„Szomszédaimat, igaz,
Agyonverém már mind, de hasztalan,
Mindég kerűlnek újak; s oly kevés
A fóka-faj. - Ha isten vagy, tegyed,
Könyörgök, hogy kevesb ember legyen
S több fóka."
Madách Imre: Az ember tragédiája – Eszkimó-szín
Mi volt ez a másfél éves ámokfutás, ami lassan kifullad? És: kik „segítettek ámokfutni” a Fidesznek? Kik és miért bíztak benne és bízták rá az országot?
Most ebben merülünk egyet – és már az elején szólok, hogy ez bizony az „érintettek” közül sokaknál ki fogja verni a biztosítékot! De őket is arra kérem és intem, hogy gondolják át a dolgokat és akkor (talán) belátják, hogy nem a tükör torzít…
„Felülről”, a pártot vezetők és a mögöttük álló gazdasági és társadalmi érdekkörök felől már leírtuk egyszer, hogy mi is a Fidesz valójában (Mi a Fidesz? - http://progressziv.blog.hu/2011/04/21/mi_a_fidesz), most nézzük meg „alulról” is: kiknek a pártja a Fidesz? Kik azok az emberek, akik (még most is, tűzön-vízen és racionalitáson át és túl is) támogatják ezt a pártot és annak vezetőit, valamit azt a „társadalmi és gazdasági programot”, amelyben a Fidesz gondolkodik?
„Elmebetegek!” – mondanák rájuk manapság sokan, azok közül, akik vagy soka nem is hittek orbánban és pártjában, vagy az utóbbi másfél év traumáinak hatására távolodtak el tőle. Nos, ha azt tekintjük „elmebajnak”, ha valaki nem az ember természetes viselkedésmódja szerint gondolkodik, érez és cselekszik, ha nem az emberre jellemző megszokott stratégiák szerint él és „közél”, akkor van igazság az előbbi definícióban. De hangsúlyozzuk: itt nem „klinikai elmebajról” van szó! Itt egy szocializációs zavarral állunk szemben.
Kezdjük a „Fidesz-fanok” élettörténetének vizsgálatával! Ezt természetesen nem tehetjük meg egy-másfél millió embernél egyenként – de erre nincs is szükség, ugyanis vannak sajátos közös jellemzők. Ha megnézzük a pártpreferencia-statisztikákat, akkor a Fidesz-támogatók legkövérebb halmazát a nagyjából 40 év körüliek adják.
Hogyan szocializálódott e „népség”? Nos: a késő-kádárizmusban – és ez egy végtelenül önző stratégiákkal élő korszak volt. Itt már nemigen működtek közösségi stratégiák: a „hivatalos”, a pártállam által sugallt mintákban a kutya se hitt már. (Akik mégis, azok ma jó hetvenesek és a Demokratikus Koalíció legelszántabb hívei…) Más közösségi mintákat pedig sem nem termelt ki a társadalom, sem nem (nagyon) engedett volna a pártállam. Ami maradt, az a „Kaparj kurta…!” – életmód – és annak egyenes következménye, hogy a korszakban (nagyjából ’80-tól ’90-ig) felnőtt, akkor a tízes-húszas éveit élő generáció tagjaiból zömmel „énközpontú emberek” váltak. Ezek az akkor fiatal, éppen alakuló értékrendű és világszemléletű fiatalok már a szüleiktől is azt látták nap mint nap, hogy ki-ki egyedül, gyakorlatilag mindenféle szervezett rendszer nélkül és azon kívül oldja meg a problémáit, teremti elő a szükségleteit. Ezt volt szabad, ezzel viszonylag jól „el lehetett lenni” – és azt is láthatták a kor fiataljai, hogy ez a stratégia azoknak válik be a leginkább, akik a „legügyesebbek”, a legfineszesebbek és a legrámenősebbek.
„Ügyes, fineszes, rámenős” – ezek lehetnének még akár egy fejlett piacgazdaságban sikeres „manager” tulajdonságai is, azonban ott a társadalom nem csupán a „materiális harcokban” elért teljesítményt veszi tekintetbe, mivel léteznek közösségi normák és közösségi célok is. Ott egy sikeres ember általában egy közösség élén sikeres és legalábbis késztetést érez arra, hogy maga is tegyen a közösségéért. Így van szocializálva… Adakozik az egyházközségben (különösen ha protestáns), a városban, vagy a faluban él és nem a „várában” és általában nem tekint úgy a többi emberre, hogy „azok a rohadékok!”. Ja: és (általában) fizet rendesen adót!
Az emberek „alapból” igénylik a közösséget – és ha ezt valamilyen ok miatt nem kaphatják meg, akkor ez a helyzet torzítja a személyiségüket. Egy több millió éves genetikai programot nem ír át néhány év-évtized alatt egy kényszerből egyéni utakat járó társadalmi közeg – tulajdonképpen tízezer év jégkorszak se változtatott az „alapprogramunkon”, nemhogy „az a bizonyos negyven év”… Elmondható ezek alapján, hogy a ’80-as évekből tömegesen jöttek ki szociális érzékenység terén „sérült” emberek! Durva hasonlat: 10 év magány egy lakatlan szigeten sokat árt valakinek – éppígy 10 évnyi szocializáció egy magányos társadalomban.
…De térjünk vissza a Fideszhez: láthatjuk, hogy „készen várta” egy-másfél millió viszonylag fiatal, tehát tetterős emberünk azt, amit a Fidesz hirdetett: az önző kis- és nagypolgárok korát. A szocik őket nemigen voltak képesek megszólítani: egyrészt, mert a szocik „semmilyenek” voltak, másrészt azok valójában egymás köreiben játszották le a dolgokat és nem mondtak és nem adtak semmit a társadalomnak, de nem is vártak el semmit annak tagjaitól.
Ezzel szemben a Fidesz egy nagyon fontos dologgal szolgált nekik: a (génjeinkből fakadóan azért) hiányzó közösséghez tartozás illúziójával, annak pótlékával. Hiszen attól, hogy a valós környezetben nincsenek közösségek, ezért nem is „élhetők ki” ezek a belső, génjeinkben élő késztetések, maga a késztetés még azért él és élt a szóban forgó generáció „elrontott” tagjaiban is! (Olyasmi ez, mint a szexuális vágy: attól, hogy nincs partner, akivel szexelhetsz, még maga a szex hiányzik…)
Jött a Fidesz – még ’97-ben – és azt mondta: „Polgári Magyarország!”. Vagyis: „Ha ránk szavazol, ha mellénk állsz és ha „bennünk gondolkozol”, akkor csatlakozhatsz az általunk létrehozandó polgári közösséghez.” (Ami, nem mellesleg, a fejekben és fülekben egyet jelentett a „sikeres emberek” közösségével!) Aztán azt is mondta a Fidesz (a kissé egyszerűbb lelkeknek), hogy „Mi, magyarok!” – és ez a gondolat a fejekben a „…különbek vagyunk!”-kal egészülhetett ki, tehát: megint csak egy sikeres(nek hazudott) közösséghez csatlakozol, ha hozzánk, a Fideszesekhez csatlakozol!
Jól láthatjuk, hogy a „virtuális csatlakozásért” cserébe nem várt el a Fidesz semmiféle valóságos teljesítményt. Nem hirdette meg „a minőség forradalmát” és nem várta el azt sem, hogy a követői változtassanak a beléjük rögzült önző stratégiáikon. Igen: a Fidesz-tömeg, ha szétszéledt az „egymilliós” tömegrendezvényekről, nem volt más, mint egyébként egymás iránt semmi pozitívat a gyakorlati életben a mindennapokban nem érző emberek egyszerű halmaza. Egy dolog tartotta őket össze: a Fideszre kell szavazni, mert akkor úgy hazudhatjuk magunkat „közösségnek”, hogy közben semmiféle közösségi szolgálatot, teljesítményt nem kell „kiszakítanunk” a magunk dolgaival foglalkozó életükből. Maradhatunk azok, akik vagyunk, élhetjük az eddigi életünket, mégis „sokkal különbnek”, a társadalom elitjéhez tartozónak érezhetjük magunkat!
…És minél nehezedd lett a valóságos élet, annál többen akartak „pluszteljesítmény nélkül” előrébb kerülni.
Ez és ezért volt a Fidesz 2010-es „2/3-os győzelme”.
A „baj” csak az, hogy valóságos sikert csak a valóságos világban és kizárólag valós teljesítményekkel lehet elérni – minden más csak fantom. Fantom, hogy szájjal és sallerekkel „legyőzhető” az EU és az IMF. Fantom az, hogy hozzá nem értéssel és a vállalkozás mibenlétének elemi ismeretei híján is lehet komoly gazdasági növekedést produkálni. És persze fantom az is, amiben pedig a „Fidesz-törzshívek” közül oly sokan bíztak: az, hogy a Zállam majd megoldja a mi aktív közreműködésünk nélkül is azokat a bajainkat, amelyek (jelentős részben) a saját ostobaságunk, felkészületlenségünk és rossz döntéseink következményei.
…Láttuk: ezek az emberek a múlt termékei: őket éppen az a társadalmi-gazdasági közeg szocializálta, amelyet meg akarunk haladni. Ebből következően: a jövőt nem ők fogják megteremteni és nem is azok, akik most az ország élén állnak és akik lelkükben, személyiségükben éppen olyanok, mint híveik – csak éppen még inkább olyanok. Nyilvánvaló, hogy nem bízhatjuk a demokráciát önző emberekre – hiszen a demokrácia: közösségi stratégia! De ha lesz, ha már egy ideje működni fog itt egy közösségi stratégia, akkor ez hatni fog a mai „Fidesz-fanokra” is: javítja majd az ő mentalitásukat is.
Talán…
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek