S a sírt, hol nemzet sűlyed el,
Népek veszik körűl,
S az ember millióinak
Szemében gyászköny űl.
(Vörösmarty: Szózat)
Vörösmarty aligha gondolta volna, hogy a „nemzethalál” orvoshiány miatt fog bekövetkezni!
Fiúk, ott a kormányban, én szóltam, hogy baj van. Kétszer is írtam, hogy a magyar egészségügyben eljutottak a viszonyok a tarthatatlanságig. Először a (kevéssé szalonképes) Hurrá! - vagy basszameg? (http://progressziv.blog.hu/2010/06/10/hurra_vagy_basszameg) c. posztban, majd Értéktelen évek címmel (http://progressziv.blog.hu/2011/02/08/ertektelen_evek).
…De nem is kellett volna nekem írnom, hiszen mindenki, aki ebben az országban él, tudja, hogy az egészségügyből ezrek hiányoznak immár: személyük és a magukkal elvitt szaktudás napi működési-ellátási gondokat okoz. Mindenki tudja ezt - kivéve azokat, akik politikusként V. I. P.-ellátásban részesülnek itthon (…vagy esetleg külföldön?).
A magyar orvosi egyetemek gyakorlatilag külföldre termelnek. Lehet persze „drákói” intézkedésekkel megpróbálni „röghöz kötni” a végzetteket, de mintha úgy rémlene, hogy ez (a munkaerő szabad mozgásának akadályozása) egy picit ellentétes lenne az EU-s joggal. Ja, és az sem érv, hogy „…De a Zállam fizette az egyetemet!” és ezért lehetne kötelezni minket a helyben maradásra, merthogy a Zállam csak az anyukánk-apukánk adóforintjait osztotta annak idején vissza az egyetemi képzésre. Lehetett volna úgy is játszani, hogy (pl.) a felsőoktatás nem kap egy kanyit se Zállambácsitól, viszont a gyereküket egyetemre járató szülők annak költségeit levonhatják az adóból – és máris világos lenne mindenki előtt, ki is tartja fenn az egyetemet!
De Zállam Úr nem ezt az utat választotta – sunyibb ő annál. Inkább – jó komenyistaként – úgy viselkedik, mintha „kegyúrként”, a saját költségén taníttatott volna minket, mint annak idején a kálvinista földesurak papnak a jófejű parasztgyerekeket… (Itt mutatkozik meg, hogy milyen fejjel is élnek politikusaink: bizony, vagy komcsi, vagy feudális világ él őbennük!)
Eddig még soha senki nem mondta meg, miért kell egy orvosnak annyit keresni, amennyit Tarlós fizet a „főhivatású utcaseprőknek”?
Hát én most megmondom!
Véleményem szerint ennek csak egy oka lehet: Magyarországon valójában nem tekintik értéknek az egészség hosszú távon való megőrzését. Sem a politikusok, sem az emberek. Ez annyira különös viselkedés, hogy érdemes kissé mélyebben is elemeznünk.
Ha az ember életét, munkaképességét, közösségi létét alapvetően befolyásoló tényező, az egészségi állapot nem érték egy társadalomban, az azt jelzi, hogy „maga az ember” nem jelent ott különösebb értéket. No nem a szólamok szintjén – de a valóságban, a mindennapi cselekedetekben igen. Akár a saját személyünkre gondolunk úgy, mint végletesen „kizsákmányolhatóra”, akár másokra (alkalmazottakra, állampolgárokra), az mindenképpen egy rettenetesen elmagányosodott, önzésre kényszerített népet mutat. A lényeg, hogy a mát valahogy letudjuk – hiszen a holnapunk úgyis bizonytalan, az is volt mindig! Minek tervezni, amikor úgyis mások játékszerei vagyunk? Minek gazdálkodni az egészségünkkel, ha sokunk sorsa úgyis a korai halál? Minek gondoskodni akkor a jövőnkről, ha az úgysem lehet jobb, mint a jelenünk?
Bizony, így érzünk… Persze ha megtörténik a baj és lebetegszünk, akkor már rohanunk fűhöz-fához, akkor már „minden pénzt megadnánk” az egészségünkért, az életünkért. (Meg is adjuk: hálapénz formájában – ezzel ösztökélve az egészségügyet, hogy az adott pillanatban nekünk dolgozzon, ránk „szolgáltasson”.)
De amíg nincs „vészhelyzet”, addig – úgy érezzük – „másra jobban le tudjuk költeni a pénzt”. Mi is, az állam is, a politikusaink is. (Ők naná!) Ezért nem követeli ki a magyar társadalom azt, hogy az ő egészségét hosszú távon fenntartó-megőrző egészségügy megkapja tőle, a társadalomtól az ehhez szükséges forrásokat. Ezért nem áll ki a magyar társadalom az ő életét és munkaképességének idejét meghosszabbító orvosok és egészségügyi dolgozók megbecsüléséért. Ehelyett azzal a hazug, önáltató szöveggel „tudja le a kérdést”, hogy „A zorvosok úgyis kapnak hálapézt, kussójanak!” … És derék politikusaink kollaborálnak – ők úgy vannak vele: minek adjanak valamire az „úgyiskevésből”, amíg nem kelt számukra veszélyes társadalmi feszültséget a dolog.
…Nos: immár kelt!
Politikusok! Ti is épp olyanok vagytok, mint a népetek: képtelenek vagytok felfogni, hogy a holnap problémái a mai nemtörődömségben, a mai „mának élésben” gyökereznek. És kedves Magyarország, nyomorult marad ez a nép mindaddig, amíg egyszer nem vesz egy nagy levegőt és azt nem mondja: leszarom a ma nyomorát, én jövőt akarok építeni! Felfogom végre, hogy minden nép, amelyik jobban él, azért képes erre, mert a mában foglalkozik a holnappal is. És igen: bár félek a holnaptól (hogy hogyan is lesz és hogy lesz-e?) – de szembenézek ezzel a félelemmel.
Mi, orvosok, ápolók, el tudunk menni innen: kurrens szakmánk van, ki tudunk lépni ebből a csak a mával törődő országból. De ti, többiek, ti ki tudtok-e? Mert ha nem, akkor ti lesztek Európa elfekvője!
…Koszorút majd küldök a németországi fizetésemből.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek