„E ház mámátóliglan fogva ősi ház. Mamammusi-hajlék, ezt jól jegyezze meg, Gágáné létire… Ami voltam, nincsen. Urad s parancsolód mától mamammusi.”
Moliére-Lully: Az úrhatnám polgár - 1670
A címbéli dátum azt a legkorábbi időpontot jelöli, amikor Orbán Viktor visszavonul a közhatalom gyakorlásától – feltéve, hogy 2017-től valóban köztársasági elnökként folytatja majd azt.
Majdnem négy évvel ezelőtt írtuk róla és várható elnökségéről ezeket a mondatokat (Gyomorforgatókönyv – 2010. 06. 23.):
„Orbán valóban egy erős köztársasági elnöki pozíciót akar – a maga számára. Csakhogy jelenlegi Alkotmányunkban nem így szerepel; ehhez kell (többek között) az új Alkotmány majd, azt pedig még az ő erős miniszterelnöksége alatt kell és lehet tető alá hozni…
Aki [Orbán] ebben az újonnan kreált és immár minden előre sejthető valószínűség szerint erős elnöki pozícióban kvázi kikerül a politikusi teljesítménykényszer és az objektív megmérettetések lehetőség (parlamenti választások) alól.
Orbán akarja a hatalmat, magának akarja, hogy ha már nem szeretik, ha már oly sokáig nem fogadta be és nem tisztelte eléggé az a nagyképű pesti elit, akkor legalább kénytelenek legyenek őt „félve tisztelni”! Nincs neki célja a halatommal, nem akarja ő igazán jobbá tenni az országot, nem is rendelkezik ehhez nagyszabású koncepcióval (jól láttuk, mi folyt itt választási és kormányprogram címén, „tiszta szégyen”…). Nem is érdekli őt a hatalom működtetése… Ezért tulajdonképpen nyűg neki a miniszterelnökség és veszély neki, hogy ha nem teljesít, ha nem lesz képes az általa felkeltett elvárásoknak, illúzióknak megfelelni a kormányzással, akkor bizony bukhat!
…De ha átalakítja a magyar közjogi berendezkedést, ha „kiüresíti” a miniszterelnöki pozíciót és ha elsúlytalanítja az új Alkotmány a parlamentet, akkor már kvázi tök mindegy, kit választ a Jónép – ő, mint „erős köztársasági elnök” majd csak „elmitterrandkodik” valahogy, még jó darabig!”
Mármost, ahogy a tegnapi hír mutatja, valóban az Orbán szándéka, amit négy éve leírtunk itt. Ezek szerint (és most jöjjön egy bővített mondatnyi önfényezés!) vagy nagyon jók az információink és azokat nagyon jó módszerrel rakjuk össze, jól ismerve a politikusi személyiség működését, mint minden motiváció, cél és stratégiai koncepció „ősforrását”, vagy pedig őrült szerencsével tippelünk, hogy sorra-rendre bejönnek az általunk írott prognózisok – ki-ki döntse el, melyik a valószínűbb!
Hogy segítsünk a döntésben, jöjjön még egy kis idézet a négy év előtti posztunkból:
„…Nem kellene foglalkoznunk már Orbánnal és cseleivel – de mivel ő foglalkozik a mi demokráciánkkal, a mi államunk be– és átrendezésével, ezért nekünk is foglakoznunk kell vele – minimálisan annyiban, hogy tisztán tárjuk fel: mi hajtja ezt az embert! Mert ha tudjuk, mi motiválja, akkor azt is megtudhatjuk, hogy mik a várható, számára „szükségszerű” leendő lépései – és ha tudjuk, mit fog lépni, akkor fel is készülhetünk erre, akár be is előzhetünk neki.” [Kiemelés: 2014. 05. 22.] – És mivel, mint a fenti idézet igazolja, évek óta tudtuk, mik a valódi szándékai (elnöki hatalom), ezért jó előre elkészítettük neki azt a kelepcét is, amely rácsapódhat a tervére: maximalizáljuk az egy személy által betölthető állami vezetői ciklusok számát! Most és így kap világos értelmet bárki számára múlt évi Add vissza! című posztunk, melyben ez állt:
„…A demokratikus államok többségében nincs egy-egy állami vezetői pozíció esetében megszabva az, hogy egy adott személy hányszor és milyen hosszan töltheti azt be, ám épp a legnagyobb és az egyik legrégebbi demokráciában van korlátja ennek: a bevezetőben idézett, az Egyesült Államok alkotmányában szereplő kitétel. Jó, ha mi, csekély múltú és gyenge meggyőződésű demokráciák, intézményesen is garantáljuk, hogy a politikusaink megértsék: a hatalom nem a tiéd, add vissza!…
A magyar állam vezetőiről alaptörvényünk rendelkezik, annak is a 16. cikke – ebben pedig nincs megszabva időbeni, vagy ciklusszámbeli korlátja annak, hogy egy személy hányszor lehet köztársasági elnök, miniszterelnök, vagy az Országgyűlés elnöke. (Érdekes: más magas közjogi funkciók esetében van ilyen korlát – sőt: általában az a jellemző, hogy keményen korlátozva van időtartamban a betölthetőség! Így a magyar alkotmányos konstrukciótól sem idegen egy ilyen kitétel!)
Igaz, Magyarország jelenlegi alaptörvénye úgy rendelkezik, hogy az alaptörvényt érintő kérdésekben a nép „nem kötelezheti” a parlamentet… Ám egyrészt amiről nem rendelkezik explicit formában az alaptörvény, azt nem is lehet kizárni a népszavazással szabályozható témák köréből. Másrészt: látni szeretném én azt a parlamentet, amelyik hosszan ellenállhatna egy kellő számban és kellő súllyal képviselt népi kívánalomnak! Ráadásul: elég nehezen védelmezhető a korlátozatlan elnöki/miniszterelnöki ciklusszám, hiszen aki azt „végteleníteni” akarja és ezért ellenáll a (mondjuk) két ciklusban való korlátozásnak, az ezzel elárulja a maga hatalommonopolizáló szándékait. Akinek egy személy hatalmon maradása fontosabb, mint a demokrácia, az ugyan miben mesterkedhet?”
Nem kell mást tennünk, mint népszavazást kezdeményeznünk az első három közjogi funkció betölthetőségét illetően: aki már valamelyiket e három státusz közül legalább kétszer betöltötte, az egyik funkcióra se legyen többé megválasztható!
…Igaz, itt van egy kemény korlát: ahhoz, hogy érvényes és eredményes legyen ma Magyarországon egy népszavazás, az érvényes törvény szerint a szavazásra jogosult magyar állampolgárok legalább fele meg kell jelenjen a szavazáson és a megjelentek legalább felének kell a kezdeményezést támogatnia. Ez a szabályozás nyilvánvalóan aránytalan – különösen, ha összevetjük az országgyűlési választásokra vonatkozó szabályokkal és az azokon megszerezhető felhatalmazással. Nézzük meg ezt részletesen, a pontos számok tükrében!
A Magyarországon választójoggal rendelkezők száma 8.241.000 fő, ebből a 2014. április 6-i országgyűlési választáson a 61,24%-nyi megjelentnek mindössze 45,04%-a szavazott a Fidesz-KDNP-re – amely ezáltal a 199 fős Országgyűlésben 133 mandátumot, vagyis éppen 2/3-os többséget szerezhetett. Továbbá: a Fidesz-KDNP-re szavazók száma 2 264 780 fő volt, ami a választójoggal rendelkező állampolgárok mindössze 27,48%-a. Vagyis: az összes szavazat nem egészen felével és az összes szavazópolgár alig több mint negyedének támogatásával egy országgyűlési választáson kétharmados többséghez jutott a Fidesz-KDNP. Ezzel szemben egy népszavazás az éppen érvényességhez legalább 4.120.501 főnek meg kell jelennie a szavazáson és közülük legalább 2.060.251 főnek igennel kell szavaznia. Magyarán: egy országgyűlési választáson az alig valamivel több, mint kétmillió szavazat kétharmadot ér, amivel az országban teljhatalmat lehet szerezni – ám egy népszavazáson már egy sima ötven százalékos érvényességhez ennek a duplája kell. És: több mint kétmillió embernek kell ahhoz egységesen igennel szavaznia, hogy egy népszavazáson egyetlen kérdés eredményes lehessen – ezzel szemben egy országgyűlési választáson ugyancsak valamivel több, mint kétmillió ember egységes szavazata elég ahhoz, hogy aztán 133 képviselő minden kérdést eldönthessen az országban!
Éppen ezért, még mielőtt bármely konkrét kérdésben népszavazás-kezdeményezéssel élnénk, célszerű előbb egy általánosságban a népszavazásokra vonatkozó kezdeményezést tenni: állítsák vissza a népszavazások érvényességi és eredményességi kritériumait a Fidesz által 2013-ban megváltoztatott szabályok előtti szintre! Ha ez megtörténik, akkor sokkal nagyobb eséllyel lehet immár konkrét, a hatalom monopolizálhatóságát megakadályozó népszavazásokat tartani.
…Merthogy Orbán (az általa vezetett politikai és érdekközösség támogatásával) monopolizálni akarja a hatalmat. A mindenkori kormányzati teljesítménytől és az ország sikerességétől-versenyképességétől függetlenül is hosszú ideig megőrizhető hatalmat akar, amely nincs közvetlenül kitéve a néphangulatnak, mint a parlamenti többséghez kötött miniszterelnöki pozíció. Ha a Fidesz 2018-ban elveszíti a választást, ám Orbánt már előtte, 2017-ben (egy megerősített jogkörrel bíró) köztársasági elnöki posztra választotta 5 évre az országgyűlés, akkor legalább 2022-ig övé lesz a tényleges hatalom – amellyel ha ügyesen/ügyeskedve1 él, a következő parlament összetételétől függetlenül még legalább egy cikluson át megőrizhet, 2027-ig.
Aki pedig abban reménykedik, hogy ha korábban nem is, de a címben említett 2027-ben végleg megszabadulhat Orbán Viktortól, anélkül, hogy ezét valamit tennie kellene, bizony téved. Ha le is köszön majd a formális elsőségről, nyilván jó előre megszavaztat majd magának valami „augustusi titulust”: Pater Patriae – a Haza Atyja, amely cím élete végéig sértetlenséget garantálna neki. Valami hasonlóval gyakran próbálkoznak a diktátorok, pl. Pinochet is tett hasonló lépéseket, persze hiába.
„Tekintélyt” az akar magának, aki a teljesítményével elismerést nem képes elérni. Orbán Viktor megfellebbezhetetlen tekintélyű családfő akar lenni2 – Orbán Viktor Orbán Győző3 akar lenni! De ahogy az ő saját személyiségfejlődésére is negatív hatással volt ez a magának megfellebbezhetetlen tekintélyt vindikáló „pater familiaris”4, úgy az egész magyar népre nézvést sem lenne üdvös hatású egy ilyen tekintélyuralom: beleroppannánk!
…Ne feledjük: van eszköz a kezünkben arra, hogy Orbán terve ne sikerülhessen, és hogy az országot a teljesítményalapú és az állampolgárok által folyamatosan visszaellenőrzött kormányzás útjára vezessük. Szavazzunk: ki melyiket akarja!
1 Például úgy, hogy alaptörvénybe íratja: a köztársasági elnököt az országgyűlésnek kétharmados többséggel kell megválasztania (ami 2017-ben még adott lesz neki) – és ha a mandátumának lejártakor az aktuális országgyűlés nem képes a következő jelöltet kétharmaddal megválasztani, akkor marad a régi elnök. Erre analógia az ún. „sarkalatos törvényekkel” pozícióba emelt legfőbb ügyész, vagy médiahatóság-elnök esete, akiknél ugyanez a szabály. De az is egy lehetőség, hogy a köztársasági elnöki mandátum idejét egyszerűen 9 vagy 10 évre emelik, még Orbán elnökké választása és a 2018-as parlamenti választások közti időben.
2 Erről – és ennek politikai következményeiről - szól a Hegyet Berlinnek! c. posztunk „Az én vezérem bensőmből vezérel!” c. fejezete is.
3 Orbán apukának Viktorra gyakorolt hatásáról itt: Don Giovanni az EU-csúcson, és itt: Tízmillió Orbán-gyerek
4 Szó szerint „családfő”: a római családokat megfellebbezhetetlen tekintéllyel és hatalommal vezető férfi.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek