„Csak egy szabad, egy nem fél: a vitéz,
Nem ijeszti a halál szeme sem, belenéz.”
Eddig minden, a posztjainkat felvezető idézet után közvetlenül ott állt a forrás – de most várjunk ezzel egy mondat erejéig! Aki azt hiszi, hogy a fenti harci dalt valami vérgőzös agyú militarista szerezte, bizony téved: az írója nem más, mint a kifejezetten érzékeny lelkületű és az emberi szabadság eszméje iránt abszolút elkötelezett Friedrich Schiller1. Nem véletlen, hogy a fenti két sort az alábbiak vezetik fel, mintegy megindokolván, miért is kell a vitézség és hogyan függ az össze a szabadsággal:
Korcs lett a világ; csupa szolga meg úr,
Odalett a drága szabadság,
A gyávaság szepegve, remegve lapul,
A sötétben győz a ravaszság.
Igen, „odalett a drága szabadság” – és nem hinném, hogy „a jelen urai” [Fidesz] csak úgy, harc nélkül visszaadnák. Az érdekeik merőben ellentétesek ezzel: ha visszakapná a nép a hatalom feletti kontrollt, akkor mind a teljesítmény és munka nélküli jólét, mind pedig a következmények nélkül elkövethető gazságok világa elveszne számukra. Se pénz, se hatalom, se büntetlenség nem lenne többé – így az érdekeik a végsőkig és mindenáron való kitartásra ösztönöznek.
Elvileg ott lennének még az erkölcsi és szakmai inspirációk is – ha lennének. Ám a trafikpályázat-ügy legújabb kacskaringójából, a szekszárdi polgármester ügyéből teljesen világos, hogy hiába minden szó és szakmai-erkölcsi érv, okfejtés: ezt a rendszert nem dönti meg! Ahogy ott kicsiben, úgy országosan nagyban működik ez így: ez a hatalom úgy és addig megy előre, tovább és tovább, amíg nem kerül elő olyan ellenfél, amely szinte „fizikailag” állítja meg. Hangsúlyozom: fizikailag, a léte és tevékenysége által – mert érvek, kérlelés, tények és az igazság ehhez messze nem elegendők.
Normális társadalmakban (megjegyzem: nem túl sok ilyen van!) nem szokás addig-addig facsarni-faragni a jogrendszert, amíg csak az nem kezdi el készségesen és engedelmesen szolgálni - "vak komondorként" - az erőszakos gazdáját. De ez, most, itt nem egy normális társadalom. Ezért mindenki, aki úgy tesz, úgy gondolkodik és úgy akarja leváltani a Fideszt, mintha az egyik szerencsés Normáliában élne, szükségképpen van vereségre ítélve.
Itt a hatalom jelenlegi birtokosai úgy mennek át a jogi és erkölcsi érveken, hogy nem is érzékelik azokat – hiszen azok az ő világukban és az ő lelkükben nem is léteznek. Valahogy úgy megy ez, mint az Erik a vikingben Haralddal, a hittérítővel, akinek az egész viking hitvilág egyszerűen nem létezett: míg Erikék ott toporogtak a Walhalla zárt kapuja előtt, addig ő, nem is látván-érzékelvén azt, simán jön-megy azon keresztül2.
Sok demokrata, liberális, civil, stb. ember képzeli itt átjárhatatlannak-áthághatatlannak a csupán a saját lelkükben, mentalitásukban élő demokrata, liberális, civil, stb. szabályokat. Nem tudom, hogy belegondolnak-e ezek az emberek, hogy mit csinálnak? Belegondolnak-e abba, hogy ők, a civilek, egy szervezett-felfegyverkezett hadsereggel állnak szemben. Ők erőltetik a civil szabályokat – egy háborúban.
Emlékeztetni szeretném mindazokat, akik nem és nem akarnak szervezett-elszánt seregként harcolni, hogy az ellen nem állás sohasem győzte le az agresszort és azt nem űzte el3.
Arra is szeretném felhívni a „civilkedők”, a „poroszos fegyelemmel szervezetett-vezetett” ellenzéki mozgalommal szemben ellenérzéseket táplálók figyelmét, hogy a Fidesz-rezsim gyakorlatilag semmi lényeges tulajdonságában nem tér el egy az országot megszálló idegen hadseregtől. Ugyanúgy a saját hasznára működteti a „meghódított tartományt”, ugyanúgy nem az ottani lakosság érdekei alapján hozza meg a döntéseit, ugyanúgy nem engedi a hatalom közelébe a „bennszülötteket”, stb. Az pedig ugye természetes még a legbékésebb civileknek, a megrögzött pacifistáknak is, hogy ebben a helyzetben csak két lehetőség van: vagy beletörődünk a szabadság elvesztésébe – vagy: harcolunk a „hódító” ellen! Még a legelméletiesebb alakoknak is be kell látniuk, hogy aki nem vállalja a (fegyelmezett stratégia szerinti) harcot, az legalábbis kollaboráns: az ellenség hatalmát segít prolongálni.
…Így a tétlensége és a „pacifizmusra” most nincs felmentés – ez nem érdem ebben a kivételes helyzetben, hanem csupán a gyávaság, vagy a konformizmus, esetleg a szabadságra, annak megteremtésére-kiharcolására való totális alkalmatlanság következménye lehet!
Igen: el lehet menni vendégelőadónak a Sorbonne-ra – néhány embernek. Vagy lehet választani a kibekkelést: majdcsak jobb lesz, majdcsak elmúlnak ezek az idők fölülünk és majdcsak lehet úgy továbbegzisztálni, mint eddig: visszahúzódva a magam kis, civil közegébe, elméleti népboldogító programjába – csak épp egy „ledominált” és egyre szűkülő anyagi forrásokkal rendelkező társadalomban ugyan hogyan tartja fenn magát egy-egy, a hatalom szemében egyáltalán nem kedves kisközeg, program, vagy „független értelmiségi”? …Ki tudja, mikor kapnak pl. a zöldmozgalmak is egy „Magyar Művészeti Akadémiát”? Tudom, tudom: a magyar társadalomban komoly hagyománya van az egyénileg, visszahúzódva túlélésnek – de hát ez lenne a civilközegekben/humánértelmiségi körökben oly sokat emlegetett szabadság?
Aligha! Higgyétek el: nem pálya „hazájában elnyomott szellememberének” lenni – kurvára égő! Lehet választani: a művelt, demokratikus Nyugat szimpátiamorzsáit akarjátok felszedegetni – vagy a saját országotokban alkotni jól működő társadalmat?
…Hogy egy „magyar Schillert” idézzek: „Ez a kérdés, válasszatok!”
1 Friedrich Schiller: Wallenstein tábora, "Fel, bajtársak, lóra!", a katonák kórusa (ford.: Áprily Lajos) - 1798 (https://www.youtube.com/watch?v=sArBMkLVHPs) A poszt címe a dal kezdő sora: „Wohlauf, Kameraden, aufs Pferd, aufs Pferd!”
2 A jelenetet ld. itt: https://www.youtube.com/watch?v=Se2-P3J8-m8 – 1:17:00-tól 1:17:46-ig
3 Aki itt most Gandhiékra hivatkozik, azt emlékeztetem az első világháborúnak a Brit Birodalom anyagi erejére gyakorolt pusztító hatására! Aki pedig Kutuzovot és az orosz kitérő stratégiát emlegetné példaképpen, azzal szívesen elbeszélgetek a korai XIX. század technikája, a korabeli logisztika és a távolságok összefüggésrendszeréről…
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek