2011.02.17. 12:12 Szerző: Đđ

A nyugat ellen

Tölgyessy Péter a Mathias Corvinus Collegiumban tartott, "Az új alkotmány, változások és lehetőségek" című konferencián előadásában arról beszélt, hogy „a Fidesz szabadságharcot folytat a nyugat ellen” – és számos jele van annak, hogy az állítás megállja a helyét.

Mi oka lehet 2011-ben egy magyar kormánynak erre? Miféle gondolatok, célok, érdekek vezérlik ebben és miért kaphat ehhez támogatást a magyar társadalom jelentős tömegeitől. És: mi lehet a vége egy ilyen harcnak?

Látszólag egyszerű a magyarázat. A magyarság gyakorlatilag a Kárpát-medencébe érkezése óta harcolt a nyugat ellen: ezek kezdetben egy nomád nép expanzív hadjáratai voltak – tehát mondhatni: „mi kezdtük”. A nyugat – amelyet számunkra szomszédságunk okán elsősorban a németek jelentettek – hamarosan visszavágott, ezzel (is) késztetve a magyarságot, annak egy részét arra, hogy új társadalmi kereteket alakítson ki a túlélés érdekében.

És ezzel meg is történt a magyarság első, történetileg is dokumentált „megosztása”: egyfelől a régi világ hívei, másfelől az új, nyugati mintájú, keresztény, feudális rend képviselői. A magyarság és vezetői egy része lehetőséget látott a „nyugatosodásban”, hatalma stabilitását, anyagi gyarapodását. Ugyanakkor egy másik „érdekkör” hatalmas pozíció- és egzisztenciavesztésként „élte meg” ezt a folyamatot.

A küzdelmet a felszínen a „nyugatpártiak” nyerték meg, ám a társadalom „mélyén” számos, a régi világból származó mentalitáselem maradt és okozott ellentétes mozgásokat. A nyugat ugyanis nem csupán egy vallást (kereszténység) és nem csupán egy külsőleges társadalom-felépítést (feudalizmus) jelentett: ezek a nyugati népek valódi, a mélyben ható mentalitására ugyanúgy csupán „rárakódtak”, mint a magyarságnál a „nem nyugatos” mentalitás-alapokra. A nyugat valójában egy társadalmi önkép volt – és ma is az.

És ezzel el is érkeztünk az első fontos megállapításhoz: bár a felszínen „teljes volt a hasonulás, mivel mind itt, mind nyugaton keresztény-feudális rend létezett, ám az alatta működő mentalitások már eltértek egymástól. Míg nyugaton – a germán népek ősi hagyományaképpen – mindig is létezett egyfajta „önállóság-tudat”, „önkormányzati eszme”, mindig is létezett legalább a szándék, hogy „magunk irányítsuk a közösségünk dolgait”, addig a magyarság önképét egy erősen hierarchizált, a nomád népekre jellemző, pozíciókban gondolkodó rendszer határozta meg. Megmagyarázom, mire is gondolok:

Talán mindenkinek ismerős az a mód, ahogy a honfoglaló magyarság élén álló fejedelmet (kendét) választották: „az Árpád véréből származó legidősebb, hadakozásra alkalmas férfiú”. Ez egy szilárd és kikezdhetetlen „legitimitást” adó elv és gyakorlat volt – azonban volt egy nagy hátránya: nem számolt az illető egyéni képességeivel, elég volt, ha nem béna, nem vak, tud lovon ülni és kardot markolni… Nem számított, hogy rendelkezik-e egy Géza, vagy egy Vajk/István (minden bizonnyal rendkívüli) vezetői, államszervezői képességeivel, vagy csak egy iszákos és passzív Taksony az illető. Pedig világos, hogy az eredmény szempontjából nagyon nem mindegy!

Hasonló volt a helyzet „nemzetségi és nagycsaládi szinten” is: ott is a kor és a születési sorrend volt a döntő abban, hogy „ki legyen a Főnök”…

…Ezzel szemben a germán népeknél már a nagyon korai időkben is létezett a vezető választásának gyakorlata – erről már a római szerzők is írtak. Természetesen a feudalizmus „társadalmi piramisa” többé-kevésbé „betett” ennek, de a mélyben – és igen gyakran a felszínen is – mégis élt ez a mentalitásban. Hosszú távon ez a mélyben megőrzött mentalitás vezetett el a protestantizmushoz és még később a klasszikus nyugat-európai szabadság- és demokrácia-eszményhez is. Ennek köszönhetjük most azt, ami és amilyen a modern nyugat.

A választás elve pedig „a feladatra való alkalmasság” volt – és ha jobban belegondolunk, ez a „teljesítményelvűség” jellemzi a mai nyugati társadalmakat is. A (vezetői) legitimitás és a pozíció alapja tehát a személyes képesség – míg nálunk ez korántsem volt ilyen egyértelmű és ma sem az.

Mindezzel nem a „Germán Éthoszt” akarom „magasztalni”, csupán megállapítom, hogy a nyugati legitimitáselv alkalmasabb egy célszerűen működni akaró társadalom számára.

 

 

…Eddig ugye tök unalom volt ez a szöveg? Akkor teszek még rá egy lapáttal, íme:

 

 

A „nyugat elleni szabadságharc” magyar történelmen végigvonuló „hagyománya” arra is visszavezethető, hogy a tőlünk nyugatra élő németség az elmúlt ezer évben mindig sokkal nagyobb „összerőt” képviselt, mint a magyarság – és bizony ebből az következett, hogy a magyarság volt „szopóágon”. „A németek” rendre le akarták igázni a magyarságot – azonban itt tennünk kell egy, a képet finomító észrevételt: nem „a németség” célja volt ez, hanem a németségen (is) uralkodó, annak „alapmentalitásától” tulajdonképpen „idegen” feudális uralkodó elit. Ha jobban belegondolunk, a németeknek legalább annyi gondjuk volt a különböző császári famíliákkal, mint nekünk…

Előállt tehát az a helyzet, hogy egyfelől „taszította” a magyarokat a német uralom – és már megállapítottuk, hogy a nyugatot gyakorlatilag a németség jelentette itt – másfelől viszont „vonzó” is volt számos dolog, amely azt a kultúrkört és társadalmat jellemezte: a fejlettebb társadalmi és gazdasági viszonyok, a „nagyobb jólét”, stb. (Különösen így volt ez a XIX. századtól kezdődően.) Tulajdonképpen sosem „dőlt el” a küzdelem a „nyugatosok” és a „szabadságharcosok” között, sőt, sok esetben egy és ugyanazon személy igyekezett meghonosítani a nyugati tudást, kultúrát és mentalitást és küzdött (pl.) a Habsburgok ellen – jó példa erre Széchenyi: ő is igen sokáig „vacillált”…

Alapvetően azoknak „ment könnyen”, azoknak volt „szimpi” a nyugati módszerek és értékek átvétele, akik maguk is innovatívabbak és teljesítményorientáltabbak voltak, akik személy szerint is „sokat nyerhettek” egy ilyen társadalmi berendezkedés esetén. A másik oldalon pedig azokat találjuk, akik nem akartak, vagy nem voltak képesek „versenyezni”. Nekik „félnivalójuk” volt, lett volna  ”a nyugatosodástól” – és ők könnyen találtak „ideológiát” a nyugat és a nyugatosság ellen a „magyar szabadság”-ra hivatkozva. ...És ők könnyen meggyőzik magukat-egymást arról, hogy "A Nyugat ma is veszélyes ránk!" - csak most éppen nem Koppányt négyelik fel a német lovagok, hanem "a Népet" nyúzza meg az IMF.

…Nos, ez folyik most is: Orbánék, mivel el akarják kerülni a nyílt teljesítményversenyt, ahol egyértelműen kiderül, „mit futnak százon”, ezért inkább előveszik a jó régi rozsda marta szabadságharcos kardokat… Szegény magyarok pedig, akik félnek a szabad versenytől és felkészületlenek is arra, szívesen bólogatnak ehhez – hiszen megszokták, hogy ezeket a dolgokat „az Urak intézik”.

Orbánék tehát minél távolabb akarják tudni a belviszonyainkat a nyugat vizslató szemeitől. Elvégre igen kényelmes ez a „keleti magyarság” – feltéve, ha az ember uralmi pozíciókban lehet. Annyi pénz mindig összejön, hogy abból ők jól élhessenek – aztán majd csak lesz valahogy! Arra pedig nekik is jó lesz az EU, hogy ha majd netán szorul a hurok, akkor az „európai értékekre” hivatkozva elkerülhessék a kupán verést…

A harc vége mi lehet? Egyszerűen fogalmazva: ha Orbánék és a kelet marad, akkor ugye a teljesítményelvűség megáll Hegyeshalomnál – ha pedig így lesz, akkor egyszerűen nem lehetnek meg az anyagi-gazdasági alapjai a stabil és növekvő jólétnek, igen hosszú távra, generációkra el kell köszönni a nyugati életkörülményekhez való felzárkózástól. Akkor a népnek meg kell békülnie azzal, hogy mindig viszonylag szegény lesz, hogy „ellátását” a Zállam ugyan „garantálja”, ám ezt a garanciát egyre kevésbé lesz képes szolgáltatásokra váltani.

…Lehet, hogy ismét eljutunk oda, hogy háromévente lehet majd nyugatra utazni, 300 „állami dollárral”  a zsebünkben…

A bejegyzés trackback címe:

https://progressziv.blog.hu/api/trackback/id/tr732667658

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

martab3 2011.02.17. 14:02:11

Akkor mindjárt itt egy adalék

index.hu/belfold/2011/02/17/elmarad_a_godollore_tervezett_unios_csucs/

Igen kifocizzuk magunkat Európából

Vértes László · http://kozlogika.blogspot.hu/ 2011.02.17. 18:36:44

Jó a szerző történelmi folyamatábrája, Tölgyessy azonban ennél bonyolultabb és zseniálisabb modelleket ad nekünk, tanulmányozzátok őt.

A jelenbe érve vitatom, hogy a jobboldal miatt áll meg a teljesítményelv az országhatáron. Ezt, barátaim, a bal- és jobboldali elit együtt hozta össze, mégpedig a választók lelkes biztatásától kísérve. A nagy hozzáértés helyett felváltva vagy fújtunk és hörögtünk a nyugatra vagy kritikátlanul nyaltuk a hátsóját. Egyik sem praktikus, ezért tartunk itt.

A nyugat nem egységes, vadkapitalisták, csalók éppúgy élnek ott, mint igazi humanisták és az emberiség óriásai. Jobban meg kell nézni az egyéni eseteket, nem csak hasraesni vagy hányni a "nyugat" szótól. Ez persze a "kelet" szóra is érvényes.

A Fidesz marketingjének része a "nemzet"-védelem. Ugyanúgy, ahogy az MSZP marketingjének része az Orbán-elhárítás. Hányan zizzennek rá egyikre vagy a másikra? Tetszenénk higgadtan a lényegi ügyekről beszélni... Pl. privatizáció: mikor jó, mikor nem? Nemzeti ipar, hazai termék? Milyen mértékben, hogyan, miként optimális ennek a hozzáadott értéke? Ezek a valódi ügyek. Remélem, a Fidesz kihívói megítélésekor is ragaszkodik majd a teljesítményelvhez a "progresszív" tábor - mindannyiunk érdekében.

Đđ 2011.02.18. 08:12:03

@Vértes László:

Látom, szorgosan kommentezgetsz:-)

Sajnos nem tudunk mindegyikre reagálni, de annyit ezzel a kommenteddel kapcsolatban mindenképp le kell írnunk, hogy nem a privatizáció, a nemzeti ipar, vagy a hazai termlkek ügye a legfontosabb kérdések: ezek, csak részletkérdések.
A legfontosabb kérdés az, hogy miképpen alakulhat-alakítható a magyar mentalitás át, hogy az képes legyen jól élni a szabadsággal, mind társadalmi, mind politikai, mind gazdasági téren és hogyan alakulhat ki itt egy magasszintű munkakultúra?

Vértes László · http://kozlogika.blogspot.hu/ 2011.02.18. 08:54:16

@Đđ:
""A legfontosabb kérdés az, hogy miképpen alakulhat-alakítható a magyar mentalitás át, hogy az képes legyen jól élni a szabadsággal, mind társadalmi, mind politikai, mind gazdasági téren és hogyan alakulhat ki itt egy magasszintű munkakultúra?""

Szerintem nem állnak egymással szemben a kérdéseink. Ellenkezőleg, ha az egyik 50%-ban megoldódik, a többi is automatikusan javul x%-ban. (Nem okos dilemma az, hogy először havi 50e-ből tanuljak meg fennkölt-szabadon élni vagy saját vállalkozással keressek előbb 1m/hót, aztán nézzem meg, mire is költhetném.) Ha nincs ésszerű mértékű GDP, nincs szabad élet. Ha van GDP de nincs ésszerű mértékű szabadság, nem tudjuk élvezni a jólétet. Tudod: a lé meghatározza a tudat (copyright: VL). Az általam és az általad írtak egytől egyig fontos ügyek, mégpedig egymással összefüggésben azok. Nosza, írjatok mindről, szépen, sorban.

Vértes László · http://kozlogika.blogspot.hu/ 2011.02.18. 09:07:32

@Đđ: Ahhoz, hogy megtanuljunk jól élni a társadalmi, politikai, gazdasági szabadsággal, ahhoz "csak" 3 dolog kell - 1. társadalmi szabadság; 2. politikai szabadság; 3. gazdasági szabadság. Ezek ma erősen korlátozottak.

A meglétük szükséges, de nem elégséges feltétel: az attitűdöknek is változniuk kell, azaz tudatosan, felelősen kell gondolkodnunk arról, mit kezdhetünk az újonnan megszerzett szabadságokkal.

1. Társadalmi szabadság: akkor lenne, ha létezne társadalmi mobilitás és közéleti ésszerűség.
2. Politikai szabadság: akkor lenne, ha választások idején két vagy több jó alternatíva, és nem több rossz közül választhatnánk.
3. Gazdasági szabadság: akkor lenne, ha saját iparral saját emblematikus termékeket állítanánk elő (versenyképes pannon porszívót, magyar mosógépet/mobiltelefont, hungár hajszárítót/hűtőgépet, belföldi buszt - na jó, ezek közül legalább egyet-kettőt, de azt a fél világnak).

Egyrészt az említett szabadságok kiteljesítésén kell dolgoznunk, és ezzel párhuzamosan azon, hogy mit kezdünk velük, ha majd lesznek. Cső, fiúk, agyaljatok.
süti beállítások módosítása