HTML doboz
2010.08.30. 11:48 Szerző: piefke
Benito, Benito!
Mármint: Benito Mussolini. Eszemben sincs Orbán Viktort egy kalap alá venni Mussolinivel, Orbán egyáltalán nem fasiszta – annál sokkal több esze van. De vannak hasonlóságok – és ezek igazán a külképviselet-vezetői értekezleten elmondott beszédéből váltak világossá.
Miről beszélt Orbán? Egy „hangját visszanyert” országról, mely egy „új világrend” megszületése közepette kell, hogy „gyorsaságot, reagálóképességet és intelligenciát” tanúsítson. Megtudjuk Orbántól azt is, hogy a jelen válság az eljövendő új rend kísérőjelensége csupán, továbbá hogy csökken a Nyugat jelentősége… Ő pedig egy „centrista kormány” élén áll, mely egy „Európában is ritkának számító nemzeti egység” talaján jöhetett létre.
A „jogállamiság helyreállításáról”, a különféle állami szervek vezető pozícióinak betöltéséről és „a titkosszolgálatok politikai célú felhasználásának megszüntetéséről” tett kijelentéseit már talán említenem is kár. A lényeg: „Magyarország visszanyerte hangját!”…
Hát igen: ez éppen az egyébként mind társadalmi, mind gazdasági téren gyenge országokra jellemző „ordító egér-effektus” - és itt jön a képbe Mussolini Olaszországa... Amire nem vagyunk képesek a valóságban azt szájjal pótoljuk. Verbálisan teljesítünk: így „növeljük a foglalkoztatottságot”, a nemzeti összterméket, így „erősítjük a gazdaságot”. Nem jó szervezéssel, egymással összefüggő és működőképes rendszert alkotó szerkezeti reformokkal, dehogy! Ezek az egyébként is hanyatló Nyugat defetista módszerei – legalábbis ezt sugalljuk, mivel kénytelenek vagyunk szembenézni azzal a ténnyel, hogy mi, a "hatalmi centrum" egyszerűen nem vagyunk a valódi gazdaságfejlesztéshez szükséges tudás, türelem és képességek birtokában és bár 8 év alatt képesek voltunk önös hatalmi érdekeink miatt szétzilálni az amúgy is frusztrált magyar társadalmat, de most az „Európában is ritkának számító hatalmi koncentrációnk" birtokában is csak a szólamok szintjén vagyunk képesek közös célok meghatározására és csak adminisztratív-hatalmi eszközökkel képzeljük egy a „nem koherens véleményekkel” való „kommunikációt”.
Emlegette Orbán „a magyarok észjárását is”, hogy t. i. Magyarország sikerességéhez arra kell építeni… Hú, vazze! Viktor: jó, ha tudod, hogy éppen a magyarok sok évszázad alatt kényszerűen kialakult észjárása, az egyéni taktikázások, az atomizálódottság, az ésszerű közös célokban való „nem gondolkozás” okozza legsúlyosabb bajainkat! … Mert ésszerűtlen közös célok azért vannak: ilyen volt az is, hogy egy „nullaprogramú” politikai erő hatalomba emelése 2,7 millió ember „közös célja” tudott lenni! Ha erre az „észjárásra” akarja Orbán alapozni Magyarország sikerét, akkor a mélyépítő iparban valóban sok új munkahely fog keletkezni: áshatjuk a sírunkat!
Erőtlen ország, gyengén szervezett állam és gazdaság, populista vezető, aki „erőből” akarja hatalmát fenntartani… Persze úgy, hogy „a legegyértelműbben állást foglal a kirekesztés ellen”. Na igen: 8 évig rekesztette ki azokat a „jó magyarok” közül, akik képtelenek voltak elfogadni az ő egyéni érdekeit szolgáló populizmusát. És aki hatalomra kerülvén hetek alatt „rekesztett ki” hosszú évekig jól teljesítő szakembereket az állami apparátusból és tett meg minden elképzelhetőt és elképzelhetetlent azért, hogy a független Nemzeti Bank éléről is „kirekessze” Simort. Aha, tényleg tök hiteles a szöveged, Viktor fiam! Ja, majdnem elfelejtettem, hogy mindezt éppen a külképviselet-vezetők előtt mondta: ott, ahol szintén komoly tisztogatások folytak-folynak éppen most. Amikor hosszú évek óta kiválóan teljesítő követeknek „üzente meg”, hogy ha ki merik nyitni a szájukat ezzel kapcsolatban, akkor 48 órán belül repülnek!
Orbán nagyon jól érzi mind a saját, mind országa gyengeségeit – éppen az igazolja ezt, hogy erőszakoskodik. Aki magabiztos, aki valóban erős és teljesítőképes, az nyugodt, az nem handabandázik, az nem rendez többszázezres népgyűléseket: az egyszerűen csak dolgozik, csendben és diszkréten, mint egy svájci óra…
...Kíváncsi vagyok, mikor szálljuk meg Abesszíniát?!
2010.08.29. 21:55 Szerző: piefke
Programozott süllyedés?
„…A JP Morgan elemzői …úgy vélik: a Magyarországra nehezedő piaci nyomás "intenzívebbé válására" lehet szükség a magyar kormány meggyőzéséhez arról, hogy fontos a megállapodás megújítása.” (Forrás: http://www.klubradio.hu/cikk.php?id=16&cid=114516)
Eddig a hír…
Hát ide jutottunk? Tényleg idáig süllyedtünk? A magyar kormány magától nem képes az ország valóságos és nyilvánvaló érdekeinek megfelelő cselekvésre. A kormány tagjai saját eszükből képtelenek felfogni a realitásokat – vagy azok netán nem is érdeklik őket, mivel ők már régóta (úgy 8 éve?) egy szubjektív világban élnek?
Ha igen, ha így van, akkor baj van, komoly baj, mert egy kormány, amelyet nem érdekel a valóság, szükségképpen lesz ártalmára az országnak. És most már egyértelmű: itt nem csupán valami „választási taktikásáról” van szó, nem azért nincs tekintettel a kormány a gazdasági realitásokra. Ha így lenne, akkor meglennének azok a csatornák, amelyeken keresztül ezt így vagy úgy a világ gazdasági hatalmainak tudtára adhatnák: Várjatok, nem vagyunk hülyék, csak politikusok!
De nem!
Elérkeztünk oda, hogy a saját magunk által megválasztott kormánytól nem várhatjuk, hogy ésszerűen cselekedjen, ezt „úgy kell majd rájuk kényszeríteni”. Esztelen és kizárólag belső, lelki motivációikkal magyarázható hatalommaximalizálási mániájuk odáig sodorta őket, hogy ezt a szégyent is simán vállalják: vállalják és nem számít nekik, hogy a felett világ közvéleménye, az a kör, ahová állítólag mi is tartozni szeretnénk majd, lassan kezdi leírni őket – és velük legalábbis egy időre Magyarországot is. Saját belső világukban persze ez is más megvilágításba kerül: nem „szégyen” ez, hanem „dicsőség”, a végre-valahára kezükbe kaparintott hatalom bizonyítéka…
…Igen, a hatalom megvan – de van-e hozzá olyan koncepció, amely lehetővé tenné e hatalom megtartását is, éspedig a kormányzati teljesítmény alapján, nem pedig valamilyen „alkotmánybűvészkedés” útján? Manapság sokan, egyre többen teszik fel a kérdést: van-e programja, koncepciója, „víziója” Orbánnak és az általa vezetett kormánynak?
Ezek a bel- és külföldi kérdésfeltevők rendre az ország, a nép, vagy éppen a gazdaság érdekei szempontjából teszik fel kérdéseiket, próbálnak felelni – pedig van egy másik, talán sokkal meghatározóbb szempont is: Orbánék szempontja!
Van-e szüksége Orbánnak arra, hogy koncepciózus kormányzást valósítson meg? Mennyivel lenne jobb neki, személy szerint, ha így kormányozna?
Hogy erre felelhessünk, nézzük, miért akar kormányozni? Pontosabban: ha az ország hosszú távú érdekeiért akarna kormányozni, akkor ennek miféle jelei lennének?
Jele lenne, hogy világosan kifejtené a célokat és annak érdekében, hogy minél többen kövessék őt e célok elérésében, világos utat, módszereket is ismertetne: így és így érjük el a célt, ezt és ezt kell tennünk ennek érdekében, ezért és ezért. Magyarul: logikus, érvekkel, tényekkel alátámasztott koncepcióval állna elő, melynek elemei szervesen kapcsolódnak egymással, következnek egymásból.
Ilyet nem látunk! És nem láttunk az lemúlt 8 évben sem. Még politikai ellenfeleit sem érvek, hanem érzelmek mentén támadta, meglehetősen szubjektív „erkölcsi” alapokon – de célszerűségről szó sem esett.
Orbán tehát 8 évet „kibírt” koncepció nélkül – egy „koncepciója” volt: megszerezni a hatalmat! Ez az egy célja volt – de ez csak az ő célja volt, a népet, az országot ehhez csupán eszközként, háttérként, hivatkozási alapként használta. Márpedig valaki, akinek pozitív és konstruktív koncepció és célok élnek a fejében, egyszerűen „fizikailag” nem bírna ki ennyi időt úgy, hogy egyszer sem, még véletlenül sem nevezze nevén azokat! Az ember nem így működik és egy elhivatott politikusnak nem is lenne célszerű így működnie. Azért nem, mert egy emberi közösségre éppenséggel a pozitív célok hatnak a leginkább mozgósító erővel, hosszú távon (és 8 év az hosszú táv!) pedig csak pozitívumok mentén „tart ki” egy közösség. És ami még fontosabb: egy társadalom fejlődéséhez új erőforrások kellenek, új erőforrások pedig csak új, a réginél jobban működő koncepciók, rendszerek mentén keletkezhetnek.
…De hiszen Orbán meghirdetett egy a réginél jobb koncepciót! – mondhatják most egyesek. Meghirdette kötcsei beszédében, hogy fel kell számolni az erőket megosztó felesleges vitákat és egy hatalmi centrumot kell létrehozni…
Csakhogy. Akkor lenne igaza ezzel Orbánnak, ha a vitákat azzal tudná eldönteni (és nem egyszerűen „adminisztratíve megszüntetni”), ha az övé lenne a legjobb, a legtöbb sikert ígérő és a legszervesebben felépülő koncepció – de az előbb már be kellett látnunk, hogy nincs ilyen a birtokában! Mert a „teljhatalom”, a hatalmi centrum akkor és csak akkor indokolt, ha a centrumban állóké a legjobb, legteljesebb program. Minden más esetben nyilvánvaló, hogy az adott hatalom csak a centrumot alkotók érdekében jött létre, de az egész közösséget nem szolgálhatja: nincs neki mi mentén szolgálnia azt!
Ez a mostani hatalmi centrum nem érvek és tények mentén született, hanem az indulatok felkorbácsolásával. A teljesítményhez tehát semmi köze, nem az adja az alapját. Ha pedig az alap nem a teljesítmény, akkor a hatalom fenntartását sem a teljesítményre bízza Orbán – és ezért nem is kell neki igazi program: ami kell, az az adminisztratív hatalombiztosító mechanizmusok rendszere. Lássuk be: sokkal kényelmesebb és sokkal stabilabb lehet a hatalmát így megőrizni, mint ha folyamatosan „versenyhelyzetben” kellene dolgoznia, úgy, hogy mindenkor az övé legyen a legjobb és a választók többsége által is belátott, megértett, elfogadott és szavazataikkal is támogatott program! Orbán „egzisztenciája” tehát semmivel nem javulna egy jó programtól… Sem a jövedelme, sem a hatalma, sem az elfogadottsága nem növekedne – akkor meg miért is akarna tejesíteni? Vagy: ki-mi kényszeríthetné rá őt erre? És: ha működik is majd előbb-utóbb kényszerként „a piaci nyomás intenzívebbé válására", akkor vajon Orbán és kormánya képes lehet-e egy valóban jól működő koncepció kidolgozására és konzekvens végigvitelére? Megvan-e ehhez a tudásuk, a realitásérzékük – hát a lelki stabilitásuk?
Aligha. Ha ugyanis meglenne, akkor nem mennének bele ostoba és szégyenleletes szituációkba, nem növelnék ezzel amúgy is meglévő frusztráltságukat: egyszerűen jól teljesítenének! És nem próbálkoznának hatalmuk „adminisztratív eszközökkel történő prolongálásával”, ezzel is deklarálva a jó kormányzásra való alkalmatlanságukat…
Két dolog ingathatja meg Orbánnak ezt az adminisztratív hatalom-megőrzési módszertét:
1. Az egyik, ha ez a fajta nem a teljesítményre és nem reális koncepciókra alapozott kormányzás súlyos gazdasági helyzetbe hozza az országot, amely tömegesen vezet egzisztenciális válsághoz. Ha hosszabb távon gondolkodunk, ez valószínű: egy rosszul szervezett rendszerben csökkel a gazdaság teljesítőképessége, fokozódik az ország leszakadása – és ezt előbb-utóbb lehetetlen lesz „kommunikációval kompenzálni.
2. A másik dolog, ami Orbán hatalomvesztéséhez vezethet, ha egyre többen kezdik úgy látni, hogy „ebben a rendszerben” nincs módjuk azt a pályát befutni, amely „bennük lenne”. Ekkor ezek az emberek vagy elhagyják az országot – és ezzel kreativitást „vonnak ki” a gazdaságból – vagy itthon alkotnak erős és koncepciózus politikai ellenzéket. És mivel a koncepció szükségképpen győzi le a koncepciótlanságot, ezért egy ilyen új erővel szemben Orbán csak vesztes lehet. (Különösen akkor, ha figyelembe vesszük az 1. pontban említett gazdasági teljesítőképesség-csökkenést is.) Arra nincs reális lehetőség, hogy többszázezren hagyják el az országot és találjanak maguknak másutt egzisztenciát – ezért „marad az itthoni megszerveződés”!
Van jobb megoldás is ezek szerint, mint arra várni, hogy „majd a világ jobb belátásra kényszeríti az Orbán-kormányt”: ha mi magunk tesszük ezt, világossá téve számukra, hogy egy kormány legitimitása az alkalmasságában is gyökerezik, nem csupán „a szavazófülkékben kapott felhatalmazásban”. Ha továbbra sem lesz olyan szervezett erő az országban, amely egy jobban működő hatalmi centrum lehetőségét biztosítja, amelynek van-lesz programja, koncepciója, víziója, akkor marad a csodavárás, a nagyon sovány remény abban, hogy „majd a Külföld segít…” – és marad a program nélküli Orbánnal garantált „programozott süllyedés”, erkölcsi és egzisztenciális téren egyaránt!
2010.08.25. 20:27 Szerző: piefke
Hős – vagy hibás?
A Pénzügyi Szabadságharc Hősi Kormánya eddig „csak” a világgal harcolt – máról már lehet, hogy önmagával is? Ott tartunk, ahol „forradalmárok között” rendesen mindig is: a Forradalom Fiai egymás ellen támadnak?
Tényleg: mit akarhatnak?
Mit akar Matolcsy? Mit akar Orbán? Hogyan működik a Nemzetgazdasági Minisztérium apparátusa? Most akkor „elszabadult” valaki – vagy a Kormánynak mindegy, csak „forrjon a levegő”? Most ki az Ellenség és kinek az érdekei számítanak?
Matolcsy megvilágosodott, vagy hibázott? Orbán vacillál esetleg és „teszteli a közvéleményt”?
Vagy zavar van – vagy zavarkeltés folyik! De ha ez utóbbi, akkor kit akarnak dezorientálni és miért?
„Ősszel valószínűleg folytatódnak a gazdaságpolitikai tárgyalások a Nemzetközi Valutaalappal (IMF), amely megbeszélések megállapodással zárulnak majd - küldte e-mailben a váratlan fordulatot tükröző választ a Nemzetgazdasági Minisztérium a Bloomberg hírügynökségnek.” – ez a tegnapi hír.
Ezt ma délután a „kormányközeli”(?) Bod Péter Ákos megpróbálta úgy értelmeztetni, mintha ez az IMF soros, évenként esedékes konzultációjára vonatkozna.
Komolyan nem értem, hogy egy ilyen derék magyar ember, mint ez a B. P. Á. hogyan tehet ekkora „értelmi erőszakot” drága anyanyelvünkön? Figyeld meg Ákos, az lesz a véged, hogy rádszabadítják Szőts Gézát! Vagy újra kell érettségiznek magyarból Hoffmann Rózsánál.
Aki ért magyarul, annak világos: tegnap valaki, valamiért az NGM-ben kifejezetten egy új IMF-hitelmegállapodásról fogalmazta meg a nyilatkozatot. Aztán mára valami történt – és most vért izzadnak, hogy eliminálják a tegnapi, minden értelmes ember számára egyértelmű mondatokat.
Lehet, hogy Matolcsynak volt tegnap egy világos pillanata – vagy csak egy devizahiteles által a kocsija alá helyezett bomba kapcsán gondolkodott el a földi lét mulandóságán – és kiadatta a Bloomberg felé a nyilatkozatot. Vagy Önök el tudják képzelni, hogy a frissen átrostált minisztériumi tisztviselői karban akadhatott olyan felsőközép-vezető, aki meg merte volna ezt önállóan tenni? Á, halál fia lenne! (Lehet, hogy most is így jár: bűnbakként ér számára véget a köztisztviselői életút-program…)
Bizony: Matolcsy volt! Hogy miért, rejtély. A kérdés, hogy Viktor tudtával és utasítására, vagy magától? További kérdés, hogy volt-e a történetnek hitvány kis önérdekű indítéka (shortolás?)?
Mindenesetre most van megint min rágódnunk és aggódnunk – tehát: MEGINT sikerült a Fidesznek tematizálnia! Ők pedig ezalatt mehetnek tovább az önkormányzatok megszerzésének útján: pl. az MSZP is ráakadt az IMF-Matolcsy-témára, ahelyett, hogy pl. komoly, ütős fővárosi programot írna…
Nem az a kérdés, hogy ki és miért nyilatkozott így és amúgy – a kérdés az, mi meddig leszünk képtelenek egy komoly és hatékony ellenerőt létrehozni?!
2010.08.25. 12:49 Szerző: piefke
Káoszkormány
Mindenek előtt két hír, melyek megjelenése között mindössze 16 óra és 12 perc telt el - de úgy, hogy közben volt egy éjszaka is, amikor még a kormány is alszik:
2010. 08. 24. 19.22:
http://www.portfolio.hu/cikkek.tdp?k=3&i=137602&is=1
2010. 08. 25. 11.34:
http://www.ngm.gov.hu/sajtoszoba/sajtoanyagok/2010sajtohirek/10augusztus/mo_imf.html
…Mi van Fiúk, megint hat a szer? Ezek szerint a reggeli mellé kapjátok…
Figyeljetek ide: az országban nem csak az a 2.7 millió, általatok sikeresen elvakított ember él, aki beszavazott titeket a tutihatalomba – van még legalább ennyi józan ember is, aki látja, hogy semmiféle értelmes terv nem létezik a fejetekben (ahogy ezt tegnap is leírtam). És ők el vannak borzadva máris attól, amit számukra ti eddig összehoztatok – és még inkább elborzadnak, ha belegondolnak: mi mindent kell még nekik fizetni majd utánatok?
Srácok, ezek az emberek lennének a középosztály – ha hagynátok őket! De nekik nincs havi több tízezer plusz forintjuk arra, hogy minden egyes hülye nyilatkozatotok után odafáradjanak a kasszához és becsengessék…
Ha nem értetek ahhoz, amit felvállaltatok, akkor inkább ne csináljatok semmit: ha ez az ország elvolt eddig komoly strukturális reformok nélkül, akkor ezt a maradék szűk négy évet is kibírja még. Játsszatok inkább „ügyvezető kormányt” – és ha már javítani nem tudtok, legalább ne ártsatok! A nagy dolgokat pedig hagyjátok majd azokra, akik valóban értelmesen fognak utánatok kormányozni!
2010.08.25. 02:08 Szerző: piefke
Mámor! - vagy stratégia?
Most akkor mégiscsak „vissza az egész”? – értem ezt a kormány IMF-fel kapcsolatos politikájára, abban is a ma bekövetkezett fordulatra, hogy t. i. ősszel folytatódhatnak az IMF-tárgyalások…
Olcsó poénkodás lenne, ha most azzal akarnék felelni a kérdésre, hogy: ahhoz, hogy megmondhassuk, visszafordult-e a kormány, előbb azt kellene tudnunk, hogy eredetileg merrefelé is akart haladni? És ezt már találgatják egy ideje a gazdasági elemzők és a politológusok – no meg az emberek is! (A zemberek nem: nekik minden úgy fasza, ahogy Orbán ÉPPEN ABBAN A PILLANATÁBAN mongya…)
Az Elemzők&Politológusok valahová oda lyukadtak ki, hogy az őszi önkormányzati választásokon való szavazatmaximalizálás szándéka állhat a kormány „pénzügyi szabadságharc”-nak elnevezett agresszív kismalackodása mögött – de ez badarság! Hiszen ennek csak akkor lenne értelme, ha lenne olyan politikai erő, amely veszélyeztethetné a Fidesz önkormányzati túlnyerését és így vigyázni kellene, nehogy a tavasszal a Fideszre szavazók közül sokan átszavazzanak az ellenfelekre.
Egyrészt: nincsenek komoly erők – így egyszerűen még az eseteleges protesztszavazóknak sem lenne hova menni.
Másrészt: a Fidesz hívei azt is simán elfogadnák, ha Orbánék azzal állnának elébük, hogy „Lám-lám, mióta mi vagyunk, megnyugodtak a pénzpiacok is, és még az a szőrösszívű IMF is a mi nemzeti céljainkat szolgálja!” És hogy „Lám-lám, mi milyen bölcsen használjuk a rendelkezésünkre álló IMF-es pénzeket!”. Csak kreatív duma kérdése lett volna az egész: a törzsfideszes zember mindenevő – feltéve, ha a kanalat Orbán nyújtja neki!
De ha nem a szavazatmaximalizálás logikája áll az IMF elkergetése mellett, akkor vajon mi – és most miért sündörögnek vissza mégis ahhoz a „nekünk már felesleges” IMF-hez?
Nézzük az első kérdést! Miféle logika? Ez tipikusan azoknak a kérdése, akik mivel maguk igyekeznek logikusan gondolkodni, ezért azt tételezik fel másokról is, hogy bennük is „logikák” működnek. Pedig nem! Egyszerűen azért dobta ki Orbán az IMF-t, mert az oly sokáig áhított és most végre megszerzett (telj-)hatalom birtokában elborította a „győzelmi mámor” és ebben a nem egészen objektív állapotában azt képzelte, hogy az erre a 93.000 km2-re kapott teljhatalom birtokában tényleg megteheti azt, amit a frusztrációi sugallnak. Nem voltak itt háttérlogikák, sem pedig szavazatmaximalizáló stratégiák és taktikázás: egyszerű hatalommámor, semmi más.
És most a második kérdés: miért sündörögnek most vissza? Mert kezdenek kijózanodni: elmúltak a mézeshetek köztük és a hatalom között, lecsengett az endorfintúltengés az agyakban. Ezzel együtt pedig elmúlik az a felfokozott és természetellenes „bátorság” is, amit eddig szubjektíve éreztek és ami miatt eddig a valóság határait igen tágnak érzékelték.
Mi lesz most ezután, hogy kijózanodnak? Pragmatikus kormányzás? Lehet, hogy most ők erre (is) gondolnak, biztosan meg fogják ezt próbálni – de ehhez idomulás, alázat kell, ami ismét feltámasztja bennük a szorongásokat, hogy „mégsem ők a tuti megmondó pozíciók bortokosai”, hogy „megint csak nem ők a legbelső kör”. Előjön a frusztrált személyiség és szépen odatesz a pragmatizmusnak és ismét „óhajtani fogja a túlkompenzálást”. Az inga beindul…
Kérdés, hogy mi mikor elégeljük meg ezt a kényszerű himbálózást? És mikorra leszünk képesek a kiszámíthatatlan inga helyébe egy stabilan és precízen működő óraszerkezetet összeállítani?
2010.08.24. 14:33 Szerző: Dr. Evet
…Mint a vadlibák!
https://www.youtube.com/watch?v=VZ-TS5NaoIw&feature=related
Tisztelt Olvasóink! A forint-árfolyam zuhan, mint a meglőtt madár – képzett szakembereink pedig a vadlibák utánzására szánják el magukat…
Az alábbiakban közöljük egyikük levelét:
Tisztelt Miniszterelnök úr!
Köszönetemet szeretném Önnek kifejezni ezzel a levéllel…
Igen: köszönettel tartozom azért, hogy Ön igazi reálpolitikushoz méltóan nem hagyta, hogy továbbra is illúzióba ringassam magam – akárcsak számos más kor- és honfitársam. Nem hagyta, hogy esetleg életem végéig hamis reményeket tápláljak és elfecséreljem alkotóenergiáimat és képességeimet egy eleve reménytelen küzdelemben.
Amint talán emlékszik, a közelmúltban egyszer már fordultam levélben Önhöz tanácsért. Akkori levelem meg is jelent az Index címoldalán, „Hurrá! – vagy Basszameg?” címmel. Ha esetleg mégsem olvasta volna, itt megtalálja: http://progressziv.blog.hu/2010/06/10/hurra_vagy_basszameg. Akkor további életemet illetően 4 lehetséges alternatívát fogalmaztam meg és ezek között kértem, hogy segítsen választanom…
És Ön megtette! Hálás vagyok azért, hogy annyi fontos dolga között még rám is szakított időt. Sőt: nem csak rám, az én problémámra, hanem – ahogy fentebb írtam – számos sorstársaméra is. Frappáns volt a válaszadás módja: nem csupán szavakkal, jótanácsokkal segített – hiszen azokat akár negligálhattam volna is, akkor pedig kárbavész az Ön értékes ideje és még értékesebb energiája. Nem, Ön tettekkel terelt a helyes választás felé: romba döntötte a forint árfolyamát!
Miniszterelnök úr, közlöm, hogy nem bírom tovább!
Nem tudok 119.000 Ft-os fizetésből 220 Ft-os svájcifrank-árfolyam mellet lakástörlesztést fizetni és meg is élni, méghozzá „középosztálybeli színvonalon” – ezt Ön is beláthatja. Pláne nem tudok gyereket vállalni, amire pedig önök annyira ösztökélnek... Nem „nyígnék”, ha képzelten és/vagy lusta lennék és ezért érintene súlyosan az Ön és társai által oly inkompetensen és felelőtlenül elszabadulni engedett árfolyam, de Ph. D.-fokozattal is rendelkező, heti többször 12 órában rendelő szakorvosként az hiszem, joggal emelem fel szavam! Ha én is azzal a felelősséggel és hozzáértéssel, akkora előrelátással kezelném a betegeimet, mint Ön és társai az országot, akkor „tömeghalál” lenne…
Ön egyértelművé tette előttem és társaim előtt, hogy ebben az országban az előttünk álló években minden tudásunk és szorgalmunk ellenére sem várhatjuk sem azt, hogy „mint középosztály” funkcionálhassunk, sem pedig azt, hogy fenntarthassuk magunkat. Tudja, egyikünk sem akar hajléktalanszállóról dolgozni járni…
Egyet tehetek-tehetünk: mivel jelenleg semmi reményünk arra, hogy hazánkat, Magyarországot hozzáértő és felelős módon vezessék, ezért egy másik országban kell folytatnunk…
Maradék pénzemet arra fordítom, hogy megtanuljak németül; ismerve saját intellektuális képességeimet és szorgalmamat, hozzáadva ehhez azt, hogy egyszerűen nincs más perspektívám, fél éven belül magas szintű nyelvtudás birtokában kezdhetem meg gyógyító munkámat Németországban…
Ígérem, hogy nem fogok megfeledkezni Önről sem: időről időre küldök majd haza leveleket (úgyhogy nem szabadul meg tőlem!) – sőt: ha további „forradalmi és szabadságharcos tevékenységének” következményei netán Önt is előbb-utóbb Hagyó Miklós mellé juttatnák, csomagot is fogok küldeni!
2010.08.23. 20:09 Szerző: piefke
Point of view
Nem szoktuk meg, hogy több oldalról is megvizsgáljuk a dolgokat… Legtöbbünknek van egy „kedvenc szubjektív nézőpontunk”, ahonnan a világ összes jelenségét szemléljük. Pedig ez veszélyes, mert útjában állhat a reális, megalapozott döntéseknek!
Nézzünk egy példát!
Mi ez:
Ugye téglalap?
És ez mi:
Kör, ugye?
NEEEMMM!!! Ez 
egy HENGER - egy-egy szubjektív nézőpontból!
Így vagyunk a politikai szimpátiáinkkal is: nézőpont-alapúak. Ahonnan megszoktuk, onnan szemléljük a dolgot.
Hogyan alakul ki egy szubjektív nézőpont? Nos, automatikusan és észrevétlenül. Gyerekkorunkban általában „homogén közegben” élünk: egy értékrend, egy viselkedési norma a családon belül és a szűkebb környezetben – és max. egy-egy „deviáns” alak, akiket megmosolygunk, mert „furán látja a világot”… Aztán mire „öntudatra ébredünk” és azt hisszük, hogy kialakult az „önálló véleményünk és látásmódunk”, valójában a gyerekkorban belénk került mentalitást és látásmódot visszük tovább – „kanász marad, akinek a nevelője kanász”, ahogy CS.V.M írta egykoron…
Ez egyrészt jó, mert ez adhatja a körülöttünk lévő világ stabilitását, de rossz is lehet, éspedig akkor, ha megszokásokkal, illúziókkal kellene leszámolnunk.
Egy ilyen illúzió a „baloldaliság” is: megszokás sokaknál. Van az MSZP, vagy épp a szociáldemokrácia: ebbe belenőttek, az ő nézőpontjukból ez a megoldás, ez a minta, ehhez kötődnek, ez a sín, amelyen gördülnek a gondolataik – és eközben nem is tudják, hogy „régi síneken járnak”. Azt hiszik, ez A dolog, pedig ez csak EGY lehetséges dolog… És bizony: mára nem is a legjobb.
Mármost: ha valaki megmarad az „öröklött” nézőpontjánál és nem „járja körül” gondolatai tárgyát, akkor nem is lehet helyes képe a valós helyzetről. Lehet, hogy „szemből nézvést” még áll a „klasszikus szocdem épület”, de mögüle már hiányzik az a valóság, amire jó száz éve kitalálták. Megváltozott a modern társadalom, konkrétabban: már nem úgy állnak szemben egymással tőkések és munkások, mint a „Nagy Időkben”, amikor az Elmélet megszületett. Egyrészt professzionalizálódott a kapitalista vállakozás-irányítás, másrészt áttételesebbé váltak a tulajdonlási formák, harmadrészt – és ez talán a legfontosabb – időközben megtudtunk egy csomó dolgot a társadalom és annak „alkotóeleme” az ember ösztönös működéséről. És már tudjuk, hogy sem a tulajdonviszonyokból, sem a racionális-felvilágosult elme nézőpontjaiból nem látható át és meg sem érthető a társadalom működése. Az ésszerűség és a termelésben elfoglalt pozíció fontosak, de „emberi örökségünk” sokkal mélyebben határoz meg minket ezeknél.
Azért nem működik már igazán a „klasszikus baloldaliság”, mert az emberek a megváltozott és jobban megismert világban nem írhatók le a régi elképzelésekkel. Gondolnak valamit, valahogy a baloldali politikusok és az emberek nem úgy reagálnak. Pl. nem az érdekli őket, hogy „pillanatnyilag” mi a státusuk, hanem, hogy vannak-e perspektíváik?
A baloldali politika ma is sok évtizedes recepteket kínál, azokkal akar mozgósítani. Jóléti állam – amelyről kiderült, hogy a régi módon nem finanszírozható. Társadalmi szolidaritás – miközben az egész nyugati civilizáció az egyéni kezdeményezőképességre és karrierre épült rá… Ezek legfeljebb azokat vonzhatják, akik a társadalom legerőtlenebbjei, akiknél a jobb élet csak a mások több adójából teremthető meg. És bizony: ha „több oldalról” is nézzük,. vajon sikerre vezet-e a klasszikus jóléti-szolidáris elv, akkor azt láthatjuk: össztársadalmi szinten ez nem old meg semmit, nem „rántja ki a bajból” a „beragadtakat és lemaradtakat” – viszont az erőforrásokat áttereli az improduktivitás felé.
Ezt egy „gazdag” társadalom kisebb-nagyobb nehézségekkel még tudja finanszírozni – de egy olyan, amely legalább 40 éve nem volt képes sosem megtermelni a saját fenntartásához szükséges erőforrásokat, nem teheti ezt meg. Gondoljuk meg: 40 éve mások tartják el Magyarországot. Ez nem mehet így tovább! Ha Medgyessy-módra hiteleket fordítunk szociális célokra, akkor lassan a kamatokra fogunk dolgozni mindannyian... És eljön a pillanat, amikor még az IMF is azt mondja: "Vizet annak, aki megfizeti! Ételt annak, aki előbb megtermelte a rávalót!" – és ezt nem gonoszságból fogják mondani, hanem azért, mert mi éltünk már hosszú ideje fenntarthatatlanul, abban a hitben, hogy „úgysem hagynak megdögleni!”
De igen: egy ponton túl hagyni fognak!
Ezért kell ezentúl más nézőpontból szemlélni a „klasszikus baloldali értékeket”: mert azok ma már nemigen emelnek fel senkit – viszont az egész társadalmat elszegényítették. Ez nem baloldaliság, nem szolidaritás, nem is humanizmus: ez a PROVIDENT-kölcsönfelvevők világa, abból meg okosabb kimaradni...
De akkor mit tegyünk? Hagyjuk „megdögleni a szegényeket”?
Ez rossz kérdés. A jó kérdés: dögöljünk-e bele mindannyian abba, hogy 2-3 generáció óta nem voltunk képesek magunkat úgy megszervezni, hogy hatékonyan és valódi felemelkedési pályákat biztosítva integrálhassuk a „modernitásból eddig kimaradt” honfitársainkat. A válasz csak az lehet: ne, ne dögöljünk bele – inkább hagyjuk, hogy – nemzeti hagyományainkkal dacolva – végre-valahára értelemmel vezessék az országot, ne csak szubjektivitással!
A szociálpolitika is olyan, mit a környezetvédelem: ha jól csináljuk, akkor hosszabb távon nem pénz visz el, hanem pénzt, pluszerőforrásokat hoz! A Horthy óta magát masszívan tartó „hárommillió koldus” nem 3 millió tökhülye, mindenre alkalmatlan ember – persze vannak ilyenek IS közöttük. Nem a „gének”, hanem szűkebb környezetükből örökölt „nézőpontjuk” (a tehetetlenség) és tágabb környezetük „rossz humanizmusa” teszi őket alkalmatlanná a modern társadalomba való bekapcsolódásra - rövidebben: nyomorulttá.
A nevelésen lehet változtatni – persze nem Hoffmann Rózsa-féle marhaságokkal. Nekik nem „hazafiságra” van szükségük – mit ér egy olyan haza, amely csak a szart konzerválja? Hogy lehet arra büszkének lenni? Nekik (is) korszerű tudásra van szükségük, olyan módon oktatva, hogy az valóban átkerüljön a fejükbe – és ha lehet a mentalitásukba is... És lehet változtatni azon is, ahogy az őket körülvevő „nagyobb társadalom” és a politika viszonyul a problémáikhoz. Mert ezek a problémák a tehetetlenségből, az eszköztelenségből adódnak. Ezekben a családokban ki tudja hány generáció óta nem adnak át „jó eszközöket” a boldogulásra: itt csak a nyomor öröklődik! Érdekes pl. hogy a Horthy-korszak zselléreinek mai ivadékai jelentős arányban ma is társadalmunk legelesettebbjei közé tartoznak: nagyjából ők és a cigányság jelentik ezt a „mélyszegény közeget”…
Ez mutatja a legjobban meg, hogy itt minták – nézőpontok – örökléséről van szó és hogy ezen nem változatott „tömegesen” a „klasszikus balos” politika sem!
Kedves Klasszikus Baloldali Nézőpontú Barátaink! Hagyjátok el „szubjektív megfigyelőállásaitokat”, mert léteznek sokkal jobb, a ti ideáitokat is sokkal hatékonyabban megvalósító „point of view”-k is…
2010.08.23. 01:08 Szerző: piefke
A médiahatóság zászlajára
Jártatok már Prágában? Igen? Láttátok a Várban a cseh köztársasági elnöki rezidencia felett a zászlót? És tudjátok mi van ráírva?
Pravda vítezí – Az igazság győzni fog
…És a mi lesz kiírva a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóságéra? És a Médiatanácséra?
Mert ha ezeknek a testületeknek és szervezeteknek is az igazság győzelemre vitele a feladatuk, akkor tulajdonképpen nincs is rájuk szükség – az igazság győzelmének épp az tesz a legjobbat, ha nem ellenőrzik a győzelemhez vezető útján. Ahogy ez a két szervezet ki van gondolva és ahogy minden valószínűség szerint tevékenykedik majd, az kifejezetten „igazságellenes”.
De ha így vannak kigondolva és létrehozva, akkor vajon miért éppen így? Próbáljuk az okra a felépítésből rájönni – ha igaz a „forma és a funkció összhangja”-elv!
Nos, ezekben a testületekben a kormánypárt(-ok?) kizárólagos hatalommal bírnak és jelenleg nincs az országban olyan valóban működő erő, amely ezt hatékonyan és gyorsan lenne képes „felülírni”. Ebből pedig az következik, hogy bennük a kormánypárt érdekei fognak érvényesülni. Kérdés, hogy mik ezek az érdekek? Pontosabban: miféle érdekek azok, amelyek megkövetelik az információs monopóliumot?
A válasz kézenfekvő: olyan érdekek, amelyek nem tudnának (maradéktalanul) érvényesülni, ha a nyilvánosság „veszélyeztetné” őket – és azokat, akik az érdekek „kedvezményezettjei”. Badarság, hogy az NMHH és a Médiatanács azért kell hogy abszolút információellenőrzési monopóliummal rendelkezzen, hogy ezáltal pl. a pedofil, szélsőséges, nemzetellenes, destruktív, stb. tartalmak terjesztését meggátolhassák: az első a rendőrségre tartozik és eddig is megvoltak ellene az eszközök…
A továbbiak pedig legalábbis relatívak – mert mi a „szélsőséges”? Nyilván az egyes társadalmi csoportok és eszmék elleni nyílt uszítás az – de hát ezt a Fidesz 8 évig hatékonyan és nagyon ügyesen művelte! Ne feledjük: „társadalmi csoport” nem csak egy vallás, vagy etnikum lehet: lehet az egy társadalmi szerveződésben hívők csoportja is! És bizony: ha valakit „hazaárulónak” neveznek, csak azért, mert nem tud hinni populista ostobaságokban, akkor az vajon nem „ellene való uszítás”-e? De bizony az!
A „nemzetellenes”-sel meg éppen hogy „sovány jégen” áll a jelenlegi kormány. Mert egy politikai és eszmei hovatartozás, lojalitás és szolgálatkészség szerint kontraszelektáló erő tevékenységével óriási erőforrásoktól „szabadítja meg” a nemzetet – nem is szólva arról a mértékadó becslések szerinti 800 milliárdról, amit „készpénzben” sikerült eddig kivenni a dicső magyar nemzet polgárainak zsebéből, holmi „oktalan kommunikációval”.
„Destruktív”: mi lehetne destruktívabb, mint az az évekig tartó uszítás, amellyel a Fidesz visszakapaszkodott a hatalomba? Semmi sem volt drága: lehetett elgáncsolni (amúgy is vérszegény) reformokat, lehetett elhitetni emberek millióival, hogy a könnyű élethez elég lesz „őket beszavazni” – kiirtva ezzel az amúgy sem túl erős realitásérzéket és polgári felelősségvállalást.
Adva van tehát egy hatalmi monopólium. Ez a monopólium azért kell, hogy sokkal nehezebb legyen a kormányon számon kérni a teljesítményt. Azért kell, hogy nehezebben jusson el a széles tömegekhez a kormányzati melléfogások és az önérdekű tettek híre. Azért kell, hogy a kormány lezárhassa a világot az ország körül.
De ideológiai céljai is vannak az információs monopóliumnak: ha egy kormány ki akarja építeni a tekintélyelvű hatalmat, akkor célszerű, ha a nép előtt a média valóban tekintélyeseknek és tiszteletre méltóknak mutatja őket. Célszerű, ha leszoktat az önálló kérdezésről, célszerű, ha arra nevel, hogy „A te sorsodat csak a felül lévők javíthatják, te, saját magad nem!”. Célszerű, ha azt látja-hallja a polgár (aki ekkor már nem is nevezhető polgárnak), hogy amit „ott fent” tesznek, az mind helyes.
Jót tesz az is egy, a megmérettetést elkerülni akaró hatalomnak, ha a disznóságai nem kapnak médianyilvánosságot, ha az „ügyek” rendezése egymás között történik...
Lehetséges persze, hogy egyfajta igazságkép él azokban is, akik kiötlötték ezeket a testületeket, ez egyfajta torzkép: „A mi igazságunk!” Ugyanis ezek az emberek sokszor tapasztalták azt, hogy nem az ő álláspontjuk győzedelmeskedett, a világ nem volt vevő arra, amit ők tudtak, tettek, akartak. Sikertelenségek az életben, a karrierben, „félreállítások”, „el nem ismerések”… Ettől aztán remekül kifejlődik a revansvágy – na ennek lehet „mellékterméke” az NMHH és a Médiatanács!
„Itt most nem lesz ellenvélemény, nem lesz okoskodás! Végre-valahára nem söpörtök le minket a hülye érveitekkel! Végre MI leszünk A MEGMONDÓK! Végre nem mi leszünk félreállítva – végre A MI IGAZSÁGUNK fog győzni!”… Ismerni kell az embereket: akikben ekkora félelem él attól, amit nem tartanak 100%-ig a markukban, azok tudják magukról, hogy „szabadversenyben” rendre legyőzik őket – mert egyszerűen nem elég jók!
Nem elég jók ahhoz, hogy sikeres XXI. századi politikával egy sikeres XXI. századi országot és társadalmat építsenek. Médiakiszolgálóik és médiaellenőreik pedig nem elég tehetségesek ahhoz, hogy a szabad igazságok világában is érvényesülni tudjanak – így „összenő, ami összetarozik”: a tehetségtelen politikus a tehetségtelen médiával!
És persze jól tudják ők: addig maradhat meg a hatalom és e hatalomhoz kötődő médiaholdudvar, amíg nem győz a valódi igazság…
2010.08.22. 14:50 Szerző: piefke
A virágok és a kombájn
Kíváncsi leszek, mit fognak mondani október 3-án késő este az ilyen-olyan baloldali-liberális jelöltek és szervezetek, akik-amelyek most indulni akarnak az önkormányzati posztokért? Mit mondanak maguknak és egymásnak – hát a nyilvánosságnak? Netán Gyurcsány Ferencet fogják idézni: „Elkúrtuk. Nem kicsit: nagyon!” És ha ezt mondják, vajon tudni fogják-e hol kúrták el?
Persze, elvileg helyes ha sok gondolat verseng egymással – ahogy annak idején a Nagy Mao Ce Tung mondta: „Virágozzék száz virág!” – csakhogy ez „módszertani problémákat vet fel” akkor, ha „gyenge virágszálak” egyenként akarnak megmérkőzni egy hatalmas kombájnnal!
Mert most ez a helyzet!
Amíg ellenfeleik nagyonis a valóságban politizálnak, nagyonis kiszámítják, milyen közegben kell érvényesülniük, addig a „mi jelöltjeink” csak a saját ideáik világában ténferegnek… Azt képzelik, hogy ami nekik fontos, az fontos az embereknek is. Azt hiszik, hogy ami az ő fejükben van, az van az emberekében is, amit ők láttak-tudnak a világból, azt mindenki ismeri és szereti.
Nem!
Ami ezekben az idealista és/vagy frusztrált (és „bosszúért lihegő”) jelölti fejekben van, az az emberek nagy tömegeinek semmit sem jelent, ezért nem juthat el szavuk a „célcsoportjaik”-hoz, ezért nem mobilizálja őket „tömegével”. Ezek az egyébként derék és jó szándékú politikai amatőrök el sem tudják képzelni, hogy ami bennük él, amiben ők hisznek, az objektíven vizsgálva és a mások szemével nézve akár téves is lehet – vagy épp a város fejlődése szempontjából marginális.
Ezek a mi jelöltjeink csodálkozni fognak, hogy „Miért nem sikerült?” – pedig azt is megkérdezhetnék már maguktól: „Miért nem sikerült nekem megint?” – hiszen legtöbbjük már nem nevezhető újoncnak a politikában. Nos, azért nem sikerülhetett most sem a mutatvány, mert most is ugyanazokkal a téves elképzelésekkel láttak neki a próbálkozásnak, amelyek miatt már korábban is kudarc lett a vége…
Pedig észrevehetnék, hogy ha számos, mellettük próbálkozó ballib csoportocska létezik és mindegyiknek megvannak a maga „igazságai és hitei”, akkor ez valószínűleg azért van így, mert mindegyik ilyen kis csoport csak a maga „mániáit” tartja-érzi „abszolút fontosnak”…
A jó politika nagyszabású dolog: széles látókör kell hozzá, nem elég a monománia. Megértés kell hozzá, éspedig az emberek iránt és nem azt kell elvárni, hogy „Engem értsenek meg mindannyian!”. Sok-sok tudás is kell hozzá - és nem csak egy-két területről, hanem az emberi lét teljességéről, annak minden „működési területéről”. És erre csak roppant kevesek felkészültek!
A jó kampánynak épp az kellene legyen a célja, hogy e keveseket juttassa célba, de semmiképp sem az, hogy saját korábbi eredményeikben csalódott, vagy az ellenfél sikere miatt dühös önjelöltek lephessék el a porondot.
2010.08.22. 01:33 Szerző: piefke
A minket szolgáló urak
Nem, itt nem valamiféle kommunista utópiáról, vagy „megtorlásról” lesz szó, mint pl. egykor a kitelepített arisztokraták munkára fogása a Hortobágyon… Nem: itt a politikai elit funkciójáról és ehhez képesti szokásairól fog betű esni…
Előző posztunkban (Úr és szolga - http://progressziv.blog.hu/2010/08/21/ur_es_szolga_1) általában a magyar nép szolgálathoz való viszonyáról írtunk, most specializáljuk ezt a politikusainkra! Ha – ahogy előzőleg állítottuk – igaz egyfajta dzsentroid allűr továbbélése abban, ahogy a szolgálat és az „uraskodás” kapcsán gondolkodunk és viselkedünk, akkor ez fokozottan igaz a politikusaink legtöbbjére.
Miért?
„Igaz” ez rájuk azért, mert ők is ugyanonnan érkeztek, ahol a nép most is van. Ugyanazok a sablonok élnek bennük is, amelyeket ugyanaz a magyar történelem alakított kis és amelyeket ugyanolyan családokban, ugyanabban a közegben szívtak magukba, mint bármelyikünk. És „fokozottan” azért igaz ez rájuk, mert „uralkodó pozícióba” emeltük őket, tehát alaposabb indokaik vannak arra, hogy úgy érezzék: „Itt én vagyok otthon, ez az én terepem!”
Azért tartunk politikusokat, hogy szolgálják a Közjót – és ha annak tartalma nem lenne épp jól definiálva, mint nálunk, akkor ezt is megtegyék, tudásuknál és megfontoltságuknál fogva. Ehhez képest: fogalmuk sincs, mi lenne a Köz java, és arról sem, hogy miképpen lehetne azt megvalósítani! Valahogy úgy fogják fel, mint X. Leo pápa a saját hatalmát: „Élvezzük a pápaságot, amit Isten adott nekünk!”…
Az lehet, hogy neki Isten adta (akkoriban talán még üzemelt az Öreg), de a mi „politikai pápáinknak” mindenesetre mi adtuk oda a hatalmat, hogy érdekünkben gyakorolják - de semmi esetre sem azért, hogy legyen, aki szarik ránk… Csakhogy, mint írtuk, ők is „egyek a néppel”: ugyanaz a mentalitás, ugyanaz a (rossz, mert önzőségre ösztönző) társadalmi hagyomány működik bennük is, mint a „leszarom-pincérben” és a „szarokrád-eladóban”.
De mi van, mi várható akkor, ha a vezetők nem törődnek azzal, amit vezetnek? Baleset, amit „országos méretekben” válságnak, hanyatlásnak, elmulasztott esélyeknek neveznek. És hogyan adhattuk oda a felettünk és dolgaink felett való rendelkezés jogát ilyen minőségű politikusoknak? Hát úgy, hogy mi is, legtöbben, leszarjuk a Köz dolgait, mondván: „Van nekem saját dolgom-bajom, ne zavarjatok engem a tiéitekkel!” Akár az üzletben és az étteremben… Csakhogy ha így gondolkodunk, akkor ebben az „üzletben” mi leszünk a becsapott vevők és ebben az „étteremben” ehetetlen kaját vetnek elénk, ráadásul méregdrágán.
Az előző posztban egy olyan mentalitást ajánlottunk példaként, amely nem állít fel hamis pozíciókat és a másokért végzett munkában lehetőséget lát a saját jobb életre, nem pedig egyfajta megalázásként éli meg azt. Ennek a mentalitásnak szerves része a felelős előre gondolkodás is: azért teszek meg valamit, azért kell törődnöm valamivel , mert ha nem teszem, ha nem törődöm vele, akkor ennek rám nézve is kellemetlen, súlyos következményei lesznek. Ha nem törődünk azzal, hogy kit emelünk közfunkcióba, kiből „csinálunk” politikust, akkor ne lepődjünk meg azon, hogy ők sem fognak velünk törődni – és akkor „utólag azután ne jajgasson nekem senki!”…
Igaz: „utólag jajgatni” semmit sem ér – az előre gondolkodást viszont meg lehet próbálni! Közkeletű és gyakran használt szép magyar kifejezés a „leszarom-tabletta”… Javasoljuk, hogy mindannyiunk jövője érdekében ezt a köz- és önveszélyes készítményt, melynek ráadásul már az „aktualitása” is rég szavatosságát vesztette, az Országos Gyógyszerészeti Intézet azonnali hatállyal vonja ki a forgalomból!
Utolsó kommentek