„’‘Verdammte Zivilisten‘’, sagt der Oberst und meint damit die Pressedame.”
(„’’Átkozott civilek’’, mondja az ezredes és ezzel az újságírónőre gondol.”)
Carsten Stormer: Das Leben ist ein wildes Tier (Az élet egy vadállat) - 2011
Mióta 2010 vége felé elkezdtek megjelenni a magyar közéletben a rendszer- és hatalomkritikus civilmozgalmak, azóta folyamatos kérdés, hogy e civilmozgalmak miképpen viszonyuljanak a pártokhoz? Elfogadják-e azok alkalmankénti, egyes akciókhoz kötődő, vagy akár stratégiai közeledését? Nem hiteltelenítik-e el magukat a civilmozgalmak és a bennük szereplők azzal, ha „közösködnek” a pártokkal?
Ezt a kérdést sokan, sokszor és sokféleképpen feltették már az elmúlt években – de érdemes a kérdést fordítva is feltennünk: megéri-e egy politikai erőnek a közösködés ezekkel a civilmozgalmakkal és e mozgalmak „arcaival”?
Nyilvánvaló, hogy a pártok azért törekszenek a civilmozgalmakkal való együttműködése, együttes fellépésre, mert ettől a saját maguk megerősödését, népszerűbbé és támogatottabbá válását remélik. És persze ne legyünk rosszindulatúak: az is megeshet, hogy egyes pártok egyes civilmozgalmakat és-akciókat azért szeretnének támogatni, mert egyszerűen egyetértenek azok céljával.
A civilmozgalmak pedig a szerint viszonyulnak a pártokhoz és a pártok felől érkező közeledési kísérletekhez és együttműködési javaslatokhoz, hogy aktuálisan épp a saját „civilszüzességüket” féltik-e inkább egy, a pártokkal való közösködésük miatti „bemocskolódástól”, vagy éppen (például a 2014-es választások közeledtével) ez a félelmük felülíródik a „mégis együttműködéstől” remélt politikai siker miatt.
Az elmúlt évekből vannak példák a teljes elzárkózástól a teljes egyesülésig. Általában az elzárkózás a jellemzőbb, de azét van komoly ellenpélda is: amikor még 2012 őszén a Milla beállt a Bajnai-féle Együttbe1. Azonban sem az elzárkózás, sem az együttműködés nem hozott döntő áttörést és tömeges támogatottságot egyetlen civilmozgalomnak sem, és persze egyetlen pártnak sem.
Fontos kérdés, hogy vajon miért nem? Azért fontos erre a kérdésre válaszolnunk, mert így kaphatunk a címben feltett kérésre is választ: egyáltalán van-e értelme – azaz: politikai haszna – a civilmozgalmakkal való együttműködésnek? Ezt a kérdést meg lehet úgy is fogalmazni, hogy számíthat-e valós tömegbázis-növekedésre egy (nyilván demokratikus) párt attól, ha együttműködik akár valamely jelenleg is létező, akár egy, a jövőben létrejövő és az eddigiekhez (pl. a Millához, vagy a most éledező DEMOSZ-hoz2) hasonló civilmozgalommal?
Az eléggé nyilvánvaló, hogy a jelenleg létező, úgynevezett „ellenzéki-demokrata” pártoknak ez már nagyjából mindegy: hiszen e pártok belső okok kövezetében képtelenek általában véve bármiféle komoly támogatottság-növelésre. Az az MSZP, amely öt éve képtelen a Fidesz horrorkormányzásából bármit is profitálni, attól sem lesz támogathatóbb, ha támogat bármiféle civilkezdeményezést, hiszen ma az elvileg ugyan választani akaró, ám pártpreferenciával mégsem rendelkező „aktív bizonytalan” politikai hontalanok táborában az MSZP szimbolizálja az abszolút lejáratódottságot. A DK pedig valójában nem is párt, hanem egy Gyurcsány Ferenc nosztalgia-fanclub. Együttékről pedig tudjuk, hogy ők harmadik éve magukba olvasztották ugyan az akkori két legnagyobb civilmozgalmat (a Millát és a Szolidaritást) és mégsem tudnak elmozdulni a 2-3%-os támogatottsági értékről.
Így az maradt releváns kérdésként meg, hogy egy újonnan szerveződő demokrata pártnak érdemes lehet-e megkísérelnie a civilekkel való politikai természetű kooperációt – már feltéve, hogy erre az egyes civilmozgalmak egyáltalán nyitottak lennének?
A kérdés más megfogalmazásban úgy hangzik, hogy jelenthetnek-e valós politikai erőforrást e civilmozgalmak egy új politikai erő számára?
Ehhez két dolgot kell megvizsgálni:
Nézzük az első kérdést, a párt lehetséges milyenségét!
Ezzel korábbi írásainkban már foglalkoztunk és tisztáztuk, hogy új pártot csak akkor van értelme szervezni és csak akkor számíthat számottevő és gyorsan növekvő támogatottságra, ha:
Ezekből kiindulva arra juthatunk, hogy egy européer-euroatlanti orientációjú, meritokrata és a liberális demokrácia modelljét követő pártnak lehet esélye, amely párt a korábbiakban általunk már (persze leegyszerűsítve) „GDP-termelőknek” elnevezett érdek- és értékcsoportot képviseli és rájuk számít elsődleges szavazóbázisaként.4 Ebből következően ez a képzeletbeli párt nyilván nagyonis komplex rendszerekben gondolkodó, szakmailag-pénzügyileg megalapozott, piacgazdaság-orientált („kapitalistabarát”) politikai programot hirdetne meg, mentesen mindenféle underground szellemi divatoktól – egyfajta „holisztikus-dinamikus Bajnai-hard” stílusban.
Most pedig nézzük a második kérdést, azaz a civilek „milyenségét” – különös tekintettel arra, hogy e mozgalmak eszmeisége, gyakorlata, valamint a bennük mozgalmárkodók elképzelései és személyisége mennyire kompatibilisek az előbb leírt párt jellemzőivel?
Amit a 2010 vége óta konzisztensen megtapasztalt civilmozgalmi jellemzőkről tudunk, azt kell mondanunk, hogy ez a kompatibilitás igen kicsi.
Ezeknek a civilmozgalmakra és –mozgalmárokra jellemző sajátosságoknak az a következménye, hogy e mozgalmak sikertelenek, hamar kifulladnak és érdektelenné válnak. És ha a fentebb leírt képzeletbeli „Magyar Meritokrata Párt” elsődleges bázisába tartozók alkalmanként ki is mennek egy-egy, a civilmozgalmak által szervezett akcióra, tüntetésre6, mondhatni „megvan a véleményük” e mozgalmakról, azok céltalanságáról, szervezetlenségéről és a mozgalmárok személyéről, gondolkodásmódjáról is!7 Ebből az következik, hogy e civilmozgalmak létszámbeli támogatottsága csekély: valójában nem is igen terjed túl azokon a szubkultúrákon, ahonnan a mozgalmárok kikerülnek.
Mindezekből következően megállapíthatjuk, hogy e civilmozgalmak nem jelenthetnek valóságos erőforrást egy, a fentebb jellemzetthez hasonló és a magyar politikai palettán egyedül sikerképesnek (és egyúttal hasznosnak, kívánatosnak) számító leendő politikai erő, párt számára.
Megállapíthatjuk, hogy a civilmozgalmak „inkább jelentenének terhet, mintsem szárnyat”: arra semmiképp sem alkalmasak, hogy erőforrások és hasznos, fegyelmezett, ütőképes szövetségesek („segédcsapatok”) legyenek a várható politikai küzdelmekben.
Azokról a politikusok, akik pártjuk erősödését részben a civilekkel való kooperálástól remélik, két dolgot állapíthatunk meg, amely két dolog akár külön-külön, akár együttesen ott lehet a motivációikban:
…Magyarán: ostobák és/vagy lusták!
Egy (ma még persze csak képzeletbeli) meritokrata párt szervezői viszont sem ostobák, sem lusták nem lehetnek: ezt nem fogadná el tőlük az az elsődleges tömegbázis, amely valóban rendelkezésre áll és megszólításra vár: a GDP-termelőink! Mindebből következően nem kellenek a civilek!
1 Ez egészen pontosan úgy történt 2012. október 26-án, hogy a Milla, a Haza és Haladás és a Szolidaritás együttesen alapították meg az Együtt 2014-t, amelyhez később csatlakozott az LMP-szakadárokból megalakult PM is (amely azóta ki is lépett). A Milla aztán 2014. március 30-án bejelengette, hogy önálló szerveződésként megszűnik.
2 A DEMOSZ nevű civilszervezet-fórumtól itt található információ: www.demosz.org
3 Itt a „léteznek” szó helyett először a „szerveződnek” szó szerepelt volna, azonban e mozgalmak egyikére sem jellemző a szervezeti-stratégia értelemben vett hatékony szervezettség.
4 Egy ilyen „mintájú” pártról írtunk pl. az alábbi posztjainkban: Az egyenlet még nincs megoldva!, Síneket vagy szárnyakat!, Bekeríteni, legyőzni - és utána kormányozni!, Kapitalista kiáltvány
5 Abszurd példája volt ennek a 2011-es, a felsőoktatás átalakítása ellen szervezett HaHa-tüntetés, amelyen szó szerint azt sem voltak képesek eldönteni, hogy merrefelé vonuljon a menet.
6 Erre a legjellemzőbb példa a netadó elleni tüntetés.
7 A „GDP-termelőknek” a civilmozgalmakról alkotott véleményéről írtunk a Mi legitimálja a legitimálókat? c. posztban. Itt szó volt már arról is, hogy „Bajnaiék… a Millától reméltek társadalmi hitelességet és persze szavazóbázist is.”
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek