„To arms, to arms, no more delay! God and Cyrus lead the way.”
(„Fegyverbe, fegyverbe, ne késlekedj többé!/Isten és Kürosz1 vezet az úton.”)
G. F. Händel és Charles Jennens: Beshazzar, a perzsák és médek kórusa - 1745
Miért „ugatja minden kutya” Falus Ferencet, kifejezetten a Fidesz-rendszerrel szembenálló publicisták is, A-tól Z-ig, pontosabban B.-től W.-ig3?
Az ok egyszerű: mert annak a politikai pártnak, az Együttnek a jelöltje (és elődszervezetének alapító tagja), amely magát a szakszerűség, a „technokrácia” csapataként definiálta, még ezelőtt fél évvel is. Ehhez az öndefinícióhoz képest megdöbbentő az a kidolgozatlanság és felkészületlenség, amelyről az eddigiekben ő és csapata tanúságot tettek. Ez pedig arra enged rálátást, hogy a kifejezetten a kontraszelekcióra, mint társadalmi rendezőelvre alapozó magyar jobboldal mellett sajnos a balközép ellenzék sem teljesítményelvű. Ha az lenne, egyszerűen elképzelhetetlen lenne, hogy valaki, vagy egy szervezet ennyire „lazán” vegyen egy fővárosi önkormányzati választást – még akkor is, ha esetleg eleve vereségre számítanak.
Nyilvánvaló, hogy egy épkézláb, alapos, szakmai tudás birtokában készülő Budapest-program kidolgozásához a nulláról kiindulva jóval hosszabb idő kellett volna, mint amennyi idő Falus Ferenc főpolgármester-jelöltként való megnevezésétől az e hét végére tervezett programismertetőig eltelik. Egy ilyen program hónapokat igényel – és csak ennek birtokában érdemes megtervezni a főpolgármesteri kampányt. Ehhez képest most „pánikroham-program” íródik, attól a(z egyébként nem is létező4) kényszertől hajtva, hogy „Mégsem maradhatunk program nélkül!” darabra meg is lesz, biztosan…
Ez az egész megmutatja, hogy az balközép ellenzék oldalán is hiányoznak azok a tehetségek, akik nélkül sem jó program, sem sikeres politizálás, sem pedig majdan jó kormányzás nem lehetséges. És hiányzik az a nyitottság is ezekből a politikai szereplőkből és magából a politikai közösségből is, amely természetesnek venné a tehetség integrálását, azaz a meritokrata káderpolitikát.
Amennyire látható, ez a baloldali és liberális közeg is csupán „önmagában gondolkodik”: csak önmaga köreiből szerveződik és próbál szakértői stábokat összehozni – inkább kevesebb, mint több sikerrel. Már a 2000-es évek második felére, 2006-2007-re egyértelműen kiderült, hogy ez a módszer sikertelenné teszi a baloldali és liberális politikát: alapos és szerteágazó tudás, invenció, megfelelő munkakultúra és széles látókör híján elveszítette a társadalom tematizálásának képességét-esélyét.
…És most ott tartunk, hogy emiatt képtelen lesz igazi, éles küzdelemre Budapesten is ez az oldal, ahol pedig elvileg a lakosság a legkevésbé támogatja a Fideszt. Nem fogják fel a most kampányosdit játszók azt, hogy felelősséggel tartoz(ná)nak azért, hogy egy valóban jó Budapest-program birtokában legalább szellemi és szervezési képességek terén bizonyítsák a versenyképességüket. Mert csak erre – a szellemi erőkre és a szervezőképességre – támaszkodva lehetne elkezdeni majd felépíteni azt az új balközép politikai közösséget, amely a következő időszakban felnőhetne ahhoz a feladathoz, amit a Fidesz leváltása és azt követően a sikeres kormányzás jelent.
Lehet, persze, lehetséges, hogy ez a „bagázs” csupán alibizik: a több ok követeztében is biztos bukás tudatában nem is akarnak igazi, „mindent bele!”-kampányt csinálni, magukról pedig tudják, hogy képtelenek lennének egy épkézláb Budapest-programot összehozni - ezért csak „pr-eznek” és valami „programnak látszó tárggyal” állnak majd a publikum elé. (Ebben egyébként Gyurcsány Ferenc vitte el eddig a pálmát, amikor az MSZP 2006. február 18-i kongresszusán egy csupán PowerPoint-slide-okban létező, ám részleteiben és összefüggéseiben teljesen végiggondolatlan és kidolgozatlan programmal állt a küldöttek – és az ország! – elé, mondván: „Ez itt az új Magyarország terve!”6)
Ám ha azt nézzük, hogy milyen politikai attitűd kellene ahhoz, hogy a balközép megszerezhesse a maga számára a ma politikailag hontalan, azaz a Fideszre-Jobbikra semmiképp sem szavazó, ám a „létező baloldalban” hosszú évek óta csalódott szavazókat, akkor azt láthatjuk, hogy ehhez egy teljesítőképes és teljesítményalapú politikai alapállású balközép hozzáállás kellene – aminek e Budapest-kampányban nem találni a nyomát. Ezért egy ilyen átgondolatlan, felépítetlen, fantáziátlan, csak „darabra letudott” közszereplés csak még tovább távolítja a potenciális szavazókat. Mert e szavazók azt mondják, hogy ha csak ennyire képes jelen állapotaiban a baloldal, ha ennyire nyerésképtelennek érzi magát, akkor vajon miért csinál magából bohócot, őket, a szavazókat pedig miért nézi hülyének? Miért és mire fel nézi le őket, a szavazókat ez a brancs annyira, hogy „ezt a szart” tolja ki eléjük (az előzetes és immár szokásos marakodásokkal és bénázással körítve), a maga tákoltságában és értelmetlenségében?
…Miért szavaznának arra a jelöltre és azokra a pártokra, aki és amelyek csak ezt képesek produkálni?
…Ám van itt a baloldal felelősségén túl egy másik felelősség is: van a baloldal el nem végzett munkáján túl egy másik elvégezni nem akart tennivaló is. A posztot azzal kezdtem, hogy számos független értelmiségi kritizálja – joggal – ezt a főpolgármesteri kampányt és ezt a (nyilvánosság által még nem is ismert, de már létező és nagyon gyenge minőségű) Budapest-programot. Igen ám, de hadd kérdezzem meg ezektől a független – és kétség kívül tehetséges – értelmiségiektől, hogy ők vajon megkeresték-e (minden erkölcsi-politikai fenntartásuk ellenére!) a Falust kiállító politikai pártot azzal, hogy – egy valóban jó program és kampány érdekében – felajánlják a maguk munkáját, tudását, tehetségét? Vagy legalább összehoztak-e a maguk soriból egy akcióközösséget, hogy együtt, az egyéni hangocskáknál sokkal erősebben követeljék a párttól azt, hogy vegyék komolyan a saját, a választópolgárokkal szembeni felelősségüket? Tette-e többet a puszta kritikánál és akarták-e (a saját tehetségükkel-tudásukkal) jobbá tenni, netán átformálni azt a politikai közösséget, amely ma egyedül jelenti a „demokrata ellenzéket” a Fidesz rendszerével és a Jobbik elmebajával szemben?
Mert ennek a gyenge és teljesítményképtelen, „balfasz” demokrata ellenzéknek éppen az okozta a mai állapotát, hogy elkerülték a tehetségek (akiket persze ott sokan nem is láttak volna szívesen). A tehetséges emberek immár lassan két évtizede „nemigen gondolkodnak politikában” Magyarországon: meghagyják azt azoknak, akik a középszerű képességeikkel és érdemi munka nélkül is jól akarnak élni…
Ennek a kialakult helyzetnek csak az alábbi megoldásai lehetnek:
Most, alig több mint öt héttel az önkormányzati választás előtt arra már nyilván nincs idő, hogy „az egész ellenzéket” meg lehessen újítani – vagy: új ellenzéket szervezni. Meglepetést azonban még lehet(ne) okozni a magát nyeregben érző Fidesznek és ezzel felkelteni a ma politikai hontalanok figyelmét, majd szimpátiáját. Ehhez, mint írtam, két dolog kell, két oldalról: be akarni vinni a tehetséget és be akarni engedni.
Ha e kettő közül bármelyik elmarad, akkor marad a silány ellenzéki teljesítmény, az újabb frusztrálódás és az erősödő apátia.
1 II. (Nagy) Kürosz – óperzsa nyelven: Kūruš - perzsa király (i. e. VII. sz. eleje – i. e. 530), az Óperzsa Birodalom megalapítója.
2 Pete Lajos: Én vagyok a falu rossza – 19. sz. 2. fele
3 B.: Béndek Péter - http://hafr.blog.hu/2014/08/27/a_falus-ugy_tanulsaga és W.: Tóta W. Árpád - http://hvg.hu/w/20140827_Tulajdonkeppen_nem_okos_allat
4 nem létezik a valóságban ez a kényszer, hiszen egyfelől a Fidesznek/tarlósnak sincs választási programja (a megszokott „Folytatjuk!”-on túl), másfelől pedig az egész bal-balközép ellenzék okosabban tette volna, ha kimarad az egész oktrojált budapesti önkormányzati választás legitimálásából. Erről ld. Időparadoxon c. korábbi posztunkat!
5 „Tetszik tudni, a fennálló tehetség nincs már meg, fiatalkoromban a kalapomra pisáltam, most már inkább a cipőmre.” (Moldova György: Akit a mozdony füstje megcsapott – 1976)
6 A kongresszuson elhangzott Gyurcsány-beszédről itt lehet részleteket olvasni: http://www.origo.hu/itthon/20060218hivatalosan.html
7 „Nagyszerű elszigeteltség”: Nagy-Britannia által a XIX. század második harmadától a XX. század elejéig követett külpolitikai alapelv. Lényege, hogy Anglia a kontinentális szövetségektől távol maradva az európai egyensúlyt kívánta megőrizni. Ezt gyarmatbirodalma, flottája, gazdasági ereje, valamint szigetország mivolta tette lehetővé számára.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek