„A harctérre kimenő seregtesteket összevissza keverték. Még véletlenül sem fordult elő, hogy egy hadosztálynak vagy egy ezrednek minden zászlóalja első vonalbeli lett volna. A különböző értékű alakulatok ilyetén vegyítése rendkívül problematikussá tette a hadosztályok harci értékét."
Vitéz nagybaczoni Nagy Vilmos vezérezredes, honvédelmi miniszter visszaemlékezései - 1947
Minden hosszú távon is sikeres politika az adott társadalom valóságából kell, hogy kiinduljon, nem pedig a politizálók lelkéből és kötődéseiből. Ez evidencia – és mégis le kell írnom, mert ma jelent meg Szigetvári Viktor és Vető Balázs Átbillenteni, visszaszerezni, meghódítani című tanulmánya (https://www.dropbox.com/s/ymv3fv7g5kesvxn/HesH_EVK%20elemzes_tanulmany.pdf), amely egy 2014-es baloldali centrumú választási győzelem esélyeit és feltételeit elemzi.
Az egész tanulmány ugyanis abból az alapvetésből indul ki, hogy 2014-ben a baloldalnak, ill. a baloldal vezette-megszervezte demokratikus ellenzéknek kell győzedelmeskednie Orbán felett – holott ez az elképzelés nem több szubjektivitásnál. A szerzők saját kötődéseikből indulnak ki, nem pedig abból, amire a magyar aktív/aktivizálható választók mindent eldönteni képes többsége vágyik. Mert ma Magyarországnak nem egy baloldali/szocdem/ballib (dominanciájú) stb. kormányerőre van szüksége, hanem egy olyan politikai erőre, amely egyfelől vállalkozás- és tudásfejlesztő programmal bír, másfelől pedig erősíti (a saját példájával is) az egymás iránti szolidaritást, a közjó iránti elkötelezettséget és azt, hogy mi, itt, Magyarországon egy működő közösség kell, hogy legyünk.
Egy új politikai erő, amely 2014-ben át akarja venni az ország kormányzását, pragmatikus kell legyen és nem baloldali (vezetésű/szervezésű). Hiszen eleve sok szavazót lehetetlen elérnie és maga mellé állítania egy olyan erőnek, amely „balos imázsú”. Itt szinte-szinte „atavisztikus” politikai beállítódások léteznek. Valójában sokan épp azért „elvakult” Fidesz-támogatók és éppen azért kapaszkodnak a totális sikertelensége ellenére is ebbe a pártba, mert benne látják számukra a két legfontosabb dolognak az egyetlen biztosítékát: egyfelől, hogy nem jönnek vissza a hatalomba a „komcsik”, másfelől pedig, hogy nem szabadul rá az országra a radikalizmus káosza. Ezek az „elkötelezett” Fidesz-hívek nem akarnak mást, mint kispolgári biztonságot, ahol nem jöhet senki sem, hogy megzavarja az életüket – és ezt egy „oldalmentes”, pragmatikus, a polgári mentalitást „ezerrel sugárzó” új erő képes megadni nekik. Nem mondom, hogy minden egyes Orbán-fant le lehet választani a Fideszről ezzel - mert nem lehet – de azt igenis mondom, hogy százezres létszámban lehet eddigi (jobb híján) Fidesz-szavazókat megszerezni, akik magukat (főképpen ideológiai, de életstratégiai téren is) jobboldaliaknak tartják.
…És ez sok, ma Fidesz-támogató körzetben elég lesz a győzelemhez.
Ha ezek elé az emberek elé Bajnai Gordon áll oda, ha ezek az emberek olvassák a ma megjelent Átbillenteni, visszaszerezni, meghódítani-tanulmányt, akkor Petőfi szavaival válaszolnak: „Foglalod a kurvaanyádat…!” Akkor ösztönből reagálnak – és mind a maguk, mind az ország szempontjából rosszul reagálnak, mert (zsigeri félelemből) oda fognak tömörülni Orbán köré. Így viszont nem lehet majd legyőzni a Fideszt.
A tanulmány amikor egy egységes erőről ír, akkor nem hangsúlyozza azt, hogy egy egységes erő koherens programjának is vannak, kellenek legyenek olyan elemei, amelyek más-más elérhető, mobilizálható szavazói rétegre hatnak. Az „egységes párt” más-más képet, oldalt mutat és más miatt szerethető az egyes eltérő élethelyzetekben élő rétegek és régiók számára – és ne feledjük: e rétegek nemigen kommunikálnak egymással. Ez pedig a „játék” fontos, el nem hanyagolható eleme! Hogy csak egy durván leegyszerűsített példát említsek, a polgárosodottabb Nyugat-Dunántúlon, vagy a fővárosban a program vállalkozásokat tudatosan fejlesztő és az állami szabályozásokat átláthatóvá és hosszabb távon is szilárddá, kiszámíthatóvá tévő elemei fognak tudni „hódítani”, míg a szegénység sújtotta északkelet-magyarországi térségekben azzal lehet szavazókat szerezni, hogy világosan és határozottan kifejtjük, miért és miképpen „nem hagyunk senkit az út szélén” (id.: Orbán Viktor!) és hogy ez nem valamiféle „szociális demagógia”, hanem annak az egyszerű ténynek a politikai gyakorlatba ültetése, miszerint minden egyes ember potenciális erőforrás az egész társadalom számára.
…Vagy hogyan akarják „szocik” maguk mellé állítani a békési egyéni gazdákat? Azokat a famíliákat, akik negyven évig várták a TSZ végét (akár minden, egyébként a szövetkezés mellett szóló észérv ellenére is). Oda olyan politikai program kell, amely a helyieknek világosan képes elmagyarázni, mit is jelent a programjában az, hogy a mezőgazdaságban „teljes termékpályákban” gondolkodik. Hogyan akarnak dunántúli kisvárosok kispolgáraira hatni? Ide egy olyan új erő kell, amely stabil partnere lehet a hosszabb távra is tervező vállalkozásoknak – és a vállalkozásokban munkát találó polgároknak is. Hogyan akarják „átbillenteni” a kelet-magyarországi jobbikos körzeteket, ahol az utolsó „szoci évek” a nép szemében egyértelműen a „cigányok okozta rendetlenséggel” voltak azonosak? Ide egy olyan új erő kell, amely a rendezettség és a magabiztosság imázsával bír, és amely fel meri vállalni a „Suum cuique”* elvét, és akinek el is hiszik, hogy a napi gyakorlatát is ehhez az elvhez igazítja.
…Egy olyan politikai erőre van szüksége azoknak a választóknak ma, akik el fogják tudni dönteni (Orbán ellen) a 2014-es választást, amely a megvalósítható sikerességet, a dinamizmust testesíti meg – nem pedig egy „viszonylag…”-erőre, amilyennek a baloldalt ismerhette meg ez a választói közeg. Itt nem lesz elég az, hogy Bajnai jófej – mert ezek a választók pontosan érzik azt, hogy kik jönnek majd (vissza?) Bajnai mögött, hiszen Bajnaitól (és esetleg Oszkótól) nem várható, hogy „one man show”-ként győzze le a Fideszt. Márpedig a szocikhoz épp az az imázs kapcsolódott, hogy nem képesek megalapozott programokat sem kidolgozni, sem pedig végigvinni. Ha egy efféle „balbandával” ugrik neki az ellenzék a 2014-es akadálynak, akkor csak elvérezhet. El fog vérezni, mert megoszlik majd az Orbán-ellenes tábor: lesznek, akik bízni fognak majd Bajnai személyében és lesznek, akiknek nem kellenek majd a hátára kapaszkodó szocik. …És ez a megoszlás már elég is lesz Orbánnak és rendszerének ahhoz, hogy a markába röhögve éljen túl…
Ráadásul: az az „egységes baloldal”, amire a tanulmány premisszaként alapoz, még sehol sincs: éppúgy nem létezik még, mint ahogy semmiféle ütőképes ellenzék nem látható ez idő szerint. És: igen komoly személyes akadályai is vannak a baloldali egység útjában: pl. az, hogy az LMP ideológiájában nem is baloldali, az MSZP pedig gazdasági elképzeléseiben nem az. Ezek szerint könnyebb a semmiből egy új, nem oldalelkötelezett erőt felállítani és melléállítani a szavazókat, mintsem egy szétszaladó, riadt nyúlcsapathoz hasonló „baloldali ellenzékből” harckész oroszláncsaládot létrehozni.
Az sem igaz, hogy „a jobboldalt csak a baloldal győzheti le”. Ezt ugyan így, szó szerint ki nem mondja a tanulmány, ám erre a gondolatra építi egész számítását és stratégiáját. Két okból is téves a Fideszt „balról előző” ellenzék elképzelése. Egyfelől a Fidesz nem jobboldali, hanem populista-hegemonista politikai erő. Jobboldalisága kimerül abban, hogy kivételezik egyesekkel – ám ez ma már egyáltalán nem „modern” és nem menő az európai jobboldali pártok között. Másfelől pedig éppen az a helyzet (ahogy már fentebb is írtam), hogy a magyar társadalom ma politikai pártot magának nemigen találó része éppen egy modern jobboldaliságot hiányol a pártpalettáról. Bízvást elmondható, hogy ma Magyarországon épp ez a választói tömeg (lenne) a legnagyobb erő, ezzel lehetne megszólítani „a legnagyobb kisebbséget” – így pedig egy igazi, teljesítménycentrikus jobbközép párt verheti meg az állítólag szintén jobbközép Fideszt!
A baloldali politikai gondolkodók Magyarországon szinte ösztönszerűen kacsintgatnak az „inaktívakra” és aspirálnak az ő szavazataikra. Ám nekik, az „eltartottjainknak” is el lehet mondani azt az egyszerű igazságot, hogy minél jobban teljesít az aktívak közössége, annál biztosabb lesz az inaktívak létalapja is – és ez sem épp „klasszikus szoci szöveg és stílus”. Az inaktívak egy tekintélyes része nem hülye és nem is azt várja, hogy szépeket mondjanak neki. Reális jövőképet várnak, nem mást és nem többet… (Egyre kevesebb „nyuggert” lehet már aktivizálni a tizenvalahányadik havi nyugdíj ígérgetésével – a legtöbben már letettek erről.) Ezeknek a rétegeknek legalább 3-4 választás előtt permanensen hazudtak – és azután permanensen átverték. Szeretnék végre az igazságot hallani – és azt érezni, hogy aki beszél nekik, abban bízni lehet…
Szigetvárinak és Vetőnek igaza van abban, hogy csak egyetlen erő egyetlen rohamának van esélye – de abban már nincs igazuk, hogy ennek az erőnek baloldali szervezésűnek/orientációjúnak kell lennie. Ráadásul egy koalíció szükségképpen lassabban reagál, lassabban cselekszik, határozatlanabb, kevésbé következetes és nehezebben vezethető, mint egy új, eleve egységesre „tervezett” erő. Igazuk van a 106 egyéni választókörzetre kiterjedő gondos-pontos mérlegelés szükséges voltában is – de abban már nincs igazuk, hogy egy új, dinamikus és magabiztos erő ne rendezhetné át akár hónapok alatt is a magyar politikai állóvizet. Az is tény, hogy ha egy új erő kezdi átvenni a közbeszéd, a politika tematizálását a kormánytól, akkor ezzel még a sokak által áhított ellenzéki koalíció is könnyebbé válik, hiszen az ellenzéki oldal megkapja az eddig fájóan hiányzó „kristályosodási pontot”. Lesz egy erő ott, „amelyhez képest” a többieknek igazodniuk kell… Ez csak emberek és magabiztosság kérdése – „igény lenne rá!”
* „Suum cuique” – „Kinek-kinek érdemei szerint”: a porosz királyok jelmondata. Jelentése: ki-ki teljesítménye szerint válhat a közösség elismert tagjává.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek