„…Voglio far il gentiluomo
E non voglio più servir...”
(„…Úriember szeretnék lenni,
nem akarok többé szolgálni…”)
Mozart-da Ponte: Don Giovanni – Leporello áriája, I. felvonás; 1787.
Ismert kultúrtörténeti adoma, hogy Mozart „zsarnoki apját” jelenítette meg a Don Giovanni c. operájában: ő lenne a Kormányzó. Aki látta az Amadeust, tudhatja, miről van szó…
És valóban: megesik, hogy egy tehetséges fiú egész életében küzd az őt gyerekként uraló, erőszakos apa ellen, mert soha többé nem akarja azt érezni, hogy őt, a kivételesen tehetséges, sokra hivatott fiút bármilyen felső hatalom is korlátozza…
Ez lehet a helyzet a mi miniszterelnökünkkel is – legalábbis más, ennél életszerűbb magyarázata aligha van annak, akit tegnap levágott az EU-csúcson! Ha csupán a politikai és gazdasági szempontok alapján akarjuk megérteni, hogy vajon Magyarország miért szegült szembe a nyilvánvalóan ésszerű és szükséges EU-s reformelképzelésekkel, akkor zátonyra futunk: egyszerűen nincsenek ilyen alapon erre magyarázatok. (Azt, hogy az angolok és különösen David Cameron miért tettek így, érthető: mindig is félseggel voltak-vannak az EU-ban; lelke mélyén minden angol euroszkeptikus. De az ő szempontjaikat értékelje talán egy brit polblog, nekünk most ez nem feladatunk! És hasonlóan: a svéd és cseh „időkérésre” is vannak ésszerű indokok. A svédeknek sok a veszíteni valójuk, ráadásul nem érzik szükségesnek, hogy az „EU-csendőrség” vigyázzon rájuk: ők nagyfiúk, akik tudnak magukra vigyázni. Pl. MANYUP-pénzek ellopása nélkül is képesek deficitet csökkenteni… A cseheknél pedig hagyományos egy kis össznépi „Ki, ha én nem?!” – eljátsszák, mint annak idején elnökük, Václav Klaus a maga kis magánszámát, belpiacra, de aztán előveszik a józan, kispolgári cseh mentalitást és szépen, ésszerűen megcsinálják, amit kell…)
…Ott tartottunk, hogy nincs magyarázat arra, vajon Magyarország miért ne menne bele egy szigorú és ésszerű költségvetés-kontrolba? Hiszen mi sem lenne inkább érdeke, mint az ésszerű gazdaságpolitika. Ám azt kell látnunk, immár másfél éve (és persze nem ritkán előtte is…), hogy politikusaink zömének oly keveset számítanak az ésszerű dolgok: ők a saját rögeszméiket követik csupán – és persze rendre bele is buknak, sajnos az országgal együtt.
Képzeljük csak el a szitut: ott ül orbán az EU-csúcson és hallgatja, hogy bizony: úgy kell és csak úgy lehet majd a jövőben gazdaságpolitikát csinálnia, ahogy az elmúlt másfél évben nem tette. Ott van egy német csaj, aki csupa olyasmit mond, ami ellen ő szabadságharcolt… Megint ott tart, hogy mások, egy sokkal erősebb hatalom szabná meg a lépteit – mint gyerekkorában Győző bácsi. …És ettől eldurran az agya!
Sajnálom a vele ott lévő magyar diplomatákat – nem véletlen, hogy csak zavarodottan hallgatnak. Ők sem értik szakmai alapon, hogy „mi is a vektor?”, a „nem szakmai” okokról meg mégse beszélhetnek… Kínos dolog lehet egy „saját fantomjaival hadakozó” miniszterelnököt szolgálni!
orbán ma délelőttre ígért sajtótájékoztatót – ugyan mit fog mondani? Lehet, hogy addigra sikerül őt annyira meggyőzni az EU-s tervek szükségességéről, hogy ő maga képes lesz legyőzni magában azt, ami vele az éjjel nemet mondatott? Ki tudja? Reméljük!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek