„A pozitív jogot akkor kell jogtalanságnak tekinteni, ha a törvény és az igazságosság közötti ellentmondás olyan elviselhetetlen mértéket ért el, hogy a törvénynek, mint igazságtalan jognak az igazságosság előtt meg kell hátrálnia.”
Gustav Radbruch: Gesetzliches Unrecht und übergesetzliches Recht (Törvényes jogtalanság és törvényfeletti jog) - 1946
Mi történjék majd Orbán Viktorral és a Fidesszel, valamint egész „közjogi bűvészkedésükkel” az általuk elveszett 2014-es választásokat követően?
Ezen a kérdésen nem árt már jó előre elgondolkodnunk. Fontos jó előre tisztázni azokat a sarokpontokat, amelyekhez mind ők, mind mi előre tudhatjuk minden lépés következményeit.
A Fidesz és személy szerint Orbán Viktor is lehetetlen és megoldhatatlan helyzetbe lavírozta bele magát. Nézzük, mivel és miért?
1. Nem készültek fel a jó, eredményes kormányzásra, nem gondoskodtak jó előre azokról, akik erre képességeik és tudásuk révén alkalmasak lehettek volna. A kezdetektől, tulajdonképpen már a 2002-es elveszített választásoktól fogva egyfajta „bunkerstratégiát” alkalmaztak: kizártak mindenkit, aki nem simult-illett bele a Fidesz-vezérkar és Orbán hatalmi elképzeléseibe. Márpedig azok a bizonyos felkészültek (akiket kerültek Orbánék) tulajdonképpen az egész 8 éves ellenzékiségük alatt folyamatosan arról beszéltek, hogy a Fidesz elképzelései (vagy inkább az, amit kommunikálnak) nem fognak működni, objektív okok következtében.
2. Ugyanakkor Orbán egyszerűen nem tehette meg, hogy ne ő és pártja legyen a 2010-es győztes. Bármi áron és bármilyen későbbi, előre látható nehézség ellenére győznie kellett – különben a párt széthullik (három elveszett választást nem élt volna túl) és bizony a gazdasági holdudvar is meg akarta kapni a több éves pártfenntartás-finanszírozás ellenértékét. A „bármi ár” és a hiányzó szakemberek viszont vészesen sodorták a Fideszt a populizmus felé, a populizmusról pedig tudható, hogy csak addig sikeres stratégia, amíg nem kell majd a valóságban is teljesíteni és komoly kormányzati összteljesítményt felmutatni. Magyarán: ellenzékben és a választási kampányban csupa olyasmit kellett tenni, amit kormányként majd megszívnak…
3. Hatalomra kerülvén pedig egyrészt „fizetni kellett” a korábbi szolgálatokért, másrészt valahogyan meg kellett felelni az EU által a prudens államháztartással szemben támasztott elvárásoknak, ugyanakkor sem hozzáértésük nem volt a helyes gazdasági kormányzáshoz, sem pedig nem élhettek nyíltan azokkal az eszközökkel (reform és megszorítás), amelyeket előzőleg 8 éven át „átkosaknak” tituláltak. Mindebből elkerülhetetlenül következett a „nem ortodox gazdaságpolitika” és az a fajta hatalmi nyomulás és bebetonozás, amelynek állomásai az új alaptörvény, a 2/-3-os („sarkalatos”) törvények (különösen az új választójogi törvény) és a hűséges személyek és intézmények (pl. az ügyészség, médiahatóság, NAV, TEK) helyzetbe hozása. Amikor sokan arról beszélnek, hogy a kormány cselekvési szabadsága nem volt valami nagy, akkor a fentiek összefüggésében kell ezt leginkább érteni.
4. Mindezt pedig a kormány – és maga Orbán is – a folyamatos (félre-)tematizálás jól ismert fideszes eszközével próbálta leplezni: mindig, amikor valamit hibásan tettek, vagy éppen nem tudtak valami valóban hasznosat és szükségeset megtenni, bedobtak valami gumicsontot a közéletbe. Először trianonoztak és „csontvázaztak”, aztán jött a határon túliak állampolgársága. Tulajdonképpen a médiatörvény és –hatóság körüli, látszólag felesleges, „megúszható” cirkusz is emiatt volt – pontosabban: „témát adott” a politizálóknak, akik ezzel foglalkoztak a hatalom kiépülése szempontjából fontos hónapok alatt és ugyanakkor lehetőséget adott a kormánynak arra, hogy az ellenőrzése alá kerülő médiumokban neki tetsző kommunikációt, tematizálást folytathasson. Tavasszal az alkotmányozás („alaptörvénykezés”?) folytatta a sort (miközben a matolcsyzmus már javában haldoklott), de jól jött a „multik vagy hazai vállalkozások”-téma is (mintha egy normális gazdaságban és országban szükségképpen lenne ellentét e kettő között), vagy a „Mekkorát üssünk a (külföldi) bankokon?”-álkérdés is. (A tematizálásra és propagandára elvileg szintén nagyon alkalmas uniós elnökségről viszont már jó előre látni lehetett, hogy az inkább „vesszőfutás” lesz Orbánéknak – ki is rakták a cuccot Gödöllőre inkább…)
5. Aztán rövid nyári szünetet követően ősszel jöttek az „elszámoltatós” ügyek… Miközben elszállt a 2011-es költségvetés és nyilvánvalóvá vált, hogy a 2012-esben se lesz sok köszönet. És jönnek a „kétharmadosak” - mindenek előtt a választójogi, a maga kétszeresen is manipulatív módján: egyrészt ahogy a választási rendszert manipulálja majd a választások idején, másrészt ahogy ma szintén a közbeszédet manipulálja és tereli el…
A politikai pótcselekvésekkel azonban az a baj, hogy hosszabb távon csak halmozzák a károkat és csak növelik a később mindenképpen „valahogy megoldandó” ügyek listáját. És ha egy határon túlmegy a pótcselekvő politizálás, akkor immár elkerülhetetlenné válik a valódi bajokat megoldani képtelen hatalom bukása.
A Fidesz most erre a pillanatra készül: valamiképpen megakadályozni azt, hogy kénytelen legyen a hatalomról (és az azzal magának biztosítható „földi javakról”) lemondani, és hogy számon lehessen rajta kérni a sikertelen kormányzást. Ne legyenek illúzióink: ennek érdekében bármit meg fognak tenni – mert jól tudják, hogy ha egyszer kicsúszik a hatalom a kezükből, akkor ők még egyszer sem pártként, sem pedig személyükben a hatalom közelébe se fognak jutni!
Most még bíznak abban, hogy valahogy majdcsak sikerül ez a mutatvány. Hiszen az ellenzék gyámoltalan és szervezetlen, nincs semmiféle komolyan vehető programja: azt se igen tudják, merre és kivel együtt mozduljanak? Ugyanakkor a kormány birtokolja az összes ütőkártyát.
Az ellenzéknek azért kell már most eldöntenie, hogy mi legyen a majdani bukott Orbánnal és a pártjával, hogy világossá tegye számukra – és az egész magyar nép előtt is – hogy aki nem demokratikus módon és nem demokratikus célokért használja a demokratikusan kezébe került hatalmát, az ne számítson arra, hogy „megússza a dolgot” és pláne ne számolhasson azzal, hogy az államszervezetbeli barmolásai úgyis fennmaradnak: túlélik a hatalmát és megvédelmezik majd őt. (Ld. a poszt elején említett „Radbruch-formulát”!) Valami hasonlóra van szükség, mint amikor a II. világháború alatt már előre deklarálták a Szövetségesek, hogy győzelmük után mindenkinek, aki kollaborált a fasizmussal, szembe kell néznie tettei következményeivel – és hogy ne hivatkozhasson arra, hogy „visszamenőleges hatállyal” intézik az ügyeit…
…A poszt elején azt írtam, hogy a Fidesz és személy szerint Orbán Viktor is lehetetlen és megoldhatatlan helyzetbe lavírozta bele magát. Nos, két megoldás mégis létezhetne számára-számukra:
1. Levonva az eddigi másfél év tanulságait, mindent megtennének egy valóban jó, az ország valódi érdekeit szolgáló kormányzás érdekében és ennek érdekében (ha késve is) meghívnák a kormányba és az előkészítő testületekbe a szükséges szakembereket.
2. Lemondanának – valahogy úgy, ahogyan 2009-ben Gyurcsány Ferenc tette – és átadnák a hatalmat egy újabb „Bajnai-kormánynak”.
Ebben a két esetben mentesülhetnének „tetteik következményeitől”. Valljuk be: aligha számíthatunk bármelyikre is a kettő közül…
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek