Szegény, bajban lévő devizahiteleseket sajnáljuk, mert tapasztalatlanok és meggondolatlanok voltak. (Írtunk is már erről a témáról: Adósság és butaság - http://progressziv.blog.hu/2011/05/21/adossag_es_butasag.) De csak az történt velük, mint aki figyelmetlenül lép le az úttestről egy erőszakos SUV-os elé - aki aztán „erőfölényével élve” keresztülmegy rajta…
Igen: a korábbi kormányokat valóban bűnös mulasztás terheli azért, hogy amikor elindult lakossági devizahitelezés, akkor nem tettek meg mindent annak érdekében, hogy:
· Az „előéletünk” miatt ebben tájékozatlan lakosság felkészülten léphessen „aktusba” a bankokkal.
· A (nyugati kollégáiknál talán kevésbé felelős és inkább rámenős) bankok kötelesek legyenek legalább megpróbálni ledumálni a szemmel láthatóan leggyámoltalanabb ügyfeleiket a „Nagy Lehetőségről”.
Az állam akkor felelős, ha preventív. Ez azonban nem jellemzője a magyar államnak. Ő előbb figyelmetlen, azután, ha ráébred a bajra, erőszakos. Ez még férjben sem kellemes, nemhogy kormányban.
A 2. pontban szereplő „mennyiségi és területi kvótákban” történő kilakoltatásokról csak annyit, hogy azt úgyis a piac dönti el, hogy egy adott városban mennyi és milyen lakás lesz a bank által ismét piacra dobható. Semmi értelme az államnak ebben „kvótázgatni”. Ha a bank úgy látja, hogy kár magához vennie egy adott ingatlant, akkor úgysem fogja – ha meg „pörög a piac” (bár úgy lenne!), akkor neki, az adósnak és az államnak is az a legjobb, ha gyorsan elkel a lakás, törlődik a hitel és véget ér ez a rémes kaland. Mert ha Matolcsy és Orbán nem tudnák: minél tovább húzódik az ügy, annál jobban felszaporodnak a kamatok és annál valószínűbb, hogy a végén agyonnyomják az adóst. „Látszatmegoldás” tehát az, ha az illető még egy kicsit maradhat…
De vannak még további pontok is… Például a 3. A bedőlt lakásokat átteszik az Eszközkezelőbe – itt megint a kommunizmus kísért, ahol az állam tekintette (egyébként elég nyűgös és soha le nem látott) feladatának „a lakáskérdés megoldását”. Az állami – vagy sokkal jobb, ha önkormányzati – bérlakás: szociális ügy, semmi köze a szabadpiacon árfolyam-veszteséget elkönyvelőkhöz. A bérlakás a kapitalizmusban: magánügy. A magántőke építi, birtokolja, tartja fenn és adja bérbe azokat. Budapest nagy része is éppen így üzemelt Rákosi elvtársék belovagolása előtt. Miért kell ide az állam? Ráadásul úgy, hogy „zöldmezősen épít is” új lakásokat? Miért az állam? Olcsóbban csinálja? Aligha! Ráadásul az állam túl messze is van a konkrét rászorulóktól – akkor már az is jobb lenne, ha az önkormányzatok végeznék ezt a tevékenységet. Ők legalább közel vannak.
…Most jön a 4. pont – a kedvencem! Azt mondják: ismét lesz euróhitelezés. Naná: eddig is volt! Ha Matolcsy és Orbán ezt sem tudnák, a vállalkozások szabadon vehetnek fel hitelt euróban. (Szar már fiúk: az EU-ban vagytok!) Ha tehát nekem nincs „a havi részlet legalább 15-szörösére rúgó bevételem az adott devizában”, csak mondjuk 3-szoros, akkor fogom magam, gründolok egy kft-t és máris enyém a világ – és a világ összes devizahitele! Egyébként meg: miért pont 15-szörös? Nem elég mondjuk 13? Na jó, az szerencsétlen szám – legyen akkor 14! Alkudjunk már picit, gyerekek! Ja, hogy azt mondjátok erre, hogy „Akkor 17!”? Elmentek anyátokba! (…A vége úgyis az lesz, fiúk! T. i. az, hogy elmentek.)
Az 5. pontot viszonyt nem egészen értem: mi ez az „otthonvédelmi kamattámogatást, ami a kamat 3,5 százalékára rúghat”? A kamat 3,5%-a lenne a támogatás? Ha igen, akkor ez semmi, pár száz forint havonta. Vagy esetleg a kamat lenne (maximum 5 évig) 3,5%-os? Az is fura kicsit, hogy itt „kisebb lakásba költözést” emleget az „ötpont” – hiszen nem a lakás mérete, hanem az ára/bérleti díja és a fenntartási költségei határozzák meg azt, hogy egy adott lakás lehet-e menekülőút egy adott hitelfelvevőnek. (Mert ugye vannak 40 m2-es soktízmilliós luxuslakások a Rózsadombon és lehet szart se érő 200 m2-es „nemluxus” lakás is Ökörvizelő-Külsőn…)
…Összefoglalva:
(1.) rögzített árfolyam, (2.) állami beleavatkozás magánszerződésekbe, (3.) az állam szabja meg „kvótákkal”, hol, mit, mikor adhat-vehet egy magánbank, (4.) az állam „lakásbirodalmat” épít – zöldmezősen is, és végül (5.) az állam megszabja, hogy egy magánbank milyen jövedelemviszonyok között hitelezhet – mindez nem is gyenge kezdés egy „kollektivizált társadalom” kiépítésének útján*!
…Igaza van a poszt elején idézett dalocskának: fel kéne már ébreszteni a magyar népet!
* ”útján”: Kádár János szokta így, „tj”-ként ejtve, részleges hasonulás nélkül mondani ezt a szót beszédiben, pl. „a szocializmus felépítésének útján”
2011.05.30. 11:53 Szerző: Dr. Evet
Európa elfekvője
S a sírt, hol nemzet sűlyed el,
Népek veszik körűl,
S az ember millióinak
Szemében gyászköny űl.
(Vörösmarty: Szózat)
Vörösmarty aligha gondolta volna, hogy a „nemzethalál” orvoshiány miatt fog bekövetkezni!
Fiúk, ott a kormányban, én szóltam, hogy baj van. Kétszer is írtam, hogy a magyar egészségügyben eljutottak a viszonyok a tarthatatlanságig. Először a (kevéssé szalonképes) Hurrá! - vagy basszameg? (http://progressziv.blog.hu/2010/06/10/hurra_vagy_basszameg) c. posztban, majd Értéktelen évek címmel (http://progressziv.blog.hu/2011/02/08/ertektelen_evek).
…De nem is kellett volna nekem írnom, hiszen mindenki, aki ebben az országban él, tudja, hogy az egészségügyből ezrek hiányoznak immár: személyük és a magukkal elvitt szaktudás napi működési-ellátási gondokat okoz. Mindenki tudja ezt - kivéve azokat, akik politikusként V. I. P.-ellátásban részesülnek itthon (…vagy esetleg külföldön?).
A magyar orvosi egyetemek gyakorlatilag külföldre termelnek. Lehet persze „drákói” intézkedésekkel megpróbálni „röghöz kötni” a végzetteket, de mintha úgy rémlene, hogy ez (a munkaerő szabad mozgásának akadályozása) egy picit ellentétes lenne az EU-s joggal. Ja, és az sem érv, hogy „…De a Zállam fizette az egyetemet!” és ezért lehetne kötelezni minket a helyben maradásra, merthogy a Zállam csak az anyukánk-apukánk adóforintjait osztotta annak idején vissza az egyetemi képzésre. Lehetett volna úgy is játszani, hogy (pl.) a felsőoktatás nem kap egy kanyit se Zállambácsitól, viszont a gyereküket egyetemre járató szülők annak költségeit levonhatják az adóból – és máris világos lenne mindenki előtt, ki is tartja fenn az egyetemet!
De Zállam Úr nem ezt az utat választotta – sunyibb ő annál. Inkább – jó komenyistaként – úgy viselkedik, mintha „kegyúrként”, a saját költségén taníttatott volna minket, mint annak idején a kálvinista földesurak papnak a jófejű parasztgyerekeket… (Itt mutatkozik meg, hogy milyen fejjel is élnek politikusaink: bizony, vagy komcsi, vagy feudális világ él őbennük!)
Eddig még soha senki nem mondta meg, miért kell egy orvosnak annyit keresni, amennyit Tarlós fizet a „főhivatású utcaseprőknek”?
Hát én most megmondom!
Véleményem szerint ennek csak egy oka lehet: Magyarországon valójában nem tekintik értéknek az egészség hosszú távon való megőrzését. Sem a politikusok, sem az emberek. Ez annyira különös viselkedés, hogy érdemes kissé mélyebben is elemeznünk.
Ha az ember életét, munkaképességét, közösségi létét alapvetően befolyásoló tényező, az egészségi állapot nem érték egy társadalomban, az azt jelzi, hogy „maga az ember” nem jelent ott különösebb értéket. No nem a szólamok szintjén – de a valóságban, a mindennapi cselekedetekben igen. Akár a saját személyünkre gondolunk úgy, mint végletesen „kizsákmányolhatóra”, akár másokra (alkalmazottakra, állampolgárokra), az mindenképpen egy rettenetesen elmagányosodott, önzésre kényszerített népet mutat. A lényeg, hogy a mát valahogy letudjuk – hiszen a holnapunk úgyis bizonytalan, az is volt mindig! Minek tervezni, amikor úgyis mások játékszerei vagyunk? Minek gazdálkodni az egészségünkkel, ha sokunk sorsa úgyis a korai halál? Minek gondoskodni akkor a jövőnkről, ha az úgysem lehet jobb, mint a jelenünk?
Bizony, így érzünk… Persze ha megtörténik a baj és lebetegszünk, akkor már rohanunk fűhöz-fához, akkor már „minden pénzt megadnánk” az egészségünkért, az életünkért. (Meg is adjuk: hálapénz formájában – ezzel ösztökélve az egészségügyet, hogy az adott pillanatban nekünk dolgozzon, ránk „szolgáltasson”.)
De amíg nincs „vészhelyzet”, addig – úgy érezzük – „másra jobban le tudjuk költeni a pénzt”. Mi is, az állam is, a politikusaink is. (Ők naná!) Ezért nem követeli ki a magyar társadalom azt, hogy az ő egészségét hosszú távon fenntartó-megőrző egészségügy megkapja tőle, a társadalomtól az ehhez szükséges forrásokat. Ezért nem áll ki a magyar társadalom az ő életét és munkaképességének idejét meghosszabbító orvosok és egészségügyi dolgozók megbecsüléséért. Ehelyett azzal a hazug, önáltató szöveggel „tudja le a kérdést”, hogy „A zorvosok úgyis kapnak hálapézt, kussójanak!” … És derék politikusaink kollaborálnak – ők úgy vannak vele: minek adjanak valamire az „úgyiskevésből”, amíg nem kelt számukra veszélyes társadalmi feszültséget a dolog.
…Nos: immár kelt!
Politikusok! Ti is épp olyanok vagytok, mint a népetek: képtelenek vagytok felfogni, hogy a holnap problémái a mai nemtörődömségben, a mai „mának élésben” gyökereznek. És kedves Magyarország, nyomorult marad ez a nép mindaddig, amíg egyszer nem vesz egy nagy levegőt és azt nem mondja: leszarom a ma nyomorát, én jövőt akarok építeni! Felfogom végre, hogy minden nép, amelyik jobban él, azért képes erre, mert a mában foglalkozik a holnappal is. És igen: bár félek a holnaptól (hogy hogyan is lesz és hogy lesz-e?) – de szembenézek ezzel a félelemmel.
Mi, orvosok, ápolók, el tudunk menni innen: kurrens szakmánk van, ki tudunk lépni ebből a csak a mával törődő országból. De ti, többiek, ti ki tudtok-e? Mert ha nem, akkor ti lesztek Európa elfekvője!
…Koszorút majd küldök a németországi fizetésemből.
2011.05.29. 19:45 Szerző: Đđ
„Temetni jöttem Caesart…”
„A temető tele van pótolhatatlan emberekkel!”
Napóleon
Meghalt Mádl Ferenc.
„Miért? Élt?”- kérdezhetik most sokan, akik Mádl elnöksége idején még csak a titokban cigizés és a veszélyesen bringázás nemes mesterségét űzték, távol a Magaspolitikától. De azok sem sok konkrétumot tudnának felidézni elnökösködéséből, akik már „tudatos választókként” éltek akkoriban is.
Mádl volt a rendszerváltást követő korszak második köztársasági elnöke – és az első, aki távozott az elnökeink közül. Ez a gyászhír apropót nyújt arra, hogy elpolemizáljunk kissé jobboldali politikai és szellemi elitünk egyik tipikus életpályáján… Tesszük pedig mindezt mindenféle kegyeletsértő szándék nélkül, csupán a „jelenséget” értékelve…
Ahogy annak idején a „létező szocializmusban” előszeretettel csináltak a hatalom igazi birtokosai munkásokból országgyűlési képviselőket, úgy csináltak rendszerváltást követő jobboldali kormányok is a való élettől és minden gyakorlatiasságtól távol élő egyetemi professzorokból politikai prominenseket – persze úgy, hogy azért maradjanak távol a valódi döntéshozói pozícióktól. (…Most éppen Réthelyi Miklós tölti be ezt a funkciót a kormányban.) Míg a szocikomcsik esetében azt szimbolizálta a „munkáskiemelés”, hogy ez akkor is a dolgozó nép állama, ha nem, addig a mostani „úri kormányoknál” a professzorpolitikusok reprezentálják azt az erősen tekintélyelvű gondolatot, hogy a kiváló emberek ezt a kormányt és ezt a fajta politikát támogatják. Márpedig ha azok, akiknek papírjuk van arról, hogy okosak, ezt teszik, akkor ugyebár mindenki hülye, aki szerint „Hüje a kormány!”… Látható tehát, hogy mindkét szándék hamis és hazug. A két „helyzet” között csupán annyi a különbség, hogy akkor Moszkva és Kádár gyakorolták a tényleges hatalmat, most meg (pl.) Csányi Sándor és Orbán – nem tudom, melyik a jobb? Döntse el majd a Történelem – vagy a Történelem Ura!
…A nekrológokat gyakorta kezdik a megemlékezők valami, az elhunythoz kötődő személyes élményükkel – ezt teszem most én is.
Két ilyen emlékem is van. Az egyik még a ’90-es évek közepéről, amikor egy környéken laktunk és gyakran láttam őt a közeli CBA-ban, amint kissé kopott öregemberként vásárolt. Akkor már exminiszter volt – de ebből rajta nem látszott semmi (ami egyébként pozitívum!): egyszerű kis öregapó volt, akit öreganyó elküldött a boltba, kifliért és párizsiért az unokáknak… Senki sem „figyelmeskedett” vele, senki sem hízelgett neki, nem „miniszterurazták” a bolt eladói…
A második élményem alig egy éves: Rómából hazaúton egy repülőn utaztunk – akkor ugye már exelnök volt. A személyzet „mesterkélten kitüntetett” udvariassággal kezelte. Valahogy abban a stílusban, ahogy az egykori Szovjetunióban kezelhettek egy tábornokot. Nem tudom, hogy a korábbi, CBA-s átlagbánásmód és a stewardessek múlt évi kínos tolakodása közötti különbség a „miniszter” és az „elnök” közötti rangbéli eltérésnek, vagy inkább a magyar mentalitás másfél évtizednyi „eróziójának” tudható-e be inkább?
…Az biztos, hogy Mádl elnökként és közéleti szereplőként nemigen járult hozzá a valódi polgári attitűd magyarországi megerősödéséhez – annak ellenére, hogy szavai és cselekedetei látszólag mást mutattak. Mert ugye ő mindenkor „konzervatív-keresztény polgárként” viselkedett, ezek az elvek vezérelték egész életében. És ezt komolyan kell vennünk – hiszen ő maga mondta a Magyar Nemzetnek adott interjújában (Magyar Nemzet – 2011. január 29., 5. oldal)!
…De hogy mennyire fals volt egy az emelkedett úriemberség, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Mádlt a Független Kisgazdapárt ajánlotta az államfői posztra. Igen, a jó Torgyán doktor… Akivel ez a Mádl-i úri garnitúra ugyanúgy kész volt különösebb gusztusproblémák nélkül kollaborálni, mint az Orbán-féle „ifjútörök-galeri”. (Erről ld. még alább is!)
Az „Én mindenkor keresztény voltam!”-szolgen fennen való hangoztatásával Mádl előfutára volt a mostani hivatali utódjának, Schmitt Pálnak – persze azért jóval magasabb intellektuális szinten. Hiába: a régi alapanyagok minőségibbek voltak: a „fél korosztállyal” öregebb Mádl, mint „báty” még „eminens tanuló” volt, de az utána jövő „kisöcsi” Schmitt már csak egy „jampec”… Az egyik még tanult, a másik már sportolt – és így érte el a sikereit az életben…
De keresztény volt-e vajon „mindenkor” Mádl? Itt most nyilvánvalóan nem a belső, hitbéli meggyőződése a kérdés – mert az elhisszük, biztosra vesszük – hanem az, hogy „társadalmi entitásként” vajon az volt-e, kiállt e nyíltan az elvei mellett? Erre már korántsem biztos az igenlő válasz.
…Mert mit is látunk néhai elnökünk életrajzában? 1961-63 között Strasbourgban tanult tovább az egyetemen… Alig hihető, hogy ez ment volna „keresztény ellenzékiként”, a Kádár-konszolidáció előtti, Biszku Béla által fémjelzett években. Mádl is tipikus példája volt az Antall József-féle „ellenzéki értelmiségiek”-nek, akik valamely közvetlen felelősséggel nem járó hivatali, intézeti, egyetemi pozícióba húzódva „vészelték át” a szocializmus évtizedeit – miközben azért sorra látogattak mások, a „rendes szocialista dolgozók” számára elérhetetlen nyugati egyetemeket, kutatóintézeteket. Valóban: számukra rettenetesek lehettek „az elnyomás évtizedei”! …Érthető, miért is utálták ezt a fővárosi elitet az Orbán-féle feltörekvő, de addig mindenből kimaradó egyszerű vidéki fiúk! (És mivel e fiúk is csak azt szerették volna élvezni, amit az Antall-Mádl garnitúra, ezért amikor később szükségessé vált a hatalom érdekében, akkor minden nehézség nélkül szövetkeztek is egymással a „fiúk” és az „urak”…)
Közéleti aktivitás – pláne ellenzéki – nemigen köthető Mádl Ferenchez a rendszerváltás előtt. Nem verték meg a rendőrök, nem nyomott röpiratokat – ezek nem szokásosak a Magyar Tudományos Akadémián, ahol, dolgozott, sem pedig az ELTE-n, ahol intézetigazgatóként aknázgatta alá a szocializmust.
Csupán az Antall-kormányban kapott közéleti szerepet – ekkor kezdődött el az a folyamat, amiről a poszt elején már volt szó: a „tekintélyes polgári értelmiségiek” politikussá alakulása-alakítása.
Amikor bukott ’94-ben a jobboldali-keresztény-nemzeti vonal, akkor Mádl is eltűnt a terepről. (Ebből a korszakából van az a bizonyos 1. élményem.)
Később, az 1. Orbán-kormányt elhozó választási kampány idején Mádl aláírta a Professzorok Batthyány Köre által fogalmazott Polgári értékrendet és felelős kormányzást akarunk c. nyilatkozatot. Ez bátor tett volt – ugyanis éppen annak a korszaknak a végén fogalmazták meg a professzor urak, amikor a rendszerváltást követő időszak talán legfelelősebb kormányzása, a Bokros Lajos pénzügyminiszterségét is magában foglaló Horn-éra tartott… És „polgáribb” is volt az a korszak, a „pufajkás Horn” dacára, mert az akkori „több mint 2/3-os” kormány sokkal több polgári önmérsékletet és belátást tanúsított az utána jövő 1. Orbán-kormány „Ellenzék nélkül is működik a parlament”-jénél - nem is szólva a 2. Orbán-etap mostani, nyilván mélyen „polgári és felelős” értékrendjétől és kormányzásáról.
De Mádl volt az is, aki a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület elnökeként 2000-ben először hívta évet értékelni Orbánt – ez az az egyesület, amely előtt Orbán idén is „értékelt” egyet… Erről született az Értéktelen évek c. posztunk (http://progressziv.blog.hu/2011/02/08/ertektelen_evek), láttatva e nemes egylet igazi, a valóban polgáritól fényévekre álló szellemiségét.
…Megadatott még neki, hogy megérthette a jobboldal ismételt Nagy Győzelmét 2010 tavaszán: a „fülkeforradalomnak” biztosan örült… Reméljük, azzal az elégtétellel lépett át az Örökkévalóságba, hogy Magyarországon Gyurcsány Ferencből már sohasem lesz miniszterelnök…
Mádl Ferenc érdekes társaságba kerül a túlvilágon, ha ott egy asztalhoz szokás ültetni az egy országból jövő exelnököket: Károlyi Mihály, Tildy Zoltán és Szakasits Árpád viselték eddig a már elhunytak közül a „köztársasági elnök” címet Magyarországon… (Az „elnöki tanács elnökei” ugye nem játszanak…) Hozzájuk érkezett most meg Mádl Ferenc.
…Azért belehallgatnék a beszélgetéseikbe!
2011.05.29. 15:18 Szerző: Đđ
A kutya és a szalonna
Kell-e még az MSZP Magyarországnak?
A társadalom már deklarálta néhány nagy, rendszerváltó pártról, hogy nincs rájuk tovább szükség – legalábbis a létező formákban és a régi figurákkal. A Független Kisgazdapárt, az SZDSZ és az MDF kiestek a további játékból és erre a sorsra jutott a MIÉP is.
Most az MSZP lehet soron.
Lassan eltűnnek azok az okok, amelyek fenntartották, indokolttá tették (sokak szemében) a létét. Választási ciklusonként százezernyi öreg szoci tűnik el – hal meg – és helyettük nem jönnek a fiatalok. Az a néhány fiatal, aki ott van – és vezető is – valami furcsa egyveleg: ők politikai karriervágy és valamiféle közösségi-demokrata hit változó arányú keverékei, általában nem kimagasló képességekkel… Egyszerűen nincs meg bennük az a szellemi erő, az a lényeglátó képesség és az a kreativitás, amely képessé tenné őket egy egészen új, modern magyar társadalom „megkonstruálására”. Részletproblémákról beszélnek, de nem látják át, mi is a baja az országnak. A gazdaságot szeretnék új, hatékony pályára állítani – de nem gondolnak arra, hogy ennek lennének komoly társadalmi, tudati és mentalitásbéli előfeltételei is. (Nem az a baj ui., hogy „nem küzdünk eléggé a demokráciáért”, hanem az, hogy „ösztöneinkben nem vagyunk demokraták” – de erről írtunk már e blogban máskor…)
Annak idején, 1988-’90 között a magyar társadalomnak csak egy kisebbsége óhajtotta volna az MSZ(M)P eltűnését a politikából, a többségnek közömbös volt a dolog. Azután az Antall-éra vége felé és a Horn-korszakban a rendszerváltással járó sokkhatás sokakban ébresztette fel az érzést, hogy „Jobb volt Kádár alatt!”, ez pedig feltámasztotta az (akkor már) MSZP-t is. Ki is tartott ez a feltámadás tulajdonképpen egészen 2006 közepéig – hiszen az első Orbán-kormány alatt is egy, a Fidesszel csaknem megegyező átlagos támogatottságú szoci tábor és egy erős MSZP létezett.
Ez változott meg 2006 őszén. Addigra ugyanis lezajlott egy átalakulás: már nem csak a „nosztalgiaszocik” adták az MSZP szavazóbázisát, hanem sok, náluk fiatalabb szavazó is támogatta a Gyurcsány Ferenc által 2005 őszétől hangoztatott modernizálást. …És amikor ez a politika megtorpant, amikor azt látták ezek a szavazók, hogy nincs igazán kidolgozott és következetesen végigvitt modernizálás, akkor szinte hetek alatt elpártoltak – és marad ismét csak az az öregebb korosztály, amely a rendszerváltás óta rendületlenül kitartott – és tart ki még ma is – az MSZP mellett. Ez az „sereg” azonban fogy – és mire eljön majd 2014, addigra számuk a mai 1.000.000 körüliről lemegy 800.000-re – egyszerűen azért, mert meghalnak az öregek. A demográfiai halálos veszedelem egy olyan párt számára, amelynek támogatói az idősebbek közül kerülnek ki – és az MSZP a mai Magyarország „legöregebb pártja”, ezért őt sújtja ez az „átok”. Magyarországon két választás között kb. 300.000 ember hal meg a mindenkori kb. 5.300.000 aktív szavazó közül. (70 éves átlagéletkorral számolva évente 75.000 körüli aktív szavazó távozik.) A veszteség többsége MSZP-szavazó, egyszerűen azért, mert ez a párt bír a legtöbb „öreg támogatóval”. Új, fiatal szavazók pedig nemigen jönnek – ugyan mit ígér nekik az MSZP? Mivel és ki szólítaná meg őket? Így nincs, nem lesz „társadalmi igény” a fiatalabbak között arra, hogy létezzen az MSZP, mint nagypárt.
Ugyanakkor azt látjuk, hogy élet-halál harc folyik a pártért – ez azonban nem annak a jele, hogy a pártot támogató, netán benn lévő fiatalabb generáció igyekszik a maga ízlésére szabni a pártot: ez csupán az elitek belharca. Nincs valós igény, tömegbázis, amely azt akarná, hogy a „régi kutya” MSZP-ből „modern szalonna” váljék. Nincs, mert azok, akik modernitást akarnak Magyarországon, azt nem az MSZP-től várják. Az MSZP nekik már semmi pozitívat nem jelent. Nincs benne semmi vonzó és semmi-senki, ami-aki bizalmat és bizakodást keltene bennük e párt iránt. Az MSZP számukra az „Elkúrtátok!” pártja marad, benne az összes elkúróval: azokkal is, akik nem tudták keresztülvinni a modernizálás politikáját (Gyurcsány & Co.) és azokkal is, akik igyekeztek azt meggátolni (a „régi gárda”, a vezetésben és a tagságban egyaránt). Egy fiatal embernek semmi sem taszítóbb, mint a sikertelenség – és az MSZP egyenlő a sikertelenséggel, akárhány km autópálya is épült az „elmúltnyócév”-ben, mert ez a párt nem volt képes új társadalmi pályát kiépíteni Magyarországnak, hanem maradt az ország a régi mentalitású, rossz, nem hatékony pályán. Egy fiatal ember mindenek előtt sikeres életet akar – akkor pedig ugyan miért várja egy sikertelen erő azt, hogy az a fiatal majd csatlakozik hozzá és őt fogja erősíteni? Az MSZP-ben nem voltak új modellek és új példát adni képes vezetők sem. És nem is lesznek, mert ahhoz épp azoknak kellene oda belépniük, akik számára a legnagyobb csalódás volt a 2006-2009-es korszak. És azért sem, mert nem valószínű, hogy a párt vezetése beengedné őket és át is engedné nekik a párt vezetését – bármelyik társaság is győzzön a mostani hatalmi harcban - hiszen hol lennének akkor ők? Nem azért harcolnak most, hogy utána, győztesként, majd azt mondják: „Győztünk, miénk a párt vezetése – de lemondunk róla!”
Miből élnének, ha nem lennének vezetők a pártban? A fiatalok elmennének a versenyszférába? Az öregek meg nyugdíjba? Aligha ezt akarják.
Ezért marakodnak a kutyák a kevéske, megmaradt – és már avas – „pártszalonnán”. Még mindig jobb azt rágcsálni, mint farkasként boldogulni odakint.
…De mi közünk nekünk már ehhez? Ők meg jobban tennék, ha Torgyán doktorral konzultálnának arról, hogy milyen az élet feleslegessé vált egykori politikusként?
2011.05.25. 00:16 Szerző: Đđ
Szpáhi birtok
Kár, hogy nem maradtak itt legalább 500 évig a törökök!
…Akkor most nem problémáznánk azon, hogy miért épül többszörös áron a vasút (http://vastagbor.blog.hu/2011/05/23/autopalyaepites_helyett_vasutfelujitas_a_tuti_biznisz?utm_source=ketrec&utm_medium=link&utm_campaign=index). Mert ha 500 évig ültek volna a nyakunkon az oszmánok, akkor valószínűleg nem csak a korrumpálás vált volna vérünkké, hanem nyugathoz való szellemi-érzelmi kötődésünket is elveszettük volna. De sajnos a nékünk adatott 150 törökös év kevésnek bizonyult ahhoz, hogy egészen természetesnek fogadjuk el, ha egy politikai elit szpáhi birtokként bánik az országgal. Azoknál a nálunk szerencsésebb történelmű népeknél, ahol a nép sokkal hosszasabban élvezhette a Porta kezének súlyát, ez nem csapja ki a biztosítékot – de nálunk még mindig akadnak ágálók…
Igen, politikai elitjeink sorra az egykori hódoltságban rendszeresített szpáhi birtokként kezelik Magyarországot. Arról tudvalévő, hogy a szultántól szolgálataikért kaptak birtokot a hűbéres lovas katonák, a szpáhik. A kapott birtok azonban nem volt örökölhető, a földet a szultán bármikor visszavehette. Ez a módszer rablógazdálkodáshoz vezetett. A török földesurak ugyanis gyakran cserélődtek, ezért mindegyikük igyekezett minél többet kisajtolni az adózó népből.
…Akárcsak nálunk: most a „birtokot” – a hatalmat – nem a szultán adja, hanem egy csodaváró nép. És ő is veszi el azt, amikor csalódik a „birtokosban”. A jó kormányzásra képtelen politikai elitek pedig természetesnek veszik, hogy csapnivaló teljesítményükért (általában) ciklusról ciklusra őket is elcsapják – ezért az adott ciklusban igyekeznek kiuzsorázni Magyarországból annyit, amennyit csak lehet.
És sokat lehet – különösen, hogy vannak országon kívüli, EU-s források is!
Nem akarok én belemenni a konkrét ügybe (mennyibe kerül valójában egy km vasút a magyar ugaron, stb.). Engem csak az érdekel, hogy miért mindig „szpáhikat” választunk magunk fölé, hogy kormányozzanak minket?
Tőlünk nyugatra más a mentalitás: ott – mivel létezik a „hosszútávra” intézménye – inkább megéri a jó teljesítménnyel hosszabb időre hatalmon maradni, mintsem a „Lopjunk gyorsan, rövid az élet!”-szlogennel dolgozni. Itthon pedig: nyugatias vágyainkat keleties eszközökkel próbáljuk meg kielégíteni. Mi is, a politikusok is.
Tegye a szívére a kezét az Olvasó: ha ő lenne XY potentát helyében, akkor ő vajon mennyiből hozna ki két pár sínt meg az alapot? És vajon nem törekedne-e a hatalomban, választott potentátként a Kedves Olvasó arra, hogy a gazdaság prominenseivel összeszövetkezzék? Hiszen nyilvánvaló a képlet: a pénz adhat hatalmat, a hatalom pedig még több pénzt… Gazdasági szereplőként ezért támogatom a politikai hatalomra esélyeseket – hogy aztán azok, hatalomhoz jutván, kamatos kamatokkal fizessék vissza jóságomat. Megvesztegetem a kádit, lefizetem a pasát… Megkenem a nagyvezír magasságos kezeit…
Magyarok, akarunk-e szabadulni a „hódoltságból” – vagy jó ez így nekünk? Képesek lennénk-e másként élni, másképpen viselkedni? Akadnak-e közöttünk „megrögzött nyugatiak”, akik tudják (még? már?), hogyan is kellene ezt más hozzáállással csinálni?
…Vagy jobb, ha beletörődünk – és kikiáltjuk Orbánt (vagy egy tetszőleges bármelypárti utódját) szultánnak.
Allah növessze hosszúra a szakállát!
2011.05.24. 14:19 Szerző: piefke
Ki a faszszopó?
Nem javaslom, hogy a legközelebbi római látogatása során bármely KDNP-s is betegye a lábát a Santa Maria del Popolo templomba – mert ott szembesülnie kell egy bizonyos Caravaggio képeivel – aki bizony köztudottan nem ment a szomszédba egy kis buziskodásért. ...És mégis: ő alkotta meg a Szent Péter keresztre feszítését, ezt a maga korában forradalmi, de mára a klasszikus magaskultúra „ikonjává” vált képet, amelyet az akkori konzervatív kortársak „a büdös”-ként csúfoltak, legalább akkora vehemenciával, mint most nálunk Alföldi rendezéseit szokás „jobb (értsd: nemzeti & keresztény) körökben”. Az utókor szerencséje, hogy az akkori római „kereszténydemokrata körök” tagjaiban volt annyi intelligencia és emelkedettség, hogy felismerték ebben a botrányos buziban a lángelmét… Sőt: ez az alak éppen egy bíboros (Francesco Maria Del Ponte) palotájában élt a fiúszeretőjével…
De csak nyugodtan lakoltassuk ki a magaskultúra csarnokából Csajkovszkijt is! Szarjuk le, hogy ő a XIX. századi orosz zene talán legnagyobb alakja (a sok óriás között). Botrányos és elképesztő, hogy egy ilyen alak művét – a Diótörőt – gyerekek nézzék, sőt: gyerekek szerepeljenek benne! És mindezt a Magyar Nemzet Nemzeti Operaházának Magyar Nemzeti – és bizonnyal Keresztény - Színpadán. (Arról már nem is szólva, hogy Csajkovszkij, mint orosz, eretnek is volt, lévén az orosz ortodox egyház tagja…)
De hogy a magyar magaskultúra se maradjon ki: (Báró!) Mednyánszky László festőművész képeit is ki kell retusálni a Nemzeti Művészeti Pantheonból – mert hát ő is, szegény, bizony…! És ne törődjünk azzal, hogy éppen ő volt az, aki a magyar művészetben a legnagyobb erővel tudta megjeleníteni a szegény I. világháborús magyar bakák szenvedéseit – sőt! Ezzel még rá is tett egy lapáttal a bűneire, hiszen Magyar Katonát csak Hősként szabad ábrázolni – különben még esetleg nem teljesülnek Hende Csaba álmai és itt áll majd a nemzet védtelenül a nem is tudjuk kik ellen (http://progressziv.blog.hu/2011/05/17/de_kire_lonek_majd)...
Írtunk már egyszer a (nevezzük így) „konzervatív-keresztény-nemzeti ízlésű jobboldal” kulturális állásfoglalásairól – akkor a magyar kulturális élet mikroeleme, a Tilos Rádió kapcsán (http://progressziv.blog.hu/2010/12/30/ice_t_ilos). Most a zászlóshajó, a Nemzeti Színház kapcsán voltunk kénytelenek a fentieket megfogalmazni, mintegy ízelítőül, hová vezetne az „makróban”, amit a napokban Alföldi Róbert ellen helyi szinten próbál (ismét) a KDNP és a Jobbik.
Azt kell mondanom: itt a gyűlölet fogott össze a tehetségtelenséggel, amelyből fakadt. Nem tudom, eddigi életükben mit hoztak össze kultúra és szellemi javak terén az említett két politikai-pszichikai erő prominensei, de azt tudom, hogy egykoron minden, amit ma ők ájult tisztelettel szemlélnek (…de vajon megértik-e?), az Alföldi rendezéséhez hasonló „avantgarde” volt. Vajon hol tartana az emberi kultúra és a civilizáció, ha nem lettek volna kockázatos újítások? Szerintem még csücsülnénk a fán.
Nem a politika és nem a „világnézet” dolga, hogy megrostálja, mi lesz maradandó a művészetben és mi hull át a rostán – ez az idő és az emberiség dolga. Nehogy már az legyen, mint volt a Hitleri Németországban, hogy itt is lesz majd „Entartete Kunst”: „Elfajzott művészet” – mert kérem, ettől nem állunk messze! Ott és akkor is ideológiai alapokon minősítették jóvá, vagy rosszá az egyes alkotásokat és alkotókat – itt és most is ez folyik. Továbbá: meglehet ugyan kinek-kinek a magánvéleménye mások magánéletéről, de az, ami a „Nemzeti 1” tv híradójában elhangzott, egyszerűen elképesztő – és elképesztő frusztráltságra is utal. A híradó műsorvezetője ugyanis Az Ember Tragédiája-béli római színre és Alföldi személyére utalva szó szerint azt mondta, hogy „…a többek között a fajtája miatt is összeomló birodalom” – utalva ezzel a homoszexuálisokra (http://nemzeti1.hu/index.php?p=watch&id=338 – 4.44 és 4.56 perc között).
Hát, kérem, ha már itt tartunk, hogy a buziság okozta volna a Római Birodalom összeomlását – akár „részben” is… Julius Caesrarról semmiképpen sem mondhatjuk, hogy a birodalom összeomlasztója lett volna, pedig hát írva vagyok, hogy ő is… De hogy az államok elerőtlenedésének és a homoszexualitásnak egy másik eklatáns példáját is hozzam: itt volt ugye Spárta…
Szerintem az államok a hülyeséget és az alkalmatlan vezetőket sokkal gyakrabban sínylik meg, mint a homoerotikus kapcsolatokat – éppenséggel a Poroszországot a XVIII. században nagyhatalommá tévő Nagy Frigyes király is… Szóval, ő sem alapvetően a nőként lángolt. (…És még ateista is volt a szemét!) Mindezzel természetesen nem azt prédikálom, hogy „Buzit minden vezető posztra!”, csupán szerényen felhívom a figyelmet a „fajta” és a „bukás” korántsem egyértelmű kapcsolatára…
A Jobbik és a KDNP szerint „Alföldi átlépett egy határt…” – pedig valójában éppen ők lépték át azt a vonalat, amely egy modern államban és civilizációban természetesen választja el a hatalmat és a politikát a szellemi élettől és a magánélettől. Mindazok pedig, akik nem akarnak egy „felülről irányított” társadalomban élni, most át kell hogy lépjék a passzivitás korlátait. Nem azért mert Alföldi „jó művészetet” csinál, hanem azért, mert a jobboldal akar igen rossz politikát a társadalomra erőltetni. És itt az ideje, hogy a társadalom feltegye a poszt címében álló kérdést…
…Ja, most jut eszembe: Shakespeare-nek is voltak homoerotikus szonettjei - hajjaj!
2011.05.21. 21:50 Szerző: Đđ
Szent István, a maffiózó
Megint van valami, amit Fidesz-kormány a Jóistenre bízna – ahelyett, hogy maga látna a tennivalók után…
Még hónapokkal ezelőtti a hír, hogy az Erdélyben árvaházat fenntartó Böjte Csaba ferencrendi szerzetes kigondolta Magyarország és az egész Kárpát-medence felvirágoztatására és a magyar nemzet felemelésére a Szent István-tervet. (Hogy mi lesz a nevezett medence nem magyar lakóival, arról nem szólnak a hírek…) A terv tulajdonképpen egy közmunka-, egy felnőttképzési és egy környezetrendezési program keveréke lenne, jó sok ájtatossággal és hazafiaskodással vegyítve, a konzervatívabb ízlésű öregurak és –hölgyek szája íze szerint tálalva. Kissé talán meglepő – lenne máshol a modern világban – hogy „Isten emberére” bízzanak egy efféle szekuláris projektet, hiszen nem éppen ők a legkompetensebbek a terület- és tudásfejlesztés szerteágazó és bizony komoly finanszírozási forrásokat igényelő területén…Itt, nálunk azonban nem csak egy (részleteiben Fidesz-szokás szerint teljesen kidolgozatlan) tervet, hanem mindjárt egy azt támogató mozgalmat is gründoltak, amelynek neve: A mi ügyünk.
…Hiába, hatalomban lankad a kommunikációs figyelem – hiszen a név, „A mi ügyünk”, ismerős: Cosa Nostra alakban. Azt még csak elhiszem, hogy Böjte Csaba, szerzetes létére, nem ismerős az alvilági dolgokban (a mennyeiekben bizonyosan járatosabb), de hogy azok között sem tűnt fel senkinek ez a névazonosság, akik a minap a Polgárok Házában A Polgári Magyarországért Alapítvány és a Konrad Adenauer Alapítvány nevében egy ezzel foglalkozó rendezvényt szerveztek és ország-világ elé „kommunikálták” ezt a dolgot, az már legalábbis meglepő…
Éppenséggel persze az is lehet, hogy őszinteségi rohama volt valakinek a Fidesz tájékán és kimondta azt, amit már úgyis tud mindenki: hogy mi is valójában a Fidesz (ld. erről korábbi, Mi a Fidesz? c. posztunkat - http://progressziv.blog.hu/2011/04/21/mi_a_fidesz) – de miért kellett ebbe belekeverni szegény I. István királyt?
Igen: I. Istvánt írtam, merthogy a „szent” előnév bizony csak katolikus körökben lenne használható. Annál a felekezetnél jönnek-mennek a szentek, de már pl. a lutheránus, vagy a református közeg „ugrik” a szent szóra… Pedig nem hinném, hogy a helvét vallásban kereszteltetek ki lehetne hagyni ebből az újabb nagy nemzeti összeborulásból – hiszen akkor az eredetileg református Orbán Viktor is kimaradna a buliból!
…Márpedig hogyan lehetne kihagyni a „Mi Ügyünk”-ből éppen a „Don”-t?
2011.05.21. 15:20 Szerző: piefke
Adósság és butaság
Megvan a terv, hogyan „menti meg” a kormány a bajba került devizahiteleseket: úgy, hogy még jobban eladósítja őket!
Szó sincs arról, hogy a kormány „eltüntetné” az adósságot, vagy annak „elviselhetetlen” részét. Nem az lesz, hogy a bankok lenyelik a mai és a hitel felvételekor volt árfolyam különbségét: csupán egy további, államilag rájuk kényszerített hitelt adnak az adósoknak és vállalják, hogy 3 évig egy rögzített (valószínűleg 180 Ft-os) árfolyamon számolt kamatot szednek be tőlük – de utána, 2014 második félévétől mindkét hitelt törleszteniük kell.
…Figyeltük a dátumot: 2014 második féléve! Mi is lesz akkor – vagy pontosabban mi nem lesz már? Hát igen: valószínűleg nem lesz már Fidesz-kormány! Amit eszerint most csinálnak, az nem más, mint a devizahitelek miatti társadalmi feszültség „átütemezése” a következő kormány időszakára: „Kezdjetek vele majd ti, amit tudtok!”
Teszi ezt az a kormány, melynek nemzetgazdasági minisztere csak néhány hete jelentette ki, hogy nem adósíthatjuk el a jövőnket. Biztosan úgy értette ezt Matolcsy, hogy a mi jövőnket (értsd: a Fidesz-kormányét) nem is – csak a következő kormányét.
Lehetséges, hogy ez a „megoldás” népszerű lesz az érintettek körében. Elképzelhető, hogy sokan fognak élni a „nagy lehetőséggel” és ünneplik majd érte a kormányt, hogy lám-lám, beváltotta ígéretét és valóban tízezrekkel csökkentek a törlesztőrészletek… Mert azok, akik már korábban túlvállalták magukat ezekkel a hitelekkel, zömükben éppen azok az emberek, akik nem szoktak távlatokban gondolkodni: „Most lehet, most jó lesz – aztán majd meglátjuk!” Ez az a része a társadalomnak, amely kevéssé tudatos, amely nemigen rendelkezik adekvát pénzügyi ismeretekkel – viszont elvárja, hogy „segítsenek rajta” és amely el is hiszi, hogy a fenti „segítség” valóban megoldja a gondjait.
Nos, nem fogja megoldani!
2014-ben egy szép napon arra ébred, hogy tízezrekkel többet kell fizetnie havonta, mint kellett a „rossz időkben”, 2009-’10-ben, amikor elszabadultak az árfolyamok. Egyfajta kádárista álom lesz csupán ez a 3 évnyi idő: hitelből élt az ország akkor is jobban, mint tehette volna. Hitelből növekedett a belső fogyasztás, egy olyan szintre, amely nem volt alátámasztva a magyar gazdaság hatékonyságával és jövedelemtermelő képességével. És jól tudjuk, hová vezetett ez. Ami akkor makroszinten történt, az fog megvalósulni „mikroszinten”, a szegény, buta, átvert devizahitelesekkel is 2014 után: kamatostul szakad majd rájuk a korábbi „könnyebbség” és „viszonylagos jólét” ára…
Matolcsyék megint arról papolnak, hogy az embereknél több elkölthető pénz marad majd ebben a három évben és ez „felpörgeti a belső fogyasztást”. Arra számítanak, hogy ezzel nagyjából 100 milliárd forintnyi többletköltés keletkezik – egyébként (a 3-3,5 évre számolva) 300-350 milliárdos többlet-adósság keletkezése árán! Ennyivel növeli majd meg ugyanis a devizahitelesek adósságát a felvett újabb, áthidaló kölcsön… Nem tudom, megéri-e 100 milliárd pluszpénz, amit majd háromszorosan kell visszafizetni? …Lehet, hogy az ötletet Matolcsyék a Providenttől lesték el? Arról nem is beszélve, hogy a zsebben maradó plusz 100 milliárdot a Jónép egyáltalán nem csak hazai termékekre fogja elkölteni – nem: az megy majd plazmatv-re, adriai nyaralásra, kínai ruhákra és pakisztáni cipőkre… Talán a töredéke növeli majd valóban a hazai gazdaságot – de mint láttuk, iszonyatos áron!
Szabad-e néhány tízmilliárdos gazdaságélénkítésért átverni emberek tömegét? Szabad-e „Utánunk a vízözön!”- stílusban áttolni egy problémát másokra, akik majd utánuk fognak kormányozni? És mindezt azért, mert egy éve volt egy felelőtlen, populista ígéretük („Megmentjük a devizahiteleseket!”), hogy ezzel is megszerezzék néhány tízezer naiv ember szavazatát. Növeli-e ezzel a kormány a „pénzügyi tudatosságot”, vagy inkább nagyüzemi parasztvakítást folytat?
Az ár pedig, amit meg kell fizetni a bankok kényszerhiteleztetéséért: a csökkenő hitelezési hajlandóság a vállalkozások számára és a dráguló hitelek az egyébként jól törlesztőknek. Márpedig ha szűken, és/vagy drágán van csak hitel, akkor nemhogy „felpörögne” a gazdaság, hanem – ahogy Széchenyi már 1830-ban leírta – „a hitel híja minden mozgást elakaszt”!
…Lófasz lesz itt, Matocsykám, nem bővülő hazai gazdaság!
2014 után pedig „robban a bomba”… Azt még csak-csak megértem, hogy az Orbánék előtti, őket a hatalomtól kétszer is elütő kormányokon „meg akarják bosszulni magukat” – erre van pl. Budai Gyula is – de hogy a majdan utánuk jövő kormányra miért testálnak egy olyan társadalmi és gazdasági problémát, amely egyrészt ma jóval kisebb áron lenne megoldható, másrészt éppen a mostani kormány „növeszti háromszor akkorára”, az már végképp sem nem érthető, sem el nem fogadható! Viszont, mint látjuk, simán megtehető, amíg lehet alapozni az érintett adósok butaságára… És lehet, hogy ők majd úgy fognak gondolni a 2011-2014 közötti Fidesz-kormányzásra, mint „boldog időkre”, amikor csökkent a hiteltörlesztés és havi egy-két tízezerrel több jutott erre-arra. És lehet, hogy ez a szép emlék elég lesz ahhoz, hogy 2014 tavaszán majd a Fideszre szavazzanak. Mert hiába írják le a pénzügyi elemzők jó előre, hogy „Drága lesz ez nektek, gyerekek!”, mert ők nem olvasnak pénzügyi elemzéseket – a Való Világ x-edig fordulójában pedig nem ez lesz a téma…
2011.05.20. 09:23 Szerző: Đđ
Agy-gyanta
Még a boldog(ult) ’70-es években a Mézga család egyik epizódja viselte a fenti címet (aki netán – koránál, vagy bármi másnál fogva - nem ismerné, itt megnézheti: https://www.youtube.com/watch?v=yYKYT4nUxpQ és https://www.youtube.com/watch?v=HJwTo4y_jxM&feature=related) .
…És most valami hasonlót tervez a Bajnai-Oszkó páros is: a politikai elit és az egyszerű magyar polgárok agyát szeretnék „gyantázni”. Az általuk létrehozott Haza és Haladás Alapítvány sorra szeretné venni a magyar társadalmat feszítő problémákat (évente kettőt-kettőt) és ezekre fognak megoldási javaslatokat kidolgozni. A cél, hogy a politikai hatalom gyakorlói hasznosítsák az így előállított tudást… Ők maguk – mármint Bajnai és Oszkó - állításuk szerint nem kívánnak bekapcsolódni az aktív politikába és nincsenek „hatalmi ambícióik”.
Hát igen!
Mindenek előtt: ráfér a magyar társadalomra az önismeret, az, hogy megtudjuk, hogy is állunk és miért állunk úgy, ahogy – és hogy miképpen tudunk elmozdulni innen pozitív irányba. És még inkább ráférne ez a tudás a hatalom gyakorlóira. A vállalt küldetés tehát szükséges és nemes.
Csakhogy. Amint látjuk, a magyar politikát – és a politikusokat – a legkülönfélébb okok következtében nem is érdekli, mi az objektív valóság. Ők vagy a saját „szubjektív, belső valóságuk” szerint akarnak politizálni, vagy azok mentén a klikkérdekek mentén, amelyekkel már oly hosszú ideje és oly mélyen össze vannak szövődve. És persze nem ritka a kettő kombinációja sem. Emiatt vajmi kevés az esély – sajnos – arra, hogy Bajnaiék ajánlásai átmenjenek a mindennapi politikai és társadalmi gyakorlatba!
Ha megtanulhattunk valamit az elmúlt évtizedek politikájából, akkor az az, hogy egy gondolat itt csak hatalommal társulva érhet valamit. Bajnaiék pedig azt mondják a politikai erővé alakulásra és erre alapozva a politikai hatalom esetleges megszerzésére, amit Máris szomszéd is mondott az Agy-gyantában: „Nem vállalom!”
…Pedig hej, de sokan reménykedtek abban az utóbbi egy évben, hogy „…Majd jön Bajnai!” – és mégsem fog jönni. Oszkó sem. Kedves fiatal reálértelmiség: nem fognak helyettetek rendet teremteni! A partvonalról nem megy… Hiába lesznek az igazán friss és jó gondolatok, a hatalom nagy ívben fog rájuk… – no nem alapozni!
Mellesleg: elkelne itt egy olyanféle agy-gyanta is, amelyet épp azoknak kellene nagy dózisban adagolni, akik Bajnai-Oszkó tandem-fanok és mindeddig abban bíztak, hogy majd a nevezett két úr által hajtott kétüléses bringába kapaszkodnak és az simán áthúzza őket a Nagy Jólétbe. Arra kellene nekik a gyanta, hogy végre ráébredjenek, mi is a teendőjük és ettől a szupergyantától képessé váljanak arra, amire most még nem képesek: hogy saját maguk, közösen elkezdjenek aktívan politizálni.
…Mert enélkül ők is csak megveszhetnek a „jelenet” végére, mint Blöki a rajzfilmben!
Utolsó kommentek