„Az erőszak bűvöletében
mint bánja sor törvényhozó,
hogy mint pusztul el szép fajunk!”
(József Attila: Hazám – 1937 május)
A muszkavezető kifejezés még 1849-ből ered, amikor az orosz cár seregei verték le osztrák kérésre a magyar szabadságharcot. Akkor nevezték muszkavezetőknek azokat a magyarokat, akik szolgálataikat ajánlották fel a betörő oroszoknak, a magyar honvédség ellenében. Ezt követően hosszú évtizedekig nem létezett ennél dehonesztálóbb jelző a magyar nyelvben. Akire ezt mondták, arról tudni lehetett, hogy hazája érdekeinek leghitványabb elárulója az illető…
Tegnap óta Orbán Viktor és a Fidesz minden tagja muszkavezető lett – ráadásul nem „csupán” magyar, hanem európai uniós tekintetben is. Képesek voltak fogadni azt a Putyint, aki:
De ez még semmi: Orbánnak tegnap egyetlen ellenkező szava sem volt Putyinhoz, amikor az egy mozdulattal kirúgta Orbán alól politikai létének alapját, megkoszorúzván az 1956-ot „ellenforradalomnak” hirdető szovjet emlékművet.
Jól értsük meg: annak az Orbán Viktornak nem volt ez ellen szava sem, akit az egész világ úgy és akkor ismert meg, amikor 1989-ben ennek az „ellenforradalomnak” a hőseit magasztalta!
…Vajon miért nem volt egyetlen szava sem?
Nem tudom, mit szólt volna Orbán, ha Putyin előtt egy héttel Merkel a budakeszi német temetőben állíttat fel és koszorúz meg a magyarországi harcokban elesett német katonákat dicsőítő emlékoszlopot, a következő felirattal:
Képtelenség? Hát persze, hiszen sem az Audi, sem a Mercedes vezetőinek-dolgozóinak fejében nem fordulna meg egy ilyen agyrém és Merkelnek sem lenne esze ágában sem agresszorok emlékművét koszorúzgatni. Azért viszont már nem tenném tűzbe a kezem, hogy ha egy ilyen emlékműtől-koszorúzástól Orbán és köre egy zsíros német beruházást és az abból nekik jutó busás hasznot remélne, mint az orosztoktól-Pakstól, akkor nem találnának-e ki valami „Habony-formulát” a dolog kimagyarázására.
…De mi is a valódi következménye – és: veszélye! – annak, ha a magyar hivatalosság hallgat ennek az ügyben?
Az 1989-es fordulattal létrejött magyar politikai berendezkedés legitimitását kezdettől arra alapozta, hogy 1956-ban forradalom és szabadságharc volt, nem pedig egy legitim rendszer ellenei retrográd és népellenes ellenforradalom. Ha most ezt egy nagyhatalom vezetője által egy szó nélkül hagyjuk felülírni, az azt jelenti, hogy annak a rendszernek a történelmi alapját kérdőjelezzük meg, amelyben élünk, amelynek Orbán miniszterelnök az egyik emblematikus figurája és jelenlegi megválasztott vezetője. Orbán azzal, hogy nem tiltakozott az 1956-ot leellenforradalmazó emlékmű megkoszorúzása ellen, valójában a saját hatalma és rendszere legitimitását4 kérdőjelezte meg!
Itt most ne menjünk bele abba, hogy valójában „mi is volt 1956?”. Ne menjünk bele abba se, hogy az 1989-es rendszerváltás miféle bel- és külföldi előzményekkel-okokkal bírt – és hogy ezeknek volt-e bármiféle tényleges ok-okozati közük az 1956-ban történtekhez. Ne firtassuk azt se, hogy ebben a rendszerváltozásban miféle szerepe volt Orbánnak, illetve az azóta eltelt negyedszázadban milyen politikai pályát írt le. Itt most csupán a mai politikai rendszer alapjának hirdetett eseményről érvényes társadalmi-politikai konszenzus érvényességét megkérdőjelező magyar hivatalos hallgatásról van szó, továbbá arról, hogy ennek a hallgatásnak mi a szükségszerű és logikus hatása e rendszer legitimitásbeli megalapozottságára.
Ha szó nélkül hagyja a magyar hivatalosság azt, hogy az Oroszországot, az orosz hivatalosságot és hatalmat megtestesítő Putyin megkérdőjelezze 1956 forradalom és szabadságharc mivoltán és ehelyett azt ellenforradalommá minősítse át, akkor ezzel a magyar hivatalosság megengedi és elképzelhetőnek fogadja el azt, hogy ’56 valóban nem az volt, aminek 25 éve a magyar politikai konszenzus alapjaként tartjuk. Ha lehet, hogy ’56 szovjetek általi leverése mégsem volt illegitim agresszió, akkor ezek alapján lehetséges, hogy legitimnek ismeri el a magyar hivatalosság azt, ha egy a saját népe előtt a legitimitását elveszített, antidemokratikus rezsim egy antidemokratikus nagyhatalomhoz fordul a saját uralma megvédéséért, elárulva ezzel a saját népének érdekeit, jogát a szabadsághoz és elárulva a demokráciát is. Ha mindez lehet igaz - azáltal, hogy Orbánék nem tiltakoztak a tegnapi koszorúzás ellen -, akkor immár nem feltétlenül igaz az, hogy ez egy szabad ország, ahol a történelmi események pozitív vagy negatív minősítésének alapja a népérdek és a szabadság- és demokráciaelvűség. Ha viszont mindez nem feltétlenül igaz, akkor többé már semmi sem igaz:
…Minek ágyaz meg mindez? Ezek szerint Orbánék fejében lehetséges forgatókönyvként szerepel az az eshetőség, hogy ha a hatalmukat veszélyben érzik, akkor (akár képletesen, hatalmi érdekszféra-átrendezésként, akár szó szerint) „behívják az oroszokat”?
Erre csak József Attilát tudom idézni, a posztomat felvezető verséből: „Fel kéne szabadulni már” – ki tudja, hányadszor?
3 A Fiumei-úti temetőben álló, Putyin által megkoszorúzott szovjet emlékmű felirata: „A Magyar Népköztársaság és a néphatalom ellen támadó 1956 októberi ellenforradalom harcaiban hősi halált halt szovjet harcosok dicső emlékének megőrzésére emeltük örök hálánk jeléül. A Vörös Október Férfiruhagyár dolgozói”
4 Persze a 2010 után létrehozott Orbán-rendszer más, alkotmányos okokra való tekintettel is illegitim, ahogy arról már korábban is írtunk: „Forradalom”? – Nem: Puccs!, ill.: Elszámoltatás – 2014?
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek