„Ist das Tagewerk vollbracht,
Wir stolz zu dreien marschieren,
Heimwärts durch die dunkle Nacht,
Einer wird uns führen.“
(„A napi meló elintézve,/Büszkén, hármas sorban menetelünk,/Hazafelé a sötét éjszakban,/Egyvalaki vezérel minket.”)
Herms Niel - Hermann Kretzschmann: Wenn wir so marschieren (Ha mi menetelünk) – 1930-as évek
Bontsuk ketté a minapi „hóhelyzetet”: egy állami és egy állampolgári részre. Ha ezt megtesszük, nem csak a konkrét esetben fogunk tisztán látni, hanem tanulságokra lelünk az egész magyar közéletet illetően is.
Az állam képtelennek bizonyult a hatékonyságra, az állampolgárok (egy része, a szabad elhatározásukból útra kelők) pedig nem mérték fel előzetesen és alaposan a kockázatokat. Az állam által fenntartott szervezetek azért nem működhettek hatékonyan, mert egyszerre van bennük jelen a túlcentralizáltság és ennek sajnálatos, de szerves következménye: a végrehajtói szervilizmus, az önállótlanság és a félelem az esetleges, a „fensőbbség” akaratával ellentétes cselekvés személyes retorzióitól. Az állampolgárok pedig azért nem mérlegeltek gondosan és higgadtan, mert nemigen szoktak…
Nézzük először az állam „viselt dolgait”! Természetesen nem a belügy, vagy épp a katasztrófavédelem „élveboncolása” következik itt: a mai magyar állam egészének jellegzetességeit és e jellegzetességek okait írjuk le alább.
Ha a centralizált vezetés célja nem más, mint önmaga hatalmának fenntartása, akkor gyakran esik abba a hibába, hogy a fontos pozíciókba hozzá hű/tőle függő, ám tehetségtelen és önállótlan figurákat ültet. Ez a helyzet a mai Magyarországon is, ezért preferál a hatalom veszélyesebb, vagy veszélytelenebb idiótákat.
Elég megnézni a március 15-i nemzeti ünnepen kitüntetettek listáját és azonnal megértjük, mitől működik rosszul az ország, mitől van itt gazdasági rémtörténet „tündérmese” helyett: olyan alakoknak adott teret és hatalmat a Fidesz-rendszer, akik képtelenek hatékonyan és racionálisan gondolkodni, világot értelmezni és feladataikat ellátni.
A lista tele van holdkórosokkal és olyan frusztrált alakokkal, akiket saját sokadrendűségük érzése szélsőségessé (ezt ma úgy mondják szépen, hogy „nemzeti radikálissá”) tett. Trianon csizmadobogással való felülírására uszító rocker, a magyarságnak a világ többi népei előtt presztízst évezredekkel korábbi, hazudott múlttal teremteni akaró „régész”, aki nem létező „egyetemen” tanít és tagadja az evolúciót (az evolúciótagadás a hülyék kedvence – úgy látszik, túl közel érzik magukat az állatvilághoz…), a házasság előtti nemi életet és az élettársi kapcsolatot károsnak tartó pszichológus, vagy éppen pentagrammával kuruzsló vajákos… (Ez utóbbit itt lehet megcsodálni: https://www.youtube.com/watch?v=SMHJKFA869Q)
A frusztráltak imádnak másokat korlátozni, másokat megbélyegezni – valószínű, hogy ezzel igyekeznek csökkenteni a távolságot, amely elválasztja őket a normalitástól.
…De hogy mit ér a valóságban az, ha a „vezér” a hatalmát nem veszélyeztető, azt soha meg nem kérdőjelező fanatikus idiótákkal, vagy éppen mindenre kész kalandorokkal veszi körül magát, rajtuk keresztül gyakorolván a hatalmat, azt, mint cseppben a tenger, megmutatta a minapi „hóhelyzet” is – de itt van akár nekünk „az egész tenger” is: az orbánista politika és államvezetés totális eredménytelensége és az általa okozott össztársadalmi káosz.
Tudjátok, meddig volt a Wehrmacht a világtörténelem legeredményesebb és leghatékonyabb hadserege? Addig, amíg Hitler „vezér és kancellár”, paranoiája által sarkallva, nem vette saját kezébe akár a legkisebb döntések meghozatalát is. Addig volt sikeres, amíg a döntések ott születhettek, ahol azokhoz a legtöbb információ állt a rendelkezésre és amíg minimalizálva volt a döntési láncolat. Mert amikor a „harctéren” elkezd bonyolódni a helyzet, akkor nincs idő arra, hogy minden problémával a „központhoz” rohangáljanak és nem jó az sem, ha mereven és mindenáron ragaszkodnak a „vezér” eredeti elképzeléseihez.
Papíron, terepasztalon – vagy egyszerű körülmények között – akár eredményes is lehet az egyszemélyi vezetésre és az önállóságtól megfosztott helyi cselekvőkre épített szisztéma. A Fidesz is lehetett hatékony a maga centralizáltságával, amíg csak egy gyenge, ötlettelen, a harcot már amúgy is feladó ellenféllel (a 2006-2010 közötti kormányokkal) kellet harcolnia és csupán a kampány egyszerű, mondhatni sematikus viszonyai közepette – de rögtön változott a helyzet, amikor a kormányzás bonyolult valóságában kellett volna így működnie.
Van olyan megoldás is, amely ugyan centralizált, de amelyben az egyes helyi vezetők felkészültek és tehetségesek, ennek következtében pedig önállóak és szívesen vállalnak személyes döntést és felelősséget is. Ennek azonban két előfeltétele van: a „legfelső vezető” ne legyen féltékeny mások tudására-tehetségére és az alsóbb szinteken közreműködők is lássák be az egész rendszer értelmét, hasznosságát. Azonban ilyen rendszert csak azok tudnak és akarnak felépíteni, akinek a hatalom nem öncél, hanem „közfeladat”. Nagyon szépen fogalmazta ezt meg majd’ két és fél évszázaddal ezelőtt egy ilyen „centralizált, hatékony és közcélú” szervezet akkori feje, íme:
„Minden jó állampolgár kötelessége szolgálni a hazáját és tudatában lenni annak, hogy ő nem egyedül önmagáért van a világon, hanem, hogy hozzájáruljon annak a társadalomnak a jólétéhez, amelybe őt a természet helyezte.”3
Az a baj, hogy a mi aktuális (Fidesz-)rendszerünk „önmagáért van a világon” …
…De ha már a „jó állampolgárt” és az ő felfogását emlegettük, nézzük meg a poszt elején említett „másik oldalt” is: az állampolgárit! Itt sem azt vizslatjuk majd, hogy „Jenő miért vágott neki a hómezőnek?”, hanem azt, hogy a magyarok többségére sajnos jellemző hozzáállás vajon alkalmas-e a felelős döntéshozatalra?
Elvárni azoktól, akik beszavazták a Fideszt a hatalomba, hogy megfontoltan, a helyzetet és a lehetőségeket mérlegelve, előrelátóan cselekedjenek, nem több naivitásnál. Sajnos sok-sok magyar ember nem így dönt – sem utazás előtt, sem választásokkor. Így a „Minek indultak el, ha tudhatták, hogy hóvihar lesz?” kérdésére megadtuk a választ: pontosan azért, mert (pl.) vágytak az utazásra (meg persze voltak sokan, akik pl. munkaügyben utaztak). Sokan a vágyaiknak engedve és nem kellően óvatosan döntöttek az útnak indulás mellett – éppúgy, ahogy 2010 tavaszán is, amikor a Fideszben látták a „könnyű jövő” lehetőségét. Pedig ott is voltak „figyelmeztető időjárás-jelentések” – csak hát a vágy, hogy „minden simán menjen”!
Láthattuk: összefügg egymással a túlcentralizált állam és a nem megfontolt állampolgár – mert az utóbbiak „minden gondjukat” rá szeretnék testálni valakire-valamire, ezért választottak „csodát ígérő” miniszterelnököt-kormánytöbbséget. Ez a „csodaember” pedig, magának és legszűkebb köreinek akarván mindent, ki is építette a maga kép(esség)telen alakokból felálló hatalmi gépezetét.
Így, megmaradva a nem megfontolt döntéseknél és a hatalomféltő kormányerőnél sosem szabadulhatunk meg „rosszkedvünk telétől”. A hatalom csizmái fognak minden meghódításra érdemes téren-pozícióban topo(ro)gni – minket pedig belephet a hó…
[…Pintér Sándor belügyminiszter úrnak, valamint főnökének, a döglött dakota lovak egykori nagy kedvelőjének – az „egyvalakinek”, aki mindent és mindenkit „vezérel” - pedig ezt küldjük szeretettel: https://www.youtube.com/watch?v=rvXfaXePHj4]
1 Faluvégi Albert főhadnagy jelentése a II. magyar hadsereg doni vereségének okairól – 1943
2 Jány Gusztáv: A Honvédtiszt hivatása - 1933. december 15.
3 „Es ist Pflicht jeden guten Staatsbürgers, seinem Vaterland zu dienen und sich bewußt zu sein, daß er nicht für sich allein auf der Welt ist, sondern zum Wohle der Gesellschaft beizutragen hat, in die ihn die Natur gesetzt hat.“ II. (Nagy) Frigyes porosz király politikai végrendelete – 1768
4 Pálóczi Horváth Ádám: Ötödfélszáz Ének, Töredék – 1813-’14
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek